A fazekas terve

 

„Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.” (Jeremiás 18:6)

 

A jó időkben könnyű meglátni, hogy fejlődünk, de a nehéz időkben hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy semmivel sem vagyunk előrébb. A fájdalomra, veszteségekre és nehézségekre érzelmeink alapján reagálunk, nem Isten hűségére alapozva. Kérlek, értsd meg ezt: Isten kezében mindig biztonságban vagy! „Hiszen olyanok vagytok a kezemben… mint az agyag a fazekas kezében” (Jeremiás 18:6). A munka folyamatban van, és ilyenkor nem a körülményeid vagy az érzéseid a döntő fontosságúak, hanem a Fazekas elkötelezettsége arra, hogy befejezi, amit elkezdett. „… aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1:6).
Íme, két dolog, amit nem szabad elfeledned, amíg a fazekaskorongon forogsz:

1) A Fazekasnak joga van olyanra alakítani, amilyennek ő jónak látja. Istent semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy olyanra formáljon, amilyennek ő akar látni. Ő szakértője annak, hogy egy darab sárkupacot értékes és hasznos tárggyá alakítson. „Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?” (Róma 9:21). A te dolgod, hogy ott maradj a korongon, és engedd, hogy Isten olyanra formáljon, amivé szeretné, hogy válj.

2) A Fazekasnak minden egyes agyagkupaccal egyedi terve van. Nem az agyag, hanem a Fazekas dönti el, milyen legyen a kész termék, ugyanígy a Szentlélek határozza meg helyedet és szerepedet Krisztus testében (ld. 1Korinthus 12:18). Tehát fedezd fel, mi a Fazekas terve, és rendeld alá magad neki!



Ihletett látás

„…ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is… az elöljáró igyekezettel…” (Róma 12:6-8)

A jó vezetőknek vannak megérzéseik. „Látják”, amikor mások még nem, és „megértik”. Mi mindannyian három megérzési fokozatba tartozhatunk: 1) Azok, akik sohasem látják. Ha ilyen emberek kerülnek vezetői szerepbe, az olyan, mintha egy négyzet alakú cöveket tennél egy kerek lyukba – kalapálhatod és mozgathatod ide-oda, de sohasem fog beleilleni. Amikor valakinek arra van ajándéka, hogy segítő szerepben legyen, nagy hiba vezető pozícióba helyezni. Mellesleg, minden zenekarban szükség van másodhegedűsre is. Csak azokért az ajándékokért vagyunk felelősek, amiket Istentől kaptunk, nem azokért, amiket szeretnénk megkapni, sem azokért, amelyekről mások azt gondolják, hogy rendelkeznünk kellene velük. 2) Azok, akik megtanulják meglátni. Ezekben az emberekben megvan a nyersanyag, csak nevelésre és támogatásra van szükségük. Dr. John Maxwell rámutat, hogy a vezetőként való gondolkodás képessége „információra alapuló megérzés”. Ezeknek az embereknek csak némi információ, tájékoztatás és ösztönzés kell, és jó vezetőkké válhatnak. Az igazság az, hogy megérzés és ihletett látás nélkül arra vagyunk ítélve, hogy életünk eseményei és mások véleménye tompítsák felismerő képességünket. 3) Azok, akik magától értetődően látják. Ezek azok az emberek, akik igazi vezetői képességekkel születtek. Ők ösztönösen megértik az embereket, és tudják, hogyan juttassák el őket A pontból B pontba. Már gyermekkorukban is vezetőként viselkednek. Figyeld meg őket a játszótéren, és látni fogod, hogy mindenki más őket követi. Az ilyen Istentől kapott látással rendelkező emberek rá tudnak építeni erre, és nagyszerű vezetőkké válnak mások áldására. Ha a vezetői képességet legszebb formájában akarod látni, tanulmányozd Jézus életét, aki azt mondta: „…az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja…” (Máté 20:28).





Készítsd elő a sószórót!

„Ti vagytok a föld sója…” (Máté 5:13)
Folyton a boldogságot keressük, de rossz módon. Úgy próbáljuk megtalálni, hogy kapni akarunk, ahelyett, hogy adnánk. A szeretetnek adnia kell, hiszen a szeretet természete az adás: „éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk »áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként«” (Efezus 5:2). Figyeld meg a következő szavakat: „önmagát adta” és „áldozati ajándékul”. A szeretet lényege önmagad odaadása és feláldozása mások szükségeinek betöltésére – legyenek azok akár fizikai, akár lelki szükségletek. Vannak, akik annyira vallásosak, hogy nem látnak értéket a mindennapi emberi szükségek kielégítésében. Az Isten iránti szeretet a gyökér; a mások iránti szeretet a gyümölcs, mely megmutatkozik a bátorításban, türelemben, kedvességben, udvariasságban, alázatban, önzetlenségben, vidám lelkületben, szelídségben és őszinteségben (ld. Galata 5:22). Szorgalmasan keresnünk kell a módját, hogy szeretetünket kimutassuk, különösen a kis dolgokban. Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül [elveszti erejét, minőségét], mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Máté 5:13). A só olyan, mint a szeretet; gyógyít, tisztít, tartósít és ízt ad az életnek, de semmi haszna, ha csak a sótartóban van, és nem szórják szét. Az igazság az, hogy az élet szeretet nélkül ízetlen. Nagylelkű tetteket is lehet kötelességből tenni, de ha szeretet nélkül tesszük, üresek maradunk. A szeretet az élet energiája, ez kell, hogy okot adjon minden reggel arra, hogy felkeljünk. Minden nap izgalmas és jelentőségteljes lehet, ha Isten ügynökeinek tartjuk magunkat, akik arra várnak, hogy sót szórjanak az ízetlen életekbe, akikkel találkoznak. Tehát tartsd készenlétben a sószórót!






MIÉRT HAGYJÁK EL AZ EMBREK A GYÜLEKEZETET?

„…a fiatalabb fiú … elköltözött egy távoli vidékre …” (Lukács 15:13)
A tékozló fiú történetében különösen jól alkalmazható a visszaeső bűnösökre. Azokhoz szól, akik gyülekezetben nőttek fel, ismerik Isten Igéjét, érezték Isten jelenlétét, tudják, hogy mit vár el tőlük, valaha szolgálták őt. Aztán, mint a tékozló fiú „elmentek a disznók közé”. Figyeld meg, hogy a történet főszereplőjét nem úgy hívják, hogy a tékozló bűnös, hanem úgy, hogy a tékozló fiú, mert még mindig a családhoz tartozik. A következő néhány napban nézzük meg, miért hagyják el az emberek a gyülekezetet. Először: Mert az anyai ház áldásai megszokottá válnak számukra. Figyeld meg, a fiú nem értékelte mindazt, amije volt, amíg el nem veszítette. Azt is vedd észre, hogy nem az atya tette ki a házból, ő maga költözött el egy távoli vidékre. Saját szabad akaratából ment el, és saját szabad akaratából tért vissza. Miért fontos ez? Mivel Isten szeret, nem fog erőszakkal visszatartani! Istennek a szívből jövő engedelmesség tetszik, nem az, ha alkalmazkodtunk egy halom vallási szabályhoz azért, mert féltünk attól, nehogy a pokolba jussunk. Jézus példázatot mondott egy királyról, aki menyegzői vacsorát adott, és sok vendéget hívott. Micsoda megtiszteltetés! „De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe! „De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.” (Máté 22:5). Túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy Istenre figyelj? Már annyira hozzászoktál áldásaihoz, hogy most valami mást szeretnél? Vigyázz, ez az út, amelyen elindulsz, egyetlen helyre vezet: a disznók vályújához. Állj meg, fordulj meg, térj meg, és gyere haza, amíg még teheted! Nem számít, milyen nagyot buktál, Atyád arra várj, hogy hazatérj!


„…mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (János :69)
Mert az atyai ház szabályai túlságosan korlátozóknak tűnnek. Sok ember akarja Krisztus szeretetét, de nem az uralmát, az áldásait igen, de a parancsait nem. Nem arról van szó, hogy Krisztus túl keveset kínál, hanem, hogy a neki való szolgálat ára túl nagynak tűnik. Lehet, hogy azt gondolod, ha a Krisztus napjaiban éltél volna, vele jártad volna az országot, beszélgettél volna vele, és hallottad volna prédikálni, akkor most jobb keresztény lennél. Nagyon tévedsz! „Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: »Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?« …Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: »Vajon ti is el akartok menni?« Simon Péter így felelt: »Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.«” (János 6:60, 66-69). Az igazi tanítványság nem valamilyen különleges istentiszteleti alkalmon való részvétel következménye. A tanítványság folyamat. Ahogy Péter szavaiból halljuk: „…mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus” (János 6:69 Károli), az Úr, miközben veled jártunk a hegycsúcson és a völgyben, jó időkben és rossz időkben egyaránt. Ezért írja azt is, hogy ez az ismeret: „Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetlennek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává…” (1Péter 2:7-8). Pál így fogalmazza meg: „…senki sem mondhatja: »Jézus Úr«, csakis a Szentlélek által” (1Korinthus 12:3). A Szentlélek azért munkálkodik bennünk, hogy engedelmesen alárendeljük magunkat Isten akaratának. Ez kapcsolatot jelent – szabályokkal.



„…ne ítélkezzünk egymás felett…” (Róma 14:13)
Egy másik ok, amiért az emberek elhagyják a gyülekezetet: néhány gyülekezeti tag hozzáállása. Krisztus példázatában az idősebb testvér tudta, hogyan kell jó fiúnak lenni, de azt nem tudta, hogyan legyen jó testvér. Féltékenysége és ítélkező magatartása öccse irányában szinte érthetővé teszi, hogy miért ment el a fiatalabb fiú annak idején. Pál azt írja: „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást” (Róma 14:13). A Biblia azt mondja: „Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató” (1János 2:10). A te hozzáállásod és viselkedésed erősít másokat vagy botlásukat okozza? Olvastál már Diotrefészről? János beszélt róla: „Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem fogad el minket. Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből.” (3János 9-10). Diotrefész „szószékmániás” volt, aki mindig főszereplő akart lenni; egyetlen dolog számított neki igazán – a hatalom! János leleplezi őt, és a gonosz szóval jelzi, majd ezt mondja: „…aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent” (3János 11). Csak az örökkévalóságban fog kiderülni, hány ember hagyta el a gyülekezetet ítélkező, szeretetlen, hatalomvágyó keresztyének miatt. Vigyázz, te ne légy ilyen!







Pénz

„Mivel hű voltál…” (Lukács 19:17)
Pénzen vehetsz magadnak ágyat, de pihentető alvást nem, könyveket igen, de agyat nem, ételt igen, de étvágyat nem, házat igen, de otthont nem, gyógyszereket igen, de egészséget nem, luxust igen, de boldogságot nem, imázst igen, de jellemet nem, még vallást is vehetsz, de megváltást nem. Azt kérdezed: „Ez azt jelenti, hogy Isten nem akarja, hogy pénzem legyen?” Nem, sőt valójában még több pénzt fog rád bízni, ha azt látja, hogy nem a pénzben, hanem egyedül Benne bízol (ld. 1Timóteus 6:17).
A Biblia három dolgot tanít a pénzről: 1) Ha jól sáfárkodsz azzal, amid van, Isten még többet fog rád bízni. „…magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett. Megjelent az első, és azt mondta: Uram, minád tíz minát nyert. Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött” (Lukács 19:15-17). 2) Ha arra összpontosítasz, hogy másoknak szolgálj, akkor Isten többet fog rád bízni. Amikor Jób többé már nem magára figyelt, hanem elkezdett másokért imádkozni: „…kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt” (Jób 42:10). 3) Ha képes vagy lemondani az anyagi dolgokról azért, hogy tedd Isten akaratát, Isten többet fog rád bízni. Ábrahám otthagyta az otthoni anyagi biztonságot, hogy betöltse Isten tervét, és végül a föld egyik leggazdagabb embere lett. Másik oldalról pedig a gazdag ifjú nemet mondott Krisztus követésére, mert úgy találta, hogy túl magas az ár (ld. Márk 10:17-22). Azt kérdezed mennyi az ára? Mindent oda kell adnod!





Változást hozó gondolkodásmód

„A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak…” (Példabeszédek 21:5)
Dr. John Maxwell írja Thinking for a Change [Változást hozó gondolkodásmód] című könyvében: „A megfelelő gondolatok, a megfelelő emberek, a megfelelő környezet a megfelelő időben és a megfelelő indítékkal mindig a megfelelő eredményt hozzák.” Szánjunk rá most pár percet és bontsuk részeire ezt a mondatot: 1) A megfelelő gondolatok. A gondolkodásból származnak az ötletek, az ötletek pedig hihetetlen erőt és lehetőségeket hordoznak. Minden ötlet egy gondolatmaggal kezdődik, amit táplálni és óvni kell. 2) A megfelelő emberek. Amikor jó ötletedet a megfelelő emberekkel osztod meg, nagyszerű dolgok történnek. Az ő társaságukban az ötlet kibontakozik, lehetőségekkel telik meg. 3) A megfelelő környezet. A megfelelő környezet az, ahol a gondolkodást értékelik, itt az ötletek csak úgy áradnak, szívesen fogadják az új megközelítéseket, elvárják a változást, bátorítják a kérdésfelvetéseket, az önzést kontroll alatt tartják, az ötletek egyre jobb ötleteket szülnek, a gondolkodás csapatmunkát generál. 4) A megfelelő időben. Hadrianus császár mondta: „Ha túl korán van igazad, az olyan, mintha tévednél.” Ha ötleted még csak korai szakaszban van, még csak most formálódik, akkor ne legyen semmilyen elvárásod, ha mások elé tárod azt, ne legyenek időkereteid, sem mereven meghatározott céljaid. Miért? Mert ha túl hamar próbálod keresztülvinni ötletedet, akkor lehet, hogy kudarcot fogsz vallani. 5) A megfelelő indíték. J. P. Morgan mondta: „Az embernek mindig két oka van, hogy bármit megtegyen: jó oka és az igazi oka.” A motiváció sokat számít – ha önző érdekek vezetnek, az máris kizár a versenyből. Isten csak olyan ötletek mögé áll oda, melyek az ő céljait fogják betölteni és az ő szeretetét mutatják meg másoknak. Néha egy ötlet csak akkor lesz nagyszerűvé, ha egy másik ötlettel társul, máskor önmagában is kiemelkedik. Egy dolog biztos: ha tágítod gondolkodásodat, fel fogod fedezni, hogy gondolkodásod is kitágít téged.

Szerző: Andre Lowoa  2018.05.22. 00:10