A testvér hozzám tartozik

A közösségi lelkiség mindenekelőtt azt jelenti, hogy szívünk tekintetét a bennünk lakó Szentháromság misztériumára szegezzük, akinek fényét fel kell ismernünk a mellettünk élő testvérek arcán is.

A közösségi lelkiség ezen túl azt is jelenti, hogy a misztikus Test mélységes egységének megfelelően figyelünk hittestvéreinkre, úgy tekintünk rájuk, mint „közülünk valókra", megosztjuk velük örömeiket és szenvedéseiket, kitaláljuk vágyaikat és válaszolunk szükségleteikre, igaz és mély barátságot kínálunk nekik.

A közösségi lelkiség azt a képességet is jelenti, hogy meglátjuk a másikban a jót – úgy fogadjuk és értékeljük azt, mint Isten ajándékát: mint „nekem szóló ajándékot", és nem pusztán annak a testvérnek az ajándékát, aki azt közvetlenül kapta.

A közösségi lelkiség végül azt jelenti, hogy megadjuk a testvérnek az „őt megillető helyet", hogy „hordozzuk egymás terhét" (vö. Gal 6,2) és elutasítjuk azokat az önző kísértéseket, melyek folyamatosan fenyegetnek bennünket, s amelyek versengést, karrierizmust, gyanakvást és irigységet szülnek.

II. János Pál: „Az új évezred kezdetén” 43.




Ami igazán számít

Ha eldöntöttük, hogy Isten legyen az első helyen az életünkben – márpedig ezáltal leszünk önmagunkká –, akkor ebből az következik, hogy szívünkben az első helyet az Ő Igéjének, az Ő akaratának kell elfoglalnia.

Ennek pedig az élet összes területén láthatóvá kell válnia. Hozzá mérve minden más dolognak bizonyos értelemben közömbössé kell válnia. A szentek ilyen értelemben beszélnek egyfajta szent közömbösségről. Ne az legyen például a legfontosabb, hogy egészségesek vagy betegek vagyunk-e, hogy tanulunk vagy szolgálunk-e, hogy alszunk-e vagy imádkozunk, hogy életben maradunk-e vagy meghalunk. A fontos az, hogy éljük az Igét, hogy élő Ige legyünk.

Chiara Lubich




Arra, hogy szeresselek Téged, nincs egyebem, csak a mai nap

Minden szent és a nagy tanúságtevők is egyformán kiemelik a jelen pillanat fontosságát. Jézussal egyesülten élnek életük minden pillanatában. Saját ideáljuk szerint, megtestesítve azt életükben. Loyolai Szent Ignác számára ez az ideál az „Ad maiorem Dei gloriam” (Isten nagyobb dicsőségére) volt, Bosco Szent János számára a „Da mihi animas” (Add nekem a lelkeket), Teréz Anya számára a „Misericordia” (Irgalmasság), Raul Follereau számára a „Jézus a leprásokban”, Jean Vanier számára „Jézus az értelmi fogyatékosokban”…
Mivel megtestesítik, megélik ideáljukat a mindenkori jelen pillanatban, ezért a szentek olyan életet élnek, melyben megvalósul az élet lényege. A Keresztről nevezett Szent Pál írja: „Boldog az a lélek, mely megpihen Isten keblén, anélkül, hogy gondolna a jövőre. Azon igyekszik, hogy pillanatról pillanatra Istenben éljen, aggodalmaskodás nélkül, és hogy jól tegye az Ő akaratát mindenben, ami történik.”
Lisieux-i Szent Teréz mondja: „Az én életem egy villanás, egy óra, mely elmúlik, egy pillanat, mely gyorsan kicsúszik a kezemből és eltűnik. Te tudod, Istenem: arra, hogy szeresselek Téged a földön, nincs egyebem, csak a mai nap.”

Van Thuan bíboros





Az individualizmus kihívása

A közösségi élet lefoglalja az egész embert. Ezért mondhatjuk, hogy a közösség (kommunió) pszichológiailag különbözik minden más csoporttól (pl. sportklub, civil vagy vallásos egyesület, szakszervezet stb.), mely olyanokból áll, akik részleges célokért szövetkeznek, és akik emiatt csak a közös érdeklődés mentén kerülnek kapcsolatba. Így minden egyéb területen (ideológia, gyakorlat, vallásosság) önmagukba zárkóznak, őrzik magánéletüket.

A papok együttlétét is megkörnyékezheti ez a kísértés. Ahelyett, hogy olyan közösséget alkotnának, ahol a személyek közötti kommunió törvénye foglalja el az első helyet, úgy élnek, mint individuumok csoportja, akik csupán mellékesen vannak együtt az azonos cél érdekében. Anélkül, hogy igazi kapcsolatuk lenne, és anélkül, hogy szembesítenék életüket a többiek meglátásaival. Így azonban elsorvad benső énjük, mivel a többiek számára hozzáférhetetlen marad. Csupán együttélésnek álcázott individualizmus, amikor egymás mellett élnek, de nem kommunikálnak.

Silvano Cola





Bármilyen áldozat árán

Legszentebb Háromság, Atya, Fiú és Szentlélek, Aki lényeged szerint egy Isten vagy három Személyben, életem első és végső célja! Engem, szerencsétlen bűnöst megragadott az imádás, a hálaadás és a szeretet erős érzése a Te végtelen jóságod iránt, amelyet mérhetetlen kegyelmed folytán megismerhettem. Ezáltal szívem legmélyéig megrendültem, s azokra a testvéreimre gondoltam, akik még nem kapták meg Igéd fényét. Elhatároztam tehát, hogy a Te segítségeddel felajánlom magam ezeknek a lelkeknek üdvösségéért, bármilyen áldozatba, fáradságba, szenvedésbe is kerüljön, hogy ők is teljességgel részesedhessenek a megváltás vérében!

Boldog az a nap, amelyen megadatik nekem, hogy egy ennyire szent és jámbor ügyért sokat szenvedjek, de még boldogabb az a nap, amelyen méltónak találtatnék arra, hogy a véremet onthassam értük, és a kínok között találkozhatnék a halállal!

Boldog Giovanni Mazzucconi, vértanú: Imádkozzatok, hogy apostolok lehessetek!



Üres kezekkel a Szeretet előtt

A Szeretet üdvözlőleg fogadott,
ám lelkem oly bűnös meg poros,
hogy színe elől megfutamodott.
De csupaszságom láttán a szeretet heve,
mióta beléptem hozzá,
annál inkább keresett,
„miben szenvedsz hiányt”,
édesen e szavakkal kérdezett.

„Egy vendéget várok”, feleltem,
„ki méltóképp megállhatna itt.”
A Szeretet így szólt: „Te légy e vendég!”
„A neveletlen, a hálatlan, miért éppen én?
Néznélek, ám szememet, lásd, rút hályog fedi.”
A Szeretet megragadta karom,
s mosolyogva ekképpen felelt:
„Kitől kaptad, ha nem tőlem, e drága szemeket?”

„Úgy van, ám tönkretettem azokat,
szégyenben teljenek hát joggal napjaim.”
„De nem hallottad,” így a szeretet,
„a bűn hordozója ki lett teérted?
Kedvesem, hadd szolgáljak neked.
Helyet foglalván húsom fogyaszd.”
Leültem hát, és enni kezdtem azt.

George Herbert: A templom
Szerző: Andre Lowoa  2018.01.21. 08:33

A hatalom csöndes kísértése

A szolgálat kérdése mellett és azzal szoros összefüggésben foglalkoznunk kell az egyházi tekintély gyakorlásának kérdésével is.

Összefoglalva elmondható, hogy az egyházi tekintélyt nem szabad mások feletti uralomként gyakorolni, hanem csakis a közösségért végzett szolgálatként.

Jézus világossá akarja tenni, hogy az egyházi hivatal a testvérek lábának megmosását, vagyis szolgálatot jelent.

A mások fölötti uralom a leggyakoribb, minden emberre jellemző kísértések közé tartozik. A hatalom és az elismerés kísértése bennünket, lelkipásztorokat is megkörnyékez.

Azért sorolható ez a kísértés a veszélyesebbek közé, mert ezerféle módon igyekszik meglapulni. Azt hozzunk fel ugyanis mentségül, hogy ha Isten ilyen meg olyan képességekkel tüntetett ki, akkor ezek kamatoztatásával hasznára leszünk a közösségnek.

Hummes bíboros





A teljesség felé

Uram, nem törekszem arra, hogy elérjem a Te magasságaidat, mert messze meghaladják értelmemet, csupán valamennyit meg szeretnék érteni Belőled, aki magad vagy az igazság, Belőled, akit a szívem szeret és akiben hisz. Nem azért szeretnélek érteni, hogy higgyek, hanem hiszek, hogy megértselek. Vallom ugyanis: “Hacsak nem hiszek, nem fogok érteni.”

Istenem, kérlek, szeretnélek megismerni, szeretni, hogy élvezhesselek. Ha ebben az életben teljesen nem is vagyok képes erre, léphessek legalább minden nap előre egyet, amíg el nem érem a teljességet. Itt növekedjék bennem ismereted, odaát érje el a teljességet. Itt növekedjék irántad való szeretetem, odaát pedig váljék tökéletessé. Itt örvendezzek a reménységben, odaát pedig teljesedjen ez be valóságosan.

Canterbury Szent Anzelm





Ami Jézusnak fontos

A Szentírásban Mózes úgy jelenik meg, mint a nagy számok embere. (…) Jézus ezzel szemben a kis számok emberének tűnik. Az Ő figyelme mindenekelőtt a „kicsinyek”, a bűnösök felé fordul (…).

Tanításában (…) nem találkozunk jelentős vagy kiemelkedő alakokkal: „az Isten országa … hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt, és hatalmas fává terebélyesedett, úgyhogy az ég madarai tanyáztak ágai között” (Lk 13,18-19). (…)

Tanítványai csoportját Jézus nem egy harcra kész vagy győztesként ujjongó sereghez hasonlítja, hanem azt mondja: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát” (Lk 12,32). És másutt: „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg?” (Mt 5,13). (…)

„Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé” (Lk 10,3), mondja övéinek, és arra buzdítja őket, hogy pénz és hatalom nélkül menjenek. (…)

Neki elég volt öt kenyér és két hal, hogy jóllakassa a tömeget.

Az Egyház mint „kisebbség” arra kapott meghívást, hogy e szerint az evangéliumi stílus szerint éljen, s magáévá tegye mindazt, ami Jézusnak fontos.

François-Xavier Van Thuan bíboros





Az ökumenikus mozgalom lelke

Igazi ökumenizmus nincs a szív megtérése nélkül. Ezért kérnünk kell a Szentlélektől az őszinte önmegtagadás, az alázatosság, a szelíd szolgálat és a mások iránti testvéri szeretet kegyelmét. Az egység ellen elkövetett bűnökre is áll Szent János tanúsága: "Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és tanítása hiányzik belőlünk" (1Jn 1,10). Alázatosan kérünk tehát bocsánatot Istentől és különvált testvéreinktől is, miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

Gondolja meg minden Krisztus-hívő, hogy annál jobban előmozdítja, sőt éli is a keresztények egységét, minél maradéktalanabbul törekszik evangéliumi életre.

E szívbéli megtérést és életszentséget a keresztények egységéért mondott magán- és nyilvános könyörgésekkel együtt az egész ökumenikus mozgalom lelkének kell tekinteni, és jogosan nevezhető lelki ökumenizmusnak is.


II. Vatikáni Zsinat: Határozat az ökumenizmusról, 7-8.




Isten terve a próbatételekben

Drága, kedves testvérem! Miközben mindenféle csapások érnek és Isten intő szavának próbáját éled át, ne csüggedj szívedben, s ne legyen úrrá rajtad a panasz és zúgolódás. Ne nyomjon el teljesen a szomorúság keserűsége, s a kishitűség ne vegye el nyugalmadat!

Arcodon a nyugalom, szívedben az öröm uralkodjék és ajkad hálaadást zengjen.

Dicsőítsük Isten tervét, még ha csapásként sújt is le övéire, hiszen célja nem más, mint hogy megóvjon az örök ostorcsapásoktól: letaszít, hogy felemeljen; megsebez, hogy gyógyítson; földre terít, hogy felkaroljon.

Damiani Szent Péter püspök leveleiből





Önátadás

Fölszentelni valamit vagy valakit azt jelenti: odaadni a dolgot vagy személyt Isten tulajdonába. Átadni egészen istennek, hogy az mostmár egészen az Övé legyen.

A papszentelés hasonlítható ahhoz, amikor az Ószövetségben egy személyt Istennek szenteltek. Így határozhatjuk meg a papság mibenlétét: önátadás, a világból Istennek odaajándékozott élet. Az odaszentelődésnek két iránya van: egyrészt kilépés a világi létből, másrészt odaadottság Istennek. És ez nem elkülönülés a világtól. Az Istennek adott élet méginkább a többiekért odaadott élet. A pap elszakad a világtól, és Istennek ajándékozottan él. És éppen ezért, Istentől kiindulva áll a többiek, mindenki rendelkezésére.

XVI. Benedek: Nagycsütörtöki szentmise, 2009.
Szerző: Andre Lowoa  2018.01.21. 08:32

A szeretetnek a lelke nem abban áll, hogy elnézzük az ellenség hibáit, hanem abban, hogy szeretjük annak érdemeit.


Ahogy az apa ül a fotelben, még forrongnak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba… Kezébe temeti az arcát.
“Mikor lesz ennek vége?” – kérdezi magától.
Aztán eszébe jut a gyerek. “Talán nem kellett volna így bánnom vele… Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik.” – gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában.
A fiú felnéz, és újra megkérdezi:
- Apa, neked mennyi az órabéred?
- Négy dollár fiam.
- És tudnál nekem adni két dollárt?
Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: “Remélem nem valami játékot akar venni belőle magának…” Majd meg is kérdezi tőle:
- Mire kellene neked az a két dollár?
- Mindjárt megmutatom! – mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán.
Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá, és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja:
- Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk?
Ahhoz, hogy Isten és a lélek a mélyben érintkezzen egymással, a szívünknek meg kell sebződnie: megsebződnie Isten szeretetétől. Istennek lényünk legmélyét kell megérintenie ahhoz, hogy többé ne tudjunk meglenni nélküle. A szeretet sebe nélkül az imánk sem lesz több, mint intellektuális gyakorlat vagy jámborkodás; nem lesz bensőséges egyesülés Azzal, Akinek szintén megsebződött a Szíve irántunk való szeretetében.
Jézus emberségének középpontja az Ő megsebzett Szíve, amely azért nyílt meg, hogy az isteni szeretet kiáradhasson ránk, és mi elérhessünk Istenhez. Csak akkor tudjuk befogadni a szeretetnek ezt a kiáradását, ha a mi szívünket is megnyitotta egy seb. Akkor válik életünk és imádságunk azzá, aminek lennie kell: szívközelséggé.
A seb, amit a szeretet okoz bennünk, időszakok szerint sokféleképpen megnyilvánulhat: Lehet vágyakozás, Jézus lázas keresése, fájdalom és bűnbánat, szomjúság Isten után, a távollét miatti haldoklás. Lehet édesség, ami kitágítja a lelket, kimondhatatlan boldogság. E seb olyan lénnyé tesz bennünket, akit Isten mindörökre megjelölt, aki már nem tud másképp élni, csak Vele együtt.


Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle. (Kempis Tamás)


Amikor az Úr megnyilatkozik előttünk, természetesen meg szeretne gyógyítani minket keserűségeinkből, bűneinkből, keménységünkből… De fontos megértenünk, hogy bizonyos értelemben inkább arra törekszik, hogy megsebezzen, mint hogy meggyógyítson. Azzal adja meg az igazi gyógyulást, hogy egyre mélyebben megsebez. Bármit tegyen is velünk Isten, jöjjön egészen közel, vagy tűnjön távolinak, érezzük gyengéden szeretőnek vagy közömbösnek, a cél mindig az, hogy szeretetével egyre inkább megsebezzen.
Még akkor is, ha például úgy érezzük, hogy Isten elhagyott minket, otthagyott a bűneinkben, a lelki szárazságunkban, csak azért teszi, hogy még jobban megsebezzen: „Az a szegény lélek, aki biztosan érzi, hogy inkább kész meghalni, mint megsérteni Istent, ugyanakkor a buzgóságnak egyetlen szikráját sem érzi, csak dermesztő hidegséget, ami annyira elgyengíti, hogy szüntelenül nagyon is érezhető tökéletlenségekbe esik; ez a lélek egészen sebzett, mert szeretetének nagy fájdalmat okoz, hogy Isten úgy tesz, mintha nem látná, hogy mennyire szereti, úgy bánik vele, mint egy olyan teremtménnyel, aki nem is tartozik hozzá, mintha hibái, hanyagságai és hidegsége közepette a mi Urunk ezt vetné a szemére: „Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, hiszen a lelked nincs velem?” Ez a fájdalom lándzsájával döfi át a szívét, ami ugyanakkor a szeretet dárdája, mert ha nem szeretne, nem sújtaná le az az aggódás, hogy nem szeret.”
Isten olykor hatásosabban sebez meg azzal, hogy meghagy minket a szegénységünkben, mintha meggyógyítana! Valójában nem annyira arra törekszik, hogy tökéletessé tegyen, inkább arra, hogy magához kössön minket. A tökéletesség – aszerint az elképzelés szerint, amit gyakran alkotunk róla – önelégültté és függetlenné tenne; ha viszont megsebződünk, szegényekké válunk, ugyanakkor közösségben leszünk Istennel. Ez az ami számít: nem egy ideális tökéletesség elérése, hanem az, hogy nem tudunk meglenni Isten nélkül, mindig hozzá kötődünk, szegénységünk és erényeink által egyaránt. Úgy, hogy szeretete szüntelenül ránk áradhasson, és szükségünk legyen arra, hogy teljesen nekiadjuk magunkat. Ez a kötődés fog megszentelni minket, és elvezetni a tökéletességhez.

„Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”
2 Kor 12.9


„Aki azt mondja: ismerem Istent, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság.” (1Jn 2,4)

A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát… Mennyi hazug keresztény ártott az évszázadok alatt az ügynek, Isten ügyének! És árt ma is, képmutatóként, szeretetlenül, áskálódva, hiteltelenül. Adja Urunk, hogy észrevegyük a pillanatokat, amikor minket is erre az útra akar csalni a nagy Ámító! (Bogdányi Mária)


ARRA KÉRLEK

Arra kérlek, Uram,
védd és erősítsd hitemet,
láthatóan is,
érezhetően is.

Nem nagy csodákat kérek tőled,
hanem csak szereteted kicsiny jeleit,
amelyek szinte felismerhetetlenek.
Mindig megadtad ezeket,
akkor is, ha már minden reménytelennek
s elveszettnek látszott a végén.

Újra és újra meghallgattad imádságomat,
s csodálatosan megvigasztaltál,
meggyógyítottál,
s megmentettél.

Paul Roth


Az Isten jelenlétében eltöltött 10 perc alatt többet gyarapodunk a kegyelemben, mint a tőle távol töltött 10 év alatt. (Spurgeon)


AZT A KEGYELMET KÉREM

Uram, azt a kegyelmet kérem tőled,
Hogy testvéreimnek adhassam
Mindazt a szeretetet,
Melyet neked szeretnék adni; azt kérem,
Hogy eméssz fel engem szereteteddel;
Add meg nekem,
Hogy mások javát szolgálhassam,
Főként azokét, akiket senki sem szeret,
Akik nem szeretetre méltók.

Add meg nekem, hogy szeressek akkor is,
Amikor engem nem szeretnek;
Add meg nekem, hogy szeressek,
Amikor nem hiszek mások szeretetében.
Add meg nekem a felismerést,
Hogy minden seb hozzád tud és akar emelni.
Semmi és senki, egyetlen teremtmény
Se legyen képes elválasztani tőled.
Add meg nekem,
Hogy megértsem az eseményeket,
S hogy úgy éljek,
Mintha ma este meg kellene
Jelennem előtted.
Ó, Uram, tedd, hogy így legyen!
Ámen

Kis Szent Teréz


Ha hiszel Istenben, és nincs Isten, nem vesztettél semmit. De ha van Isten, és nem hiszel benne, mindent elvesztettél.

Blaise Pascal


Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető. (indián szólás)


„Jézus ezt mondta: »Annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.«” (Lk 10,20)

Köszönöm, Istenem, hogy veled és általad átélhetem az életemet felszabadító igazi örömöt! Add, hogy teljesen kitölthesse egész lényemet, és ne engedjem, hogy bármi megakadályozzon abban, hogy ez az öröm irányítsa tetteimet. Járja át hála naponta szívemet irántad, de talán sose fogom tudni megköszönni, amit értem teszel. Kérlek, Uram, érezd ölelésem, lásd setesuta próbálkozásaim, halld meg elcsukló hangomat, és tudd, hogy akkor is örülök, ha néha nem tudok nevetni. Ámen. (Bogdányi Mária)


Kereszten haldokló
Kegyes Jézusom,
Jövök, én tékozló,
Hozzád, orvosom;
Nagy bűnökkel telten
Eléd térdepeltem:
Én kegyes Jézusom,
Tisztítsd meg a lelkem!


„Legyen bátor az ország egész népe – így szól az Úr –, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok!” (Hag 2,4)

Nem politikus, nem kormánypárt, nem az unió mondja ezt – hanem az Úr, aki valóban velünk van, és ő valódi erő! Annyi üres szlogen cseng már a fülünkben, hogy nem hiszünk senkinek. Az ország a válságban fuldoklik – mint sokszor Isten választott népe is. És mindig kinyújtotta feléjük erős kezét. Hiszem, hogy ma sem az EU vagy más szervezet emelhet fel embert és országot, családot és gyülekezetet, csak az Úristen. (Kőháti Dóra)


Mind életünk, mind életenergiánk korlátozott, ezért ha elfoglaljuk időnket és erőnket a kicsiny dolgokkal, elveszítjük a nagyokat.


Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egy igazán gazdag emberrel, aki a következőt mondta nekem, ami alapjaiban megváltoztatta a gondolkodásomat: “Bármit megtehetek, amit csak akarok. Illetve… egy dolgot mégsem: A 22 éves lányomat már nem tudom visszaültetni a hintába, hogy játszhassak vele.”

Nem szeretsz szenvedni? Menekülsz a fájdalomtól? Gátol, járhatatlan út számodra? Nem találsz örömet benne? Nem látsz benne értéket? Kellemetlen, ellenszenves? Ismered -e a Krisztus-rokonság törvényét? Így szól: minél közelebb vagy Krisztushoz, Ő annál mélyebb sebet ejt rajtad. Édesanyja állt hozzá legközelebb. Fájdalmas anya lett… Ezt tudnod kell!

Aki Krisztussal együtt menetel, az érje be az Ő ételével, az Ő italával, az Ő ruhájával. Mégha verés is az étel, könny is az ital, véres is a ruha.

Szabadnak lenni annyi, mint fiúnak lenni. A fiú is függ valakitől, szolgál valakinek, – de az a valaki az édesatyja. (Varga T.)



TE FOGOD ÁTALAKÍTANI SZÍVÜNK

Feltámadt Krisztus,
Te olyannak fogadod el szívünket, amilyen.
Miért kellene hát arra várnunk,
hogy megváltozzék a szívünk,
mielőtt elindulnánk feléd?
Te fogod azt átalakítani.
Lángra gyújtod lelkünk csipkebokrát.
Nyitott sebeinken át
árasztod belénk szeretetedet.
Éppen fájdalmaink által
termékenyíted meg a veled való közösséget.
Hangod megtöri éjszakánk sűrűjét,
és megnyílnak bennünk a dicsőítés kapui.

Roger Schütz

 

Szerző: Andre Lowoa  2018.01.21. 04:41

Alkohol...

A mai nap imádsága:
URam! Szabadságot adtál, s mi szabadosságá változtattuk. Lehetőséget adtál, s mi visszaéltünk vele. Egészséget adtál, s mi beteggé tettük magunkat... URunk! Kegyelmezz nekünk, hogy el ne vesszünk - örökre! Ámen


Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában.
1 Móz 9,20-21

Ősrégi történet - ősrégi probléma... Amióta ember az ember, azóta kísérletezik bódító szerekkel is. Gyaníthatóan nem a kísérletező kedve, sokkal inkább az elveszített paradicsomi harmónia, annak olykor kínzó hiánya motiválja ebbéli tevékenységét. Sokféle olvasata van ennek a történetnek... Van, aki azt az üzenetet véli kihallanai belőle, lám Noé is csak ember volt, s nincs ebben semmi kivetni való, hogy egy kicsit többet ivott a kelleténél. Van, aki mélységesen elítéli, hogy Noé nemcsak levetkőzött a sátrában - gyaníthatóan nagy meleg volt, no meg a bor is fűtötte belülről -, de ki is vetkőzött magából. Gyaníthatóan emiatt mentek be hozzá a fiak: Sém, Chám és Jáfet. Sém és Jáfet elfedezik apjuk bűnét, a legkisebbik Chám viszont ütközik a nyomorúsággal, hogy nemző apja önmaga paródiája. Amikor Noé kijózanodik, akkor Chámot megátkozza - ne szépítsük a dolgot, ez tipikusan alkoholista magatartás: a másikban keresni, s megtalálni a hibát...

A zsidók a kóser bort Noéig, a kóser pálinkát Salamonig vezetik vissza. Tény, hogy az alholos italok, a különféle erjesztések és párlatok a gasztronómiai kultúra részévé váltak -, ha nem is mindenütt, hiszen köztudottan a muszlimoknál vallási okokból tilos az alkoholfogyasztás.

A szeszesital fogyasztásra vonatkozó adatok ellenére azonban komoly aggodalomra ad okot, hogy 1995-re a 0-64 éves férfiak körében 1970-hez képest kilencszeresére, az ugyanezen korosztályba tartozó nők körében nyolcszorosára növekedett a krónikus májbetegség és májzsugor okozta halálozás. Az egy főre jutó elfogyasztott tiszta alkohol mennyisége az ezredfordulóig csökkent, majd beállt valamivel 11 liter fölé. Jelenleg 11,2 literes fogyasztásunkkal az élvonalba tartozunk (az élen Luxemburg áll tizenöt liter feletti eredményéve).

Az etilalkohol fogyasztása először "jó bulinak" tűnik: megemelkedik a dopamin-, és a szerotoninszint, vagyis jókedvünk lesz, a szervezetben található gamma-amino-vajsav nyugtató hatása növekszik, ezenkívül az alkohol gátolja a memóriáért felelős NMDA-receptorokat, hogy az egészre másnap ne nagyon emlékezzünk. Mindezt nagyjából az egy ezrelékes véralkoholszintig élvezhetjük, ami utána jön, az már egyáltalán nem kellemes: hányás, egyensúlyzavar, később tudatzavar alakul ki, akár fél liter vodkától pedig meg is lehet halni. Volt már rá példa.

A WHO globális megoldást sürget az alkoholizmus visszaszorítására, hiszen nem csak a halálozási statisztikákat lehetne kozmetikázni egy határozott fellépéssel: Európában a gyilkosságok és az erőszakos cselekedetek 40 százalékában áll alkoholos befolyásoltság a háttérben. Rengeteg autós gázolás történik ittas vezetők miatt, de a szempontok között meg kell említeni a nem várt terhességek, ezáltal az abortuszok magas számát, és a helytelen gyermeknevelés következményeit: az európai gyermekek 5-9 százaléka él az alkoholfüggőség miatt hátrányos helyzetű családban. A legjobb stratégia, ha a nők 55, férfiak 35 éves korukig absztinens életmódot választanak, ez előtt ugyanis az alkoholnak több a káros, mint az előnyös hatása: az alkohol védelmet jelent a szívkoszorúér-megbetegedésekkel szemben, ezek pedig inkább idős korban jelentenek veszélyt.

Míg az alkohol egyénre gyakorolt hatása viszonylag jól kiszámítható: az egyik elálmosodik, a másik vigyorog, a harmadik kötekedik, eladdig a drogok, a szer hatása meglehetősen rapszódikus. De ez egy másik, igen nagy, még az alkolizmusnál is nagyobb probléma. A pszichoaktív szerek fogyasztását sokféleképpen igyekeznek megmagyarázni, egyet azonban fontos megjegyezni: ezek fogyasztása nem genetika vagy betegség, hanem emberség kérdése. A kérdések kérdése tehát nem az, hogy iszom-e vagy sem, hanem az, hogy ember akarok-e maradni vagy sem? A keresztény ember megtalálta rá a választ, s tudja, hogy a válaszok és megoldások nem a pohár alján, hanem a JóIstennél vannak, az istenképűség szeretetben való megélésében...



Életút...

A mai nap imádsága:
Uram! Oly sok gond és baj van ezzel a világgal, s olyan egyedül érzem magam benne... Segíts, hogy magam is segítségére lehessek másoknak! Ámen


Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt. Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos."
... Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő."
Lk 16,14-15 és 18

A radikális eszméket hirdető názáreti vándorprédikátor a zsidó farizeusok szemében igencsak "szálkává vált"... Jézus nemcsak erősen kritizálja pénzhez való viszonyukat, de képmutatásnak tartja vallásoskodó törekvésüket a törvény betartását illetően, ráadásul most még az élet olyan területén is ítélkezni merészel, amihez - szerintük - semmi köze... Ha jól megnézzük, tulajdonképpen nagyon "modernül" gondolkodnak ezek a farizeusok! Korunk közfelfogása szerint is a párkapcsolati élet: magánügy - márcsak az intimitásának okán is. Egyedül a lelkiismeret az, ami határokat szabhat benne, s külső szemlélőként eleve lelkiismeretlennek tartani a másikat - információhiányos vádaskodás.

Talán soha nem volt annyi válás a zsidó-keresztény világban, mint az elmúlt száz évben. A világháborúk borzalmai teljesen szétzúzták az erkölcsöket, s a megtébolyult lélek különféle izmusokba kapaszkodva kereste nyugalmát - többnyire hasztalan. Tény, hogy felnövekedett egy-két generáció, akik személyes tapasztalatuk révén különösen hitelesen tudnak tudósítani a válás keserű következményeiről - úgy mint (volt) férj és feleség vagy mint gyermek. Sőt, nemegyszer a szülők/nagyszülők is "belebetegedtek" gyermekük/unokájuk válásába, hiszen a válás nemcsak érzelmi, de financiális katasztrófát is szült...

A válások magas számának - s ez alól a protestáns lelkészek sem kivételek(!), örülhetünk, hogy honi lelkészi karunknak még "csak" egyötöde elvált, hiszen ez a szám nyugaton több mint a duplája(!) - vajon mi lehet az oka? Számtalan válasz született már okos emberek tollából... Szociológiai, pszichológiai, társadalom-elméleti megközelítések mind mind bírnak igazságtartalommal, de a leglényegesebbet ezekből a tudományos okfejtésekből valahogyan mindig "kifelejtették": a házasság szerzőjét, magát az Istent...

Az élet legnagyobb célja a világ és önmagunk, s ezen keresztül Isten megismerése. Ebben a folyamatban sok titokkal és csodával találkozhatunk, melyek mindegyike a Teremtő Isten egy-egy számunkra elejtett lélek-tiszta "kegyelmi kövecskéje" - ... adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja. Jel 2,17b -, hogy végül visszataláljunk Őhozzá. Ez a folyamat élethossziglan tartó tanulással egybekötött, melyben szükségünk van egy társra, akiben megláthatjuk valódi önmagunkat. Nagy dolog, ha van lelki vezetőnk, barátunk-barátnőnk, olyan ember, aki tanácsaival mellettünk áll, de az igazán nagy kiváltság, ha olyan ember/n'émber (némber=istenrendelte társ - Károli-fordítás) kerül mellénk, aki egy egész életúton szövetségesünk, nemkülönben tanulótársunk...

"Isten élet-iskoláját kerülni" komoly hiba... aki itt megbukik, az örökre elbukhat. Ezért fontos a legelején tudatosítani, hogy mit is akarnak együtt, férfi és nő... "Hja, azt csak az Isten tudja!" ...Akkor talán nem ártana - imádságban is - kérdezgetni Tőle.





Gondviselés

A mai nap imádsága:
URam! Naponként megújuló kegyelmedet köszönöm. Add, hogy mindig tisztelni tudjam az életet, s úgy lehessek részese, hogy a Te akaratodat teljesítsem benne! Ámen


"De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről."
Lk 21,18

Hajhullás... Olyan szó ez, ami mindenki lelkébe-érzéseibe "belekarcol", s bizonyára nincs egyetlen nő se, aki ne venné kihívásnak ezt a problémát. Minden ember több mint százezer aktívan termelő hajhagymával rendelkezik a feje búbján. A napi hajhullás teljesen szokásos "eljárás" a hajszálak felfrissítésére, s ha napi száz hajszálat veszítünk, az még teljesen belefér ebbe a folyamatba. Tulajdonképpen a napi hajhullás ezen mennyisége teljesen átlagos, sőt elvárt. Teljesen természetes, ha ilyen módon hajszálakat veszítünk. Tény, hogy vannak olyan emberek, akik úgy érzik a napi hajhullással jóval több szálat vesztenek. Bizonyos esetekben, különösen, ha a szervezet stressznek van kitéve vagy gyógyszeres kezelést kap, tapasztalhat a normál mennyiségnél nagyobb hajhullást. Ezzel szemben ugyanúgy előfordulhat az ellenkezője is, amikor kisebb mértékben fordul elő a hajvesztés - a szőrtüszők ciklusának különböző fázisai okozzák ezt a tevékenységet.

Jézus Urunk azonban nem ilyen összefüggésben beszél a hajszálak elvesztéséről. Ő az ÚRIten gondviselésével kapcsolatban említi... Csodálatos magyar nyelvünk azonban még szebben kifejezi az Isten előrelátásának (pro-videálásának; Providentia Dei=Isten gondviselése) jelenvalóságát, amikor azt mondjuk: "Hajatok szála sem görbül!"

Isten naponként megújuló kegyelméért ad hálát a hívő ember, mert érezni tudja minden szívdobbanásában, a szél simogatásában, a napfényben vagy a testvéri, szép, bátorító szóban: nincs egyedül, vele van URa, Teremtője. Sokan teljesen természetesnek veszik, hogy reggel felébrednek, hogy este nyugovóra térhetnek, hogy a veszélyes utakon nem történt velük semmi baj, hogy gyermekeik egészségesen fejlődnek, gyarapodnak, hogy az élet velük, és általuk "történik". Pedig ez a csodás folyamat, hogy élünk-mozgunk, születünk, s persze egyszer meg is halunk - Isten akaratából van, s az Ő gondviselésének köszönhetően van úgy, ahogy van!

Ha valamit számonkér majd rajtunk az Isten - mindenek előtt -, az nem a hitünk milyensége lesz - mit hittünk el a Bibliából, s mit nem -, hanem az, hogy mennyire tiszteltük az ÉLET-et! Nemcsak a felebarátét, a magunkét, hanem a teremtettség egészét! Aki ugyanis az élet ellen vét, az nem bocsánatos bűn, hanem az Isten akarata elleni legnagyobb bűn! Ja, hogy még ma is acsarkodik egyik állam a másiknak a természeti kincseire, hogy ma is virágzik a fegyver-üzlet, s szerte a világon nyomort és fájdalmat hozó háborúk dúlnak - ez egyesek számára "természetes"... Isten igazságának az órája egyszer azonban ütni fog. Bizonyára akkor, amikor azt senki nem várja, s mindenki nagyon meg fog rettenni: mert a számonkérés olybá tűnhet, hogy késik, de el nem múlik... Akkor, akik most pöffeszkedve elsőnek hiszik magukat utolsók lesznek, s nem csak öröm lesz - hogy végre vége minden szenvedésnek -, de "lészen ott sírás és fogaknak csikorgatása" is...



Hit -cselekedet...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem őszinte, tiszta hitet, hogy örömmel éljek szolgáló életet! Ámen


Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait,
az hazug, és abban nincs meg az igazság.
1 Jn 2,4

Ha valaki számba tudná venni, hogy valójában mennyire sokszínű az élet a Földön, találna elgendő okot arra, hogy higgyen Isten létezésében... Sok természettudós vált így hívővé vagy mélyült el hitében - bár ezt a személyes meggyőződéseket ritkán emlegetik a tudományos méltatások. Nyilvánvaló, hogy a vallások többnyire "statikus-dogmatikus" istenfelfogásai nem mindenkinek felelnek meg, sőt, a gondolkodó embert gyakran irritáják is a túlságosan emberszerű elgondolások a világmindenség Teremtőjéről. Albert Einstein mondogatta: "Én egy hitetlen hívő vagyok!" - s amikor egy templom előtt haladt el, a kalapját mindig megbiccentette... "Hitvallás" volt ez is - a maga módján. Merthogy a lélek mélyén mindenki csak a maga módján tud hinni. S ha ez a legbensőségesebb, legintimebb meggyőződésünk generál-, vagy egyen-hit-szagú/uniformális - az már gyanús... azaz nagy valószínűséggel élettelem, de legalábbis természetellnes. Hitünk ugyanis folyamatosan változó, dinamikus, "egyszer fent-egyszer lent" - ezt nevezzük a hit harcának... Sokszor "megkaptam" már: "Te pap létedre ilyeneket mondasz?" "Igen! ...Mert hívő ember vagyok, de nem hiszékeny, s inkább bízom az Istenben, minthogy emberekben reménykedjek."

Aki Istent ismeri, az nem lehet élet-tagadó, a természet isteni örök rendjével ellentétes beállítottságú. Nemegyszer panaszkodnak magukat hívőnek tartó emberek, hogy a hitük miatt szenvednek el megkülönböztetést. Az ilyen hitet érdemes lenne nagyító alá venni! Ha valaki hisz a szeretet Istenében, annak hitére legfeljebb egészséges irigységgel/vágyakozással tekintenek a világ fiai, az igazság az, hogy a hívő ember a megszólást is kiváltó "furcsaságai" visszavezethetők személyes önzésre, indulatokra - ami összeegyeztehetetlen a valódi istenismerettel.

Hitünk miatt tehát nem ítéltetünk meg itt a földi létünkben, de a cselekedeteink miatt igen. Odát, az URIsten, azonban nem az érdemeinkre lesz tekintettel, hanem a hitünkre: mennyire volt őszinte, mennyire volt "istenes"...



Örömeink...
A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Nem könnyű nekem Veled, s tudom, Neked se velem... Életem minden napja nyitott könyv előtted, nem titkolhatok el előtted semmit - minek tenném, nem is akarom. Látod mindennapi küzdelmeimet, s azt is, hányszor megbicsaklom a kísértések között. Kérlek, Lelked által költözz lelkembe, hogy békességet nyerjek, s megértsem akaratodat! Tedd széppé a napjaimat, amiket nekem ajándékoztál, s engedd, hogy magam is ajándékká tudjak válni mások számára! Vedd el önző gondolataimat és szabadítsd meg az elégedetlenség kínzó érzésétől. Adj nekem tartalmas, szép pillanatokat ma is, hogy a holnapi és holnaputáni feladatok szorításai között erőt tudjak meríteni a Tőled kapott istenes emlékeimből! Ámen



A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által.
1 Kor 12,6
Tartalmas, szép élet... Ennek megvalósulását kívánjuk gyermekeink életében, erre neveljük őket, s közvetetten egymást is. Az Istenben való hit, a munka alkotó öröme, egymás megbecsülése elengedhetetlen feltételei a tartalmas, szép életnek. Akik elszakadnak a hittől - paradox módon - a valóságtól szakadnak el, s ez okozza életük sikertelenségét, boldogtalanságát. A legnagyobb hazugság - nevezhetjük irodalmian szépen "ördögi tanításnak" is -, hogy nincs szükségünk Istenre. Márpedig Teremtőnkre és az Ő rendjére nemhogy szükségünk van, de nélküle tartalmatlanná, sőt céltalanná válnak napjaink. Örömünket, megelégedettségünket ugyanis egyedül a hálaadás alapozza meg.
Nehéz történelmi helyzetekeben - s mikor nem voltak? - hajlamos az ember a szélsőségekre. Az extremitás csalóka magabiztossága azonban csak látszólag helyettesíti az Istent. Aki hisz, az gondolkodik, s ezért folyamatosan kérdései vannak Istennel, önmagával, s a teremtett világgal kapcsolatban. Aki elszakad a hittől, az már nem gondolkodik, nincsenek kérdései, biztos önmagában és világlátásában, ezért is cselekszik reflex-, s ösztönszerűen.
A hittől elfordulók Isten helyett mindig emberi okoskodásokra figyelnek, s azokat teszik meg "istenüknek", azaz legfőbb vezérlő elvnek. Tény: az aszkétikus életforma - mint lehetőség - igen kevesek kiváltsága. Azaz nem tanulható, sem nem tanítható, főleg nem elvárható - hiszen az elhívás kegyelmi ajándékáról van szó. Hálaadás nélkül azonban mindig megszűnik a kontroll afölött, amit Isten a mi boldogulásunkra teremtett. S amit nekünk kellene kézben tartanunk, ellenőriznünk, rövid időn belül az kezd el uralkodni fölöttünk.
A teremtett világ nem elítélendően "bűnös", sőt nem is "siralomvölgy", hanem Isten csodálatos gondoskodó szeretetének megfogható, tapintható, "élvezhető" jele, amiben észre kell(ene) vennünk az Ő teremtői akaratát. Ha alázatosak vagyunk, hamar beláthatjuk, mi Isten jó rendje, s aszerint élhetünk. Ha rátartiak, s büszkék vagyunk, akkor foglyává válunk az anyagnak, s a materiális másodlagos határozza meg a viszonyunkat az Elsődlegeshez.



Találkozás...



URam! Titkaidat kutatom, s olykor elfelejtem, hogy Te magad vagy a Titok... Istenem! Téríts vissza Magdhoz, hogy békességem legyen, s boldogan szolgálhassak Neked életem minden dolgával! Ámen


Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz!
2 Móz 3,5

A "vízből-húztam-ki" - ezt jelenti a Mózes név -, találkozik a Tüzek Tüzével, a Végső Abszurditással - lángol a csipkebokor, de nem ég el(!)... Drámai találkozás ez, mint mindegyik, amikor Isten titokzatossága megérinti az embert. Az Isten érintése nem csak kikutathatatlanul "bűvös/csodás", mélységesen intim és bensőséges, de térdrekényszerítő is, hiszen ha lábunkat átjárja a "szent remegés" - Isten félelme (féltő szeretete) és tisztelete -, akkor az egyetlen teremtményi reakció csakis a Teremtő előtti alázat lehet. Mivel Isten Örökkévaló, Végtelen és Mindenható Isten, ezért az ilyen találkozások - nem sok van belőlük -, soha nem megsemmisítőek, hanem mindig kiteljesítőek, s emelőek.

Isten mindenkit hív Magához, de itt még is ezt olvashatjuk: "Ne jöjj közelebb!" Távolságtartó a szerető Isten? Nem. Sokkal inkább arról van szó, hogy Isten megismerhetőségének határai vannak, s ezeket nem lehet átlépni! Asztronómusok mostanság, hogy készítik az univerzum háromdimenziós térképét, a beláthat/tapasztalható univerzumról beszélnek. Ez pontosan 13,7 milliárd fényévnyi átmérőjű fény-gömb... A megdöbbentő, hogy amit látunk az égbolton, az nem azonos a valós világgal, hanem annak csak a fény-lenyomata(!)... Van, amit valós helyen és időben látunk: Ilyen pl. a Hold, de a Nap fénye már nyolcperces késéssel érkezik el hozzánk, de a legközelebbi másik Nap/csillag a Proxima Centauri, amely 4,2 fényévre található, tehát a fény 4,2 év alatt ér ide onnan. Ha az egyik leggyorsabb vonattal, a francia TGV-vel utazhatnánk annak 574,8 km/h nagyságú rekordsebességével, akkor majdnem 8 millió évig tartana az odaút. Ez a távolság egyébként tipikusnak mondható a galaxisunkban... Ez azt jelenti tehát, hogy fénysebesség végességének köszönhetően (ez ugye 300ezer km/másodperc!!!) az égbolton, ezen a csodálatos, folyamatosan változó képeskönyvön át láthatjuk a néhány perce történteket, a közelmúltat, de láthatjuk azt is, mi történt majd 14 milliárd évvel ezelőtt.

"Szent hely az, ahol állasz!"... Ahol Isten megszólít - ez pedig az ÉLET/életünk(!) - az "szent hely"... aki ennek a szentségét nem érzi át, az nem érthet meg sok-sok minden mást sem! A fű selymességét bakancsban nem érezhetjük meg soha, ahogyan a tengervíz simogatásából sem fogunk fel semmit, ha gumicsizmában sétálunk a tengerpart fövenyén... Az Élet Istenének megtapasztalása csak finom érintésekben lehetséges, ez pedig mindig csak dolgok istenadta természetességében lehetséges.

Isten elhívta Mózest, hogy nagy dolgokat vigyen végbe. Mózes nem volt egy diplomatikus ember - "kapásból" agyonüti az egyiptomit(!) -, s tényleg nem a szavak embere, de a szíve tiszta, s ezért nem tudja elviselni az igazságtalanságot. Isten ma is elhív embereket, s ha nem is olyan látványos feladatokkal bízza meg őket, hogy útmutató botjuk alatt kettényíljon a tenger... de a vezetésre manapság különösen is nagy szükség van, hiszen sokszor úgy élünk, mintha pásztor-nélküli nyáj lennénk! Pedig van Pásztorunk, s ez evangélium, s aki befogadja a jó hírt, annak ez a szívében örömhírré formálódik...

Szerző: Andre Lowoa  2018.01.21. 04:36

A család és a barátok ellenére

„…ezért küldettem.” (lukács 4:43)

Miután hazatérve hűvös fogadtatás várta, Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában” (Márk 6:4). Más helyeken hősnek tartották, de itt nem. „…hozzátartozói… azt mondták: magán kívül van” (Márk 3:21). Mégis, hogyan kezelte Jézus a családját?

Nem próbálta meg befolyásolni a viselkedésüket, de azt sem engedte, hogy az ő viselkedésük irányítsa őt. Szerette őket, de nem várta el, hogy mindig egyetértsenek vele. Nem duzzogott miatta és nem torolta meg, ha megsértették. És nem azt tartotta élete küldetésének, hogy megpróbáljon a kedvükre tenni. Ha a családod megnehezíti számodra, hogy az Urat szolgáld, figyelj meg három dolgot Jézus életében:

1) Felismerte, hogy lelki családja biztosítani tudja számára mindazt, amit testi családja nem tudott nyújtani. Ezért van szükségünk arra a támogatásra és stabilitásra, amit a helyi gyülekezet közössége tud adni.

2) Nem engedte, hogy a családja nehézkes hozzáállása háttérbe szorítsa Istentől kapott elhívatását. Lehet, hogy a családod nem ért meg, vagy nem ért veled egyet, de nem engedheted, hogy ez visszatartson attól, amire Isten elhívott, hogy tedd.

3) Nem hagyta, hogy a tömeg véleménye irányítsa döntéseit. Kapernaum egész lakossága „…megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük” (Lukács 4:42), de Jézus ellenállt a tömeg hullámverésének azáltal, hogy élete céljának sziklájához horgonyozta magát – hogy Isten országát építse, és ne a magáét. Képzeld el, milyen az, amikor egy egész város azt akarja, hogy maradj, de te elmész. Lehetséges, hogy ennyi ember mind tévedjen? Igen. Jézus Isten akaratát követte, és neked is ezt kell tenned!




A fájdalmad nyereséggé lesz

„Naomi ott maradt két fia és férje nélkül.” (Ruth 1:5 NIV)

Amikor férjeik meghaltak, Naomi, Ruth és Orpá között semmihez sem hasonlítható kötődés alakult ki. Ha te magad nem mentél át ilyesmin, nehéz megértened. Ez egy olyan közösség, amit nem a kor, a faj, a neveltetés vagy a státusz hoz létre, és ráadásul a legfurcsább embereket hozza össze. Ha fájdalom ér, ne várj megértést vagy támogatást olyanoktól, akik még nem voltak ilyen helyzetben. Az emberek nem adhatják meg neked azt, ami nekik sincs meg. Gyakran csak valami közhelyes tanácsra futja, ami hamar bosszantóvá válik. Ráadásul, amíg meg nem találod fájdalmad értelmét, és meg nem látod benne a nagyobb jót, áldozatnak érezheted magad. De mihelyst meglátod Isten kegyelmének munkáját, és az Ő kezét mindebben, el tudsz kezdeni előre haladni: újra megházasodni, újabb gyermeket szülni, új állást vállalni, új álmot álmodni, újra élni.

Charles Spurgeon írta: „Ahogy az öreg katonák egymást túllicitálva mesélik történeteiket és sorolják sérüléseiket, mi is, amikor megérkezünk mennyei otthonunkba, Isten hűségéről fogunk beszélni, amely átvitt minket mindezeken. Nem szeretném, ha úgy mutatnának rám, mint aki sohasem élt át fájdalmat, vagy idegennek érezni magam abban a szent közösségben. Ezért örüljünk, ha részt vehetünk a csatában, mert hamarosan koronát fogunk viselni.”

Amikor az élet hirtelen megváltozik, és az is nagy küzdelembe kerül, hogy egy újabb napot túlélj, emlékeztesd magad arra, hogy az ellenség nem ragadta ki a kormányt Isten kezéből! Nem, Isten pontosan tudja, hogy min mész keresztül, és még mindig van terve az életeddel. Bátorodj fel! A fájdalmad nyereséggé lesz. A győzelem küzdelemből születik. Kapaszkodj Isten kezébe – Ő át fog vinni ezen!





Anyagi biztonság

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek… és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” (Ezékiel 36:26-27)
A „Milliomos szomszéd” egy nagy példányszámban elkelt könyv, amely két olyan emberről szól, akik egy utcában laknak, majdnem egyforma házban, és hasonló munkakörben dolgoznak. Ám ötvenéves korukra egyikük anyagi biztonságban él, míg a másik adósságban úszik. A gondja nem a pénz hiánya miatt adódik, hanem amiatt, hogy nem tud várni vágyai kielégítésével. Amit akarunk, azonnal akarjuk! Sokszor a boldogságot a költekezéssel azonosítjuk, ezért ha rossz a hangulatunk, vásárolni megyünk.
Gondold csak végig: amikor legutóbb jutalmat vagy adó-visszatérítést kaptál, mi volt az első gondolatod? „Mit vehetek rajta?” Légy őszinte! Pál azt mondta: „…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2). Ha a pénzről van szó, arra kell kérned Istent, hogy adjon „helyes vágyakat”. Robert Orben mondta: „Minden reggel elolvasom a Forbes magazinban a leggazdagabb amerikaiak listáját, és ha nincs rajta a nevem, felkelek, és dolgozni megyek!” A Biblia azt mondja: „Ne vesd meg a kicsiny kezdetet…” (Zakariás 4:10 NLT). A nagy dolgok kis dolgok összeadódásából keletkeznek. Tehát: add oda Istennek bevételed első tizedét, tégy félre másik tíz százalékot, és a maradékot fordítsd megélhetésedre (ld. Példabeszédek 3:9). Ha növekszik jövedelmed, akkor a növekmény felét fektesd be egy, az anyagi biztonságod megteremtését célzó számlára. Ha felhagysz azzal, hogy bevételedet az utolsó fillérig elköltsd, és elkezdesz félretenni, érdekes erő kezd működni. Ha takarékosságra fegyelmezed magad – legyen szó bármilyen kis összegről –, anyagilag, lelkileg és érzelmileg is erősödni fogsz. Egy teológus azt mondta: „A fegyelem gyökere az önbecsülés. Ha képes vagy nemet mondani magadnak, egyre jobban fogod tisztelni önmagadat.” Azon túl, hogy anyagi biztonságra segít, az önfegyelem életed minden területét gazdagítja.





MENNYEI TESTED

„... hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg?" (1Korinthus 15:35)

Gondolkodtál valaha azon, hogy milyen lesz mennyei tested? A Biblia három választ ad erre a kérdésre: „hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg?" Először az anatómiáról beszél: „Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké" (1Korinthus 15:39). A halakat arra tervezte Isten, hogy kibírják a nyomást az óceán vizében, a madarakat arra, hogy repüljenek, a te mennyei testedet pedig az örökkévalóságra formatervezte. (Képzeld el, milyen nem csupán a fény sebességével, de a gondolat sebességével repülni!) Azután csillagászati fogalmakat használ: „Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csil­lagtól, így van a halottak feltámadása is..." (1Korinthus 15:41-42). Fokozatai lesznek a dicsőségnek, és különbségek a megjutalmaztatásban, amikor a mennybe jutunk. Mostani szolgálatod határozza meg pozíciódat akkor, amikor Isten „mindenkinek cse­lekedetei szerint fog megfizetni" (Róma 2:6). Végül mezőgazdasági képet idéz: „elvet­tetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben" (IKorinthus 15:43). A régi angolszász nyelvben a temető neve azt jelentette: „Isten földje" [a magyarban is vannak pl. ilyen régi településnevek, mint: lstenmezeje= Isten mezője]. Milyen csodálatos: a keresztyéneket nem eltemetik, hanem elültetik!

A Mayo Klinikán van egy hirdetőtábla, melyen ez olvasható: „A ráknak korlátai vannak: nem tudja megbénítani a szeretetet, nem tudja összezúzni a reményt, nem tudja elpusz­títani a hitet, nem tudja felemészteni a békességet, nem tudja lerombolni a bizalmat, nem tudja megölni a barátságot, nem tudja kizárni az emlékeket, nem tudja elnémítani a bátorságot, nem tudja megtámadni a lelket, nem tudja megrövidíteni az örök életet, nem tudja elfojtani a szellemet, és nem tudja csökkenteni a feltámadás erejét."




Tágas tér

„Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.” (Zsoltárok 18:20)

Melody Beattie, elismert tanácsadó mondta: „Először másztunk; aztán megtanultunk járni, és kitágult számunkra a világ. Aztán kerékpárra ültünk… autót vezettünk… repülőjegyet vettünk. A látóhatár sem korlátoz többé. Aztán kétségeink támadnak: nem vagyok rá képes… (a pontozott rész egyénileg kitöltendő), és a világunk beszűkül. Nem kellene elutaznom… úgyis csak eltévednék… itthon is annyi feladatom van. És a világ tovább szűkül… egy egészen kicsi skatulyává, ami szorosan le van zárva. Nincsenek új élmények, új tapasztalatok, nem tanulunk semmit, nem is élünk. A dobozkák kényelmesek lehetnek… de bármilyen kellemes, barátságos lakássá alakítgatod, akkor is csak egy doboz. Sokféle méretű és alakú létezik. Amikor engedjük, hogy megalapozatlan félelmek visszatartsanak, akkor egy újabb dobozba bújunk… és előbb vagy utóbb falakba ütközünk. Keress csak valami kis »nekem ez nem megy« dolgot az életedben, és vedd le a doboz fedelét! Próbálkozz valami kisebb lehetetlennel… jelentkezz arra az állásra, melyről mindig is álmodtál… kezdd el megvalósítani látásodat! Lökd le azt a tetőt, és kukucskálj ki rajta! Válaszd ki az egyik félelmet, és alakítsd létrává! Gyere ki a kétségek és bizonytalanság dobozából a hit és bátorság szabadságára!

Ha hagyod, a félelem eléri, hogy képzeleted ámokfutásra induljon. De Isten „nem a félelemnek lelkét adta nekünk… hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7). A józan gondolkodás helyreállítja szemléletmódunkat, és segít a dolgokat Isten szemszögéből nézni, ahol minden lehetséges. Ma bátorságot akar adni neked ahhoz, hogy kimássz a dobozból. Tágas térre szeretne vinni, mert gyönyörködik benned!





Vidd magaddal a családodat!

„Amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim” Jób 29:5

család

Vince Foster helyettes tanácsadó volt Bill Clinton elnök mellett. Később holtan találták egy washingtoni parkban, állítólag öngyilkos lett. Néhány hónappal a halála előtt beszédet mondott az arkansasi jogi egyetem végzős hallgatóinak. Ezt mondta a diákoknak: „Néhány szót szólnék a családról. Ti bőven bizonyítottátok, hogy a cél érdekében készek vagytok keményen dolgozni, akár késő éjszakáig, félretéve a magánéleteteket is. De erről az a megfigyelés jut eszembe, hogy senki sem mondta még azt a halálos ágyán: »Bárcsak több időt töltöttem volna az irodában!« Bölcsen találjátok meg az egyensúlyt a munkátok és a családi életetek között! Ha olyan szerencsések vagytok, hogy vannak gyermekeitek, akkor szüleitek figyelmeztetni fognak arra, hogy a gyermekek gyorsan megnőnek, és kirepülnek, mielőtt észrevennétek.

Tanúsíthatom, hogy ez így van. Isten csak bizonyos mennyiségű lehetőséget ad a gyermekeinkkel töltött időre, arra, hogy mesét olvassunk nekik, hogy elmenjünk horgászni vagy labdázni, hogy együtt imádkozzunk. Igyekezzetek, hogy ne hagyjatok ki egyetlen ilyen lehetőséget sem!”

Jób hét fia és három lánya tragikus módon halt meg ugyanazon a napon. Visszatekintve ezt mondta: „Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem! … amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim” (Jób 29:2,5).

Ha feláldozod a gyermekeidet a karrieredért vagy anyagi javakért, azt később bánni fogod. Ne engedd, hogy ez történjen veled! A siker felé vezető úton vidd magaddal a családodat is!





Szerző: Andre Lowoa  2018.01.21. 00:42

"Leányom, te, mint a 7. hírnök*, arra voltál kiválasztva, hogy az Igazságról tájékoztasd gyermekeimet.
... Ezek az üzenetek azért vannak, hogy segítsenek népemet megtisztítani, beleértve azokat is, akik elfogadják felszólításomat, hogy kövessenek Engem, valamint azokat a lelkeket is, akikből hiányzik a szeretet, és hideg szívűek.
E tisztogatás nélkül a Föld nem tisztulhatna meg. Szükség van tehát a megtisztítására, hogy méltó legyen arra, hogy ismét járhassak rajta.

... Gyermekeimnek örülniük kell. A félelem nem olyan dolog, ami Tőlem jön.

... A félelem a gonosztól jön. Mégis megbocsátást nyerhettek, jogosan, amikor azokért aggódtok, akik vakon járnak. Nem azért mert ők valóban nem látnak, hanem mert nem hajlandóak látni."
Vö.
"Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 3,20-21"



"... A ti kötelességetek Velem szemben, szeretett követőim hadserege az, hogy segítsetek Nekem a közelgő Isteni Uralmam előkészítésében a Földön."
Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/a-hamis-profetat-elo-szentkent-fogjak-kezelni-de-azt-aki-neki-ellenall-eretneknek-tekintik-majd/

VÖ.
"Ha ugyanis a bakok és bikák vére és az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg megszenteli őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki a Szentlélek által saját magát adta tiszta áldozatul, hogy az élő Istennek szolgáljunk.
Ez az Isten igéje.
Zsid 9,2-3.11-14"
http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index2016.php?holnap=2017-01-21
*
http://masodikeljovetel.hu/megtudhatjuk-pontosan-hol-szerepel-latnokno-szentirasban

"Az Igazság Könyve most kerül kinyilvánításra számodra, a végidők hetedik prófétájának."
http://masodikeljovetel.hu/az-igazsag-konyve-most-kerul-kinyilvanitasra-szamodra-vegidok-hetedik-hirnoke-szamara

"Felhívást intézek mindnyájatokhoz, hogy ismerjétek fel a hetedik Prófétámon keresztül közvetített utolsó hívást, aki azt a felhatalmazást kapta, hogy felfedje a hét harsonát, amelyek a hét pecsétet tartalmazzák, mivel az angyalok kórusa arra készül, hogy végrehajtsa a próféciákat."
http://masodikeljovetel.hu/janosnak-adott-profeciak-melyek-eddig-meg-nem-voltak-feltarva-ezuttal-bemutatasra-kerulnek-hogy



http://szentiras.hu/kereses/search?textToSearch=Hetedik+angyal

Szerző: Andre Lowoa  2018.01.20. 17:10

Anyagiak...
A mai nap imádsága:
Uram! Ments meg az anyagiak kísértéséről, s add, hogy Rád figyelve hálát adhassak Neked gondoskodó szeretetedért! Ámen

 

"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
Lk 16,13
Mammon. Archaikus csengésű szó, mely nem istenséget jelöl - ilyen nem létezett a Közel-Keleten - ez egy sémita szó, ami pénzt jelent. A pénz, melynek szeretete minden rossz alapja... Jézus nem véletlenül tanítja ilyen "radikálisan" a pénzhez (vagyonhoz) való helyes viszonyt. Ha jobban belegondolunk, akkor Jézus ezekben a mondatokban a gyakorlati materializmusról beszél. Arról mai(?) meghatározó életérzésről, elképzelésről, amely a földi életben látja csak egyedüli reménységét. Pedig ha az ember csak az anyagiakban reménykedik, akkor bizony hamar reményt-vesztett lesz az élete. Istenképű életünket a matéria korlátai közé szorítani nagy balgaság - és mégis hányan teszik ezt! Ahogyan régen, ma sem szobrok előtt hajolnak meg az emberek, nem különböző istenek ragadják meg az emberek szívét, hanem a hatalom, a gazdagság és az anyag-vezérelte élvezetek.
Hiába érjük el az anyagi biztonságot, mégis aggodalmaskodunk. Jézus nem a tárgyak birtoklása ellen szól, jól ismeri szükségleteinket - ki az közülünk, aki ne kívánna magának szociális biztonságot? - de arra irányítja rá figyelmünket, hogy nem ezek töltik meg tartalommal az életünket, hanem Ő maga. Ugyanakkor Istennek van hatalma betölteni váradalmainkat , hiszen Ő gondviselő Isten. Az anyaghoz/pénzhez való viszonyunkat pedig akkor éljük helyesen, ha tisztán látunk, ha elfogadjuk az örök, isteni értékrendet: "Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek."
Aki amire időt szán, az számára az érték, s ez az érték határozza meg emberségét is. Sajnos a jólét eltakarja előlük a lényeget: Istent magát. Ezért különösen nehéz a mai generációban felébreszteni a fölfelé-látás készségét, amit mindannyiunk lelkébe beleplántált az Isten... Bizony azoknak, akik e világ logikája alapján gondolkoznak és tájékozódnak, nehéz megérteniük a Krisztusban remélők "rugalmatlanságát" az anyagaikkal kapcsolatban, de mindenkinek a maga lelkiismeretén múlik, mit fogad el, s mit utasít vissza mindabból, amit Teremtője felkínál abban a néhány küzdelmes földi évtizedben...
Gazdagság...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy megtehessem a jót másokkal, ahogyan Te is gondviselő szereteteddel jót teszel velem naponta! Ámen

 

Jézus így válaszolt az ifjúnak: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben."
Mt 19,21
"Kedves Jézus! Szeretnék tökéletes lenni -, de nem ilyen áron!"... Bizonnyal akadnak ma is jószándékú gazdag ifjak, akik tökéletesedni kívánnak, mert a nagy vagyon önmagában nem biztosítja azt, amire minden ember vágyik -, de a többségük gyaníthatóan a fenti mondattal, keserű szájízzel, szomorúan elballagnának, ha a Mester követésre hívná el őket...
Sok rossz prédikátor támadta és támadja ma is a gazdagságot, mintha az az ördögtől magától származna, pedig Jézus nem a gazdagság ellen prédikált, hanem a hamis reménységre hívta fel a figyelmet - az ember ugyanis igen nagy hajlandósággal bír, hogy a múlandót az Elmúlhatatlan elé tegye. Gazdagság és Jézus követése - elméletileg - nem egymást kizáróak, de a gyakorlat, a tapasztalás arra tanít, hogy a kettő együtt igen nagy ritkaság. Mi lehet ennek az oka?
Mindenekelőtt az az általánosan elterjedt nézet, hogy a gazdagság boldogít, hiszen aki gazdag, az elismert, az független, annak önértékelését nem zúzzák szét a kudarcok, ellenben öntudatát erősítik a sikerei... Hiába a manapság oly divatos életfilozófia, mely mindenek elé helyezi a sikert, a gazdasági eredmények önmagukban még nem generálnak megelégedettséget. Elégedetté tehet a vagyon, de a megelégedettséghez harmónia szükségeltetik, ami nem képzelhető el a lélek nyugalma nélkül...
Lelkünk márpedig sehol máshol, csakis Istennél nyugszik meg. Ezért vonzotta a názáreti poroslábú Vándorprédikátor a gazdagokat is. Ezért a nyugalomért fordított hátat a gazdagságnak Assi leggazdagabb posztókereskedőjének fia is, hogy Isten-felfedezésének örömét boldogan mások elé élje... Eredményesen, hiszen a harmadrendiekkel együtt a világon ma mintegy húszmillióan(!) vallják magukat ferencesnek. Ez a tény nem jelenti azt, hogy csak mezítlábas szegénységben lehet Istent megtalálni és szolgálni, éppen ellenkezőleg! Isten azért engedi meg a jólétet, hogy ezen keresztül is jót tehessen egyik ember a másikkal, s hogy ember és ember között lélekemelő találkozások jöhessenek létre.
Ha azonban valaki vagyonát - beleértve a szellemieket is, hiszen egyre inkább afelé halad a világ, hogy tudást csak pénzen lehessen megszerezni -, csak önmagának akarja megtartani, s abból nem kíván részesíteni másokat, akkor nem csak Isten akaratára mond nemet, de kizárja magát annak lehetőségéből is, hogy harmóniába kerüljön a világgal, önmagával, s természetesen a JóIstennel...
Házasság - Válás...
A mai nap imádsága:
Uram! Jó Veled élni, s tapasztalni naponta jóságodat! Köszönöm az embereket, akiket mellém adtál, hogy megtapasztaljam rajtuk keresztül gondviselésedet, s magam is bölcs előrelátásod alázatos eszközévé válhassak! Adj a kételkedésben biztonságot, a reménytelen helyzetben megoldást, s szeretetet oda, ahol az önzés lett úrrá! Óvd és védd a házasságokat, s adj erős, kitartó hűséges szívet mindenkinek, hogy boldogan adhassank hálát egymásért életük minden napján! Ámen

 

Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt. Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos." "A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje. De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő."
Lk 16,14-18
A Mester maga mondja: "a farizeusok, akik pénzsóvárok voltak"... Ha halljuk a szót "farizeus", akkor általában a képmutatásra gondolunk, s nem a pénzsóvárságra - pedig a kettő nagyon is összefügg! Farizeusi kijelentéseket ma is hallhatunk bőven, sőt talán olykor egy-egy ilyen mondat belőlünk is kibuggyan. Gyaníthatóan a jólét kellemetlen hozadéka ez... A farizeusi magatratás típus-esete valósul meg, amikor valaki a saját anyagi biztonságából mondja a szociális nyomorúságban vergődőnek: "Tudod, a pénz nem boldogít!" A pénz, a vagyon csak önmagában valóban nem boldogít, de ha van kivel megosztani, ha egészségesek vagyunk, ha tudunk hálaadással élni javainkkal - akkor már boldogíthat minket is másokat is. A baj az, ha javaink-adta lehetőségeinket csak a magunk hasznára fordítjuk. Az önző embernek pedig igen nagy az önigazsága is, ezért gúnyolták a farizeusok Jézust...
Sokat fejlődött a világ Jézus kora óta, de egyben úgy látszik a helyzet változatlan: a vagyon csábítása ugyanolyan nagy, s ugyanaz, mint régen volt: Akinek van, az azt gondolja, pénzért mindent megvehet, aki pedig pénz dolgában szűkölködik, az meg úgy hiszi, hogy az anyagi jólét az minden boldogságnak a forrása. Nemcsak filmekben, de a hétköznapokban is tapasztalható, hogy ez bizony nem így van. Sok olyan "egzisztenciális/érzelmi menekült" (többnyire hölgyekről van szó, de persze akadnak férfiak is) embertársunk sínylődik kényszer-házasságokban, amik álomszépen indultak, s rémálom lett belőlük... A szülők szeretetlenségét, gondoskodásuknak gyermokkorban megtapasztalt hiányát nem pótolja a jólét, a házaság papír-alapú anyagi biztonsága! Menekülni lehet otthonról, de ha nem a szív, hanem a teli has és a vastag pénztárca a tanácsadó, akkor szinte előre megjósolható, hogy az ilyen "házasság" zátonyra fut... Hiába mondogatják, "a szerelemnél az érdek még fontosabb" - a lelket hosszútávon becsapni nem lehet. Egyszer - ahogyan tartja népi szólás - a szög úgyis kibújik a zsákból...
Jézus látszólag, de csak látszólag(!) szól a válás ellen. Ha valaki paráználkodik, azaz hűtlenné válik, akkor még Jézus is "helyénvalónak" tartja az elválást. Nemcsak embertársával paráználkodhat valaki - ezt nevezik meleg-csalásnak -, de paráználkodhat valaki itallal, kártyával, droggal stb., sőt még munkával is - ezek az ún. "hideg-csalások". Ha azonban két ember esküvel is fogadja egymásnak, hogy jóban-rosszban kitartanak egymás mellett életük végéig, akkor megvalósítják Isten akaratát. Egyszeri, s megismételhetetlen életünket feláldozhatjuk a "páros lét oltárán", de ebben jelen kell hogy legyen a kölcsönösség, azaz a szabad akarat - enélkül csak múlandó érdeken nyugszik a párkapcsolat. Egyik ember sem lehet olyan arrogáns, hogy pimasz módon kihasználja társa egyszeri és soha meg nem ismétlődő életét! Ajándékai vagyunk egymásnak, s ha nem így tekintünk fiatal korunkban jövőnkre, akkor prédának, skalpnak, élvezeti eszköznek, azaz "tárgynak" tekintjük a másikat, akiben pedig ugyanúgy Isten lelke rejtőzik, mint bennem, s minden emberben...
Jézus Urunk tehát azt jelenti ki a farizeusoknak, s egyben minden kor emberének is: tartsák, tartsuk tiszteletben az isteni, életet védő törvényeket, valósítsák, valósítsuk meg az Isten szeretet-akaratát az élet minden területén. Azaz éljen mindeki úgy a házasságában - ha abban élhet -, hogy az az egység, amit amit az Isten szerzett, azt ne kelljen embernek szétválasztani...
Üdvösségünkért.
A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm Neked életemet, melyet oly sokszor nem örömmel élek. Kérlek taníts meg szeretni önmagamat úgy, hogy létezésem örömével másoknak szolgálva kiteljesedhessek Tebenned, s egykoron eljuthassak minden kérdésem válaszához, Tehozzád! Ámen
Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
Mt 7,7
A Hegyi Beszéd egyik legszívhezszólóbb biztatása ez a mondat. Amikor lehetőségeink megszűnni látszanak, s már nem látunk kiutat, amikor körülmények fojtogatják minden próbálkozásunkat s csődöt mond minden stratégiánk, amikor segítség helyett csak pofonokat kapunk és úgy érezzük feladjuk, mert nem bírjuk tovább, akkor hangzik ez a jézusi biztatás: Kérjetek!
Mindenekelőtt az Istentől. Ne kegyeskedve, hanem őszintén, nem hosszan, hanem lélekből megfogalmazva, hiszen Isten tudja mire van szükséged... Ne gazdagságot kérj, ne egészséget, hanem ismeretet! Annak a lehetőségét, hogy megismerd Isten szeretetét, hiszen akkor meglátod: az egészség az múlandó, s mindig csak részleges, a gazdagság az relatív és mindig fogyatkozó, de az Isten ismerete az átível ebből a látható világból abba a láthatatlanba...
Annyi mindent kértünk már magunknak és szeretteinknek, s valljuk meg őszintén, többnyire evilági dolgokat tettünk meg kérésünk tárgyául. Látnunk kell azonban, hogy a mai nappal is közelebb kerültünk ahhoz a pillanathoz, amikor ki kell mennünk ebből a világból... Nem kerülhetjük meg tehát a kérdést: Mi is a legfontosabb a létezésemben? Ha majd ott állunk "mezítelenül" semmit sem birtokolva, hiszen mindent hátrahagytunk lelkünk földi porhüvelyével együtt ebben a világban, akkor lesz-e valami reménységünk arra, hogy továbblépjünk az Isten világa felé vagy maradunk a létezés örök istennélküli süket ködében, hiszen nem tudjuk hogyan tovább, merre a Fény s már visszaút sincs...
Oly sok mindent keresünk lázasan. Gyermekként rajongunk a játék izgalmáért, s a világ sok csodájának megismeréséért, később önmagunk fontosságában fürdünk, s a szerelem rózsaillatát kívánjuk eszelősen, s mikor fedél van a fejünk fölött, s családunk körbevesz, a keresés mégsem szűnik meg. Gyermekeink növekedésében, életéveink gyarapodásában és erőnk megkopásában újra és újra keresünk... de mit is? Az okot a létünkre! Az ajtót, hogy beléphessünk oda, ahová egész életünkben, a kereséseink vibrálásában forró csókjaink időnélküli fontosságában, gyerekeink kacagásában és őszinte imádságainkban mindig is vágytunk: az Istenhez... Ha keresünk - találunk. Ha zörgetünk - megnyittatik nekünk... csak végre kérnénk már!
Vétkeink, mulasztásaink...
A mai nap imádsága:

URam! Kegyelmeddel támogass mindenben! Ámen
   

Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket,
nektek is megbocsát mennyei Atyátok.
Mt 6,14
Az evangélium tanúsága szerint a Keresztrefeszített utolsó szavaival megbocsátott gyilkosainak: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" (Lk 23,34) Ezzel olyan példát adott, amit csak kevesek tudtak követni -, akiknek mégis sikerült ezt az emberfeletti mondatot kimondaniuk, azokból mártírok lettek. A mártíromság karizmája azonban nem egy általános kegyelmi ajándék... A többség képtelen az ilyen emberfeletti dolgokra. Legalábbis úgy hiszik, mert a történelem számos esetben bebizonyította már, hogy a "jelentéktelen-életű kicsikben" milyen nagy lélek, milyen hatalmas áldozatkészség is lakhat. Isten mindent megbocsát, de vannak dolgok, amikre azt mondjuk: nem lehet, nem tudjuk, s nem is akarjuk megbocsátani!
Néhány hete az egyik német égi csatornán az orosz alvilágról és büntetésvégrehajtási szisztéma nem mindennapi borzalmairól mutattak be egy igen érdekes dokumentumfilmet. Ha csak azt a tényt említem, hogy az elmúlt 50-60 esztendőben a Nagy Szovjetúnióban és az utódállamokban minden negyedik(!) ember közelebbről is megismerhette a nagyorosz igazságszolgáltatás mélységeit, akkor nyilvánvalóvá válik, miért mondta az egyik riportalany - maga is éveket ült börtönben -, "Az orosz emberek egyik fele a börtönben volt, a másik fele pedig várta, hogy börtönbe csukják." Milliók kerültek rács mögé, mert a puszta túlélésért választották a kriminalitás útját... Elképzelni is borzasztó, hogy milyen az, amikor egy ország ennyire meghasonlik önmagával! De még ilyen helyzetben sem vész el teljesen az emberek természetes etikai érzéke... A börtönön belüli szigorú alvilági hierarchiában a fogvatartottak bosszúja elől azok az elítéltek gyakorlatilag sosem menekültek meg, akik szexuális bűncselekményt követtek el - gyermekeken... Két eset volt lehetséges: vagy agyonverték őket, vagy felakasztották magukat - sokan inkább ez utóbbit választották.
Vannak bűnök, amikre az embernek nincsen bocsánata - csakis az Istennek. A híres igehirdető, Spurgeon mondta: "Aki nem gerjed haragra a gonosz miatt, az nem szereti a jót." Spurgeonnak igaza volt. A bűn bizonyos formáival szemben, mi emberek sokszor tehetetlenek vagyunk, csak azt tudjuk tenni, hogy botránkozunk, s imádkozunk. Tény, hogy a bűnelkövetők jelentős része maga is áldozat, de az Isten nem azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg az embertelen gyilkosoknak, hanem azt, hogy imádkozzunk! Mindenért. Ki ezért, ki pedig azért. Annyi bizonyos, hogy én magam azoknak a táborába tartozom, akik nem a szexuális deliktumokat elkövetők lelki üdvéért imádkozik, hanem azért, hogy az Isten igazsága érvényesüljön! Az, hogy Isten majd megbocsát azoknak is akik, erkölcsi hulladékai a társadalomnak, akik tehetnék a jót, de még sem teszik - ez már az Isten dolga, nem az enyém. Jézus URunk is kötélből korbácsot font vagy éppen átkot mondott a fügefára... Vajon mit akart ezzel mondani? Bizonnyal nem azt, "Kedves bűnös emberek, minden rendben van, csak így tovább!"
Jézus URunk azt mondja: egymásnak bocsássunk meg, ha vétkeztünk. A vétek azt jelenti, nem szándékos bűn, nem a másik megsemmisítésére törekvő gyilkos akarat, hanem olyan bűn, ami sajnos megtörténik, mert emberek vagyunk, s esendők. Indulatosak is vagyunk, s olykor-olykor mulasztunk. Takaródzni azonban azzal, amikor égbekiáltó disznóságokat, háborús mocsokságokat követnek el, hogy... hogy... "De hát a lónak is négy lába van, s mégis megbotlik!" - a józanul gondolkodó ember számára elfogadhatatlan.
A napi Miatyánkban elmondott szavak tehát súlyos teherként nehezednek ránk, hiszen Isten csak akkor bocsátja meg a mi vétkeinket, ha mi is hajlandóak vagyunk megbocsátani másokét. A problémát itt is az okozza, hogy az ember kettős mércével mér: súlyos bűnnek tartja felebarátja vétkét, saját bűneit viszont csupán enyhe vétkeknek látja - ez a "szálka és gerenda" klasszikus esete, de említhetnénk az adós szolgát is, aki "reflexből" ütötte-verte-fojtogatta a szolgatársát, akinek igazán elengedhette volna azt a néhány száz dénáros tartozását, hiszen neki tízezer talentumot engedett el az ura...
Megbocsátani másoknak, akik megbántottak minket igen nehéz, valójában csak akkor tudjuk ezt megtenni, ha szeretjük őket. Ha nem szeretjük felebarátainkat, akkor bosszantó vétkeik idővel akár gyűlöletté is válhatnak... A hívő ember azért menekül Teremtő URához, mert jól tudja, hogy a vétek nem más, mint a bűn örvényének az ártalmatlannak tűnő sodrása. Aki azonban nem tér meg, nem fordul vissza, az már csak akkor döbben rá a bűn halálos voltára, amikor már nem tud belőle szabadulni...
Szerző: Andre Lowoa  2018.01.20. 11:29

5 győztes döntés

Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 2Korinthus 5:17

Tegnap megtanultuk, hogy végső soron a személyiséged a döntéseiden alapszik. Itt van 5 győztes döntés, amik segítenek meghatározni a sorsod.

1. Dönthetsz úgy, hogy egészségesebb légy. Ahelyett, hogy azon siránkozol, hogy nincs sportoló testalkatod, találj módot ara, hogy növeld az energiád, csökkentsd a stresszt, aludj többet és legyen több erőd. A Zsoltárok 119:73 azt mondja: "Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat!" Ha fejleszted az életed kontrollálható részeit, azzal csökkented a nem-kontrollálható részek negatív hatásait.
2. Dönthetsz úgy, hogy elmélyítesz kapcsolatokat. A visszautasítástól való félelem megakadályozza a kötődést, és az egyetlen módja a félelemtől való megszabadulásnak, ha azt teszed, amitől a legjobban félsz. Tanulj meg kommunikálni, cseréld le a rossz kapcsolatokat, és nyílj ki, kockáztasd meg, hogy kapcsolatba kerülsz valakivel.
3. Dönthetsz úgy, hogy bízol Istenben, bármi is történjen. "Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám." (Zsoltárok 34:2) Amikor elérsz az életedben arra a pontra, hogy azt tudod mondani: "Áldom az Úr nevét, bármi is történjen" az egy olyanfajta biztonság, amit nem fogsz megtalálni se Hollywoodban, se a Capitol Hillen, vagy a Wall Streeten. Ez egy olyan magabiztosság, ami az Istennel való kapcsolatodra épült!
4. A te döntésed, hogy miről gondolkodsz. A XX. század folyamán a tudósok azt hitték, hogy a felnőtt agyat nem lehet megváltoztatni. Amikor 2002-es Béke-Nobel-díj nyertese bebizonyította, hogy az agy "újraprogramozahtó", a tudomány végre elért a Biblia állításához: "hagyjátok, hogy Isten új emberré formáljon azáltal, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat" (Róma 12:2 LB). Az éned az emlékeidből épül fel, az emlékeid pedig a gondolataidból. Etesd az elméd igazsággal - Isten igéjével.
5. Választhatod Jézust megváltódnak. Itt nem csak arról beszélek, hogy Jézus megváltott a bűneidből, hanem arról, hogy engedd őt, hogy megmentőd legyen minden nap. Az ad erőt, hogy végigjárd az utat, amit a döntéseid által választottál, ha engeded, hogy Jézus megmentsen. "Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Korinthus 5:17)

Te választod meg, hogy Isten mennyire áldja meg az életedet, Ő csak rád vár, hogy kijátszd a legjobb ütőkártyádat. Sohasem túl késő változni. Amikor meghozod az öt győzelemre vezető döntést, Isten a kezedbe adja a győzelmet.

Mondd el ezt az imát ma: "Drága Istenem, vannak olyan dolgok az életemben, amikkel miattad, az élet menete miatt, vagy mások miatt kell megküzdenem, és ezeket nem szeretem. De köszönöm az ütőkártyát. Köszönöm, hogy a saját képedre formáltál, így van választási lehetőségem. Ma a te hatalmadban és erődben úgy döntök, hogy egészségesebb leszek. Azokat a dolgokat választom, amik több energiát és egészségesebb elmét, testet és érzelmeket adnak. Uram, úgy döntök, hogy egészséges kapcsolatokat építek. Nagyon félek, de meg fogom kockáztatni, hogy új, egészésges kapcsolataim legyenek. Azt akarom, hogy a szeretet legyen a legnagyobb cél az életemben; azt akarom, hogy az életem szeretetre épüljön. Istenem, én úgy döntök, hogy bízom benned a körülmények ellenére. Áldalak, bármi is történjen! Bízom benned, hogy életem minden részlete a javamat szolgálja. Uram, tudatosan döntök arról, hogy mit gondolok - nem kell több szemét. Segíts, hogy az életemet pozitív emlékekkel és az igazság szavával töltsem meg. És mindenek felett, Jézus, téged választalak szabadítómnak. Szükségem van a megváltásodra, de arra is, hogy önmagamtól megments. Szükségem van rád, hogy segíts "újraprogramozni" a testem, a szívem, az elmém és a kapcsolataim, hogy az életem hátralevő része a legjobb rész legyen. Jézus nevében. Ámen"



A bölcs odafigyel az örökkévalókra

“Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Korinthus 4:18)


Miközben arra törekszel, hogy az Úr által kijelölt célokat elérd, fontos arra emlékezned, hogy a földi élet csak egy ideiglenes megbízás. Az, hogy tudatában Vagy az igazságnak arra kell késztessen, hogy gyökeresen megváltoztasd az értékrendedet és arra figyelj, ami mindörökké fontos.

Amint C.S. Lewis megállapitotta, „Minden, ami nem örök, örökké haszontalan.”

Végzetes hiba azt feltételezni, hogy Isten az életed céljául az anyagi jólétet vagy a világ szemében való népszerűséget jelölte ki. A gazdag élet a legkisebb mértékben sem kötődik az anyagi jóléthez. A hűség az Úrhoz nem jelent biztos sikert a karrieredben vagy akár a szolgálatban. Soha ne összpontosíts ideiglenes kincsekre.

Pál hű volt, mégis börtönbe vetették. Keresztelő János hű volt, mégis lefejezték. Hűséges emberek milliói váltak mártírrá, mindenüket elvesztették, vagy életük végéhez érve semmit sem tudtak felmutatni. De az élet vége nem maga a vég!

Amikor az életed nehézségekkel van tele, mikor a kétely gyötör, vagy azon gyötrődsz, hogy érdemes-e Krisztusért élni, jusson eszedbe, hogy még nem vagy otthon. Halálod pillanatában nem otthonodat hagyod el, hanem az otthonodat találod meg.

Beszéljünk róla:
- Gondolj a célokra, amelyeket törekszel elérni nap mint nap. Hogyan tükröznek az erőfeszítéseid egy végtelen távlatot?
-



A szeretetre való készség szellemi fittséget követel meg


„Mindent eltűr, mindig bizakodik, mindig remél, mindenben kitart. Ez a szeretet soha nem fogy el.” (Korinthusiakhoz írt első levél 13:7-8a, NIV fordítás).

Isten ereje nélkül nem tudsz úgy szeretni, ahogy Ő teszi, mert az emberi szeretet véges.  

Ha úgy érzed, semmi nem éri meg annyira, hogy energiát ölj bele, az élet hiábavalónak és céltalannak tűnik, vagy azt veszed észre, hogy Istent okolod a problémáidért, akkor ezek utaló jelek arra, hogy spirituálisan fásult vagy. Nem vagy kész szeretni, ha ki vagy égve szellemileg.

A Biblia azt mondja az 1Timótheus 4:7-ben, „Szánj időt arra, hogy fitten tartsd magad szellemileg (Phillips fordítás). Hogyan tudod magad lelkileg egészségesen tartani annak érdekében, hogy szeresd az embereket? Úgy, hogy olyan szokásokat veszel fel, amik folyamatosan megújítják a lelkedet.

Íme három tényező, ami segít elkezdened új szokásokat beépítened az életedbe:

Napi csendesség. “Ezért pedig nem csüggedünk. Ha a külső emberünk szenvedést tűr is el és könnyeket, a belső emberünk naponta megújul erejében” (2. Korinthusiakhoz írt levél 4:16 Phillips). A testünk fizikálisan szenvedhet és gyötrődhet, de bensőnkben újra és újra megújíthatjuk lelkünket az Istennel eltöltött idő során.

Nem is tudom, mi vihetné pozitívabb irányba az életedet annál, mint hogy szokássá teszed a mindennapjaidban a rendszeres csendességet az Úrral. Kezdésnek szánj erre tíz percet a napodból. Találj egy olyan helyet magadnak, ahol egyedül lehetsz: az autóban, a hálószobádban vagy a nappalidban, a kertben vagy talán az irodádban. Azután válassz egy könyvet a Bibliából és olvass el egy fejezetet minden nap. Olvasd el, tűnődj el azon, amit olvastál, talán írj le néhány dolgot, ami megfogalmazódik benned. Ez egy olyan jó szokás, ami frissen fogja tartani a lelked.

Házi csoport. A hívő ember házi csoport nélkül árva, ezért mindenképpen szükséged van egyre! A Biblia azt mondja, “Bátorítsátok egymást minden egyes napon” (Zsidókhoz írt levél 3:13a, NIV fordítás). Szükséges, hogy összegyűljetek egy csoporttal hetenként, ahol megoszthatod egyéni szükségeidet és problémáidat, imádkozhattok egymásért és barátokra lelhetsz.

Dicsőítés. A dicsőítés megújít és megelevenít. Helyrerak. A Zsoltárok 59:16-ban olvashatjuk, „Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom szeretetedet minden reggel; mert te vagy az én mentsváram, menedékem a szükség idején” (NIV fordítás). Szükséged van arra az érzelmi felszabadulásra és feltöltődésre, ami az éneklés folyamán történik. Hallgass keresztény dalokat és kezdj el énekelni, azután pedig figyeld, Isten hogy rak rendet a szívedben!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Miért nehéz szeretni másokat akkor, amikor szellemi sivárság uralkodik benned?
  • Készíts tervet napi csendességre: Hol fogsz találkozni Istennel? Melyik napszakban? Mennyi időre? Mit fogsz tanulmányozni? Mire lesz szükséged a Bibliád mellett?
  • Hogyan kérhet Isten arra, hogy dicsőíts, amikor úgy tartod magadról, hogy egyáltalán nem vagy jó énekes?





Amikor döntést hozol, kérdezd meg: mit mond a Biblia?

"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok;"
(János 8:31)


Ahhoz, hogy az életedet a Bibliára építhesd, a Bibliának nagyon határozottan irányadóvá kell válnia életedben. Iránytűnek kell lennie, amiben megbízhatsz irányváltáskor, tanácsadónak, akire hallgatsz, hogy bölcs döntéseket hozhass, és összehasonlítható alapnak kell lennie, amit használhatsz mindenhez, amit értékelni akarsz.

A Bibliáé kell legyen az életedben az első és az utolsó szó.

Sok problémánk azért merül fel, mert döntéseinket megbízhatatlan iránymutatásra alapozzuk: kultúrára ("mindenki így csinálja"), hagyományra ("mindig is így csináltuk"), ésszerűségre ("így tűnt logikusnak"), vagy érzelmekre ("így éreztem jónak"). Mindezek ellenére amire igazán szükségünk lenne, az egy tökéletes iránymutatás, ami sosem vezet rossz irányba. Egyedül Isten szava tölti be ezt a szükséget: "Istennek minden szava színigaz" (Péld. 30:5a).

A legfontosabb döntés, amit ma hozhatsz az, hogy rendezed ezt a kérdést: mi lesz a legfontosabb iránymutató az életedben. Határozd el, hogy függetlenül a kultúrától, hagyományoktól, logikától vagy érzelmektől a Biblia lesz végső iránymutatód. Amikor döntést hozol, határozd el, hogy először megkérdezed: "Mit mond a Biblia?" Döntsd el, hogy amikor Isten mond valamit, hogy tegyél meg, megbízol Isten Igéjében és megteszed, függetlenül attól, hogy van-e értelme, vagy szeretnéd-e megtenni.

Beszéljetek róla:

* a jelenlegi döntéshozó szokásaid szerint ki vagy mi a legfőbb irányadó az életedben?
* mennyire változna meg az életed, ha mindig Isten Igéjének adnád az utolsó szót? (vagy megváltozott az életed, mióta Isten Igéjéé az utolsó szó?)




Az együttműködés elve: Szükségünk van közösségre

„Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róma 12:4-5.)

Ha maradandó, radikális és teljes változást akarsz az életedben, akkor szükséged van egy támogató csapatra.

Isten összekapcsolt minket, hogy szükségünk legyen egymásra; szükségünk van közösségre. A mai igerészünkben Isten azt mondja: „sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai”. A maradandó és végleges változáshoz csapathoz kell tartoznod.

A Saddleback Gyülekezetben van egy "helyreállást ünneplő" szolgálat, ami ezt bizonyítja be újra és újra. Már 22 éve segít meglátni az embereknek, hogy milyen változások történtek az életükben, úgy, hogy kis csoportban támogatást, megerősítést és bátorítást nyújt nekik. Nincs szükséged sok emberre, csak néhányra. Ez a lényege a gyülekezeti családnak.

Folyamatosan bátorítom új tagjainkat, hogy csatlakozzanak egy kis csoporthoz, vagy indítsanak el egyet. Egyszerűen csak össze kell szedni néhány barátot, és eldönteni, hogy hetente egyszer összejöttök Bibliatanulmányozásra. Ebből aztán mélyebb barátságok nőhetnek ki.



Kezeld az érzelmeidet

 

Viselkedéseteknek olyannak kellene lennie, amilyet Jézus Krisztus bemutatott nekünk. 
(Filippi 2:5, TLB fordítás)

 

Ha boldogulni szeretnél az életben, akkor meg kell tanulnod uralkodni az érzelmeiden. Ha olyan érzelmeid jelentkeznek, amelyek nem arrafelé visznek, amerre menni szeretnél, akkor két választásod van: vagy megváltoztatod őket, vagy át kell fordítanod őket valami mássá.

Néha változtatnod kell az érzelmeiden.

Vannak érzelmek, amelyek annyira rombolóak, ártóak, fájdalmasak és annyira nem célra vezetőek, hogy egészen egyszerűen az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy megváltoztatod őket. Meg kell változtatnod azt, amit érzel.

A Filippi 2:5 azt mondja: "Viselkedéseteknek olyannak kellene lennie, amilyet Jézus Krisztus bemutatott nekünk."

Viselkedésed magában foglalja az érzelmeidet, tehát a benned lévő érzelmeknek ugyanolyanoknak kellene lenniük, mint amilyenek Jézusban is voltak. Fel kell tenned magadnak a kérdést: „Hogyan érezné magát Jézus ebben a helyzetben? Feldühítené őt annak a pincérnek a viselkedése? Nem. Ordítana azzal a személlyel? Nem. Fent lenne Jézus egész éjszaka a kezeit tördelve és azon aggódva, hogy valami nem fog sikerülni? Nem. Félne Jézus? Nem.

Ezután rögtön figyelmen kívül kell hagynod minden olyan érzést, ami nem tesz téged Jézushoz hasonlóvá. Ha Jézus nem azzal a lelkülettel válaszolna a feleségednek, akkor neked sem kellene. El kell hagynod azt a fajta gondolkodásmódot és inkább azt kellene kitalálnod, hogy mit tenne Jézus abban a helyzetben.

Néha át kell fordítanod az érzelmeidet valami mássá.

Amikor Matthew fiam meghalt, az elképzelhető legmélyebb gyászba kerültem. Azonban a feleségemmel együtt már az első pillanatban eldöntöttük, hogy ezt a gyászt átváltoztatjuk valami jóvá és a fájdalmunkat arra használjuk, hogy más embereknek segítsünk. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Saddleback Gyülekezettel házigazdái lettünk az évente megrendezésre kerülő, mentális betegségekkel kapcsolatos konferenciának. Nem engedem, hogy kárba vesszen az a fájdalom, amin keresztül megyek, hanem jó célra szeretném fordítani.

A legnagyszerűbb szolgálataid nem az erősségedből és legnagyobb sikereidből fognak származni. Legjobb szolgálatod származhat a legmélyebb fájdalmaidból.

Mely fájdalmaidat használod jó célra? Ha annyira mély sebeid vannak, hogy beszélni sem szeretnél róluk, akkor meg kell tanulnod kezelni az érzelmeidet. Néven kell nevezned a fájdalmadat, tekintsd kihívásnak és változtasd át őket. Majd használd fel valami jó célra.

Beszéljetek róla

  • Miért van az, hogy néha egyszerűbb úgy éreznünk, ahogyan szeretnénk érezni, ahelyett hogy arra gondolnánk, Jézus hogyan érezne abban a helyzetben?
  • Mit kell tenned ahhoz, hogy feltedd magadnak ezeket a kérdéseket minden helyzetben?
  • Mely fájdalmaidat tudod arra használni, hogy másoknak segíts?




Minél többet adsz, annál nagyobb befolyással leszel a környezetedre


"Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik." (Zsoltárok 112:9)
A nagylelkűség kiterjeszti a befolyásodat. Minél nagylelkűbbé válsz, annál nagyobb befolyással bírsz majd.
A befolyás mértéke nem abból ered, hogy mit kapsz az életben. A befolyás abból ered, hogy mit adsz és minél többet adsz, annál nagyobb befolyással bírsz majd.
A Bibliában, a Példabeszédek 11:24-ben azt olvassuk, hogy "A nagylelkűek világa egyre nagyobb és nagyobb lesz, a fösvényeké pedig egyre kisebb és kisebb." (MSG fordítás)
Negyven évvel ezelőtt, amikor Kay és én összeházasodtunk, 10%-ot kezdtünk el adakozni. A házasságunk első évének végére ezt megemeltük 11%-ra. A második év végére már 12%-ra emeltük. A haramadik év végére pedig 13%-ra emeltük. A 40 év alatt minden évben - még a szűkösebb években is - emeltünk egy kicsit a tized összegén.
Miért? Mert azt akartam, hogy a szívem minden évben egy kicsit nagyobbra nőjön. Még inkább olyanná akartam válni, mint Jézus. Áldott akartam lenni. Szent akartam lenni.
Nem azért tettük, hogy ezzel felvágjunk. Sőt, igazából több mint 25 évig ezt senkinek nem is említettem. Minden évben csendben növeltük a tizedünket egészen addig, amíg 10 évvel ezelőtt elkezdtük a jövedelmünk 91%-át eladakozni és csak a maradék 9%-ból élni.
Azért csináljuk, mert Istennél többet semmiképpen sem adhatunk, és ahogy többet adakoztam, nagyobb hatással kezdtem lenni a környezetemre.
Isten azt akarja, hogy a te életedben is ez történjen. Hogy állsz a nagylelkűséggel?
Beszéljetek róla:
  • Miért fontos az, hogy a kis dolgok terén ugyanúgy hűséges legyél Istenhez, mint a nagyokban?
  • Hogy állsz az adakozással (a 10% Istennek való odaszánásával)? Hogyan vezetett téged Isten a minél nagyobb adakozásban? Mi volt rá a válaszod?
  • Milyen hatással szeretnél lenni a környezetedre, a közösségedre és a világra? Mit tehetsz azért, hogy megmutasd Istennek, hogy rád bízhatja ezt a felelősséget?
Szerző: Andre Lowoa  2018.01.20. 10:36

2001. december 10.

Ó Uram, emelj fel,
amikor attól félek,
hogy tévedésbe esem!
Mutasd meg, hogy a Te jelenlétedben,
ragyogó világosságodban járok!
Engedd hallanom angyalaid szárnya rebbenését
és szentjeid lantját!
Nem szeretnék aggódni e világ
nagy eseményei, csodái vagy jelképei miatt.
Ez mind nem érdekel engem.
Elég számomra Téged szolgálnom, Uram.
Házadban szolgálni,
udvaraidban járni-kelni, ha megengeded,
és ruhád illatát magamba szívni,
ami minden léleknek fel lesz kínálva.
Elég nekem látni, amint kezedbõl és ujjadról
tiszta mirha csordul,
amikor a lelkeket felkened,
és látni, hogy Te mennyire örülsz ennek.
Irántunk tanúsított jóságod végtelen,
kegyelmeddel felemelsz, hogy lássuk dicsõségedet.

Vassulám, bízz bennem! Én több vagyok a lelkedre vigyázó õrnél! Hordozd szívedben Oltáriszentségemet 1, és illatosíts meg engem! Én vagyok e nagy mû Szerzõje. Édesítsd meg Szívemet, mert tele van bánattal és csalódással. Evangelizálj, beszélj és mondd azokat a szavakat, amelyeket én adtam neked! Tedd széppé Egyházamat, és töltsd el gyermekeim szívét-lelkét mindazzal, ami ÉN VAGYOK! Felejtsd el félelmedet! Nem vagy tévedésben. Te nem.

Én vagyok a te Atyád, és gondoskodom rólad. 2 JTalán jöhetnél gyakrabban is hozzám, leányom, hogy írj. Örömet szerezne ez neked? (…) Majd találok számodra idõt.

És Te? Te akarod-e, Uram? El fogom fogadni válaszod.

Leányom, még sok üres lap van elõttem, amelyeket tele kellene írni, felkenve õket nemes mondanivalómmal. Mûvem hímzéshez hasonlít. Megterveztem minden részletet, és ehhez találnom kellett egy darab tiszta vásznat, amelyre saját kezemmel rajzolom rá a díszítõ minták rózsáit, ahogy kigondoltam. Aranyszállal hímeztelek ki téged, így felfrissítve a rózsákat, hogy édes illatukkal árasszák el az egész világmindenséget.

Hangos könyv vagy te is. Még van benne is néhány lap, amit tele kell írni. Te az én kezem mûve vagy, és nekem be kell fejeznem mûvemet.

Megadom a béke idejét az egész világnak

(A 2001. december 10-ki üzenet folytatása)

Nem hallottad?

“Emészt a buzgóság házadért” 3

De igen, Uram, olvastam Szavadban…

Én vagyok házamnak és házam népének õre. Gyötrõdöm, mert azt kell látnom, hogy házamat darabokra tépték. Nem olvastad?

“A tétlenség miatt meghajolnak a gerendák,
és ha nincs gondosság, beázik a háztetõ.” 4

Az én házamat megvetették. Minden házért fizet valaki. Házamat saját Vérem árán vásároltam meg. Miért nem figyelt oda senki könyörgésemre, amikor azt kértem az Atyától, hogy legyetek egy? Ha ma válaszolnátok felszólításomra és engedelmességet mutatnátok, egy kehelybõl részesednétek egy oltár körül.

Ó Uram, vajon hányan hiszik el valóban, hogy Te szólsz hozzám és Te mondod, hogy legfõbb vágyad az egység? Az egység és az egy kehelyben való részesedés egy oltár köré gyûlve?

Ki kell nyitniuk a szívüket és hinni fognak…

Ó Krisztusom, drága Testedet
még hányszor kell átszúrni, lándzsával megnyitni
és részekre szaggatni, míg megértjük,
hogy a “megosztó” eszközeiként
mi magunk osztottuk meg Testedet.
Nem szándékosan tettük.
Segíts, hogy megtaláljuk és megõrizzük a maradékot, amit Egyházad szentnek nevez!
Segíts, hogy újból összerakjuk!

Ha az egyházak képesek elhárítani azokat a visszahúzó akadályokat, amelyek gátolják, hogy egyesüljenek, amelyek a Szentírás szerint útját állják közöttük a hit, a szeretet és az imádás megvalósulásának, hûséges leszek ígéretemhez és megadom a béke idejét az egész világnak.
Ez a béke mindenkit Misztikus Testembe fog gyûjteni, beteljesítve Szavaimat, amelyeket értetek mondtam Istenhez, az Atyához imádkozva, amikor így esdekeltem:

“Legyenek mindnyájan egy.
Amint te, Atyám, bennem vagy
és én tebenned,
úgy legyenek egy õk is mibennünk,

és így elhiggye a világ,
hogy te küldtél engem” 5

Ez a könyörgés, amelyet isteni ajkam mondott, még mindig, minden pillanatban visszhangzik a mennybõl. Szavaim azért könyörögtek, hogy lelki egységre jusson az egész világ, de nem a szerzõdések aláírásával létrejött egységre. Hogy beteljesedjenek Szavaim, ahhoz az egyházaknak elõször az alázatot és a szeretetet kell keresniük, olyan kegyelmeket, amelyeket a Szentlélek által és nagy bûnbánatban lehet elnyerni.

Ne csodálkozz ígéretemen! Aki a kegyelem által meghívást kapott, az eggyé lesz a Háromságos Istennel, és nincs többé egyedül, mert mi élünk õbenne. Õbenne lakozunk. Miután ily módon lakóhelyet készítettünk benne, birtokba vesszük õt, õ pedig minket.

És téged is így hívtunk meg a mi tiszteletünkre és dicséretünkre, leányom, hogy szolgálj minket, de nem csupán egy vagy két órán keresztül, hanem hogy megszakítás nélkül egész nap velünk légy, és állandóan keresd Egyházam boldogulását. Fáradozásod hozzon békét! Legyen minden Szavam az Egyház javára, hogy így elteljen áldásaimmal! Gyarapodj isteni szeretetemben, leányom, és csókom frissítse fel testedet-lelkedet! Ne zavarjon meg és ne is aggódj, ha elnyomóid üldöznek. Légy olyan, mint a liliom, légy mentes az aggodalmaktól! Atyai csókom vigasztalja meg a szíved, fékezze meg ellenfeleidet és ûzzön el minden zavaró gondolatot, ami nem tõlem való! Fogadd örömmel vigasztaló Szavaimat és értsd meg, mily közel vagyok hozzád!…


1 itt Krisztus saját magára gondol. Jézus szereti magát “Atyának” nevezni, máskor is elõfordult, hogy ezt mondta. Emiatt vádoltak igazságtalanul, hogy összekeverem a Szentháromság Személyeit… }
2 vö. Iz 9,5.
3 Zsolt 119,139
4 Préd 10,18
5 Jn 17,21
Szerző: Andre Lowoa  2018.01.20. 08:48

A lelkigyakorlatot vezeti:

Bocsa József piarista atya

Török Iván pszichológus, mentálhigiénés tanácsadó, szenior szupervizor

 

A lelkigyakorlat ideje:

2018. február 9. (péntek) 12 órától - február 11. (vasárnap) délutánig/13 óráig

 

A lelkigyakorlat helye:

Kármelita Rendház (5440 Kunszentmárton, Munkácsy M. u. 1.)

 

Jelentkezés, szállással, ellátással kapcsolatos információk:

Forgó Andrea +36 30 532 47 62-es telefonszámon

vagy a forgoandi@gmail.com címen.

 

Jelentkezési határidő: 2018. január 20.

 

Szerző: Andre Lowoa  2018.01.20. 08:44

A szétszórtság

A lelkipásztori gondoskodás gyakran nagyon sok dologban elkötelezi a lelket, ezért képtelenné válik arra, hogy mindennel foglalkozzon, mindent ellásson a túl sok aggodalomtól gyötörten. A bölcs (a Prédikátor könyvében) megfontolt szavakkal int: „Fiam, ne kötelezd el magad túlontúl sok dologban.” Amikor ugyanis elménket a sok gond szétszórttá teszi, nem tud az egyes tevékenységeinkben teljességgel jelen lenni. Amikor a cselekvést túlzott aggodalmaskodás kíséri, a lélekben nincs meg többé a belső összeszedettségből származó erő: csak arra figyel, hogy jól alakítsa a valóságot, amelyben elköteleződött, de elfeledkezik önmagáról. Tud jól végezni igen sok dolgot, de nem gondoskodik saját magáról.

Nagy Szent Gergely: Lelkipásztori regula





A totalitarizmus kihívása

Tíz év boldog papság után az ország totalitárius elnyomó rendszere megvonta tőlem a szolgálat gyakorlásához szükséges engedélyt. Arra kényszerültem, hogy világi munkát keressek magamnak, miközben folyamatosan szemmel tartott a rendőrség, azzal a céllal, hogy mindenkitől elszigeteljen.

Ekkor már mély tapasztalatom volt a paptársakkal megélt közösségről, és ennek a közösségnek a fönntartása mentett meg ezekben az években.

Hetente találkoztunk, bár nagy volt a veszélye annak, hogy lelepleződünk és megtorolják. De úgy éreztük, közösségünk olyan hatalmas érték, amiért érdemes minden kockázatot vállalni. Ezeken az összejöveteleken gyakran elmélkedtünk Jézus egységért mondott imájáról (Jn 17). A Zsinat vezetését és bátorítását követve (PO 8) megosztottuk egymással tapasztalatainkat arról, kinek-kinek hogyan sikerült az evangélium szerint élnie a maga élethelyzetében.

Ebben az egységben – és az egység által Jézus köztünk való jelenlétében – találtuk meg az erőt a túléléshez. Nem tudom eléggé aláhúzni ennek a közösségi tapasztalatnak a fontosságát a drámai pillanatokban és papi életem minden szituációjában.

Miloslav Vlk bíboros




Ajándék és titok

Aki az egyházi rend szentségének felvételére készül, egész testével földre borul és homlokával a templom kövezetét érinti, kinyilvánítva ezzel teljes készségét arra, hogy elfogadja a rábízott szolgálatot. Ez a szertartás veretes módon jelölte meg papi életemet. Évekkel később, a Szent Péter-bazilikában, – midőn a Zsinat éppen kezdetét vette – visszagondolva pappá szentelésem pillanatára, írtam egy verset, amelyből szeretnék idézni:

„Te vagy, Péter. Te vagy itt a Kő, amin a többiek járnak, hogy eljussanak oda, ahová lépteiket vezeted. Te e lépések támasza akarsz lenni. ”

Miközben ezeket a szavakat írtam, Péterre és a papi szolgálat egész valóságára gondoltam, arra törekedve, hogy hangsúlyozzam e liturgikus leborulás mély jelentését. A papszentelés kezdetén a kereszt alakban földre borulás azt jelenti, hogy Péterhez hasonlóan befogadjuk életünkbe Krisztus keresztjét, és az Apostollal együtt „padlóvá” válunk testvéreink számára. Ez minden papi lelkiség legmélyebb értelme.

II. János Pál: „Ajándék és titok”



Elveszíteni magunkat Istenben

Az istenszeretet mértéke az, ha mérték nélkül szeretjük őt. Ez a tiszta és mérték nélküli szeretet az embert beleviszi az Istennel való legbensőbb egységbe, amelyben az emberi szabad akarat és a szeretet, Isten ajándéka találkoznak és átölelik egymást.

Mikor tapasztalja már meg a lélek ezt az erőt, amellyel – megrészegülve Isten szeretetétől és megfeledkezve önmagáról – mindenestül Isten felé lendül, Istennel egyesülve egy lélekké válik vele és azt mondja: “Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten”? Kétség nélkül boldognak és szentnek mondom azt, akinek megadatik hasonló tapasztalat ebben a halandó életben, akár ritkán vagy csak egyetlenegyszer, futólag, csak egyetlen pillanatig. Mert amikor elveszíted magad, mintha nem is léteznél, nem érzékeled saját magadat, kiüresíted önmagad és majdnem megsemmisülsz, az olyan, mintha már az égben lakoznál.

Szent Bernát: Isten szeretetéről





Kétszeres közösség

Az a gondolat, hogy a kommunió (közösség) a szentháromságos életben való részesedést jelent, különösen János evangéliumában jelenik meg. A tanítvány földi zarándokútja során a Fiúval való kommunió által már részesedhet az Atya és a Fiú isteni életében: „A mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és a Fiúval, Jézus Krisztussal.” (1Jn 1,3)

Ez az Istennel és egymással való közösség maga az Evangélium hirdetésének célja és a kereszténységre való megtérés célja: „Azt hirdetjük tehát, amit láttunk és hallottunk, hogy ti is közösségben legyetek velünk.” (1Jn 1,3)

Tehát ez a kettős kommunió Istennel és egymással elválaszthatatlan. Ha megszakad a közösség Istennel, ami az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való közösség megszakadását jelenti, akkor eltűnik az egymással való közösség gyökere és forrása is. Ha pedig nem éljük az egységet egymás között, akkor a szentháromságos egy Istennel való közösségünk sem élő és igaz.

XVI. Benedek: Általános kihallgatás 2006.





Ne féljetek!

Ha Isten annyira szeret, hogy gyermekeivé fogad bennünket, mit akarhatunk még? Ha Isten szeret engem és fiának nevez, minden másnak csekély értéke van.

Kétségkívül semmilyen szenvedés, semmilyen nehézség, semmilyen áldozat, még a halál sem tud elszakítani ettől a belső örömtől, ettől a derűs boldogságtól és biztonságtól, hogy tudom, Isten fia vagyok és Ő szeret engem.

Nos, kezdem jobban megérteni, hogy Jézus miért mondta oly sokszor tanítványainak: „Ne féljetek!”

Cláudio Hummes bíboros: Mindig Krisztus tanítványai
Szerző: Andre Lowoa  2018.01.20. 08:29

A legfőbb közösségi szolgálat

A püspökök, a papok és a diakónusok szolgálatuk és koruk tekintetében elöljárók, de eközben tudniuk kell, hogy egyenlők a többiekkel. Testvérek, és azok is maradnak, sőt, létüknél fogva – éppen mert elöljárók – nem mások, mint szolgálattevők.

Feladatuk a segítés, vagyis a szolgálat: különösen közösségi szolgálat ez, amelyért elhagyták saját javaikat és családjukat, önmagukat pedig Krisztusnak ajándékozták, aki egy nagyobb családban, az Egyházban él és működik.

Igino Giordani: A kereszténység társadalmi tanítása





Az egész Egyház számára

Kétéves tartózkodásom során az Örök Városban intenzíven „megtanultam” Rómát: a katakombák Rómáját, a vértanúk Rómáját, Péter és Pál Rómáját, a hitvallók Rómáját. (…) Rómát elhagyva nemcsak teológiai tudományom növekedett, hanem papságom is megszilárdult és az egyházról alkotott nézeteim is elmélyültek. Az Apostolok Sírja mellett eltelt intenzív tanulmányi időszak minden szempontból sokat jelentett számomra.

Természetesen még sok más részlettel kibővíthetném ezt a sorsdöntő élettapasztalatot. Ehelyett inkább, mindent összefoglalva azt mondom, hogy Róma által fiatal papi hivatásom európai és egyetemes távlattal gazdagodott. Rómából a papi küldetés egyetemességének azzal az érzékével tértem vissza Krakkóba, melyet oly mesteri módon fejtett ki a II. Vatikáni Zsinat, különösen is az egyházról szóló Lumen gentium dogmatikai konstitúcióban. Nemcsak a püspöknek, hanem minden papnak meg kell élnie magában az egyház iránti gondoskodást, és ezért bizonyos mértékig felelősnek kell éreznie magát.

II. János Pál: Ajándék és titok




Cserépedénybe zárt kincs

Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint Jézus kedvéért szolgátokat. Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon fény”, világosságot támasztott a mi szívünkben is, hogy fölragyogjon nekünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán. Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak, de össze nem nyomorítanak, kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk, üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk, testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. Életünk folyamán váltig halálra szánnak minket Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. Bennünk tehát a halál működik, bennetek pedig az élet.

2Kor 4,5-12



Isten embere, a közösség embere

A pap: Isten embere, az Úr szolgája. Olyan cselekedeteket vihet végbe, melyek túllépnek a természetes hatásokon, mert ő Krisztus személyében tevékenykedik. Rajta keresztül egy magasabb erő áramlik, melynek ő alázatos, magasztos és – az adott pillanatokban – hatékony eszköze; a Szentlélek csatornája.

Mindazonáltal ezt az ajándékot a pap nem önmagáért kapja, hanem a többiekért: a szent dimenzió teljesen az apostoli dimenzióra rendeltetett, azaz a misszióra és a papi szolgálatra. Tudjuk jól: a pap az az ember, aki nem önmagáért él, hanem a többiekért. A közösség embere. A papi életnek ezt az aspektusát ma egyre jobban felfogjuk. A közösségre, különösen is az egyházi közösségre irányuló szolgálat bőségesen igazolja a papság létjogosultságát. A világnak szüksége van rá. Az Egyháznak szüksége van rá.

VI. Pál: A papokhoz, 1968.




Kölcsönösen formálódni

Mindannyian alakuló személyek vagyunk,
és valóságos értelemben
időről időre kölcsönösen formáljuk egymást.
De milyen gyakran megromlanak a személyes kapcsolatok
az elhamarkodott, alaptalan és túlzott ítéletek miatt!
Segítenünk kell egymást, Isten türelmére hagyva a végső ítéletet.
Az Újszövetség egyik legnagyobb ígérete,
hogy Isten szeretete mindannyiunkat befogad és átölel.
Legyünk a befogadás szolgái!

George Herbert: Meghívás az imádságra




Szent világiak

A keresztények számára az evilági valóságok sorsa nem a semmibe hullás: meg kell menteni ezeket, hogy bekapcsolódjanak abba a nagy áramlatba, amely az egész teremtést magával ragadja Isten felé.

Naivitás volna azt hinni, hogy harc és küzdelem nélkül evangelizálhatjuk ezt a világot. Az még túlságosan a „világ fejedelmének” birtokában van, akinek esze ágában sincs elveszíteni zsákmányát!

Talán azt hisszük, hogy kemény erőfeszítéseink nélkül Krisztus át tudja járni a munka világát? Vagy hogy az üzleti világ csak úgy könnyedén megtér az Evangéliumhoz? Vagy a politika, a tudomány, a művészet?

Ha a világot vissza akarjuk hódítani a kegyelem oldalára, annak az a feltétele, hogy az életszentség mindenütt jelen legyen a modern világban. Ebben rejtőzik a probléma: vannak-e szent világiak (szentek… fogalmazzunk világosan: egészen Krisztusnak szentelt emberek, akikben az Ő szeretete lakik, akiket az Ő lelke mozgat?), vannak-e szent munkások, földművesek, vállalkozók és művészek?

Henri Caffarel
Szerző: Andre Lowoa  2018.01.20. 08:22

A gondolatok sokszor fészkek, melyekbe minden gonosz madár lerakhatja tojásait.


Ahol sok a fény, ott sok az árnyék is.


„Aki könyörül a szegényen, az dicsőíti Istent.” (Péld 14,31)

Ha az ember végigmegy egy fővárosi utcán, fél óra alatt annyi rászoruló szólítja meg, hogy kétségbeesik. Nem győzi, pedig szíve szerint segítene. Egész havi fizetését szétoszthatná egy hét alatt, annyi a rászoruló. Hogyan dicsőítsük Istent, ha nekünk is fogynak a tartalékaink? Lehet, hogy a pénzünk kevés – de lelki gazdagságunk végtelen, ha Istenből merítünk! Ha ő a Forrás, akkor nem apad el, van miből osztani. Akkor leleményesen tudok áldott szolgálatot véghezvinni. Adni. Abból, amit én is úgy kaptam – és így magam is gazdag maradok! Bár a matematika nem így tudja. De Isten matematikája más… (Kőháti Dóra)


Amikor remélünk, akkor legyőzzük a félelmet, megértjük a megpróbáltatás értelmét. Bizalmunkat Istenbe vetjük, hiszünk a lehetetlenben, észrevesszük az éjszakában jelenlévő Istent, megtanulunk imádkozni.

Carlo Caretto


Az élet ünnepi istentisztelet, az áhítatnak és hálaadásnak a műve.


Az önzetlenség olyan erény, amit mindig másoktól várunk el.


Azért, mert idefenn
Dermesztő tél havaz,
S rajtunk szeszélyeit,
Zsarnok szeszélyeit tölti
– csitt, semmi az,
A mélyben szent és örök a tavasz.

A fák lombja hová lett?
Elhalt, elfeketült?
Csitt, szunnyad új rügyekben,
Csupán beljebb került,
Beljebb az anyafába.
Erős várba és nagyobb biztonságba.

A rét virágai,
Mezők pompája hol?
Csitt, csak alább süllyedt,
Ott szunnyad valahol
A néma, ős gyökérben:
Örök nyárban és örök erősségben.

Azért, mivel a Csend
Oly dermedt, hangtalan,
Csitt, Isten tudja csak,
Mennyi örvénye van!
S aki tanult a viharokkal bánni,
A csendet nem tudja megzabolázni.

Szín, illat, álom,
Rajongás: hová lettek?
Csitt, élnek mind,
A mélybe menekedtek!
A mélybe ás, aki aranyat ás,
S a mélyből jön minden megújulás.


Egyszer egy ember elment a fodrászhoz, mert már nagyon hosszú volt a haja, és a nyár közeledtével kezdte zavarni. Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta:
- Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!
- Miért mondod ezt? – kérdezte a vendég.
- Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egyből rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyűség a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a szerető Isten, akiről szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni.
A keresztény kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit, nem akart vitába keveredni a fodrásszal.

Amikor készen lett az új frizura és fizetés után távozott a keresztény férfi, meglátott egy koszos, büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Hirtelen visszafordult az üzletbe és ezt mondta:
- Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek! – mondta fennhangon a fodrászának.
- Te meg hogy mondhatsz ilyet? Akkor ki csinálta meg az előbb a frizurádat, ha nem egy fodrász?
- Nem! Ha létzenének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál.
- Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!
- Pontosan ahogy mondod! Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik előle.


Forrás mellett senki sem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyék, Isten közelében, hogy nem gondoskodik róla. (Ravasz László)


Gyakran kicsinyke gyermek tolvajok másznak be egy-egy keskeny ablakon vagy egy résen a házba, hogy a nagyobbaknak ajtót nyissanak.

Servier


„Így szól az én Uram, az Úr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól!” (Ez 14,6)

Letérni a helyes, jelzett útról sötétedés előtt az erdőben? Kitérni a felénk irányuló segélykérés elől? Eltérni a könyvek könyvében megírtaktól? Mind-mind egyfajta irányba térést, kanyarodást jelent, elvezet Istentől az istenek, a bálványok, a „mintha hit” felé. Egyetlen út visz Istenhez: a megtérés. Ha szívünket az ő szeretete tölti be, nem lesz szükségünk kisbetűs, tiszavirág-életű bálványokra. (Bogdányi Mária)


„Ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.” (Jer 31,33)

Annyira jó érzés valahova tartozni: egy valamirevaló ország állampolgára, egy híres iskola tanulója, egy boldog, kiegyensúlyozott, fészekmeleg család gyermeke lenni. Isten gyermekeként végtelen szabadságot, szeretetköteléket tudhatunk magunkénak. A szívünkbe írt törvény, mint egy nemes pecsét, megmutatja a világnak: nem magunknak és nem csupán önmagunkért élünk. (Bogdányi Mária)

 

„Krisztus mondja: „Ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.”” (Mt 6,14)

Olyan lelki folyamat a megbocsátás, amelyre nemcsak annak van szüksége, aki elkövetett egy bűnt, hanem annak is, aki elszenvedte. Ezt sokszor sem belátni, sem megvalósítani nem könnyű. Mégis azt mondja a jézusi tanítás: ne mérlegeljünk, hanem bocsássunk meg. Hiszen nekünk mennyivel többet bocsát meg az Isten! A harag teher, rabság, a gyűlölet és az indulat ártalmas, Jézus meg akar szabadítani ezektől bennünket. Bocsánatot adni és kapni egyaránt a gyógyulás útja, és ő erőt ad, hogy rálépjünk erre az útra! Isten teszi értünk a legnagyobbat, amikor Krisztusért minden bűnünket megbocsátja! (Kőháti Dorottya)

Szerző: Andre Lowoa  2018.01.20. 07:29

 

A jó házasság tízparancsolata

„Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt!” (Zsidók 13:4)

legyen megbecsült a házasság

Íme a jó házasság tízparancsolata:

1) Isten azt mondta, hogy „legyen megbecsült a házasság”, tehát maradjatok hűségesek egymáshoz. Mindenki másról lemondva házastársad legyen az első helyen – nem az édesanyád, nem az édesapád, nem a fiad vagy a lányod. A házastársad az életre szóló társad.

2) Ne feledjétek, hogy „ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik” (1Korinthus 3:16). Ne tegyétek tönkre az egészségeteket mértéktelen evéssel, dohányzással, alkohollal, kábítószer-fogyasztással, így remélhetőleg hosszú, egészséges életetek lehet szeretteitek körében.

3) Soha ne engedjétek, hogy munkátok vagy hobbitok elidegenítsen a családotoktól. „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsoltárok 127:3), és a legértékesebb ajándék, amit te nekik adhatsz, az időd.

4) Ne felejtsétek el, hogy a tisztaság erény.

5) Készségesen osszátok meg földi javaitokat egymással! Ne kényszerítsétek egymást alamizsnáért könyörgő koldus szerepébe.

6) Ne felejtsétek egymásnak mondani: „Szeretlek!” Ha tudjátok is egymásról, hogy szerelmetek állhatatos, akkor is jólesik újra és újra hallani ezt a szót.

7) Ne felejtsétek, hogy a házastárs elismerése többet ér, mint száz idegen csodáló pillantása.

8) Őrizzétek otthonotok békéjét és rendjét, mert így boldog időskorotok lehet.

9) Mindig bocsássatok meg nagylelkűen, hiszen közülünk kinek ne lenne szüksége bocsánatra? „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efezus 4:32).

10) Tiszteljétek Istent, így a gyermekeitek sokkal nagyobb valószínűséggel fognak titeket tisztelni, ha felnőnek (ld. Példabeszédek 22:6).



A kockázat megtérül

„Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt.” (Prédikátor 11:1 Károli)

A Biblia azt mondja: „Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt.” Figyelj meg két dolgot ebben az igében:
1) A kockázatvállaláshoz hit kell. A bibliavers elsőre értelmetlennek tűnik. Ha kenyerünket a vízbe dobjuk, akkor a legtöbb, amit remélhetünk, hogy egy pépessé ázott kenyeret kapunk. A dolog értelme azonban világosabbá válik, ha belegondolunk, hogy egy olyan kultúrában íródott, ahol a gazdaság egyik alapja a halászat volt. A vízbe dobott kenyér odavonzotta a halakat, azokat aztán így könnyebb volt kifogni. Fontos bibliai alapelvek működnek ebben az igeversben. Például, hogy a halfogás függ az áramlat irányától, a naptól, a holdtól és sok más dologtól, melyeknek irányítása egyedül Isten kezében van. Ám ha mi is megtesszük a magunk részét, Isten megígéri, hogy ő megteszi az övét. Müller György mondta: „A hit nem a lehetséges birodalmában működik. Ami emberileg is lehetséges, az nem szerez dicsőséget Istennek. A hit ott kezdődik, ahol az emberi erő véget ér.”
2) A megtérüléshez türelem kell. „… sok nap múlva megtalálod azt.” Azt kérdezed, mikor? Amikor Isten készen áll rá, amikor tudja, hogy te is készen állsz rá, amikor mindez beleillik az ő tervébe. A Biblia azt mondja nekünk, hogy „kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Zsidók 6:12). Hit és türelem kell ahhoz, hogy megkapd, amit Isten ígért. Még ha nem tudod is, hogy mi vár rád, egy dologban biztos lehetsz: Isten ott lesz! Ma arra hív, hogy válaszd a hitet, akkor is, ha nem tudod, hogy mi vár a túlsó parton!





Bízzál Krisztusban!

          „Mindenre van erőm a Krisztusban” Filippi 4:13

Mindenre van erőm...

A Biblia azt mondja: „áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma” (Jeremiás 17:7). Ahhoz, hogy sikert tudjunk elérni abban, amire Isten elhívott, meg kell tanulnunk bízni – nem önmagunkban, hanem Krisztusban.

Pál nagyon tehetséges volt, mégis ezt mondta: „mindenre van erőm a Krisztusban.”

Jézus azt mondta: „… nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5).

Úgy tűnik, egy örökkévalóságig tart megtanulni ezt az igazságot. Sok keserű csalódásunk ered abból, hogy nem megfelelő dolgokban bíztunk.

Pál azt mondja: „nem a testben bizakodunk” (Filippi 3:3). Nem azt mondja ezzel, hogy senkiben sem szabad megbíznunk. Arra mutat rá, hogy ha másokban vagy magadban bízol olyam mértékben, amilyen bizalom egyedül Istent illetné meg, akkor nem fogsz sikert elérni. Isten nem fogja engedni! Ahhoz, hogy bármiben sikert elérjünk, szükség van önbizalomra, de ennek az Istenbe vetett bizalmon kell alapulnia. Hinned kell, hogy Isten azt akarja, hogy sikert érj el. Lehet, hogy a siker felé vezető úton kudarcok érnek, de ha Istenben bízol, ő a kudarcaidból is valami jót tud kihozni (ld. Róma 8:28). Néha a bizalmunk meginog, ha megpróbáltatások érnek, különösen, ha a próbák hosszan tartanak. Ha ez történik veled, azt kell tenned, amit Dávid tett: „megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében” (1Sámuel 30:6 Károli). Amikor már senki sem hitt Dávidban, ő hitt önmagában és abban, hogy Isten tud munkálkodni általa.

Egy bibliatanító mondta: „Az Úr azt mondta nekem, hogy ha nem hiszek magamban, akkor valójában benne nem hiszek. Azt mondta: »Én ott vagyok benned, de csak azt tudom megtenni általad, amiről elhiszed, hogy megteszem.«”

Gondolkozz el ezen!




Légy hálás az áldásokért!

„Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az Úr.” (Ruth 1:21)

Ha igazán értékes, életre szóló leckékről van szó, akkor Ruth könyve a bestseller-lista élén áll. (Olvastad már?) A következő néhány napban nézzük meg közelebbről!

Amikor Betlehemben éhínség támadt, Naomi, a férje és két fia Móáb földjére költözött, ahol virágzott a gazdaság. A remélt rövid ott-tartózkodásból végül tíz év lett. A fiaik két helybeli lányt vettek feleségül, Ruthot és Orpát. Aztán megtörtént az elképzelhetetlen: Naomi férje és fiai meghaltak. Vesztesége miatt az asszony megkeseredett. Amikor meghallotta, hogy Betlehemre jobb idők köszöntöttek, úgy döntött, hogy hazatér. Mikor hazaért, ezt mondta: „Tele mentem el, és az Úr üresen hozott haza…” (NKJV). Hogy értette ezt? Azt mondta ezzel, hogy az otthoni, betlehemi éhínség ellenére legalább megvolt a férje, és megvoltak a fiai, de Móáb területén, a „bőség földjén”, elveszítette őket.

Nem hiányolod a vizet, amíg ki nem szárad a kút! Az az igazság, hogy lehetsz úgy áldott, hogy nem is tudsz róla. Csak visszanézve jössz rá, hogy amid van, az sokkal fontosabb, mint mindaz, ami nincs meg neked. Amikor Naomi elveszítette, amit legjobban szeretett, ahhoz képest még az éhínség is jelentéktelennek tűnt. Mondtad már valaha: „Akkor leszek boldog, ha..?” Nem, a boldogságot nem az adja, ha megkapjuk, amit akarunk, hanem az, ha értékeljük azt, amit Isten megadott. Ahelyett, hogy azon nyafognál és panaszkodnál, hogy mi jutott neked az életedben, állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mit fogadnék el cserébe azért, amim van?” Ha nem tudod a választ, kezdd el számba venni az áldásaidat, és adj hálát Istennek értük!






Nehéz döntések

„Velem van az Úr, nem félek…” (Zsoltárok 118:6)

A Biblia hősei nem voltak tökéletesek. Személyiségük is sokféle volt. De volt bennük valami közös: hajlandóak voltak nehéz döntéseket hozni. Figyeld meg:

1) A nehéz döntések kockázattal járnak. Amikor 1940-ben a Szovjetunió lerohanta Lettországot, az Egyesült Államok rigai alkonzulja aggódott amiatt, hogy az Amerikai Vöröskereszt készleteit a városban kifoszthatják. Engedélyt kért Washingtonból arra, hogy a vöröskereszt fölé kitűzhesse az amerikai zászlót, hogy ezzel elrettentse a fosztogatókat. „Ilyen lépésre korábban nem volt precedens” táviratozott vissza a külügyminiszter. Amikor az alkonzul megkapta az üzenetet, ő maga mászott fel, és tűzte ki az amerikai zászlót, majd táviratozott a Külügyminisztériumba: „A mai naptól van rá precedens, megteremtettem.”

2) A nehéz döntések igazi jellemet igényelnek. Chuck Swindoll írja: „A bátorság nem korlátozódik csupán a csatamezőkre, a veszélyes sportokra vagy arra, hogy elkapod a házadba törő tolvajt. A bátorság igazi próbái sokkal csendesebbek. Olyan belső próbák ezek, mint hűnek maradni, amikor senki sem figyel, elviselni a fájdalmat egy üres szobában, egyedül maradni, amikor mindenki félreért.” Akár egy családot, akár egy üzletet, akár egy gyülekezetet vezetsz, a panaszkodásra való kísértés könnyen jön. Adj hálát Istennek a nehéz időkért! Éppen a nehéz idők miatt vagy odahelyezve – hogy vezess. Ha minden jól menne, rád nem lenne szükség. Amikor nehéz döntéseket kell hozni, ezekben a szavakban találhatsz biztonságérzetet: „Velem van az Úr, nem félek…” (Zsoltárok 118:6)
Szerző: Andre Lowoa  2018.01.20. 00:36

“Drága szeretett leányom, legnagyobb kívánságom, hogy lássam, amint a hitetlenek Szent Szavamat olvassák. Hacsak mindössze néhány percre is, de kísértést éreznének arra, hogy újra és újra visszatérjenek Írásomhoz.

Mivel a Sátán megtéveszti a világot, elhitetvén azt, hogy ő nem létezik, és hogy démonai, a bukott angyalok nem járják be a világot, hogy az emberek testében és szívében menedéket keressenek, így ő ismeretlen a hitetlenek számára. Csak amikor az ember elfogadja a gonosz létezését a világban, fogja igazán megnyitni elméjét, hogy elfogadja Isten Létezését.

Amikor a gonosz szellemek kóborolnak, akkor ők olyan helyek után kutatnak, ahol könnyen beléphetnek egy lélekbe. Ha egyszer már bekerültek a lélekbe, akkor nagyon nehéz tőlük megszabadulni. Ők belekapaszkodnak ezekbe a szegény lelkekbe, akiknek nincs hitük, vagy nem bíznak Istenben.

Nektek követőim, sohasem szabad megbántva vagy sértve éreznetek magatokat, amikor nem fogom megengedni prófétámnak, hogy találkozzanak veletek, vagy, hogy nyilvános rendezvényeken részt vegyenek. …”

Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/az-igaz-profetak-kuldetesei-azok-amelyek-felhaborodast-okoznak/

“Drága szeretett leányom, azt szeretném, ha tanítványaim félelem nélkül köszöntenék az előttük álló változásokat. Ezek a változások azért vannak, hogy az ember megtisztulhasson.

A gonosz háborús cselekmények és jogaitok megszüntetése, melyek hamarosan bekövetkeznek, idézik elő azt a helyzetet, amelybe országaitok belerohannak. Ha ez a végső csata Atyám Királysága és az ördög meg annak gonosz szellemei között nem következnék be, akkor a gonoszt nem lehetne megsemmisíteni.

Folyamatosan kísérleteket fognak tenni annak érdekében, hogy elvegyék pénznemeiteket és a pénzhez való személyes hozzáférhetőségeteket. De imáitok megakadályozhatják ezeket a gonosz vezetőket abban, hogy a rabszolgaság érdekében ilyen kísérletet tegyenek. Ezek az emberek meg fogják semmisíteni Egyházaimat, és csak néhány szolgám fogja tudni bemutatni a napi Áldozatot.

Mégis ott lesznek azok is közöttük, akik kitartóak maradnak, Isten Kegyelmének köszönhetően.

Üldözni fogják az Egyházat, és a Keresztény Egyházak vezetői között nagy megosztottságot fognak okozni, és mégis lesznek papok és egyházi személyek, akik kitartóak maradnak, mert nem lesznek hajlandóak engedni ennek a nyomásnak.

Megpróbálják majd megszüntetni a Keresztség Szentségét, a Szentáldozást és a Szentgyónást, és mégis ezek a hűséges és bátor felszentelt szolgák továbbra is szolgálni fognak Engem.

Ne feledjétek, hogy imáitok enyhíteni fogják ezen megpróbáltatások hatását és keménységét. Amikor választott lelkeim rendkívüli módon fognak imádkozni az Irgalmasság e cselekedeteiért, Én válaszolni fogok hívásaikra.

Jézusotok”

Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/draga-szertett-leanyom-legnagyobb-kivansagom-hogy-lassam-amint-a-hitetlenek-szent-szavamat-olvassak-hacsak-mindossze-nehany-percre-is-de-kisertest-ereznenek-arra-hogy-ujra-es-ujra-visszaterjenek-irasomhoz-mivel-a-satan-megteveszti-a-vilagot-elhite/

—–
Római katolikus:
Ó jaj, a harcban elestek a hősök
Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük.

Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
Ezek az evangélium igéi.

Mk 3,20-21″
——
Görög katolikus: 
“A mustármagnyi hit

Az apostolok így szóltak az Úrhoz: “Növeld a hitünket!”

Az Úr ezt válaszolta: “Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek.””
—–
—–
—–
Tóra:
“…     ha nem hisztek szavamnak,
    bizony, ti sem maradtok meg!”
Szerző: Andre Lowoa  2018.01.19. 18:49

"Leányom, Számomra az idő már nagyon rövid, hogy megmentsem az emberiséget.

Leányom, olyan sok lesz az elvárás tőled és olyan gyors, hogy még lélegzetvételhez is alig fogsz jutni.

Mostantól kezdve sok kinyilatkoztatás lesz közölve veled, hogy gyermekeim tudják, hogyan kell megfelelően felkészülniük.
... Ők, a hamis próféta és követői, nem fognak győzni, leányom, de mennyi könnyet hullatok azokért a felszentelt szolgáimért, akik majd az útszélre fognak esni!

Ők annyira megtévednek, hogy azt hiszik majd, hogy az igazhitű Katolikus Egyházat követik.

Valójában ők a hamis próféta mögé sorakoznak fel, aki büszkén és megvetéssel a szívében fog a Szentszék fölött uralkodni."


Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/az-igazsag-lepecsetelt-konyve-masodik-eljovetelem-elokeszitese-soran-lesz-felnyitva/

"Mivel pedig ők nem tartottak ki szövetségemben, én is magukra hagytam őket."
http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index2016.php?holnap=2017-01-20



"Tudom, hogy mindez félelemkeltő, de nem fog sokáig tartani. A sok – sok ima enyhíteni fogja ezeket az eseményeket, és segít majd ennek elhárításában is.

Készítsétek fel most a lelketeket, gyermekeim, amilyen gyorsan csak tehetitek, és gyónjatok meg, ha katolikusok vagytok! Egyébként arra sürgetlek mindnyájatokat (a nem katolikusokat is), hogy tiszta szívvel keressétek a bűneitektől való megváltást."

Olvass tovább: http://m.igazsag-konyve7.webnode.hu/news/az-igazsag-lepecsetelt-konyve-masodik-eljovetelem-elokeszitese-soran-lesz-felnyitva/



Az Igazság lepecsételt könyve felnyílik majd, és a titkok, leányom, általad lesznek feltárva, hogy azt az egész világ lássa.

Olvass tovább: http://m.igazsag-konyve7.webnode.hu/news/az-igazsag-lepecsetelt-konyve-masodik-eljovetelem-elokeszitese-soran-lesz-felnyitva/

"6
1Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Jöjj!”..."
http://szentiras.hu/SZIT/Jel6

"Hamarosan eljövök"
http://szentiras.hu/kereses/search?textToSearch=hamarosan+elj%C3%B6v%C3%B6k




LD MÉG:
http://katolikus-honlap.hu/1701/isz.htm

Szerző: Andre Lowoa  2018.01.19. 17:04




Három kérdés, ami segít kezelni az érzéseidet

 

“Mostantól fogva, tehát, Isten akarata által irányítva kell leélnetek a hátralevő földi életeteket és nem emberi kívánságok szerint." (1 Péter 4:2 TEV fordítás)

 

A Biblia azt mondja az 1 Péter 4:2-ben: Mostantól fogva, tehát, Isten akarata által irányítva kell leélnetek a hátralevő földi életeteket és nem emberi kívánságok szerint." (TEV fordítás)

Mik azok az emberi kívánságok? Az érzéseid és a vonzalmaid. Most, hogy Krisztus-követővé váltál, az életedet Isten akaratának kellene irányítania és nem annak, ahogyan éppen érzel.

Engedd meg, hogy mutassak neked három kérdést, amit feltehetsz magadnak, amikor azt akarod kideríteni, hogy miként kellene kezelni az érzéseidet. Amikor haragszol vagy dühös vagy, esetleg felzaklattak - bárhogy is érzel - tedd fel magadnak ezt a három kérdést:

  1. “Mi az igazi ok, amiért így érzek?” A válasz lehet félelem vagy aggodalom.Lehet, hogy azzal van összefüggésben, amit valamikor évekkel ezelőtt az apád mondott neked, és amikor ezt a férjedtől hallottad, az összes apáddal szemben felgyülemlett haragodat ráborítottad.
  2. "Ez valójában igaz?" Igaz az amit abban a pillanatban érzel? Van egy hely a Bibliában, amikor Illés annyira elkeseredett, hogy elment Istenhez és így panaszkodott: "Isten, én vagyok az egyetlen Izráel egész nemzetében aki megmaradt, hogy téged szolgáljon." Erre Isten kihívás elé állította őt, ezt válaszolva neki:"Most viccelsz velem? Itt van ez a sok ember aki még szolgál engem. Úgy viselkedsz mintha te lennél az egyetlen aki helyesen akarsz cselekedni az egész világon! Nem, Ez nem igaz."
  3. "Amit érzek az segít vagy árt nekem?" Meg fogod kapni, amit szeretnél ha továbbra is így érzed magad? Nagyon sok érzésre azt gondoljuk, hogy természetesen van jelen, de valójában önpusztítóak ránk nézve.

Tegyük fel, hogy bemész egy étterembe és a kiszolgálás rendkívül lassú. Hosszasan várod, hogy kiszolgáljanak, erre bejön egy pár 15 perccel utánad és hamarabb kapják meg amit rendeltek. Fokozatosan elkezd zavarni a helyzet, amíg azt nem érzed, hogy valami elkezd előtörni belőled.

Mi a valódi oka annak, hogy ebben a pillanatban így érzel? Hát az, hogy éhes vagy!

Ez igaz? Igen. Felzaklattad magad, mert a kiszolgálás lassú. De ebben a helyzetben az amit érzel segít vagy ártani akar neked? Jobb kiszolgálást fogsz kapni, ha megharagszol a pincérre? Biztos, hogy nem.

A zsörtölődés működik? Működött valaha is? Ha valaki elmondja neked, hogy mi az amit rosszul csinálsz, az segít akarni a változást? Nem! Az összes amit tehet az, hogy védekezővé válsz.

Amikor felteszed magadnak ezt a három kérdést, jobban meg tudod fogni miért érzed magad úgy ahogy és mit kell tenned annak érdekében, hogy megoldd a helyzetet.

Ezt az érzelmeid kezelésének hívják.

Beszéljetek Róla

  • Mit gondoltok miért nehéz néha beismerni, hogy az érzés amit épp érzünk, valójában nem igaz?
  • Gondolj egy mostanában átélt tapasztalatodra amikor haragudtál vagy felzaklatott valaki. Mit gondolsz, miben változhatott volna meg ennek az esetnek a kimenetele, ha felteszed magadnak ezt a három kérdést?
  • Mit gondolsz, mit jelent Isten akaratának irányítása alatt lenni?








Isten Igéje: Nem tudsz élni nélküle


"Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság." (János 17:17)

Isten Lelke Isten Igéjét használja, hogy olyanná tegyen minket, mint Isten Fia. Ha Jézushoz hasonlóvá akarunk válni, akkor meg kell töltenünk az életünket az Ő Igéjével. A Biblia azt írja: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2 Tim. 3:16-17)

Isten Igéje nem hasonlítható semmilyen másikhoz. Mert ez élő Ige. Jézus mondta: "azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet."(Jn. 6:63)

Mikor Isten beszél, a dolgok megváltoznak. Körülötted minden - minden teremtmény - azért létezik, mert Isten azt mondta: "Legyen!". Valósággá lettek a szavai.

Isten Igéje életet teremt, hitet teremt, változást hoz, elijeszti a Sátánt, csodákat okoz, szíveket gyógyít, jellemet épít, körülményeket változtat meg, örömöt hoz, túljuttat a nehéz helyzeteken, legyőzi a kísértést, reményt táplál, kitisztítja az elménk, dolgokat kelt életre és örök garanciát biztosít a jövőnkre! Nem tudunk élni Isten Igéje nélkül! Sose veheted biztosra a dolgokat körülötted. Úgy kéne gondolnod az Igére mint életed olyan alapvető hozzávalóját, mint az étel.

Jób mondta: "Jobban becsülöm a szája mondásait mint a naponkénti kenyerem." (Jób 23:12 - angolból ford.) Isten Igéje a lelki táplálék, amire szükséged van, hogy betöltsd a célod.

Beszélj róla

Hogy változtatta meg az életed, hogy ismered Istent?
Kérdezz meg másokat, mit tesznek, hogy meg tudják tartani az Igét. Hasonlóképp te is oszd meg másokkal, te mit teszel ezért. Tanuljatok egymástól!





Nem tudsz helyesen szeretni, ha kimerült vagy


„A szeretet nem ismer határt a kitartásban, nincs vége a bizalmának, nem halványul el a reménysége; bárminél tovább tart.” (1Kor 13:7 Phillips fordítás)

Érezted úgy valaha, hogy nem tudsz már több szeretetet adni?

A szeretet kimerítő. Kemény munka igazán szeretni. A legtöbb ember nem érti meg, hogy a fizikai állapotunknak nagy hatása van a kapcsolatainkra és arra a képességünkre, hogy szeressünk.

Fizikai energiát igényel, hogy meg tudjuk hallgatni az embereket, hogy előbbre tegyük az ő szükségleteiket. Próbáltál már úgy tenni, hogy figyelsz a gyerekedre, amikor holtfáradt voltál? Nem tudsz figyelni, mert energiára van szükség a figyeléshez.

Mi történik a kapcsolataiddal, amikor ki vagy fulladva? Az aprócska problémák hatalmas gondokká lesznek, amikor fáradt vagy. Zsémbes, védekező és kritikus vagy amikor fizikailag gyenge vagy. Hétfő reggelenként általában kimerült vagy, így a családom tudja, hogy a hétfő déli szundításig apa zsémbeskedni fog, utána viszont visszatérek a normális, érzékeny, együttérző önmagamhoz. Nem lelki probléma, csak éppen fáradt vagyok.

Milyen szokások tudnának fizikai frissességet hozni? A Biblia tele van ilyen szokásokkal. Íme néhány:

Pihenés. „Értelmetlen, hogy nehezen dolgozz korán reggeltől késő estig, attól félve, hogy éhen fogsz halni; mert Isten azt akarja, hogy az övéi megfelelően pihenjenek.” (Zsoltárok 127:2 TLB fordítás). A pihenés annyira fontos, hogy Isten még a Tízparancsolatba is belefoglalta: minden hetedik nap pihenned kell. Ha nem pihensz minden héten egy nap, megszegsz egy parancsolatot.

Néha a leglelkibb dolog, amit tenni tudsz, hogy pihensz. Elképesztő, hogy mennyivel jobbnak tűnnek a dolgok egy pihentető éjszaka után!

Kiegyensúlyozott étrend. „Te alkottad a testemet, Uram; most adj nekem értelmet, hogy figyeljek törvényeidre." (Zsoltárok 119:73 TLB fordítás). Nem nagy találmány, de ha gyümölcsöket és zöldségeket választunk a csipszek és sütik helyett, akkor sokkal több energiánk lesz. Tudjuk, hogy mi a tennivaló, csak épp meg kell tennünk.

Rendszeres mozgás. „...dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (1Kor 6:20b NIV fordítás). A testünk tevékenységre és mozgásra van teremtve. A bibliai időkben nem volt szükség tornászni, mert mindenhova gyalog jártak és fizikai munkát végeztek. De ma, a mi ülő életmódú kultúránkban csak két lehetőségünk van: a kimerülés vagy a fittség. Ha a fittséget választod, rendszeresen kell mozognod.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Miért határozzák meg olyan nagy mértékben az érzéseid a fizikai energiád mértékét és fordítva?
  • Hogyan tudsz határokat húzni az életedben, hogy többet pihenj?
  • Gondolj néhány módra, ahogy a családoddal egészségesebbek lehettek. Miért könnyebb egészségesebbnek lenni másokkal együtt?




Szerző: Andre Lowoa  2018.01.19. 10:29

A bölcs ember tudja, hogy Isten mindig vele van

Isten mindig éber, folyamatosan őrködik azok felett, akik teljesen elkötelezettek felé. (2 Krónikák 16:9 MSG fordítás)


Amikor Isten ad neked egy feladatot, akkor biztos lehetsz benne, hogy belefutsz majd késésekbe, nehézségekbe, kerülőutakba vagy zsákutcákba. Ezek az élet természetes részei. De ezekre fel lehet készülni.

Például, ha valakinek igazán volt oka az elbizonytalanodásra, akkor az Noé volt. Tudod mennyi időbe telt Noénak a bárka megépítése? 120 évbe. Te tudnál dolgozni egy feladaton 120 évig anélkül, hogy bárkitől is kapnál egy bátorító szót?

Noé bízott Istenben. És amikor hallotta Isten figyelmeztetését a jövővel kapcsolatban, akkor Noé hitt neki még akkor is, amikor semmi jele nem volt árvíznek. Fogadni mernék, hogy több olyan nap is volt, amikor Noénak nem volt kedve dolgozni menni, de 43800 napon keresztül mindig kiment ugyanoda, és dolgozott.

Te se add fel az álmod! Ne add fel a házasságod! Ne az fel az egészséged! Ne, ne és ne add fel! Isten irányítja a dolgokat! Életed hátralévő fejezetét még nem olvastad. Isten már megírta azt, de te még nem olvastad.

A Biblia azt mondja: "Isten mindig éber, folyamatosan őrködik azok felett, akik teljesen elkötelezettek felé" (2 Krónikák 16:9 MSG ford.). Isten keresi azokat az embereket, akiket megáldhat.

Beszéljünk róla:

* Milyen nagy álmodat akartál már feladni nehézségek vagy késedelmek miatt?
* Milyen módon szeretnéd, ha Isten megáldana, amikor teljesen odaszánod az életed Neki?




A jelentőséged a szolgálatodból fakad


"Mindannyian ajándékot kaptatok, amellyel szolgálhattok egymásnak. Legyetek hűséges szolgák, akik Isten különféle kegyelmi ajándékaival szolgálnak." (1 Péter 4:10, NCV fordítás)

service_jpg_700x460_q95.jpg


Ahhoz, hogy megtapasztalhasd az életed jelentőségét, szolgálnod kell másokat. A szolgálat annyit jelent, hogy jót teszel másokkal.

A jelentőség nem a pozíciódból fakad, nem abból, hogy mi díszíti a kocsid motorháztetőjét, vagy, hogy milyen logót viselsz a pólódon. Nem a fizetésedtől leszel jelentős, nem is a szextől.

A jelentőség a szolgálatból fakad. Akkor nyersz jelentőséget, amikor elkezdesz másokkal jobban törődni, mint saját magaddal és amikor feladod az életedet. Nem lehetsz egyszerre önző és jelentős.

A Bibliában, 1 Péter 4:10-ben azt olvassuk, hogy "Mindannyian ajándékot kaptatok, amellyel szolgálhattok egymásnak. Legyetek hűséges szolgák, akik Isten különféle kegyelmi ajándékaival szolgálnak." (NCV fordítás)

Az adottságaid, melyeket Istentől kaptál, nem csak a te hasznodra vannak. Isten azért adta azokat neked, hogy szolgálj velük a körülötted élő emberek felé. Jelentőségre teremttettél, és ezt a jelentőséget akkor fedezed fel, ha ajándékaiddal, adottságaiddal, képességeiddel más embereket kezdesz szolgálni.

A Prédikátor 4:9-12 azt mondja: "Két ember jobb, mint egy, mert ha együtt dolgoznak, többet elvégeznek. Ha egyikük elesik, a másik felsegíti. Rossz annak az embernek, aki egyedül van, mert ha elesik, nincs, aki felsegítse. Ha ketten egymás mellett fekszenek, megmelegítik egymást, de az egyedül alvót nincs, ki megmelegítse. Az ellenség leteríthet valakit, aki egyedül van, de két ember megvédi egymást. A hármas fonálból fonott kötelet nehéz elszakítani." (NCV fordítás)

Nem arra teremttettél, hogy egyedül szolgáld az Urat, hanem arra, hogy közösségben szolgálj. Isten úgy alkotott, hogy családban, kiscsoportban, gyülekezetben szolgáld Őt. Úgy vagy megteremtve, hogy kapcsolatokban élve szolgálj.

Együtt jobbak vagyunk!

Beszéljetek róla:

  • Milyen adottságokat kaptál Istentől?
  • Hogyan használod az ajándékaidat, adottságaidat a mások felé való szolgálatban?
  • Miben különbözik a jelentőségnek ez a definíciója attól, amit a világ használ?





Az értékelés elve: határozd meg jelenlegi helyzetedet

„Ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” Róma 12:3

Sosem jutsz el oda, ahol lenned kell, amíg nem tudod, hogy most hol vagy. Ezért, ahogy a Róma 12-ben olvassuk, ha bármit is változtatni akarsz az életedben, alázatosan meg kell határoznod, ki kell értékelned a jelenlegi helyzetedet.
Azért mondom azt, hogy alázatosan, mert általában nem akarjuk beismerni, hogy mi az, ami nem működik az életünkben. Nem akarjuk belátni, hogy mélypontra kerültünk, hogy nem jönnek össze a dolgaink. Nem akarjuk észrevenni, hogy változtatnunk kell. Úgy teszünk, mintha minden a legjobban működne. A saját büszkeségünk szabta határok ezek.
Az alázat a változásnak az az eleme, amely legyőzi a büszkeségünket. Úgy kell kezdenünk, hogy beismerjük, nem halad minden a legjobb úton.
Mi a helyzet nálad? Vannak nehézségeid, amiket takargatsz? Probléma van a házasságodban? Valamilyen szenvedéllyel küszködsz? Az egészségeddel van baj? Bármiről is legyen szó, a kezdő lépés az őszinte önértékelés.
A változáshoz hit is szükséges. Hiszel abban, hogy képes vagy változni? Elhiszed, hogy az életed máshogy is folyhatna? Tedd fel magadnak a kérdést, mennyi hitre lenne szükséged ahhoz, hogy végrehajtsd azokat a változásokat az életedben, amiket szeretnél. Többre, mint amennyi most van? Ez sokat elárul a hited mértékéről.
Szeretném, ha növekednél a hitedben, hiszen hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Szeretném, ha növekedne a hited mértéke, és szeretném, ha annyira nagy célokat tűznél ki magad elé, hogy muszáj legyen hitben fejlődnöd.
Honnan fog kihajtani ez a hit? A Róma 10:17-ben olvashatod: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” Vagyis, ha többet olvasod a Bibliát, akkor növekedni fog a hited, az Istenbe vetett bizalmad elmélyül, és ezáltal fogsz megváltozni.





Az ütőkártyák: a döntéseid

"Hiszen őket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában. Azt tervezte, hogy ezek a testvérek a Fiához hasonlítsanak" (Róma 8:29-30a - egyszerű fordítás).

Csodálatosan összetett vagy (Zsoltárok 139:14). Hogy betöltsd Isten célját az életedre, minden dimenzióját át kell nézned az életednek, és meg kell értened öt olyan tényezőt, ami befolyásolja a személyiségedet. Ezen a héten már beszéltünk arról, hogyan befolyásolja a kémiánk, a kapcsolataink, a körülményeink és a lelkiismeretünk azt, ahogyan formáltattunk.

Ha ezek a tényezők olyanok, mint az az öt kártya, amit a pókerben osztasz, akkor az ötödik tényező lenne az ütőkártyád. Miért? Mert ezek a te döntéseid és hatással lesznek az összes többi kártyádra. Talán nem vagy képes arra, hogy irányítsd a kezet, ami osztott neked, de az ütőkártyádat használhatod arra, hogy döntéseiddel megváltoztasd azt, ahogyan élsz.

A Biblia azt mondja, hogy Isten képmására teremtettünk. Semelyik más élőlény nem teremtetett az Ő képmására. A kutyáknak vannak megérzéseik, de nem tudják a különbséget rossz és jó között. Az elefántoknak nincs erkölcsi érzékük. De neked megadatott, hogy választhatsz jó és rossz között. A választás szabadsága az ember legnagyobb áldása és átka egyben, mert ostoba döntéseket hozunk állandóan, melyek bennünk és másokban is kárt okoznak.

Az ütőkártya megváltoztathatja a többi osztott kártya színét és számát. Nem te választottad a kémiádat, de megválaszthatod mit teszel a testeddel. Nem te választottad az összeköttetéseidet, de lehetnek új kapcsolataid, és megjavíthatod vagy gondozhatod azokat, amelyek már megvannak. Megválaszthatod hogyan reagálsz a körülményeidre és választhatod azt, hogy nem hiszed el többé azokat a káros dolgokat, amiket az emberek mondanak neked.

A személyiséged a döntéseid alapján alakul ki. Ma milyen döntéseket fogsz hozni, melyek pozitív irányba befolyásolják az életed hátra lévő részét?

Beszéljünk róla:

* Ma milyen segítségre van szükséged Istentől ahhoz, hogy felülkerekedj az életedben lévő nehéz körülményeken, amelyek megakadályozzák, hogy jó döntéseket hozz?
* Imádkozz és kérd Istentől a segítséget, amire szükséged van!



Szerző: Andre Lowoa  2018.01.19. 10:28

Egység...

A mai nap imádsága:

Uram! Formálj, hogy akaratodat teljesíthessem! Ámen

És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi, mindenkiben ugyanaz.
1 Kor 12,6

Mi sem bizonyítja jobban, hogy Isten teremtményei vagyunk, ha nem az hogy alig tudunk egységre jutni... Még a "tudatlan" állatoknál is nagyobb a csapatszellem, mint olykor az embernél. A szükséges élettérért még csak elűzi egyik teremtmény a másikat, de hogy egyik farkas átharapja fajtársa torkát csak azért, mert mást és esetleg másképpen gondol - nos, ez csak az "ember-állat" sajátja... Az állatoktól kérjünk azért elnézést!

Ahogyan nincsenek istenek, csak egy Isten van, ahogyan nincs zsidók, muzulmánok vagy keresztények istene külön-külön - mert csak Egy Teremtő Valóság létezik, legfeljebb az erről alkotott képeink különbözőek - ugyanúgy nincs alternatív etika se. Nincs magasabbrendű zsidó, muzulmán vagy keresztény etika, ha abból indulunk, ki hogy minden embernek teremtményi joga, hogy szerelemből szülessen, boldog gyermekkora legyen, s életében megélhesse az alkotás felelős örömét. Az ember nevű teremtmény DNS-kódja nem a különbözőség igényét, éppen ellenkezőleg, az egység igényét hordozza. Éppen ezért minden egészséges férfi és nő Naprendszerünk gyémántkék gyönyörűségén a Földön, reprodukciós korában "kompatibil egymással" - Lukács ezt szebben írja az Apostolok Cselekedeteiben: "mert mindannyian egy vérből vagyunk".

Csak az ember istentelen önzése az, ami belerondít a teremtés tökéletességébe. Elhitetjük egymással, hogy mi mások, sőt többek vagyunk. A mi érdekeink, a mi létünk fontosabbak, mint a többieké. A "Győzzön a jobb!" - mesterségesen létrehozott evolúciós szellemi vírusa a fejekben meg is teszi hatását: "Nem baj, ha a másik tönkremegy, belepusztul, csak én túléljek mindent!" Így gyűri aztán maga alá egyik nép a másikat, s "ront nemzet nemzet ellen"...

Aki azt az Istent hiszi, Aki teremtő s megtartó Gazdája az Uinverzumnak, az belátja: a galaxisok milliárdjainak megszámlálhatatlanul sok naprendszerének felfoghatatlanul sok bolygójához képest a Föld igencsak "kisebbségben" van... Bármennyire is fontosnak tartjuk önmagunkat, a földi élet védelme összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a személyes, egyetemes értékeket gátlástalanul pusztító pénztárca-érdek.

Az Isten ereje mindent, s mindenkit átjár. Aki Őt megérzi, s beengedi szívébe, az kegyes emberré válik. Tisztelni kezdi az élet minden formáját, s egész létét úgy alakítja, hogy harmóniába kerüljön az egész teremtettséggel, s annak Urával, hiszen ezért születtünk, élünk s egyedül csak így van értelme kimenni ebből a világból...

 

Ellenségszeretet...


A mai nap imádsága:

Uram! Segíts el engem az önzetlen szeretet naponkénti megéléséhez, hogy hálát tudjak adni Neked mindenért, nemcsak a Tőled kapott jókért, de a megpróbáltatásokért is! Ámen


"Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket."
Lk 6,27-28
Jézust hallgatni szép dolog, megérteni kiváltság, cselekedni azt, amit tanít, maga a kegyelem. Ha megtanuljuk a bűnöst szeretni, akkor világosság támad körülöttünk, és embereket vezethetünk ezáltal Istenhez... Elsősorban azokat, akiket mellénk rendelt az Isten: gyermekeinket, családtagokat, barátokat. Ez hivatás, s nem lehet elhivatás nélkül véghezvinni. Sokan talán emiatt félnek az istenes élettől. Azt ugyan könnyen megértjük, ha egy gyermek fél a sötétségtől, de azt már sehogysem, ha valaki felnőtt létére fél a Világosságtól... Így kerülik sokan ma is az Istent. Jóllehet Ő túláradóan sok körülményen keresztül hívogat az együttmunkálkodásra - sokan mégis nemet mondanak ezekre a közvetett, de nyilvánvaló hivogatásokra.
Ellenséget szeretni - csak úgy, egyik napról a másikra, elhatározás alapján - nem lehetséges. Sokkal nagyobb bennünk az önérvényesítés igénye, s büszkeségünk, mintsem hogy feladnánk önigazságunkat ellenségünk "kedvéért". Ellenséget szeretni éppen ezért csak az tud, aki megtapasztalta, hogy Isten őt magát is nagyon szereti - annak ellenére, hogy olyan, amilyen. Aki már átélte, hogy elfogadta őt az Isten, aki már megérzett/felismert valamit az isteni megváltás csodájából, az képes - gyaníthatóan ő sem mindig - azon az úton járni, amire hívogatja őt is a Mester.
S Ha valaki az ellenségét is szereti, akkor nemcsak kerüli az igazságtalanságot, de kooperatív is. Jézus nem minősíti az ellenségszeretetet, nem mondja, hogy önfeláldozóan szeresd halálos ellenségedet... A baj az, hogy kisebb - érdemileg nem jelentős, mondhatni bagetell ügyekben is - már képes egyik ember könnyen és gyorsan ellenségévé válni a másiknak. Éppen ezért először talán a kevésbé súlyos emberi súrlódásaink okozta sebeket kellene gyógyítanunk a szeretettel...
Átkozódni mindenki tud... áldást mondani csak a kiválasztottak! Aki elkezd áldást kérni és mondani mások életére, annak számára egyre inkább megélhető valóság az egység, s azt veszi észre, hogy gyűlnek körülötte az emberek - családban, munkahelyen - mert megérzik, hogy ezzel az emberrel együtt lenni egyszerűen: jó... S aki ilyen közösségben élhet, az a legtöbbet éri el életében, hiszen a békétlen világban megtalálta személyes békességét.


Felismerésekért, Isten szavának meghallásáért.
A mai nap imádsága:
Uram! Evangéliumod harmatcseppjeivel öntözd életemet, hogy megelevenítő csodáid részesévé válhassak ezen a mai napon is! Ámen


Elszáradtak csontjaink, és elveszett reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram az ÚR: Én felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból...
Ez 37,11-12
Elszáradt virág, fárasztó nap vége, életünk egy fontos szakaszának lezárása, mind-mind eszünkbe juttatja végességünket, az elmúlást. Hiába a nagy csalás: "Éldd intenzívebben az életet!" - a nagyobb harapás az élet kenyeréből mégsem tudja elűzni a halál gondolatát. Aki nem élt át veszteséget - legyen az bármilyen szintű is - az még nem borult le lélekben az Élet csodája és halál rettenete előtt. Megállapítható: Minél távolabb kerül az emberiség a Teremtőjétől, annál nagyobb félelem vesz erőt rajta, ezért ilyen nyomott hangulatú a világunk. Ok persze akad bőven a szomorúságra.
Nincs is talán annál kétségbeejtőbb, ha valaki úgy ébred, hogy ez a mai nap sem lesz az ő napja, ez csakis rosszabb lehet, mint az előző, hiszen a tegnapi nap is csak megkínozta, megcsalta, kihasználta és sárbadöngelte álmait... Amikor elvész a reménység, akkor az már maga a vég. A vég önmagában teljesen közömbös, az élet törvényének megváltoztathatatlan beállása, hatályba lépése. Eladdig azonban, míg be nem áll a Végső Mozdulatlanság, de már tudjuk, hogy nincs visszaút, az a pokolba vezető út maga... Akinek nincs hite, az halogatja az Isten-kérdést, azaz az Élet-kérdést állítja vakvágányra. Mivel az élet célja nem az otthontalanság koszos pályaudvarán való lődörgés, hanem az, hogy eljussunk a végállomásig, s közben számtalan csodát felfedezzünk a világban, ezért mindenki, aki reménytvesztetten, hit nélkül ácsorog, meg kell hogy hallja: Jön az a Vonat, melyre átszállva a reményteljes holnapba érkezhet.
Ez az evangélium. A jó hírt soha nem az ember mondja, hanem Isten maga. Olykor szavakban, néha szavak nélkül, a körülményekben vagy éppen lelkünk mélyén lévő ősszimbólumok megmozgatásával, különös érzületekkel. A csoda nem az, hogy Ő szól, hanem az, hogy mi meghalljuk. A Vonzás érthetetlen csodája ez is. Aki pedig meghallja a jó hírt, annak szívében örömhírré alakul át a felülről kapott jó. Olyan Erő ez, mely felnyitja egykoron a testünket megjelölő sírokat, de ez az Erő szabadít ki életünk szarkofágjából is, bárhogyan is húztuk magunkra bűneink kőlapjait... Isten mindenből kihoz, mert Ő Isten. Nem jóságos, nem szelíd nem könyörülő... őt nem lehet minősíteni, mert Ő egyszerűen az Isten, Akiben minden benne van - nehéz hinni, pedig így van: még mi magunk is.



 
Kísértés...


A mai nap imádsága:

Uram! Számtalan kísértésemben Te segélj meg! Istenem, ha Te nem vagy velem - elveszek, s nem tudok úgy élni, ahogyan szeretném: harmóniában a világgal, embertársaimmal, magammal és Veled! Ámen


Ne vígy minket a kísértésbe!
Lk 11,4

"Ádám, Éva és az alma" története a zsidó-keresztény kultúra egyik legrégebbi alapköve - irodalomtörténetileg és átvitt értelemben is. A történet csodálatosan megragadja azt, ami földi létünk kihívását és értelmét is adja: a birtoklást. Igen, mert birtokolni akarjuk az életet: evésben és ivásban, szexualitásban és ismeretben. Elemi ösztöneinkkel kapaszkodunk mindegyikbe, de bármennyire is ragaszkodunk egyikhez vagy másikhoz, külön-külön egyik sem nyújtja a vágyott harmóniát. A kísértés éppen abban rejlik, hogy külön-külön mindegyik a teljességet ígéri, de az ígéret csak ígéret marad! Sem az evés, sem az ivás nem boldogít, ha azt nem közösségben tesszük! Hiába vigasztalják önmagukat a "szinglik" hamiskás szabadság-értelmezésükkel, a családi étkezések "sóderpartiját" nem pótolja a tévé előtti rendszeres majszolgatás... Hiába a szexuális örömök hajszolása, a nagy bulizások kezdeti izgalmát egyhamar felváltja a magány, mert nem csak élményre, hanem megmaradó értékre vágyik minden emberszív...

De bizony az ismeret birtoklása is csalóka. Lehet egyre többet és többet megismerni a világból, gyűjtögetheti az ember a diplomáit és kurzusait, de ha csak ezek vannak, akkor karriert igen, de megnyugvást, megbékélést elérni nem lehet velük. Milyen nyilvánvaló válik ez a negyvenes hölgyek hirtelentámadt gyermekvállalási kedvében! Ekkor derül ki, hogy aminek nem sok értelmét látták - áldozatot hozni a másik (gyermek, társ) jövőjéért - igazából, mégis csak ennek van értelme... Ilyetén módon alaposan elhibázni az életet persze nemcsak az örök Évák, de a mindenkori Ádámok "kiváltsága" is!

Mi tehát a kísértés? Az, hogy Isten, és az Ő terve nélkül mi magunk is elérhetjük mindazt, amire szükségünk van. Belátjuk vagy sem, Teremtőnk jól megalkotta az Élet játékszabályait - azokat nem érdemes kijátszani! Aki csal az nemcsak másokat, mindenekelőtt önmagát csapja be, s egyszer az Élet benyújtja a számlát, s akkor fizetni kell - kibúvó, haladék nincs, meg kell fizetni a tartozást.

A kísértés az értékek viszonylagossá tételével kezdődik: Kívánatos értékké válik, ami gagyi, és kizárólagos fontosságot kap az, ami valójában csak összefüggéseiben nyeri el igazi értelmét és szépségét. Minden kísértéssé válhat, ha nincs mögötte az Isten. Kísértés lehet a fiatalság, mely mégiscsak elmúlik, kísértés lehet a jólét, s a hatalom szeretete, mert ha csak magának tartja meg az ember, akkor elemészti a közösség iránti felelősséget. Kísértés lehet az információ birtoklása is, hiszen azt bármikor elveszíthetjük - agyvérzéssel, vagy azáltal, hogy hiteltelenné válunk életünkkel, s bár az igazat szóljuk, mégsem hallgat ránk senki...

Elimádkozni tehát a Miatyánkot, benne a kéréssel "Ne vígy minket a kísértésbe!" nem időpazarlás, hanem hitvallás. Naponkénti megvallása annak, hogy önmagunkban gyengék vagyunk, de Isten kegyelmével igen nagy dolgokra is képesek vagyunk. Meg tudunk állni Vele együtt ott is, ahol más "törvényszerűen" elbukik...

 

Küldetésünk...


A mai nap imádsága:

URam! Te elhívtál minket, s el is küldtél a világba! Add, hogy Hozzád hasonlóan tudjam szeretni a világot, s kegyelmed mértéke szerint javítani is tudjak rajta, hogy minél többen megbékéljenek Veled, s önmagukkal! Ámen



Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
1 Kor 4,1-2 és 7

Senki sem szeret veszíteni. Rövidke életünk viszonylag problémamentes két-három évtizedét - a többi telis-teli van egzisztenciális küzdelmekkel, kötelező vagy szabadon választott szociális projektekkel (pl. gyereknevelés!) - szeretnénk úgy megélni, hogy nem az örök vesztesek oldalán állunk. Hitünk szerint reméljük az örök élet isteni ajándékát, de mivel emberként jöttünk erre a világra, ezért nem tudjuk mentesíteni magunkat emberi vágyainktól, s mi keresztény emberek is szeretnénk teljes életet élni már ebben az anyag-világban is.

Az, hogy ez a földi élet "siralomvölgy" lenne, amin minél gyorsabban túl kell jutni - a "sötét középkorban" jól hangzó keresztény propagandaszöveg volt és már akkor sem volt igaz -, de manapság használhatatlan érvelés! Lelkészek, prédikátorok, papok komoly problémája, hogy nem veszik észre, szószékeik alatt a "foghíjas" templompadokban nem csak jószándékú, de gondolkodó emberek is ülnek, akik nem egy hermetikusan zárt világban, hanem a valós világban élnek! S ez a világ - bár sok-sok régi jegyet még magán visel -, de alapvetően más világ. 2012-t írunk, a harmadik évezred elején járunk... Nem dicsőség ez, hanem egyszerű tény, ahogyan az is, hogy ennek a mostaninak is az URa az Isten! Ha valaki azonban nem veszi tudomásul a tényeket, akkor súlytalanná, hiteltelenné válik, s olyanra kínálgatja a megoldást, ami a ma emberének nem probléma...

Sokan nem értik ezt a mostani felgyorsult-, technikai-, tudományos-, médiahazugságos-, áldemokráciás világot, de ráadásul a meg-nem-értéshez még jelentős csalódás is társult, mert senkinek nem tetszik a profit Isten fölé helyezése, belekeseredtek a világ természeti kincseinek korlátlan kirablásának, s ezzel a Föld ökoszisztémájának lassan visszafordíthatatlan megrontásába. Ha nem is a többség, de jelentős része a világnak jól látja, ha az ember részvétnélkülisége a teremtettség, s a többi teremtmény irányában tovább tart, annak apokaliptikus következményei lehetnek, s abba bizony belepusztulhat gazdag is meg szegény, keresztény meg a nem-keresztény ember is!

Ha valaki felvállalja kereszténységét, s nem a marslakóknak, hanem a földlakóknak akarja hitelesen közvetíteni Krisztus szeretet-evangéliumát, akkor a legfontosabbat nem kerülheti ki: ez pedig a hűség. Sokan - nemcsak keresztények - élnek abban a tévhitben, hogy saját ideológiájuk az egyetlen "üdvözítő" megoldás mindenre. Az ideológia azonban csak egy tan, egy próbálkozó, emberi alkotás, ami megpróbál megoldást adni az életre. Nos, perfekt megoldást egyik se nyújt, mert ha nyújtana, akkor nem nőnének ki újra és újra különféle elképzelések, hogyan is kell "jól csinálni az életet", hogy mindenkinek jó legyen... Ha lett volna legalább egy, ilyen minden korban és minden helyzetben megoldást adó "üdvözítő ideológia", akkor azt a Mester tanítványainak bizonnyal lediktálta volna. Krisztus azonban nem mondott tollba semmit, de a szeretet halálig menő következetességével ment fel a Golgothára, példát mutatva azzal, hogy a méltóságteljes élet az nem tantételekben, emberi dogmákban, nagyszerű ideológiában gyökeredzik, hanem az Isten iránti engedelmességben, a hűséges életben... Ugyanis megoldása mindenkor és mindenre csak az Istennek van! Az Isten útja a megváltásé, az emberé meg mintha az idők végzetéig az ideológiák útja lenne... Tényleg, miért is favorizáljuk mi inkább a kétes kimenetelű saját elképzeléseinket az Isten "működő" megoldása helyett?

Aki komolyan veszi kereszténységét, az elsősorban nem a lélek-szorító betű alapján tájékozódik, hanem a Lélek által. A Lélek ugyanis az, Aki megbizonyosítja az Isten akaratát, s eleveníti meg az életet, azaz teszi élhetővé. Sokan azért fordítanak hátat a kereszténységnek, mert a "bizonyságtevő lelkek" élhetetlen, törvényeskedő okoskodásokra alapozott, életszerűtlen megoldásokat kínálgatnak a világ bajainak megoldására. (Sokan vannak, akik rajongásukból fakadóan a betűre koncentrálnak és a betűtől nem látják, nem értik Isten akaratát.) Az ilyetén naiv, fundamentalista támogatása a Gonosz szisztémájának - Isten majd úgyis mindent megold(!) -nem vezet se előbbre, se magasabbra, hiszen az isteni szeretet az nem felszínes, látszatmegoldásokat "kínálgat", hanem erőtől és józanságtól áthatott, hiteles, másokat is Krisztus követésre vonzó Életet! (Megjegyzés: Természetesen Isten egyszer majd mindent megold, de eladdig azért nekünk is hagyott egy kis javításra szoruló részt, hogy észrevegyük: teremtői akaratának megvalósulásában partneréül választott ki minket!)

A misszió tehát nem "észosztást" jelent, a "mindent jobban tudok nálad" taszító pökhendiségével, hanem ÉLETET, Isten szerintit. Ezt pedig nem magyarázni kell, hanem egyszerűen csak élni. Az Isten közelében természetesen élésnél vonzóbb, s hitelesebb misszió ugyanis nincs! Ezt hívjuk: kegyelmi küldetésnek...

 

Válás...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne meneküljek érzéseim elől, s ne akarjak mindent Rád hárítani. Adj nekem bölcs szívet, hogy mindig úgy döntsek, hogy az Neked tetszésedre és nekem, s mindazoknak, akikkel körülvettél engem, a javára váljék! Ámen

 

De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő."
Lk 16,17-18

Sokat változott a világ... Évezredeken keresztül csak a férfiak kezdeményezhették a válást, de azért régen is, aki gazdag családból származott, az nőként is kezébe vehette házassági ügyeinek irányítását.

Kicsiny hazánkban erre a manapság egyáltalán nem feltűnést keltő, de az házaspárok életét alapvetően befolyásoló procedúrát érdekesen világítják meg a KSH-adatok: Ezek szerint a válóperek 71 százalékát nők kezdeményezik. A két legfőbb válóok: a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák. A válások többségét tehát a nők kezdeményezik, miközben ők a válások nagy vesztesei. Korábban 10-14 év után döntöttek válás mellett. A rendszerváltás óta ez kitolódott 20 évre. Az elmúlt 10 évben a válások száma stagnált, így évenként mintegy 24-25 ezer házasságot bontanak fel. Tény, hogy egyre könnyebben bomlanak fel a házasságok/együttélések/élettársi kapcsolatok, és egyre nehezebben jönnek létre újak. A válás után két évvel az emberek mindössze felének volt új párkapcsolata a KSH felmérése szerint, s a tapasztalatok szerint a férfiak kétszer akkora eséllyel lépnek új viszonyba, mint a nők. A szakemberek szerint a manapság kötött házasságok több mint 40 százaléka fog a jövőben felbomlani. Az újrakezdés különösen nőként, gyerekkel és negyven fölött nehéz.

Mindez nem jelenti azt, hogy a meglévő házasságok jók lennének. A párkapcsolatukkal egyébként a házas férfiak a legelégedettebbek, legkevésbé pedig az élettársi kapcsolatban élő nők. A törvényből egyetlen vessző sem vész el! A lélek istenteremtette erői a lélek rejtett zugaiban is "dolgoznak". Nem lehet "kijátszani" az élet törvényszerűségeit - bár sokan megpróbálják -, idővel azonban mindenki beteljesíti sorsát...

Mi ebből a tanulság? Az, hogy jobban fel kellene készíteni a házasulandókat, hogy ne az egyedülléttől való félelmük irányítsák párválasztásukat, hanem azok az őszinte érzések, melyek garanciát adnak arra, hogy hosszú évek után is kívánsággal tekintsenek egymásra... Ez akkor lehetséges, ha nem törik meg bennük a hit: azt a másikat, az "Ő"-t, Isten is neki teremtette.

Társadalmunk jelenleg úgy gondolkozik, hogy amit nem kapok meg attól az egytől, akit választottam, arról le kell mondani, s meg kell próbálni egy másikkal. A baj ezzel a gondolkozással az, hogy ha az ember testi, lelki vagy szellemi kielégületlenségben él, az megmérgezi az életét és nagyon sok kapcsolati zűrt okoz. Isten a házasságot a testi-, lelki-, szociális-, kiteljesedés műhelyeként hozta létre, azaz: nem két perfekt ember találkozik, hanem két rész-ember, akik együtt akarnak EMBERRÉ válni. Ha közös életükben egymásból - minden területen(!) előhívják a jót, s egymásban csillapítjak a rosszat, akkor ez megerősítő jel, hogy az Isten is egymásnak rendelte őket. Ha ennek az ellenkezője történik, sekélyesedik a jó, s erősödik a rossz, akkor nem egyszerűen a felek "szerződésszegéséről" van szó, hanem arról, hogy nem tudják betölteni a legnagyobb hivatást, hogy istenképűen, harmóniában éljenek.

Ilyenkor már csak egy lehetőség van: nem csüggedve (azaz buzgó imádsággal), de az élet normalitásában gyökeredző józansággal, szerettel belekapaszkodni a JóIstenbe, hogy tegye meg azt, ami emberileg nézve lehetetlen, s a rosszat fordítsa jóra. S ha nem változik semmi? Akkor ez jele annak, hogy nekünk kell változtatni... Mert az ÚRIsten nem sírig tartó szolgaságra, hanem a kiteljesedés felelős szabadságára hívta el minden gyermekét...
Szerző: Andre Lowoa  2018.01.19. 09:21

1993. szeptember 30.

Uram, Te Szent és Hûséges!
Igaz tanításod
világosságot adott nekem.
Te vagy a világ Világossága.

Te, a Magasságbeli Fia,
engem, az érdemtelent
választottaid
sorában neveltél.
Neved legyen áldott!

Szent Istenem!
Te légy életem Ura,
hogy eljussak a Neked tetszõ
tökéletességre!

Vezess és uralkodj fölöttem,
építsd fel bennem országodat,
hogy istenséged és Szentséged
végleges lakóhelye lehessen
lelkem!

Amen.

Ó, az élet koronáját a hûségesek kapják. Maradj bennem, és eljutsz a tökéletességre és az életre! Válj még kisebbé, és nehogy jobbra vagy balra nézz! Veled leszek futásod végéig… Vassula, sokak lelkét újból életre keltettem, mialatt lelked az enyémet kereste. 1 Gyógyítottam és csodákat tettem megpróbáltatásod árán. Úgy tetszett nekem, hogy vezeklésedet felajánljam az Atyának, és elégtételed árán istenteleneket nyertem meg.

Ó… kedves barátom, a te nagylelkûségedre van szükségem ahhoz, hogy megtisztítsam a tisztátalant annak árán, hogy mindent ideadsz, amid van. Gyermekem, te lelkeket nyertél azáltal, hogy nekem adtad legkedvesebb óráidat. 2 Vassula, az egység nem szavak által valósul meg a testvérek között, hanem Szentlelkem munkálkodása által. Azért vezettelek, hogy úgy keresd és éld az egységet, ahogy én kívánom. Megmentettelek attól, hogy kísértésbe ess, mert azt akarom, hogy élõ példája légy annak, hogy milyen lesz az egység, és aki rád tekint, úgy láthassa az egységet, amilyennek Szívem szeretné. Ne veszítsd el bátorságodat azok miatt, akik nem ismerték fel tervemet benned! Amit adományként adtam neked, felülmúlja a gyöngyök és a világ minden kincsének értékét!

Ó Vassulám, én, az Isten, nem az egység miatt hibáztatlak, amelyet te megélsz, hanem azt az embert hibáztatom, aki megakadályoz küldetésedben. Cselekedete olyan, mintha követ dobna szemembe… Én, a Magasságbeli, azért támasztottalak fel, hogy az egység példája légy. Ti vagytok az egység elsõ gyümölcsei. 3 Mondom nektek: Terjesszétek üzenetemet mindenütt, ahol lehetséges! Ne feledjétek: az egység az alázat és a szeretet által fog megvalósulni. És most értékelje szívetek, amit mondok: az egység megvalósulásához vezeklésre van szükségem…

Tõlem, Uram?

Tõled, és mindenkitõl, aki nagylelkû. Nem engem szeretsz a legjobban?

De igen, Uram.

Én vagyok az, aki üdvösségre vezetlek. Ne félj tõlem ! Elegendõ erõt adok neked ahhoz, hogy elviseld a megpróbáltatásokat, amelyek azért érnek, hogy megfosszanak a békétõl, amelyet én adtam neked. Békém veled fog maradni, angyalom. Szent Arcom úgy fog idõnként megnyilvánulni általad és rajtad, mint tenger felett a felkelõ Nap. Miközben te érdekeimben fáradozol 4 ily módon is meg fogok nyilvánulni, hogy elhiggyék a szigetek, a hegyek és a síkság, hogy téged a Magasságbeli küldött és ÉN VAGYOK az „Igaz élet Istenben” üzenet szerzõje, te pedig az én szócsövem vagy, és amit te beszélsz, azt én mondtam neked. Aki téged visszautasít, engem utasít vissza. Az ördög már rávette vádlóid lelkét, hogy megrágalmazzanak téged, de hagyj mindent a kezemben! Szolgálj hûségesen, és bocsáss meg vádlóidnak, hogy az Atya és én befejezhessük benned mûvünket! Élj szentül, és munkálkodj békében! Én, Jézus szeretlek, és megáldalak a mennybõl.

 


1 Jézus saját hallgatására utal, amikor gyakran több napra megvonta tõlem jelenlétét. Idõleges hallgatása és rejtõzése rettenetes volt lelkem számára.
2 A szemlélõdés és diktálás óráit az Õ jelenlétében. Az Õ társaságában eltöltött órákat.
3 Én és mindazok, akik úgy élik meg az egységet, mint én.
4 gyakran válik láthatóvá az emberek elõtt Jézus vagy Szûz Mária arca, amikor én a háttérbe vonulok,

Szerző: Andre Lowoa  2018.01.19. 08:29

A pap korunk kihívásai között

1) A papi szolgálat teológiai önazonossága. – A II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy a szolgálati papság a hívek egyetemes papságának szolgálatára van rendelve, és hogy mindenki, jóllehet minőségileg eltérő módon, Krisztus egyetlen papságában részesedik.

2) A mai kulturális környezet. – A pap arra hivatott, hogy saját környezetét ismerve elvesse benne az Evangélium magvait. Azért teszi ezt, hogy Jézus üzenete alkalmas, világos, reményt és tartalmat hordozó hangként jelenjen meg a világban.

3) Személyes és érzelmi vonatkozások, a cölibátus. – A papot mély, a lelkipásztori szeretetre alapozott lelki élet jellemezze, amely az Istennel való személyes tapasztalatból és a testvérekkel megélt közösségből táplálkozik. Ápoljon testvéri kapcsolatot püspökével, egyházmegyés paptársaival és a világiakkal is. A cölibátus megkívánja, hogy a papok érett módon vállalják saját érzelmi világukat és nemiségüket, nyugodtan és örömmel megélve azt, egy úton járva a közösséggel.

Aparecidai konferencia, 2007




A „szent” szakemberei?

Senki sem áll olyan közel urához, mint az a szolga, akinek bejárása van ura életének legbensőbb területeire. Ebben az értelemben a „szolgálat” közelséget jelent, és családiasságot igényel.

Ez a családiasság veszélyt is hordoz magában: azt, hogy a „szent”, amellyel folytonosan találkozunk, megszokottá válik számunkra. Így kialszik bennünk a tiszteletteljes istenfélelem. S ahogy minden megszokás esetében történik, nem fogjuk fel már a hatalmas, mindig új és megdöbbentő tényt, hogy Ő maga van jelen, beszél hozzánk, ajándékozza magát nekünk.

A rendkívüli valóság megszokottá válása ellen, a szív ilyen közömbössége ellen folyamatosan küzdenünk kell, mindig újra felismerve elégtelenségünket, és a kegyelmet, amely abban a tényben áll, hogy Ő így a mi kezeinkbe adja magát.

XVI. Benedek: A nagycsütörtöki szentmise homíliája, 2008.





A társas lét paradoxona

A pap – a többiektől eltérő módon – áldozatként van jelen az emberek között, és így mindenkié: a köz szolgája, az egész közösség hasznára van. (…)

A pap a kereszténység társadalmi paradoxonát testesíti meg: a legalázatosabb a legnagyobb, és a parancsnok a szolgálatban is az élen jár.

Igino Giordani



Lét és cselekvés

Nem annyira az a fontos, amit teszel, hanem az, ami papi odaadottságodban vagy.

Kétségtelen, oly sok mindent kell tennünk, s nem engedhetünk a lustaságnak, de egész elkötelezettségünk csak akkor hoz gyümölcsöt, ha mindannak a kifejeződése, amik vagyunk, ha előtűnik tetteinkből Krisztussal mélységesen egyesült létünk: ha Krisztus eszközei vagyunk, száj, mely által Krisztus beszél, kéz, mely által Krisztus tevékenykedik.

A lét a meggyőző, s a cselekvés is csak annyiban győz meg, amennyiben valóságosan gyümölcse és kifejeződése a létnek.

XVI. Benedek: Az aostai egyházmegye papjainak




Megmaradni a világosságban

Szeretteim, nem új parancsról írok nektek, hanem a régi parancsról, amelyet kezdettől megtartotok. Másfelől mégis új parancsról írok nektek. Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak.
1Jn 2,7.8.10



Új horizont

„Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, Istenben marad, és Isten őbenne marad” (1Jn 4,16). Szent János első levelének e szavai a keresztény hit magvát – a keresztény istenképet és a belőle következő emberképet, valamint az ember útját – egyedülálló világossággal mondják ki. Ugyanebben a versben János a keresztény létnek mintegy a mottóját is megadja: „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk a szeretetnek.”

Mi hittünk Isten szeretetében: a keresztény ember így fejezheti ki életének alapvető döntését. A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés, vagy egy nagy eszme áll, hanem találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad. Ezek után a szeretet, azáltal, hogy Isten előbb szeretett minket (vö. 1Jn 4,10), többé már nemcsak egy „parancsolat”, hanem válasz a szeretetnek arra az ajándékára, mellyel Isten közeledik felénk.

XVI. Benedek: Deus caritas est
Szerző: Andre Lowoa  2018.01.19. 08:17

A példa ereje

Az Egyháznak részt kell vennie a világ dolgaiban, az emberi közösség életében, de nem uralkodva, hanem úgy, hogy segít és szolgál.

Meg kell mutatnia a legkülönbözőbb területen tevékenykedő embereknek, hogy mit jelent Krisztussal élni, mit jelent „másokért lenni”. Az Egyháznak különösen is szembe kell szállnia a gőg bűnével, az erő imádatával, az irigységgel és az illúziók kergetésével, amelyek mind a „rossz” termőtalajai. Mértékadó módon kell beszélnie a hitelességről, bizalomról, hűségről, kitartásról, türelemről, fegyelemről, alázatról, józanságról és mértékletességről.

Nem szabad lebecsülnie az emberi példamutatást! Az Egyház szavának súlyát és fontosságát nem az elvont fogalmak, hanem a példák adják.

Dietrich Bonhoeffer: Ellenállás és kitartás





Abban látom Szent József nagyságának titkát – amely teljes összhangban van alázatával –, hogy föl tudta áldozni életét a Megtestesülés misztériumáért, és az üdvözítő küldetés szolgálatáért. Úgy használta törvényes tekintélyét – amely a szent családban megillette őt –, hogy teljesen odaajándékozta önmagát, életét, munkáját. Emberségéből fakadó hivatását, a szűkebb család iránti szeretetet úgy tudta átalakítani, hogy önmagát, szívét és minden képességét emberfeletti ajándékká tette. És közben szeretettel szolgálta a házában növekvő Messiást, akit az ő fiának és Dávid fiának neveztek, de aki valójában Mária fia és Isten fia volt.

Ha van valaki, akire ráillik az evangéliumi kifejezés, hogy „szeretetből szolgál”, akkor Szent Józsefre bizonyosan ráillik, aki – nekem úgy tűnik – szeretetbe öltözött. Olyan ez, mint egy jellemvonás, amely meghatározza őt, mint ragyogás, amely megdicsőíti őt. Szolgálni Krisztust – ez volt az ő élete. Szolgálni Őt mély alázatban, a legteljesebb odaadottságban, szolgálni Őt szeretettel és szeretetből.

VI. Pál pápa




Csodálatos csere

A papi hivatás: titok. Egy „csodálatos csere” (admirabile commercium) Isten és ember között. A pap Krisztusnak adja emberségét, hogy Krisztus föl tudja azt használni a saját maga számára, mint az üdvösség eszközét, szinte másik önmagát alkotva belőle.

Ha sikerül megértenünk ennek a „cserének” a titkát, akkor érthetjük meg, mi történik abban a fiatalban, aki meghallja a hívást: „Kövess engem!” – és ezért mindent megtagad Krisztusért. Abban a biztos tudatban, hogy ezen az úton embersége kiteljesedik.

II. János Pál: Ajándék és titok, 1996.





Minden népnek, minden időkben

A lelki adomány, melyet a papok a szentelésben kaptak, nem valamilyen korlátozott és egy helyhez kötött küldetésre készíti fel őket, hanem az üdvösség mindent átfogó egyetemes küldetésére „egészen a föld határáig” (ApCsel 1,8), mert bármely papi szolgálat Krisztustól az apostoloknak adott küldetés egyetemes távlataiban részesedik. Krisztus papsága ugyanis, amelyben a papok részesedtek, természete szerint minden néphez szól, nem köti meg a vér, a nemzet vagy a kor semmiféle határa.

Presbyterorum ordinis 10.




Minden probléma megoldása

Életben kell tartanunk Istent önmagunkban és engednünk, hogy mint az élet, kiáradjon belőlünk másokra, és feltámassza a halottakat.

Azzal tartjuk Őt életben magunk között, ha szeretjük egymást.

Ez mindent forradalmasít körülöttünk: a politikát és a művészetet, az oktatást és a munkát, a magánéletet és a szórakozást. Mindent.

Jézus a tökéletes Ember, aki magában egyesít minden embert és minden igazságot.

És aki megtalálta ezt az Embert, az rátalált minden probléma megoldására.

Chiara Lubich: Róma föltámadása





Papi lét, keresztény lét

A papi lét hieroglifájának olvasása összességében nem mondható lényegileg titokzatosabbnak vagy nehezebbnek, mint általában a keresztény élet. Ez annyit jelent, mint „meghalni és föltámadni Krisztusban”. „Nem én élek már” – olyan lét, amely a hálából származik és egyesül a rábízott feladattal, függetlenül attól, hogy milyen életállapotban él az illető keresztény.

Hans Urs von Balthasar
Szerző: Andre Lowoa  2018.01.19. 08:16