Látrány a Balaton déli partján fekvő, Balatonlelle várostól délre, 3 kilométer távolságra, a 67-es számú főforgalmi út mentén fekvő 1390 lakosú község. A település az észak- déli irányú dombság keleti, a Tetves patak felé lejtő lábánál alakult ki. A település magja ma már ritkán látható településszerkezeti adottságokkal rendelkezik, a magyarság letelepülésének első, jellegzetes formáit őrizte meg. A rokoni kapcsolatokat tartó nagy létszámú család egy-egy területrészen köralakban települt úgy, hogy a kör közepén közös életfunkciók számára területet tartottak fenn. Napjainkban kedvelt üdülő és kirándulóhely, melyet szolgál a történelmi borvidék részét képező Csopaki, Aszó és Öreghegyi zártkertek szőlőterületei, pincesorai. A lakosság túlnyomó része a mezőgazdasági ágazatban (szőlő és gyümölcstermesztésben) van foglalkoztatva, jelentős hányada a BB RT. és a látrányi Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet által, de növekedik a mezőgazdasággal egyéni vállalkozások száma és gazdasági jelentősége. A községben népdalkör tevékenykedik, mely különböző versenyeken többször kiváló minősítést kapott, legutóbb Aranypáva díjjal tüntették ki.
A községnek két műemlék jellegű temploma van: a katolikus templom 1769-ben épült barokk stílusban, a református templom 1824-28 között épült, nagyméretű, copfstílusú, a templomhoz kúria jellegű paplak tartozik.
A falu szélén lévő Füzes tó és a mellette lévő üdülőhely kedvelt kirándulóhely, horgászati lehetőséggel. A településtől keletre a Tetves patak körül terül el a Látrány- puszta természetvédelmi terület, mely ősgyep, a már csak itt fellelhető növény és állatvilággal.
http://dd.bloglog.hu/page/8/
Szent Mihály-templom
Viszre, a 218 lakosú településre a 67-es főközlekedési útról Látrány után letérve a Karádon át Andocs felé vezető úton lehet eljutni. Erdős dombok, szőlő- és gyümölcs- ültetvények veszik körül. A Balatonra érkező turisták szívesen kirándulnak a Balatonlellétől mintegy 10 kilométerre, délre fekvő településre. A község neve először 1229-ben Wysch alakban fordult elő, a székesfehérvári káptalan birtokaként. Az 1332-37. Évi pápai tizedjegyzék szerint plébániája is volt. 1348-ban a Gordovai Fancs család birtokolta, 1536-ban újra a székesfehérvári káptalan birtokjegyzékében található, de az itteni plébános és Fánchy Ferenc is birtokosként szerepel. A török hódoltság idején a település elnéptelenedett. Az eredeti falutól délebbre, a mai helyén építették újjá. 1726-ban a Rendesi Bárány családé. 1773-tól a család ezek örökösei és Jankovich Antal özvegye a tulajdonos. A XIX. század első felében a Palocsay és a Szalay családnak is volt itt birtoka. A visziek állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoztak, de jellemző volt a fazekasság is, több egykori égetőkemence nyomaira bukkantak a földmunkák során. A két háború áldozatainak névsorát márványtábla örökíti meg a haranglábon. A település 1945 után gyors fejlődésnek indult. A falu lakóinak többsége a környékben alakult állami gazdaságokban talált munkát. Az 1955-ben létrejött termelőszövetkezet 624 katasztrális holdon gazdálkodott. 1971-ben egyesült a látrányi szövetkezettel. A település laza beépítettségű, az átmenő forgalmat biztosító főutcából és három mellékutcából áll. 1985-től, amióta Visz fokozatosan visszanyerte önállóságát, sokat változott a falu képe. 1990 után pedig felgyorsult a fejlődés. A Balaton és az igali gyógyfürdő közelsége, a falu fekvése vonzza a városiakat, a külföldieket. Egyre többen vásárolnak itt házakat. A faluhoz tartozó Viszipuszta viszont már elnéptelenedett, házait lebontották, csak egyetlen lakatlan épület áll még. A lakosság fő megélhetési forrása ma is a mezőgazdaság, a szőlő- és gyümölcstermesztés. A termőföld nagyobb része magántulajdon.
Temploma egyik felekezetnek sincs, ám két műemlék jellegű harangláb is áll a faluban. Az egyik a katolikusoké, a másik a reformátusoké.
Szintén műemlék jellegű három paraszti kúria is található a községben.
http://dd.bloglog.hu/page/8/
Rózsafüzér királynéja-kápolna
