Alkalmazkodni a változáshoz
„… ismeretlen ösvényeken viszem őket…” (Ézsaiás 42:16)
A változások kikényszerítenek minket komfortzónánkból a kényelmetlenbe és ismeretlenbe. Bár ez feje tetejére tudja állítani világunkat, arra késztet, hogy szembenézzünk legnagyobb félelmeinkkel, szembesüljünk azokkal a dolgokkal, amik elrabolják örömünket, békességünket, bátorságunkat. A változás lehet barát vagy ellenség, attól függ, hogyan használod. Ha elfutsz előle, azzal ellenséggé teszed, ha elfogadod és tanulsz belőle, akkor a legnagyszerűbb szövetségesed lehet. C. Neil Strait mondta: „A változás mindig annak a legnehezebb, akinek az élete beleragadt egy régi kerékvágásba, ahol életét leredukálta egy olyan szintre, amit még kényelmesen tud kezelni, ezért nem fogad jó szívvel semmilyen változást vagy kihívást, ami pedig fel tudná emelni.” Amikor ismeretlennel nézel szembe, ahelyett hogy automatikusan ellenállási módba kapcsolnál, inkább fogadd meg az ige tanácsát: „Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz.” (Példabeszédek 4:25-26). Kérdezd meg magadtól: Mit akar ezzel tanítani Isten? Hogyan lehetek erősebb és bölcsebb? Milyen lehetőségeket hordoz ez a helyzet? John Mason mondta: „A helyreigazítás és a változás mindig meghozza gyümölcsét… az egyik változás utat készít a következőnek, lehetőséget adva arra, hogy növekedj. Minden alkalommal, amikor úgy gondolod, készen állsz az érettségire a tapasztalatok iskolájában, valaki kitalál egy új tantárgyat… ha tudod, mikor kell szilárdan állnod és mikor kell rugalmasnak lenned, akkor sikerült letenned a vizsgát.” Nem kell félned attól, mi vár rád. „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézsaiás 42:16). Isten soha nem zár be úgy egy ajtót, hogy ki ne nyitna egy másikat – de hajlandónak kell lenned belépni rajta.
„Balkéz-tesztek”
„… ismeretlen ösvényeken viszem őket…” (Ézsaiás 42:16)
A változások kikényszerítenek minket komfortzónánkból a kényelmetlenbe és ismeretlenbe. Bár ez feje tetejére tudja állítani világunkat, arra késztet, hogy szembenézzünk legnagyobb félelmeinkkel, szembesüljünk azokkal a dolgokkal, amik elrabolják örömünket, békességünket, bátorságunkat. A változás lehet barát vagy ellenség, attól függ, hogyan használod. Ha elfutsz előle, azzal ellenséggé teszed, ha elfogadod és tanulsz belőle, akkor a legnagyszerűbb szövetségesed lehet. C. Neil Strait mondta: „A változás mindig annak a legnehezebb, akinek az élete beleragadt egy régi kerékvágásba, ahol életét leredukálta egy olyan szintre, amit még kényelmesen tud kezelni, ezért nem fogad jó szívvel semmilyen változást vagy kihívást, ami pedig fel tudná emelni.” Amikor ismeretlennel nézel szembe, ahelyett hogy automatikusan ellenállási módba kapcsolnál, inkább fogadd meg az ige tanácsát: „Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz.” (Példabeszédek 4:25-26). Kérdezd meg magadtól: Mit akar ezzel tanítani Isten? Hogyan lehetek erősebb és bölcsebb? Milyen lehetőségeket hordoz ez a helyzet? John Mason mondta: „A helyreigazítás és a változás mindig meghozza gyümölcsét… az egyik változás utat készít a következőnek, lehetőséget adva arra, hogy növekedj. Minden alkalommal, amikor úgy gondolod, készen állsz az érettségire a tapasztalatok iskolájában, valaki kitalál egy új tantárgyat… ha tudod, mikor kell szilárdan állnod és mikor kell rugalmasnak lenned, akkor sikerült letenned a vizsgát.” Nem kell félned attól, mi vár rád. „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézsaiás 42:16). Isten soha nem zár be úgy egy ajtót, hogy ki ne nyitna egy másikat – de hajlandónak kell lenned belépni rajta.
„Balkéz-tesztek”
„Balra nézek… nem látom Őt.” (Jób 23:9 AMP)
Egy keresztyén író mondja: „Amikor a lányunk megszületett… megtanulta a cumisüveget a jobb kezében tartani. De ahogy nagyobb lett, a poharát a bal kezébe fogta. Mind a mai napig attól függően használja egyik vagy másik kezét, hogy mit akar elérni. Mindkét kezével egyformán ügyes.” Lelki értelemben szólva: Isten is kétkezes! Vannak idők, amikor bal oldalon mozdul, és közben úgy tűnik, hogy nincs is ott. A Biblia ezt írja: „Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” (1Mózes 28:16). Azon az éjszakán Isten megmutatta Jákóbnak egy álomban, hogy nagyobb dolog a tét, mint csupán feleséget találni, hogy valójában sokkal fontosabb szerepet tölt be abban, hogy beteljesedjen Isten Ábrahámmal és Izsákkal kötött szövetsége. Hogy mit hiszünk valóban, azt a „bal kézi teszt” próbája mutatja meg közelebbről. Például: más lenne a viselkedésed, ha tudnád, hogy az az állás, az a hely vagy az a kapcsolat, ahol most vagy, Isten mindent átfogó tervének része? Életének legsötétebb óráiban Jób ezt mondta: „Ha előre megyek… nincs ott; ha hátra… ott sem találom; bal kezem felől… ahol dolgozik… nem látom Őt”. Amikor Isten jobbról dolgozik, könnyű meglátni őt, de amikor „baljával cselekszik”, és mi nem látjuk át a teljes képet, könnyen elcsüggedünk, és azt hisszük, elfeledkezett rólunk. Pedig nem! Egyszerűen csak arról van szó, hogy ahhoz, hogy bizonyos dolgokat véghezvigyen életedben, most a másik kezét kell használnia. A lényeg ez: bízhatsz Istenben, bármelyik kezével dolgozik is!
Erősítsd meg az elméd a Szentírással!
„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent…” (2Timóteus 2:15)
A testünk nem működik jól megfelelő mennyiségű mozgás nélkül; ugyanígy van ez az elménkkel is! Volt már olyan, hogy vissza kellett menned az emeletre, hogy eszedbe jusson, eredetileg miért is jöttél le? Vannak olyan nevek, számok és időpontok, amelyekre korábban különösebb megerőltetés nélkül vissza tudtál emlékezni, de most mindjobban elhomályosulnak? Szoktál azon tűnődni, hogy „lassan elveszíted”? Az orvosok azt mondják, hogy legtöbbször a televízió előtt eltöltött üres órák – amikor nem használjuk az agyunkat, amikor az elménket nem éri szellemi inger vagy ösztönzés – okozzák a szellemi kapacitásunk zsugorodását, beleértve az emlékezőtehetségünk csökkenését is. Az agy „fitnesz” szakértői szerint az agyunk nem attól öregszik, ha keményen megdolgoztatjuk, hanem attól, ha alig használjuk. Az „agy formálhatósága” – az elmédnek az a képessége, hogy rugalmas maradjon, vagy visszanyerje rugalmasságát – gyakorlás kérdése. Ha hagyod, hogy az elméd csak vegetáljon, és nem tágítod figyelmes olvasással, józan gondolkodással, intelligens elemzéssel és értelmes beszélgetéssel, akkor elveszíti rugalmasságát, és megöregszik, akárhány éves is vagy. Másrészt viszont, ha rendszeresen kihívás elé állítod az elméd, akkor az agyad egyre fiatalabb lesz, ahogy öregszel (a probléma ugyanis nem az, hogy milyen öreg az agyad, hanem hogy milyen öreg a gondolkodásmódod). Íme egy nagyszerű módja annak, hogyan erősítsd az elméd: „Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.” Az „igyekezz” szó a görög szövegben azt jelenti, hogy használni, erőltetni az elmét, arra késztetni, hogy tanulmányozza Isten Igéjét. Mint egy „munkást”, dolgoztasd meg! Isten megígéri, hogy ha naponta az Ő Igéjén elmélkedsz, akkor olyan leszel „…mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz” (Zsoltárok 1:3). Ne hagyd, hogy az agyad elsorvadjon, tartsd edzésben, erősítsd a Szentírás tanulmányozásával!
Hogyan nyerhetjük el Isten tetszését?
„Ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.”1Péter 2:20
Az ember hasonlóvá válik azokhoz, akiknek a társaságában sok időt tölt, ezért gondosan válogasd meg a barátaidat! Ha haragos, neheztelő emberekkel töltesz időt, akkor azt kockáztatod, hogy magad is haragos, neheztelő emberré válsz, mivel a hozzáállás fertőző. Íme, egy kedves történet, ami ezt szemlélteti.
Egy ember minden nap ugyanannál az újságosnál vett újságot. Mindig udvariasan köszönt az eladónak, de cserébe meglehetősen barátságtalan és udvariatlan kiszolgálást kapott, az újságos csak úgy odavágta hozzá az újságot. Emberünk azonban továbbra is udvariasan mosolygott, és jó napot kívánt neki. Így ment ez egy ideig, míg egy barátja megkérdezte az embert: „Mindig ilyen gorombán bánik veled?” „Sajnos igen” – válaszolta az. A barátja tovább kérdezősködött: „És te mindig ilyen udvarias és barátságos vagy vele?” „Igen az vagyok” – felelte az ember. A barát így folytatta: „Miért vagy olyan kedves vele, mikor ő olyan goromba veled?” „Mert nem akarom, hogy ő határozza meg azt, hogy én hogy viselkedem” – volt az ember válasza.
A Biblia azt mondja: „… ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (1Péter 2:20–23). Így lehet Isten kedvében járni.
Isten gazdaságpolitikája a nehéz időkben
„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)
Nemrégiben az egyik híradóban ezt mondta egy bemondó: „A gazdasági helyzetről szólva: ha rossz hír nem volna, akkor egyáltalán nem volna hír!” Minden alkalommal, amikor gazdasági visszaesést tapasztalunk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy voltunk már ilyen helyzetben, és Isten kegyelméből túljutottunk rajta. Mint a régi Izráel, mi is előre látjuk a legrosszabbat, csüggedést hintünk szerteszét, csatlakozunk azokhoz, akik a kormányt szidják, és „a régi szép idők” után vágyakozunk. Vajon Isten, aki vizet fakasztott a sziklából, mannát hullatott az égből, és hollók által táplálta az éhes prófétát, mit vár népétől, hogyan reagáljon a nehéz időkre? A válasz ez: válaszd a jó gazdaságot! Hívőként kétféle gazdaság között kell döntened. Az első Isten országáé, ahol Isten uralkodik, és ő kormányoz, ő rendelkezik minden erőforrással, és azt nagylelkűen rendelkezésünkre bocsátja, hogy betöltse vele népe szükségeit; ez független a világgazdaság helyzetétől. A másik gazdaság e világ királysága, ahol az emberek önző módon versengenek azért, hogy mindenben elsők legyenek. Ebben az Isten országához képest kifordított királyságban fordított törvények uralkodnak. Isten azt mondja: „…az én utaim magasabbak a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézsaiás 55:9 NIV). E világ királyságában, ahol a törvény ez: „Szerezz meg mindent, amit csak tudsz, és akkor mindent megtehetsz”, mindig sebezhető leszel a kapzsisággal és a manipulációval szemben. Ezért mondta Isten az ő népének: „…Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni…” (Józsué 24:15). Melyik gazdaságot választod? Ha bölcs vagy, hitedet Isten gazdaságpolitikájába veted, benne bízol, és nem aggódsz a holnap miatt!
Ha nem éltél a nagy gazdasági világválság idején, soha nem tapasztaltál olyan időket, mint a mostani: bankok mennek csődbe, emberek élnek segélyen, házakat árvereznek el, rengeteg a munkanélküli, és még folytathatnánk. Látod a félelmet az emberek arcán, és kiérzed a szavaikból. Kihez fordulhatnánk? A politikusokhoz, a gazdasági szakértőkhöz vagy a saját forrásainkhoz? Egyetlen hivatal vagy intézmény sem tud válaszokat adni. Tehát tudd, hogy mi a te forrásod! A Biblia előre megmondta a földi királyságok és a gazdasági helyzet összeomlását: „…amelyek, mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek” (Zsidók 12:27). De míg a bürokrácia, az üzleti és a bankvilág teljesen összeomlik, a mi Királyunk és az Ő országa sziklaszilárdan áll. A Biblia ezt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Figyeld meg, milyen sokszor hangzik el ebben az idézetben a „minden”! Mi többet kérhetnél? A családod, az egészséged, a lelki életed, az anyagi helyzeted, a jelened és a jövőd biztonsága garantálva van Isten rendíthetetlen királyságának törvényei szerint! Az emberek gazdasága nem a te forrásod. Ez csupán az egyik csatorna, amit a Király vagy használ, vagy nem használ ahhoz, hogy biztosítsa neked mindazt, amire szükséged van az Ő országának állampolgáraként. Nyugodj meg, tudd, hogy Isten a te kifogyhatatlan forrásod, „…be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:19).
A félelem rávesz arra, hogy ösztönösen reagáljunk, és mindenféle rosszat tegyünk. Feladjuk a Szentírás alapelveit, és megragadjuk, amit elérhetünk, gyűjtögetünk és kuporgatunk arra az esetre, ha a dolgok rosszra fordulnának. Ne add meg magad az egyre istentelenebbé váló világunkban elburjánzó félelmeknek! Inkább kövesd hűségesen Isten gazdaságpolitikáját a nehéz időkben! Amikor Izráel így tett, óriási aratásnak örvendhetett. De amikor visszatartották és kuporgatták, amit Isten adott, akkor Isten ezt mondta: „Átok sújt benneteket, az egész népet…” (Malakiás 3:9). Hogy bőséget vagy ínséget éltek át, ez azon múlt, hogyan viszonyultak Isten gazdaságpolitikájához. Isten alapelve ez volt: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet…” (Malakiás 3:10) – ne csak egy részét! Ha tisztelték volna az Urat teljes vagyonukból és egész jövedelmük legjavából, akkor bőségesen megteltek volna csűrjeik, és bőven áradt volna must sajtóikból (ld. Példabeszédek 3:9-10). Jézus azt tanította: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). Az aratásod mértékét te határozod meg, és nem a gazdasági helyzet – azzal, hogy mennyit vetettél. A Biblia azt mondja: „aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Isten gazdaságpolitikája a következő elv szerint működik: „aki visszatartja, ami jár… ínségbe jut, míg aki bőven osztogat… gyarapszik” (Példabeszédek 11:24 NIV). Isten ezt ígéri: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25). Próbáld ki! Isten alapelvei bármilyen gazdasági helyzetben működnek!
Ahhoz, hogy a nehéz időkben is gyarapodni tudj: 1) Állj ellen a kapzsiságnak! „Ne kívánd…!” (2Mózes 20:17). Ha mindenáron az hajt, hogy lépést tarts „Kovácsékkal”, az rabszolgává tesz, és teljesen kimerít. Jézus a megkívánásban a „csökkenő hozadék elvét” azonosította. „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12:15). A lényeg ez: az önértékelésed nem épülhet arra, hogy mennyi a vagyonod, különösen nem ilyen gazdasági helyzetben. János azt írja: „Mert mindez…a kívánság… hogy mindent megvegyél, ami tetszik… nem Istentől van” (1János 2:16 TLB).
Nem a dolgok birtoklása, hanem másokkal való megosztása hoz tartós örömöt és elégedettséget! 2) Ne vállalj kezességet! „Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned?” (Példabeszédek 22:26-27). Ez nem csupán jótanács, ez isteni irányelv! Azok a barátaid, akik „leégtek” amiatt, hogy kezességet vállaltak egy adóssághoz, mind áment mondanak rá! Isten nem az mondja, hogy ne segíts másokon. Ő megáldja azokat, akik segítenek a szükségben lévőkön. De az ő segítségnyújtási módszere az imádság, az adakozás, a visszakövetelés nélküli kölcsönadás, a bölcs tanács felajánlása – de nem az adósság átvállalása. 3) Dolgozz keményen! „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít” (Példabeszédek 10:4). „Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik” (Példabeszédek 13:11). „Az ügyesen dolgozó ember, királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában (Példabeszédek 22:29 NAS). Isten még nehéz gazdasági helyzetben is előlépteti a becsületes, ügyes és szorgalmas dolgozót magasabb beosztásba és nagyobb jómódba.
Dr. Jay Adams mondott el egy történetet egy férfiről, aki úgy döntött, felhagy az aggodalmaskodással. Amikor egy barátja észrevette rajta, hogy milyen nyugodtnak néz ki, és megkérdezte tőle, hogyan tudta legyőzni az aggodalmaskodást, a férfi így válaszolt: „Egyszerű. Felfogadtam egy fickót, hogy aggódjon helyettem.” A barátja megkérdezte, hogy mennyiért vállalta el az aggódást a fickó. „10 000 fontért.” „De honnan szerzel ennyi pénzt?” – kérdezte döbbenten a barátja, ám a férfi nyugodtan felelte: „Nem tudom. Aggódjon rajta ő!” Jézus azt mondta, hogy adjuk át aggodalmainkat Neki! Ő megérti, hogy aggódunk az anyagiak miatt, és nyugtalanít a gondolat, hogy nem engedhetünk meg magunknak dolgokat, amikre pedig szükségünk van. Ezért mondja: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?” (Máté 6:31).
Figyeld meg, milyen szoros összefüggés van az aggodalom és a szavaink között. A saját gondolataiddal folytatott beszélgetés, és amikor másoknak beszélsz a félelmeidről, mind negatív megerősítések, amelyek torzítják érzékelésedet, felnagyítják félelmeidet, és ettől tehetetlennek és reménytelennek fogod érezni magad, a körülményeidet és a jövődet illetően. Ne tedd ezt! Valld meg a „sokkal inkább” igéket, melyeket Jézus adott nekünk (ld. Máté 6)! „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” (26. vers). „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (30. vers). Az aggodalom a hitetleneknek van, nem pedig Isten országának állampolgárai számára. „Mindezt a pogányok [hitetlenek] kérdezgetik [küszködnek érte, kergetik ezeket, állandóan ezen aggódnak] …” (32. vers). Legyen „Isten országa és igazsága” figyelmetek középpontjában, ne a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet, és „…ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (33. vers).
„…úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)
Amikor Jézus azt mondta: „Szeressétek egymást”, azt a görög szót használta a szeretetre, ami azt is jelenti: táplálni. Gondolj csak egy édesanyára és gyermekére: az anya szeretete állandó, és legnagyobb vágya, hogy gyermeke növekedjen, gyarapodjon. Azt kérded: „De ezt a fajta szeretetet nem máshol kellene megkapniuk az embereknek, például otthon? „ Nem. Mindig vannak az életedben olyan emberek, akik a külszín alatt kétségbeesetten vágynak a táplálásra, és azok az emberek lesznek rájuk a legnagyobb hatással, akik által jobban tudják érezni magukat. Egy vezető ezt írja: „Sok ember nagyon közel áll a szívemhez azért, mert hittek bennem, amikor én nem hittem magamban. Meghallgattak ítélkezés nélkül, és feltétel nélkül szerettek, akkor is, amikor nem nagyon voltam szeretetreméltó. Nélkülük nem tudtam volna megkapni azt a reménységet, amire szükségem volt ahhoz, hogy tovább haladjak álmom megvalósítása felé.” Nos, nem lehetsz olyan, mint az a kislány, aki a templomból hazaérkezve bejelentette: „Szeretnék olyan lenni, mint az az ember, aki ma volt a szószéken.” Édesanyja boldogan kérdezte: „Szeretnél lelkészi szolgálatba állni?” „Nem – felelte a kislány – szeretném megmondani az embereknek, mit csináljanak!” Hahó! Vannak köztünk olyanok, akik tekintéllyel bíró személyiséggel akarnak lenni, hogy helyreigazítsák az embereket és úgynevezett „építő kritikát” gyakoroljanak. A legtöbb embernek azonban nem bírálókra, hanem biztatókra van szüksége. Ha táplálod őket, örömmel fogják fogadni, ha beleszólsz az életükbe – és hallgatni fognak rád. Goethe azt mondta: „a helyreigazítás sokat ér, de a biztatás többet.” Gondolkodj tehát biztató szavakon, és mondd ki őket! „Aki aggódik a szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:5).
Nemrégiben az egyik híradóban ezt mondta egy bemondó: „A gazdasági helyzetről szólva: ha rossz hír nem volna, akkor egyáltalán nem volna hír!” Minden alkalommal, amikor gazdasági visszaesést tapasztalunk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy voltunk már ilyen helyzetben, és Isten kegyelméből túljutottunk rajta. Mint a régi Izráel, mi is előre látjuk a legrosszabbat, csüggedést hintünk szerteszét, csatlakozunk azokhoz, akik a kormányt szidják, és „a régi szép idők” után vágyakozunk. Vajon Isten, aki vizet fakasztott a sziklából, mannát hullatott az égből, és hollók által táplálta az éhes prófétát, mit vár népétől, hogyan reagáljon a nehéz időkre? A válasz ez: válaszd a jó gazdaságot! Hívőként kétféle gazdaság között kell döntened. Az első Isten országáé, ahol Isten uralkodik, és ő kormányoz, ő rendelkezik minden erőforrással, és azt nagylelkűen rendelkezésünkre bocsátja, hogy betöltse vele népe szükségeit; ez független a világgazdaság helyzetétől. A másik gazdaság e világ királysága, ahol az emberek önző módon versengenek azért, hogy mindenben elsők legyenek. Ebben az Isten országához képest kifordított királyságban fordított törvények uralkodnak. Isten azt mondja: „…az én utaim magasabbak a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézsaiás 55:9 NIV). E világ királyságában, ahol a törvény ez: „Szerezz meg mindent, amit csak tudsz, és akkor mindent megtehetsz”, mindig sebezhető leszel a kapzsisággal és a manipulációval szemben. Ezért mondta Isten az ő népének: „…Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni…” (Józsué 24:15). Melyik gazdaságot választod? Ha bölcs vagy, hitedet Isten gazdaságpolitikájába veted, benne bízol, és nem aggódsz a holnap miatt!
Ha nem éltél a nagy gazdasági világválság idején, soha nem tapasztaltál olyan időket, mint a mostani: bankok mennek csődbe, emberek élnek segélyen, házakat árvereznek el, rengeteg a munkanélküli, és még folytathatnánk. Látod a félelmet az emberek arcán, és kiérzed a szavaikból. Kihez fordulhatnánk? A politikusokhoz, a gazdasági szakértőkhöz vagy a saját forrásainkhoz? Egyetlen hivatal vagy intézmény sem tud válaszokat adni. Tehát tudd, hogy mi a te forrásod! A Biblia előre megmondta a földi királyságok és a gazdasági helyzet összeomlását: „…amelyek, mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek” (Zsidók 12:27). De míg a bürokrácia, az üzleti és a bankvilág teljesen összeomlik, a mi Királyunk és az Ő országa sziklaszilárdan áll. A Biblia ezt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Figyeld meg, milyen sokszor hangzik el ebben az idézetben a „minden”! Mi többet kérhetnél? A családod, az egészséged, a lelki életed, az anyagi helyzeted, a jelened és a jövőd biztonsága garantálva van Isten rendíthetetlen királyságának törvényei szerint! Az emberek gazdasága nem a te forrásod. Ez csupán az egyik csatorna, amit a Király vagy használ, vagy nem használ ahhoz, hogy biztosítsa neked mindazt, amire szükséged van az Ő országának állampolgáraként. Nyugodj meg, tudd, hogy Isten a te kifogyhatatlan forrásod, „…be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:19).
A félelem rávesz arra, hogy ösztönösen reagáljunk, és mindenféle rosszat tegyünk. Feladjuk a Szentírás alapelveit, és megragadjuk, amit elérhetünk, gyűjtögetünk és kuporgatunk arra az esetre, ha a dolgok rosszra fordulnának. Ne add meg magad az egyre istentelenebbé váló világunkban elburjánzó félelmeknek! Inkább kövesd hűségesen Isten gazdaságpolitikáját a nehéz időkben! Amikor Izráel így tett, óriási aratásnak örvendhetett. De amikor visszatartották és kuporgatták, amit Isten adott, akkor Isten ezt mondta: „Átok sújt benneteket, az egész népet…” (Malakiás 3:9). Hogy bőséget vagy ínséget éltek át, ez azon múlt, hogyan viszonyultak Isten gazdaságpolitikájához. Isten alapelve ez volt: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet…” (Malakiás 3:10) – ne csak egy részét! Ha tisztelték volna az Urat teljes vagyonukból és egész jövedelmük legjavából, akkor bőségesen megteltek volna csűrjeik, és bőven áradt volna must sajtóikból (ld. Példabeszédek 3:9-10). Jézus azt tanította: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). Az aratásod mértékét te határozod meg, és nem a gazdasági helyzet – azzal, hogy mennyit vetettél. A Biblia azt mondja: „aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Isten gazdaságpolitikája a következő elv szerint működik: „aki visszatartja, ami jár… ínségbe jut, míg aki bőven osztogat… gyarapszik” (Példabeszédek 11:24 NIV). Isten ezt ígéri: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25). Próbáld ki! Isten alapelvei bármilyen gazdasági helyzetben működnek!
Ahhoz, hogy a nehéz időkben is gyarapodni tudj: 1) Állj ellen a kapzsiságnak! „Ne kívánd…!” (2Mózes 20:17). Ha mindenáron az hajt, hogy lépést tarts „Kovácsékkal”, az rabszolgává tesz, és teljesen kimerít. Jézus a megkívánásban a „csökkenő hozadék elvét” azonosította. „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12:15). A lényeg ez: az önértékelésed nem épülhet arra, hogy mennyi a vagyonod, különösen nem ilyen gazdasági helyzetben. János azt írja: „Mert mindez…a kívánság… hogy mindent megvegyél, ami tetszik… nem Istentől van” (1János 2:16 TLB).
Nem a dolgok birtoklása, hanem másokkal való megosztása hoz tartós örömöt és elégedettséget! 2) Ne vállalj kezességet! „Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned?” (Példabeszédek 22:26-27). Ez nem csupán jótanács, ez isteni irányelv! Azok a barátaid, akik „leégtek” amiatt, hogy kezességet vállaltak egy adóssághoz, mind áment mondanak rá! Isten nem az mondja, hogy ne segíts másokon. Ő megáldja azokat, akik segítenek a szükségben lévőkön. De az ő segítségnyújtási módszere az imádság, az adakozás, a visszakövetelés nélküli kölcsönadás, a bölcs tanács felajánlása – de nem az adósság átvállalása. 3) Dolgozz keményen! „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít” (Példabeszédek 10:4). „Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik” (Példabeszédek 13:11). „Az ügyesen dolgozó ember, királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában (Példabeszédek 22:29 NAS). Isten még nehéz gazdasági helyzetben is előlépteti a becsületes, ügyes és szorgalmas dolgozót magasabb beosztásba és nagyobb jómódba.
Dr. Jay Adams mondott el egy történetet egy férfiről, aki úgy döntött, felhagy az aggodalmaskodással. Amikor egy barátja észrevette rajta, hogy milyen nyugodtnak néz ki, és megkérdezte tőle, hogyan tudta legyőzni az aggodalmaskodást, a férfi így válaszolt: „Egyszerű. Felfogadtam egy fickót, hogy aggódjon helyettem.” A barátja megkérdezte, hogy mennyiért vállalta el az aggódást a fickó. „10 000 fontért.” „De honnan szerzel ennyi pénzt?” – kérdezte döbbenten a barátja, ám a férfi nyugodtan felelte: „Nem tudom. Aggódjon rajta ő!” Jézus azt mondta, hogy adjuk át aggodalmainkat Neki! Ő megérti, hogy aggódunk az anyagiak miatt, és nyugtalanít a gondolat, hogy nem engedhetünk meg magunknak dolgokat, amikre pedig szükségünk van. Ezért mondja: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?” (Máté 6:31).
Figyeld meg, milyen szoros összefüggés van az aggodalom és a szavaink között. A saját gondolataiddal folytatott beszélgetés, és amikor másoknak beszélsz a félelmeidről, mind negatív megerősítések, amelyek torzítják érzékelésedet, felnagyítják félelmeidet, és ettől tehetetlennek és reménytelennek fogod érezni magad, a körülményeidet és a jövődet illetően. Ne tedd ezt! Valld meg a „sokkal inkább” igéket, melyeket Jézus adott nekünk (ld. Máté 6)! „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” (26. vers). „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (30. vers). Az aggodalom a hitetleneknek van, nem pedig Isten országának állampolgárai számára. „Mindezt a pogányok [hitetlenek] kérdezgetik [küszködnek érte, kergetik ezeket, állandóan ezen aggódnak] …” (32. vers). Legyen „Isten országa és igazsága” figyelmetek középpontjában, ne a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet, és „…ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (33. vers).
Légy tápláló!
„…úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)
Amikor Jézus azt mondta: „Szeressétek egymást”, azt a görög szót használta a szeretetre, ami azt is jelenti: táplálni. Gondolj csak egy édesanyára és gyermekére: az anya szeretete állandó, és legnagyobb vágya, hogy gyermeke növekedjen, gyarapodjon. Azt kérded: „De ezt a fajta szeretetet nem máshol kellene megkapniuk az embereknek, például otthon? „ Nem. Mindig vannak az életedben olyan emberek, akik a külszín alatt kétségbeesetten vágynak a táplálásra, és azok az emberek lesznek rájuk a legnagyobb hatással, akik által jobban tudják érezni magukat. Egy vezető ezt írja: „Sok ember nagyon közel áll a szívemhez azért, mert hittek bennem, amikor én nem hittem magamban. Meghallgattak ítélkezés nélkül, és feltétel nélkül szerettek, akkor is, amikor nem nagyon voltam szeretetreméltó. Nélkülük nem tudtam volna megkapni azt a reménységet, amire szükségem volt ahhoz, hogy tovább haladjak álmom megvalósítása felé.” Nos, nem lehetsz olyan, mint az a kislány, aki a templomból hazaérkezve bejelentette: „Szeretnék olyan lenni, mint az az ember, aki ma volt a szószéken.” Édesanyja boldogan kérdezte: „Szeretnél lelkészi szolgálatba állni?” „Nem – felelte a kislány – szeretném megmondani az embereknek, mit csináljanak!” Hahó! Vannak köztünk olyanok, akik tekintéllyel bíró személyiséggel akarnak lenni, hogy helyreigazítsák az embereket és úgynevezett „építő kritikát” gyakoroljanak. A legtöbb embernek azonban nem bírálókra, hanem biztatókra van szüksége. Ha táplálod őket, örömmel fogják fogadni, ha beleszólsz az életükbe – és hallgatni fognak rád. Goethe azt mondta: „a helyreigazítás sokat ér, de a biztatás többet.” Gondolkodj tehát biztató szavakon, és mondd ki őket! „Aki aggódik a szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:5).
