Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Böjt.../ Fájdalmaink.../Kegyelemért./ Kérés.../Léterőnk.../Ráutaltság...

2019. február 22. 05:13 - Andre Lowoa

Böjt...

A mai nap imádsága:
URam! Adj nekem Rád figyelő imádságos lelket, s nyugtasd meg világra kacsingató testem kívánságait Tebenned! Ámen



   

Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
Mt 6,17-18

Mától "böjtben vagyunk"... A protestáns keresztények közül, akik nem süllyedtek bele az individualista-fundamentalista-, vagy a liberális bibliaértelmezés mocsarába, hanem megtalálták a 21. században is a tradíció megélésének kereteit, mától "böjtölnek". Érdekes módon, a nagy keresztény egyházakban a 20. században ellaposodott a böjt általános gyakorlata és számos "engedmény" is napvilágot látott. A JóIsten "humora/figyelmeztetése?" is egyben, hogy az utóbbi egy-két évtizedben nemcsak a nyugati orvostudomány fedezte fel újra a böjtöt, de az egyre népszerűbb lett "gyakorlatként" a nem-vallásos-, vagy éppen a vallásos érzületeket kereső ezoterikus mozgalmakban is.

Ennek két ismert oka van: egyrészt a testet és a lelket elválasztották egymástól, ezáltal a böjtölés tisztán szellemi vagy testi beállítottsággá vált: a) elégséges, ha lelkem odafigyel, a testem megtarthatja szabadságát evésben, ivásban b) lényeges a teljesítmény, az élvezetekről való lemondás. A csak testi böjtöléssel együtt viszont eltűnt a böjt "szelleme", azaz a böjt iránti érzék is, s ha ez nincs meg a böjtölésben, akkor az puszta kalóriamegvonássá silányul...

Jóléti társadalmainkban egyre többen böjtölnek, mert jellemző ránk a túltápláltságból adódó elhízás. Egyesek erre szintén túlzott reakcióval reagálva agyonkoplalják magukat, és futnak az utolérhetetlen topmodellek még inkább utolérhetetlen darázsderék-ideálja után. A böjt azonban másról szól. A böjt Isten jelenlétébe helyez. Megóv minket attól, hogy gyors pótkielégülésekkel eltakarjuk lelkünk ínségét, és ezáltal nyitva hagyja bennünk azt a sebet, azt az ínséget, amelyet egyedül Isten gyógyíthat meg. A böjt kiváló lehetőség a bűnök és a szenvedélyek elleni harcban is, amelyben a cél a szív tisztasága. Pusztán a böjt által nem kényszeríthetünk ki semmit. Az a böjt, amely azonban az imádságot támogatja, mégis eléri célját, mert irgalomból, alázatból és szeretetből fakad.

Régi óegyházi bölcsesség, hogy "aki nem böjtöl, az egyben annak a tanújelét is adja, hogy ő már valami mással töltekezett be, nem pedig Istennel". A böjt igazi célja, hogy felébredjen bennünk az Isten-szeretet és az ember-szeretet, hiszen csak így lehetséges, hogy jó irányba változzék a világ, benne saját életünk és másoké is. Böjtünk ugyanakkor imádás is. A böjtben az ember odaadja magát Istennek, alázatosan elébe tárja erőtlenségét és imádja őt. Az imádásban az ember már nem akar semmi mást önmaga számára, hanem önmagáról elfelejtkezve egyedül Istent akarja szeretni, hogy Benne megújulva emberebb emberként élhessen.

A régiek böjti gyakorlatát érdemes átgondolni, bizonnyal találunk benne praktikus tanácsokat is. Így ha böjtölünk, akkor azt ne egyedül végezzük, hanem vezetővel, hogy leleplezhessük a böjt hamis és önző indítékait. Aki hosszabban akar böjtölni, annak szinte kötelező közösségben böjtölnie... Ezeket a böjti időszakokat ráadásul meg lehet, s kell is(!) tölteni közös imádsággal. Az egyház régóta ismerte a böjtnek ezt az igen hatékony formáját, ebből táplálkoztak a kolostori közösségek is. A böjtöt nem lehet rögtön perfektül végezni, azt is tanulni kell! Aki a tanulás idejét meg akarja spórolni, az bizonnyal nem oda jut el böjtölése során, ahová eljuthatna. Aki azonban mer alázatos lenni, az könnyebben maga mögé veti a böjt külsőséges, öncélú, teljesítmény-jellegéből fakadó kísértéseket... s beteljesedik rajta a csoda: a lemondás is ünnepé válik.


Fájdalmaink...

A mai nap imádsága:
URam! Veszteség ért, s fáj nagyon! Keserűségemet nem akarom senki máséval összehasonlítani, Te tudod jól, mit kívánok magamnak... Kegyelmeddel segélj meg, hogy magam is segítség lehessek másoknak! Ámen



Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől,
hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon,
és sokakat meg ne fertőzzön.
Zsid 12,15

Számos okunk van a keserűségre... Van, akinek mindene megvan, mégsem tud örülni az életnek, mert nem egészséges. Van, akinek mindene megvan, egészséges is, és mégsem boldog, mert nincs senki, akivel megoszthatná sikereit. S akadnak olyanok is, akik híjával vannak sok mindennek, mégis életvidámak, mert tudnak ürülni a kis dolgoknak, mert birtokolják a legnagyobbat: mások szeretetét. Amikor pedig veszteség ér minket, akkor mindent megkérdőjelezünk: az élet értelmét, önmagunkat, s persze a JóIstent is. Miért engedte meg, hogy ez a baj vagy az a tragédia megtörténjen? Hát csak eddig ér el teremtői gondviselése?

Isten személyesen senkinek sem ígérte meg, hogy diadalmenet lesz az élete, hogy övé lesz a Föld minden gazdagsága, s hogy élete szenvedésektől mentes lesz és sosem hal meg... Helyette ezt közölte ősszüleinkkel: "Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!" Nos, legkevesebb azt mondhatjuk erre az Isten által felvázolt jövőképre: korrekt és realista... nem ígér többet, csak annyit, amennyi "kihozható" ebből a helyzetből! Az ÚRIsten ugyanis tudja, amit Ádám és Éva még nem, hogy hamarosan - mert a bűnt mindig követi a büntetés - el kell hagyniuk az édeni világot...

S amióta idekint küzdünk a bogáncsokkal - s leginkább a (gaz)emberek keserítik életünket -, azóta vágyakozunk vissza a paradicsomba! Próbáljuk rekonstruálni az elveszett jólétet, de itt semmi sem csak a mienk, osztoznunk kell mindenen a rozsdával és a mollyal. Joggal keseredünk el, hiszen nemcsak azt tapasztaljuk, hogy milyen rossz a rossz, de azt is tudjuk, hogy milyen jó a jó! Tudjuk, hogy egyedül az szolgálja az életet, ami őszinte, igaz és szép, s mégis teret adunk a hamisságnak, s ezzel együtt lehetőséget a rombolásnak.

Aki elhajol az Istentől, az lemond a megtartó kegyelemről, ami korrigál és éltet. Az istentelenség sötét verem-világában pedig, a fény után kutatva-hadonászva, sok-sok fájdalmat okoznak egymásnak az emberek, s az erőszakot erőszakkal igyekeznek legyőzni... Jóllehet a Mester arra tanít: "Aki kardot fog, kard által vész el."

Ügyelnünk, azaz vigyáznunk kell(ene) egymásra, nem elfelejtve, hogy mindannyian Isten közelségére vágyakozunk! Egy-egy bátorító szó, megerősítő mosoly, szenvedést enyhítő kéz mind jelévé válhat annak, hogy Isten itt van közöttünk, s Lelke munkálkodik bennünk. Aki keserűséget hordoz szívében, az csak a horizontig lát, de Isten perspektívája azon is túlmutat - ez az evangélium!





Kegyelemért.

A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Közeledésünket törvényeidhez és Tehozzád áldd meg kegyelmesen, hogy kiteljesedhessünk a szolgáló életben! Ámen

   

Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.
Róm 3,28

Sola fidei, azaz "egyedül a hit". A lutheri reformáció sarkallatos alapigazságát sokszor félre-, magyarázták és értették, hogy ti. akkor a törvényt nem is kell betartani, hiszen egyedül a hit "számít" be igazságul az Istennek. A hit e félreértett szabadsága így sokak számára a szabados élet lehetőségévé vált. Ez persze az isteni "koncepció" - ha szabad egyáltalán a végesnek ilyet mondania a Végtelennel kapcsolatban - teljes félreértése. A törvényt (ok - okozat!) Isten nem azért teremtette, hogy következetesen kikerüljük azokat, hanem azért, hogy a parancsolatok tükrében meglássuk mennyire reménytelen a helyzetünk az áhított jóság és tisztaság tekintetében, s amennyire tőlünk telik megigazítsuk "lelki fizimiskánkat."

Tükörbe nézni nemcsak igény, hanem idő kérdése is - ráadásul ha a részleteket is látni akarjuk, akkor nemcsak nagyobb fényre van szükségünk, de közelebb is kell hajolnunk a "törvény tükréhez." Manapság igen kellemetlen együttálásban vannak az önvizsgálat eme feltételei. Terminusok ostorcsapásai fegyelmeznek minket, az idő pedig könyörtelen gyorsasággal telik, ráadásul, amikor több kellene belőle, akkor mintha még gyorsabban peregnének a homokszemek... Van-e szabadulás a felkorbácsolt vágyak és az elviselhetetlennek tűnő teljesítménykényszer egyre gyorsuló mókuskerekéből? Egyesek szerint nincs. Postán sorban állva hallom akaratlanul is: "Ha megállsz, elvesztél! Pörögni kell ezerrel" - okítja egyik ember a másikat. Tényleg ez az élet? Csak nem lemaradni egyetlen történésről sem?!

Az Istent nem lehet teljesítménnyel ámulatba ejteni, csak az embert. Az ember azonban nem csinálhat utat az Istenhez sem tövénnyel, sem jócselekedettel, mert a véges sosem irányíthatja a Végtelent, legfeljebb elfogadhatja a felajánlot kegyelmet. Megigazulni az Isten előtt nem lehet, csak megigazítottá válni, ami Isten "munkája" a lelékben. Aki a törvény adok-kapok mellérendeltségi jogviszonyában gondolkodik, azt szeretni fogják az emberek, mert kiszámítható, korrekt ember. Az Isten-kapcsolat azonban nem jogok-és kötelezettségek rendszere, hanem szövetség, melynek egyértelmű előnyeit az ember élvezi. Ez a hit titka, melyet ha valaki megsejt, átél - akár csak néhány pillanatra is - megváltozik az élete.






Kérés...

A mai nap imádsága:
URam! Add azt, ami valóban a javamat munkálja! Ámen

   

"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek."
Lk 11,9

Életünk egyik legszebb oldala, hogy tervezhetünk, álmodozhatunk. Megvalósítani az álmokat az élet egyik legnagyobb ajándéka, ábrándozni és közben elszalasztani a lehetőségeket: a legnagyobb büntetés -, hiszen a sorsunk Istenét nem, csak magunkat hibáztathatjuk. Érdekes, hogy Jézus nem csak arra biztat minket, hogy a "belső szobánkban" imádkozzunk - egyedül -, hanem arra is, hogy másokkal egyetértésben is merjük felvállalni mindazt, ami szívünket, lelkünket nyomja. Ezért mondja: "Kérjetek!"

A kérést ugyan sokan megalázónak vélik, valójában nagyon fontos, hiszen az adott dolog értékét jelzi. Nehéz az ifjúnak feltenni kérdését a kedvesének: "Szeretsz-e?" -, s milyen boldogító számára az igenlő válasz! Megtalálni az "igazit", bizony: életfeladat.

Aki nem keres, az nem is talál, aki nem zörget, annak nem is nyílik meg egyetlen ajtó sem. A kor, amiben élünk, sajnos sok valótlanságot igazságként prezentál. Az egyik ilyen, hogy aki tehetséges, az így is úgy is a csúcsra jut... pedig a sztárok soha nem születnek, hanem csinálják őket! Ha valaki nem fektet be energiát a jövőjébe, akkor ne csodálkozzon, ha nem jut el "lendület" híján sehová sem(!) -, ha valaki "nem fut neki" az Életnek, akkor sem magasabbra, sem pedig előbbre nem jut!

Sokan gondolják azt, hogy az élmény elérhető anélkül is, hogy az ember megküzdene érte, pedig a hegycsúcson, a kilátásban csak akkor gyönyörködhetünk igazán, ha oda felküzdöttük magunkat. Bizony áldozatot kell hozni az eredményért! Ha valaki nem gyakorol a hangszerén, akkor hiába szeretne szép dallamokat kicsalni belőle, csak zavaró zaj sikeredik - mindenki bosszúságára! Áldozathozatal nélkül nincs érték, nincs eredmény, legfeljebb "mű-siker"... Milyen 'diploma' az, amelyiket az Ecseri-úti piacon vettek? Hát olyan is...

Álmodozni, tervezni csakis együtt érdemes(!)... ábrándozni pedig csak egyedül lehet, de az meg nem vezet sehová sem. Életünk értelmét a közösség adja, ezért aki az élet nagy játékában minden szerepet magának oszt ki, mert mindenben ő kar lenni a fő-szereplő, annak nem csak unalmas lesz az élete, de fájdalmas is, mert jutalma a magány lesz. Ezért buzdít a Mester 'többes számban': "Kérjetek!"



Léterőnk...

A mai nap imádsága:
Istenem! Engedd, hogy életem alapja a Te szereteted legyen, s magam is a megbocsátás engedelmes eszközévé váljak! Ámen



"Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! - vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!".
Mk 13,21-23

Közhely, hogy manapság már mindent hamisítanak. Étel, ital vagy műszaki cikk - a paletta igen széles, aki még soha nem találkozott az eredetivel, az talán nem is tudja, hamisítvánnyal volt/van dolga. Aki mindig csak az olcsó másolathoz jut, abban idővel az igény is kivész a minőségre. Szomorú, de így szoktatják rá fiataljainkat a meghamisított szerelemre - mintha az kizárólag csak az érzelmek játéka lenne -, s neveli belénk a média eszmélésünktől kezdődően, hogy az élet értelme csak a fogyasztás körén belül található. Ezért lesznek felületesek és terhelhetetlenek kapcsoltaink, s laposodnak el hamar szépreményű ötleteink. Ha az ember hamisít az anyagvilágban, miért tenne ugyanaz az ember másképpen a lélek világában. "A jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa rossz gyümölcsöt terem! Szednek-e bojtorjánról fügét?" Szép kívánság, hogy "Csakis a tiszta forrásból!" - de tudja-e az ember, mi is a tiszta, s hol fakad az a forrás?

Információs világunk különösen is élenjár a megtévesztésben. Ha csak a reklámokra gondolunk, s arra, hogy az adott tisztítószer valóban olyan csodásan tisztít-e, ahogyan azt ígérik, akkor hamar utolérjük a hazugságot... Egyik német közmondás szerint "Lügen haben kurze Beine" - azaz a hazugságoknak rövidek a lábai - azaz nem tud nagyokat lépni, ne jut messzire. S milyen igaz, sok apró hazugságból áll össze a nagy hazugság. Aki éjjel és nappal hazudik, aki hazugsággal kel és fekszik, ha akarja, ha nem, egyszer utoléri az Isten igazsága...

Mit értsünk azon, hogy "hamis krisztusok és próféták"? Mi az igazság a Mester kijelentésével kapcsolatban? Hát nem csak egy a Krisztus? Amit Krisztusban értünk és élünk, amit a Krisztus-hitünk magában foglal, az az Isten embernek szánt üzenetében a legfontosabb. A kereszt teológiája nem az Isten kiengeszteléséről szól, ha így lenne, akkor igaz lenne az egész ószövetségi alapállás, hogy véresáldozattal lehet és kell megelégíteni az Istent... Az, hogy templomban az áldozati állatok vérének folyamatosan kell folynia csakis a bűnben-rekedt ember logikája szerint lehet helyes. A kiskorú gyermek, amikor belátja, hogy rosszat tett, nem tesz semmi érdemit, amivel jóváteheti bűnét, egyszerűen csak bocsánatot kér. S így nem szüleit, hanem magát teszi késszé és képessé arra, hogy újra szeressék. Az igazság tehát az, hogy az Élő Víz, a Forrás, ami mindent éltet és táplál, az Isten Szeretetének elfogadása a megbocsájtásban, ami nem emberi produktum, hanem egyedül az Isten kegyelme.

Aki elhiszi azt, hogy magának, másoknak és a világnak is képes megbocsájtani - kizárólag egyedül - az semmit nem ismert meg a lélek világából, az hamis krisztusokra és hamis prófétákra hallgatott, s hallgat még most is. Egyedül, az Isten nélkül csak elhitetni vagyunk képesek a harmóniát, s a békét, de birtokolni azt nem tudjuk. Miért? Mert Istent nem lehet másolni, csak tükrözni...



Ráutaltság...

A mai nap imádsága:
Uram! Szükségem van Rád, nem tudok úgy élni, hogy ne szőnék át gondolataimat a Te igéid. Kérlek, tartsd meg velem együtt kegyelmedben mindazokat továbbra is, akik Hozzád menekülnek! Ámen


Az ÚR az én támaszom.
2 Sám 22,19

Egy biztos dolog van ebben a világban - mondják az örök szkeptikusok - a bizonytolanság... s valóban, minden változik. A mai nap már nem a tegnapi, s a holnap bizonyára kiscsivel másképpen alalkul, mint ahogyan ez a mostani. Fejlődünk - előre vagy vissza -, ez rajtunk is múlik. Akiknek meg minden nap egyforma, azokra az emberekre gyakran mondják, hogy ők már nem is élnek, lelkileg halottak. Rájuk gondolhatott a Mester, amikor azt mondta: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat!" Aki közömbös a világ, önmaga és Isten dolgai iránt, aki "langyos" - Jézus Urunk is mondja: "azt kiköpi a száj" is -, azzal már nem sokat lehet kezdeni... hasonlatosak az ilyen emberek azokhoz a növényekhez, melyek megálltak a növekedésben, mert hiányzik a víz, a napfény vagy éppen a talaj tápereje.

Olykor elhagyja még a mi ajkunkat is a panasz: "Mintha most kicsúszna alólam a talaj! ...Olyan bizonytalan vagyok! ...Vajon képes vagyok rá?" - s ehhez hasonlók. Ilyenkor különösen is szükségünk van a biztatásra, a támaszra. S ha megtapasztaltuk már, hogy reménységünket hiába vetettük emberekebe, akkor tudjuk, bizony jobb nekünk mindenkor Istenben bízunk, s nem mások ígéreteiben; hiszen gyakran a jószándékkal tett ígéreteket sem tudják teljesíteni az emberek.

Amennyire fontos barátunk, barátnőnk, társunk szüleink támogatása, olyannyira szükségünk van az ÚRIsten támogatására is, amikor egzisztenciális kérdésekre keressük a választ. Nem kelünk minden nap azzal az igénnyel, hogy birtokolni akarjuk a választ a "Honnan jöttem, miért vagyok, hová megyek?" - egzisztenciális kérdés-triászra, de életünkben legalább egyszer meg akarjuk tudni a választ. Ezek azok a pillanatok, melyekért érdemes élni, mert már maga a kérdés alapos körbejárása, tisztességes megfogalmazása is új látást adhat. De ha még a választ is megkapjuk az Isten kegyelme révén, akkor nemcsak nyugalmat nyerünk, de egyben megerősítést is, hogy nincs más, igazi hűséges támasz az életünkben - csakis egyedül Ő...
komment
süti beállítások módosítása