Bizalom és közvetlenség a kommunikációban

„Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23)
 

Egy úttörő neurológiai kutatás szerint képesek vagyunk „edzeni” magunkat arra, hogy úgy tudjunk beszélni, és úgy hallgassuk a másikat, hogy az fokozza beszélgetőtársunk agyában az együttérzést és bizalmat. Gondolj bele, milyen hasznos lehet ez a kommunikációban! Íme, néhány bevált alapelv, ami segíthet:
1) Lélegezz mélyeket és nyújtózkodj egyet a beszélgetés előtt! Ha egy feszült helyzetet kell kezelni, feltétlenül szükséges, hogy nyugodtak maradjunk. A feszültség ingerültséghez vezet, az ingerültség haraghoz, haragunk pedig meggátolja, hogy érthetően fejezzük ki magunkat. Ezért végy néhány mély lélegzetet, és számolj el magadban lassan tízig! Azt is megállapították, hogy a nyaki izmok nyújtózása és az ásítás olyan módon hat az agyra, mely jelentős mértékben javítja a kommunikációs készségeket. Isten csodálatosan teremtett meg minket (ld. Zsoltárok 139:14–15).
2) Gondolj biztató dolgokra! „Olyan ő, mint amit gondol szívében…” (Példabeszédek 23:7 NKJV). Ha negatív gondolatokat táplálsz magadban, azok megzavarhatják az agyban a beszédközpont működését, gátolhatják a hallást és a megértést, ami védekező beállítottsághoz és bizalmatlansághoz vezet. Neurológiai kutatások bizonyítják, hogy a pozitív gondolatok – akár a másik embert, akár önmagadat, vagy a szóban forgó témát illetően – segíthetnek sikert elérni a személyes és az üzleti kapcsolatokban.
3) Pecsételd meg egy mosollyal! Arcunk elárulja az érzéseinket. „Lábán arcán is látta Jákób, hogy nem olyan hozzá, mint azelőtt” (1Mózes 31:2). A kutatások azt mutatják, hogy ha kellemes emlékekre és szeretett személyekre gondolunk, az olyan arckifejezést idéz elő, ami kedvességet, együttérzést, érdeklődést hordoz, fokozva a bizalmat és nyitottságot másokban.


„Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” (Példabeszédek 16:24)
 

A hatékony kommunikáció érdekében:

1) Törekedj szemkontaktusra, ez serkenti az agy társas viselkedésért felelős részének működését, csökkenti a stresszhormonok szintjét, és növeli a szimpátiahormon termelődését. Ha tudatosan odanézünk a másik emberre, akkor gyorsan tudunk reagálni alapvető arckifejezéseire, melyek a harag, félelem, szomorúság, undor, megvetés, meglepetés és boldogság. Ez a kulcs, használd!

2) Fejezd ki, hogy értékeled a másik embert! Az első szavak az egész beszélgetés hangnemét meghatározzák. Egyetlen dicséret bizalmat teremthet. A Loyola Egyetem kutatói felfedezték, hogy ha egy beszélgetésben részt vevők alapvetően egyetértenek, a köztük lévő interakciók kölcsönösen elégedettséget keltők. Ám az egyet nem értés azonnal védekezést idéz elő a hallgatóban. Ezért kezdj minden beszélgetést egy dicsérettel, és a társalgást őszinte megbecsülést kifejező szavakkal zárd le! A kutatások azt mutatják, hogy az interakció végén elhangzott megjegyzések különösen is hatékonyak, mert tovább megmaradnak a hallgató gondolataiban. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.”

3) Fogd rövidre! Tudatos gondolkodásunk csak kis mennyiségű információt tud tárolni, amit minden új információ „felülír” memóriánkban. Ezért jobb, ha egyszerre csak egy-két mondatot mondunk, aztán kis szünetet tartunk. „Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel” (Prédikátor 5:2). Ha úgy gondolod, hogy hosszabb beszélgetésre van szükség, azt tudasd előre beszélgetőpartnereddel! Így fel tud készülni arra, hogy összpontosítson, és figyelmen kívül hagyja saját tolakodó belső hangjait.

 

„Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” (Kolossé 4:6)
 

Ahhoz, hogy a kommunikációban kialakuljon a bizalom és közvetlenség:

1) Dolgozz a bizalom kiépítésén! Nincs „jogunk” a másik ember bizalmára; ez olyan kiváltság, amit ki kell érdemelnünk azzal, hogy megbízhatónak bizonyulunk. Nem sok figyelmet fordítunk az olyan politikusokra, akik azt mondják: „Számíthatsz rám”, ha korábbi tetteik ezt nem támasztják alá. Krisztus a bizalom alapjául ezt állítja: „Higgyetek nekem… ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (János 14:11). A pszichológiai kutatásokból tudjuk, hogy ha szelíden és lassan beszélünk, az nyitottabbá teszi a hallgatót, és mélyíti irántunk való tiszteletét. A hangnem sokat számít. A Houston Egyetem kutatásai meggyőzően bizonyították, hogy a halkabb hangra és lassabb beszédre a hallgatók nagyobb nyitottsággal és bizalommal válaszolnak. Ez a kutatás segítette az onkológusokat, hogy a rossz hírt támogató hangnemben tudják közölni betegeikkel. Ha az orvosok mélyebb hangon, és lassabban beszéltek, a páciensek úgy érezték, hogy orvosuk együtt érzőbb, és jobban törődik velük. A Biblia ezt nevezi „higgadt válasznak” (ld. Példabeszédek 15:1), és ez neked is hasznos lehet.

2) Szoktasd rá agyadat a valódi figyelemre! A másik ember meghallgatása kemény munka, mert szokásunk csak magunkra figyelni, és beszélgetés közben is saját gondolataink foglalkoztatnak. A kutatások azt mutatják, hogy gyakran közbevágunk, mielőtt beszélgetőpartnerünk befejezné mondandóját. Még az orvosok is, akik pedig azt tanulták, hogy figyeljenek oda a beteg panaszaira, hajlamosak 20-30 másodpercen belül közbekérdezni, jóval azelőtt, hogy a páciens elmondhatott volna mindent, amit akart.

Szoktasd magad arra, hogy a másik emberre összpontosítasz, valóban odafigyelsz szavaira, arckifejezésére, testbeszédére. Néhány héten belül kialakíthatod magadban azokat a kommunikációs készségeket, melyek másokban bizalmat ébresztenek.

 



Hogyan fogadd a kritikát?

„Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól.” (Példabeszédek 23:16)
A bírálat jobb emberré formálhat, ha a következő három dolgot teszed: 1) Ne azt halld meg, hogy mit mondanak, hanem arra figyelj, ki mondja! Ha olyan valaki bírál, akit tisztelsz, figyelj ara, amit mond. Ha olyan valaki, aki folyton kritizál, ne tartsd sokra a véleményét, valószínűleg csak a saját keserűségét vetíti ki rád. Volt egyszer egy tizenkét éves fiú, aki születése óta nem beszélt. Egyszer, miután több héten át minden nap zabkását kapott reggelire, így kiáltott fel: „Pfúj, de utálom ezt a vacakot!” Az édesanyja felugrott, átölelte, és ezt mondta: „Azt hittük, nem tudsz beszélni. Eddig miért nem szólaltál meg?” A fiú egyenesen kijelentette: „Mert eddig minden rendben volt.” Vannak, akik csak olyankor beszélnek, amikor zaklatottak. A lényeges kérdés ez: vajon, aki bírál, tényleg őszintén segíteni akar: 2) Ne vedd magad túl komolyan! Nézzünk szembe vele, mind teszünk olyan dolgokat, amit később megbánunk. Ha tudunk nevetni magunkon, és tudunk tanulni a hibáinkból, egyre érettebbek leszünk. 3)m Tudj különbséget tenni építő és romboló kritika között! Tanuld meg feldolgozni a kritikát! Kérdezd meg: a) milyen lélek szólt belőle? Ha a bírálatot kedves lelkülettel adták, akkor tudhatod, hogy építőnek szánták. b) Mikor hangzott el a bírálat? Ha valaki nyilvánosság előtt bírál, akkor ritkán teszi azt jó szándékkal. c) Miért mondták a kritikát? „Mély víz az ember szívének terve, de az okos ember kimeríti” (Példabeszédek 20:5). Akit bántás ért, hajlamos maga is megbántani másokat. Ezért mindig kérdezd meg: „Ezt most azért mondta, mert jót akart nekem, vagy csak saját fájdalma beszélt belőle?”




„… Krisztus… mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást…” (1Péter 2:21-23)
Ahhoz, hogy jól tudd kezelni a kritikát 1) Lelkileg és érzelmileg éretten kell viselkedned. A kimerültség befolyásolhatja azt, hogyan viselkedsz, amikor nyomás alatt vagy. Illés depresszióba esett emiatt. Jezábel királynő kíméletlenül üldözte őt. Ez az ellenállás elszívta Illés erejét, és emiatt odáig jutott, hogy ezt mondta: „Elég most már, Uram! Vedd el életemet…” (1Királyok 19:4). A Sátán ki fogja használni a fáradságodat. Amikor kimerült agy, könnyen túlérzékennyé válsz, és megsértődsz ahelyett, hogy a kritikát a növekedésre való lehetőségként fognád fel. 2) Meg kell értened, hogy a jó emberek is kapnak bírálatot. Jézusra azt mondták, hogy „falánk és részeges ember” (Máté 11:19, Lukács 7:34), és megkérdőjelezhető jellemű emberek barátja (ld. Máté 11:19). Azok az emberek, akiknek már van előzetes véleményük, és a gondolkodást kikapcsolták, nem fogják megérteni az istennek való engedelmességen alapuló viselkedést. Ezért, ha a te elképzeléseid és értékrended ütközik az övékével, próbálj nagylelkű lenni! 3) Legyen mindig jó hozzáállásod! Saját magatartásod sokkal nagyobb kárt okozhat, mint bárki másé! Péter azt írja: „…erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” Bármit mondanak rád, bízd rá istenre, és lépj tovább!



„Távol maradni a perpatvartól: dicsőség…” (Példabeszédek 20:3)
Amikor bírálatot kapsz: 1) Összpontosítsd a célodra, és változtass azon, ahol hibáztál! A legtöbben éppen fordítva teszik, ha bírálat éri őket: változtatnak a céljukon, és a hibáikra koncentrálnak. Ha minden alkalommal elmenekülsz, valahányszor hibázol, soha nem fogsz elérni semmit. Helyette folyamatos frusztrációban fogsz élni. Az egyetlen igazi hiba az, amiből nem tanulsz. Tehát ahelyett, hogy kétségbeesnél a hibáid miatt, számíts rá, hogy hibázni fogsz, tanulj belőle, lépj tovább, és végezd el a munkád! Egy régi arab közmondás szerint: „Ha minden kutyaugatásra megállsz, soha nem érsz utad végére.” Ne engedd, hogy kudarcaid megállítsanak – inkább építkezz az általuk szerzett tapasztalatokra! A Példabeszédek könyve 27. részének 17. versében a Biblia azt mondja: „Vassal formálják a vasat…” Tehát imádkozz, és engedd, hogy a kritika élesítsen! 2) Tölts időt megfelelő emberekkel! A szabadidődet olyan emberekkel töltsd, akik építenek, ne olyanokkal, akik rombolnak. Ha a megfelelő emberekkel minőségi időt töltesz, az erősíti a hitedet és a leggonoszabb kritika hatásai ellen is felvértez. Attól is megvéd, hogy magaddal szemben túl kritikus legyél. Amikor varjak sólyomra támadnak, a sólyom nem támad vissza. Inkább egyre táguló körben egyre magasabbra és magasabbra száll, míg minden támadója lemorzsolódik. Milyen nagyszerű stratégia! Emelkedj bírálóid fölé ahelyett, hogy leragadnál az ő szintjükön! „Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik.” Ha szeretnél az emberekre hatással lenne, akkor azt a példáddal teheted, nem a védekezéseiddel.



„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31)
Abban a pillanatban, amint kiemelkedsz a tömegből, az emberek felfigyelnek rád, és nem mindig azok, akiket szeretnél, hogy felfigyelhetnek. Tanulj a kacsáktól! A víz felszínén milyen nyugodt, odalent azonban szorgosan evez úszóhártyás lábaival, és nem bánja, hogy azt a víz elborítja. Az idő a te oldaladon áll. Amikor Nátánaél Jézusra vonatkozóan ezt kérdezte: „Származhat-e valami jó Názáretből?”, Fülöp így válaszolt: „Jőjj, és lásd meg!” (János 1:46). Nátánaél megtette ezt, és tanítvánnyá lett. Gyakran előfordul, hogy amint az események feltárulnak, világossá válik minden, ami miatt kritizáltak, te pedig igazolást nyersz. Ehhez azonban tovább kell haladnod. George Bernard Shaw, az ír drámaíró valóban sok kritikát kapott – de tudta, hogyan kezelje őket. Egyik nyitóelőadása után egy színikritikus kiállt a nézőközönség elé, és ezt mondta: „Ez gyalázatos!” Shaw maga is kiállt, és így válaszolt: „Egyetértek, de mit tehetünk mi ekkora tömeg ellen?” Senkit sem ért több bírálat, mint Pál apostolt, ő mégis ezt írta: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Bátorság nélkül csupán jó ötletek – és tévedések miatti bánkódások - halmaza vagyunk. A legtöbb kihagyott lehetőséget nem hagytuk volna ki, ha hajlandóak lettünk volna túltenni magunkat a kritikákon, és megragadtuk volna, ami kínálkozott. Mindannyian félünk. A különbség azonban ez: a győztesekben erősebb a haladás utáni vágy, mint a kockázat miatti vonakodás. Könnyebb együtt élniük annak emlékével, hogy megpróbálták, de nem sikerült, mint azzal, hogy meg sem próbálták. Tudják, a kudarc a siker elkerülhetetlen része, és tisztában vannak vele, hogy a kudarcok mindig vonzani fogják a kritikát. Mégis, míg mások félnek elindulni egy új lehetőség felé, a győztesek inkább attól félnek, nehogy kihagyják a lehetőséget!



Hosszan elidőző harag

„Szünj meg a haragtól… csak rosszra vinne!” (Zsoltárok 37:8 Károli)
1994-ben Christopher Burns az Associated Press riportere ezt írta A háború halálos maradványai fenyegetik az európaiakat című cikkében: „A második világháborús bombák még mindig gyilkolnak Európában. Felbukkannak, és időnként fel is robbannak építkezéseken, halászhálókban vagy strandokon ötven évvel azután, hogy a fegyverek elhallgattak. Csak Franciaországban több száz tonnányi robbanóanyag kerül elő minden évben. 1993-ban tizenhárom bomba robbant fel Franciaországban, megölve tizenkettő és megsebesítve tizenegy embert. »Két munkatársamat vesztettem el« – mondta Yvon Bouvet, aki a Champagne-Ardennes régióban azt a csoportot vezeti, melynek feladata, hogy hatástalanítsa az első és a második világháború bombáit. A fel nem robbant bombák idővel egyre veszélyesebbek lesznek. A belső korrózió miatt instabilakká válnak, és a detonátor beindul.”
Ami igaz a késlekedő bombáknál, ugyanúgy igaz a lassú haragra is: akkor robban, amikor a legkevésbé számítasz rá. A harag nem olyasmi, amire büszkék vagyunk, inkább olyan valami, ami ellen imádkozunk, mert azoknak árt, akik a legközelebb vannak hozzánk; mert elveszítjük miatta mások tiszteletét; mert bezárja a lehetőségek előtt az ajtót; mert egyszer csak Istennel szembenállóként találod magad. Szánj rá egy percet és olvasd el, mit mond Isten Igéje a hosszan tartogatott haragról: „Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!” (Zsoltárok 37:8). „Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16:32). „Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket” (Példabeszédek 19:11).




Mire kaptál elhívást?

„Ti vagytok a föld sója.” (Máté 5:13)

Néha előfordul, hogy nem veszik észre azt a személyt, aki elősegítette a dolgokat, addig, amíg már nem lesz ott, hogy tegye. Van egy történet egy férjről, aki a munkából hazaérve otthon teljes felfordulást talált. A baba sírt, a mosogató tele volt mosatlan edénnyel, a szennyes ruha szanaszét a földön. Harsogott a tévé, az ágyak nem voltak bevetve, a szőnyegek nem voltak kiporszívózva, és a vacsora nem volt készen. Amikor tudni akarta, hogy mi történt, a felesége ezt mondta: „Tudod, mindig azt kérdezed, hogy mit tudok csinálni egész nap? Nos, ma nem csináltam meg.” A Biblia azt mondja: „…mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta…” (1Korinthus 7:17). Ez nem jelenti azt, hogy nem kell nagyobb dolgokra vágyakoznunk. Csak azt jelenti, hogy ha nem tudjuk elkezdeni onnan, ahol épp vagyunk, akkor egyáltalán nem tudjuk elkezdeni. Egyszer Jézus meggyógyított egy démontól megszállott embert, aki éveket töltött el a családjától elválasztva. Amikor megszabadult, követni akarta Jézust. De Jézus azt mondta: „Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten!” (Lukács 8:39). Más szavakkal: kezdd onnan, ahol éppen vagy, használd, amid van, és tedd meg, amit megtehetsz! A Biblia azt mondja: „Ti vagytok a föld sója.” A só nem a saját maga kedvéért létezik. Bele kell önteni valami nála nagyobba, csak akkor fogja betölteni rendeltetését. De légy óvatos, ne az éned vezessen! A fontosság hajszolása félrevezető lehet. Nem végezheted egyedül, és nem teheted magadért – Istennel együtt kell végezned, és az Ő céljaiért kell tenned, akkor meg fog áldani!




Amikor Isten elhívta Mózest, ez volt az egyik kérdés, amit feltett neki: „Mi van a kezedben?” (2Mózes 4:2). Mózes a pásztorbotját tartotta a kezében. Ez jelképezte megélhetését biztosító foglalkozását, amiben jó volt. Ez jelképezte a jövedelmét: a nyája volt a vagyona, és a nyáj biztosított családja számára létbiztonságot. Isten azt kérdezte tőle, hajlandó-e letenni. Isten ma is azt kérdezi: „Mi van a kezedben?” Mi adatott neked? Az ajándékaid, a pénzed, a természeted, a tapasztalataid, a kapcsolataid, az értelmed, a képzettséged. Isten mindazt megadta neked, amit Dr. Martin Seligman így nevez: „ismertetőjegy erősségek”. Seligman úgy találta, hogy a képességeink bizonyos kategóriákba sorolhatók. Ő így határozta meg őket: a) bölcsesség és tudás (amely magában foglalja az olyan képességeket, mint a kíváncsiság, a tanulás szeretete, a józan ítélőképesség és a szociális intelligencia); b) bátorság (kitartás és becsületesség); c) emberség (mint a jóindulat és a könyörületesség kifejezésének képessége); d) igazságosság (az a képesség, hogy a vezetése igazságos bánásmódot teremt); e) mértékletesség (olyan tulajdonságok mint az önkontroll, megfontoltság, alázat); f) transzcendencia (a szépség értékelése, a hála kifejezése, a reménység képessége, az öröm képessége). Mindannyiunkban megvan mindez a képesség, de néhány erősebben rezonál bennünk; ezek az úgynevezett „ismertetőjegy erősségeink”. Ismerd fel ezeket, és elkezded megérteni elhívásodat. Néha azt gondoljuk, hogy Isten nem tudna, vagy nem akarna használni minket a gyengeségeink miatt. Nem, ennek éppen az ellenkezője igaz! Senki sem tudna úgy szólni a gyászolókhoz, mint aki maga is átélte a veszteség fájdalmát. Chuck Colson volt a Fehér Ház jogi főtanácsadója a Watergate ügy kitöréséig. De amíg be nem börtönözték, nem volt felkészülve arra, hogy a börtönmissziós szolgálatot elindítsa. Ma, ha hagyod, Isten használni fog téged.




Figyeld meg: 1) Az elhívásod gyakran ahhoz kötődik, ami mélyen felzaklat. Mózes számára ez népének elnyomása volt. Ezért Isten ezt használta fel, és elhívta Mózest, hogy népét szabadságra vezesse. William Wilberforce számára ez a rabszolgaság volt. Ő egész életét arra szánta, hogy Angliában végérvényesen eltöröljék, ami végül nem sokkal halála előtt meg is történt. Martin Luther King számára ez a társadalmi igazságtalanság volt, amely elnyomta az afroamerikai lakosságot. Ezért álmodott és prédikált, menetelt, szervezkedett és bojkottált, és a Polgárjogi Szervezet beindult. Ha fel akarod fedezni az elhivatásod, kezdj el imádkozni azért, ami leginkább bánt és mélyen felzaklat. Általában megpróbáljuk távol tartani magunkat a kellemetlenségektől, de ha úgy érzed, hogy az elhívásod arra vonatkozik, hogy segíts a szegényeken, akkor tölts időt azok között, akik nyomorban élnek. Engedd, hogy a szíved meginduljon, hogy hajtson belülről az a meggyőződés, hogy a dolgoknak meg kell változniuk, és imádkozz így: „Uram tégy engem a változás eszközévé!” 2) Az elhívásod azt jelenti, hogy Isten hisz benned. Amikor Jézus elhívta tanítványait, azok nem tűntek győzteseknek. Abban az időben, ha valaki egy rabbi követője akart lenni, az már sokkal hamarabb, fiatalabb korában történt. Ráadásul a rabbik nem toboroztak követőket, hanem jelentkezéseket fogadtak el. De Jézus nem így tett. Ő kiválasztott egy orvost, egy adószedőt és egy halászt, és ezt mondta: „Én hiszek bennetek. Amit tudok, azt meg fogom tanítani nektek.” Megígérte: „…aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi…” (János 14:12). Nem csoda, hogy otthagyták a hálóikat! Jézus erőt adott követőinek arra, hogy elinduljanak és úgy éljenek, ahogy Ő élt. Ma erre hív téged is.





Ne adj teret az irigységnek!

 

„Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.” (Zsoltárok 16:5)

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (Jeremiás 29:11)

Hagytad, hogy az irigység megvesse a lábát az életedben? Azt veszed észre magadon, hogy bizonyos embereket kerülsz, vagy neheztelsz rájuk a sikerük miatt? A Biblia azt mondja: „A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása” (Példabeszédek 14:30 Károli). Ma talán úgy mondhatnánk: az irigység és a féltékenység olyan, mint a csontrák. Ha azon kapod magad, hogy folyton kritizálsz valakit, vagy arra áhítozol, amije neki van, olvasd el a következő szavakat, és gondold végig alaposan és imádságos szívvel: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” (Jeremiás 29:11–12). Az irigység lényegében azt mondja Istennek: „Hibáztál, amikor olyannak teremtettél, amilyen vagyok. Olyan akarok lenni, mint az a másik ember, és azt akarom, ami neki van!” Nem, Isten egyedi hivatást, csakis terád szabott különleges rendeltetést szánt neked. Ezért ahelyett, hogy teret adnál az irigységnek, inkább használd ösztönző erőként arra, hogy a lehető legjobb önmagaddá válj, azzá az emberré, akinek Isten tervezett. Ha úgy érzed, vesztésre állsz az irigységgel vívott csatában, íme, Isten receptje számodra, melyet Igéjéből be kell venned minden nap: „Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.” (Zsoltárok 16:5–9).






Tanulj meg Jézusra figyelni!

„Az Úrra tekintek szüntelen…” (Zsoltárok 16:8)
Frank Laubach élete akkor kezdett darabokra esni, amikor elutasították a Fülöp-szigeteken élő maranao néppel kapcsolatos terveit. Aztán elveszítette három gyermekét maláriában, felesége pedig egyetlen megmaradt gyermekükkel elköltözött. Kétségbeesésében Laubach felmászott egy hegyre, hogy Istent keresse. Azt írja: „A szám elkezdett mozogni, és úgy tűnt, az Úr szól: »Azért vallottál kudarcot, mert nem szeretted ezeket az embereket igazán. Felsőbbrendűnek érzed magad… mert fehér vagy. Felejtsd el a bőröd színét, csak arra gondolj, mennyire szeretem őket, és ők felelni fognak.« Azt válaszoltam: »Istenem, nem tudom, Te beszélsz-e a számon keresztül, de azt tudom, hogy ez az igazság. A tervem minden része darabokra hullott. Vezess engem ki önmagamból, végy birtokodba, te gondolkodj az én fejemben!«” Azon a napon Laubach az élet mellett döntött – figyelni kezdett Isten jelenlétére. Két dologról ír: kettős látás – „úgy látni másokat, ahogy Isten látja, és nem olyannak, amilyenek”; és problémamegoldás – „Tisztábban fogsz gondolkodni, ha bevonod az Urat. Étkezések idején tegyél még egy széket az asztalodhoz, hogy emlékeztessen: ő mindig jelen van.
Tegyél ki egy képet Jézusról, vagy egy igeverset, olyan helyre, ahol láthatod, mielőtt elalszol, és amikor felébredsz. Számíts rá, ez adja meg az alaphangot a napodhoz.” Az egyik angol bibliafordítás [New Living Translation] így adja vissza a zsoltáros szavait: „Tudom, hogy az Úr mindig velem van. Nem tántorodom meg, mert itt van közvetlenül mellettem.” (Zsoltárok 16: 8 NLT). Amire figyelsz, az válik az életedben uralkodó hatássá. Frank Laubach könyveket írt, irodalmi kampányokat vezetett, és királyok, elnökök tanácsadója lett; de legnagyobb teljesítménye, hogy megtanult Jézusra figyelni.
Szerző: Andre Lowoa  2018.05.26. 00:47