Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Alkalmas vagy a feladatra-Fuss tovább!- Húsvéthétfő - A fullánk el lett távolítva-Ne légy goromba!-Nyerd meg gyermekedet Krisztusnak!- Örömmel szolgálni

2019. április 25. 00:24 - Andre Lowoa

Alkalmas vagy a feladatra

„Azokat választotta ki Isten…” (1Korinthus 1:27)

Az emberek gyakran azért keresik a társaságukat, mert másmilyenek vagyunk, nem azért, mert hozzájuk hasonlóak. Ne okozz nekik csalódást azzal hogy leértékeled azokat az Istentől kapott dolgokat, melyekkel szükségeiket betölthetnéd. A tanítványok nem olvadtak be, ők kilógtak a sorból, és a világ észrevette, „hogy Jézussal voltak” (ApCsel 4:13). Jézus üzenetét hirdették, az ő módszereit használták, és az ő csodáit mutatták be. Antiókhiában nevezték őket először keresztyéneknek, krisztusiaknak (ld. ApCsel 11:26), mivel beszédük és cselekedeteik annyira hasonlítottak Krisztuséhoz. Micsoda dicséret! Mekkora hivatás! Mekkora kihívás! Egy szíriai hadseregparancsnok meggyógyult a leprából, mert egy szolgálólány Istenről beszélt neki (ld. 2Királyok 5). József megmagyarázta a fáraó álmát, amit senki nem tudott megmagyarázni, és ezzel megmentette a földet az éhínségtől (ld. 1Mózes 41). Egy fiú felajánlotta Jézusnak mindazt, amije volt – öt kenyeret és két halat -, és csodálatos módon az egész sokaság jóllakott belőle (ld. Márk 6:34-44). A személyiségelemzés hasznos eszköz arra, hogy az álláskeresőről felismerjék, alkalmas-e az adott munkakör betöltésére. Isten országában azonban ez másként van. Amikor Isten elhív egy feladatra, ő maga készít fel arra. Azt hiszed, nem vagy alkalmas? Ki mondta? Biztosan nem Isten. Igéjében ezt olvassuk: „…azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt” (2Korinthus 1:27-29). A mai üzenet számodra ez: alkalmas vagy a feladatra!




Fuss tovább!

„…fussuk meg az előttünk lévő pályát.” (Zsidók 12:1)
Nézd meg, mi mindent állt ki Jézus: 1) Kísértés. Azt képzeljük, hogy a pusztai megkísértés három elkülönült esemény volt negyven nap során. Nem ! „Jézus… a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög” (Lukács 4:1-2). Minden egyes lépésnél suttogott a fülébe; minden útkanyarulatnál kétséget vette, negyven napon át megállás nélkül kísértette! Amikor mindez véget ért, a Sátán elmenekült, és angyalok jöttek erősíteni Jézust, ő pedig elhagyta a pusztát, és megkezdte szolgálatát, amilyet soha senki azelőtt. De először végig kellett mennie a megkísértetésen. Neked is végig kell menni rajta. A jó hír az, hogy Isten kegyelmével megerősítve képes vagy rá. 2) Vádaskodás. „És sokat suttogtak róla a sokaságban: némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: »Nem az, sőt félrevezeti a népet.«” (János 7:12). „Azután ídgy szóltak hozzá a zsidók: »Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?«” (János 8:48). Igazságtalanul vádolták őt, Jézus mégis tovább futotta pályáját. Neked is tovább kell menned. 3) Elutasítás. Családja őrültnek tartotta. Szomszédai rosszul bántak vele. Amikor hazatért szülővárosába, megpróbálták lelökni a szakadékba (ld. Lukács 4:29). Jézus mégis folytatta futását. Neked is ezt kell tenned. 4) Szégyen. A kereszten ő lett maga „bűn” megszemélyesítve (ld. 2Korinthus 5:21). Bár ő sohasem lopott, hazudott és paráználkodott, mégis minden tolvaj, hazug vagy házasságtörő szégyenét viselte. Hogyan tudta mindezt végigcsinálni? Mi tartotta a pályán? A Biblia így válaszol: „…Az előtte lévő örömre tekintve tűrte el mindezt…” (Zsidók 12:2 NIV). Jézus korábban a mennyben élt, ezért tudta, hogy mindezek után mi vár rá, ez tette képessé arra, hogy végigfussa a pályát. Ugyanez az öröm vár rád is.




Húsvéthétfő - A fullánk el lett távolítva

„Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:55)
Egy apa és fia egy gyönyörű tavaszi napon éppen vidéken autózott, amikor egy méh hirtelen berepült az autó ablakán. A fiú allergiás volt a méhcsípésre, ezért szörnyen megrémült. Az apa gyorsan elkapta a méhet, a markába zárta, aztán újból elengedte. A fiú borzasztóan rettegett, ahogy a méh körülötte zümmögött. Apja ekkor újból kinyújtotta a kezét, és a tenyerét mutatta a fiának. Ott volt húsába fúródva a méh fullánkja. „Látod?” – kérdezte az apa. „Nem kell már félned. Hagytam, hogy engem csípjen meg.” Húsvét üzenete ez: ha hiszel, nem kell többé félned a haláltól, mert Krisztus már meghalt és feltámadt. A fullánk el lett távolítva. A halál nem a vég, csupán kezdet!

Jób, aki egyetlen napon veszítette el tragikus módon hét fiát és három lányát, ezt kérdezte: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” (Jób 14:14). Tudni akarta a választ! Mind tudni szeretnénk. Öt résszel később Jób megtalálta: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek” (Jób 19:25-27). A zsoltáríró ugyanerről a reményről beszél ujjongva: „Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek” (Zsoltárok 17:15). Örülj! Krisztus feltámadása garantálja a tiédet is!




Ne légy goromba!

„Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta…”Ézsaiás 35:8

isten felé vezető úton

A Biblia azt mondja: „Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta…” (Ézsaiás 35:8).

Nem lenne csodálatos, ha lenne olyan út, amit csak a kedves és figyelmes emberek használhatnak? Ám ha körülnézünk, minden nap láthatunk agresszív autósokat. Udvariatlan sofőrök trágárságokat kiabálnak egymásra, legyenek akár fiatalok, akár idősek. Mitől vagyunk ennyire durvák mostanában? Túl sok elfoglaltság, hosszadalmas munkahelyre eljutás, sokat követelő főnök, elkényeztetett gyerek, és a mindennapokkal járó stressz miatt? Mostanában olyan ritkán látni türelmes viselkedést. A rossz modorú, udvariatlan kommunikáció megszokott gyakorlattá vált – még a hithű keresztyének között is. Hová lett az aranyszabály, melyet Jézus tanított?

És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” (Lukács 6:31).

Legtöbbször annyira bele vagyunk feledkezve saját tennivalóinkba, hogy még gondolni sincs időnk másokra. Nem kellene-e, hogy Krisztus iránti szeretetünk és a vágy, hogy őt képviseljük e világon, kihasson mindennapos viselkedésünkre? A Biblia azt mondja:

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.” (1Korinthus 13:4–5).

A durva viselkedést semmi sem igazolja. Ezért ha azon kapod magad, hogy türelmetlen vagy udvariatlan vagy, bánd meg, és kötelezd el magad arra, hogy be fogod tartani az Aranyszabályt. Ismerd fel, hogy a gorombaság nagyon önző és istentelen döntés, amivel a saját szükségeidet és érdekeidet tartod mindennél fontosabbnak. Krisztus követői legyenek türelmesek, figyelmesek és kedvesek. Próbálj erre emlékezni, ha ma találkozol valakivel, akinek a viselkedése negatív reakciót váltana ki belőled.







Nyerd meg gyermekedet Krisztusnak!

„Fiaid [és lányaid] mind az Úr tanítványai lesznek...” (Ézsaiás 54:13)

Az 1800-as évek elején Johann Pestalozzi svájci pedagógus a következőket írta: „A legjobb módja annak, hogy egy gyermek Istenről tanuljon az, ha ismer egy igazi keresztényt. A legjobb módja annak, hogy felfedezze az ima erejét, ha imádkozó szülőkkel él.” Tudtad, hogy statisztikák szerint az így felnőtt gyerekek 85%-ának erős személyes Krisztusba vetett hite alakul ki még tizenhárom éves kora előtt? És ezen a ponton felvetődik néhány kérdés, mint például: a) „Felelős vagyok-e a gyermekem döntéseiért?” Végeredményben nem, de potenciálisan igen! Ha meg akarod határozni a családod lelki egészségét, először vizsgáld meg a saját szívedet, látásodat, hallásodat és étvágyadat! b) „De az én gyerekeim már felnőttek. Nincs már túl késő?” Nem. Isten neve az, hogy: „Megmentő”. Ő tud adni neked még egy lehetőséget. Térj meg, és kötelezd el magad Krisztusnak így a kudarcok generációkon át öröklődő sorozata megtörik, és Isten belép a képbe. c) „De mi van akkor, ha félek gyermeket hozni erre a gonosz világra?” Éppen ez a lényeg: a világosság gyermekei azok, akik visszaszorítják a sötétséget! Ahelyett, hogy félelem vagy önzés irányítaná a reakcióidat, nyerd meg a családodat Krisztusnak és használd őket arra, hogy hass az egész világra! „Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.” (Zsidókhoz írt levél 11:7). d) „De hogyan versenyezhetek a körülöttünk lévő negatív befolyással?” Minden tanulmány azt erősíti meg, hogy te, a szülő bírsz legnagyobb befolyással – nagyobbal, mint a barátok, az iskola vagy a média – a gyermeked jellemének és irányultságának meghatározásában.






Örömmel szolgálni

„Szolgáljatok az Úrnak örömmel…” (Zsoltárok 100:2)
Bármit is ad neked Isten, az először ajándék, aminek örülhetsz, másodszor vetőmag, amelyet el kell vetned. Jó képzésben részesültél? Vezetői képességeid vannak? Több pénzed van, mint amennyi a megélhetéshez szükséges? Isten magként adta neked, vesd hát el! Alapvetően háromféle ember van: az, aki nem látja vagy nem akarja látni a problémát; az, aki látja a problémát, de mivel személyesen nem ő okozta, megelégszik azzal, ha másokra hagyja; az, aki látja a problémát, és bár nem ő az oka, hajlandó felvállalni a megoldáskeresés felelősségét. Hudson Taylor, a kínai misszió alapítója ezt mondta: „Régen azt kértem Istentől, hogy segítsen nekem. Aztán azt kezdtem kérdezni, segíthetek-e én Neki. Végül pedig megtanultam azt kérni, hogy végezze el munkáját rajtam keresztül.” Amikor elhiszed, amikor végre tényleg elhiszed, hogy a szolgálat azt jelenti, hogy Isten dolgozik rajtad keresztül, megérted, hogy mások szolgálata a létező legnagyobb hivatás. Dr. William DeVries így gondolkodott. Ő az a sebész, aki a műszív úttörője, olyan orvos, aki vasárnap is bemegy a kórházba, csak hogy felvidítsa a csüggedt betegeket. Elvégzi a kötéscseréket is, és ha egy páciens csak annyit szeretne, hogy maradjon ott beszélgetni, erre is hajlandó. A barátai azt mondják rá, hogy olyan, mint egy „régi, jól bejáratott cipő”, ami minden alkalomra kényelmes. Cowboy-csizmát hord, és Vivaldi zenéjét hallgatva végzi a szívműtéteket. „Szája sarkában mindig mosoly bujkál” – mondja róla barátja, Dr. Robert Goodin – „és mindig keres rá módot, hogy valóban el is mosolyodjon”. Az igazság az, hogy a „megérkezés” nem az a hely, ahol mások szolgálnak neked, hanem az, ahol te szolgálsz másokat örömmel.
komment
süti beállítások módosítása