Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Május – Pünkösd hava vagy Kettősök hava ~ Tavaszutó hó

2020. május 31. 22:04 - Andre Lowoa

Május vidám, kedves és az év legszebb hónapja. A természet kibontakozásának, a termékenységnek a hónapja, a virágnyílás, a rózsanyílás fő ideje. Nevében Maja, a termékenység hindu istennőjének neve lappang. A rómaiak Floraliájának – Florának, a virágok istennőjének és Majának, a föld termékenysége istennőjének szentelt ünnepnek – a nyomait fedezhetjük fel a májusi ünnepekben. Időszámításunk II. évszázadában pedig Vénusznak, a szerelem istennőjének és a görög-római Dionüszosz ~ Bacchusnak, a szőlő, a bor és a mámor istenének ünnepévé, vagyis a szerelem, a májusi menyasszonyok, a májusi lakodalmak hónapjává vált.

Május a legjobb nevelő hónap, ebben segít a májusi eső, hisz „a májusi eső aranyat ér”. Ezért kérik szinte költői módon fogalmazva a szabadkaiak az esőt, s nem is keveset, hanem annyit, hogy „a kiskacsák lehajtott fejjel úszkálnának az ég alatt”.

A májusban garázdálkodó fagyosszentek még „lecsíphetik” a veteményeket, tönkretehetik, lefagyaszthatják a kukoricát, az uborkát, a virágzó gyümölcsfákat. Palántálni sem ajánlatos a fagyosszentek idején.

A 100 esztendős kalendárium kis versben foglalja össze a májusi időt és a vele összefüggő termésjóslást:

    „Május ha sok felleget,
    Nem küld nagyon hideget,
    Vagy rekkenő meleget,
    Bort, búzát várj eleget.”

A Bácskai naptár az 1881. esztendőre a következő tanácsot adja a földműveseknek:

    „Nyesd le a vadsarjat, öntözgesd az ágyást,
    Almánál-körténél kezdd a szemző oltást.
    Megkapáld a szőlőt, első virágzásig.
    Karózd föl a babot, mert majd fölburjánzik.
    Hó végén ültethetsz dinnye palántákot,
    Kölest, lent másodszor, lóherét és mákot.
    Forgasd a gabonát a szellős magtárban,
    A rajzó méheknél ne hagyj lepkét kasban.”

Többnyire májusban ünneplik pünkösdöt, ezt a másik mozgó ünnepet, ezért nevezik májust pünkösd havának is.

Pünkösd régmúltban gyökerező, változó idejű, mágikus célzatú, riaszt, termékenységet, tavaszt köszöntő ünnep. Már Balassa Bálint is megénekelte a végvári vitézek eme legkedvesebb ünnepének szépségét, kellemetességét:

    „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje,
    Mindent egészséggel látogató ege,
    Hosszú úton járókat könnyebbítő szele,
    Neked virágoznak bokrok, szép violák,
    Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak.
    Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.”

Pünkösd a hatnapos romai Floralia ünnepre vezethető vissza.

Mivel a virágok, fák, rózsák megújhodásának, virágzásának ünnepe, már kora hajnalban a ház kerítésének lécei közé, az ablakba zöld ágakat, virágokat, bodzavirágot, pünkösdi rózsát, jázmint tűznek mindenfele, mert ha nem teszik, belecsap a villám a házba, tartják Törökkanizsán és még sok helyen.

De nemcsak a szépség napja, hanem a gonoszé is. A régi hiedelem és a XVIII. századi boszorkányperek tanúsága szerint pünkösd napja a legfontosabb boszorkányjáró napok egyike. Ugyanakkor az agrármágiának, a termékenységvarázslásnak is egyik alkalma. A királynéjárás, a mimimamások jókívánságai pl. a kender növekedését célozzák.

Idő- és termésjósló nap is. Ha pl. ezen a napon eső esik, akkor rossz gabonatermésre kell számítani, üszkös lesz a gabona. Esővarázslásról is tudunk. A két háború között – Tripolsky Géza emlékezete szerint – Zentán zöld ágakba burkolt alakok járták az utcát, és vízzel öntözték őket.

A pünkösdi szokások lassan már eltűnnek, csak itt-ott lehet meg néhány szokásról hallani az öreg néniktől, bácsiktól. Az ő emlékezetük a századforduló és a XX. század eleji szokásokat őrizte meg. Így emlékeznek vissza a lovagkori hagyományokból eredő pünkösdi király és királyné választására, az aznapi lóversenyekre, szamárfuttatásokra.

Körülbelül 20–25 éve még nemcsak szóban, emléktöredékekben bukkantunk a kislányok királynéjárására, hanem élő valóságában is fel lehetett gyűjteni a szokást Bácskában, Muravidéken, általában a katolikus vidékeken. Egyébként Kodály szép pünkösdölője állít emléket a pünkösdölés szokásának.

Miből is állt a szokás?

A kislányok, 10–14 évesek, öten-hatan összeállnak csoportba. A legfiatalabb, a legszebb, a legjobb barátnőjük a pünkösdi királyné. A kislányok sok helyen fehérbe öltöztek, koszorút tettek a fejükre, a kiskirálynét pedig menyasszonyi fátyollal borították le. Ahol nem öltöztek külön ruhába, a kiskirálynét egy selyemkendővel takarták le, vagy fehér lepedőt tartottak a feje felett sátorként a lepedő négy sarkát tartó lányok. Elöl ment egy kislány, kezében bazsarózsával díszített királyi pálca vagy felszalagozott bodzaág. Sok helyen rózsaszirmot hintettek a ház elé, a házról házra járó köszöntők szíves fogadására. Miután a gyerekek engedélyt kértek és kaptak a háziaktól, elénekelték a köszöntőt:

    „Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd napja,
    Holnap lesz, holnap lesz a második napja.”
    Esetleg így kezdték a köszöntőt:
    „Mimi, mama, mimi mama, piros pünkösd napja,
    Holnap lesz, holnap lesz a második napja.”

A folytatásnak többféle változata élt vidékeinken. Egy a sok közül:

    „A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,
    A kisasszony szedje össze, kösse koszorúba.
    András bokrétás, feleséged jó táncos.
    Jól megfogd a lovad zabláját,
    Ne napossá, ne tiporja a pünkösdi rózsát.”

Egy másik változat:

    „András bokrétás, feleséged jó táncos,
    Jól megfogd, jól megfogd a lovad kantárszárát,
    Ne tapossa, ne tapossa a pünkösdi rózsát.”

Topolyán Borús Rózsa gyűjtése szerint így ment tovább az ének:

    „Rózsavessző vagyok, mindenfelé hajlok.
    Anyám házánál vagyok, nagyot nem szólhatok.
    Szép pünkösdöt mindenkinek, fiatalnak, öregnek.”
    „Arra kérjük a házigazdát, ajándékozza meg pünkösdünk királynéját!”

Bácsszőlősön az alábbi változatot éneklik a kislányok:

    „Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja.
    Holnap lesz, holnap lesz a második napja.
    A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,
    Szedje fel a királyné, kösse koszorúba.
    András, bokrétás, felesége jó táncos,
    Csak húzd meg, csak húzd meg a lovam kantárát,
    Hogy ne tipedje, hogy ne tapodja a pünkösdi rózsát.”

A Muravidéken és máshol is az ének befejeztével karjánál fogva háromszor felemelték a kiskirálynét a többiek, s mondták: „Ekkora legyen kendergye!” vagy: „Ekkora legyen a kentek kendere!” Ha nem fogadták szívesen a háziak a mimimamásokat, akkor leguggoltak, jelezve, hogy a kender is olyan alacsony marad.

A gazda pénzt, kalácsot, cukorkát adott a gyerekeknek, amit azok Topolyán – Borús Rózsa szerint – egy magukkal hozott virágcsokorral honoráltak. A leskelődő fiúk többnyire megzavarták a lányokat, csalánnal verték őket, azok viszont a királypálcával védekeztek.

Bókos Márta tudósítása szerint Baranyában pünkösdi királynővé a falu legszebb lányát választották. A királynő az ünnep reggelén fehérbe öltözött, fejére virágkoszorút tettek, és fátyollal borították le. Így felöltözve végigkocsizott a falun. Kocsiját lovascsapat kísérte. A kezében levő virágcsokrot szálanként a nézőknek dobta.

A felnőttek szokásai ma már csak töredékesen kerülnek elő. A fenti rítusénekből is ki lehet deríteni, hogy pünkösd napján lóversenyt tartottak, de Borús Rózsa is említi a szokást Topolyáról, Tripolsky Géza pedig Zentáról. A juhászok még szamárfuttatást is rendeztek. Mindkét verseny győztese a következő pünkösdig vezető szerepet töltött be a társaságban.

Borús Rózsa közléséből tudjuk, hogy a felnőtt legények és lányok Topolyán pünkösdi királyt és királynét választottak. Magáról a szokásról már a XVIII. századból van hírünk, az egyház ugyanis tiltja a velejáró tánccal és alakoskodással együtt, Topolyán a földesurak a tanyákon szervezték meg a választást. Sokszor a díszes ruhát is ők adták a királyi párnak. A királyt virággal, szalagokkal feldíszítve beültették a legények egy feldíszített kétkerekű csézába, melyet két legény húzott. A királynak tartania kelleti az egyensúlyt, mert ha kiesett, új királyt választottak helyette. A nagy mulatság azonban akkor kezdődött, mikor a király és a királyné nagy kísérettel körüllovagolta a birtokot. Utána hajnalig állt a tánc, a mulatozás. A királyság azonban csak a mulatság végéig tartott. Ezt fogalmazta meg a XVIII. században feljegyzett szólás: „Pünkösdi királyság nem nagy uraság!”, nem tartós, csak múló hatalom. A szólásmondás még ma is él, noha a szokás már lassan eltűnt. Borús Rózsa Topolya népszokásai című könyvében írja továbbá, hogy bent a városban pünkösdi bálat rendeztek, a bálban választottak királyt és királynőt. De az ő királyságuk is csak egyetlen báli éjszakán át tartott. Viszont nemegyszer megesett, hogy a pünkösdi király és királyné egy pár lett.

Pünkösd időjárása termésjósló, időjósló. Baranyában, de Palicson is mondják: „Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz.” Vagy: „Ha pünkösdkor érett földiepret látsz, korai gabonatermés és meleg, enyhe időjárás lesz.” Az eső nem kívánatos, mert „a pünkösdi eső ritkán hoz jót”.

Pünkösd szokásos étele a rántott csirke vagy az idei liba uborkasalátával. A pásztorok, juhos gazdák báránysültet, báránypaprikást készítettek. Arra törekedtek, hogy a sütemény lehetőleg sárga legyen, hogy sárga legyen a kender is.


Május 1.
Május 2. – Zsigmond napja
Május 4. – Flórián napja
Május 5. – Gotthárd napja
Május 6. – Babevő János napja
Május 12. – Pongrác napja
Május 13. – Szervác napja
Május 14. – Bonifác napja
Május 21. – Konstantin napja
Május 25. – Orbán ~ Urbány napja
Május 28. – Emil napja
Május 31. – Petronella napja

komment
süti beállítások módosítása