„Mindenben hálákat adjatok” (1Thesszalonika 5:18 Károli)
A Biblia lényegében egyetlen dolgot mond a panaszkodásról: ne tedd! „Ha neked is olyan problémáid lennének, mint nekem, te is panaszkodnál” – mondod. Ha így érzel, olvass tovább: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent” (Filippi 2:14). Miért?
1) Mert a panaszkodás általában csak ront a helyzeten. Így megy ez: van valamilyen problémád, panaszkodsz miatta, és nem jutsz sehová. Rosszul érzed magad, ezért még többet panaszkodsz, ezzel csak azt éred el, hogy feszültebb leszel, de megoldást nem találsz.
2) Mert a panaszkodás nem juttat el oda, ahová el kellene jutnod. Ahelyett, hogy átadnád a helyzetet Istennek, kétségbe vonod bölcsességét és gondoskodását. Több ezer izraelita halt meg a pusztában azért, mert ezt tették. Pál azt írja: „De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:10–11). Ha nem veszed észre életedben az áldásokat, és csak a problémáiddal foglalkozol, elveszíted az örömödet.
3) Mert a panaszkodás stressz okozta betegségekhez vezet. „A nyugodt kedély élteti a testet…” (Példabeszédek 14:30 katolikus). Most őszintén: hány nyugodt kedélyű panaszkodót ismersz? Panaszkodás helyett kezdd el számba venni áldásaidat! Barbara Johnson írónő példáját használhatjuk hozzáállásunk ellenőrzésére: „Egy kézzel írt hirdetés volt a telefonpóznára szögezve: »ELVESZETT… három lábú kutya, fél szemére vak, az egyik füle hiányzik, nemrég kasztrálták… Szerencsés névre hallgat.«” Isten megváltott gyermekeként nem a szerencsére kell számítanod, te áldott vagy! Így a mai üzenet számodra ez: „Mindenben [nem feltétlenül mindenért, de mindenben] hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thesszalonika 5:18 NKJV).
Két lecke, amit csak az élet viharaiban tanulhatsz meg
„Miért féltek ennyire?” (Márk 4:40)
Márk evangéliumában ezt olvassuk: „…így szólt hozzájuk: »Menjünk át a túlsó partra.« Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: »Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?« Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: »Hallgass el, némulj meg!« És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: »Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?« Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: »Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?«” (Márk 4:35-41). Íme két lecke, amit csak az élet viharaiban tanulhatsz meg: 1) Bíznod kell abban, amit Isten mondott neked. Amikor Jézus azt mondta: „Menjünk át a túlsó partra!”, akkor nem volt elég magas hullám, amely elboríthatta volna őket, bármennyire fenyegetőek is voltak. Mit ígért neked Isten? Ha bízol Isten ígéretében, az nem fog megőrizni attól, hogy megijedj, vagy elázz, de megőriz attól, hogy elsüllyedj. 2) Emlékeztetned kell magad arra, hogy ki van veled a hajóban! Ha az Úr le tud csendesíteni egy vihart, akkor meg is tudja akadályozni a kitörését. Tehát ha megengedte, hogy viharokat élj át, akkor ezt azért tette, hogy megmutassa neked: nincs olyan problémád, amit Ő ne tudna megoldani; lehet, hogy te tehetetlen vagy ebben a helyzetben, de Ő nem az; és ez által a tapasztalat által úgy ismered meg Őt, ahogy azelőtt sohasem ismerted. Tehát tanuld meg ezeket a leckéket jól, és érj át megerősödve a túlsó partra!
„Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?” (Lukács 16:11)
Mi soha nem birtoklunk igazán semmit, csupán kölcsönbe kaptuk. Bármi is az, már Isten tulajdona volt, mielőtt mi világra jöttünk, és másnak fogja kölcsönadni, ha eltávozunk innen. Önző kultúránk azt mondja: „Ha nem az enyém, miért viseljem gondját?” Azok, akik megértik Isten akaratát, magasabb mérce szerint élnek. Ők azt mondják: „Ez Isten tulajdona, ezért még jobban kell rá vigyáznom!” Isten országában „a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon” (1Korinthus 4:2). Ennek szemléltetésére mondta el Jézus annak az üzletembernek a történetét, aki vagyonát szolgáira bízta, amíg ő távol volt. Amikor hazaérkezett, így értékelte és jutalmazta őket: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Máté 25:21). Ha a legtöbbet hozod ki abból, amit Isten neked adott, Ő három dolgot ígér neked jutalmul.
Először dicséretet kapsz: „Jól van, jó és hű szolgám!”
Másodszor előléptetést: „sokat bízok rád ezután”.
Végül fényes ünnepléssel tisztel meg: „menj be urad ünnepi lakomájára!” Sokaknak közülünk a pénz a legnagyobb próbatétel. Jézus ezt így fogalmazza meg: „Ha tehát a hamis mammonon [a földi gazdagságon] nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit [a mennyei kincseket]?” (Lukács 16:11 NLT). Egyenes arányosság van aközött, hogyan használod a pénzed, és az életminőséged között. A kérdés tehát ez: lehet, hogy az, ahogyan a pénzeddel bánsz, akadálya annak, hogy Isten még többel áldjon meg?
„… tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek…” (Kolossé 4:13)
John Wesley, a metodista egyház alapítója 250 000 mérföldet [kb. 400 000 km] járt be lóháton, ez átlagban napi 20 mérföld [32 km] 40 éven át. 40 000 prédikációt mondott el, 400 könyvet adott ki, és 10 nyelven tudott. 83 éves korában azon bosszankodott, hogy nem tud egy nap 15 óránál többet írni, mert megfájdul a szeme. 86 évesen szégyenkezett amiatt, hogy már nem bír naponta kettőnél többször prédikálni. Naplójában arról panaszkodott, hogy egyre inkább hajlamos reggel fél hatig ágyban maradni. Wesley életét egyetlen szóval lehetne jellemezni: buzgóság. Pál azt írja: „Köszönt titeket Epafrász, aki… mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata… tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek…” (Kolossé 4:12-13). A buzgóság azt jelenti, hogy valaki „teljes gőzzel” dolgozik. A gőz energiává változtatott víz. Kate Eaton azt írta a Chicago Tribune-ban: „Ott látod gomolyogni a fütyülő teaforralód felett, vagy lecsapódni a fürdőszobai tükrödön, de ez még nem az. A gőz a tiszta pára a forró víz és a látható, finom köd között. Amikor a víz eléri a 100 fokot, térfogata megváltozik, sokkal nagyobb helyet igényel, mint folyékony állapotban. Ezt a robbanó erejű térfogatváltozást fogja munkára az óriási gőzgép, ez hajtja a 250 tonnás mozdonyt, ez teszi lehetővé, hogy húsznál is több vagont elhúzzon a Blue Ridge Mountains hegyein, a hatalmas síkságokon és a nyugati sivatagokon át. Hatalmas erő.”
Ha Istennek szolgálsz, időt kell töltened vele, különben kifogy belőled a gőz!
„Még a tökéletességnek is megvannak a maga korlátai…” (Zsoltárok 119:96 NLT)
A magas színvonal és a részletekre való odafigyelés kívánatos; ez mutatja meg, ha büszke lehetsz a munkádra. Az igazi perfekcionisták azonban a „mindent vagy semmit” megközelítés szerint élnek, mindenben hibát találnak, és megszállottjai annak, hogyan lehetett volna még jobban csinálni azt a valamit. Egy nagyon találó példa: miután a történelem egyik legemlékezetesebb beszédét elmondta, Abraham Lincoln így nyilatkozott a Gettysburgi Beszédről: „lapos, unalmas, erőtlen – teljes kudarc”. A perfekcionisták a lehetőségeket a bukásra való esélynek látják, és még ha el is érik kitűzött céljukat, nem éreznek elégedettséget. Az örökkévalóságnak ezen az oldalán egyikünk sem fogja soha elérni a teljes tökéletességet. Mind tökéletlenek vagyunk – szokj hozzá! Itt csak „…töredékes az ismeretünk…” (1Korinthus 13:9). Tehát: 1) Engedd meg magadnak a kudarcot a siker érdekében.
Henry Ford mondta: „A kudarc csupán lehetőség arra, hogy újra kezdjük még okosabban.” 2) Bár kezdetben valószínűleg nem leszel kiváló, azért ne félj megpróbálni! Nem fogsz tökéletes eredményt kapni, de így lehetőséged lesz meglátni, hogy néha az „átlagos” is előrelépés. 3) Ne légy olyan szigorú magadhoz! Engedj a szorításon, és megkönnyebbülsz. Bocsáss meg magadnak, és terjeszd ki a megbocsátást másokra! Emerson mondta: „Az ostoba következetesség a kisszerű elmék kísértő szelleme.” 4) Ne ragadj le a részleteknél! Állíts fel határidőt! Mondd azt: „Harminc percet szánok erre”. Egy ismert tanácsadó ezt mondta: „Ésszerű elvárásaid legyenek… tedd meg a tőled telhető legtöbbet, és bátoríts másokat is erre! A hibák és tökéletlenségek adják egyedülállóságodat. Örülj nekik! Fogadd el őket… ember vagy… Isten teremtett ilyennek.” Az igazság az, hogy Isten közel sem olyan szigorúan ítéli meg hibáinkat, mint mi magunk. Ő „…emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsoltárok 103:14)
„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Máté 24:35)
A könyvnyomtatás feltalálásakor az egyik első könyv, ami kijött a sajtó alól, a Biblia volt. Mindmáig a világ bestseller listájának élén áll. Egy ismeretlen szerző azt írta róla: „Benne van Isten értelme, az ember állapota, az üdvösség útja, a bűnösök sorsa, a hívők boldogsága. Irányt mutató fény, tápláló étel és igazi vigasztalás. Utazóknak térkép, pilótáknak iránytű, katonáknak fegyver, sportolóknak versenystratégia. Hihetetlen gazdagság bányája és valódi öröm forrása. Tanításai szentek, szabályai érvényesek, történetei igazak, döntései megingathatatlanok. Fő témája Krisztus, fő célja a te javad, vége pedig Isten dicsősége. Olvasd, hogy bölcs légy, hidd, hogy biztonságban légy, gyakorold, hogy lelkileg egészséges légy! Olvasd lassan, olvasd gyakran, olvasd imádsággal! Engedd, hogy megtöltse emlékezetedet, uralja szívedet, irányítsa lépteidet! Egész életedre kaptad, nyitva fog állni a végső ítéletkor, és örökre emlékezetedben marad. Olvasása a legnagyobb felelősség, jutalmazza a kemény munkát, megítéli azokat, akik szent tartalmát lekicsinylik vagy gúnyolják.” A Biblia „az Úr beszéde”, mely „megmarad örökké” (1Péter 1:25). A legtöbben tiszteljük a Szentírást, a gond csak az, hogy nem olvassuk naponta, és nem ültetjük át a gyakorlatba. Miután egy különböző bibliafordításokról szóló beszélgetést végighallgatott, egy ember megjegyezte: „én jobban szeretem édesanyám fordítását, mert ő a mindennapi életre fordította le.” Te is megteszed ezt?
Vesd ki!
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” 1Péter 5:7
A „kivetni” szó egy halász képét vetíti elénk, amint kiveti hálóját a tengeren, hogy halat fogjon. Tudja, hogy nem fog sikert elérni, ha magával hordja a hálót, csak akkor, ha kiveti. Te mit hurcolsz magaddal? Régi fájdalmat? Régi neheztelést? Vagy még mindig vársz valakit, aki már továbblépett? Vesd el! Olyasmiért áldozod fel a jövődet, ami nem éri meg a ráfordított időt és energiát. Miért parancsol Isten ilyen radikális dolgot? Mert fontos vagy neki. Nehéz végignézni, hogy valaki, akit szeretünk, összegörnyed a fájdalomtól, mert olyasvalamit cipel, amit nem kellene hordoznia. Istennek nem probléma elintézni, hogy az a dolog békén hagyjon; azzal kénytelen küszködni, hogy te ne szorongasd mindenáron. Ma Isten azt mondja neked, és nem annak a dolognak, ami zavar: „Vesd el magadtól!” A Sátán tolvaj. A meg nem bocsátás az egyik olyan ajtó, amin keresztül belopakodik, és te vagy az egyetlen, aki ezt az ajtót be tudja zárni. Ha felébredve észreveszed, mennyi mindent rabolt el tőled, nagyon dühös leszel magadra. Használd fel ezt a haragot, hadd ösztönözzön arra, hogy megbánd a dolgot, és helyrehozd, amit lehet. Vállald a felelősséget a saját életedért! Ha ezt megtetted, lapozz egyet, élvezd Isten kegyelmét, és lépj tovább! Ismerd fel, ha valami meghalt. Semmilyen erőfeszítés nem tud újjáéleszteni egy holttestet, úgyhogy állítsd ki a halotti bizonyítványt, temesd el a múltat, és indulj tovább! Ez nem jelent feladást, csak azt jelenti, hogy tartalékolod az erődet arra, ami igazán számít, olyan dolgokra, amikkel valóban tudsz tenni valamit.
