Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Heti Elmélkedő II.

2017. szeptember 29. 08:58 - Andre Lowoa

 

Mai csodák

Meghívást kaptam egy négynapos erdélyi kirándulásra. Kirándulásra, ahol csodás tájakat láttunk, hegyeket, patakokat, vízesést, őszi kikericcsel teleszórt mezőket és egy kis gödörfalut a Vigyázó hegy lábánál.
Utazásunk egyik célja a sziklás hegyektől körülvett színmagyar református faluban 20 éve hitből épült árvaház és az ott elkezdődött gyermekmentő szolgálat meglátogatása volt. Hitből épült, és tartják fenn az intézményt, hiszen sem állami, sem egyházi támogatást nem kaptak-kapnak. Így napról napra tapasztalják Isten gondoskodó szeretetét a bel- és külföldi hívő emberek támogatásában. Az intézményhez iskola is tartozik, amit az árvaháziakon kívül a szórvány-magyar gyermekek is látogatnak, azok, akik falujukban nem kapnának magyar nyelvű oktatást, és ami még nagyon fontos: lelki táplálékot.
Az ott látottak, tapasztaltak hálára és az Úr iránti csodálatra indították szívemet. Ha valaki kételkedne napjaink anyagias és lelketlen emberi kapcsolatai között Isten hatalmában és valóságos csodáiban, az látogasson el Zsobokra, és újuljon meg az Úr iránti csodálata és magasztalása!


Jézus mondja: „Engedjétek hozzám ezeket a kisgyermekeket..." (Mt 19,14)






Megaláztatás és felemeltetés


Az 1848-49-es magyar szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári udvar legnagyobb megtorlása a Batthyány Lajos miniszterelnöknek Pesten, 13 tábornoknak pedig Aradon való kivégzése volt. A szabadságért harcoló főtiszteket 1849. október 6-án, a bécsi forradalom első évfordulóján végezték ki: négyet közülük "kegyelemképpen" golyó által, kilencet pedig bitófán.

Október 6-án, a hajnali órákban sortűz elé vitték Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet, Schweidel Józsefet és Lázár Vilmost. Kiss Ernő az első sortűz után csak megsebesült, majd közvetlen közelről fejbe lőtték. A hagyomány szerint ő maga vezényelt tüzet kivégzőinek. A mindössze három hónapja házas Dessewffy dí­szes egyenruhában, fehér kesztyűben állt a sortűz elé. Schweidel egy kicsiny keresztet tartott kezében, amikor eldördült a sortűz.

A többieket lelkészek kí­sérték a vesztőhelyre reggel hat órakor, hogy köztörvényes bűnözők módjára, tiszti ruháiktól megfosztva a bitófán végezzék. Az első Poeltenberg Ernő volt, őt Török Ignác és Láhner György, majd Knézich Károly követték. Nagysándor József, aki előző nap még í­gy imádkozott: "Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett" - bátran állt a bitófa alá, Leiningen-Westerburg Károly, aki ragaszkodott, hogy tiszti ruhájában haljon meg, ezt mondta: "Odafenn igazságosabban í­télnek fölöttünk".

Aulich Lajos hadügyminisztert, a legidősebbet, az utolsók közé hagyták. A szekéren hozott, lábtöréséből még fel nem épült Damjanich í­gy szólt: "Azt gondoltam, hogy utolsó leszek, ki mindig első voltam a csatában". Vécsey Károly némán nézte végig társai halálát. Neki már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szí­vlelték egymást, most megcsókolta a kezét.

A kivégzést követően az elí­télteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyon lőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el.

*

Megható, ahogyan az aradi vértanúk az utolsó óráikban magasra emelték Istent. Leverettek ugyan, de nem győzettek le.

Napjainkban annak a veszélye fenyeget, hogy nemcsak leverettek, hanem legyőzöttek is leszünk abban a hadjáratban, ami az egész világon folyik a keresztyének ellen. Hogy ne í­gy legyen, ahhoz Isten felemelése szükséges. Úgy, hogy őt látjuk, és őt láttatjuk meg mindenekben és mindenek felett. Őt magasztaljuk és őt dicsőí­tjük imáinkkal, cselekedeteinkkel, életünkkel, hogy azután Ady Endre szavaival mi is elmondhassuk: "Te voltál mindig mindenben minden."


Margit István / Pécel

Péter apostol bíztatása: "A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hí­vott el titeket Krisztusban, miután rövid ideig szenvedtetek, ő maga fog teljessé, erőssé, szilárddá és állhatatossá tenni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen."
(1Pt 5,10-11)



"Mózes... nem félt a király haragjától, kitartott, mint aki látja a láthatatlant."


(Zsid 11,24-27)

Szeretnéd letesztelni, milyen a jellemed? Vigyázz, ez a képmutató önvizsgálat veszélyével járhat, melynek nyomában önhittséged fog nőni, és nem a jellemed.
Inkább kérdezd meg magadtól, hogy mit tennél, ha biztosan tudnád, hogy soha senki nem tudja meg, amit teszel.

Például éppen valami nemes tettre készülnél, és hirtelen rádöbbennél: senki nem lesz, aki értékelje, nem lesz tanúd, nézőközönséged, akik majd elismeréssel nyugtázzák, amit tenni fogsz. Vagy tegyük fel, hogy éppen valami kísértés fogna el (például egy ártatlan helyzet folytán jogtalan előnyhöz juthatnál), és teljes bizonyossággal tudnád, hogy soha senki nem fogja leleplezni, amit teszel. Engednél-e a kísértésnek?
Egy párizsi szállodában két üzletember beszélget: - Kér-e elismervényt? - Fölösleges, uram, megbízom önben, és tanúnk az Isten. - Csak nem hisz ön Istenben? - De igen, hiszek, miért Ön nem? - Hát, én bizony nem hiszek. - Ja, akkor mégis kérek elismervényt.
Emlékszem, fiatalabb koromban sokat törtem az agyam azon, hogy legtöbbször miért azt a bűnt nevezik erkölcstelennek, ha valakinek nem kizárólag a házastársával van szexuális kapcsolata. Miért vált ez a bűn az erkölcstelenség szimbólumává? Később rájöttem, hogy azért, mert szorosan együtt jár a titokban cselekvéssel. Erkölcstelen az, amit titokban teszek, vagy amit csak akkor tennék meg, ha biztosan tudnám, hogy nem derülhet ki. Ezért ostorozták az ószövetségi próféták Izrael paráznaságaként a jogtalan visszaéléseket, a lefizetést, a titkos előnyhöz jutást. Ifjúsági bibliaórákon annyiszor beszélgetünk arról, hogy mi szabad egy hívő fiatalnak a nemiség terén, de inkább azt kellene megfontolnunk, hogy mire van, illetve nincs erőnk, amikor senki sem lát bennünket. Az engedelmességnek és a hitnek mindig ez az igazi próbája. Ezért írja Pál a filippibelieknek: "Szeretteim, ahogy mindenkor engedelmes-kedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is." (Fil 2,12)
Ebben különbözik a hiteles hívő és a Krisztust nem követő ember jelleme: míg a hitetlen megengedheti magának, hogy csak mások jelenlétében legyen erkölcsös, az igazi keresztyén elismerő vagy elítélő szemtanúk hiányában még nagyobb hűséggel ragaszkodik ahhoz az úthoz, amit követnie kell.

(Horváth Levente)





SZÍVPRÓBA


A mai orvoslás többféle vizsgálatot alkalmaz a szív állapotának feltérképezéséhez, a pontos diagnózis felállításához. Ezek némelyike nem okoz kellemetlenséget, mások pedig nagyon nehezen elviselhetők. A vizsgálatok azonban elengedhetetlenek ahhoz, hogy az orvos pontos képet kapjon paciense állapotáról.

Olykor Isten is próbára teszi szívünket, bár tudja, hogy mi lakozik bennünk, kik is vagyunk valójában. Nekünk van szükségünk arra, hogy szembesüljünk lényünk valóságával. Gyakran találjuk magunkat olyan helyzetben, amikor lelepleződünk, s mint valami röntgen-képen, csontvázként, minden ékességünktől megfosztva kell szembesülnünk önmagunkkal. Ezek a helyzetek többnyire emberi kapcsolatokban alakulnak ki, ilyenkor kézenfekvő, hogy először a másikat okoljuk – pedig jó, ha tudjuk, hogy még ha volna is okunk másokra neheztelni, a körülmények miatt háborogni, valójában az Úr az, aki szívpróbát tart.

A minap enyhe, de mégsem elhanyagolható fizikai panaszok miatt számot kellett vetnem azzal, hogy esetleg olyan betegséggel kell együtt élnem, ami fokozatosan leszűkíti mozgásteremet. Az első reakció bennem is a tiltakozás, az értetlenkedés volt. Hirtelen megértettem, milyen az, amikor egészségileg kilátástalan helyzetbe kerül valaki. Meg kellett látnom, hogy önmagamtól semmi erőm nem lenne arra, hogy egy fokozatosan súlyosbodó betegséggel együtt hálásan, derűsen, környezetemet nem terhelve éljek. Azután azokra a lelki testvérekre gondoltam, akik krónikus betegségük dacára is szolgáló, gyümölcsöző életet élnek. Pál apostolra, akit a testébe adatott tövis (betegség) sem akadályozhatott meg abban, hogy evangelizálja az akkori világot. Az is eszembe jutott, hogy ha kértem az Urat, hogy munkálkodjon bennem, akkor nem köthetem meg a kezét. Isten eszköztárában ez is szerepel. Ugyanakkor tudhatom, hogy ő hűséges, és soha nem hagy feljebb kísérteni, mint ahogy elszenvedhetem.

Arra is hasznos volt ez a stoptábla, hogy ismét átgondoljam, mi is a célom. Az, hogy kellemesen érezhessem magam – vagy az, hogy az Úr, az általa kijelölt úton vezethessen és juttathasson célba.


Dr. Mikoliczné Virág / Pécel

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened, immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben..., hogy tudtodra adja, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal..., ami az Úrnak szájából származik.” (5.Móz 8,2-3)

Vonzásban


A vasútállomás pénztáránál a fiatalok jegyvételre várakoztak. A fiúk és a lányok külön csoportra oszlottak. Az egyik lány nagyon kilógott a sorból. Nem volt kifestve, nem ugrabugrált feltűnést keltve. Mégis ő volt a legszebb, és kedvesség sugárzott az arcáról.
A peronon a leányhoz odalépett az egyik fiú, hogy beszélgetést kezdeményezzen vele. Ránézésre ő sem tartozott az osztály legnépszerűbb tagjai közé. A lány szemmel láthatóan örült a beszélgetőtársnak, ugyanakkor nem tudta eldönteni, hogy kihez is csapódjon. A fiúra is figyelt, válaszolt is neki, de időnként egy-egy lépést tett a hangoskodók felé, akik persze levegőnek nézték. Szerette volna velük is elfogadtatni magát, közéjük tartozni. Oda, ahová valójában nem is tartozott.
Hasonlóan nehéz harc ez a keresztyéneknél is: amikor valaki már belekerült Jézus vonzásába, de még szeretne másoknak is tetszeni, megfelelni. Pedig a világhoz való ragaszkodást egyszer el kell hagyni, és Jézus mellett kell elköteleződni. Úgy, hogy ez mindenki számára nyilvánvaló legyen.

“... osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz ...” (1Kor 7,35)
komment
süti beállítások módosítása