"Káosz vagyok. Semmi vagyok és semmim sincsen; csinálj belőlem valamit! Te képes vagy rá." (Zsolt 40:17 MSG)

Sok ember fél attól, hogy Jézusra bízza az életét, ugyanis azt gondolja, hogy ő beszűkültté tenné azt. Béklyóba kötné a stílusát és összezsugorítaná az életét a sok szabállyal és korlátozással.

Amikor Krisztus belép az életedbe, pontosan az ellenkezője történik. Ahelyett, hogy még vallásosabbá tenné az életedet, még élőbbé teszi azt. Még inkább emberivé formál és képessé tesz megtapasztalni azt az életet, amelyet neked szánt. Kiterjeszti a látókörödet és megadja annak a képességét, hogy korábban nem látott dolgokat is megláss. Lehet, hogy most is jó az életed, de Isten egy ennél is jobb életet akar felajánlani neked.

A Biblia azt mondja: "Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem!" (Zsolt 18:20) Isten megsokasítja a lehetőségeket az életedben, mert gyönyörködik benned. Ő nem csupán szeret téged; ő örömét leli benned!

A legjobban úgy tudnám ezt jellemezni, ha visszagondolok arra, amikor a gyermekeim még kicsik voltak. Nem kellett semmit sem tenniük azért, hogy szeressem őket. Szerettem őket és örömömet leltem mindabban, amit csak tettek, mert a gyerekeim voltak és én pedig az ő apjuk.

Isten a te mennyei atyád; ő alkotott téged, szeret téged és örömét leli benned. Meg akar szabadítani téged és azt a jobb, teljesebb életet akarja adni neked, amelyre rendeltettél.

„Ezért nem adjuk fel soha. Noha a testünk öregszik, a lelkünk naponta megújul. Mert a jelenlegi problémáink kicsik és nem tartanak nagyon sokáig, de mégis olyan dicsőséget szereznek nekünk, amely sokkal nagyobb ezeknél, és amely örökké fog tartani.” (2Kor 4,15-17, NLT fordítás)


Annyi a különbség a hűséges és a nem hűséges ember között, hogy a nem hűséges ember már az első nehézségnél feladja. A hűséges ember folyamatosan kitart. A hűséges ember elszánt. A hűséges ember szorgalmas. A hűséges ember kitartó. A hűséges emberek nem adják fel. Tudod, hogyan lesz egy kicsi makkból tölgyfa? A tölgyfa valójában csak egy olyan makk, amely nem adta fel.

Nem vagyok nagyon okos, de egy dolgot biztosan tudok: mindig túl korán van ahhoz, hogy feladd. Soha nem vagy vesztes, amíg fel nem adod, és mindig túl korán van ahhoz, hogy feladj valamit. Isten arra használja fel a nehéz időket, hogy próbára tegye az állhatatosságunkat.

Amikor elindult a Saddleback-i gyölekezet, az első prédikációmat egyetlen egy ember hallgatta - a feleségem. Szerinte túl hosszú volt. Még most, 31 év után is azt mondja, még mindig túl hosszúak a prédikációim!

Azt hittem, miután megalapítottuk a gyülekezetet, hamarosan meg is lesz a saját gyülekezeti épületünk. 15 év telt el, és még mindig nem volt. A gyülekezet indulása óta eltelt 13 évben 79 épületet használtunk. El tudod képzelni, hányszor éreztem azt, hogy feladom? Mondjuk, minden hétfő reggel! De nem tudtam feladni. Aztán Isten megkérdezte tőlem: - Rick, ha soha nem adok neked egy saját épületet, akkor is fogsz szolgálni engem? - Hát persze, hogy szolgállak, Uram! - válaszoltam.

A Saddleback-i gyülekezetnek több mint 10.000 tagja volt már, és csak akkor épült fel az első saját épületünk. Mit szólnál ahhoz, ha hetente kellene be- és kirendezned egy helyiséget 10.000 emberre? Semmi dicsőség nincs egy ilyen feladatban, inkább csak kemény munkával jár. Isten a nehéz időket használja fel, hogy próbára tegye az állhatatosságunkat.

Ha épp most nehéz időkön mész át, akkor ez az igevers neked szól: „Ezért nem adjuk fel soha. Noha a testünk öregszik, a lelkünk naponta megújul. Mert a jelenlegi problémáink kicsik és nem tartanak nagyon sokáig, de mégis olyan dicsőséget szereznek nekünk, amely sokkal nagyobb ezeknél, és amely örökké fog tartani.” (2Kor 4,15-17, NLT fordítás)

Istent sokkal jobban érdekli az, hogy mivé válsz, mint az, hogy éppen mi történik veled. Ezért sokszor megengedi az életünkben a megpróbáltatásokat, a gondokat, a szenvedéseket és a problémákat, hogy szorgalomra és elszántságra tanítson, és hogy formálja a jellemünket. Az a megpróbáltatás, amin most mész keresztül, a hűséged és kitartásod próbája. Akkor is fogod követni Istent, ha minden a feje tetején áll körülötted az életben?

„Ne fáradjunk bele abba, hogy jót teszünk, mert a megfelelő időben learatjuk majd a gyümölcsét annak, ha nem adjuk fel.” (Gal 6,9, NLT fordítás)

Beszéljünk róla:

* Milyen helyzetekben jutsz közel ahhoz, hogy feladd?
* Hogyan tudsz megújulni szellemben, hogy elég erőd legyen kitartani egy-egy ilyen helyzetben?