Ismerd meg Istent, mint mennyei Atyádat


„Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved.” (Máté 6:9)

Az Ószövetség több ezer éves történetében mindössze hét alkalommal nevezik Istent „Atyának”. Az emberek nem gondoltak Istenre, mint Atyára. Úgy gondolkodtak róla, mint Alkotó, Mindenható, stb…De nem gondolkodtak róla, mint Atya. Aztán jött Jézus és azt mondta, hogy így imádkozzunk: nevezzük Atyánknak. Jézus több mint 150 alkalommal használja ezt a kifejezést Istennel kapcsolatban.

Amit Ő tett az egyenlő volt a sztereotípiák teljes lerombolásával. Isten nem egy ideges zsarnok. Isten nem egy kozmikus rendőr. Nem egy ünneprontó. Nem egy személytelen erő. Isten egy személyes Isten. Kapcsolatba szeretne lenni velünk és úgy alkotott meg minket, hogy meglegyen a képességünk ennek a kapcsolatnak a felvételére.

Csak egy probléma van. Nagyon sok ember számára az „apa” szó negatív hangzású. Az „apa” szó rossz emlékeket is felhozhat bennünk. Sok ember azt mondja: „Mi atyánk, aki a mennyekben vagy?” Ha Isten olyan atya, mint az én apám, akkor köszönöm, de nem kérek abból az Istenből.

Az igazság az, hogy sok valódi apa már a Földön képes pokollá tenni az életet. A valódi apák lehetnek ingatagok, szeszélyesek, bántóak, szigorúak vagy akár erőszakosak is. Vagyis az a szó, hogy „mi Atyánk, aki a mennyekben vagy” nagyon sokfélét jelenthet az emberek számára.

Az ok, amiért sok ember soha nem kerül kapcsolatba Istennel az lehet, hogy azt gondolják Isten hasonlít a földi édesapjukra, aki számukra elfogadhatatlan. Így azt gondolják Isten sem fogadható el számukra. Vagy talán az édesapjuk megbízhatatlan volt, így azt gondolják Isten is az. Nyakába varrjuk ezeket a vegyes érzéseket és érzelmeket Isten nyakába és így nem is lehet csodálkozni azon, hogyha nehezen tudunk kapcsolatba kerülni vele.

Sok mai gyereknek kevés kapcsolata van az édesapjával. Miért lenne elvárható az, hogy kapcsolatuk legyen a mennyei Atyjukkal? Ne csodálkozzunk, ha nem értjük Istent!

El kell engednünk az Istennel kapcsolatos elképzeléseinket és téveszméinket, hogy megérthessük azt az igazságot, amit Isten, a mennyei Atyánk valójában szeretne bemutatni nekünk. Mert az igazság szabaddá tesz minket! A tévhiteink elválasztanak Istentől. De ha valóban meg szeretnéd ismerni őt, szeretned kell.

Beszéljetek róla:

  • Milyen más tényezők vagy emberek tudják befolyásolni a téveszméinket Istenről?
  • Milyen kapcsolatod van édesapáddal? Istent is hasonlóképpen ismerted meg?
  • Hogyan ismerheted meg, hogy kicsoda valójában Isten, a mennyei Atyád?




Isten a megtéréssel szolgálatra is hív

 

„…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Amikor Isten üdvösségre hív minket, akkor a szolgálatra is meghív. A két elhívás ugyanaz. Függetlenül hivatásunktól vagy karrierünktől, Isten teljes idejű keresztény szolgálatra hívott el bennünket. A „nem szolgáló keresztény” kifejezés önmagában ellentmondásos.

A Biblia így tanít: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint…” (2 Tim 1:9)

Péter kiegészíti: „Ti azonban választottak (vagytok)* …, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki … elhívott titeket.” (1 Pét 2:9)

Isten szolgálatra hívott el bennünket. Fiatalon azt gondolhattuk, hogy Isten igazi szolgálói csak lelkipásztorok, misszionáriusok, apácák vagy más teljes idejű gyülekezeti dolgozók lehetnek. A Biblia azonban azt mondja, hogy Isten mindenkit elhívott a szolgálatra. ( Ef 4:4-14; lásd még: Róm 1:6-7; 8:28-30, 1 Kor 1:2,9,26; 7:17; Fil 3:14; 1 Pét 2:9; 2 Pét 1:3)

Isten elhívását töltjük be minden alkalommal, ha használjuk a Tőle kapott adottságainkat. Ezt mondja az Írás: „…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Az időnk mekkora részében szolgálunk Istennek? Kína egyes gyülekezeteiben így köszöntik az új hívőket: „Jézusnak mostantól újabb szeme van látni, új füle hallani, új keze segíteni, és új szíve szeretni másokat.”

 


Isten többre tervezett minket, mint ami ezen a Földön várhat ránk

"Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2Korintus 4:18 NIV fordítás)


Isten arra teremtett, hogy örökké vele éljünk a Mennyországban. A mi otthonunk nem a Föld, hanem a Menny. Ezért van az, hogy az életünk során néha elégedetlenséget és hiányt tapasztalunk. Nem vagyunk itt teljesen boldogok - mert nem is lehetünk! Máskülönben azt gondolhatnánk, hogy tudunk élni Isten nélkül. De Ő úgy alkotott meg, hogy valami jobb után vágyakozzunk - a mennybéli otthonra, Vele együtt.

Egy hal sosem lesz boldog, ha a szárazföldön kell élnie, mert természeténél fogva vízi állat. Egy sas sosem lesz elégedett, ha nem engedik repülni. Te sosem leszel teljesen elégedett a Földön, mert többre lettél teremtve. Lesznek itt boldog pillanataid, de semmi olyan, ami ahhoz hasonlítható, amit Isten tervezett számodra.

Ezért tűnik Isten néhány ígérete beteljesületlennek, néhány ima megválaszolatlannak, néhány körülmény igazságtalannak. De ez mem minden!

Annak a felismerése, hogy a földi élet csupán átmeneti, radikálisan hatnia kellene az értékrendedre. Az örökkévaló értékeknek kellene  döntési tényezőkké válniuk, nem pedig az átmenetieknek. C. S Lewis így nyilatkozott: "Minden, ami nem örök, az örökkévalóan haszontalan."

A Biblia azt mondja, "Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2Korintus 4:18 NIV fordítás)

 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Mik azok a dolgok az életedben, amik maradandóak?
  • Milyen változást hoz egy örökkévaló perspektíva a mindennapi szemléletedben - például céljaidban és terveidben, napirendedben és kapcsolataidban?





Védd meg a gyermeked elméjét!

 

"Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, ... és megőriztem őket." János 17:12

Jézus úgy őrködött a tanítványok szellemi fejlődése felett, hogy megóvta az elméjüket. Apaként és szellemi vezetőként a te feladatod, hogy megóvd az ő ártatlanságukat. Ez egy hatalmas feladat a mai társadalomban! A gyermekek nem mini felnőttek, és nekünk kell megvédenünk a gyermekeink ártatlanságát, ahogyan felnőnek.

Mikor a mi három gyermekünk növekedett, Kay és én nagyon szigorúak voltunk abban, hogy milyen filmet láthatnak, milyen TV műsort nézhetnek meg, milyen könyveket vagy magazinokat olvashatnak. Sokféle siránkozást kaptunk ezért a gyerekektől.

Amikor kicsik voltak, és csak "12 karikás" filmeket nézhettek, azt mondhatták "Mi meg akarjuk nézni ezt a "16 karikás" filmet!". Mikor kicsit idősebbek lettek, azt mondhatták "Meg akarjuk nézni ezt a "18 karikás" filmet!". Mi azt mondtuk, "Majd lehet, ha idősebbek lesztek, de most nem fogjátok megnézni!". És ők könyörtelenül kritizáltak minket: "Apa! Anya! Ti olyan szűk látókörűek vagytok! Ti vagytok az egyetlenek az egész univerzumban, akik nem hagyják a gyerekeiknek megnézni ezt a filmet!!".

Elképesztő számomra, hogy keresztény szülők hogyan engedhetik a gyerekeiknek, mégha tinikről is van szó, megnézni olyan dolgokat, amihez semmi közük. Törődnünk kellene az elméjükkel. Az én három gyermekem felnőtt és boldog, jó irányba beállított gyerek. Miért? Nem szeméttel tömtük a fejüket, miközben felnőttek; nem is vulgaritással. Egyébként is elég hamar ki lesznek téve mindennek az életben. Erre nincs szükségük fiatal korukban. Te véded ki, hogy mi kerülhet az elméjükbe!
Szerző: Andre Lowoa  2018.06.02. 10:15