Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Egyetértésben élni-Hogyan viselkedj a gyülekezetben?-Isten ígérete tékozló gyermekeinek-Jézus „vállalta a zuhanást” érted-Sadrak, Mésák és Abed-Negó-Tedd le!

2019. június 01. 00:57 - Andre Lowoa

Egyetértésben élni


„…kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” (1Korinthus 1:10)
Ha mindig kiugrasz kapcsolataidból, amikor zavaros vizekre eveztek, szokj hozzá saját társaságodhoz – mert ez lesz az egyetlen társaságod! A legjobb kapcsolat, amit remélhetsz, olyan, ami nem tökéletes, amin minden nap dolgoznod kell. A kapcsolatokat nem lehet arra alapozni, hogy soha nem lesz nézeteltérés, hanem arra, hogy elkötelezitek magatokat egymás szeretetére, és arra, hogy tenni fogtok a békességért. Jézus azt mondja: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Máté 5:9). Ne feledd: a béketeremtés munka, de a jutalom megéri. A kapcsolatokat mindig megéri helyreállítani. Az Isten azt akarja, hogy értékeljük kapcsolatainkat ahelyett, hogy feladnánk azt, mihelyt feltűnik egy probléma. Pál azt írta: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek” (Filippi 2:1-2). Az a képességünk, hogy megférünk másokkal, a lelki érettség fokmérője. Isten azt szeretné, ha az ő családját a szeretetről ismernék. A viszály és a marakodás rossz üzenetet küld a figyelő világnak. Pál szégyellte, amikor a korinthusi gyülekezet elkezdett villongó pártokra szakadni, és egymást citálták a bíróság elé. „Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között?” (1Korinthus 6:5) Megdöbbentette és kiábrándította, hogy senki sem volt elég érett arra, hogy békésen rendezze a konfliktust. Ezért írta: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz!”



Ha komolyan gondolod, hogy helyre akarsz állítani egy tönkrement kapcsolatot, mielőtt a másik személlyel beszélnél, beszélj Istennel! Ő meg tudja változtatni a másik ember szívét, a te szívedet vagy mindkettőtök szívét. Csodálatos, hogy mennyire másképpen érzed magad, ha imádkoztál. A konfliktusok gyakran a kielégítetlen szükségletekből erednek. Valahányszor egy emberi lénytől várod, hogy elégítsen ki olyan szükséglelet, melyet csak Isten tud, nagy bajban vagy. „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? … Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem [Istentől] kéritek.” (Jakab 4:1-2 NIV). Ahelyett, hogy Istenre tekintenénk, az emberekre tekintünk, és haragosak leszünk, ha cserbenhagynak minket. Isten azt kérdezi: „Miért nem hozzám jössz először?” Tégy meg mindent azért, hogy négyszemközt tudj beszélni az illetővel! Még akkor is, ha téged sértettek meg, Isten elvárja tőled, hogy te tedd meg az első lépést. „…menj el, békülj ki előbb atyádfiával…” (Máté 5:24).
Azt mondjuk: „majd az idő begyógyítja”. Nem feltétlenül! Időnként pontosan ez a hozzáállás okozza, hogy a sebek fekélyekké válnak. Vedd kezedbe a helyzetet és csökkentsd a károkat! Ráadásul a keserűség csak árt Istennel való kapcsolatodnak, emiatt maradnak imáid megválaszolatlanok (ld. 1Péter 3:7). Jób barátai emlékeztették őt: „Haragoddal csak magadnak ártasz…” (Jób 18:4 GNT). Ne feledd, hogy az időzítés a legfontosabb. Ne akkor próbáld helyrehozni a kapcsolatot, ha fáradt vagy, sietsz, vagy ha megzavarhatnak. Ne vedd félvállról ezt a helyzetet! Az idő és energia, amit hajlandó vagy ráfordítani a helyreállításra, azt jelzik, mennyire értékes neked ez a kapcsolat. Tehát olyankor fogj hozzá, amikor mindketten a legjobb formában vagytok! Azt mondod: „nem vagyok biztos benne, hogy képes vagyok rá”. Dehogynem! „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Korinthus 5:18)



Ahhoz, hogy jól kijöhessünk egymással, nem elég csupán az alkalmazkodás, együttműködésre van szükség. Ezért tégy meg mindent azért, hogy értékelni tudd a másik ember érzéseit! Soha ne próbálj valakivel úgy beszélgetni, hogy az érzéseit figyelmen kívül hagyod! Figyelj rá anélkül, hogy védekező lennél, bólints, ha megérted – még ha nem is értesz egyet! Az érzések nem mindig valóságosak vagy logikusak, de ha nem veszel róluk tudomást, nem jutsz sehová. A zsoltáros azt mondja: „Amikor fájdalmas érzéseket éltem meg… akkor ostoba és bolond módon viselkedtem” (Zsoltárok 73:21-22 GNT) Mind rosszul viseljük, ha megsértenek, ilyenkor gyakran helytelenül cselekszünk. De Salamon azt mondja: „Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket” (Példabeszédek 19:11) Ha hajlandó vagy átérezni a másik ember érzéseit, azzal ezt jelzed neki: „A kapcsolatunk többet ér nekem, mint amennyire a nézeteltéréseink számítanak; te számítasz nekem”. Igen, áldozathozatalt kíván, elviselni a másik ember haragját, különösen akkor, ha alaptalan. De ne feledd, ezt tette Jézus is érted! Ahhoz, hogy jól ki tudj jönni a másokkal, be kell ismerned a saját részed. Jézus azt mondta: „…vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Máté 7:5). Mindannyiunknak vannak vakfoltjai (olyan területek, amiket nem tudunk belátni), ezért keress egy barátot, aki segít mérlegelni a hozzáállásodat és cselekedeteidet, mielőtt a másik érintett féllel találkozol.
Kérdezd meg Istentől: „Én is része vagyok a problémának? Lehet, hogy nem látom valósághűen a problémát, érzéketlen vagyok, vagy esetleg túl érzékeny?” A bűnvallás hatalmas erejű eszköz. Ha be tudod ismerni saját hibáidat, az hatástalanítja a másik ember haragját, mert azt várta, hogy védekezni fogsz. Ne mentegetőzz, ne hibáztass mást, csak ismerd be a magad részét! Azt mondod, ez nagyon nehéz. Igen, de Isten „…nekünk adta a békéltetés szolgálatát” (2Korinthus 5:18).



Íme, két dolog, amit mindenképpen meg kell tenned, hogy megromlott kapcsolataidat helyreállítsd. Először is: a problémát támadd, ne az adott személyt! Nem fogod tudni megoldani a problémát, ha megszállottan a felelőst keresed. A Biblia azt mondja: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Példabeszédek 15:1). Bármilyen probléma megoldásáról van szó, ahogy mondod az ugyanolyan fontos, mint amit mondasz. Ha bántóan mondod, a másik védekezni fog, vagy visszatámad. „A bölcs és érett ember megértő; minél kedvesebbek szavai, annál meggyőzőbbek” (Példabeszédek 16: 21 GNT). A zsémbelés nem működik. Nem tudsz meggyőző lenni, ha durva vagy. Ne használj elítélő, lekicsinylő, összehasonlító, felcímkéző, sértő, leereszkedő vagy gúnyos szavakat, inkább „csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják”! (Efezus 4:29) Másodszor: a kapcsolatra összpontosíts, ne a nézeteltérésekre! Valószerűtlen dolog elvárni azt, hogy mindenki mindenben egyet értsen. De ha a kapcsolatra összpontosítunk, a probléma gyakran elveszti jelentőségét, csökken, vagy teljesen jelentéktelenné válik. A kapcsolatot gyakran akkor is helyre tudjuk állítani, ha a nézeteltérések nem oldódnak meg. Mindig lesznek bizonyos dolgok, amikben tényleg nem értünk egyet, de Isten kegyelmével tudunk más véleményt képviselni anélkül, hogy ellenségesek lennénk. Tudunk kéz a kézben sétálni, nem kell folyton egymás szemébe néznünk. Ez nem azt jelenti, hogy fel kellene adni a megoldás keresését. Lehet, hogy továbbra is folytatni kell a megbeszélést – de most már egyetértésre jutva abban, hogy a szeretet szellemében kell az egésznek történnie. A megbékélés azt jelenti, hogy elássátok a csatabárdot, nem pedig a problémás kérdést temetitek el. Szóval kivel kell felvenned a kapcsolatot? Kivel kell rendezned a viszonyod? Emeld fel a telefont és kezdd el a folyamatot!



Hogyan viselkedj a gyülekezetben?

„… tudd meg, hogyan kell forgolódnod az Isten házában… „ (1Timóteus 3:15)
A gyülekezet olyan, mint egy kert; benne a növekedés és a szépség nagyszerű lehetősége. Egy kert gondozásához azonban idő és munka kell; sőt résen kell lenni, hogy észrevegyük a gyomokat, és kihúzzuk őket, mielőtt megnőnének és elpusztítanák növényeinket. A gyülekezetben a két legáltalánosabb gyom a következő: 1) Kivételezés. „Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: »Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.” « (ApCsel 10:34-35). Péter, aki maga is küszködött az előítéletekkel, ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten.” Te hogy vagy ezzel? Te is megértetted már? Vagy csak a „saját fajtáddal” vagy közösségben? A klikkesedés a gyülekezetben felségárulás a Királyok Királya ellen. Ha van csak egyetlen magányos lélek is a gyülekeztedben, akkor még van min dolgoznod! A Biblia azt mondja, hogy Isten családot ad a magányosoknak (Zsoltárok 68:6), Amikor az emberek félénkek, szégyenlősek, sebeket hordoznak, veszélyeztetve érzik magukat, és nem tudnak bízni, neked kell közeledned feléjük, és behozni őket a közösség körébe. 2) Pletyka. „Ne rágalmazzátok egy mást, testvéreim…” (Jakab 4:11). Ha pletykát hallasz valakiről, azonnal állítsd meg! Ha nem vagy hajlandó egyenesen azzal az emberrel beszélni, ne beszélj róla! Azt se engedd, hogy mások róla beszéljenek! A pletyka az a művészet, amikor nem mondunk ugyan semmit, mégis mindent elmondunk. Ha azt szeretnéd, hogy gyülekezeted családjában összhang legyen, ne engedj teret a pletykának!




Isten ígérete tékozló gyermekeinek

 

„Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” (Lukács 15:20)
 

James Bradley lelkész rámutatott a tékozló fiú történetében egy érdekes, de kevéssé ismert dologra. A kis zsidó falvakban a családok szoros közösségben éltek, ahol az emberek jól ismerték egymást. Tehát, ha ilyen eset történt, a hír gyorsan terjedt. Amikor a fiatalabb fiú kikérte örökségét, az olyan volt, mintha ezt mondta volna apjának: „Nem győzöm kivárni, hogy meghalj. Most akarom, ami jár nekem!” Hallatlan dolog! Aztán elment, elfelejtette az értékrendet, amit tanult, és elpazarolta örökségét partikra és prostituáltakra. Végül elszegényedett, és disznókat kellett őriznie. El tudod képzelni, milyen szégyenfolt ez egy zsidónak?! Miután összetörte apja szívét, és áthágta a közösség törvényeit, úgy döntött, hogy hazamegy. Ekkor futott elé az apja. Tudod miért? Ilyen csúfos bukás után hazatérve a falu vénei kötelezték volna, hogy részt vegyen egy megszégyenítő szertartáson, amit héberül kezazahnak neveznek. Összetörtek volna egy agyagkorsót a lába előtt, ezzel jelezve, hogy minden kapcsolata megszakadt a közösséggel, és többé nem látják szívesen. Ezért futott elé az apja. Azt gondolta magában: „El kell érnem a fiamhoz a kegyelemmel, mielőtt a falu vezetői előállnak a törvénnyel. Reményt kell neki adnom, mielőtt azok elveszik tőle. Én másmilyen szertartást tervezek számára, a hazatérésének örömére rendezett lakomát, mellyel helyreállását ünnepeljük.” Amit a példázatbeli apa tett tékozló fiáért, azt teszi ma érted Isten, ha elindulsz felé.

Tékozló fiú


„… ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” (Lukács 15:24)
 

Figyeld meg, mit tett az apa tékozló fiáért, abban a pillanatban, ahogy az megalázta magát és ezt mondta: „vétkeztem” (Lukács 15:21), mert ugyanezt teszi Isten is érted.

1) „Az apa… ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá…” (22. vers). El tudod képzelni, hogy nézett ki a fiú, és milyen büdös lehetett, a disznók között töltött idő után? Te vállaltad volna vele a közösséget? Jó hírem van: Isten bűneinket betakarja Krisztus igazságának köntösével. Ettől kezdve úgy tekint ránk, hogy „Krisztusban” vagyunk. Ezért vagyunk az ő szemében mindig elfogadhatóak.

2) „húzzatok gyűrűt a kezére” (22. vers). Ez a családi pecsétgyűrű volt, amivel az üzleti ügyeket hitelesítették. Viaszba nyomva felért egy aláírással. Újabb jó hírem van: Isten nem csak részben állít helyre, ő visszahelyez régi pozíciódba, és visszaadja a jogot, hogy az ő nevében ügyeket intézhess.

3) „húzzatok… sarut a lábára!” (22. vers). A tékozló fiú elhatározta, hogy azt mondja apjának: „Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy” (19. vers). Azokban az időkben a béresek nem viseltek lábbelit, ez csak a fiaknak járt. Milyen csodálatos, ez az apa teljes jogú fiaként fogadta vissza gyermekét.

4) „… hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk…” (23. vers). Egy borjút felhizlalni időbe telik! Az apa régóta tervezte ezt az ünnepet. Sohasem mondott le a fiáról. Számodra is ez ma az üzenet: Isten rólad sem mondott le! Jöjj vissza hozzá, és engedd, hogy helyreállítson!






Jézus „vállalta a zuhanást” érted

„…Krisztus is szenvedett… az Igaz a nem igazakért…” (1Péter 3:18)
A keresztnél két dolgot láthatunk: 1) Hogyan érez Isten a bűnnel kapcsolatban. Isten szent, Ő a bűn minden formáját halálbüntetést érdemlő támadásnak tartja. „Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket” (Jeremiás 14:10). A bűnbánat témáját nem fogadja szívesen egy olyan nemzedék, amely racionális magyarázatokat keres a bűnre. Egy jó orvos azonban megmondja neked, hogy mennyire beteg vagy, azért, hogy rávegyen téged az életedet megmentő gyógyszerek bevételére. 2) Hogyan érez Isten a bűnössel kapcsolatban. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). A Chicago Tribune tudósít arról, hogy 1997. június 22-én Michael Costello negyvenkét éves ejtőernyős-ugrás oktató, a Florida állambeli Mt. Dora lakója, kiugrott egy repülőgépből 12000 láb [kb. 3650 m] magasan egy Gareth Griffith nevű huszonegy éves újonc ugróval. A kezdő ejtőernyős hamarosan megtudta, milyen jó oktatója van. Amikor az újonc meghúzta az ejtőernyő-kioldót, az ernyő nem nyílt ki. Tovább zuhanva a föld felé a biztos halállal nézett szembe. Ám ekkor az oktató valami elképesztő dolgot tett. Mielőtt földet értek volna, az oktató átfordult, hogy ő érjen talajt először, az újonc pedig őrá essen. Az oktató azonnal szörnyethalt. A kezdő ugró gerince megsérült ugyan a zuhanástól, de nem bénult le. A kereszten Jézus „vállalta az ugrást és felfogta a zuhanást” érted. Ma azt kéri tőled, hogy te pedig élj érte. Megteszed?


Sadrak, Mésák és Abed-Negó


„Dániel viszont azt kérte a királytól, hogy Babilon városának ügyeivel Sadtakot, Mésakot és Abéd-Negót bízza meg.” (Dániel 2:49)

Sadrak, Mésak és Abéd-Negó tudták, hogy ha nem hajlandók meghajolni Nebukadneccar király kb. 26 méter magas szobra előtt, akkor kivégzik őket. Ők azonban elhatározták, hogy kiállnak az igazság mellett, és nem hódolnak a rossznak. A legtöbben tucatnyi indokot találnánk a kimagyarázásra: „külsőleg meghajolok, de belül állva maradok”; vagy „rögtön utána bocsánatot kérek”; vagy „ha meghalok, semmi haszna nem lesz belőlem Istennek.” De az efféle magyarázkodásain gyakran érvénytelenítik Isten kinyilatkoztatásait. Ha  megalkuszunk, nem hagyunk teret az isteni közbe avatkozásnak. Ha saját kezünkbe vesszük az irányítást, akkor kihagyjuk Istent a számításból. Ha megpróbálunk manipulálni egy helyzetet, lemaradunk a csodákról. Ha Sadrak, Mésak és Abéd-Negó megalkudott volna lelkiismeretével, és meghajoltak volna a szobor előtt, talán akkor is megmenekülhetettek volna a tüzes medencéből – de akkor a szabadulásukat Nebukadneccar kezétől kapták volna, nem Istentől. Sőt akkor a kemencét elkerülve szabadultak volna meg, nem a kemencéből. Ha elbuktak volna a próbában, elveszítik a bizonyságtétel lehetőségét. Talán megmentették volna az életüket, de feláldozták volna a becsületüket. A becsületük volt az, ami előidézte a csodát. A feddhetetlenségük tette lehetővé, hogy Isten közbelépjen az érdekükben. Jellemességük meghozta jutalmát: „a király megerősítette tisztségében Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót Babilon városában” (Dániel 3:30). A lényeg: ha a helyes dolgot teszed, Isten is meg fogja tenni érted azt, amit kell.

„Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas és hat könyök széles aranyszobrot.” (Dániel 3:1)

Bátran állíthatjuk, hogy ha valaki egy huszonhat méteres szobrot állíttat magának, az valószínűleg kompenzál valamit. Ez a szobor a büszkeség megtestesítője volt. Mindannyiunkban van egy kis Nebukadneccar. Mi ugyan sosem állítottunk szobrot magunknak, de felháborít, ha az emberek nem hajolnak meg kívánságaink előtt. Igaz, hogy senkit nem dobnánk tüzes kemencébe, de haragunk tüze fellobban, ha valami nem úgy alakul, ahogy mi szeretnénk. Mi diplomatikusabb módokon próbáljuk megszerezni az emberek hódolatát. Felnagyítjuk a tényeket az önéletrajzunkban, leszólunk másokat a hátuk mögött, elferdítjük az igazságot, hogy eltitkoljuk életünk homályos területeit. Ha önazonosságodat és biztonságodat nem Krisztusban találod, aki eleget tett érted a keresztem, akkor bizonytalanság-érzetedet képmutatás mögé fogod rejteni. Egyedül akarod megvívni küzdelmeidet, megpróbálsz lehetőségeket teremteni magadnak, és szeretnél jó hírnévre szert tenni. Két ige írja le Saul király bukását: 1) „Saul… oltárt épített az Úrnak” (1Sámuel 14:35 NLT). 2) „Saul… emlékoszlopot állított magának” (1Sámuel 15:12). Sámuel próféta átlátott a ködösítésen: „Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé lettél” (1Sámuel 15:17). Tudod, ki állíttatnak maguknak emlékműveket? Azok, akiknek alacsony az önértékelésük. Minél bizonytalanabb valaki, annál nagyobb szükségét érzi emlékművek építésének. Nagyon kicsi a különbség a „jöjjön el a te országod” és a „jöjjön el az én országom” között. Ha átléped ezt a határvonalat, akkor az Istennel való kapcsolatodat az önérdek szolgálatába állítod. Többé nem szolgálod, hanem használod Istent. Nem Istennek építesz oltárt, hanem magadnak állítasz emlékművet. Ez pedig bizony bálványimádás.





Tedd le!

„Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát!” (Zsidókhoz írt levél 12:1)

A Biblia azt mondja: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” (1Korinthus 9:24). Az életed során egyetlen lehetőség van a futásra, ezért úgy fuss, hogy győzz! Ahhoz, hogy el tudd kerülni a botlásokat, és hogy le ne maradj, hanem meg tudd tartani a helyed, ne nézz vissza! Nem tudod megváltoztatni a múltad, de hála Istennek, tanulhatsz belőle, és magad mögött hagyhatod. Ne nyugtalankodj a következő kör miatt, csak a következő lépésre összpontosíts! Ha azt elvéted, elbukhatsz, és talán soha nem tudsz majd talpra állni. Mielőtt észrevennéd, hamarosan több kör lesz a hátad mögött, mint amennyi előtted van, tehát úgy fuss, hogy minden kör értékes legyen: „Ezért… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát!” Sokan közülünk cipelik a terheket és olyan súlyok miatt aggódnak, amiről idősebb és bölcsebb emberek tudják, hogy nincs igazán jelentőségük. Elpocsékoljuk erőnket arra, hogy kioltsunk olyan tüzeket, amelyeket ha magukra hagynánk, maguktól kialudnának. Az idő a legértékesebb erőforrásod. Bánj vele takarékosan, és ezzel megnöveled a vagyonodat és csökkented a tartozásaidat. Szabadulj meg a régi kapcsolatok terheitől, az értelmetlen félelmektől és a hamis elkötelezettségektől azok felé, akik manipulálni akarnak téged. Az életben van épp elég fájdalmas próbatétel – miért mennél keresztül azon, amit le is tehetnél? Amikor a vak Bartimeus meghallotta, hogy Jézus elérhető közelségben van, ledobta a köntösét, amiben megbotolhatott volna, és odafutott Jézushoz. És hite kifizetődött: „És azonnal újra látott, és követte őt az úton” (Márk 10:52). Ma „tedd le te is”, és fuss!
komment
süti beállítások módosítása