A célok növelik a hitedet
"Legyen a hitetek szerint!" (Máté 9:29b, Egyszerű fordítás)
Minden alkalommal, mikor kitűzöl egy célt, valójában azt mondod: „Hiszem, hogy Isten azt szeretné, hogy a megadott dátumig a következő dolgot elérjem”. Ez egy hitbeli kijelentés.
Ha nagy célt fogalmazol meg, akkor Isten is nagyban fog munkálkodni. Ha közepes célt tűzöl ki, akkor közepes mértékben fog munkálkodni. Ha kis célt fogalmazol meg, akkor kicsiben fog cselekedni.
Ebből láthatod, hogyan növelik a célok a hitedet. Nem csak azt bizonyítják, hogy bízol Istenben, de azt is megmutatják, hogy mennyire. A Biblia azt mondja: „Legyen a hitetek szerint!” (Máté 9:29b, Egyszerű fordítás)
Ez azt jelenti, hogy a célkitűzés elmulasztása is célkitűzés. Azzal, hogy nem tűzöl ki célt, máris kitűztél egyet: hogy ugyanolyan maradsz, mint amilyen eddig voltál.
Figyeld meg, hogyan is működik ez:
- Ha megkérdezlek, milyen célod van az egészségeddel kapcsolatban, és azt feleled, nincs ilyen jellegű célod, akkor a célod valójában az, hogy ugyanolyan maradj.
- Ha megkérdezlek, milyen kapcsolati céljaid vannak, és azt mondod, neked ilyen nincs, akkor a célod az, hogy ne javuljanak a kapcsolataid.
- Ha rákérdezek, milyen pénzügyi célod van, és hogyan akarsz megszabadulni az adósságtól, és erre azt válaszolod, hogy nem tűztél ki ilyen célt, akkor a célod az, hogy adósságban maradj.
- Ha megkérdezem, milyen célt tűztél ki a karriereddel kapcsolatban, és erre azt mondod, hogy nincs ilyen célod, akkor a célod valójában az, hogy sodródj.
Ezért tanít bennünket a Biblia arra, hogy legyenek céljaink. Megedződik általuk a szellemünk. Fejlesztik a jellemünket és növelik bennünk a reménységet.
Beszéljetek róla:
- Miként mutatják meg a céljaid, hogy mekkora a bizalmad Istenben és abban, hogy nagy dolgokat tesz meg az életedben?
- Melyik az a terület, amelyet elhanyagoltál, és ahol nem tűztél ki célt?
- Milyen célt fogsz kitűzni ma annak érdekében, hogy az életed minden területén folyamatosan növekedj?
Amikor megvalljuk bűneinket, akkor kezdünk el gyógyulni
"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jakab 5:16, LB fordítás)
Az első lépés a megbocsátáshoz vezető úton, hogy beismered a bűnösségedet. Ezután pedig fel kell vállalnod a felelősséget a bűneidért.
Mi a legbiztosabb módja annak, hogy megmutasd: elfogadod, hogy valóban bűnös vagy és vállalod a felelősséget?
Nem fog tetszeni a válasz, de akkor is elmondom. A legjobb, ha elmondod egy olyan személynek, aki szeret téged, feltétel nélkül végighallgat és nem ítél el.
Fontos tudnunk: nem kell ahhoz megvallani a bűneinket egy másik embernek, hogy azok meg legyenek bocsátva. Csupán annyit kell tennünk, hogy beismerjük őket Istennek, és Ő meg fog nekünk bocsátani. Sokaknak már megbocsátott, ennek ellenére még mindig bűnösnek érzik magukat. Ha azt akarod, hogy megbocsássanak neked, el kell mondanod a bűnödet Istennek! Ha érezni is szeretnéd, hogy megbocsátottak neked, akkor mondd el egy másik embernek is! Úgy alkotott meg minket Isten, hogy így működjenek a kapcsolataink. Úgy kezdünk el gyógyulni, hogy felfedjük érzéseinket egy másik embernek. Csak közösségben gyógyulhatunk meg! Nem kell sokaknak elmondanod, elég csak egyvalakinek! Ha egy másik emberrel szemben vétkeztél, akkor hozzá menj oda!
Jakab 5:16 verse ezt mondja: "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." Nem ezt mondja: "azért, hogy Isten megbocsásson nektek", hanem azért, hogy meggyógyuljatok. Isten megbocsát. A kapcsolatainkban pedig szükséges a gyógyulás.
Miért van szükség arra, hogy egy másik embert is beavass a bűneidbe?
Mert a problémáink gyökere egy tőből fakad: Nem vagyunk tisztességesek egymással szemben. Játékokat játszunk egymással. Mindig álarc mögé bújunk. Nem mutatjuk meg az igazi arcunkat. Úgy teszünk, mintha mindannyian egy közösséghez tartoznánk, miközben mindenki tudja, hogy ez nem így van. Mindannyian sebzettek vagyunk.
Kétféle ember van a világon: az a sebzett és bűnös, aki mindezt beismeri, és az, aki ezt nem ismeri be. Amikor visszautasítjuk azt, hogy egymással valódi kapcsolatba kerüljünk, az kialakít az életünkben egyfajta félelmet és elszigeteltséget egymástól. Ez akadályt állít közénk, bizonytalanságot eredményez és meggátolja, hogy bizalom jöjjön létre közöttünk.
Isten úgy alkotott meg minket, hogy szükségünk legyen egymásra. Szükséged van egy olyan barátra, aki fenntartás nélkül szeret téged, és nem gondol kevesebbet rólad, amikor elmondod neki a bűnödet. Ha nem vagy tagja egy közösségnek, akkor talán nem is ismersz senkit, aki olyan, mint te. Ha része vagy egy kicsiny csoportnak, akkor meg kell, hogy találd azt az embert, akinek ki tudod tárni a szívedet.
Beszéljetek róla:
- Mit gondolsz, miért olyan nehéz beismerni a vétkeinket, és azt, hogy bűnösök vagyunk?
- Mi változik meg az életedben egy másik embernek tett vallomás által?
- Írd le, milyen az az ember, akiben a leginkább megbíznál, és akivel hajlandó lennél megosztani bűneidet! Te vagy valakinek ilyen barátja?
