A kegyelem csodája
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által.” (Efezus 2:8)
Vannak, akik úgy élnek, mintha Istennek lenne egy nagy táblázata, amibe feljegyzi teljesítményüket, és a nap végén leosztályozza azt, majd ez alapján eldönti, hogy jobban vagy kevésbé, vagy egyáltalán ne szeressen minket. Azt mondod, ha te lennél Isten, bizonyos napokon egyáltalán nem szeretnéd magadat? Akkor örülj neki, hogy nem te vagy Isten! Mi is nagyon örülünk ennek – mert ha nem így volna, bizony nagy bajban lennénk! Isten nem azért mentett meg kegyelméből, hogy aztán irántunk való érzéseit arra alapozza, hogy milyen a lelki teljesítményünk. A Biblia azt mondja: „Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek!” (Efezus 2:4-5). A kegyelem csodája, hogy Isten téged választott, hogy akart téged, arra vágyik, hogy a családjához tartozz. A kegyelem keltett életre, hogy Isten lehess. Kegyelem által van erőd a kitartáshoz, erőd a szolgálathoz, okod a reményre. A kegyelem miatt a halálnak nincs hatalma feletted. Isten minden bűnadósságodat odaszegezte a keresztfára. Kiegyenlítette a számlát, megsemmisítette a tartozást igazoló iratot, és szabaddá tett. Többé nem terhel semmi. Tiszta lettél. Bármit is tettél tegnap, ma olyan könnyű lehet a szíved, mint egy tollpihe. A mennyben senki sem fog így dicsekedni: „Nézd mit tettem én Jézussal együtt.” Nem, amikor Jézus meghalt a kereszten, akkor minden „elvégeztetett” (János 19:34), Isten minden bűnöd után – amit a bölcsőtől a sírig elkövetsz – azt írta a számlára: „Fizetve.” Ez a kegyelem csodája.
A minden vigasztalás Istene
Isten Szentírásban szereplő sokféle neve közül egyik sem olyan biztató, mint a „minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban…” (2Korinthus 1:3–4). Figyeld csak meg ezeket a szavakat: „minden vigasztalás”. Ez azt jelenti, hogy nincs kivétel, nincs korlát, Isten vigasztalása mindenre kiterjed, bármilyen szörnyűek is a körülmények. Isten vigasztal, mert ez lényéből adódik, természetéből fakad! Lehetetlen, hogy a közelében ne nyernél vigasztalást. A vigasztalás hiánya az Istentől való eltávolodásból fakad – ami általában a hit hiányára vezethető vissza. A vigasztalás a hitből ered. Lehet, hogy valaki az eszével tudja, hogy Isten a „minden vigasztalás Istene”, de nem érzi a vigasztalást a kétségei miatt. Jézus azt mondta a két vak embernek a gyógyulásukra vonatkozóan: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29). A tudás mellé hitre is szükség van ahhoz, hogy megtapasztaljuk a vigasztalást. Az érzés mindig a hitet követi, nem fordítva!
Tegyük fel, hogy életed első óceánjáró útján vagy, és aggódsz a biztonságod miatt. A kapitány biztosít arról, hogy érti a dolgát, a hajó pedig a legújabb vívmányok szerint épült, fel van szerelve mindenféle modern kommunikációs eszközzel és biztonsági berendezéssel. Ha sok keresztyénhez hasonlóan nem hiszel neki, amíg nem érzed biztonságban magad, akkor valószínűleg azonnal leszállsz, vagy az egész utat magadat fölöslegesen betegre aggódva töltöd. De ha úgy döntesz, hogy hitelt adsz a kapitány szavának, hamarosan érezni fogod, hogy a nyugtalanság csökken benned, és élvezed a hajó kényelmét! Ma határozd el, hogy bízol a Kapitányban, Üdvözítőnkben, aki azt ígérte, hogy „megvigasztal minket minden nyomorúságunkban”, így meg fogod tapasztalni azt a vigasztalást, melyet kínál.
Amikor gondok terhelnek, ne feledd:
1) Isten vigasztalása valóságos. Emlékszel, milyen volt, amikor kisgyermekkorodban féltél? És emlékszel, milyen megnyugtató volt édesanyád jelenléte? Isten vigasztalása még valóságosabb, mint édesanyádé volt akkor. „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13). Isten még jobban törődik veled, mint édesanyád törődött veled gyermekkorodban. „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be…” (Ézsaiás 49:15–16). Istenre mindig számíthatsz, ha vigasztalásra van szükséged!
2) A Vigasztaló benned él. Amikor szenvedés ér minket, Isten olyan távolinak, elérhetetlennek tűnik. Pedig nem az. Jézus így nyugtatta meg aggódó tanítványait – és minket is így vigasztal ma: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké” (János 14:16). A Szentlélek, aki benned él, közelebb van hozzád, mint a levegő, amit belélegzel. Ő meg tud, és meg is akar vigasztalni. Néha úgy teszi, hogy emlékeztet egy ének szövegére, vagy egy verssorra, egy igehirdetésre, amit valamikor hallottál stb. Amikor ezt teszi, higgy neki. Mondd magadnak ismételten: „A minden vigasztalás Istene bennem él!”
3) A Szentírás vigasztal. Az apostol arra emlékeztet minket, hogy „amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk” (Róma 15:4). Amikor földre sújtva érzed magad, lehet, hogy épp nincs kedved Bibliát olvasni. Mégis tedd meg! Megadja azt a vigasztalást, melyre annyira vágysz.
„Gedeon megérkezett a Jordánhoz, és átkelt háromszáz emberével; fáradtak voltak, de folytatták az üldözést.” (Bírák 8:4)
Azon gondolkozol, hogy feladod? Azt hitted, elérhetsz valamit, amíg hideg vízként bírálatot nem borítottak rád. Azon a ponton úgy döntöttél, hogy könnyebb reményeidet az ő véleményükhöz igazítani, és felvenni a mosolygás álarcát. Ne tedd! Isten túl sokat fektetett beléd ehhez! A komfortzóna azoknak való, akik kivonják magukat a fájdalmakból, de ezzel megtagadják a fejlődést; megvédik magukat a kudarcoktól, de megmaradnak a középszerűség korlátai között. Kelj fel, és törj ki a korlátok közül, amíg még képes vagy rá! „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak…” (Jelenések 3:2). Nyisd ki a Bibliádat, és kezdd el megtölteni az elmédet Isten ígéreteivel, nagyszerű ösztönző erejük van! Imádkozz, hidd, hogy Isten nagy dolgokat tesz! Csatlakozz egy gyülekezethez. Éleszd fel vágyaidat, mert végül is ezek határozzák meg sorsodat! Jézus elszenvedte tanítványai elvesztését, barátai elhagyták, még ruháitól is megfosztották (ld. János 19:23-24). De nem tudták elrabolni tőle „... az előtte álló örömöt…” (Zsidókhoz írt levél 12:2 NKJV). Még haldoklása közben is folytatta szolgálatát. Amikor a pokolra szállt, onnan is kijött, méghozzá letörve a zárakat, és kijelentette: „én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jelenések 1:17-18). Ő a te példaképed! Amikor Gedeon a midjániták ellen harcolt, ezt olvassuk róla: „…megérkezett a Jordánhoz, és átkelt háromszáz emberével; fáradtak voltak, de folytatták az üldözést”. Mivel Gedeon nem hagyta, hogy a Jordán folyó megfélemlítse, vagy a kimerültség megállítsa, Isten nagy győzelmet adott neki! Ugyanezt megteszi veled is!
Építő vita
„Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.”Példabeszédek 27:17
A viták lehetnek építőek vagy rombolóak; attól függ, hogyan kezeljük őket. Sokszor azért mennek tönkre kapcsolataink vagy attól válnak állandósult boldogtalansággá, mert vagy nem vesszük észre a problémáinkat, vagy nem vagyunk hajlandók szembenézni velük, mielőtt vészhelyzetté válnak. Ahelyett, hogy megbeszélnénk, mi nem működik kettőnk között, veszekedésbe kezdünk azon, hogy mindez kinek a hibája. Az építő vita a problémákat célozza, a vádaskodás és egymás hibáztatása viszont romboló. Az ilyen veszekedés fájdalmat okoz, haragot, védekezést, agresszív érzéseket, keserűséget és más erős érzelmeket vált ki.
Ezért mondja a Biblia: „távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik” (Példabeszédek 20:3).
Valljuk be őszintén, amíg ezen a földön élünk, mindig lesznek nézeteltéréseink és vitáink másokkal. Ez még a legjobb kapcsolatokban is előfordul. Meg kell értened, hogy nem minden konfliktus ered szándékos dologból, gyakran csupán ártatlan tévedésekből vagy egyszerű mulasztásból adódik. Ha őszintén átbeszélitek a konfliktus okait, az segít a tisztánlátásban, a megértésben és a másik személy álláspontjának elfogadásában. És ami a legfontosabb: ne légy süket! Figyelj oda arra, amit a másik mond. Nincs rosszabb annál, mint valakivel azt éreztetni, hogy nem figyelünk rá. Csak őszinte, szeretetteljes beszélgetésben lehet a kapcsolatotokra vonatkozó véleményeket tisztázni és elegyengetni. Sőt, azok a dolgok, amelyeket nem vagytok hajlandók kezelni, sokkal jobban árthatnak a kapcsolatnak, mint bármi más.
Ezért mondja a Biblia: „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.”
„Mindenben hálákat adjatok…” (1Thesszalonika 5:18 Károli)
Ahhoz hogy hálás szíved legyen, meg kell tanulnod hálásnak lenni a gyarló emberekért és a tökéletlen ajándékokért. Légy hálás, amikor a gyermeked megpróbál beágyazni, még akkor is, ha nem sikerül tökéletesre. Légy hálás, ha a házastársad vonzalmát fejezi ki irántad, még akkor is, ha ügyetlenül teszi. Légy hálás azért, hogy a tested még mindig mozog, akkor is, ha már ráncos és görbe. Ne várd, hogy hálát érezz! A gondolkodásmód és a cselekvés fog az érzéshez elvezetni. „Minden helyzetben hálákat adjatok” – ez döntésre hív, tudatos cselekvésre és nem érzelmi reakcióra. Ezért hívják az amerikaiak az egyik ünnepüket Hálaadás Napjának és nem Hálaérzés Napjának. James Dodson írt egy megindító könyvet Final Rounds [Az utolsó körök] címmel, amelyben édesapja életének utolsó hónapjairól beszél. Mindketten nagy golfrajongók voltak, és amikor az édesapjánál végzetes betegséget diagnosztizáltak, James elvitte őt Skóciába, hogy együtt golfozhassanak a világ egyik leghíresebb golfpályáján. Egyszer James apja a házasságáról és a családjáról kérdezte a fiát. James kitérő választ adott; annyira el volt foglalva a munkájával, hogy azon kívül kevés ideje maradt. A haldokló apa ekkor a következő szavakat mondta a fiának: „Bárcsak mindkettőtöket lelassíthatnám valahogy… A nagy törekvések veszélye abban áll, hogy míg olyan keményen dolgozol, egy napon talán majd arra ébredsz, hogy rájössz, hogy azok a dolgok, amiket igazán akartál, azok mindig is megvoltak neked”. Pál azt írja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Efézus 5:14). Időnként mindannyian felébredünk. (És) amikor ez megtörténik, akkor ébredjünk rá arra, hogy hálásak lehetünk mindazokért a dolgokért, amiket magától értetődőknek vettünk.
„Mert én élek, és ti is élni fogtok.” (János 14:19)
Azt mondják, hogy Winston Churchill maga tervezte el, hogy a temetési szertartása majd a Szent Pál katedrálisban legyen. A tervbe belefoglalta a nagyszerű templomi himnuszokat is. A liturgia végén, az áldás után egy kürtös magasan a kupolában eljátszotta a Takarodót, azt a kürtjelet, amit katonai temetéseken szoktak játszani. Rögtön utána egy másik kürtös, aki a nagy kupola másik oldalán állt, az Ébresztőt kezdte játszani. „Ébresztő! Ébresztő! Itt a reggel, ébresztő!”
Húsvét reggelén Jézus feltámadt a halálból, a Menny Ébresztőt játszott, és az ígéret beteljesedett: „Mert én élek, és ti is élni fogtok”. Micsoda üzenet! És ez két dolgot jelent minden Krisztus-követő számára: 1) Ha itt elhangzik a „Jó éjszakát!”, odaát „Jó reggelt!” szólal meg. 2) Ha a halál miatt elvesztesz valakit, akit szeretsz, az elválás csak egy pillanatig tart, de az újbóli találkozás örökké. Pál azt írja: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi” (1Korinthus 15:19-23). Halleluja!
Ne légy rest!
„Eredj a hangyához, te rest, hogy mit tesz, és okulj!” (Példabeszédek 6:6)
Mit jelent a restség? Robert Hicks így fogalmazta meg: „Úgy érezzük, hogy jogunk van a dolgokhoz anélkül, hogy hajlandó lennénk megdolgozni a megszerzésükért, emiatt vagyunk a semmittevők társadalma.” Van valami, amiről képtelenség meggyőzni egy rest embert: arról, hogy ő rest. „Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, akit értelmesen felel” (Példabeszédek 26:16). Még ha hát bölcs ember is mondja neki, hogy lusta, nem fogja elismerni a hétszeres túlerővel szemben sem. Lehet beszélni egy rest emberhez, de nem lehet beszélni a fejével. „A restet megöli vágyakozása, mert a két keze nem akar dolgozni” (Példabeszédek 21:25). A rest két kedvenc szava: „majd egyszer”. Ilyeneket mondogat: „majd egyszer bejön a dolog”, vagy: „majd egyszer saját vállalkozásba fogok”, vagy: „majd egyszer hozzákezdek a …-hoz” (helyettesítsd be a megfelelőt). Mindig van kéznél kifogás arra, hogy pillanatnyilag miért nem tud dolgozni. Erre utalt Salamon is: „a lusta útja olyan, mint a tövises sövény, a becsületesek ösvénye pedig egyenes” (Példabeszédek 15:19). Amikor a lusta ember kinéz az élet ajtaján, nem a lehetőségek egyenes országútját látja, csupán egy tüskés ösvényt. Benjamin Franklinnak igaza volt, amikor azt mondta: „Nem tudok egy olyan emberről sem, aki a jó volt a kifogások keresésében, hogy jó lett volna bármi másban is.” Összegzésül: a rest ember pénzkereset helyett inkább kifogásokat keres. Ezért a mai üzenet számodra: ne légy rest!
„Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást?” (Példabeszédek 6:9)
A rest ember soha nem teszi meg ma, amit holnapra is halaszthat, és soha nem teszi meg holnap, amit örökre elhalaszthat. Kedvenc munkanapja a holnap. Ezért kérdezi Isten: „Meddig alszol még, te rest?” Ha valaki munkaképes és vannak is elérhető munkalehetőségek, akkor valószínűleg egy resttel van dolgod, ha folyton azt kell kérdezned: „Meddig válogatsz még a munkahelyek között?” vagy: „Mikor keresel már új munkahelyet?” Egyszer egy egyetemista nem tudta eldönteni, hogy tanuljon-e vagy sem. Feldobott egy pénzérmét, és azt mondta: „Ha fej: elmegyek moziba, ha írás: tévézni fogok – és ha élére esik, akkor tanulok!” Egyébként a restek még ahhoz is lusták, hogy feldobják a pénzt. A rest ember mindig tervez valamit, de soha nem jut el odáig, hogy azt igazán akarja. Szülők, tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy a munkát éppen olyan fontos elkezdeni, mint befejezni! A gyerekek leggyakoribb válasza egy utasításra az, hogy „mindjárt”. Ne dőlj be nekik, mert ezt a végtelenségig tudják húzni! Tanítsd meg gyermekednek, hogy a „most” azt jelenti, hogy most, és „befejezni” azt jelenti, hogy nem kapcsolod be a tévét, amíg a munka el nem készült. Ez egy fontos igazság, mert ahogy valaki megfogalmazta: „Ha ezt teszed, amit tenned kell, akkor amikor tenned kell, akkor eljutsz odáig, hogy azt tehesd, amit tenni akarsz, akkor, amikor tenni akarod.”
„Nem szánt ősszel a rest, de majd ha aratni akar, nem lesz mit.”
(Példabeszédek 20:4)
A rest minden lehetőségben akadályt lát. Bár egyik munkahelyén sem tud megmaradni, mindig talál kifogást: túl hosszú a munkaidő, túl kevés a fizetés, túl nehéz a munka, túl sokat követelnek az emberek – lehet választani. Ne félj, ha ezek a kifogások nem tetszenek, a rest mindig talál még többet. Hallottad mar az oroszlánosat? Salamon azt írta: „Ezt mondja a rest: Oroszlán van odakinn, megöl engem a szabadban” (Példabeszédek 22:13). Thomas Edison, a kemény munka megtestesítője és a restség ellenzője azt mondta, hogy „a legtöbb ember azért szalasztja el az alkalmat, mert az overallba van öltözve, és munkának néz ki.” A rest sosem fogy ki a kifogásokból. Mindig túl meleg vagy túl hideg van, túl nedves vagy túl száraz az idő a munkához. „A hideg miatt nem szánt a rest” (Példabeszédek 20:4 Károli). Ha a restek csak maguknak ártanának, az még nem olyan nagy baj, de mindenki másnak is kárt okoznak „Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz” (Példabeszédek 18:9). Chuck Swindoll így fogalmaz: „A »tönkretesz« szóban ott lüktet sokféle veszély. A lusta alkalmazott nem csupán visszatart egy szervezetet, de annak motivációját, hajtóerőjét is lerombolja. A lusta játékos nemcsak gyengíti a csapatot, de tönkreteszi a lelkesedést és csökkenti a győzelemre törekvést. A lusta lelkipásztor nem csupán korlátozza gyülekezetét, de lerombolja buzgóságát, a lélekmentes szenvedélyét és mások szükségeinek betöltésére irányuló igyekezetét is. Nemsokára mindenkinek többletmunkát kell végeznie, hogy kompenzálja a rest negatív hatását.” Tehát ismétlem, a mai üzenet számodra ez: ne légy rest!
„Elmentem egy lusta ember földje mellett” (Példabeszédek 24:30)
Jobb munkaerőhiánnyal küzdeni, mint a rest embert felvenni; jobb, ha nincs senkid, mint ha lusta alkalmazottad van. Úgy tűnik, Salamon is szenvedett rest alkalmazottja miatt: „amilyen az ecet a fognak és a füst a szemnek, olyan a rest a megbízóinak” (Példabeszédek 10:26). Tudod, milyen kellemetlen ízű az ecet önmagában, vagy mennyire csípi a füst a szemet! Ilyen bosszantó a lusta ember is a munkáltatója számára. Bármit is csinál, neki kétszer annyi időbe telik elkészülni, aztán vagy újra meg kell csinálni, vagy ki kell dobni az egészet – mindenképp dupla költség. Munkatársainak jobb, ha nincs ott a munkahelyén, mint ha jelen van. Pazarolja a saját forrásait és mindenki másét is. A Példabeszédek 24:30-31 tragikus képet fest: „Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt.” Nos, fogalmazzunk egyenesen: együttérzőn kell azok felé fordulnunk, akik nem tehetnek nehéz helyzetünkről. De alamizsnát osztó kéznél többre van szükségük: felemelő kézre! Nemcsak étel és ruha kell nekik, hanem cél, emberi méltóság és önbecsülés. Isten azt akarja, hogy ezt adjuk nekik. Abraham Lincoln nem azért volt nagyszerű ember, mert egy faházban született, azért volt nagyszerű ember, mert kijutott onnan. Nos, te valószínűleg nem fogsz bejutni a Fehér Házba, de ha nem szegényházban akarod végezni, akkor ne légy rest!
