„…különböző ajándékaink vannak…” (Róma 12:6)
Vezényelni szeretett volna, de nem volt megfelelő stílusa. A halkabb részeknél egészen összekuporodott, a hangosabb részeknél felpattant a levegőbe, és még kiabált is a zenekarra. Emlékezőtehetsége gyenge volt. Egyszer elfelejtette, hogy egy darabnál arra utasította a zenekart, hogy ne ismételjenek meg egy bizonyos szakaszt. Az előadáson ő visszalapozott az ismétléshez, míg a zenekar továbbment – ekkor leállította a darabot és kiabálni kezdett: „Állj! Nem jó! Így nem jó! Ismétlés! Ismétlés!” Amikor a zenekar az ő zongoraversenyét játszotta, megpróbált a zongorától vezényelni. Egyszer csak felpattant a zongoraszékről, és lelökte a gyertyákat a zongoráról. Egy másik hangversenyen leütött egy fiút a kórusból. Egy hosszabb finom szakasz után magasra ugrott, hogy beintsen egy harsány belépést, de nem történt semmi, mert elszámolta a ritmust, és túl korán intett be a zenekarnak. Ahogy a hallása egyre jobban romlott, a zenészek megpróbálták figyelmen kívül hagyni jelzéseit, és inkább az elsőhegedűsre figyeltek. Végül megkérték, hogy menjen haza, és hagyjon fel a vezényléssel – és ezt meg is tette. Ki volt ő? Ludwig van Beethoven. Az az ember, akit sokan minden idők legnagyobb zeneszerzőjének tartanak, megtanulta, hogy senki sem lehet mester minden területen. A Biblia azt mondja: „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak”. Tehát ismerd fel és fejleszd a te ajándékodat! Lehet, hogy ez először félelmetes lesz, főleg, ha eddig úgy élted az életed, hogy más emberek elismerését kerested, olyanokét, akik ezt nem adták meg. Hagyj fel az állandó küszködéssel azért, hogy olyan valakivé legyél, akivé nem is kell lenned! Isten teremtett olyannak, amilyen vagy, ha másvalaki akarsz lenni, akkor a legnagyobb erőfeszítéssel is csak második helyezett lehetsz. Tehát légy önmagad – végül is, ki lenne erre nálad alkalmasabb?
Mielőtt megházasodsz, készülj fel!
A jegyespárokban kimondatlan elvárások élnek a házassággal kapcsolatban. Amikor a különböző elképzelések összeütközésbe kerülnek, a konfliktus elkerülhetetlen. Ezért ha bölcsek vagytok, megbeszélitek felfogásotokat még az udvarlás idején, mielőtt az eltérő nézetek ellenséges légkört teremtenének.
Dr. Archibald Hart pszichológus a következő kérdéseket teszi fel a hozzá forduló pároknak:
1) Ha sosem találkoztam volna azzal a személlyel, akivel össze akarsz házasodni, és arra lennék utalva, hogy a te jellemzésed alapján ismerjem meg, mit mondanál róla?
2) Ha megnevezhetnél egy dolgot, amiben szeretnéd, ha a jövendőbelid változna, mi lenne az?
3) Mi az az 5-6 fontosabb cél, amit kitűztetek magatok elé az első közös éveitekre?
4) Mit tartalmaz a költségvetésetek?
5) Elterveztétek már, hogy miből fogjátok kifizetni azokat a dolgokat, amiket a nászút után meg akartok vásárolni?
Ezek nehéz kérdések, de ha nem tudtok megegyezni bennük házasságkötés előtt, akkor egészen biztosan veszekedni fogtok rajtuk házasságotok során. Mivel manapság a házasságok fele válásban végződik, jobb, ha már most tudjátok a választ! A legnagyobb tévedés azt feltételezni, hogy jövendő férjed vagy feleséged automatikusan javára fog változni attól, hogy veled összeházasodott. Légy jó felesége a férjednek, vedd észre és igyekezz betölteni szükségeit! Légy jó férje a feleségednek, szeresd és becsüld őt! „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre… ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.” (1Péter 3:1–7).
„Ha valamit elhatározol, meglesz…” (Jób 22:28)
Nem az határozza meg a jövődet, hogy mások mit mondanak neked vagy rólad, hanem az, amit te mondasz magadnak, miután mások befejezték mondandójukat. A Biblia azt mondja: „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Példabeszédek 18:21). Az mondod: „Szeretném, ha jobb kapcsolatunk lenne, de félek megtenni az első lépést, mert ha nem válaszolnak rá, elutasítottnak fogom érezni magam.” Vagy: „Szeretnék továbbtanulni, de félek, hogy ha felveszek egy tárgyat, de nem győzöm majd a tanulást, ostobának fogom érezni magam.” Az ilyen beszédek önbeteljesítő próféciák. Amíg nem helyettesíted be a hit szavait e negatív beszédek helyére, mindig félelemben fogsz élni. Az elme olyan, mint a lélek méhe, táplálja azt a magot, amit elültettél benne, amíg el nem jön világra jöttének ideje. Ha nem akarod azt, amit a mag teremni fog, ne vesd el, vagy ne tápláld! A félelem megtöréséhez az első lépés, hogy szembenézz azokkal a gondolatokkal, melyek bajba juttattak. Ez nem könnyű feladat. Éberség kell hozzá, tudatosság, fegyelem és a gondolataid újraprogramozása a Szentírás igéivel. A gondolataid megváltoztatásával azonban az életed is elkezd majd változni. Jób azt mondja: „Ha valamit elhatározol, meglesz” (Jób 22:28). Ebben az érdekes az, hogy talán vannak idők, amikor nem tudsz hinni abban az igében, amire támaszkodtál. Ez nem baj, belső éned azt fogja elfogadni, amit folyamatosan táplálsz, és aszerint fog cselekedni. Kezdd el még ma, lakoltass ki minden negatív gondolatot, ami visszatart, és kezdd el táplálni elmédet Isten Igéjével!
Nem születünk vezetőnek, hanem azzá válunk!
„Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait?” 2Mózes 3:11 RÚF)
Miért hív el Isten olyan embereket, akik nem feltétlenül érzik magukat alkalmasnak? Hogy ne önmagukra, hanem őrá támaszkodjanak.
Amikor Isten elhívta Mózest, ő azt kérdezte: „Ki vagyok én, hogy elmenjek?” Amikor Isten elhívta Gedeont, ő így felelt: „én a legkisebb vagyok atyám házában” (Bírák 6:15). Amikor Isten elhívta Salamont, ő azt mondta: „én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz” (1Királyok 3:7). Amikor Isten elhívta Jeremiást, ő így válaszolt: „nem értek a beszédhez” (Jeremiás 1:6). Mégis nagyszerű vezetőkké váltak. Hogyan? Úgy, hogy igent mondtak Isten hívására, tanultak a hibáikból, bölcsebbé lettek, és minden nap Istenből merítettek erőt.
Nos, akár nagynak, akár kicsinek tűnik Istentől kapott megbízatásod, fel tudsz nőni hozzá. Egy énektanár egyszer azt mondta a híres amerikai énekesnek, Mary Martinnak, hogy silány hangja van, és sosem fogja sokra vinni zenei téren. Mary azonban eltökélte, hogy nem így lesz, és több mint fél évszázadon át a legnépszerűbb énekesnő volt, számos filmben és musicalben szerepelt. Eltökéltséggel és önfegyelemmel leküzdötte állítólagos hiányosságát. A görög államférfinak, Démoszthenésznek gyermekkorában olyan beszédhibája volt, ami miatt szégyellt mások előtt beszélni. De hosszú órákat töltött a tengerparton fáradhatatlanul gyakorolva, hogy leküzdje problémáját – végül ő lett kora egyik leghíresebb szónoka.
Lehet, hogy nincs veled született adottságod a vezetésre, de Isten irányítása alatt vezetővé válhatsz. Miért? Mert bár neked talán vannak korlátaid, de Istennek, aki benned él, nincsenek!
„Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.” (Példabeszédek 13:24)
Szülőként három dologgal tartozol gyermekednek. Az első a szeretet. A Biblia azt mondja, hogy ha szereted gyermekeidet, akkor fegyelmezed őket. Méghozzá szeretettel, nem haraggal. Ne dőlj be annak a gondolkodásmódnak, hogy a jó szülő nem fegyelmezi a gyermekét, mert „túlságosan is szereti ahhoz, hogy fegyelmezze.” Az igazság az, hogy ha nem fegyelmezed a gyermekeidet, az nem azért van, mert őket túlságosan szereted, hanem azért, mert magadat túlságosan szereted. Egy Gallup közvéleménykutatásból kiderült, hogy az érettségizők 90%-a azt kívánja, bárcsak szüleik és tanáraik szerették volna őket eléggé ahhoz, hogy jobban fegyelmezzék őket, és többet várjanak el tőlük. Olyanok vagyunk, mint a víz, a legkisebb ellenállás útját követjük. Sokkal könnyebb elsiklani dolgok felett, kerülni a konfrontációt, homokba dugni a fejünket, és remélni, hogy a dolgok majd maguktól rendbe jönnek, mint elszenvedni egy szeretett gyermek fegyelmezésének fájdalmát. Komolyan beszélek, a Biblia azt mondja: „akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel” (Példabeszédek 3:12). Szívd magadba, és engedd leülepedni ezt! A legjobb és legbölcsebb apa Isten. Ő nem csupán szeret, ő maga a szeretet. Mégis azt olvassuk itt, hogy Isten fegyelmez, megdorgál. Minden szülő, aki nem hajlandó fegyelmezni a gyermekét, azt mondja ezzel, hogy jobb szülőnek tartja magát Istennél. A szeretet mindig a másik ember javát keresi – és vannak helyzetek, amikor a szeretet megköveteli, hogy fegyelmezzünk és neveljünk.
„A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle.” (Példabeszédek 22:15)
A második dolog, amivel tartozol gyermekednek: az útmutatás. A Biblia azt mondja: „A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle.” Nos, itt nem arról van szó, amikor gyermeked játszik, vagy esetleg hibát követ el – ez természetes velejárója a tanulás folyamatának gyermekkorban. A Biblia itt az „ostobaság” szót használja, aminek többféle jelentése van, például: érettség hiánya, bölcsesség hiánya, hajlam a szabályok áthágására. Ha szereted a gyermekedet, megtanítod, hogy az élet szabályokra épül – ha betartjuk azokat, sikert érünk el, ha nem tartjuk be, azt megszenvedjük. Például, ha gyermekedet gyorshajtáson kapják, a rendőr nem fogja engedni, hogy megússza. Vagy ha nem fizeti a jelzáloghitel törlesztését, akkor a bank ki fogja lakoltatni. A Biblia azt mondja, hogy a tévhiteket ki kell űznünk gyermekünk szívéből. Ahogy az autónak is azért van kormánya, hogy a helyes irányban tudjuk tartani, és ne engedjük lesodródni az útról, úgy a gyermekünknek is szüksége van helyreigazításra. Salamon azt mondja: „a bot és a fenyítés bölccsé tesz, de a kényeztetett gyermek szégyent hoz anyjára” (Példabeszédek 29:15). Mit jelent ez? Ha hagyják, hogy egy gyermek a saját feje után menjen, akkor meghagyják abban az állapotban, amelyben született. Márpedig ennek az állapotnak a neve: „ostobaság”. Éppen ezért a gyermeket meg kell tanítani arra, hogy tisztelje a tekintélyt, és tartsa be a szabályokat; meg kell tanulnia, hogy tetteinek következményei vannak. Tartozol azzal gyermekednek, hogy ezt elmagyarázd neki.
„Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.” (Példabeszédek 29:17)
A harmadik dolog, amivel tartozol gyermekednek: a helyreigazítás. Sok szülő elköveti azt a hibát, hogy mindig megfeddi a gyermekét, ha valamiben hibázott, ahelyett, hogy emellett arra is rászánna az időt, hogy elmondja, hogyan hozhatja helyre a dolgot, hogyan maradhat a helyes úton. A biblikus intésben a feddés és a helyreigazítás egyaránt jelen van. A Biblián kívüli első számú boldogságmondás szülők számára: „Boldogok a kiegyensúlyozottak.” Ha folyton megrendszabályozod gyermekeidet, de soha nem játszol velük, akkor nem vagy egyensúlyban. Figyeld meg, mit írt Salamon: „Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.” A fegyelmezésben benne van a büntetés, a feddés, a helyes útra visszatérítés. Sose feledd, hogy a fegyelmezés olyan, mint egy kétélű kard. Nemcsak arra jó, hogy megdorgáld a gyermekedet, ha rosszat tesz, hanem arra is, hogy a helyes útra irányítsd. A pozitív megerősítéssel jobb eredményt érhetsz el, mint a negatív megjegyzésekkel. Értsd meg ezt: nem az a dolgod, hogy a gyermekedet boldoggá tedd, az a dolgod, hogy érett személyiséggé neveld. Ha ezt teszed, a boldogsága garantált! Hagyj fel azzal, hogy elnyerd gyermeked szemében a népszerűségi versenyt. Gyermekeid mindig szeretni fognak, de lesznek olyan idők, amikor cseppet sem fognak kedvelni! Ez ne csüggesszen el. Ez is el fog múlni. Csak továbbra is add nekik megfelelő dózisban a gondoskodás és fegyelmezés keverékét, és végül újra kedvelni fognak. Ami még fontosabb, amikor majd felnőnek, házasságot kötnek, és gyermekeik lesznek, lesz előttük követendő példa és terv a sikerhez.
Tiszteletre méltó anyák
„És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét.” (Malakiás 3:16)
Lehet, hogy amikor a mennybe érünk, ott találjuk majd az „elismerésre méltó anyák listáját”, amelyben olvashatjuk mindazon hűséges anyák neveit, akik éjjel-nappal imádkoztak gyermekeikért és unokáikért? Talán, de az biztos, hogy Isten megjutalmazza az őt tisztelő édesanyákat! Válaszolt Anna imájára is, és fiút adott neki, akiből próféta és Izráel vezetője lett. Pál pedig ezt írta Timóteusról: „eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan” (2Timóteus 1:5). A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten feljegyzi az emberek cselekedeteit: „Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét.” (Malakiás 3:16). János pedig azt írja: „És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.” (Jelenések 20:12). Susanna Wesley-nek tizenkilenc gyermeke volt (kilenc meghalt csecsemő korában), minden nap egy órát töltött azzal, hogy egyenként imádkozott mindegyikükért. Imádságai meghozták jutalmukat. Az egyik fia, John lelki ébredést indított el Nagy-Britanniában, és megalapította a metodista egyházat. Lehet, hogy lesz az elismerésre mélró anyáknak névsora a mennyben, lehet, hogy nem. De egy dolog biztos: amikor az anyák imádkoznak, Isten figyel, és életek megváltoznak. Ezért, kedves édesanya, soha ne hagyj fel az imádkozással!
Tudd, hogy mivel állunk szemben!
„…vegyétek fel az Isten fegyverzetét…” (Efézus 6:13)
A Samáriában zajló nagy lelki ébredés ellenére Simon, a mágus még mindig gyakorolta hivatását. „…és ámulatba ejtette Samária népét… Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket” (Apostolok Cselekedetei 8:9-11). Nos, hogyan kezelték az apostolok ezt a helyzetet? Kitértek előle? Békésen együtt éltek a gonosszal? Nem! Szembeszálltak vele, hirdetve Krisztust: „Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát” (ApCsel 8:22). És Simon megtért. A jó orvos diagnosztizálja a betegséget, aztán pedig kezeli. A gonosz körülöttünk lévő erői valóságosak, és tudnunk kell, hogyan bánjunk velük. Emlékszel a Gadara sírboltjai között élő megszállottra, akit Krisztus meggyógyított? A benne lévő gonosz lelkek két említésre méltó dolgot tettek. Először is, így mutatkoztak be: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk” (Márk 5:9). A légió a római hadsereg kiválóan kiképzett, tökéletesen felszerelt csapategysége volt, amely a császártól kapta parancsait. Másodszor, könyörögtek Jézusnak, „hogy ne űzze el őket arról a vidékről” (Márk 5:10). Ez azért volt, mert már létrehoztak ott egy erődítményt. Látod a szellemi párhuzamot? Nem reménykedhetsz a győzelemben, ha testi fegyverekkel vívsz szellemi csatát. Ha minden problémádért a sátánt hibáztatod, az csak hárítás, de ha nem veszed észre az ő munkáját a helyzetedben, akkor tehetetlen leszel. Ahhoz, hogy harcolni és győzni tudj, tudnod kell, mivel állsz szemben. Képesnek kell lenned arra, hogy túlláss a nyilvánvalón, és meglásd a valóságot! „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6:12-13)
