„…kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy…” (Filippi 3:8)
Álmod sosem fog beteljesedni, ha nem vagy hajlandó megfizetni az árát. Ráadásul olyan ára van, amit nem lehet azonnal megfizetni, hanem csak egész életen át tartóan. Először ott van a kezdő ár. Személyes áldozatot kell hozni, időnként fájdalmas áldozatokat. Lehet, hogy vonzó lehetőségeket kell otthagyni, vagy értékes kapcsolatokat, mert nem illenek bele Isten életedre vonatkozó tervébe. Határozottság kell ahhoz, hogy le tudjunk mondani olyan dolgokról, amik biztonságérzetet adtak, és meghatározták önazonosságunkat, ilyen határozottságot csak Isten kegyelme tud megadni nekünk. Pál önéletrajzában ezt olvassuk: „…Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus” (Filippi 3:5). Pálnak valaha vagyona és megbecsült társadalmi helyzete volt. A bibliatudósok szerint, amikor elkötelezte magát Krisztusnak, akkor családja és barátai a korabeli szokások szerint temetési szertartást rendeztek, és attól a naptól fogva halottnak tekintették. Pál elhívatása az volt, hogy elvigye az evangéliumot Kis-Ázsiába, és megírja a fele Újszövetséget. A nagy feladatok azonban nagy áldozatot követelnek. Nem Pál volt az egyetlen. „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.” (Zsidók 11:24-26). A kérdés tehát ez: Kaptál Istentől valamilyen álmot? Megvan benned a hit és a kitartás az eléréséhez? Számba vetted az árát, és kész vagy megfizetni?
„… többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben.” (2Korinthus 11:23)
Másodszor ott van a folyamat közbeni ár. Mind szeretnénk azt, amit a sikeres emberek elértek. A gond csak az, hogy nem vagyunk hajlandók megfizetni az árat, amit ők megfizettek az elinduláskor, és amit fizetnek azóta is folyamatosan. Pál nyíltan elmondja, mi áll sikere mögött: „… többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.” (2Korinthus 11:23-28). A legtöbbünknek van némi ködös elképzelése arról, hogy egy napon majd áldozatot kell hoznunk, de hamarabb kell megfizetnünk az árat, mint gondolnánk. Erre sokan nem számítanak, és amikor bekövetkezik, elcsüggednek. Mások ilyenkor félreteszik álmaikat. Vannak, akik teljesen feladják. A kérdés, amire válaszolnod kell, ez: „Huszonöt év múlva miről fogom kívánni, hogy bárcsak megtettem volna ma?” Ez az ára az Istentől kapott életcélnak!
„…kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent…” (Filippi 3:8)
Állj meg, és hallgasd figyelmesen, mit mond néhány ember körülötted! Sokan közülük bánkódnak amiatt, hogy fiatal korukban meghátráltak álmaik elérése elől: nem igyekeztek elérni áhított életpályájukat, nem ragadtak meg egy kínálkozó lehetőséget, hagytak elsorvadni és elhalni egy kapcsolatot. Évtizedekkel később visszatérnek, egyre többet gondolkodnak rajta – de sokak számára már túl késő. Most már hiába fizetnének meg bármekkora árat, nem érhetik el álmuk beteljesülését. Mások számára még mindig nyitva áll az út, de az ár jóval drágább. Dr. John Maxwell írja Tedd próbára az álmod című könyvében: „Egy álom eléréséért küzdeni olyan, mint a hegymászás. Sosem juthatunk fel a csúcsra, ha túl sok terhet cipelünk magunkkal. Ahogy elérünk egy új szakaszt, döntést kell hoznunk. Még több dolgot veszünk-e magunkra, vagy letesszük mindazt, ami nem segít a mászásban, lecseréljük azt, amivel rendelkezünk valami másra, vagy feladjuk a mászást? A legtöbb ember túl sok mindent próbál magával vinni… a sikeres emberek elengednek dolgokat, vagy elcserélik másra azért, hogy magasabb szintre juthassanak… Az álom eléréséért folyamatosan meg kell fizetni az árat. Az út csak úgy folytatódhat, ha hajlandó vagy erre. Minél magasabbra akarsz jutni, annál több mindent kell feladnod. Minél nagyobb árat fizetsz, annál nagyobb lesz az örömed, amikor végül megvalósul álmod.” Valaki egyszer azt mondta: egy feladat látás nélkül rabszolgamunka, a látás feladat nélkül pedig ébren álmodozás. A feladat és a látás együtt azonban út a győzelemhez és sikerhez.
Hogyan fordíthatjuk épülésünkre a bírálatot?
„A bolond bosszúsága azonnal kitudódik, az okos pedig leplezi szégyenét.” (Példabeszédek 12:16)
Hogyan fordíthatod a romboló kritikát építő kritikává? Ha a következő igei alapelveket gyakorlod: 1) Határozd el, hogy bármi is az, építően fogod kezelni. „A bölcs ember nyugodt marad, ha megsértik” (Példabeszédek 12:16 NLT). A haragos válaszok csak kiiktatják az ésszerű gondolkodást, és érzelem-vezérelt reakciókat indítanak el. „Akinek a füle hallgat az életre, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.” (Példabeszédek 15:31-32). Mindig kérdezd meg magadtól: „Tanulhatok valamit ebből?” 2) Vedd számításba a bírálód jellemét! „Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig csalárdságot. Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.” (Példabeszédek 12:17-18). Megbízható ember az, aki bírálatot mondott rólad? Szavait segítségnek szánta? Ha igen, értékeld őket, és válj bölcsebbé általuk! „Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni” (Prédikátor 7:5 katolikus ford.) Szavai lealacsonyítani akartak vagy önértékelésed rombolták? Az alázatra késztető szavaknak isteni céljuk van, a megalázó szavaknak azonban nem, azokat ne is vedd tudomásul! 3) Ellenőrizd a lelkiismeretedet! Pál azt írja: „Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az” (1Korinthus 4:4). Ha lelkiismereted tiszta, hagyd a következményeket Istenre! Egyedül ő látja a teljes képet. 4) Ha a hited miatt ér bírálat, tekintsd ezt áldásnak! „Boldogok vagytok, ha gyaláznak a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke nyugszik rajtatok” (1Péter 4:14). Örülj, életed tetszik Istennek!
„…aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.” (Példabeszédek 15:32)
Ha jó dolgot mondunk, de rosszul tálaljuk, az rendszerint visszaüt. Íme, egy bölcs tanács: ha nem tudod elfogadni az építő kritikát, te se próbálkozz vele másnál! Mielőtt valakit bírálnál, kérdezd meg magadtól: 1) „A javát akarom ennek az embernek?” Vagy csupán azt akarod, hogy jó színben tűnj fel, hogy te tudd mindenre a választ, hogy irányítani tudd az embereket, hogy elfogadást és tekintélyt szerezz? Nem tudsz úgy segíteni az embereken, hogy közben a saját éned igényeire összpontosítasz. 2) „Hibákat keresek és ítélkező vagyok?” Ha igen, akkor nyilván ezzel fogsz találkozni másokban is. „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást” (Róma 14:13). Ahhoz, hogy el tudd kerülni a hibáztatást és ítélkezést, fel kell hagynod azzal, hogy folyton arról beszélsz, mit tettek, ki a hibás, milyen ostoba és önző dolog, sőt egyenesen őrültség volt, vagy azt boncolgatod, mi a baj velük. Ez probléma-orientált gondolkodás és a dolgok kisarkítása, ami nem segít. 3) „A megoldás felé irányítom a másik embert?” Isten a megoldások Istene. Amikor a bűnben elveszve voltunk, nem kemény kritikát mondott arról, hogy milyen gyengék vagyunk, hanem: „…amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért” (Róma 5:6). Nem a probléma kielemzését adta, hanem ellenszert, orvosságot. Ezért imádságos lélekkel javasold: „Azon gondolkodom, nem érhetnél-e el jobb eredményt azzal, ha…” – aztán hagyd, hogy a többit Isten intézze! 4) „Szeretettel mondom-e meg az igazat?” Még a legőszintébb szándékaidnak is azt kell mutatniuk, hogy valóban törődsz a másik emberrel. Ha „szeretettel mondjuk meg az igazságot…” (Efezus 4:15 NKJV), az megnyitja a szívüket, és felkészíti őket arra, hogy bízni tudjanak benned. A szeretet azt mondja: „Mivel értékesnek tartalak, szeretnék javasolni valamit. Megengeded?”
Képes vagy rá!
Miután az Ígéret földjén óriásokat láttak, a visszatérő tizenkét izráeli kém közül tíz azt mondta, hogy lehetetlen elfoglalni az országot. De a maradék kettő, Józsué és Káléb azt mondták: „meg tudunk birkózni vele.” Izráel hitetlensége miatt azonban Káléb kénytelen volt még negyven évet vándorolni a pusztában. Mire az izraeliták átkeltek a Jordánon, már nyolcvanéves lett. Aztán még öt év telt el addig, míg az elfoglalt földet felosztották Izráel törzsei között. Káléb így emlékezik vissza a honfoglalás előtti eseményekre: „Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. Társaim azonban, akik velem együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Istenemet, az Urat.” (Józsué 14:7–8).
Ha negyvenéves korodban negatív a hozzáállásod, akkor nagy valószínűséggel nyolcvanöt éves korodban is ilyen lesz. Sőt, könnyen lehet, hogy meg sem éred a nyolcvanöt éves kort! Martin Seligman pszichológus sok száz, vallásos közegben élő ember körében végzett kutatást. Négy fokozat szerint osztályozta őket a leginkább optimistától a legkevésbé optimistáig. Az optimisták kilencven százaléka megérte a nyolcvanöt éves kort, míg az örök pesszimisták közül csak 34%.
Tizenkét kém járta be az országot, de csak Józsuénak és Kálébnak volt hite arra, hogy ezt mondják: „meg tudunk birkózni vele.” És negyvenöt évvel később Káléb olyan lelkes és életerős volt, mint mindig is! Kitalálod, mi történt a másik tíz kémmel? Meghaltak. Egyik sem ért meg akkora életkort, mint Káléb. Egyszerű a képlet: a hit és a bizakodó szemlélet meghosszabbítja az életet.
Kijózanító ige
„Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek.” Máté 7:2
Íme, egy kijózanító ige: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Máté 7:1). Jézus keményen bánt kora vallásos vezetőivel, mert azok szőrszálhasogatással töltötték idejüket. Elítélték a tanítványokat, mert azok nem mostak kezet, Jézust pedig azért, mert gyógyított a nyugalomnapon. Figyeld csak meg Jézus válaszát: „Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem.” (János 8:15–16).
Íme, néhány kérdés, amit fel kell tenned magadnak: „Másokat tetteik alapján ítélek meg, míg magamat szándékaim alapján? Könnyen ítélkezem, ha valaki másként viselkedik, vagy másmilyen döntést hoz, mint ahogy én tenném? Ha valaki nem veszi fel a tempómat, vagy másként csinál valamit, mint ahogy én akarom, akkor lustának és semmirekellőnek bélyegzem? Ha valami negatívat hallok valakiről, továbbadom, mielőtt még leellenőrizném a hír valóságtartalmát?”
Ben Franklin mondta: „Elhatároztam, hogy senkiről nem mondok semmi rosszat… akkor sem, ha történetesen igaz; inkább valamilyen enyhítő körülményt keresek, és ha lehetőség adódik, elmondok minden jót, amit tudok róla.”
Ha komolyan aggaszt, hogy valaki rossz irányba tart, és jogod van szóvá tenni, akkor ezt szeretetteljes lelkülettel tedd! Ne feledd, csak akkor van jogod hozzá, ha azt kiérdemelted azzal, hogy következetesen szeretetteljes és gondoskodó vagy irányában.
„Látod ezt az asszonyt?” (Lukács 7:44)
Lukács azt írja: „Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudva, hogy Jézus a farizeusok házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban, megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal. Amikor pedig látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: Ha ő próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt megérinti, mivel bűnös ez az asszony.” (Lukács 7:37-39). Ez a jelenet Simon, a vallási vezető házában játszódott le, akit jobban érdekelt, hogy „mi a jó és mi a rossz”, mint az, hogy megbánthat másokat. Lehet, hogy dogmatikai értelemben igaza volt, de hiányzott belőle az együttérzés. Jézus pedig szembesítette ezzel! „Az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt?” (Lukács 7:44). Simon egy bűnöst, egy örök vesztest látott. Jézus azonban másra tekintett: ő látta az ajándékot, amit az asszony hozott, és látta az ajándékozó szerető szívét is. Az ő szemében nem az asszony szennyes múltja határozta meg, hogy milyen jövő vár rá Isten országában. Jézus látta az asszony könnyeit, megértette szükségeit, és a vallásos tömeg nagy megdöbbenésére ezt mondta neki: „Megbocsáttattak a te bűneid” (Lukács 7:48). Vigyázz, ha már egy ideje az egyházban vagy, és elfelejtetted milyen odakint, könnyen keményszívűvé válhatsz, és nem tudod bemutatni Isten szeretetét azoknak, akiknek legnagyobb szükségük van rá!
Nagyszombat - Az Ő feltámadása – és a miénk!
„Halál, hol a te diadalod?” (1Korinthus 15:55)
Az emberek hamvait repülőgépekről a levegőbe, vagy hajókról az óceánba szórták, de Brian Kelly valami nagyszabásúbbra gondolt. Kelly, aki egy tűzijátékokat árusító szakboltban dolgozott, azt kérte, hogy hamvaival töltsenek fel egy tizenkét hüvelyk átmérőjű tűzijáték gránátot. 1944. augusztus 12-én pénteken, a tűzijátékgyártók konferenciáján a pennsylvaniai Pittsburgh közelében kilőtték ezt a bizonyos gránátot. Két ezüstös üstököscsóvát húzva emelkedett az éjszakai égre, majd vörös és zöld színekben pompázva felrobbant. El kell ismerni, hogy ez elég látványos módja a távozásnak. De feltámadásunk messze túl fogja szárnyalni ezt a négy másodpercnyi fény és szín ívet. Ágyúdörrenés helyett felharsan Isten csodálatos hangú harsonája, és Jézus fenséges hangja előszólít minket a sírból. Dicsőséges testben, olyanban, mint amilyen magáé Jézus Krisztusé, felemeltetünk a felhőkbe, és találkozunk a Királyok Királyával. Pál így írja le: „Testünk most sok csalódást okoz, de amikor feltámadunk, telve lesz dicsőséggel. Testünk most gyenge, de amikor feltámadunk, tele lesz erővel… egyetlen szempillantás alatt megtörténik, amikor megszólal az utolsó harsona. Mert amikor megszólal a harsona, a Krisztusban meghaltak feltámadnak elváltozott testben. Mi pedig, akik élünk, elváltozunk és ez a halandó halhatatlanná válik. Amikor ez megtörténik, akkor az Írás utolsó szava is beteljesül: A halál teljesen eltűnik. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:43-55 NLT).
„Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, mely meg nem inog, örökké megáll. (Zsoltárok 125:1)
Huszonkilenc éves korára Carson McCullers írónő már háromszor kapott agyvérzést, és féloldalára lebénult. Nem sokkal később a férje öngyilkos lett. Problémái ellenére minden nap rákényszerítette magát az írásra, és végül elismert író lett. John Milton angol költő vak volt. A világhírű hegedűművész, Ichák Perlman négyévesen gyermekbénulást kapott. A korábbi Miss Amerika, Heather Whitestone siket. Stephen Hawking fizikus, a Cambridge-i Egyetem tanára motoros neuronbetegségben szenvedett, melynek következtében a mozgatóidegei lassan elsorvadtak. Nem csoda, hogy Thomas Edison azt mondta, ha mindent megtennénk, amire képesek vagyunk, magunk is elámulnánk! Nos, mi a titok, mi segít elviselni a nehézségeket, és mégis boldogan élni? A megoldás: „akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, mely meg nem inog”, rendíthetetlenek maradnak minden helyzetben. Bárhogy is érzed magad, a problémáid nem leküzdhetetlenek. A Biblia azt mondja: „ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lukács 18:27). Sőt, mi több, ő „törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat” (Zsoltárok 102:18), sosem túl elfoglalt ahhoz, hogy segítsen. Einstein azt mondta, hogy minden nehézségben lehetőség rejlik. Az az Isten, aki Ábrahámot vezette, amikor neki fogalma sem volt arról, hová tart, aki Sárának idő korában gyermeket adott, aki kettéválasztotta a Vörös-tengert, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ma is él, és ma is munkálkodik életedben. Ezért légy erős az Úrban és az ő hatalmas erejében (Id. Efezus 6:10). Ne feledd, Isten segítségedre jön: „harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön” (Zsoltárok 68:18). Ma bátorodj fel! „Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak” (5Mózes 33:27).
Tedd meg az első lépést!
„Jézus azt mondta neki: Kelj fel…!” (János 5:8)
A Bethesda tavánál Jézus egy olyan emberhez fordult, aki 38 éve mozgásképtelen volt, nem tudott járni. Ez hosszú idő arra várni, hogy valami változzon. Sokan közülünk feladnák. „Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: »Akarsz-e meggyógyulni?« A beteg így válaszolt neki: »Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.« Jézus azt mondta neki: »Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!«” (János 5:6-8). Te minek tekinted magad? Tehetetlen áldozatnak? Wendy Blight mondja: „Így éltem… egy évtizedig. Huszonegy éves koromban megerőszakolt egy maszkot viselő idegen, aki a lakásomban rejtőzött. Azelőtt szerettem az életet. Épp akkor fejeztem be a főiskolát… dicséretesen diplomáztam… egy csodálatos ember menyasszonya voltam… és egy nagyszerű állás várt rám… Támadóm tette szétrombolta reményeimet és álmaimat. A félelem és kétségbeesés börtönében éltem. Aztán találkoztam Krisztussal… azok a szavak, melyeket ő mondott… a lelkem mélyére hatoltak. Én voltam az az ember azon a gyékénymatracon… hozzászokva a fájdalmas helyzethez… élveztem, hogy áldozat vagyok… kényelmes volt számomra. A Biblia azt mondja: »Isten igéje élő és ható… megítéli a szív gondolatait és szándékait« (Zsidókhoz írt levél 4:12), és ez egészen személyesen hozzám szólt. Tudtam, hogy nekem kell megtennem az első lépést. Feladtam a félelmet, önsajnálatot és gyászt… megtanultam, hogy Istennek terve van az életemmel és célja van a fájdalmammal. Mindazonáltal nem láttam ezt meg addig, amíg nem vettem a bátorságot, hogy felálljak és járjak. Ha ma te fekszel ott a gyékényen… nyisd ki Isten Igéjét! Engedd, hogy beszéljen hozzád… a remény és gyógyulás ígéreteit szólva. Ahhoz, hogy fel tudj kelni a gyékényről, fel kell adnod félelmedet, önsajnálatodat és kétségbeesésedet. Megteszed?”
