Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A sátorozás előnyei-Annak ellenére-Ha hajlandó vagy megfizetni az árat-Hetvenszer hétszer is!-IMÁDKOZTÁL MÁR ÉRTE?-Isten valóra váltja tervét érted-LÉGY ÁLLANDÓ KAPCSOLATBAN ISTENNEL!-Mennyire szereted Jézust?-Mid van?-Mindig légy alázatos!

2019. január 31. 00:14 - Andre Lowoa

..........

A sátorozás előnyei
„Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” (2Sámuel 7:18)

A 2Sámuel 7-ben Dávidot nyugtalanítja, hogy a saját cédrusfa palotája szebb, mint Isten lakhelye, mert az csak egy sátor. Ezért beszél erről Nátán prófétával, aki Isten szavát szokta neki közvetíteni. Dávid felveti az ötletet, hogy házat akar építeni Istennek, hozzá méltó építőanyagból. Nátán – látva, hogy Dávid valóban Istennek akar szolgálni, és a tiszteletét akarja kifejezni azzal, hogy valami olyat építene, ami a sátornál maradandóbb – először azt mondja rá, hogy jó ötlet. De… Készen állsz a csavarra? Isten aznap éjjel közli Nátánnal, hogy ő ezt még nem akarja. Még nem jött el ennek az ideje. Nátán által Isten szeretettel közli Dáviddal, hogy nem kér egy szép új házat, hanem inkább ő akarja Dávid házát építeni (értsd: uralkodóházát, a leszármazottak hosszú sorával… mely egészen Jézusig tart. Hűha!). Alázatra késztető, nemde? Dávidot arra ösztönzi, hogy ezt mondja: „Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” (2Sámuel 7:18), mert teljesen padlóra küldte őt Isten válasza. Mi is valami hasonlót érzünk. Most komolyan, kik vagyunk mi, emberek, hogy Isten minket választott? Csodálatos, hogy Isten látja a szívünket, szereti a szeretetünket, és megáld minket, akár „építünk” neki, akár nem. Isten nem „valamit valamiért” üzletember, nem, ő a végtelen nagylelkűség Istene. Még akkor is, ha mi célt tévesztünk, ha jó szándékunk eltérít a pályáról, ő türelmesen, szeretettel visszaterel minket a helyes irányba. Még akkor is beépít minket az ő nagy tervébe.

és most?

Adj valakinek valamit, amit nem érdemel meg! Segíts valakinek, aki legutóbb igazán bosszantó volt! Aztán lefekvés előtt imádkozz érte fél óráig!





Annak ellenére

„A jó pásztor életét adja a juhokért.” (János 10:11)
Két dolog van, amiben hasonlítunk a juhokra. 1) A pásztor vezetése nélkül bajba keverednénk. Istennek nincsenek „szuper-juhai”. A Biblia azt mondja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta…” (Ézsaiás 53:6). A juhokhoz hasonlóan sokszor fogalmunk sincs, merre tartunk, mégis makacsul megyünk a saját fejünk után, olyan dolgokat választunk, amiknek rossz vége lesz, hacsak Isten közbe nem avatkozik. 2) A juhok nem elég okosak ahhoz, hogy el tudják rejteni gyengeségeiket. Kétségtelenül erősségünk azonban, hogy hajlandóak azok lenni, amik. F.B. Meyer mondta: „Régebben azt hittem, hogy Isten ajándékai egymás feletti polcokon vannak, és ahogyan növünk, egyre könnyebben el tudjuk érni őket. Mostanra rájöttem, hogy egymás alatti polcok vannak, és nem az a kérdés, hogy mekkorára növünk, hanem, hogy mennyire tudunk lehajolni.” Salamon azt mondta: „…a bölcsesség az alázattal jön” (Példabeszédek 11:2 NLT). Mivel Isten már mindent tud rólad, minek tettetni? Ráadásul, azok a dolgok, amiket nem ismersz el, és amiket nem kezelsz, gátolják növekedésedet, és korlátozzák hasznosságodat Isten számára. Ez túl nagy ár! Isten az igazságot értékeli, és elvárja, hogy őszinte légy vele, másokkal és magaddal. Pál azt írja: „…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá…” (Efezus 4:15). Jakab pedig hozzáteszi: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:16). Mindannyiunknak vannak erősségeink és gyengeségeink – de ha átadod Istennek mindazt, ami vagy (és ami nem vagy!), ő megáld, és felhasznál annak ellenére, hogy milyen vagy.





Ha hajlandó vagy megfizetni az árat

„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem…” (Jelenések 3:19)

A végidők gyülekezetének címezve Jézus így szólt: „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:17-19)

Ezek kemény szavak! Miért mondana nekünk ilyet Krisztus? a) Mert ahelyett, hogy hinnénk az Újszövetség Istenében, azt mondjuk, hogy Isten nem tesz már csodákat. b) Mert megtűrtük a megosztottságot a felekezeti hűség nevében. c) Mert azt tanítottuk, hogy a kereszténység leginkább a lemondásról szól. Így elvesztettük örömünket, mert a Krisztussal való bensőséges kapcsolat nem érhető el színészkedéssel. d) Mert sok vezetőnk többé már nem példája a szolgáló lelkületnek, és elfelejtették, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábait, és szamárháton közlekedett. e) Mert ahelyett, hogy anyagi javainkat arra fordítanánk, hogy elérjük vele a világot Krisztus számára, és gondoskodnánk a szegényekről, csak megszerezzük magunknak és felvágunk vele. f) Mert kiakadunk azon, ha valaki kortárs módszereket alkalmaz a fiatal generáció elérésére, és ahelyett, hogy bekapcsolódnánk a kultúrába, elzárkózunk előle. g) Mert szeretnénk kibújni a „munkálkodjatok, amíg eljövök” parancsa alól. Regényeket olvasunk az elragadtatásról, miközben imádkoznunk kellene azokért, akik a mártíromság határán élnek. Miért nincs olyan hitünk, mint nekik? Lehetne – ha hajlandóak lennénk megfizetni az árát!






Hetvenszer hétszer is!

„Hányszor bocsássak meg?” (Máté 18:21 NIV)

Lámek Kainnak, Ádám egyik fiának a leszármazottja volt. Amikor Kain megölte testvérét, Ábelt, Isten egy jelet tett rá, azt mondva, hogy ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Egy napon valaki megsértette Lámeket, és ő átadta magát a haragnak, megölte a sértőt, és ezt mondta: „Megöltem azt, aki megsebzett… Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért!” (1Mózes 4:23-24 NIV). Lámek úgy gondolta, hogy neki teljes mértékben igaza volt. A fickó, aki rosszat tett vele, magának kereste a bajt. Lámek filozófiája ez volt: ha bántasz, én is bántalak. És nem csak egyszer, de hetvenhétszer. A bosszúvágy soha nem elégül ki. Egyszerűen kifejezve: „Nem működik!”

Lámekhez hasonlóan Pétert is megbántotta valaki hozzá közel álló, és ez többször is megesett. Ezért odament Jézushoz, és megkérdezte: „Hányszor kell megbocsátanom ennek az embernek? Hétszer?” Péter azt gondolta, hogy rendkívül nagylelkű volt, és azt várta, hogy Jézus majd vállon veregeti, így aztán valószínűleg nem volt túlságosan elragadtatva, amikor Jézus lelohasztotta az egóját azt mondva, hogy meg kell bocsátania az ellene vétőnek „nemcsak hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is”. Honnan vette Jézus ezt a számot? Az Ószövetségből. Jézus jól ismerte a Szentírást, tehát szándékosan választotta. Ő leszámolt Lámek filozófiájával! „Péter, követheted Lámek nyomdokait, és megtorolhatod a sérelmet, vagy követhetsz engem, és egyre jobban kiterjesztheted a megbocsátást; de mindkettőt nem teheted egyszerre!”




IMÁDKOZTÁL MÁR ÉRTE?

„Semmiért ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Filippi 4:6)

Képzeld el, hogy besétálsz egy étterembe, és megkérdezed, hogy készen van-e már a rendelésed? „Mikor rendelte meg?” – kérdezi a pincér. „Ó, én nem rendeltem – feleled-, csak azt hittem, talán van maguknál valami, ami az én nevemre szól.” Legalább ennyire nevetséges ezt elvárni, hogy Isten válaszol olyan imákra, amiket nem mondunk el – vagy nem hittel mondtunk. A Biblia azt mondja: „kívántok valamit, és nem kapjátok meg… azért, mert nem kéritek” ( Jakab 4:2). Megad Isten mindent, amit kérsz tőle? Nem. „Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni” (Jakab 4:3). Kérésednek összhangban kell lennie Isten akaratával: „ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.” (1János 5:14). Jeremiás azt mondta: „jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodóhoz” (Jeremiás siralmai 3:25). A várakozásteli ima azt mutatja, hogy bízunk Isten jóságában. Tehát ahelyett, hogy magadban tépődnél, vagy mindenki másnak beszélnél róla Istenen kívül, vagy saját kezedbe vennéd az ügyet, mondd ezt: „Uram, bízni fogok benned, bármi is legyen a végeredmény”, és ő meg fogja jutalmazni hitedet. Pál azt írja: „Semmiért se aggódjatok, hanem könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseitek Isten előtt.” Állást keresel? Segítségre van szükséged egy probléma leküzdéséhez? Szeretnéd, ha egy szeretted üdvösséget nyerne? Szeretnél mélyebb lelki életet élni? Testi vagy lelki gyógyulásra vágysz? Vezetésre, iránymutatásra? Jézus azt mondta: „Atyátoknak nagy örömöt okoz, hogy nektek adja országának javait” (Lukács 12:13 NLT). Isten jó akar lenni hozzád, ezért mondd el neki „szíved kéréseit” (Id. Zsoltárok 37:4). Aztán adj hálát neki, és hidd, hogy a válasz meg fog érkezni – az ő időzítése szerint.






Isten valóra váltja tervét érted

„Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket…” (Ézsaiás 46:10)
Nem egy tévedés vagy, amit szüleid a szenvedély hevében követtek el. Lehet, hogy amit szüleid tettek, hiba volt, de te nem vagy az. Talán azon tűnődsz: „Istenem, lehetséges, hogy a te szemedben volt valami értelme a fogantatásomnak? Tényleg arra van elhívásom, hogy valami nagyszerűt tegyek az életben? Van valami olyan különleges a személyiségemben, valami olyan élettapasztalatom, valami olyan, amivel hatni tudok környezetemre, valami, ami származásomból vagy kultúrámból ered, valami, ami annyira az én szükségeimhez és gyengeségeimhez kötődik, hogy azt senki más nem tudná pont úgy elvégezni, ahogy te akarod, csak én?” Igen. Isten ezt mondja: „Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek.” (Ézsaiás 46:10 kat. ford.).
Boldogulni fogsz, mert Isten már előre elrendelte sorsodat. Isten először a célt határozza meg, azután jelöli ki a szükséges folyamatot. Ha egy építésvezető valamit nem tud biztosan, akkor újra megnézi a tervrajzot és egyeztet az építészmérnökkel. Isten az életed tervezőmérnöke és ő az építésvezető is. Sosem zavarodik bele munkájába, mert tudja, mit tervezett, és tudja, hogyan lehet azt felépíteni. Ha ő épít valamit, akkor az a leghatékonyabban és legtökéletesebben épül. Azt gondoljuk: „Uram, miért tartasz vissza, mikor mások előrébb juthatnak? Miért tart olyan sokáig, míg az én életemben is elérkezhet az áttörés?” Isten így válaszol: „Mi áll a tervrajzban?” Isten szilárd alapot épít alád, hogy állni tudd a nyomást, ami áldásaihoz társul, és át tudd vészelni a viharokat anélkül, hogy életed összedőlne vagy megrendülne. A jó munkához idő kell. Amit érdemes birtokolni, azért érdemes küzdeni is.




LÉGY ÁLLANDÓ KAPCSOLATBAN ISTENNEL!

„... Minden imádságotokban... teljes állhatatossággal... " (Efézus 6:18)

Andrew Murray írta: „Sok keresztyén tehernek, kötelességnek és nehéznek tartja, hogy egyedül legyen Istennel! Ez a legnagyobb akadálya keresztyén életünknek mindenben." Isten azt mondja: „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!" (Jeremiás 33:3). A választ, amit keresel, a térdeiden találod meg. Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszé­deim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek" (János 15:7). Az imádság olyan, mint a platinakártya, hozzáférést biztosít Isten böl­csességéhez és forrásaihoz. Pál írja: „...legyetek... az imádkozásban állhatatosak" (Róma 12:12). AII. világháború idején elfogtak egy katonát, aki a szálláshelyére próbált visszakúszni a közeli kiserdőből. Parancsnoka elé vitték, és megvádolták azzal, hogy az ellenséggel tart fent kapcsolatot. A katona azt mondta, hogy csak imádkozni ment az erdőbe. A parancsnoka ezt kérdezte: „Magának az a szokása, hogy órákig egyedül imádkozik?" „Igen, uram" - felelte a katona. „Akkor térdeljen le most rögtön, és imád­kozzon" - ordította a tiszt - „mert még soha nem volt ekkora szüksége rá!" A katona letérdelt és olyan erővel imádkozott, hogy parancsnoka így kiáltott: „Elég, elmehet, hiszek magának! Ha nem lett volna olyan sokszor a gyakorlatokon, nem tudta volna ilyen jól csinálni a szemlén." Az imádság nem pótkerék; nem számíthatsz arra, hogy elég, ha ott van a csomagtartódban, és majd használod, ha szükség lesz rá. Kitartónak, állhatatosnak kell lenned az imádságban. Másképp fogalmazva: légy állandó kapcso­latban Istennel!




Mennyire szereted Jézust?


„Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” (Máté 13:46)

A nagyvállatok történetében az egyik legkülönlegesebb tulajdonosváltás az volt, amikor Stanley Tam vállalata részvényeinek 51 százalékát törvényes szerződés keretében Istenre íratta. A United States Plastic Corporation vállalatot annak idején 37 dollár tőkével indította el. Amikor visszaadta az üzletet Istennek, az éves jövedelme csaknem kétszázezer dollár volt. Stanley hitte, hogy Isten meg fogja áldani az üzletet, ezért tiszteletét ki akarta fejezni a pénzzel is. Ilyen esetben a legtöbben dicsérőleg vállon veregettük volna magunkat. Stanley azonban nem így tett, úgy érezte, rosszul tett, hogy 49 %-ot megtartott magának. Amikor azt a példázatot olvasta, melyben a kereskedő mindenét eladja, hogy megszerezze az igazgyöngyöt, úgy döntött, hogy megválik minden részvényétől. Azt mondta: „Az ember egyszerre csak egy adag ételt tud megenni, egyszerre csak egy öltözet ruhát tud viselni, egyszerre csak egy autót tud vezetni. Ez nekem mind megvan. Hát nem elég?” Ezért 1955. január 15-én minden részvényét Isten nevére íratta, és ő maga csupán fizetett alkalmazottja lett az általa alapított vállalatnak. Stanley élete végéig több mint 120 millió dollárt adományozott Krisztus ügyére. Ha le akarod mérni Krisztus iránt szeretetedet, nézd meg a naptáradat és a számlakivonatodat. Ezek nem hazudnak. Az, hogy mivel töltöd az idődet, s mire költöd a pénzedet, a leghitelesebb mutatója annak, hogy mit tartasz igazán fontosnak az életben. Krisztus felbecsülhetetlen értékű igazgyöngy számodra? Szeretne az lenni. Megérdemli, hogy annak tekintsd.



Mid van?

„Mondd meg nekem, mi van a házadban?” (2Királyok 4:2)
 

Amikor imádkozunk, Isten kétféleképpen válaszolhat:

1) Használhat valakit, akit ismerünk. Kiket ismersz? Ki tud olyasmit, amit te nem? Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). Kik adnak megtetézett mértékkel? Emberek. Amikor Isten meg akar áldani, gyakran más emberek által teszi. Tehát kire kellene hallgatnod, ki mellé kellene odatársulnod? „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz” (Példabeszédek 13:20). Figyeld csak meg a „jár” szót! A bölcsesség akkor jön, ha mozgásban vagyunk, ha előre haladunk, nem akkor, ha ülünk a babérjainkon! Taníthatónak kell lenned, képesnek kell lenned különbséget tenni dolgok között, kommunikatívnak és készségesnek kell lenned.


2) Használhat valamit, amivel már rendelkezel. A 2Királyok 4-ben egy prófétatanítvány özvegye nagy bajban volt. A férje meghalt, az adósságai egyre csak halmozódtak, a hitelező pedig már a fiait akarta elvinni rabszolgának. Amikor az asszony Elizeus prófétához fordult, ő azt kérdezte tőle: „Mondd meg nekem, mi van a házadban?” Az asszony azt mondta neki, hogy csak egy kis korsónyi olaj. A próféta erre azt mondta: „Szedj össze annyi üres edényt, amennyit csak tudsz, és kezdd el megtölteni őket! Ha így teszel, lesz elég olajad ahhoz, hogy kifizesd az adósságodat, és aztán megélj a fiaiddal együtt.” (ld. 2Királyok 4:3–7). Amid van, az Isten számára mindig elég ahhoz, hogy megteremtse, amire szükséged van! Ő „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3:20). Hol van ehhez az erő? Bennünk! Erőforrásaink az Istentől kapott ajándékok, a tehetségünk, a kitartásunk, az ismeretségi körünk és az Istennel való kapcsolatunk. Ma tehát ez Isten igéje hozzád: „Mid van?”





Mindig légy alázatos!

Alázat

     „Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” 2Sámuel 7:18

Az angol parlament egy tagja elvitte kislányát a Westminster apátságba. Ahogy ott álltak, és a kislány a hatalmas oszlopokat nézte, az édesapja megkérdezte tőle: „Mire gondolsz, édesem?” A kicsi gyermeki őszinteséggel így felelt: „Arra gondoltam, apa, hogy otthon milyen nagynak nézel ki, itt pedig milyen kicsinek.” Isten jelenlétének alázatra késztető hatása van. Az Ószövetségben Dávid király, amikor a szentélybe ment, és az Úr előtt ült, ezt mondta: „Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” A Biblia tele van olyan emberek példájával, akik megalázták magukat Isten előtt. Máté az evangéliumában saját nevét mindössze kétszer említi, és mind a kétszer hozzáteszi azt is, hogy adószedő. János egyáltalán nem is nevezi meg magát evangéliumában. Ahol az ő evangéliumában előfordul a János név, ott mindig bemerítő Jánosra utal. Önmagáról csupán így ír: „a másik tanítvány”, vagy: „a tanítvány, akit Jézus szeretett.” A Biblia két fontos könyvét írta Lukács, de saját nevét egyszer sem említi bennük. Pál, a Biblia legtermékenyebb szerzője, magáról azt mondja: „esztelen” (ld. 2Korinthus 12:11). Magát így jellemzi: „a legkisebb vagyok az apostolok között” (1Korinthus 15:9), később így fogalmaz: „minden szent között a legkisebb” (Efezus 3:8). Ahogy Pál egyre idősebb lett, egója úgy lett egyre kisebbé, és az egyik legkésőbben írt levelében úgy beszél magáról, mint aki „a bűnösök közül az első” (ld. 1Timóteus 1:15). Dávid király nem írt egyetlen zsoltárt sem, ami Góliát feletti győzelmét ünnepelné, de írt bűnbánati zsoltárt, melyben Betsabéval elkövetett bűnét vallja meg (51. zsoltár).
A mai üzenet tehát ez: mindig légy alázatos!




komment
süti beállítások módosítása