Hogyan maradj lelkes egy életen át
"Soha ne nélkülözzétek a lelkesedést, hanem tartsátok meg a szellemi buzgóságot, az Urat szolgálva. Legyen örömötök a reménységben, legyetek türelmesek a szenvedések közepette, és legyetek hűek az imádkozásban." (Róma 12,11-12, NIV)
Ahhoz, hogy elérd a céljaidat, ki kell találnod, hogy miként tartod meg a lelkesedésed a hosszú úton.
Ralph Waldo Emerson azt mondta: „Semmi nagyszerűt nem alkottak lelkesedés nélkül." Ezt teljes szívemből hiszem. Igaznak találtam az életemben. Kell legyen benned szenvedély, kell legyen benned lelkesedés, másképp soha nem jutsz el a célvonalig!
A legtöbb ember lelkesnek tart engem, és az is vagyok. De nem egy hete vagy egy hónapja lettem lelkes. Az én szenvedélyem nem fakult egy éven, öt éven, vagy tíz éven keresztül sem. Következetesen szenvedélyes vagyok azok miatt a célok miatt, amiket több mint 30 éve tűztem ki magam elé.
Hogy tudod ezt megtenni? Hogyan maradsz lelkes nap nap után minden késedelem, nehézség, határidő, probléma, nyomás és kritizálás ellenére? Hogyan maradsz lelkes több mint 30 éven át?
A pozitív gondolkodás nem elég. Nem elég magadat felhúzni a saját erődből. Nem elég, hogy optimistán akarsz gondolkozni.
Az életen át tartó lelkesedés módja magában a szóban található. Az angol lelkesedés – enthusiasm – szó egy görög szóból ered: en theos. Az en szócska a magyar -ban, -ben ragot jelöli. A Theos pedig azt, hogy Isten. Így az en theos kifejezés azt jelenti: Istenben.
Amikor Istenben vagy, lelkes leszel. Ez az a lelkesedés, amit nem befolyásol a gazdaság, vagy az időjárás, vagy a körülmények. Ez örökkévaló, mert az örökkévaló Istenhez vagy kötve. Krisztusban vagy.
Pál elmondja nekünk a Róma 12,11-12-ben, hogy hogyan tegyük ezt: „Soha ne nélkülözzétek a lelkesedést, hanem tartsátok meg a szellemi buzgóságot, az Urat szolgálva. Legyen örömötök a reménységben, legyetek türelmesek a szenvedések közepette, és legyetek hűek az imádkozásban." (NIV fordítás).
Ha el akarod érni a céljaidat ebben az évben, akkor szükséged lesz Isten erejére, azáltal, hogy örülsz a reménységben, türelmes vagy a szenvedések közepette, és hű vagy az imádkozásban.
Mondd el ezt az imát ma: „Drága Istenem, nem akarok még egy napot úgy élni, hogy nem te irányítod a szívem minden részét. Felajánlom neked a testem. Neked szánom magam. Annak fényében, amit megtettél értem, neked adom magad, mint egy élő áldozatot, a dicsőítés egy szellemi cselekedeteként.
Alázatosan elismerem, hogy segítségre van szükségem. Azt akarom, hogy segíts megújítani az elmémet. Segíts úgy gondolkozni, ahogy te akarod, hogy gondolkozzak. Kérlek bocsásd meg a büszkeségemet. Nem akarok többet gondolni magamról, mint amit kellene. A hitemnek növekednie kell, nekem pedig szükségem van a segítségedre, hogy célokat tudjak kitűzni, amelyeken lemérhető, hogy megtudom-e őket oldani. Bocsáss meg nekem, hogy a saját erőmből próbáltam megváltozni.
Meg akarom tölteni az életem szeretettel. Meg akarom tölteni az életem Veled. Segíts, hogy egy csoporttól támogatást tudjak kapni. Segíts, hogy örömömet leljem mások megbecsülésében, hogy az életem odaadására tudjak koncentrálni, hogy te gondoskodhass a szükségeimről. Táplálni akarom a lelkesedésem azáltal, hogy Benned vagyok. Segíts, hogy örülni tudjak a reménységben, türelmes tudjak lenni a szenvedésben és hűséges az imádkozásban. A te nevedben imádkoztam. Ámen."
"Isten azt mondja, hogy elfogad és felment minket - azt jeleni, nem tart a bűnösök között számon- ha bízunk Jézus Krisztusban, aki elveszi a bűneinket. És mindannyiunkat ugyanúgy vált meg Isten, ha Jézushoz fordulunk, nem számít, hogy kik vagy milyenek vagyunk." (Róm 3,22 LB ford.)
Jézus halála és feltámadása tett minket elfogadhatóvá Isten előtt.
Meg lennél lepve, ha azt mondanám, hogy a legtöbb ember nem fogadja el önmagát? Lelkész vagyok már, több, mint 30 éve, már több tízezer emberrel beszéltem, és azt látom, hogy a legtöbb ember nem szereti önmagát. Arra vágynak, bárcsak mások lehetnének. Bárcsak másként néznének ki, bárcsak másként viselkednének.
Nem fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, ezért arra szánjuk az életünket, hogy elfogadásra találjunk más embereknél. De van egy ennél is sokkal fontosabb dolog! Az, hogy Isten elfogadjon minket. A baj itt kezdődik. Miért? Mert Isten tökéletes és Te nem vagy az! De én sem!
Isten egy tökéletes helyen él, amit mennynek hívnak. Hogyan is kerülhetnének be mi, tökéletlen emberek, egy ilyen tökéletes helyre? (Hiszen nyilvánvalóan, Ő nem engedhet be tökéletlen embereket a mennybe, mert akkor az nem lenne többé tökéletes.) Ezért Isten kitalált valamit, egy tervet, hogyan tudja beengedni a tökéletlen embereket a mennybe.
Isten tervét én így hívom: "A nagy csere"
A Biblia szerint: "Isten a bűntelen Jézust áldozta fel a mi bűneinkért. Aztán cserébe Isten kiöntötte ránk jóságát." (2Kor 5,21 LB ford.)
Nem tudom, hogyan mondhatnám el egyszerűbben: Soha nem leszel elég jó, hogy bejuss a mennybe, mert az egy tökéletes hely és Te már rég nem vagy az! Csak Jézus jóságán múlik, hogy Isten elfogadjon. Te nem vagy tökéletes, de Isten az! Tehát Isten azt mondja: "Cseréljünk! Jézus elveszi a bűneidet és Te befogadhatod a jóságomat az életedbe!" Ez aztán az alku!
Nagyon sok ember érzi borzasztóan magát a múltja miatt. Azt mondják: "Ha tudnád, mit tettem, tudnád, hogy Isten soha nem fogadhat el engem!" De Isten tudja és még így is akar Téged! Isten azt mondja, hogy elfogad és felment minket - azt jeleni, nem tart a bűnösök között számon- ha bízunk Jézus Krisztusban, aki elveszi a bűneinket. És mindannyiunkat ugyanúgy vált meg Isten, ha Jézushoz megyünk, nem számít, hogy kik vagy milyenek vagyunk." (Róm 3,22 LB ford.)"
Beszéljetek róla:
* Mi az amit nem tudsz elfogadni magadban? Szerinted Isten elfogadja a hibáidat vagy beszólásaidat? Ha igen, miért?
* Miket kell a múltadból elengedj ahhoz, hogy magadévá tehesd Isten elfogadását?
* Még ha soha nem is lehetünk olyan tökéletesek, mint Isten, mit gondolsz, hogyan szeretné ha megpróbálnánk élni?
