A harag ártalmas
„Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.” Prédikátor 7:9
Az indulatkitörések minden kapcsolatnak ártanak, különösen a családon belül. A gyermekek a legsebezhetőbbek a szülők haragjával szemben, és akaratlanul is utánozzák, tükrözik szüleik viselkedését. Gyermekeink sorsát formáljuk szavainkkal, viselkedésünkkel, hozzáállásunkkal, és ha olyan családban nőnek fel, ahol állandósult a nagy hangerő, akkor ők is hasonlóképpen fognak reagálni. A szülő viselkedése arra tanítja a gyermeket, hogy ő is hisztérikus és erőszakos legyen. Hamarosan mindenki mindent túlreagál majd, amit dühkitörések követnek, és egymásra támadnak. A dühroham az önzés megnyilvánulása, ha el akarsz érni valamit, akkor, amikor te akarod, úgy, ahogy te akarod. Kérlek – a családod érdekében – kezdj el felnőtt módjára viselkedni, gyakorolj önuralmat! „Kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Zsidók 6:12). Figyeld meg: hit és türelem kell hozzá! Lehet, hogy nem tudod irányítani, mi történik az életedben, de a saját reakcióidat igenis te irányítod. Legyen az harag, amit az apa a munkahelyről hoz haza, vagy a feleség haragja a férje iránt, ez átkot hozhat. Simeon és Lévi haragot tápláltak szívükben, és ez alattomos és bosszúszomjas gyilkossághoz vezetett. Emiatt apjuk megátkozta őket, és a harag tovább szállt az egymást követő nemzedékekre (ld. 1Mózes 49). Meg kell törnöd az átkot azzal, hogy ellenállsz a kísértésnek, és nem hagyod, hogy a harag határozza meg viselkedésedet. Jakab szavaival: „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát” (Jakab 1:19–20).
„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el…” (Galata 6:9)
A Biblia nagy témái közül az egyik a kitartás. Pál, aki nem volt hajlandó feladni küldetését, ezt írta: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). Ralph Waldo Emerson mondta: „Az emberiség nagy többsége a kezdetek tömege.” Te is csak elkezdeni szoktad a dolgokat, vagy ne is szoktad fejezni őket? Amikor az új ötlet iránti lelkesedésed elhalványul, amikor az akadályok növekednek, az eredmények csökkennek, amikor a siker lehetetlennek tűnik, akkor is tovább kell haladnod. Robert Peary admirális hétszer kísérelte meg elérni az Északi-sarkot, míg végül sikerrel járt. Oscar Hammerstein öt bemutatót rendezett a Broadwayen, és mind csúfos kudarc volt, mielőtt színpadra állította az Oklahomát, amit azóta csaknem ötmillióan néztek meg, és már 2212-szer mutattak be. Ha feladsz valamit, az sokkal inkább rólad beszél, mint arról, hol vagy, vagy mivel állsz szemben. Mindannyian tudunk felhozni kifogásokat. A valóság azonban az, hogy külső dolgok nem tudnak minket megállítani – csak az, ami belül történik! Legtöbbször saját magunkat állítjuk le, meg sem kísérelve elérni a bennünk rejlő lehetőségeket, Próbálhatunk embereket, dolgokat és rajtunk kívül álló körülményeket hibáztatni,de a valóságban a legtöbb kudarc csupán annak következménye, hogy hiányzik belőlünk a buldogszerű kitartás. Leonardo da Vinci mondta: „Az akadályok nem zúzhatnak össze. Minden akadály enged az eltökélt szándéknak. Aki tekintetét egy csillagra függesztette, nem gondolja meg magát.” Állhatatos lelkületre van szükséged ahhoz, hogy elérd álmod megvalósulását. A kudarc csak abban az esetben biztos, ha felhagysz a próbálkozással. Nincs leküzdhetetlen akadály, kivéve az, ha hiányzik belőled a céltudatosság és kitartás.
„…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Egy legenda szerint Nagy Sándor egyik katonáját hadbíróság elé állították. A katona az ítéletet igazságtalannak tartotta, ezért fellebbezett. A hódító azt mondta neki, hogy nála nagyobb hatalom nincs, akihez fellebbezhetne. „Ebben az esetben – mondta a katona – kérem, hogy ügyemet kis Sándor elől Nagy Sándor elé vihessem.” Mindannyiunkban van egy kisebb és egy nagyobb én, amely a fennhatóságért küzd. A kisebb éned azt mondja: „Senki sem hisz bennem, sosem leszek képes rá.” A nagyobb éned ezt mondja: „Elég az, hogy én hiszek Istenben és magamban, így képes leszek rá.” A kisebb én azt mondja: „Túl sokáig tart az álmomat valóra váltani.” A nagyobb ezt mondja: „Az álmok apránként válnak valóra.” A kisebb ezt mondja: „Ami sok, az sok! Már túl sok ütést viseltem el.” A nagyobb ezt mondja: „Már túl messzire jutottam ahhoz, hogy most adjam fel.” A kisebb ezt mondja: „Már nincs bennem több erő ahhoz, hogy tovább ragaszkodjam az álmomhoz.” A nagyobb ezt mondja: „Tarts ki még egy kicsit, hajnal előtt legsötétebb az éjszaka!” Pál, miután elmondta, hogy hajótörést szenvedett, megkövezték, börtönben volt, elárulták, éhezett, szomjazott, álmatlan éjszakái voltak, fázott és ruhátlan volt, ám ennek ellenére eltökélten és fáradhatatlanul haladt célja felé, ezt írja: „Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen?” (2Korinthus 11:29). Honnan jön ilyen erő és állhatatosság? Istentől! A megbízatás, amit Istentől kapsz, soha nem nagyobb, mint az Ő kegyelme, amit hozzá ad. Meríts tehát az Ő erejéből, menj tovább, haladj a célod felé, és győzni fogsz.
„…Istened, az Úr, áldásra fordította az átkot…” (5Mózes 23:6)
Amikor Thomas Carlyle elkészült a francia forradalomról szóló kéziratával, megkérte szomszédját, John Stuart Millt, hogy olvassa el. Később Mill sápadtan és remegve jött át Carlyle-hoz. A cselédlány tévedésből gyújtósnak használta a kéziratot! Carlyle kétségbeesett – kétévnyi munka veszett kárba! Egyszer megírni is éppen eléggé rettentő volt, újraírni elképzelhetetlen. Aztán egy napon látta, amint egy kőműves falat rak, és megfigyelte, hogy egyszerre mindig csak egy téglát tesz oda. Ez a gondolat fellelkesítette, és ezt mondta magában: „Ma megírok egy oldalt, és holnap is egyet. Egyszerre mindig csak egyet, csak erre fogok gondolni.” Lassú, fárasztó és unalmas munka volt, de kitartott, és a végeredmény felülmúlta az eredetit. Jon Gordon írja: „Ha a jövő miatt aggódsz… tudom, hogyan érzel. 2001-ben elvesztettem az állásomat… a vállalat gyorsabban süllyedt el, mint a Titanic… azt hittem, ez a legrosszabb, ami csak történt velem életemben. Csak két hónap választott el a teljes csődtől. Volt egy feleségem, két gyermekem, egy jelzáloghitelem, nem volt egészségbiztosításom, és megtakarításunk is csak nagyon kevés. Egyetlen fizetési csekk választott el attól, hogy minden elvesszen… ekkor fontos döntéseket kellett hoznom. Ezek végül ahhoz vezettek, hogy most íróként, tanácsadóként és szónokként dolgozom. A munkahelyem elvesztése az előrejutáshoz vezetett! Az elbocsátás juttatott el életem küldetéséhez… amit legrosszabbnak hittem… a legjobbhoz vezetett… Amikor elér minket a hullám, választhatunk… hagyjuk, hogy elnyeljen, vagy tanulunk tőle, és meglovagoljuk, hogy jobb jövőbe vigyen. Továbbléphetünk azzal a hittel és eltökéltséggel, hogy a legjobb még előttünk van.” Örülj! Igazítsd vissza a lencséd fókuszpontját a helyes irányba! Isten az átkot áldássá tudja változtatni!
Engedd, hogy Isten helyreigazítson!
Hogyan reagálsz a fenyítésre? Sértésnek veszed? Elutasításnak fogod fel? Védekezővé válsz? Letámadod a rossz hír közlőjét, és mindent megteszel annak érdekében, hogy az illető többé a közeledbe se juthasson? Vagy felemlegeted „jó pontjaidat”, és azt mondod: „Ahhoz képest, amit én elértem az életben, te semmit sem tettél”? Esetleg megadod magad az önsajnálatnak, és arra gondolsz, milyen nehéz is az életed, mert az emberek nem értenek meg, és nem értékelnek?
Szükségünk van olyan emberekre, akik őszinték velünk. Miért? Mert túlságosan könnyen elvakít minket saját egónk. Amikor Isten küld valakit, hogy megintsen, azért teszi, mert a legjobbat szeretné számodra. Jobbító szándéka azt mutatja, mennyire fontos vagy számára. „Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak” (Zsidók 12:8). Nézd csak meg a lelki születési anyakönyvi kivonatodat!
Azok az emberek, akik nyitottak a helyreigazításra, általában rendelkeznek a következő tulajdonságokkal:
1) Sebezhetőség. Ha hibáztak, képesek azt beismerni – sőt, még mielőtt szembesíteni kellene őket hibájukkal.
2) Taníthatók. Készek meghallgatni másokat, gyorsan tanulnak, és mindig nyitottak a tanácsra.
3) Megközelíthetőek. Nem próbálnak elrejtőzni.
4) Őszinték. Elkötelezték magukat az igazság mellett, bármennyire fáj is az. Azt mondod, ez magas mérce. Igazad van!
Olyan mérce ez, melynek a büszkeség ellenáll, és amely elől a törékeny ego elmenekül. Mindannyiunkban ott van a hajlam, hogy inkább szeretnénk jól mutatni, mint jónak lenni. Tehát ha Isten küld valakit az életedbe, aki szeret eléggé ahhoz, hogy egyenes legyen veled – légy nyitott felé! Növekedésed és sikered múlik rajta!
„Ő adott nekünk… élő reménységet.” (1Péter 1:3 NIV)
Ernest Becker írt egy könyvet ezzel a címmel: A halál tagadása. Ebben a könyvében azt mondta, hogy úgy éljük az életünket, hogy nem vesszük tudomásul, kerüljük és elfojtjuk magunkban azt a tényt, hogy halandóak vagyunk, és előbb vagy utóbb mind meg fogunk halni. Rámutatott arra, hogy ez az oka a munkamániánknak, a függőségek elfogadásának, a pénz és a biztonság megszállottságának. Becker 1974-ben adta ki könyvét nagy tetszést aratva, Pulitzer díjat nyert, és híressé lett. Abban az évben kiderült, hogy rákos. Abban az évben Istenhez fordult. Abban az évben meghalt. Azt mondják, hogy Arizona államban (USA) van a legnagyobb hibernálással foglalkozó alapítvány. Egy bizonyos díj ellenében a véredet feltöltik véralvadásgátló anyaggal, a testedet lefagyasztják, és egy folyékony nitrogénnel töltött kapszulában tárolják mínusz 320 fokon, amíg később majd újra felmelegíthetnek. Amikor az orvostudomány majd eléri azt fejlettséget, hogy gyógyítani tudják azt a betegséget, amibe belehaltál, újra élhetsz. Vagy, ha nem tetszik, hogy hideg leszel, egy másik vállalat felajánlja az „örökkévalóságot egy papírnehezékben”. Egy csekély összegért a DNS-edet egy kis dobozba helyezik az elkövetkező 10 000 évre, így bármikor klónozható leszel, amikor az időpont megfelelő. Mellé 10 000 éves pénz visszafizetési garanciát is adnak, bár nehéz megmondani, hogy ki fogja megkapni ezt a pénzt, ha a dolgok rosszra fordulnak. John Ortberg azt írja: „Megpróbáljuk kicselezni a halált egyre kifinomultabb módszerekkel, egészséges életmód klubokkal, bőrkrémekkel, sebészeti technikákkal, új diétákkal, melegebb éghajlattal, jobb gyógyszerekkel, okosabb orvosokkal és még ki tudja mivel. Lehet, hogy a tudomány segíteni fog majd, hogy örökké élhessünk fogatlanul, kopaszon és minden emlékezetünket elveszítve, mint a Strudlbrugok faja a Gulliverben.” Örülj, Jézus legyőzte a halált, és az ő feltámadása garantálja a tiédet: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” (1Péter 1:3-4)
A Mount Auburn, Amerika első temetője olyan gyönyörű hely volt, hogy ez lett Boston elsőszámú turista látványossága. Amikor a New York-i Central Parkot létrehozták, ezt a Mount Auburn-ról mintázták. A jelszó így hangzott: „Miért ne lehetne a miénk, de a sírok nélkül?” Mindig ezzel próbálkozunk: megszerezni mindent, de a sírok nélkül! Ez azonban lehetetlen. Az örökkévalósághoz képest az életünk csupán egy szívdobbanásig tart. Épp ezért, íme két igazság, amit észben kell tartanunk: 1) Isten egy meghatározott céllal helyezett ide a földre minket. Te megtaláltad már a tiédet? Erre áldoztad-e az életedet úgy, hogy minden másodperc igazán értékes volt? Pál így tett, és végül ezt írhatta: „Elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Timóteus 4:6-8). 2) Ha Krisztust Megváltódként ismered, akkor a legjobb még hátra van. Azt mondják, hogy a halálos ágyán D. L. Moody hirtelen felült, kitárta a karját, mintha valami csodálatosat akarna átölelni, azt mondta, hogy a föld eltávolodik, és a menny közel van, és ez a nap a koronázásának napja. Micsoda távozás! Nem kell félned a haláltól, mert Jézus ezt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János 11:25-26). Hidd el, mert igaz!
Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek.” (Ezékiel 36:26)
Amikor Isten azt mondta: „új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek”, ezt akár egy „lelki szívátültetésnek” is nevezhetjük. Tara Storch megérti ezt a csodát. 2010-ben síbaleset következtében meghalt tizenhárom éves lánya, Taylor. Ami ezután következett Tara és férje, Todd számára, az minden szülő legrosszabb rémálma: a gyászszertartás, a temetés, ezernyi kérdés és könnyek. Úgy határoztak, hogy lányuk szerveit odaadományozzák olyan betegeknek, akiknek szükségük van rá. Kevés embernek volt nagyobb szüksége szívre, mint Patricia Wintersnek. Néhány évvel korábban a szíve megbetegedett, míg végül annyira legyengült, hogy szinte már csak aludni tudott. Taylor szíve új kezdetet adott Patriciának. Taylor édesanyjának csak egyetlen kérése volt: szerette volna hallani lánya szívverését. Így férjével, Todd-dal elrepültek Dallasból Phoenixbe, Patricia otthonába, ahol a két anya átölelte egymást. Ezután Patricia odanyújtott Tarának és Toddnak egy fonendoszkópot. A nagy kérdés, hogy amikor az egészséges szívverést hallgatták, vajon kinek a szívét hallották? Talán nem a lányuk továbbra is dobogó szívét? Most már egy másik testben lakott, de a szív továbbra is a gyermekük szíve volt. Amikor Isten a szívedet hallgatja, vajon nem az ő Fiának továbbra is dobogó szívét hallja-e? Pál azt mondta: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20). Az apostol magában nem csupán Krisztus filozófiáját, eszményeit és hatását érezte, hanem Krisztus személyét. Krisztus beköltözött – és ő ma is ezt teszi. „Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye” (Kolossé 1:27 katolikus).
„Ez a titok az, hogy Krisztus bennetek van.” (Kolossé 1:27 TM)
Pál azt írja: „Krisztus él bennem” (Galata 2:20). Semmilyen más vallás sem állít ilyet. Egyetlen mozgalom sem hivatkozik arra, hogy a követőkben ott van az alapító élő jelenléte. Nem csoda, hogy ezt Pál titoknak, misztériumnak nevezi. Azt még csak fel tudjuk fogni, hogy Krisztus bennem van! Leveleiben Pál 216 alkalommal utal erre a csodálatos közösségre Krisztussal. János 26-szor említi. Úgy beszélnek Krisztusról, mint aki csupán udvarol nekünk, hanem egyesül is velünk. János azt írja: „Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben” (1János 4:15). Ahogy te birtoklod a házat, melyben élsz, úgy Krisztus is, aki benned él, birtokol téged. Márpedig a saját otthonát mindenki úgy rendezi át, ahogy akarja. Ugyanígy Jézus is, amikor beköltözik, magáénak követeli a kezedet és lábadat, igényt tart értelmedre és nyelvedre. Úgy érzed, hogy éppen átrendeződnek a dolgok életedben? Ez Krisztus benned! Akiket Isten kiválasztott, azokról elrendelte, „hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez” (Róma 8:29). Hallottad már a régi mondást, hogy kutyából nem lesz szalonna? Pedig Jézus pontosan ezt éri el, amikor beköltözik a szívedbe. Terve van az életeddel, és ő maga adja meg az erőt ennek a tervnek a beköltéséhez. Hogy mi a te részed? Add meg magad neki, és teljes mértékben működj vele együtt!
Mihez kezdesz vele?
„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efezus 2:10)
A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten „alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetkere teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Efezus 2:10). Kétségbeejtő időket élünk. Milliók éheznek, milliókat adnak el rabszolgának, szörnyű járványok pusztítják a népeket. Minden évben csaknem kétmillió gyermeket kényszerítenek prostitúcióra szerte a világon. Az alatt a néhány perc alatt, amíg ezt az elmélkedést olvasod, közel kilencven gyermek hal meg olyan betegségekben, ami megelőzhető lenne. Afrika lakosságának több mint fele nem jut hozzá modern egészségügyi intézmény nyújtotta ellátáshoz. Ezért minden évben tízmillióan halnak meg hasmenés, légúti megbetegedés, malária vagy kanyaró miatt. Ezeknek a haláleseteknek nagy része megelőzhető lenne egyetlen injekcióval. Azt kérded, mit tehetnél ellene? Isten válaszol az imákra, imádkozz hát a szenvedőkért! Adakozhatsz is, akár sokat, akár keveset. Jelentkezhetsz önkéntesnek. Körülötted mindenhol vannak rászoruló emberek. Miért kellene segítened? Mert az élet gyorsan eltelik, és ha nem vigyázol, egy napon azt veszed észre, hogy kihagytál egy fontos lehetőséget. Vannak, akiket nem foglalkoztatnak ilyen gondolatok. Elmorzsolgatják napjaikat anélkül, hogy felnéznének. Élnek és halnak, de sosem kérdik: miért? Ha olyan életet szeretnél, ami igazán számít, élj úgy, hogy a világ örüljön neked és annak, amit tettél. Arra vagy teremtve és azért lettél megváltva, hogy megtedd azokat a jó tetteket, „amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Ha majd Isten előtt állsz, meg fogja kérdezni, hogyan végezted el a rád bízott feladatot, és aszerint fog megjutalmazni.
Mohóság
„… érjétek be azzal, amitek van …” (Zsidók 13:5)
Ha céljaid Isten-központúak, ő segíteni fog elérni őket. Ha azonban csak azért kérsz valamit, mert a szomszédoknak is van, csalódás fog érni. A Biblia azt mondja: „… Nem vonja meg javait az Úr azoktól, aki feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:12). Amikor Isten valamit megtagad tőled, bízz benne: ő tudja, mit csinál! Isten túlságosan szeret ahhoz, hogy megadjon valamit, amire nem állsz készen, nem tudsz kezelni, ami nem illik bele az életedre vonatkozó tervébe, ami leszívná energiádat vagy elpusztítana. Amikor megkívánsz valamit, azt hiszed, hogy elengedhetetlen a boldogsághoz, és könyörögsz Istennek, hogy adja meg neked, ezzel tulajdonképpen azt kéred, hogy önmagát valami mással helyettesítse, amit te nála fontosabbnak tartasz. Ha így teszel, Isten lehet, hogy megengedi, hogy megtapasztald ugyanazokat a következményeket, amik miatt Izráel is szenvedett. „Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük” (Zsoltárok 106:15). Ne úgy érj életed végére, hogy bánkódnod kelljen egy összetört házasság, elidegenedett gyermek, vagy rossz lelkiismeret miatt, esetleg azért, mert fájdalmasan felismered, hogy kihagytad a legjobbat, amit Isten tartogatott számodra. Nem az a gond, mintha nem akarnánk Istent, hanem, hogy szeretnénk őt is – és mégy egy tengerparti házat, jó karriert, tökéletes párt, vagy bármi mást, ami megragadja képzeletünket. Ezért mondta Jézus: „…Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben és is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Lukács 12:15). Az élet nem a birtokolt dolgokra, hanem a kapcsolatokra épül. A legfontosabb kapcsolat pedig, amit ápolnod kell, az Istennel való kapcsolatod.
Szelídség
„Boldogok a szelídek…” (Máté 5:5)
A szelídség szó hallatán gyakran a gyengeségre asszociálunk, és beleesünk abba a kísértésbe, hogy egy gyámoltalan, együgyű „nyúlbélát” értünk rajta. Semmi sem áll távolabb a valóságtól! Jézus azt mondta: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Máté 5:5). Figyeld meg: a szelídek nem erőlködnek, nem manipulálnak, nem versengenek, mint mások, mégis ők örökölnek mindent. Amikor valamit örökölsz, nem kell megküzdened érte, egyszerűen csak megkapod, mert szeretnek, értékesnek tartanak, mert a családhoz tartozol. A szelídség a szeretetből születik. Nem hajlandó elhamarkodottan ítélkezni, nem hivatkozik nagy nevekre, és nem erőlteti rá módszereit senkire, mert nem kell semmit sem bizonyítania. A szelídséget aggasztja, ha a szervezet, a költségvetés vagy a vállalat arculata fontosabbá válik, mint azok az emberek, akiknek szolgálatára elhívattunk; szomorú, ha az időbeosztásunkban nem marad hely arra, hogy megálljunk, és törődjünk a kicsinyekkel, az idősekkel, a betegekkel vagy a szenvedőkkel.
A szelídség olyan erény, melyet nehéz megtalálnunk egy olyan társadalomban, mely az erőt és a keménységet csodálja. A világ arra bátorít minket, hogy intézzük el a dolgokat, intézzük el időben, akkor is, ha közben eltaposunk másokat. A siker, az elért eredmények és a termelékenység számít, de milyen áron? Ilyen légkörben nincs helye a szelídségnek.
Pál Isten egyik „erőműve” volt, mégis ezt írja: „…olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit” (2Thesszalonika 2:7). A szelíd ember óvatosan lép, figyelmesen hallgat, gondosan megfigyel, tisztelettel és érzéssel kezel. A szelíd ember tudja, hogy az igazi növekedéshez táplálásra és nem erőltetésre van szükség. Tehát öltsük fel magunkra a szelídséget, mert a mi kemény, hajlíthatatlan világunkban a szelídség élő emlékeztetője Isten jelenlétének.
