Aknázd ki kreativitásodat!

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására…” (1Mózes 1:27)
A Biblia azt mondja: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására… férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek.” (1Mózes 1:27-29). Isten mindent odaadott, amire szükséged lehet, hogy sikert érj el abban, amire elhívott. De neked kell kiaknáznod Istentől kapott kreativitásodat! A Biblia azt mondja: „Ha nincs mennyei látás, a nép elvész” (Példabeszédek 29:18 KJV). Minden nagy eredmény egy látással kezdődik, és Isten minden tőle kapott látáshoz megadja a beteljesítéséhez szükséges belső erőt. Lehet, hogy mások képzettebbek, vagy nagyobb a tapasztalatuk, de a kreativitás felett nincs monopol helyzetük. Nagy valószínűséggel ott van benned is az „isteni ötlet”, csak arra vár, hogy szabadjára engedd. Ha nem aknázod ki, akkor megelégedsz kevesebbel, mint amire Isten szánna. Bármire érzel is elhívást: írni, festeni, prédikálni, zongorázni, üzletet indítani, tanítani vagy ápolónőnek lenni – menj, tedd meg a lépést hitben, és fogj hozzá! Ha arra vársz, amíg tökéletesen tudod csinálni, úgy hogy senki se találjon benne hibát, akkor sosem fogod tenni! A vízen járás az első hitbeli lépéssel kezdődik. Ráadásul közelebb is visz Jézushoz. Jézus nem a csónakban volt, a vízen közeledve szólt tanítványaihoz, hogy menjenek oda hozzá (ld. Máté 14:29). Csak egyikőjük indult el: Péter. Igaz, hogy nem volt tökéletes benne, ez az élmény mégis megváltoztatta életét. Ne félj tehát, aknázd ki kreativitásodat, és figyeld, mi fog történni!



Isten oltalmaz

„De senkinek sem engedte elnyomni őket…” (1Krónika 16:21)

Mire lennél hajlandó azért, hogy megóvd gyermekedet a bajtól? Szorozd be ezt végtelennel, és megérted, hogy mennyire törődik veled Isten. Nebukadneccar elvitte a szent edényeket a jeruzsálemi templomból, és Sineár földjén egy pogány templomban helyezte el őket (ld. Dániel 1:1-2). Ezután fia, Bélsaccar lett a király, és egy éjszakai lakomán lerészegülten előhozatta „… az aranyedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hoztak el, és a király azokból ivott főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt” (Dániel 5:3). Nos, ha csak valami értéktelen régi kupákkal bántak volna tiszteletlenül, az talán nem számított volna, de Isten túl sokat fektetett ezekbe a szent edényekbe ahhoz, hogy megengedje ezt a bánásmódot. Azon az éjszakán Bélsaccar és egész birodalma megsemmisült, amiatt a változhatatlan bibliai alapelv miatt: „De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: Ne nyúljatok fölkentjeimhez…!” (1Krónika 16:21-22). Isten megváltott gyermekeként szeretetben, megbecsülésben és gondoskodásban van részed. Bízz ebben az igazságban! Lehet, hogy idegen földön kell harcolnod, vagy nehéz helyzetben kell élned vagy dolgoznod. Lehet, hogy hitedért nehéz időszakot kell átélned. De értsd meg: Isten túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy hagyja, hogy elpusztítsanak. Valahányszor a Sátán megpróbálkozik vele, Isten közbeszól, és ezt mondja: „Ez az edény túl van a hatáskörödön; túl sok időmbe került, míg megtanítottam ezt az asszonyt imádkozni. Túl sok órát áldoztam arra, hogy megtanítsam ezt az embert győzni. Megtanulták, hogyan álljanak meg a megpróbáltatások közepette. Túl sokat szenvedtek az én nevemért ahhoz, hogy hagyjam, hogy ártalom érje őket. Vedd le róluk a kezed, ők az enyémek!” Örülj, Isten megvéd téged!





Mennyire akarod?
„Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” (Máté 15:28)
Máté feljegyzi: „…egy kánaáni asszony… így kiáltott: »Uram… Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!« … Jézus azonban… így felelt: »Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz… Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.« Az asszony azonban így felelt: »Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.« Ekkor így szólt hozzá Jézus: »Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!«” (Máté 15:22-28). Ez a pogány nő kívülálló volt, mégis oda tolakodott, és megkapta azt, amit a bennfentesek sokszor kihagynak. Neki semmi sem volt akadály! Először Jézus nem is válaszolt neki. Aztán azt mondta: „amim van, az csak a zsidóké”. Végül azt, hogy nem helyes odaadni a gyermekek kenyerét a kutyáknak. A legtöbben sértődötten odébbálltunk volna. Nem így ez az asszony! Így kiáltott: „Könyörülj rajtam!” Nem olyat kért, amit megérdemelt, azért kiáltott, amire szüksége volt! Jézus pedig félretolt minden akadályt, és válaszolt imájára. Ha kitartó vagy, veled is meg fogja tenni ugyanezt. Valójában ez az asszony ezt mondta Jézusnak: „Hadd legyen a kenyér a gyerekeké, nekem csak a morzsák kellenek.” A vallásos emberek gyakran annyira meg vannak elégedve magukkal, hogy elhanyagolják a kenyeret, kidobják a kenyeret, panaszkodnak a kenyérre, néha nem is mennek el a gyülekezetbe kenyérért. A kétségbeesett emberek azonban felszedik a morzsákat, és életet találnak! Tudják, hogy ha van erő a cipóban, akkor van erő a morzsában is. Ha csak egy morzsát kaphatsz, akkor csak egy morzsára van szükséged. Nos, mire van ma szükséged Istentől? Mennyire akarod?





Mindenben Isten legyen az első!

„…oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát…” (Ezékiel 20:40)
Isten az első akar lenni életünkben! Ha nem az, akkor a dolgok nem fognak a számunkra jól alakulni. Ahelyett, hogy áldást kérnél a terveidre, kérj Istentől olyan terveket, amelyeket meg tud áldani! Jézus tudott igent mondani bizonyos dolgokra, és nemet másokra, mert ő napjait Isten napirendje szerint élte. Tudsz mutatni akár csak egy olyan pillanatot életében, amikor túlfeszített vagy összezavarodott volt? Nem, mert amikor konfliktus támadt, ő ezt mondta: „mindig azt teszem, ami neki [Istennek] kedves” (János 8:29). Azért tudta ezt mondani, mert időt fordított arra, hogy Atyjával tanácskozzon. Meddig hagyod még, hogy százegy felé rángassanak? Semmi sem fog megváltozni, amíg el nem határozod, hogy megadod Istennek, amit megkíván – az „első termés áldozatát”. A napodnak ne azt a részét add neki, amikor már nyúzott vagy, nem tudsz világosan gondolkodni, sőt alig tudod nyitva tartani a szemed; add neki a napod legjobb részét! Így fog kiderülni, mi az, ami igazán fontos számodra. Az öltözködéstől a napirended összeállításáig mindenben kérd őt, hogy segítsen olyan döntést hozni, ami őt dicsőíti. Ahogy egyre jobban és jobban tudatában leszel jelenlétének, nem fogod tudni beskatulyázni őt. A hétköznapi események megszentelődnek, mert ő is ott van bennük. Kérd hát arra, hogy irányítson döntéseidben, és adjon erőt azokhoz a feladatokhoz, melyeket el kell végezned. Tedd őt minden cselekedetedben első helyre, és ő megmutatja neked az ösvényt, ami a békességhez vezet. Kövesd a Szentlélek vezetését pillanatról-pillanatra, így örömmel telik meg minden napod.






Menj végig!

„…és végigjártam vele az utat…” (Filippi 3:10 TM)
Amikor János fogoly volt Patmosz szigetén, szeretteitől távol, a bántalmazott foglyok kiáltásaival körülvéve, látomása volt Jézusról. Azt írja: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott…” (Jelenések 1:17). Hihetetlen kijelentés a rabság, káosz és fájdalom közepette – így működik ez! Azok a nehéz körülmények, melyeket éppen átélsz, igazából csak megélesítik érzékeidet, elérik, hogy úgy keresd Istent, ahogy soha azelőtt, és válaszokat találj az életedre. János nehéz helyzete bizonyítja, hogy a negatív tapasztalatok nem rejtik el az Urat, hanem éppen megmutatják. Ahelyett, hogy elpusztítana, a Sátán támadása igazából a fejlődésedre szolgál.
Igen, lehet, hogy úgy érzed, addig nyújt, hogy már pattanásig feszülsz, de ugyanakkor lelkileg is tágít. A Zsidókhoz írt levél 11. részében két dologról olvashatunk: a hit tetteiről és a hit mélységéről. Hol bizonyította Isten Dánielnek hűségét? Az oroszlánok vermében. Hol mutatta meg magát Isten a zsidó ifjaknak? A hétszeresen felszított tűzben. Van egy olyan hely Istenben, ahol az égető megpróbáltatások elnyelnek mindent, kivéve azt a vágyat, hogy megismerd Őt. Bár nem tudod mindig megragadni ezt a helyet, soha ne hagyj fel a csodálatával! Ez volt Pál mindenek feletti célja: „…kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem…hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, hogy vele szenvedjek, és végigjárjam vele az utat” (TM). Íme: nincs kikötés, nincs meghátrálás, nincs visszakozás – csak a vágy, hogy közelről megismerje Istent, és az elkötelezettség, hogy „végigjárja vele az utat”. Legyen ez ma a te szíved vágya is!

Szerző: Andre Lowoa  2018.05.21. 00:34