Az Ige és a Lélek

 

„Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Korinthus 2:16)
 

Ha értelmed nem nyitott a Szentlélek előtt, nem értheted meg Isten Igéjét. Tehát ha úgy érzed, semmit sem nyersz a bibliaolvasásból, próbáld ki ezt: mielőtt kinyitod a Bibliádat, nyisd ki a szívedet és imádkozz: „Szentlélek, mutasd meg nekem, amit nem látok, és taníts meg arra, amit nem tudok!” Pál azt írja: „Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Korinthus 2:10–16). A Biblia semmilyen más könyvhöz nem hasonlít. Szavai Isten szavai, ezért amikor kezedbe veszed a Bibliát, kérned kell a Szentlelket, hogy nyissa meg a szemed, és segítsen megérteni, amit olvasol. És ő segíteni fog!



Elutasítottak?

„Ne félj… mert én veled vagyok…” (Apostolok cselekedetei 18:9-10)
Amikor Pál új hitét próbálta megosztani régi barátaival, azok „ellene szegültek és szidalmazták” (ApCsel 18:6). Fájdalmas az, ha elutasítanak azok, akiket szeretsz. Pálnak annyira fájt ez az elutasítás, hogy Istennek kellett biztatnia őt: „Ne félj… mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked…” (ApCsel 18:9-10). Később az apostolok is gyanakvóan bántak vele. Úgy látták, hogy túl zsidó ahhoz, hogy keresztyén legyen, és túl keresztyén ahhoz, hogy zsidó legyen. Egész szolgálata alatt csalódások érték, sokszor utasították el azok, akiket szeretett. Azonban, ha az emberek cserbenhagynak, az Isten karjaiba vezethet. Mások elutasítása azt is eredményezheti, hogy közelebbi, bensőségesebb kapcsolatba kerülsz Istennel. Amikor Pált megkövezték és félholtan otthagyták, akkor isteni „erősítést” kapott, és akkor élt át csodálatos dolgokat (ld. ApCsel 14:19-20). Az emberek elutasítása következtében Istenre kezdesz támaszkodni, mint soha azelőtt, hiszen nem is fordulhatsz máshoz! Ilyenkor, ha nem hallod Isten szavát, sehonnan nem jön remény. Amikor elutasítanak, Istennek megvan a módszere, hogy új áldásoknak nyisson utat, olyan szinten, ami másként hiányozna életedből. A legnagyobb szellemi növekedés általában a legnagyobb próbák eredménye. A zsoltáros azt írta: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára [Isten igazol]. Megkened fejemet olajjal [napi megerősítés], csordultig van poharam [nagyobb áldás]” (Zsoltárok 23:5). Az igazság az, hogy némi fájdalom és akadályoztatás nélkül nem juthatunk el odáig, hogy Isten asztalánál üljünk, és élvezhessük mindazt a jót, amit nekünk tartogat.




Fékezd meg a haragodat!

„Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti.” Példabeszédek 29:11

 Indulat

A harag is Istentől rendelt érzelem, de arra van tervezve, hogy a szolgád legyen, ne a parancsnokod. Tartsd hát rövid pórázon! Ha bármikor úgy érzed, hogy megkörnyékez a harag, állj meg, és tégy fel magadnak két kérdést:

1) Tényleg megéri haragudni emiatt? Sokszor csak részleges információ áll rendelkezésedre. Sőt, ha valakire úgy tekintesz, hogy a jó tulajdonságaira figyelsz, nem a rosszakra, általában másként reagálsz.

2) Ez a megfelelő mód, hely és idő a haragom kinyilvánítására? Nehéz ezt kérdezni magadtól a pillanat hevében, de ezzel megszelídítheted érzelmeidet és lecsillapíthatod indulatodat. A Biblia azt mondja, hogy a Lélek gyümölcsének egyike az önmegtartóztatás (Galata 5:23). Ha valaki megbánt, a kérdés nem az, hogy van-e erőd tenni ellene valamit, hanem, hogy van-e erőd nem tenni? Volt egyszer két testvér, akik rettentően összeverekedtek. Amikor az édesanyjuk beszaladt a szobájukba, hogy szétszedje őket, megkérdezte tőlük, hogy kezdődött a verekedés. Az idősebbik fiú erre azt mondta: „Úgy kezdődött, hogy ő visszaütött!” Ha indulatos természeted van, írd fel magadnak ezt az igeverset, hordd magaddal, és próbáld elolvasni, mielőtt szabadjára ereszted indulatodat: „az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket” (Példabeszédek 19:11). Azt mondod, ez nagyon nehéz? Igen, és sosem fog tökéletesen sikerülni. De ha gyakrabban megteszed, azzal Istent dicsőíted, és te is jobban fogod érezni magad.






Figyelj Istenre!

„Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok…” (Ézsaiás 30:21)

Bármikor, amikor hitben indulsz el, és tenni próbálsz valamit, hallani fogod, ahogy odabenn egy hang ezt suttogja: „Neked biztos elment az eszed. Te erre nem vagy képes. A korábbi kis sikereid pusztán szerencsés véletlenek voltak, épp csak jókor voltál jó helyen. Most aztán kemény fába vágtad a fejszédet.” Ez a hang felébreszt az éjszaka közepén, és gyomorgörcsöt okoz. Hallhatod a munkahelyeden, az otthonodban és az utcán is. Ez a félelem hangja, mely sosem játszik tisztességesen. Előhalássza a régi kudarcaid aktáit, és legbelsőbb bizonytalanságaidon csemegézik. De van egy másik hang is: Istené! Azt mondja: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:10). Ha ráhangolod füledet Isten hangjára, attól még problémáid nem oldódnak meg automatikusan, és a másik hang sem halkul el. Nem, ez inkább olyan, mint egy személyes beszélgetés egy jóbarátoddal valami zajos, zsúfolt helyen. Lehetnek más hangok körülötted, de nem hallod azokat, mert arra figyelsz, amit a barátod mond. Így van ez Isten hangjával is. Akár a Szentíráson át szól hozzád, akár egy baráton keresztül, vagy az életed körülményei által, Ő mindig kommunikál az Őt kereső szívvel. Ígérete számodra ez: „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok…”. Egyetlen szó Istentől, csak egyetlen egy, megváltoztathatja az egész képet. Tehát ma fordíts időt arra, hogy Isten hangjára figyelj!



„Ne félj, mert én veled vagyok…” (Ézsaiás 41:10)

Ahhoz, hogy sikeres légy bármiben, amire Isten elhív, érzékenynek kell lenned belül a Szentlélekre, és meg kell tanulnod felismerni, amikor a Szentíráson keresztül szól hozzád. Amikor nagy a nyomás, és erős a kísértés arra, hogy túl gyorsan mozdulj, hallani fogod az Ő hangját, amint ezt mondja: „De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az Úr jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is” (Ézsaiás 52:12). Isten fedezéket nyújt neked, elöl és hátul is. Ugye milyen jó? Amikor épp rossz irányba fordulnál, vagy rossz döntést hoznál, Ő emlékeztetni fog. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását” (Példabeszédek 16:9). Amikor nincs rá módod és nincsenek meg a kellő eszközeid ahhoz, hogy elvégezd a munkát, az Ő hangja ezt fogja suttogni: „Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz” (Ézsaiás 58:11). Kiapadhatatlan forrásokkal rendelkezel. Amikor kifogysz a válaszokból, és nem tudod, hogyan tovább, Ő bátorítani fog: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsoltárok 32:8). Amikor a teher már túl nehéz, hallani fogod az Ő hangját: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz” (Zsoltárok 55:23). Ha Isten hangjára figyelsz, akkor lehet, hogy fel kell áldoznod kisebb dolgokat, és le kell halkítanod más hangokat, de meg kell tenned. Semmi, egyáltalán semmi sem fontosabb, mint hogy megtanulod felismerni Isten hangját, amikor szól hozzád.




LÉGY ELSZÁMOLTATHATÓ!

„…mindenki azt csinálta, ami neki tetszett.” (Bírák 17:6)
Soha nem vagy annyira sebezhető, mint amikor elbújsz másom elől. A titkolózás tökéletes táptalaj a félrevezetéshez, ami bűnbe visz minket. Jézus rámutat, hogy azért szeretjük jobban a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteink természetes módon vonzódnak a gonosz felé (ld. János 3:19). Bennünk van a bűnre való hajlam, ezért hív Jézus arra, hogy „a világosságban járjunk” (ld. János 12:35), ahol motivációink és tetteink jól láthatók, és ez arra késztet, hogy kerüljük a bűnt (ld. 1János 1:7). Ahhoz azonban, hogy a világosságban tudjunk járni, és legyőzzük a bűnt, szükségünk van olyan emberekre, akik elszámoltathatnak minket. „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra” (Példabeszédek 12:15). Mivel annyira szeretnénk elnyerni mások elismerését, ezért akarjuk elrejteni küzdelmeinket. Ám, ha hajlandóak vagyunk őszintének lenni, az felszabadít arra, hogy elismerjük mivel küszködünk, és győzhessünk fölötte. Annak azonban, aki elszámoltathat, érett személyiségnek kell lenni, aki ismeri Isten Igéjét, nem él vissza a bizalmaddal, és szeret eléggé ahhoz, hogy egyenes legyen veled. Neked pedig nyitottnak kell lenned arra, hogy meghallgasd, amit mondania kell. Roboám király „…nem fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel…” (1Királyok 12:8). Csak azt akarta hallani, ami tetszett neki. Ezért fordult barátaihoz, akik épp olyan éretlenek voltak, mint ő maga, és azt mondták neki, amit hallani akart, ezzel olyan döntésre vezették, ami hatalmas lázadáshoz vezetett Izráelben. Építs tehát olyan valakivel kapcsolatot, aki azt mondja meg, amit hallanod kell, és nem azt, amit hallani akarsz!



Önérdek vezérelte énünket semmis sem írja le jobban, mint ez: „…ki-ki azt cselekedte, a mit jónak látott” (Bírál 17:6 Károli). Az volt a filozófiájuk: „Ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak!” Ám az ilyen fajta életvezetés eredménye az, hogy semmi nem korlátoz, elvész az egyensúly, és ezzel kitesszük maginkat testünk zsarnoki uralmának. Ilyenkor könnyen válhatunk valamilyen függőség rabjává. A nélkülözhetetlen első lépés a győzelemhez az, ha ezt elismerjük. A „…megkörnyékező bűn…” (Zsidók 12:1) lehet rossz táplálkozási szokás, lehet pénz, szex, kábítószer, alkohol, népszerűség hajhászása, mérgező kapcsolatok, hatalomvágy, munkamánia, és még folytathatnánk. Sokkal hajlamosabb vagy megadni magad, ha egyedül vagy olyankor, amikor támad, és titokban tudod elkövetni. „…jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki” (Prédikátor 4:10). Azonnal „világosságot kell gyújtanod”, fel kell keresned támogatóidat, és el kell mondanod a helyzetedet! Ne engedd, hogy a sötétség elszigeteljen vagy legyőzzön! „Jobban boldogul kettő, mint egy… Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát” (Prédikátor 4:9-10). A büszkeség, mely gyengeséged elrejtésére késztet, éppen azt éri el, hogy továbbra is gyenge maradj. Az alázat, amely hajlandó elismerni és segítséget kérni, segít kitörni ebből az ördögi körből. Isten megáldott minket érett, másokkal törődő emberekkel, akik felismerik, mi az, amivel mindannyian küzdünk, és segítenek megbirkózni vele. Krisztus egyházának tagja vagyunk, és „…ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi” (1Korinthus 12:26). Isten azt parancsolta Mózesnek: „Válassz ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat… ők segítenek hordani a terhedet” (2Mózes 18:21-22 NLT). Fogadd el, amit Isten kínál!




Tágas tér

„Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem.” (Zsoltárok 119:45)
Az életben mindig történik valami. Ha megoldod az egyik problémát, már egy másik vár arra, hogy elfoglalja az előző helyét. Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33). Figyelj meg két dolgot abban, amit mondott!
Először: „bennem békességetek lesz”;
másodszor: „a világban nyomorúságotok van”. Isten békéje csak akkor lesz bizonyossággá, ha hallgatsz mindarra és engedelmeskedsz mindannak, amit Jézus mondott. A zsoltáros ezt írta: „Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké [hallgatni, befogadni, szeretni, és engedelmeskedni neki]. Tágas téren járok [szabadságban és könnyedén], ha a te utasításodat keresem [kutatom, kétségbeesetten szükségem van rá] (Zsoltárok 119:44-45 AMP). Két szó külön is figyelemre érdemes ebben az igében. Az első a „kutatom”, ami azt jelenti, hogy keresem és meg akarom találni az igazságot. A másik a „szükség van rá”, ami azt jelenti, hogy annak alapelvei szerint élek minden nap. Csak akkor tudsz „tágas téren” – szabadságban és könnyedén – járni, ha ezt a két dolgot megteszed. Az életed nem lesz frusztráló, örömöd lesz körülményeid ellenére is, és nem az utolsó, hanem az első dolgod lesz, hogy Istentől tanácsot kérj. Ha tehát ma elvesztetted a békességedet, kérdezd meg magadtól: „Isten Igéje szerint járok?” Az engedelmesség nyugalmat ad: „Mi, akik hiszünk [ragaszkodunk Istenhez, bízunk benne, és számítunk rá], bemegyünk abba a nyugalomba…” (Zsidók 4:3). Amint elkezdesz engedelmeskedni Isten Igéjének, „tágas térre” jutsz. Ő azt akarja, hogy ma is így élj.




„Uram, hazajövök”

„…Isten… módot talál arra, hogy visszahozzon minket…” (2Sámuel 14:14 NLT)
Adoniram Judson apja, egy kongregacionalista lelkész, remélte, hogy fia követni fogja nyomdokát, és imádkozott is ezért, de Adoniramnak más elképzelései voltak. Ő úgy látta, hogy a gyülekezeti szolgálat időpocsékolás, és tehetségének elvesztegetése. Önmagát ateistának tartotta, és a Providence College-ben (ma Brown University), ahol diplomázott, találkozott Ernest Jacob Eamesszel, aki szintén ateista volt, és megerősítette nézeteit. Judson az országban utazgatott, saját elmondása szerint „felelőtlen, vad életet” élve. Egy éjszaka megállt egy fogadóban, ahol az egyetlen üres szoba épp egy haldokló ember szobája mellett volt. „Kiveszem” – mondta a fogadósnak. – „Én nem félek a haláltól. Ateista vagyok.” Egész éjszaka hallotta, ahogy a szomszéd szobában nyögdécsel a beteg ember, és azt gondolta: „Át kellene mennem hozzá, de mit mondhatnék neki?” Másnap reggelre az ember meghalt. „Tudja, hogy ki volt?” – kérdezte Judson a fogadóstól. Az így válaszolt: „A Providence College végzett diákja, egy fiatalember, körülbelül önnel egyidős, Ernest Eamesnek hívták”. Miközben Judson fülében egyre ezek a szavak csengtek: „Meghalt! Elveszett! Elveszett!”, hazatért, és átadta az életét Krisztusnak. Ő volt az első amerikai misszionárius, aki külföldi megbízatást kapott, ő fordíttatta le a Bibliát burmai nyelvre, és ezernyi lelket nyert meg Krisztusnak. Naplójának bevezetőjében így ír erről: „Engedd, hogy munkálkodjam ebben a sivatagban, hadd mondjam el ezeken a hegyeken, hogyan halt meg Ő, az áldott Megváltó, hogy megmentse a világot a pokolból”. A Biblia azt mondja: „Isten… módot talál arra, hogy visszahozzon minket, akik tőle eltaszítva éltünk.” Érzed a szívedben az isteni vonzást? Nem lenne itt az ideje, hogy ne fuss tovább, hanem állj meg, fordulj meg, és mondd: „Uram, hazajövök”?



„Még távol volt, amikor apja… elébe futott, és magához ölelte…” (Lukács 15:20 NAS)
James MacDonald írja: „Lehet, hogy valami olyat tettél, amiről azt gondolod, ez már túl van Isten kegyelmének határán… vagy valaki megbántott, ártott neked, és nem érted, hogyan engedhette ezt Isten… lehet, hogy szívesebben élnél a saját szabályaid szerint. Nem tudom, hogy miért futsz, de egy dolgot tudok: fáradt vagy. Annyira hozzászoktál ehhez a pályához, hogy el sem tudsz képzelni más életet. Jézus elmondott egy történetet egy fiúról, aki elhagyta az atyai házat. Futása és bukása után, egy nap egy disznóvályú mellett ébredt, és azon töprengett: „Hogy kerültem ide? Vissza kell mennem, de mit fog mondani apám?” Gondoltál már valaha arra: „Ha visszamegyek, hogy fog Isten fogadni?” Vannak, akik úgy gondolják, hogy Istent nem fogja érdekelni… de Jézus nem így írta le Atyját… azok a közeledő léptek ott az úton Isten léptei, amint feléd fut. Már régóta fürkészte a horizontot, hogy egyszer megpillantson… és most, amikor meglátott, teljes erejéből fut feléd. „Még távol volt, amikor apja… elébe futott, és magához ölelte…” (Lukács 15:20 NAS). Isten azért íratta ezt bele a Bibliába, hogy minden futónak tudtára adja, mire számíthat, amikor elindul visszafelé.
Ma éppen Istentől távolodva futsz? Állj meg, fordulj meg, gyere haza! Ő vár, hogy szeretettel fogadhasson. Azt mondja: „Térj vissza hozzám!” (Jelenések 3:3 NKJ). Jöjj, nincs olyan bűn, amit ne tudna megbocsátani, nincs olyan függőség, amit Jézus vére ne tudna legyőzni. Ő ezt ígérte: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani” (Ézsaiás 55:7).
Szerző: Andre Lowoa  2018.05.19. 00:46