Sosem könnyű az, ami megéri a fáradságot

"Ne fáradjatok meg a jó cselekvésében. Pont a megfelelő időben élvezhetjük majd a munkánk áldását, ha nem adjuk fel." (Gal 6:9, NLT fordítás, második kiadás)

Sok minden van, ami azért munkálkodik, hogy távol tartson minket életünk céljának beteljesítésétől. Az év folyamán azt vitattam meg, melyik a legrosszabb ellenség, a késlekedés vagy az elkedvtelenedés. Ha a Sátán nem éri el, hogy feladjuk küldetésünk, akkor a pokol tesz próbára minket.

Pál apostol arra tanít minket, hogy álljunk ellen a elkedvtelenedésnek: "Ne fáradjatok meg a jó cselekvésében. Pont a megfelelő időben élvezhetjük majd a munkánk áldását, ha nem adjuk fel." (Gal 6:9, NLT fordítás, második kiadás).

Voltál már úgy, hogy belefáradtál jót tenni? Azt hiszem mindannyian voltunk ilyen helyzetben. Néha könnyebbnek tűnik rosszat tenni, mint jót.

Amikor elkedvtelenedünk, eredménytelenné válunk. Amikor elkedvtelenedünk, a saját hitünk ellen dolgozunk.

Amikor elkedvtelenedünk, azt mondjuk: "Ezt nem lehet megcsinálni." Ez teljesen az ellentéte annak, hogy "Tudom, Isten képes megtenni, mivel Ő mondta..."

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

  • Hogyan kezelem a bukást?
  • Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy én szeretném, haragos leszek?
  • Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy én szeretném, ideges leszek?
  • Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy én szeretném, elkezdek panaszkodni?
  • Befejezem, amit elkezdek?
  • Hogyan osztályoznám a kitartásomat?

Ha elkedvtelenedsz, ne add fel harc nélkül! Ami megéri a fáradtságot, nem jöhet létre kitartás és befektetett energia nélkül.

Amikor egy művész szobrot készít, el kell távolítsa a kőtörmeléket. Nem csak egyszer üt rá a vésőre a kalapáccsal, hogy aztán az összes szükséges kődarab lepotyogjon és előbújjon a gyönyörű mestermunka. Folyamatosan üti és üti, apránként távolítva el a darabokat.

Ez igaz az életre is. Ami megéri a fáradtságot, sosem jön egyszerűen az életben. Folyamatosan ütnöd kell és menned kell utána, így aztán apránként az életed Isten kegyelmének mestermunkájává válik.

A helyzet az, hogy a nagyszerű emberek igazából csak egyszerű emberek különleges elhivatottsággal. A nagyszerű emberek nem tudják hogyan kell feladni.

Beszéljetek róla:

  • Milyen a hozzáállásod a kemény helyzetekhez, amik próbára teszik a hitedet?
  • Mi volt az, amit képes lettél volna feladni?
  • Hogyan segít Isten szava kitartani? Ki az az életedben, aki bátorít téged, hogy ne add fel?





Védjétek meg gyermekeitek értelmét!


Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben ... és megőriztem őket ... (János 17:12)
„A gyermekek nem kicsi felnőttek. Nekünk kell megvédenünk gyermekeink tisztaságát, amíg felnőnek”
A lelki vezető jellemzője a védelmezés, így az apáknak védeniük kell a gyermekeik lelki növekedését. Jézus azt mondja: „Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben ... és megőriztem őket ...” (János 17:12)

Jézus azáltal őrködött tanítványai szellemi növekedése felett, hogy védelmezte az értelmüket. Apaként, lelki vezetőként az a feladatotok, hogy védelmezzétek gyermekeitek tisztaságát. Napjainkban, abban a kultúrában, ahol élünk ez óriási feladat. A gyermekek nem kicsi felnőttek. Nekünk kell megvédenünk gyermekeink tisztaságát, amíg felnőnek. Nem tudják kezelni az erőszakot, nem tudnak bánni a nemiséggel, nem értik a halált. Ezek a dolgok nehezek a kicsik értelmének.

Ezért, amíg három kisgyermekünket neveltük, Kay és én nagyon szigorúak voltunk velük, milyen filmeket, milyen TV műsorokat nézhetnek meg, milyen könyveket, újságokat olvashatnak el. Óvtuk őket mindentől, ami a kárukra lett volna.

Amikor kicsik voltak, és csak „zöld karikás” filmeket nézhettek, mondhatták volna, hogy meg akarják nézni a „12-es karikájú” filmet. Mikor kicsit idősebbek lettek, mondhatták volna, hogy meg akarják nézni a „16-os karikájú” filmet. Erre mi azt mondtuk volna: „Megnézheted, ha idősebb leszel, de most nem fogod!” Ők pedig könyörtelenül kritizálnak: „Apa, anya, olyan beszűkültek vagytok! Ti vagytok az egyedüli szülők az egész univerzumban, akik nem engedik megnézni ezt a filmet a gyerekeiknek!”

Döbbenetes számomra, keresztény szülők hogyan engedik gyermekeiknek, még a tizenéveseknek is, hogy megnézzenek mindent, amit nem kellene látniuk. Nekünk védelmeznünk kellene az értelmüket. Az én három gyermekem felnőtt, és boldogok, kiegyensúlyozottak. Miért? Mert úgy nőttek fel, hogy az agyuk nem lett megtöltve szeméttel, úgy nőttek fel, hogy az értelmüket nem itatta át a durvaság, közönségesség. Az életben úgy is ki lesznek téve ezeknek, nem kell, hogy már gyermekkorban így legyen. Védelmezned kell, őrködnöd, hogy mi jut be az értelmükbe!


Szerző: Andre Lowoa  2018.06.20. 10:46






Ne veszítsd el az örömöd apró dolgok miatt!

„Minden más értéktelen az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének végtelen értékéhez képest.” (Filippi 3:8 – NLT fordítás)
Minden reggel, amikor felkelsz, emlékeztesd magad, mi az, ami fontos, ami számít, és mi az, ami nem. Ne engedd, hogy elvonják a figyelmed az élet lényegtelen és jelentéktelen dolgai.
Miért olyan fontos ez? Észrevetted már, milyen könnyen elveszítjük az örömünket valami apró dolog miatt? Rendszerint valami apróság bosszant bennünket, például valaki elénk vág az úton kanyarodáskor, vagy nem áll úgy a hajunk, ahogy szeretnénk, vagy már nem jó ránk egy ruha, amit fel akarunk venni. Ilyenkor máris vége a jókedvünknek. Néha az apró dolgok vannak ránk a legnagyobb hatással, pedig ezek valójában nem is számítanak.
Pál azt mondja a Filippi 3:7-ben „Azokat a dolgokat, amelyek egykor értékesek voltak nekem, most haszontalannak, értéktelennek tartom azért, amit Krisztus tett velem.” (NLT fordítás)
Mi volt számodra a legfontosabb, mielőtt találkoztál Jézus Krisztussal? A munkád? A karriered? A pénzszerzés? De lehet, hogy egy randevú, vagy az, hogy népszerű legyél. Esetleg a biztonság, vagy talán az, hogy hírnevet szerezz.
Pál azt mondja, hogy ezek a dolgok semmit nem számítanak ahhoz az örömhöz képest, ami abból fakad, hogy ismerjük Jézust.
Sokszor a minket körülvevő világ pont az ellenkezőjét akarja elhitetni velünk. Naponta hirdetések ezreivel találkozol, amelyek mind azt mondják, „teljesen értéktelen vagy, amíg meg nem veszed ezt vagy azt a terméket”. A hírműsorok a TV-ben minden eseményt úgy mutatnak be, mint a nap legfontosabb eseményeit. Pedig nem azok! Semmi sem értéktelenebb egy tegnapi újságnál. Azért, mert valami sürgős vagy most történik, nem jelenti azt, hogy fontos is.
Mindennel kapcsolatban meg kell kérdezned magadtól: Mennyit számít ez 100 év távlatában? Mit számít az holnap, amiért ma aggódom? Valószínűleg holnap már nem lesz fontos, és még kevésbé lesz az az örökkévalóság távlatában. Úgy kell élned, hogy mindig szem előtt tartsd az örökkévalóságot.
Amerika hajszolja a lényegtelen dolgokat. Azoknak a dolgoknak élünk, amik valójában nem számítanak. Ha nem akarsz a tömeggel sodródni, a figyelmedet a pillanatnyiról az örökkévalóra kell összpontosítanod. Amikor úgy élsz, hogy az örökkévalóságot tartod szem előtt, rá fogsz jönni, hogy az a dolog, ami miatt most aggódsz, nem számít majd az örökkévalóságban. Így ahelyett, hogy állandóan feszült és ideges lennél, boldog lehetsz.
„Minden más értéktelen az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének végtelen értékéhez képest.” (Filippi 3:8 – NLT ford.) Minden nap vedd számba, mi számít leginkább.
Beszéljetek róla
  • Melyek azok az apróságok, amelyek miatt aggódtál vagy aggódsz mostanában és megfosztanak az örömtől?
  • Hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani azt, hogy Istent helyezzük a középpontba és az örökkévalóság szemszögéből nézzük a dolgokat?
  • Mi volt a legfontosabb dolog számodra mielőtt Jézusban kezdtél hinni? Most hogy látod azt a dolgot?







Oldd meg a konfliktust azzal, hogy megvallod a saját részedet!

"Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? ...vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát." (Mt. 7,3-5)


Amikor konfliktushelyzettel szembesülsz, vádaskodás, támadás és a másik hibáztatása helyett légy alázatos. Ez igaz akkor is, ha a konfliktus 90%-ban más hibája.

Mindenkinek vannak vakfoltjai – hibák, amiket nem veszünk észre. Senki sem tökéletes, és sokszor teszünk olyan dolgokat, amelyek észrevétlen módon konfliktusok felé sodornak minket.

Tehát mielőtt támadni és vádaskodni kezdenék, fontos, hogy tartsak őszinte önvizsgálatot, és kérdezzem meg magamól: ebben a konfliktusban mennyi az én hibám? El kell végeznem ezt az őszinte ellenőrzést, és el kell ismernem a saját részemet. Ha hibás vagy valamiben, ismerd el!

Ha pedig igazad van, akkor hallgass!

Légy őszinte magadhoz. Jézus azt mondja, először mindig azt keresd meg, ami a te szemedben van, ez segíteni fog abban, hogy tisztábban lásd a helyzetet.

Tedd fel a következő kérdéseket: "Megalapozatlanok a vádjaim? Érzéketlen vagyok? Esetleg túl érzékeny vagyok? Túl sokat várok el? Netán hálátlan vagyok?"

Lelkészként az a tapasztalatom, hogy a leggyakoribb válóok a következő: "Nem illünk össze!" A Biblia azt tanítja, hogy bármelyik két ember meg tudja tanulni szeretni egymást, ha fel tudnak nőni hozzá.

A természetünk azonban énközpontú, makacs és vonakodik a változástól! A rugalmasság hiánya több kapcsolat halálát okozza, mint bármi más.

A Biblia azt tanítja, hogy alázattal kell vezetnünk. Hogyan töröd meg a feltorlódott feszültséget egy konfliktusban? Mondd ezt: "Sajnálom, csak magamra gondoltam."



Szerző: Andre Lowoa  2018.06.20. 10:45



Isten ellenszere a döntésképtelenségre


"Igaz ösvényen vezet az ő nevéért" (Zsolt. 23:3b)

Néha félünk attól, hogy rossz döntést hozunk, és ez stresszhez vezet.

Isten azt mondja, van egy ellenszer a döntésképtelenségünkre. A Zsoltárok 23:3-ban ezt olvashatjuk: "Igaz ösvényen vezet az ő nevéért". Kezelhetjük a döntéseink okozta stresszet azzal, hogy átengedjük Istennek a vezetést.

Talán arra gondolsz: "De én próbáltam ezt!". Voltak alkalmak, hogy megkérted Istent, vezessen, de aztán mégjobban összezavarodtál. Még mindig nem jöttél rá, és végig azon gondolkodtál, "Miért olyan nehéz megismerni Isten akaratát"?

Isten vajon játszik velünk? Természetesen nem! Isten vezetni akar minket. Ő még nálunk is jobban akarja, hogy megismerjük az Ő akaratát. A probléma az, hogy gyakran rossz dologra várunk, mikor próbálunk rájönni Isten akaratára.

Néhányunk egy érzést szeretne, ami megmondja, mi Isten akarata. Néhányunk valami szabályzatot akar Isten akaratáról. Néhányunk pedig valami természetfeletti jelre vár, hogy utat mutasson neki Isten.

Ezek a módszerek mind szorongáshoz vezetnek, és elkerülhetjük miattuk Isten valódi akaratát.

Isten nem akarja, hogy zavart légy vagy stresszelj bármilyen döntés miatt. Ő mindig veled van és azt akarja, hogy nézz rá vezetésért.




Kötelezd el magad a legjobb mellett, ne érd be a jóval csupán!

„Az odafentvalókkal törődjetek, ne a földi dolgokkal." (Kolossé 3:2, GNT fordítás)

Sokan azt gondoljuk, hogy korlátlanul egyszerre több dologra tudunk figyelni. Az agyunk azonban nem egy számítógép és nem tud egyszerre több különféle programot futtatni. Amikor azt gondoljuk, hogy több feladatot el tudunk végezni egyszerre, akkor tulajdonképpen nem erről van szó, hanem csupán egyik faladattól gyorsan átkapunk a másikhoz. A figyelmünk megosztott. Emiatt törik össze az emberek az autóikat amikor vezetés közben üzeneteket küldözgetnek.

Emiatt törik össze magukat az emberek az egészséges élet felé tartó úton is. Az egészséges élet elérésének érdekében szüntelenül Istenre kell figyelni és az Ő egészséges életre vonatkozó tervére. Arra kell összpontosítani, ami a legfontosabb, úgy, hogy ne engedd meg magadnak, hogy a jelentéktelen dolgok elvonják a figyelmedet. Ha Sátán nem tud rávenni, hogy rosszat tegyél, eléri, hogy kifárasszon csupa jó dologgal. Eléri, hogy túlságosan elköteleződj a jó mellett, de nem a legjobb mellett!

A Biblia ezt mondja: „Az odafentvalókkal törődjetek, ne a földi dolgokkat." ( Kolossé 3:2, GNT fordítás).

Amint azon dolgozol, hogy elköteleződj arra, hogy egészségessé válj és egészségesen élj, tedd félre mindazokat a dolgokat, amik nem számítanak, hogy Jézusra tudj figyelni és az Ő tervére a testeddel kapcsolatosan.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Mik azok a jelentéktelen dolgok, amik elvonnak téged azoktól az emberektől vagy dolgoktól, amelyekre Isten hívott el?
  • Mit szeretnél elérni az egészséges életmódra való törekvésen keresztül? Mi motivál téged?
  • Miben különbözik az életed 5 év múlva, ha az egészséggel kapcsolatos céljaidban sikereket érsz el?









Szerző: Andre Lowoa  2018.06.20. 10:44

Állhatatosságért...


A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Segíts nekem meglátni teljességedet, hogy teremtő hatalmad nagyságán ámulva, elfogadjam ajándékaidat, s békességet nyerjek lelkemnek! Ámen

   

Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.
Jób 5,18

Életünk ege olykor beborul... az eladdig meleg sugarakat árasztó napocska a felhők felett rejtezik, s megrettenünk. A szenvedés ilyen: tekintélyt parancsoló, s csak az nem respektálja, aki még soha nem szenvedet. Aki átélte a hiányt az, azt is tudja, mit jelent(het) a teljesség, aki volt beteg, az tudja mit jelent az egész-ség. Ahogyan a sötétségben világlik a fény értéke, ugyanúgy a szükségben nyilvánul meg az Isten gondviselése.

Fenti igénk a "jóbi klasszikusok" közé tartozik. Ismerjük, temetési liturgiánkban is szerepel, sokszor hallottuk már, mégis nehezen érthető. Mik ezek a jóbi bölcsességek: "Az ÚR adta, az ÚR vette el, áldott legyen az ÚR neve" vagy "Ha jót elfogadtuk Istentől, akkor a rosszat is el kell fogadnunk"? Olyan ismeret, amely ismeretet reformátor eleink gyakran emlegettek: Isten szuverén hatalom. Nem azért tesz ezt vagy azt, mert az okok, az előzmények befolyásolják, hanem egyszerűen azért, mert Ő Isten. Kálvin gyakran hangsúlyozza, a helyes istenismeretből fakad a helyes istentisztelet. Azaz, ha valaki minél jobban megismeri az Istent, annál teljesebben tudja élni az életét, mely nem más mint folyamatos istentisztelet - ideális esetben persze.

Jób barátainak (Bildád, Elifáz, Cófár) dogmatikus okoskodása messze áll a valóságtól, mert nem az Isten szuverenitása felől közelítik meg a szenvedés kérdését, hanem az emberi szenvedés oldaláról. Mihaszna orvosoknak mondja Jób bölcselkedő barátait: "Hazugságot kentek énrám, mindnyájan mihaszna orvosok vagytok. Bár elhallgatnátok egészen, akkor bölcsek maradnátok!" (13,4-5). Mihaszna orvosok... Orvosolni akarnak ok, csak gyógyítani nem tudnak. Még kezelni sem. Még jobban fáj a seb, amihez hozzányúltak. Jób könyve - jóllehet bölcsességirodalmi produktumról van szó - nagyon realisztikus, életszerű, hiszen lehet "így is" jót akarni, hogy nemcsak hogy nem használunk, hanem még súlyosbítjuk a bajt. Sőt a nagy segíteni akarás ellenére az, amit tettünk, Isten mércéjével mérve bűn. Pedig nagy szüksége van a szenvedőnek baráti szeretetre... (Jób "tanácsa").

Jób könyve a legnagyobb igazságot tanítja nekünk: Az Isten az Örökkévaló, Mindenható, EgyIsten. Nincs más hatalom (kivéve az emberét!), amely "beleszólhat" a világ dolgainak alakulásába... Sok ember számára egyszerűbb az élet, ha a sátánra vagy istenellenes démoni erőre "keni" saját tudatlanságából fakadó vétkei, bűnei felelősségét... Pedig éppen a felelősség meglátásában, felvállalásában rejlik a harmónia titka: azaz Isten tenyerébe belesimulni minden élethelyzetben, akár jónak, akár pillanatnyilag rossznak ítéljük azt meg.

 



Élet normalitása...


A mai nap imádsága:

Istenem! Sokan nem tudják még, hogy Téged keresnek - boldogtalanságukban is. Könyörülj meg rajtuk, s tartsd meg elkötelezettségedben azokat, akik teremtői akaratod szerint kívánnak élni ebben a világban, munkálva mások javát, s az egész világ békésségét! Ámen
    
Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül... Bizony, az igaz is elnyeri jutalmát a földön, hát még a bűnös és vétkes ember!
Péld 11,24-25; 31
Az élet értelme az "adás" és a "kapás"... Az, hogy adhatunk, azért lehetséges, mert először mi kaptunk: életet, törődést, biztonságot. Az Isten kegyelméből beleszülethettünk egy családba, s elindulhattunk élútunkon, hogy megfussuk azt a távot, amit őseink sok-sok ezer évvel előttünk már megfutottak. Ahogyan nekünk, nekik is csak egy emberöltőnyi idő adatott, megtalálják benne létük értelmét, hogy megéljék benne a szépséget az örömet és a veszteség bánatát, hogy mindezeken keresztül meg-, és felismerjék rövidke életükben az Istent.
Az Isten legnagyobb ajándéka az élet, s az Ő akaratából ennek csodáját közösségben élhetjük át. Az embert ugyanis közösségbe teremtette az ÚRIsten, ezzel megszabva egész életét, hogy ti. ne magának, hanem másnak éljen. Érdekes módon, aki felismeri ezt az isteni akaratot, az talál rá teremtettségbeli önmagára, s él másokért, dolgozik, küzd övéiért. Aki így belesimul az isteni gondviselésbe, az nem tétlenkedik, álldogálva az élet nagy országútja mellett, önértékelési zavaraiban megkeseredve, a bulvár-média maszlagos boldogság-ígéreteiből kiábrándulva, kárhoztatván a világot... Ugye ismerősek a közömbösség harmadikévezredeleji ilyetén ikonjai? Buszmegállókból, kocsmák utcákon átnyúló vonzáskörzetéből, az ilyen társadalom szélére vetődöttek előttünk zajló életéből, akiknek élete mentes már minden intimitástól, s szociális kontaktusai többnyire a söntéspultok bádogoltárai, a trükkös kéregetések valamint a szotyi-héjak mások elé köpködésének háromságára korlátozódnak...
Isten igazsága, hogy az gyarapszik, aki bőven osztogat. Isten igazsága, hogy aki nagylelkű az élethez, ahhoz az élet is nagylelkű, s aki mindenkit fontosnak tart környezetében, azt környezete is fontosnak tartja. Aki pedig csak magára gondol, munkában, testiekben és lelkiekben - az ínségbe jut. Ahogyan a szerelem is nem rólam és róla, hanem rólunk szól, ugyanúgy az egész istenadta-élet is. Ha magunknakvalóságra akart volna teremteni minket a JóIsten, akkor megtehette volna, hogy osztódással szaporodjunk, se ne párban, de mivel folyamatos teremtő akaratában partnerként akarta látni az embert, ezért teremtett minket férfivá és nővé. A gyermeknevelés helye is a kisközösség, a család, mely nem egyszerű jogi kategória, hanem isteni rendelés! Ezért nem lehet soha család a homoszexuálisak életközössége, legfeljebb egy emberi próbálkozás, imitációja az isteni rendelésnek. (Aki nemcsak divatból, megélhetésből, kiábrándultságból vonzódik saját neméhez, az jól tudja ezt, küzd is eleget ebbéli nyomorával - de nem is billegeti magát az Andrássy úton semmiféle politikai megrendelésre...) Mert minden ember a közösségben akar élni, s a közösségi életnek van egy általános, Istentől rendelt, "teremtői normalitása"! Jelesül: Isten büntetését vonja maga után az, aki ember létére korlátozza mások emberségét. Isten büntetését "érdemli" ki az, aki saját érdekeit a közösség jóléte és biztonsága elé helyezi, aki emberi hatalmát, talentumait a mások szabadságának és emberi méltóságának korlátozására használja fel... A keresztény embernek az életvédő isteni normalitás földi megvalósulásában minden ember partnere! Igyekszik mindenkivel együttmunkálkodni, de soha nem kooperál a bűnnel...

 



Evangélium-hirdetés...


A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy necsak szóval, de hiteles cselekedettel, s hűséges élettel tudjak bizonyságot tenni Rólad életem mindenkor, s mindenhol! Ámen



Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan fölbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát. Némelyek ugyan féltékenységből és vetélkedésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól, amazok viszont vetélkedésből, és nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget okoznak nekem. De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki.
Fil 1,14-18 - katolikus fordítás

"Az igehirdető, ha tisztességgel végzi szolgálatát - ha akarja, ha nem -, a JóIsten dicsőségének fényéből néhány nyaláb őreá is esik..." - mondta egykoron egyik professzorom. De azt is hozzátette: "Ennek elhordozását csak őszinte alázattal, s nem alázatoskodással lehet. Föl akarta ezzel hívni a figyelmet arra, ami sajnos sok igehirdető kísértése, hogy az igehirdetés sikere nem a prédikátor kvalitásától függ - igaz ez egyfajta előfeltétel, de az eredményességet egyedül Isten garantálhatja. Mivel az igehirdetők is emberek, s nem húsz centivel a föld felett lebegő szentek, ezért akadnak közöttük olyanok, akik versengenek, féltékenyek, s irigyek szolga-társuk eredményeire...

Pál helyzete nyilvánvaló: börtönben (házi őrizetben?) tölti "drága" idejét, pedig igen nagy örömmel prédikálna, tanítaná Krisztus terjedő egyházának első zsengéit. Pál látja-e rosszul, hogy mások örülnének fogságának vagy valójában úgy is volt - nem tudjuk. De ahogyan egy Keresztelő János is ("Akinél nincs nagyobb az emberek között" - mondta Jézus), aki az Isten Fiára mutató "kiáltó hangja a pusztának" börtönbe kerülve, rácsok mögött elbizonytalanodik, s ezt kérdezi Jézustól: "Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk?"... ugyanúgy Pál is elbizonytalanodhatott és tévedhetett saját helyzetének megítélésében... Az bizonyos - s erről is tudósít az egyháztörténelem, sőt az Újszövetség is -, hogy sokan érdekből hirdették a Krisztust vagy lettek Krisztus-követők.

Pál isteni távlatokat lát, azokban gondolkodik, ezért írja: "De mit számít ez?" Csak Krisztust hirdessék!" A "bármi módon" pedig azt jelenti: a szeretet legkülönfélébb eszközeinek segítségével. Amikor ugyanis "tűzzel-vassal" hirdették az Isten országát - máglyára küldve a másképpen gondolkodókat -, annak a "krisztushirdetésnek" semmi köze nem volt az Emberfia-Krisztushoz! Aki azonban a szeretet találékonyságában utat talál a másik ember szívéhez, hogy abba beleszórhassa az evangélium istenadta magocskáit, az megérti amit Pál így mond Károli Gáspár fordításában: "Akár színből, akár szívből"... csak hirdettessék az evangélium.

Az igehirdető öröme mindig az, hogy a Krisztus szeretetébe gyökeredző életeken keresztül munkálkodik Isten Szentlelke, s ezáltal jobbul a világ. Jóllehet bizonyos történelmi események sodrásában-vonzásában olykor alig látjuk a fejlődést, de jól tudjuk: Isten malmai ugyan lassan őrölnek -, de biztosan...

 



Harag...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne uralkodjon el bennem a harag, hanem én lehessek ura érzelmeimnek! Ámen


Mert az Isten nem haragra rendelt minket,
1 Thessz 5,9a

Elemi késztetés van bennünk akaratunk érvényesítésére... Már kisgyermekkorunkban megtanuljuk, hogy birtokolni jó, s a birtokjogot egyszerűbb megszereznünk, ha nincsenek gátlásaink. Szülők számára óriási kihívás megtanítani gyermekeiknek az akarat-érvényesítés etikus módját, az évek során sokan fel is adják. Rossz pedagógia, de ha pl. vesznek egy pöttyös labdát az egyiknek, akkor kap egyet a másik is. Volt olyan nagymama, aki - hogy "ne legyen gond", nemcsak a születésnapos unokájának sütött egy tortát, hanem a másiknak is... ugyanúgy gyertyával... Mit lehet ilyenkor mondani? Mert magyarázni egy ilyen esetben, hogy a születésnapi torta az egészen másról szól - gyakorlatilag hiábavaló próbálkozás.

A harag árnyékként végigkíséri az ember életét. Káin haragudott testvérére, és megölte, Rebeka megharagudott Ézsaura a hettita lányok miatt, s ezért Jákóbnak kicsalta az atyai áldást, Saul király gyűlölte Dávidot és ezért üldözte, Jónás pedig "haragudott mindhalálig", mert a JóIsten elvette tőle a tökfa hűs árnyát... De még Jézus URunk is megharagudott, s megátkozta a fügefát, és kötélből korbácsot font, s kiűzte a kufárokat a templomból. Harag és harag között tehát óriási különbségek vannak! Jómagam is olykor haragszom a világban tomboló igazságtalanságok miatt - igaz, nem tudok ellene tenni gyakorlatilag semmit... Imádkozunk, s fel-fel teszünk egy-egy kérdést: "Miért ilyen állat az ember?" - amire aztán nem várunk választ, mert igazából a kérdés nem válasz, hanem megoldás után kiált.

Isten azonban az embert nem haragra rendelte. Hogy mégis a harag és a gyűlölködés tűnik dominánsnak az elmúlt ezerévek történelmében, az amiatt van, hogy a harag és a gyűlölet gyermeke a rombolás, az igen látványos. Felépíteni egy toronyházat, hosszú ideig tartó, szívósságot igénylő munka, amiről nem tudósítanak a médiában, de ha felrobbantanak egy régi gyárkéményt vagy épületet, azt a hírekben lassított felvételen is láthatjuk - egymás után többször is... Van bennünk valami elemi késztetés a rombolásra, s ez megmutatkozik már a gyermekkorban is. Ha pl. egy anyuka fiú gyermekeit ki akarná nevelni a katonásdi játékokból - az nemcsak reménytelen próbálkozás lenne a részéről, de gyermekeit megfosztaná a közös játék örömétől is.

Az Isten tehát belénkkódolta a negatív érzelmeket is, de nem azért, hogy azok uralkodjanak rajtunk, hanem hogy mi uraljuk azokat. Akinek nincsenek érzelmei, az a legnagyobb gonoszságokra is képes, mert a közömbösség és az intelligencia együttállása a legborzasztóbb dolgokat is képes véghezvinni. Isten azonban nem közömbösségre, passzivitásra teremtett minket, hanem arra, hogy önfeláldozó módon egymásnak segítőtársai legyünk. Ha erre képesek vagyunk, akkor Istent magát éljük át, tapasztaljuk meg az életünkben, s ez épít minket és környezetünket is. Ha elvetjük az Isten rendeléseit, akkor kiteljesedésünk, emberlétünk legnagyobb, s egyben legszebb életprogramját dobjuk el magunktól...




Intés...
A mai nap imádsága:
URam! Ints meg kegyelmesen, hogy szavak nélkül is értsem akaratodat! Ámen
Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt:
ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.

Mt 18,15
A Mester szava mindig "világos beszéd"ként ér célba... s ebben a mostani világban az egyértelműsítésre különösen is nagy szükség lenne! Nagy a "keveredés", ami korábban érvényes volt, az mára elveszítette jelentőségét. Így beszélünk "tartós fogyasztási cikkek"-ről, melyek egyáltalán nem tartósak - legkésőbb három év után "megadják" magukat a beletervezett elavulás miatt(!) - hagyományt emlegetnek akkor, ha valamit már másodszor rendeznek meg - pedig hol van ez még a tradíciótól(!) -, de nyelvünkben is jelesül megmutatkoznak az anomáliák: top-terroristákat emlegetnek szinte egy mondatban a slágerek top-listájával... Amikor az ISTEN szónak már nincs egyetemes érvénye, akkor buzgó keresztények minősíteni kezdik az ÚRIstent, s azt mondják "élő" Isten... De miért is? Miért nem elég kimondani csak úgy magában: Isten? Az Isten az nem él?... Vagy annak ellensúlyozására használják ezt a nyelvi gyakorlatot, mert az emberek lelkében az Isten már rég meghalt?
Annyi bizonyos, hogy ez a mostani világ - s nem lehet mindent a felgyorsult életritmusra fogni -, sokszor az abnormalitást teszi meg normalitásnak! Így nem normális az, hogy egy ember úgy élje a szociológiailag aktív életét, hogy ne legyen munkája, nem normális az, hogy egy gyermeknek két apukája vagy két anyukája legyen, nem normális az sem, ha a javak többségét a kevesek élvezik, s nem normális az sem, ha a szépre és jóra nevelés helyett, az "igényes szórakoztatás" gyanánt minden csatornán csak krimiket lehet nézni... Az agresszivitás kultúrája nem kultúra! Többek között emiatt is van, hogy az emberek érzékeltlenné válnak egymás iránt, szemetelnek, csikkeket dobálnak szanaszét, s önigazságuk vermében vergődnek - ahogyan egy fiatalember mondta: "Olyan még az én életemben sosem volt, hogy ha kaptam egy pofont, akkor azt én ne adtam volna vissza!" Tényleg: "a kölcsön kenyér visszajár"-igazsága az egyetemes rendező-elv vagy másként is lehet? Kinél van az igazság? A Mester ugyanis arra tanítja az övéit: "Hanem aki arcul üt téged jobb felöl, fordítsd oda néki a bal orcádat is..." Egy erőszak-világ mindennnapos abnormálitásában járható-e még az elhordozás krisztusi abnormalitása? A választ mindenkinek magának kell megtalálnia: kinek-kinek, a hit mértéke szerint...
Igénk arra hívja fel a figyelmet, hogy amit többen helytelenítenek, az nem biztos hogy folytatni kellene! Lehetséges, hogy a "megintő testvér(ek)nek" nincs teljesen igazuk, de az biztos, hogy mások megbotránkoztatása nem helyes. Érteni lehet, s kellene is a szóból, ha a testvéri visszajelzések alapján mérlegeljük cselekedeteinket. A mérleg egyik serpenyőjében a saját cselekedeteink, a másikban pedig a józanság és a szeretet istenes súlymértéke kell hogy legyen. Egyben bizonyosak lehetünk: a léleknek ez az isteni mérlege mindig hitelesen láttatja meg számunkra a valóságot, s hogy aztán elfogadjuk-e ezt az igazságot, s változtatunk-e életünkön - az már csak rajtunk múlik...

 



Szabadság...


A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy Téged szolgálva szabad maradhassak a szeretetben, s ne kelljen az önzés, a bűn szolgájaként élnem! Ámen.



Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé.
2Móz 13,17-18

Az emberi (mély)lélek kalandos, kereső útját is példázza a pusztai vándorlás. A szabadság, amit az Isten felajánl, s persze a vele járó döntési felelősség is félelmet keltő. Jobb, ha megmondják, hogy mit kell tenni, hiszen ha nem sikerül elérni a kitűzött célt, akkor van kire hivatkozni: "Nem én, ő az oka mindennek!" A Biblia őszintén tudósít arról, hogy nemcsak az ember küzd Istennel, az Isten is az emberrel. Ebben a küzdelemben néha furcsa helyzetekkel találkozhatunk, de Isten pedagógiája már csak ilyen. Úgy ad, hogy közben elvesz...

Amikor a lélek túl van az Istentől függetlenedni akarás első izgalmán, akkor kiderül, hogy az Isten nélküli élet nem is olyan gyönyörködtető, mint ahogyan azt távolabbról látszik. Közelről már nem is annyira vonzó az a csillogás, ami távolabbról mindenféle hamis vágyat ébresztett. Kiderül, amit gyakorlatilag minden kultúra valamilyen formában kinyilvánítva felfedezett, hogy mindennek ára van. A valamit valamiért, nem csak egyszerűen a kölcsönösség elvét jelenti. Ahhoz, hogy eredmény legyen, bizony energiát kell befektetni. Sültgalamb-váró emberek mindig is akadtak minden korban és minden nép között, de minél erősebb a szabadság illúziója, annál több a valamire váró ember. A "segíts magadon, s az Isten is megsegít" régi bölcsességge azt jelzi, hogy éppen elég lehetőséget adott az Isten azáltal, hogy életre hívott, hogy kezet, értelmet ajándékozott, hogy értelmes dolgokat tegyünk az életeünkben. Szomorú, hogy az emberiség történelme az értelmetlenség történelme is egyben: hódítások, pusztítások jelzik az emberiség vándorlását az idő délibábos pusztájában...

Isten megengedi azt is, hogy távolra kerüljünk Tőle. Megengedi, hogy menjünk a magunk esze után. Ne csodálkozzon senki azon, ha ráhagyatkozás, vezetés nélkül eltéved, s oktalan szenvedéseknek teszi ki magát. Mindezekért nem az Isten, csakis az okoskodó ember a hibás. Isten azonban senkit nem hagy magára, mindenkinek megadja a Vele való találkozás lehetőségét. Ebben csak az ember számára fontos a mikor, s a hogyan, az Isten csak egyet akar: vagy így vagy úgy, de találkozzunk Vele. Ezért engedi, hogy bóklászó, üresedő életek is legyenek, jelül és például is, hogy ez nem az Ő akarata, s ezért vannak érthetetlen dolgok is, nemegyszer szenvedések, melyekben mindig a Nagy Találkozást készíti elő a Titokzatos Örök Isten...
Szerző: Andre Lowoa  2018.06.20. 04:14

A szeretet a hűség csontvelője, a jámborság ütőere, a lelkierő izma, úgyszólván maga az élet. (Spurgeon)



A szeretet nem áldozatvállalás, hanem életszükséglet (nélkülözhetetlen az élethez). Fájdalom és öröm, együtt érző cselekedet. Szeretet. Az anyag megmaradásának törvénye szerint ez azt jelenti, hogy valamilyen magasabb rendűvé tudjuk átalakítani a kézzelfoghatót. Kézzel foghatatlanná. Istenhez közelítővé. Aki szeretetben él, megmarad. Aki csak magának él, elveszik. Visszahull az anyagba. Igyekszünk, hogy minél több fény legyen belőlünk. Közelítünk. (Lázár Ervin)


„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.” (Lk 1,68)

Az Úr, az Isten meglátogatta népét, a zsidókat és az akkor még pogány népeket és később minket, magyarokat is. Fontos a személyes megtérés, de Isten az egyénen és a megváltott egyének közösségén, az egyházon keresztül az egész népet és az emberiséget akarja megmenteni. A világot az egyházra bízta az Örökkévaló. A gyülekezet feladata nem csupán a templomtatarozás, a szentségek kiszolgáltatása, a gyülekezetépítés, hanem a nép és a nemzet Istenhez vezetése. Ki kell szabadulni a templompadok fogságából és kimenni azokhoz, akikhez küldettünk. „Isten, áldd meg a magyart” és minden népet megtéréssel, újjászületéssel! A parancs is így szól: „…tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28,18)
(Szeverényi János)




Az élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre.

John Maxwell


Egy 37 országra kiterjedő vizsgálat ismét bebizonyította, hogy a gazdasági növekedés nem jár feltétlenül együtt a boldogabb és kiegyensúlyozottabb élettel. Az új tanulmány szerint nem leszünk szükségszerűen boldogabbak attól, ha több lesz a pénzünk.
A kutatók 37 ország gazdaság növekedését vizsgálták átlagosan 22 évig. Figyeltek gazdag és szegény országokat, olyanokat, ahol nemrég még kommunizmus volt és olyanokat is, ahol mindig is a kapitalizmus uralkodott. Az eredmény vitatkozik azzal az elterjedt nézettel, miszerint a boldogság és a vagyon között hosszú távú, pozitív kapcsolat lenne. Valójában nincs. - mondja Richard Easterlin, a Dél-kaliforniai Egyetem gazdasági professzora, aki a kutatást vezette. Némelyik országban hirtelen nagyarányú gazdasági növekedés ment végbe, miközben minden várakozással ellentétben nem változott a népességük közérzete. - teszi hozzá. Példának Chilét, Kínát és Dél-Koreát említi Easterlin. Annak ellenére, hogy ezekben az országokban húsz év alatt megduplázódott az egy fore jutó bevétel, a népesség elégedettsége még csökkent is egy kicsit.
Hogy mit jelent ez? Mi a boldogság kulcsa, ha nem a gazdasági növekedés? Több figyelmet kell szentelnünk az olyan, az egyén életét közvetlenül befolyásoló tényezőknek, mint pl. a családi élet, kapcsolataink, mert ezek fontosabbak az anyagiaknál.



Engedd el, akit szeretsz.
Visszajön, ha a Tied,
de ha nem jön vissza tán,
nem is volt a Tied igazán.


Isten vigasztalása oly felséges, hogy azért érdemes hordozni a kínt.



Jobb visszalépni, mint a rosszul kezdett dolgot folytatni.

Binder



„Keresztelő János így prédikált: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.”” (Lk 3,11)

Fogyasztói társadalom, pénzhajhászó világ, gyűjtögető és közben tékozló emberiség, hát még mindig nem értjük? Akinek kettő van, az már van annyira gazdag, hogy adhat belőle! Annak, akinek egy sincs! Akinek van ennivalója mára, az már megkínálhat belőle valakit, aki éhezik. Akinek van honnan töltekeznie, lelki ereje, békéje, vigasztalása van az Istentől, az adjon annak, akinek ez hiányzik. Aki hallotta az evangélium jó hírét, vigye el, adja tovább. Ma sem prédikálna mást Keresztelő. Adni – hiszen nekünk bőségesen adatik Isten atyai kezéből!
(Kőháti Dorottya)



Nem akarok rágondolni – ez a halála minden bűnnek. (Fosdick)


Nem lehet gyakran imádkozni. Az imádkozás annyira természetünkké válhat, mint a mágnestűnek az, hogy észak felé fordul.

Spurgeon


Nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek.

Szent Ágoston


„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.” (Fil 3,12)

Nincs tökéletes keresztény, nincs perfekt hívő. Elfáradnak, ellankadnak a legjobbak is – figyelmeztet Ézsaiás próféta. De a jó irányba állított élet, a tudatos igyekezet az Isten országa felé, a törekvés a Krisztussal való teljes életközösségre valósággá válhat. A keresztény életforma éppen erről szól: igyekezünk – Isten erejével. Krisztus megragadott minket is – ebből az élményből futhatunk a cél, a kiteljesedő élet felé.
(Hafenscher Károly [ifj.])



Remélnünk kell, hogy a mi Urunk megerősít a bennünket érő keresztekben, bármily nagyok legyenek is azok, ha azt látja, hogy mi szeretettel s őbenne való bizalommal fogadjuk azokat.

Páli Szent Vince



Urunk, akit jobban elrejt ez a világ, mint a sírbolt,
Te, akit bűneink keresztre feszítenek,
Te, akit eltemettünk szívünkben -
feszítsd fel a sziklát, amelyet eléd hengerítettünk.
Ezt kéri tőled szegény hitünk.
Nagypénteki gyászában már félhangon énekel valami benne.
Hiszen ez az éjszaka, amely most ráborul a hitre,
számára csak a nap kezdete.
S a nap te vagy, ó Krisztusunk!


André Frossard
Szerző: Andre Lowoa  2018.06.20. 02:40

Békességed van ezzel kapcsolatban?

„…és békességben vezetnek benneteket….” (Ézsaiás 55:12)
Az első dolog, amit elveszítesz, ha kilépsz Isten akaratából, a békességed. Ha tehát egy dologgal kapcsolatban nincs békességed, ne menj tovább! Isten ígérete ez: „… békességben vezetnek benneteket”. Sokszor egyedül a békesség az, ami által Isten tudtodra adja, hogy jó úton vagy-e vagy sem, tehát ne szegd meg a „békesség törvényét”! Jézus azt mondta: „…az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja…” (János 14:27). A világ olyan békességérzetet kínál, amely csak akkor működik, ha minden rendben van. De ha a vélemények különbözőek és ellentmondóak, amikor úgy tűnik, mintha semmi sem menne jól, mégis nyugodt tudsz maradni, akkor tapasztalod meg Isten békességét, „mely minden értelmet meghalad” (Filippi 4:7).
Azt kérded: „Hogy juthatok ehhez a természetfeletti békéhez?” Péter így válaszol: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” (1Péter 5:6-10). Tehát légy békességben, ne előzd le Istent! Bízzál, tudva, hogy Istennek gondja van rád mindenben, bármi is történik veled (ld. 1Péter 5:7).




 

Kételkedés

Hogyan győzzük le a kétségeket?

„… ha van hitetek, és nem kételkedtek…” (Máté 21:21)
 

A kételkedés olyan ajtó, melyen át a sátán beléphet életedbe. Ilyenkor a hit harca helyett a hit eltűnését éled meg. Ha a félelem, zavar, csüggedés és kétségbeesés beköltözik hozzád, elrabolja önbizalmadat, örömödet és békességedet. „De hiszen a kételkedés emberi dolog, nem?” – kérdezed. Persze hogy az, ugyanakkor a sátán taktikája! „Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz…” (1János 5:10). Kétségeid azt mutatják, hogy nem bízol abban, amit Isten mond. Hogyan lehet megálljt parancsolni a kételkedésnek? Ugyanúgy, ahogy minden más bűnnek: el kell ismernünk, hogy gond van, és kezdenünk kell vele valamit. A kételkedést nem lehet legyőzni sem észérvekkel, sem ellenállással, csak akkor adja meg magát, ha teljesen lemondunk róla. Ha egyenként próbálod legyőzni kétségeidet, az olyan, mintha egy alkoholista úgy próbálna leszokni, hogy mindig egy pohárral kevesebbet iszik. Így nem működik. A megoldás két részből áll.

1) Egy egyszer s mindenkorra szóló döntéssel kezdődik. Ehhez teljesen le kell mondanod arról a jogodról, hogy kételkedj bármiben is, amit Isten megígért. Azt mondod: „Mostantól nem fogok kételkedni Istenben!” Mostantól elhiszed, hogy ha valamit leteszel Isten kezébe, akkor ő azt kezébe veszi, és lerendezi.

2) Hittel valld meg: „Uram, teljes mértékben megbízom minden szavadban!” Újra fog kopogtatni a kétség az ajtódon? Persze, de nem kell beengedned. „Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát” (Efezus 6:16). Ne emészd magad, ne birkózz vele, ne próbáld észérvekkel meggyőzni! Ismételd el biblikus hitvallásodat, ne hagyd, hogy az érzéseid befolyásoljanak, és bízz Istenben, hogy megtartja szavát!






Isten vezessen, ne emberek!

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róma 8:14)
Az élet olyan, mint egy labirintus, könnyű eltévedni benne. Minden irányból jön a nyomás, hogy másokat próbáljunk boldoggá tenni. Tanulmányozzuk a számunkra fontos embereket, és folyton azon tűnődünk, mit akarhatnak tőlünk, és hogyan adjuk azt meg nekik – mindeközben pedig elveszítjük önmagunkat. Meg kell állnod, és fel kell tenned a kérdést: „Kiért élek én? Miért teszem azt, amit teszek?” Pál azt írja: „…különböző ajándékaink vannak… használjuk azokat…” (Róma 12:6 AMP). Mire hívott el és készített fel Isten? Azok tudnak sikeresen önmaguk maradni, akik nem engedik, hogy más emberek irányítsák őket, mert Isten vezetésére hagyatkoznak. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róma 8:14). Ne zaklasson fel, ha az emberek igényeket támasztanak feléd! Ez a te életed, te vagy felelős érte! A nyomást, amit most érzel, talán egyáltalán nem mások igényei okozzák, inkább abból a vágyadból ered, hogy mindenkinek meg akarsz felelni. Igen, vannak olyan idők, amikor mind megteszünk olyan dolgokat, amiket nem szívesen teszünk. Csak azért tesszük, mert szeretjük a másikat, és cselekedetünkkel megteremjük „a lélek gyümölcsét” (ld. Galata 5:22). Ez azonban nem olyan, mint amikor saját bizonytalanságérzetünk irányít, vagy más emberek végtelen kívánalmai. Amikor megpróbálsz mindenkinek mindent megadni, te magad közben elveszel. Sőt, ha mindent az emberek tetszésének elnyerése érdekében teszel, az Istentől való elfordulást kockáztatod. Itt az idő, hogy elkezdj így imádkozni: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6 Károli). Amikor pedig megmondja, hogy mit, akkor kötelezd el magad arra teljesen, nem törődve azzal, ki ért vele egyet, és ki nem!



Isten segít neked, hogy bármi lehess, ami csak lehetsz, de soha nem segít abban, hogy valaki más légy. Amikor valaki más próbálsz lenni, elveszíted saját magadat. Isten azt akarja tőlünk, hogy bele illeszkedjünk az ő tervébe, nem pedig azt, hogy engedve a nyomásnak megpróbáljunk beleilleni valaki más életére vonatkozó tervbe. Teljesen természetes az, hogy te más vagy; a különbség természetes dolog! Fedezd fel, miben vagy jó, vesd bele magad teljes szívből, és meg fogod tapasztalni a valódi örömet. Viszont ha megpróbálsz olyasmit tenni, amiben másvalaki jó, általában kudarcot vallasz, igaz? Ez azért van, mert Isten nem rád bízta azt a feladatot, hanem rájuk, de legalábbis rád nem úgy, ahogy, őrájuk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy te semmiben nem vagy jó. Íme, a titok nyitja: a lehetőségeidre összpontosíts, ne a korlátaidra! Mindenkinek vannak korlátai, ezeket el kell fogadnunk. Ez nem rossz dolog, csupán az élet velejárója. Igazából csodálatos dolog másnak lenni a nélkül az érzés nélkül, hogy velem valami nem stimmel. A lelkileg érett emberek tudják, hogy Isten szereti őket olyannak, amilyenek, és hogy az életüknek célja van, ezért nem érzik fenyegetve magukat mások képességei és eredményei miatt. Örülnek annak, amit más emberek tesznek, mert szívesen végzik azt, amit ők maguk csinálnak. Pál azt írja: „Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők”(Galata 5:26).
Végül úgyis csak az fog számítani, hogy elmondhasd, amit Jézus mondott: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem”(János 17:4). Ha ezt ki tudod mondani, akkor jól csináltad!




Istenben bízni, amikor nincs válasz

„A titkok az Úréi…” (5Mózes 29:28)

Az élet veszteségei megsebeznek minket, és töprengésre késztetnek. A rák elvisz egy fiatal anyát vagy apát. Válás dúlja fel boldog otthonod. Anyagi csőd romba dönti a nyugdíjazási terveid. Egy gyermek börtönbe kerül, vagy megölik, vagy öngyilkos lesz. Az ilyen idők kérdéseket vetnek fel, amelyekre nehéz, ha nem lehetetlen választ találni. Újra és újra megvizsgáljuk a körülményeket. Töprengünk a részleteken, olyasmit keresünk, ami nyomra vezethetne, ami talán valami értelmet adna a dolgoknak, hogy így könnyebb legyen elviselnünk. Górcső alá vesszük magunkat, másokat, még Istent is, azon tűnődve, hogy mit tehettünk volna másképp, vagy mit kellett volna másképp tennünk, amivel mindezt megelőzhettük volna. Barátainkhoz, hittestvéreinkhez, lelkészekhez fordulunk, hogy végül csak olyasmit halljunk, ami csupán vallásos közhely, és elégtelen próbálkozás arra, hogy csökkentse fájdalmunkat. Amikor úgy tűnik, hogy nem jön válasz, és a menny hallgat, mit tegyünk? Íme két ige, ami segít ilyen időkben: 1) „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink” (5Mózes 29:28). Amikor arról van szó, hogy megértsünk dolgokat, megvan a magunk területe, és megvan Istené is. A mienket az határozza meg, hogy Isten mennyit akar felfedni. Ezen a ponton ezt kell tenned: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5). „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28). Lehet, hogy Isten magyarázatot ad, lehet, hogy nem. De Ő „az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég” (Jelenések 22:13), ami azt jelenti, hogy terve van, és azt véghez is fogja vinni a mi javunkra és az ő dicsőségére. Tehát bízz Benne!




Készséges és dacos gyermekek nevelése

„Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” Ézsaiás 54:13

„Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” Ézsaiás 54:13

Kétféle gyerek létezik. Az első a készséges – aki már kéthetes korától átalussza az éjszakát. Aki gőgicsél a nagyszüleinek, és mosolyog, amikor tisztába teszik. Nem hányja el magát a boltban vagy az orvosi rendelő várójában. Rendet tart a szobájában, és kérés nélkül megcsinálja hibátlanra a házi feladatát. Aztán van a dacos, az akaratos gyerek. Ő már születése előtt felhívja magára édesanyja figyelmét, mert annyit rúgkapál odabenn. Amikor világra jön, ordít a szülőszoba hőmérséklete miatt, és nyafog az ápolószemélyzet hozzá nem értése miatt. Másfél éves korától már ő akarja irányítani a dolgokat, és megmondani mindenkinek, hogy mit csináljon. A kedvenc szava a nem! A készségesen alkalmazkodó gyerekek nevelésével nincs sok gond, de az ellenkező gyerekekből is lehet rendes ember. A titok nyitja, hogy erős akaratukat úgy formáljuk első éveikben, hogy közben ne törjük össze lelküket. Ezt úgy lehet elérni, hogy világos határokat állítunk fel, és azokat szeretetteljes következetességgel be is tartatjuk. A legkonokabb gyerek is biztonságérzetet talál egy jól szervezett környezetben, ahol mások jogai – éppúgy, mint az övé – védve vannak. Ha ezt jól csináljuk, még a legfüggetlenebb gyermek is megtanul felelősséget vállalni és önfegyelmet gyakorolni. Ebben a munkában Isten is veled van. Ő azt ígérte: „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.”


„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől.” Jakab 1:5

Tegnap a készséges és a dacos gyermekeket hasonlítottuk össze. Minden szülő, akinek két vagy több gyermeke van, valószínűleg meg van áldva legalább az egyik fajtával. Amikor az egyik gyermek olyan, mint egy dinamitrúd, a másik viszont a kedvesség mintapéldája, akkor a szelíd, együttműködő gyermeket könnyen természetesnek vesszük. Ha van valami nem túl kellemes házimunka, akkor tőle várjuk el, hogy megcsinálja, mert anyának és apának nincs ereje a tigrissel megküzdeni. Amikor feltétlenül szükséges, hogy egyik gyerek áldozatot hozzon vagy lemondjon valamiről, hajlamosak vagyunk azt választani, aki nem panaszkodik olyan hangosan. Ilyen körülmények között a készséges gyermek húzza a rövidebbet. Az ilyen méltánytalanság következményei nyilvánvalók. A kötelességtudó gyermek egy idő után haragossá válik. Tehetetlennek érzi magát, és a felszín alatt neheztelés forr benne. Olyan, mint az idősebb testvér a tékozló fiú példázatában (ld. Lukács 15:11–32). Ő nem lázadt fel az apa ellen, de neheztelt azért, hogy a felelőtlen gyermek több figyelmet kapott. Ez tipikus! Ezért meg kell próbálnod egyensúlyt találni a készséges gyermeked vonatkozásában. Gondoskodj róla, hogy ő is elegendő figyelmet kapjon. Segíts neki módot találni arra, hogy erőszakos testvérével elboldoguljon. És ésszerű határokon belül engedd, hogy maga dönthessen. A gyermeknevelés nem egyszerű. Még a „legkönnyebb esetekhez” is a legnagyobb erőfeszítésünk kell – és Isten bölcsessége. Ez pedig mindenkinek elérhető: „ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5).

 

Szerző: Andre Lowoa  2018.06.20. 00:57

Társmegváltó , Kegyelmek Közvetítője
emberi faj megsemmisítését 
el akarják pusztítani az emberiséget



A Sátán kihasználja a félelmet és táplálja azt. Nézzetek szembe az Igazsággal, és használjátok az imát a gonosz tervek enyhítésére, melyek már folyamatban vannak azon gonosz csoportok által, akik el akarják pusztítani az emberiséget.

Érezzétek Fiam szeretetét azáltal, hogy megnyitjátok a szíveteket. Adjátok át Nekem, az Üdvösség Anyjának gondjaitokat, és Én Szent Fiamnak adom majd át azokat.

Aztán legszentebb Palástommal foglak beborítani benneteket, és ti olyan erőt fogtok érezni, ami csak az égből jöhet.

Csak akkor fogjátok érezni azt a békét, bátorságot és határozottságot, hogy Isten hadseregének részévé váljatok. Ez a hadsereg, amely most formálódik, nemzetek sokaságából áll.

Ők a végsőkig fognak menetelni, és nem lehet őket legyőzni.

Köszönöm gyermekem, hogy válaszoltál hívásomra.”

Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/szuz-maria-en-a-fiammal-egyutt-olyan-kegyelmeket-adhatok-nektek-es-a-vedelem-gyurujet-amelyen-egyetlen-bukott-angyal-sem-kepes-athatolni/

http://lexikon.katolikus.hu/C/corredemptrix.html

“Testvéreim!

Tudtotokra adjuk Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Macedónia egyházait. A bajok és megpróbáltatások ellenére túláradó öröm töltötte el őket, és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt. ”

Szerző: Andre Lowoa  2018.06.19. 17:02




Félsz, hogy rossz döntést hozol?

„…igaz ösvényen vezet az ő nevéért.” (Zsoltárok 23:3b)

Gyakran félünk attól, hogy rossz döntést fogunk hozni, és ettől feszültek leszünk.

Talán életed egy nagy kérdésében kell döntést hoznod: „Kitartsak ebben a dologban, vagy engedjem el?” „Beszálljak, vagy kilépjek?” „Megházasodjak?” „Keressek új munkát?” „Költözzek el?”

Ha nem tudsz dönteni, egész életedben tántorogni fogsz. A Biblia azt mondja, hogy ha kétszívűek vagyunk, minden dolgunkban bizonytalanok leszünk (Jakab 1). A görög szó, amit itt a Biblia használ, azt jelenti: „tántorog, mint egy részeg”.

Isten viszont azt mondja, hogy van ellenszere a határozatlanságunknak. A Zsoltárok 23:3 ezt írja: „igaz ösvényen vezet az ő nevéért.” Megszabadulhatunk a döntéshozatal okozta stressztől, ha hagyjuk, hogy Isten vezessen minket.

Most lehet, hogy azt gondolod: „Én próbáltam!” Kérted Istent, hogy vezessen, de aztán még jobban összezavarodtál. Még mindig nem tudod, mit tegyél, és most azon gondolkozol: „Miért olyan nehéz megérteni Isten akaratát?”

Talán Isten játszik velünk? Természetesen nem! Isten vezetni szeretne minket. Jobban szeretné, hogy értsük az Ő akaratát, mint mi magunk. A problémánk abból fakad, hogy nem a megfelelő dolgokra nézünk, amikor megpróbáljuk megérteni Isten akaratát.

Például néhány ember egy érzésre néz. Vár egy érzelmet, ami majd elsöpör minden kétséget, ami alapján majd azt mondhatja: „Ebből tudhatom meg, mi Isten akarata!”. Más egy módszert keres erre, arra vár, hogy valaki mondjon egy receptet vagy egy mintát, amit alkalmazni lehet. Megint más „mágikusan” közelít Istenhez. Arra vár, hogy Isten valami fantasztikus jelet tegyen – írjon az égre, hívjon fel telefonon, küldjön üzenetet.

Ezek a módszerek mind csalódást okoznak, és szem elől tévesztjük miattuk Isten akaratát. Isten akarata nem egy érzés, egy módszer, vagy bármi, amiben csalódhatsz, és ami miatt félni kezdesz.

Isten nem akar téged összezavarni, és nem akarja, hogy nehéz legyen meghozni a döntéseidet. Ő itt van, és lépésről lépésre vezet.

Beszéljetek róla:

  • Milyen nagy döntést kellett mostanában meghoznod? Hogyan kerested Isten akaratát?
  • Miért akarja Isten, hogy a Bibliát használd a döntéseid meghozásához?
  • Mi tart vissza attól, hogy megbízz Istenben, hogy Ő vezetni fog minden döntésedben, amit meg kell hoznod?





Folyamatosan imádkozz a gyerekeidért

 

János 17,9: "Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid"

Jézus bemutatta Isten atyai szívét amikor a tanítványaiért imádkozott. Ha te apa illetve anya vagy, akkor imádkozhatsz azért, hogy a gyerekeid Isten öt céljára fókuszáljanak.

Isten öt célja a gyereked számára ugyanaz, mint Isten öt célja a te életedre, és ugyanaz, mint a gyülekezeteknek szóló öt cél. Jézus imádkozott mind az öt célért azoknak az életében, akiket vezetett.

Jézus azt mondta: "Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid" (János 17,9)

Imádkozhatunk azért, hogy a gyerekeink örömmel ÉLJENEK KRISZTUSÉRT: "Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.” (János 17,13)

Imádkozhatunk azért, hogy a gyerekeink MEGERŐSÖDJENEK LÉLEKBEN: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (János 17,15)

Imádkozhatunk azért, hogy a gyerekeink hatékonyan SZOLGÁLJÁK KRISZTUST: “Készítsd fel őket a szolgálatodra igazságod által! A te tanításod az igazság.” (János 17,17 – Egyszerű fordítás)

Imádkozhatunk azért, hogy a gyerekeink MEGTAPASZTALJÁK A KÖZÖSSÉGET: “hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem “ (János 17,21)

Imádkozhatunk azért, hogy a gyerekeink rendszeresen MÁSOKAT IS KRISZTUSHOZ HOZZANAK: "De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem” (János 17,20)

Még ha esetleg te nem is vagy apa vagy anya, akkor is segíteni fogsz másoknak Isten szíve felé mozdulni azzal, ha imádkozol értük és Isten céljaiért az ő életükben.



Hogy betűzöd azt, hogy APA?

 

"Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz..." (Mal. 3:24a)


Megjegyzés: Erik Rees majdnem 15 éve a Saddleback Gyülekezet lelkipásztora. Márciusban Erik 12 éves lányánál, Jessica-nál egy nem műthető agydaganatot vettek észre az orvosok. Azért írta ezt a erőteljes emlékeztetőt, mert a gyermekeinkkel töltött idő ajándék Istentől.

A - Alkalmazd Isten útmutatását!

Minden nap kezdetén kérd Istent, hogy adjon neked bölcsességet és erőt, hogy a tőled telhető legjobb apa legyél. Soha ne áldozd fel családodat a munka oltárán. Igen, Isten az első az életedben, de a családod a második, a munkád pedig a harmadik. Ez azt is jelenti, hogy hagyd abba a telefonod nézegetését vacsora alatt, ne emailezz tévézés közben. A gyermekeim tudják, mikor vagyok velük, és mikor vagyok csak úgy a szobában.

P - Pátyolgasd őket!

Öleld meg gyermekeidet, és mondd el mindegyiküknek minden nap, hogy szereted őket. Nem számít, mennyi idősek, öleld meg őket, és beszélgess velük. Ne helyettesítsd a hagyományos szeretetet sms-ekkel és emailekkel. Használd a hangod és a karjaidat a szeretet kimutatására. Ez meg fogja őket erősíteni abban, hogy számodra ők nagyon fontosak. Ha nem ismered gyermekeid szeretetnyelvét, tanulmányozd őket, hogy képes legyél összekapcsolódni velük olyan módon, ahogy Isten "összedrótozta" őket.

A - Add oda az idődet!

A gyerekek a szeretetet IDŐ-nek betűzik, úgyhogy szánj rá időt, hogy velük legyél. Nem tudom, hogy ez mit jelent számodra és gyermekeid számára, de találd meg a módját, hogy nekik adhasd napod legjavát (a maradék időd helyett). Nagyon könnyű belebújni az munkába és engedni hogy más dolgok elrabolják a napodat. Légy körültekintő, találd meg a módját annak, hogy gyermekidnek add az idődet.

Bízom benne, hogy ezek az emlékeztetők segítenek megerősíteni kapcsolatodat Istennel és gyermekeiddel. Isten megadta nekünk az apaság ajándékát, harcolnunk kell azért, hogy olyan jó apák legyünk, amilyenek csak lehetünk.

 

Kezdeményezd te a konfliktus megoldását

 

"Mert Isten ajándéka, a Szent Lélek nem akarja, hogy féljetek az emberektől, hanem legyetek bölcsek és erősek, szeressétek őket és legyetek velük örömmel." (2 Timóteus 1:7, LB)

Amikor Ádám és Éva vétkezett és Isten jött és kereste Ádámot, Ádám ezt mondta: "…megijedtem… ezért rejtőztem el" (1. Mózes 3:10). Ez a félelem olyan idős, mint maga az emberiség. Az igazi valónkat elrejtjük. Nem engedjük, hogy az emberek meglássák, hogy valójában milyenek is vagyunk. Miért? Mert azt gondoljuk, "Mi van, ha megmutatom, hogy milyen vagyok és nem fogsz kedvelni?"

A félelem három szörnyű dolgot tesz a kapcsolatokkal:

A félelmeink védekező helyzetbe állítanak minket. Félünk magunkat megmutatni. Amikor az emberek rámutatnak a gyengeségeinkre, bosszúsak leszünk és megvédjük magunkat.

A félelmeink tartózkodóvá tesznek minket. Nem engedjük az embereket közel magunkhoz. Az érzéseinket vissza akarjuk vonni és el akarjuk rejteni. Nem akarunk nyitottak és őszinték lenni.

A félelmeink követelőzővé tesznek minket. Minél bizonytalanabbak vagyunk, annál inkább próbáljuk a helyzetet kontrollálni és a dolgokat uralni. Megpróbáljuk, hogy a miénk legyen az utolsó szó egy kapcsolatban. Ez pedig mindig a félelem és bizonytalanság jele.

Honnan lehet a bátorságot meríteni ahhoz, hogy megtegyük az első lépést egy konfliktus megoldásában? Ez Isten Lelkének jelenlétéből jöhet: "Mert Isten ajándéka, a Szent Lélek nem akarja, hogy féljetek az emberektől, hanem legyetek bölcsek és erősek, szeressétek őket és legyetek velük örömmel." (2 Timóteus 1:7, LB)

A kezdő lépés, hogy valakivel kapcsolatba kerülj az, hogy megállsz és imádkozol, "Istenem, segíts nekem, hogy meg tudjam tenni az első lépést a konfliktus megoldásához."





Tekints a mára ahhoz, hogy egészséges legyél

„Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” (Máté 6:11)

Vegyük csak észre, hogy Máté nem azt mondja, hogy: „A heti kenyerünket add meg nékünk ma." vagy „Az éves kenyerünket add meg nékünk ma."

Isten azt akarja, hogy nap mint nap bízz benne. Nem szükséges a holnappal, illetve a következő héttel sem törődnöd addig, amíg el nem érkezik.

Tehát ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy egészséges légy, nem kell a jövőbeli dolgokon idegeskedned az egészségeddel kapcsolatban; hanem csupán arra kell figyelned, amit ma kell megtenned ezért. Egyszerre csak egy dolgot tűzz ki, és érj el abban sikereket. Másképpen szólva, arra figyelj amit ma megeszel, és csak azután arra, hogy hogyan fogod véghezvinni a napodat. Hogyan építesz be mozgásformákat a mai napba és azután eléred a napi célod.

Jézus mondta: „Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap meghozza majd a maga aggályait. Minden napnak elég a maga baja." (Máté 6:34, GNT fordítás).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Az egészséges létnek milyen aspektusai azok, amelyek aggodalommal töltenek el? Mit gondolsz, miért van ez? Mennyire lehet ez kapcsolatban az Istenben való bizalmaddal?
  • Mit gondolsz Isten vajon miért szeretné azt, hogy lépésről lépésre, illetve egyszerre csak egy dolgot tarts szem előtt?
  • Készíts egy listát az egészséggel kapcsolatos aggodalmaidról; majd szűkítsd le a listád csak azokra, amelyekkel ma kell foglalkoznod és vidd ezeket Isten elé.





Szerző: Andre Lowoa  2018.06.19. 10:44

A bevallás a gyógyulás kezdete


„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jakab 5,16a)

Az érzéseid megvallása a gyógyulás kezdete.

A Biblia azt írja: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jakab 5,16a). Tehát engedd meg, hogy megkérdezzem: Akarod, hogy megbocsássanak neked? Ez az első lépés. Akarod, hogy érzelmileg is meggyógyulj? Az viszont már egészen más dolog.

Ha csak arra vágysz, hogy bocsánatot nyerj, akkor megvallod a bűnödet Istennek. De ha igazán túl akarsz már lenni ezen, és haladni tovább az életeddel, akkor szükséged van az érzelmi gyógyulásra. Ez azt jelenti, hogy el kell mondanod valaki másnak is.

Kérdezheted, hogy „Miért? Miért tegyem meg ezt? Miért akarja Isten, hogy valaki mást is belehúrcoljak ebbe az egészbe?" Elmondom, hogy miért. Mert Isten tudja, hogy a problémáink gyökere a kapcsolatainkban van. Észre se vesszük ezt! A más emberekkel való zavaros kapcsolataink a problémáink gyökere.

Ha nincs az életünkben egy olyan ember, akivel teljesen őszinték vagyunk, akkor álarccal járunk. Tesszük magunkat és megjátszuk magunkat, nem vagyunk őszinték egymással, játszunk egymással és képmutatók vagyunk. Úgy teszünk, mintha mindent a kezünkbe tartanánk, amikor mindenki tudja, hogy nem. Úgy teszünk, mintha minden rendben volna, amikor nincs.

Mit okoz ez? Elszigetelődsz a többi embertől és megakadályozza az intimitást, a bensőségességet. És leginkább, távol tart a szeretet legmélyebb szintjétől. Nem tudsz teljesen szeretni, ha a szívedben bűntudat van.

Annyira vagy beteg, amennyire a titkaid betegek. A tény az, hogy minél inkább elrejtőzöl, annál betegebbé válsz. Ugyanakkor, ha megvallod az érzéseidet, elkezdődik a gyógyulás. Amikor találsz egy olyan valakit, akiben megbízol, aki meghallgat téged és megoszt veled dolgokat, tudod mi történik? Ráébredsz, hogy másnak is nagy problémái vannak, gyakran épp ugyanazok, mint neked.

Van valami abban, amikor elmondasz valamit egy másik embernek, amitől kidugul a szelep, amitől csökken a nyomás. Amikor kiengeded a mumust a szekrényből, csak úgy hirtelen a mumus már nem is olyan nagy!

Ha gyógyulást akarsz, abba kell hagyd a titkolózást! Az a dolog, amiről nem akarsz beszélni senkivel, az pont az a terület, ahol Isten a legtöbb kegyelmet és a legnagyobb gyógyulást akarja adni!

Beszéljetek róla:

  • Kinek tudod megvallani a bűneidet és kivel tudod megosztani az érzéseidet?
  • Ki bízik meg benned, hogy ugyanezt megtegye?
  • Jó hallgatónak tartod magad? Hogyan tudsz fejlődni abban, hogy még jobban tudj meghallgatni másokat?




A boldog ember megnyugszik Isten kegyelmében

 „Nem számítok többé arra, hogy igaz vagyok amiatt, hogy engedelmeskedem a törvénynek; inkább a Krisztusba vetett hitem miatt válok igazzá. Mert Isten úgy rendelte el, hogy az, hogy mi Őelőtte igazzá válunk, az a mi hitünktől függ". (Filippi 3:9, NLT fordítás)
Nem érdemelheted ki Isten elfogadását, sem szeretetét, sem elismerését. Isten maga a szeretet, és Ő feltétel nélkül szeret téged. Ha boldog emberré szeretnél válni, meg kell nyugodnod Isten kegyelmében minden egyes nap.
Pál ezt írja a Filippibelieknek: „Mi, keresztények abban örvendezünk, amit Jézus Krisztus tett értünk, és felismerjük, hogy képtelenek vagyunk bármit is tenni, hogy megmentsük önmagunkat.” (Fil. 3:3, LB ford.)
A boldogságodat veszélyeztető dolgok egyike a törvényekhez való ragaszkodás. Ez azt a magatartásformát jelöli, amely állandóan az Isten iránt érzett szeretetet bizonygatja. Amikor abban bízol, amit te teszel Istenért, nem pedig abban, amit Jézus tett érted. Azt jelenti, hogy úgy gondolod, szabályokat és megkötéseket kell az életed vezérfonalává tenned, hogy méltónak bizonyulj Isten szeretetére.
Hogyan ismerheted fel magadban, hogy törvényeskedő vagy? Akkor vagy az, ha ítélkezel mások felett. Honnan tudhatod, hogy kegyelemből élsz? Akkor élsz kegyelemből, ha irgalmas vagy másokkal szemben. A kegyelemből élő ember könnyebben bocsájt meg, mert felismeri, hogy Isten neki is megbocsátott és megbocsát.
A törvényeskedés elveszi az életedből a boldogságot, és egy gyülekezet életéből is. Jártál már ilyen gyülekezetben? Nem boldogok. Ahol törvényeskedés van egy gyülekezetben, ott nincs öröm. Mindenki a kötelesség vagy éppen a bűntudat miatt jár oda.
Nincs felszabadítóbb érzés annál, mint amikor felismered: semmit nem tudsz tenni, hogy Isten jobban szeressen. Ez a boldogság kulcsa. Minden nap emlékeztesd magad Isten kegyelmére, és nyugodj meg abban.

Beszéljétek meg:
•    A törvényeskedés milyen csapdáiba botlasz a mindennapjaid során (még ha bízol is Isten kegyelmében)?
•    Hogyan tudod élvezni Krisztus kegyelmét, hogyan tudsz örvendezni abban?




Csak becsapod önmagad?


"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." (Jak 1,22)


Csak akkor válik működőképessé és élővé valami, ha alkalmazzuk. Ezért, amikor olvasod Isten Igéjét, alkalmazd saját magadra. Nagyon jó, ha rászoksz arra, hogy miután olvasod a Bibliát, írsz egy mondatot arról, hogyan lehetne alkalmazni azt, amit éppen olvastál. Ez majd segít, hogy az Igének cselekvője legyél, ne csak hallgatója. Milyen legyen ez a mondat? Legyen

1. személyes - Nem más számára készül. Nem arról szól, hogy a világnak mit kell tennie, se arról, hogy a férjednek vagy a gyerekeidnek mit kell tenniük. Arról szól, hogy neked mit kell tenned.
2. gyakorlatias - Arról szóljon, amit tényleg képes vagy megtenni, és amivel kapcsolatban tudsz terveket készíteni. Ha nagy általánosságokat írsz, az nem segít. Kevés eredményt hoz, és tehetetlennek fogod érezni magad.
3. megvalósítható - Ha nem tudod megtenni, amit akarsz, valószínűleg csak elbátortalanodsz. Ha napi öt óra imádkozást tervezel, azt nem fogod teljesíteni. De ha azt akarod megvalósítani, hogy ne múljon el nap imádkozás nélkül, akkor ez lehetséges. Napi öt óra ima nehezen valósítható meg a gyakorlatban.
4. ellenőrizhető - Szükséges határidőt szabni, hogy ellenőrizhesd magad. Ha nem határozol meg határidőt és célt, nem ellenőrizheted magad. Akkor csak álom marad, amit megfogalmaztál.

Ezt megteheted mindig, bármelyik részt is olvasod a Bibliából. A Biblia ezt mondja: "Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." (Jak 1:22)

Beszéljük róla

* A mai Napi Remény üzenet elolvasása hogyan változtatja meg az Úrral együtt töltött idődet?
* Mi az, amit ma próbálsz meg alkalmazni a gyakorlatban?




Szerző: Andre Lowoa  2018.06.19. 10:43

A szentelt vízről és az imák hatásáról

Szerző: Andre Lowoa  2018.06.19. 10:37

SENKI NE NYOMJON EL TÉGED! EGYESÍTSD EGY SZÍVBEN NÉPEMET!

 

1994. október 18.

Kis gyermekem, Jahve vagyok, a te örök Atyád. Magasra emeltelek a felbolydult tömeg fölé, hogy jelen légy udvaromban. Légy kitartó munkádban, és ajánld fel nekem elnyomóidat! Mondd:

“Atyám,
szabadíts meg igazságosságodban
a hazug nyelvtõl!
Jöjj sietve, Istenem,
nagy szeretetedben!
Adj választ nekem, Jahve!”

És most ezt mondom neked:
Gyermekem, gyermekem, még ha tízezreket állítana is ellened ellenségem, ne félj! Melletted vagyok, hogy megvédjelek. Jelenlétem a te pajzsod, ki olyan, mint én? Kihez hasonlíthatsz engem? Kihez mérhetsz engem? Ragyogás és fenség vagyok. Senki ne nyomjon el téged! Te vagy az, gyermekem, aki szentélyeimet helyre fogod állítani részemre. Nem saját dicsõségedre választottalak, hanem hogy áldd Nevemet. Nem a te dicsõségedre támaszottalak fel, hanem az én dicsõségemre. A tanítvány nyelvét adtam neked, hogy nap mint nap hirdesd üdvözítõ tervemet.

Állj munkába, ivadékom, és veled leszek! Olyan lángot adtam neked, amelyet senki sem tud eloltani. Növelni fogom benned csodáimat. Kincstáramban még sok csoda van. Csodáimat annak arányában adom, hogy hány ütést kapsz ellenségeidtõl. Fiam képmása által fog megjelenni helyedben, és felfedi magát társadalmatok elõtt. Ki állítja, hogy megfosztom õket a jelektõl? mondhatja-e bárki, hogy nem én magam igyekszem megóvni és meggyógyítani benneteket? Panaszkodhatóe bárki, hogy elrejtve tartom jobb kezemet? Ki az, aki királyi lakomát ad ebben a pusztaságban, ha nem én? 1

Ki tudja megrepeszteni a sziklát a pusztaságban, és ki oltja szomjatokat bõséges vízzel, ha nem én? 2 Nyisd ki szemedet, nemzedék, és figyeld csodáimat! És te, leányom, mivel megszabadítottalak, vezesd népemet házamba! Egyesítsd népemet házamban, ahol õk is elnyerik szabadságukat! Egyesítsd egy szívben népemet! Kövesd a paó rancsot: Ajkad tegyen tanúságot kegyelmeimrõl, éleszd fel ezt a pislákoló lángot, 3 folytasd oltáraim 4 és házam felépítését! Senki sem fogja megostromolni sátramat. 5 A gonosz lelkek dühödt légiója rejtõzik más sátrak alatt, 6 hogy kiírtsák a reményt, amelyet én adtam nektek, és félelmet keltsenek benneteket. De betegség fogja felemészteni testüket, és férgek fogják betakarni õket… Fogadd békémet, és szüntelenül könyörögjél a meg nem tértekért!

{Ekkor igen szomorúnak, fáradtnak éreztem Istent. Majd mint az apa, aki megosztja fájdalmát és rábízza szomorúságát gyermekére, Isten feltárta elõttem szomorúsága okát a következõkben:}

Gyermekem, fáj a Szívem, mert tekintetem bejárja a Földet, és amit látok, nem felel meg Szívem vágyainak… Atyátok minden felett uralkodik, de szabadságotok felett nem… és az ember megrontotta szabadságát… Kedvesem, imádkozz, hogy a haldoklóknak elég idejük legyen ahhoz, hogy rendbehozzák lelküket. A szeretet minden cseppje az õ üdvösségükre szolgál. Sokan lélegeznek még azok közül, akik a kõhalom alatt vannak. 7 Imádkozz értük, hogy felfrissítsd lelküket! Ne feledd, hogy téged azért szabadítottalak meg, hogy te viszont megszabadítsd azokat, akik a kövek alatt vannak!
Jöjj, én, Jahve, szeretlek! Megáldalak.

 


1 A királyi lakoma jelenti Isten csodáit és jeleit, valamint a Szentlélek mûveit, amelyeket oly bõkezûen áraszt ránk.
2 Megrepeszteni a sziklákat” Isten hatalmát jelképezi, aki folyóként küldi Szentlelkét abba a pusztaságba, amelyet mi alkottunk.
3 e haldokló nemzedéket,
4 a lelkek
5 Ez azt jelenti, hogy senki sem fog betörni lelkembe - a sátorba -, mivel lelkem Isten lakóhelye és az Õ birtoka.
6 Itt is lelket jelent a “sátor”. Isten arra utal, hogy a gonosz lelkek embereket használnak fel arra, hogy véghez vitessék velük mûveiket.,
7 Azt is megértettem, hogy már alig lélegeznek.
Szerző: Andre Lowoa  2018.06.19. 08:38

A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem - hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket.



A felsőbb hatalom, természetesen, csakis az lehet, akit Istennek nevezünk – írta naplójában – Ezt fontos ideírni, mert jól tudom, hogy a ma divatos sci-fi Isten létezését megkérdőjelezi. Bármeddig megyünk vissza – ufó, földönkívüliek –, mindenütt az embert találjuk. A mindenható embert! Pedig tudnunk kellene, hogy a világűrben a Földön kívül nincs élet – nincs Isten által szentesített élet, lelkes élet… Emberi élet csak a Földön van. Jelenleg. Aztán ott lesz, ahova az út vezet. (Lázár Ervin)



A tőr először egy kicsinyke rést üt át a testen, hogy azután halálos szúrással járja át. (Servier)


Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs. Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, hős.


Atyánk! Itt vagyok szolgálatodra, a Te gyermeked, hogy rajtam keresztül folytasd szereteted munkáját a világban azáltal, hogy Jézust adod nekem, rajtam keresztül másoknak és az egész világnak. Imádkozzunk egymásért, hogy Jézus szerethessen bennünk és általunk azzal a szeretettel, mellyel az Atya szereti Őt.

Teréz anya


Az ember gyakran gyűlöli azokat, akikhez hasonlít. Van valami az ellenségünkben magunkból, és nem egyszer ez az oka ellenséges érzületünknek.

Papini


Egy óra vértanúsága hamar megdicsőít, de egy életen át tartó szenvedéshez emberfeletti erő és isteni kegyelem szükséges.



Ha azt kívánod, hogy szeressenek, légy szeretetre méltó. (Publius Ovidius Naso)



„Ki vádolná Isten választottait? Isten az, aki megigazít.” (Róm 8,33)

Ki ne érezte volna még, hogy van oka félni: a haláltól, az Isten elé állástól, attól, hogy minden tettünkről számot kell adni? Nincs nap, hogy ne tennénk, mondanánk, gondolnánk olyat, amiért Isten jogos büntetése utol ne érhetne. Semmiféle magyarázkodás vagy kimosakodás nem lehetséges a szent Isten előtt. Amikor Pál levelét olvassuk, ne sajnáljuk az időt nagy ívű gondolatmenetének aprólékos megértésére! Hozzánk szól az idők távolán át: ne félj, mert Isten választottja, szeretett gyermekeként megigazított vagy. Nem magunkért, hanem a Megváltó véréért kapjuk meg a kegyelmet. Amelyből akár ma, a vasárnapi úrvacsora vételekor is részesedhetünk.
(Kőháti Dorottya)


„Krisztus mondja: „Az én Atyám, aki nekem adta az én juhaimat, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.”” (Jn 10,29–30)

Az egész hetet végigkísérte az Istennél található biztonság témája. Ezzel zárjuk is a hetet. Rohan az idő, elröppen az életünk, múlnak a lehetőségek, elmúlnak a fontos események, kimúlnak mellőlünk emberek. S a végén elragad minket is az elmúlás?! Az evangélium igazi közepe, a megváltás lényege fogalmazódik meg a hetet záró mondatban: senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Ebből a (teremtő) kézből indulunk, ez a kéz vezet és vigyáz, s ebben a kézben nyugodhatunk meg a végén. A hét végén és mindennek a végén.
(Hafenscher Károly [ifj.])




Mindnyájunknak szükségünk van gyógyulásra és növekedésre érzelmileg és jellemünkben is. Ha ezt beismerjük, az már a helyes gondolkodás és az őszinteség jele. Így lehetőséget adunk Istennek, hogy munkálkodjon életünkben. Biztosan mindnyájunk életében előfordult olyan eset, amikor szükségeinket nyíltan és őszintén feltárva megsebződtünk. Rossz lenne azonban, ha egy vagy több ilyen negatív tapasztalat visszatartana annak a gyógyulásnak az elfogadásától, amit Isten kínál. Felül kell emelkednünk önmagunkon, nem szabad engednünk, hogy a jövőre nézve a korábbi elutasításaink határozzák meg hozzáállásunkat, cselekedeteinket. Nem menekülhetünk a problémák elől, szembe kell velük néznünk, mert különben csak elodázzuk gyógyulásunkat. Isten biztosan nem utasít el senkit, tárjuk fel előtte csalódásainkat, félelmeinket, vele mindent megoszthatunk. Előtte csöppet sem kell tetszelegnünk, fényeznünk magunkat, előtte nyomorultul és szegényen is megjelenhetünk; hisz mink van, amit nem Tőle kaptunk? Ő ugyanis arra vár, hogy őszintén és nyílt szívvel forduljunk hozzá, feltárjuk előtte gyengeségeinket, hiányosságainkat, szükségeinket, szeretetéhségünket, vágyainkat, hogy ránk áraszthassa gyógyító és szabadító szeretetét. Bizalommal teljesen kérjük az Ő segítségét mindenben, hisz Jézus mondta: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Ha hittel és bizalommal fordulunk Istenhez, akkor Ő teljesíteni fogja kéréseinket, igaz nem mindig akkor és úgy, ahogy mi azt elképzeljük.

Minden egyes megsebződés esetében érdemes szívünk sebeihez való viszonyulásunkat megvizsgálnunk; különösen, ha nagy sérelem, csalódás ér bennünket. Ha ugyanis rosszul viszonyulunk érzelmi sebeinkhez, az önfejűséghez vezet, ami büszkeséget eredményez. A büszkeség miatt sokkal jobban érdekel, mit gondolnak rólunk az emberek, mint az, mit gondol rólunk Isten, ezért előbb-utóbb betölt az emberektől való félelem. Ez engedetlenséghez vezet, az engedetlenség pedig az önfejűséghez vezet vissza. Ha érzelmi sebeket hordozunk, gyakran beleeshetünk ebbe a végzetes körforgásba, ami lelkileg megbéníthatja a legjobb szándékú embereket is. Mindaz pedig, ami a bizonytalanság, az önfejűség, az emberektől való félelem és az engedetlenség megnyilvánulása, végső soron lelki halált eredményez, amely a hétköznapi életben többféleképpen is megnyilvánulhat:
• Elszigetelődés: Az elzárkózással próbáljuk meg igazolni, miért nem bocsátunk meg másoknak, mért nem próbálunk meg együttműködni azokkal, akikkel nem mindenben értünk egyet.
• Szakadás: Megosztottság okozói lehetünk, különösen mivel véleménykülönbségek esetében minden áron azt akarjuk elérni, hogy velünk értsenek egyet. „Mi” és „ők” kategóriába kezdünk el gondolkodni - akik egyet értenek velünk és akik nem - ahelyett, hogy úgy gondolkodnánk, mi mindnyájan egy test tagjai vagyunk.
• Birtoklási vágy: Az a fajta gondolkodás, hogy „ez az enyém”, legyen szó bármiről, anyagi, érzelmi vagy lelki javakról.
• Manipuláció: A büszke és önfejű emberek gyakran próbálnak másokat befolyásolni azáltal, hogy nem akarnak másokkal együttműködni, mindig a saját elképzeléseiket akarják megvalósítani, kritizálnak és megítélik, amit mások tesznek.
• Másokkal való szellemi és érzelmi azonosulás visszautasítása: A másokkal való azonosulás hiányát nézetkülönbségekkel próbáljuk magyarázni, pedig az egység nem a teljes nézetazonosságon alapul.
• Taníthatatlanság: Elzárkózunk másoktól, nem fogadjuk el a figyelmeztetést, helyreigazítást. Megkeményedünk.
• Kritizálás és ítélkezés: Ha kívül állunk egy csoporton, általában könnyű őket elítélni, kritizálni.
• Türelmetlenség: Úgy gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk a dolgokat, és nem adunk időt azoknak, akik nem értenek egyet, vagy egyszerűen nem értik.
• Mások iránti tisztelet aláásása: Ha megsebeztek, akkor visszahúzódunk, elítéljük azt, aki megsebzett és az iránta érzett tiszteletet is aláássuk.
• Bizalmatlanság: Másokat vádolunk azzal, hogy nem bíznak bennünk, de legtöbbször ez saját bizalmatlanságunk kivetítése, önfejűségünk, vagy a kapott sebekre való reagálásunk eredménye. Velünk van a gond, nem másokkal.
• Követelődzés: Elvárjuk, hogy mások alkalmazkodjanak hozzánk és kényünk, kedvünk szerint gondolkozzanak, szóljanak, cselekedjenek.
• Hűtlenség: Mások kétségeit, sebeit vagy szükségeit arra használjuk, hogy megnyerjük őket saját elképzeléseinknek, ahelyett, hogy az egységet, szeretetet, megbocsátást, kibékülést munkálnánk.
• Hálátlanság: Arra irányul a figyelmünk, mi mindent tehetnének értünk, és nem vesszük észre, mennyi mindent tettek már értünk eddig is. Elégedetlenek vagyunk, nem a meglévő adományoknak és ajándékoknak örülünk, hanem csak az lebeg szemünk előtt, ami nem a miénk, amit nem kaptunk, vagy nem is kaphatunk meg.
• Elképzelés centrikusság: Elképzeléseink fontosabbá válnak, mint az egység vagy a szív megfelelő állapota. Egy módszert, egy programot, egy elképzelést idealizálunk, és ezt az emberek fölé helyezzük, különösen azokra alkalmazva, akik nem értenek velünk egyet.

Mindezen tünetek sebzettségünk, és a fel nem oldott elutasításaink következményei, mégis mindez önző és helytelen. De mindebből van kiút, annak azonban meg kell fizetni az árát: Ha teljes belső gyógyulásra, szabadságra és Isten gyengéd szeretetére vágyunk, akkor el kell döntenünk, hogy Isten félelmében akarunk járni! Isten félelme az Úrral való bizalmas kapcsolatot és ezzel együtt a bűn iránti gyűlöletet jelenti. De ez nem egy pusztító, nyugtalanságot keltő gyűlölet, hanem a bűn romboló ereje elleni sokszor fájdalmas, de mindig békés gyűlölet, mivel látja milyen kegyetlen, elnyomó és pusztító a bűn. Szalézi Szent Ferenc szavai segíthetnek nekünk az istenfélelem útján való haladásban: „Gyűlölni kell a hibáinkat, de nyugodt és békés utálattal, nem haraggal és aggodalommal. Türelemmel kell rájuk tekintenünk, s hasznot húzni belőlük szent megalázkodással. Mert semmi nem őrzi meg jobban a hibáinkat, mint az, ha aggodalommal és túlzott sietséggel próbáljuk eltávolítani őket.” Mindig figyeljünk arra is, hogy sose a vétkező embert vagy magunkat gyűlöljük és utasítsuk el, hanem mindig magát a bűnt, embertársunkat és magunkat (a megváltozni akarás szándékával) pedig irgalmasan fogadjuk el, bármit is követett vagy követtünk el! Röviden megfogalmazva: az az igazi istenfélelem, ha Istenhez ragaszkodunk, és minden körülményben!

De nem csak az fontos, hogy kitartóan, hanem az is, hogy minél alázatosabb lelkülettel közeledjünk Istenhez, mert csak így tapasztalhatjuk meg a Vele való élet szépségét, boldogságát, szabadságát. Nincs ugyanis olyan kisebbrendűségi érzés, gőg, önzés vagy egyéb más gyengeség, hiba vagy bűn, amit nagyobb alázattal és összetöretéssel ne lehetne orvosolni. Az alázat ott kezdődik, amikor készek vagyunk felismerni és elismerni, milyenek vagyunk, és a bűnt elítélve a szeretetet választani. Az alázatban kicsinységünk, szegénységünk, tehetetlenségünk és bűneink számosságának ellenére - sőt éppen ezért - elfogadjuk Isten gyengéd és a bűnbánónak mindent megbocsátó, Önmagát is odaajándékozó irgalmas szeretetét. Az igazi alázat tehát sosem kisebbrendűségi érzésből, önmagunk értéktelennek tartásából fakad, hanem éppen ellenkezőleg, önmagunk értékelése és az Istenbe vetett bizalmunk jele, a Tőle való függésünk elismerése. Ez a függés pedig a mi szabadságunk, mert minél inkább függünk Istentől, annál szabadabbak vagyunk. Jézus mondja: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” Nincs is szabadabb és boldogabb ember annál, mint aki bensőséges kapcsolatban él teremtő, gondoskodó Istenével, mert az ilyen ember biztonságban érezheti magát, bármi is történjen vele, nem kell félnie…

Az istenfélelem és az alázat erénye visznek közel bennünket Isten éltető atyai szívéhez, és adják meg nekünk a helyes önértékelést. Isten nem tudja megérinteni a kevély, gőgös és a bűnt választó emberek szívét, mert Ő végtelenül szelíd, nem tolakszik, tiszteletben tartja szabad választási lehetőségünket. Eltűri, hogy hűtlenek legyünk Hozzá, miközben Ő mindvégig hű marad hozzánk. Isten tehát csak akkor tudja begyógyítani sebeinket, csak akkor tud kötelékeinktől megszabadítani, ha alázatosan és állhatatosan kérjük, keressük, vágyjuk és kívánjuk Őt, az Ő megszentelő jelenlétét, az Ő szent akaratát.

Ahhoz, hogy egészséges és teljes életet éljünk, minden nap újra és újra el kell indulnunk az úton, Jézus útján, az igazság útján. És bár szárnyakat nem kapunk, de gyalog elindulhatunk és ennyi elég, mert mindig elég egy-egy lépést megtennünk, bizalommal, hűségben, türelmesen így haladnunk a Cél felé. Aki nap nap után elindul ezen az úton, az Istenbe vetett bizalom útján, az megtapasztalja Isten gondoskodó, irgalmas atyai szeretetét, mely által szívének sebei begyógyulnak, lelke egyre szabadabb lesz, értelme pedig új dolgokra nyílik meg. S mindehhez különösebb erőfeszítéseket sem kell tennie, hisz ezen az úton nem az ember érdemei, hanem Isten kegyelme az, ami igazán számít. Ezen az úton Isten bölcsessége mindent gyermekeinek javára fordít, nem lesznek értelmetlen napok, órák, percek, mert minden napnak, órának és percnek értelme lesz életünkben: szívünk, lelkünk sebei és kötelékei ugyanis nem csak a bátorító és felszabadító érzelmi vigaszokban, hanem a Jézussal átélt szenvedésekben és összetöretésekben, valamint embertársaink szolgálata által is folyamatosan gyógyulnak, oldódnak, engednek szorításukból. Igaz, ez sokszor küzdelmes harcot jelent (elsősorban önmagunkkal szemben), mert van, hogy csak utólag világosodik meg bennünk a ránk bocsátott szenvedés értéke. Isten a szenvedést és a sötét éjszakákat ugyanis azért engedi meg, hogy általa is egy még egészségesebb, szabadabb és fénnyel teljesebb életállapotba vezessen bennünket, ahová pedig e kínok nélkül nem juthatnánk el. Önmagunktól ugyanis még azt sem tudjuk beismerni, hogy képtelenek vagyunk saját erőnkből jót tenni, mindaddig míg mélyen meg nem tapasztaljuk korlátozottságunk, szegénységünk és végtelen tehetetlenségünk. Azon tény felismerése és elismerése pedig, hogy koránt sem vagyunk tökéletesek és gyógyulásra, szabadulásra van szükségünk, elengedhetetlen ahhoz, hogy Istennel bensőségesebb kapcsolatba kerüljünk...

Induljunk el minden nap a nekünk szánt úton, mert ha Istent keressük és vágyunk akaratának teljesítése, akkor egyre inkább egyek leszünk Vele az élet viharában és egyek az élet csendjében; egyek a szenvedésben és egyek a boldogságban; egyek a halálban és egyek a feltámadásban.


„Mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak.” (ApCsel 26,22)

Pál bizonyságot tett Jézusáról mindenkinek: zsidóknak, pogányoknak, a nagytanács tagjainak, de a királynak is. „Mindenkinek mindenné” lett, hogy mindenképpen megmentsen némelyeket (1Kor 9,22). Aki folyamatos pünkösdben él – vagyis nemcsak vízzel, hanem Szentlélekkel és tűzzel is megkereszteltetett –, nem tehet mást, mert a Lélek szorongatja, de erősíti és vigasztalja is. Jöjj, Szentlélek, tölts be teljesen! (Szeverényi János)



Szerző: Andre Lowoa  2018.06.19. 06:04

napi_gondolat_520_530.jpg

Szerző: Andre Lowoa  2018.06.19. 04:56


A keresztvetés a katolikus és ortodox keresztények egyszerű, mély értelmű hitvallása. Katolikusként keresztet vetünk, valahányszor imádkozunk vagy belépünk a templomba. Nem is gondolnánk, hogy amikor keresztet vetünk, egyszerre huszonegy dolgot teszünk:

1. Imádkozunk. Imánkat keresztvetéssel szoktuk kezdeni, és talán nem is gondolunk rá, hogy maga a keresztvetés is imádság. Ha az imádság lényege „lelkünk felemelése Istenhez”, ahogy Damaszkuszi Szent János mondja, akkor a keresztvetés egyértelműen ima. „A keresztvetés nem üres gesztus, hanem hatékony ima, amellyel a Szentlélekhez, gyümölcsöző keresztény életünk védőjéhez és segítőjéhez folyamodunk.” (Bert Ghezzi)

2. Megnyílunk a kegyelem felé. A keresztvetés felkészít, hogy befogadjuk Isten áldását, és képessé tesz, hogy együttműködjünk kegyelmével.

3. Megszenteljük a napot. Ha a nap fontosabb pillanataiban keresztet vetünk, a kereszt jelével megszenteljük hétköznapjainkat. „Minden lépésünknél és mozdulatunknál, belépéskor, kilépéskor, öltözködéskor, tisztálkodáskor, asztalnál ülve, lámpát gyújtva, karosszékbe vagy székre leülve, a hétköznapi élet minden tevékenysége közben megjelöljük homlokunkat a jellel” – írja Tertullianus.

4. Egész lényünket Krisztusnak szenteljük. Amikor a kezünket a homlokunktól a szívünkhöz, majd mindkét vállunkhoz visszük, Isten áldását kérjük elménkre, szenvedélyeinkre, vágyainkra és egész testünkre. Más szóval: a keresztvetés teljes valónkat, testünket-lelkünket, szívünket és elménket Krisztusnak szenteli. „Foglaljuk bele egész lényünket – testünket, lelkünket, értelmünket, akaratunkat, gondolatainkat, érzéseinket, mindazt, amit teszünk és amit nem teszünk –, és a kereszt jelével megjelölve erősítsük és szenteljük meg mindezt Krisztus erejében, a háromságos egy Isten nevében” – fogalmaz Romano Guardini.

5. Megemlékezünk a megtestesülésről. Mozdulatunk lefelé irányul, a homloktól a mellkas felé, „mert Krisztus a mennyből leereszkedett a földre” – írja III. Ince pápa a keresztvetésről szóló instrukciójában. Ha közben a hüvelykujjat a mutatóujjhoz vagy a gyűrűsujjhoz érintjük, azzal is Krisztus kettős, isteni és emberi természetét fejezzük ki.

6. Megemlékezünk Urunk szenvedéséről. Amikor keresztet rajzolunk magunkra, alapvetően Krisztus keresztre feszítésére emlékezünk. Ezt fejezi ki továbbá, ha nyitott jobb tenyérrel, mind az öt ujjunkkal (Krisztus öt sebének megfelelően) vetünk keresztet.

7. Megvalljuk a Szentháromságot. Amikor az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevét kimondjuk, a háromságos egy Istenbe vetett hitünket valljuk meg. III. Ince pápa szerint ennek megerősítése, ha három ujjal jelöljük meg magunkat.

8. Istenre irányítjuk imánkat. Egyik kísértésünk az imádságban, hogy úgy szólunk Istenhez, ahogyan Őt elképzeljük, kozmikus szellemként vagy éppen pajtásként. Imánk ilyenkor inkább rólunk szól, mint az élő Istenről. A keresztvetés az igaz Isten felé irányít. „Amikor a Szentháromsághoz fohászkodunk, a minket teremtő, nem pedig az általunk teremtett Istenhez szólunk. Elképzeléseinket félretéve ahhoz az Istenhez imádkozunk, akinek Ő kinyilatkoztatta magát: Atya, Fiú és Szentlélek háromságához.” (Bert Ghezzi)

9. Kifejezzük a Fiú és a Lélek származását. Azzal, hogy elsőként a homlokunkat érintjük, felidézzük, hogy az Atya a Szentháromság első Személye. Kezünk leeresztésével „kifejezzük, hogy a Fiú az Atyától származik”. Azzal pedig, hogy a Szentlelket említjük harmadikként, utalunk rá, hogy a Lélek az Atyától és a Fiútól származik – mutat rá Szalézi Szent Ferenc.

10. Megvalljuk a hitünket. A megtestesülésbe, a keresztre feszítésbe és a Szentháromságba vetett hitünk kifejezésével „kis hitvallást” teszünk, melyben szavainkkal és mozdulatainkkal hitünk lényegi igazságait nyilvánítjuk ki.

11. Segítségül hívjuk Isten nevének hatalmát. A Szentírás szerint Isten nevének hatalma van. Szent Pál írja: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.” (Fil 2,10) A János-evangéliumban pedig maga Jézus mondja: „Amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.” (Jn 14,13–14)

12. Vállaljuk Krisztussal együtt a keresztre feszítést. Aki követni akarja Krisztust, annak az Úr szavai szerint meg kell tagadnia magát, és fel kell vennie a keresztjét (Mt 16,25). „Krisztussal engem is keresztre feszítettek” – írja Pál apostol (Gal 2,19). Amikor keresztet vetünk, kinyilvánítjuk, hogy igent mondunk a tanítványságnak erre a feltételére.

13. Szenvedésünkben segítséget kérünk. Bert Ghezzi szerint vállaink érintésével arra kérjük Istent, hogy segítsen – vállaljon, vegyen vállára – minket.

14. Felelevenítjük keresztségünket. A keresztvetéssel, amelyben újra kiejtjük a keresztelésünkkor elhangzott szavakat, „összefoglaljuk és újra elfogadjuk keresztségünket” – írta Joseph Ratzinger bíboros.

15. Visszafordítjuk az átkot. Szalézi Szent Ferenc szerint a keresztvetésben „az átkot jelentő bal oldaltól az áldást jelentő jobb oldal felé” irányuló mozdulat a bűnbocsánatra és a bukás visszafordítására emlékeztet. Egyben kifejezi, hogy a jelen nyomorúságból a jövendő dicsőségbe fogunk jutni, amint – írta Ince pápa – Krisztus is „átment a halálból az életbe, az alvilágból a mennybe.”

16. Krisztus képére formáljuk magunkat. Szent Pál átöltözéshez hasonlítja bűnös természetünk átalakulását Krisztusban: „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására” (Kol 3,9–10). Az egyházatyák Krisztus ruháitól való megfosztásával kapcsolták ezt össze. Tanításuk szerint az ember, amikor a keresztségben leveti régi természetét és újat vesz fel, részese lesz annak, amikor Krisztust megfosztották ruháitól. A keresztvetés kifejezheti, hogy részesei akarunk lenni e megfosztatásnak, majd a feltámadás dicsőségébe öltözésnek. A keresztre feszítés egészét elfogadjuk, nem csak azt, ami megfelel az ízlésünknek.

17. Megjelöljük magunkat Krisztusnak. Az ógörögben a jel szó megfelelője a szphragisz, amely a tulajdonlás jegyét is jelentette. Így nevezték például azt a bélyeget, amellyel a pásztor megjelölte a nyájához tartozó állatokat. Amikor keresztet vetünk, Krisztus, az igazi Pásztor tulajdonaként jelöljük meg magunkat.

18. Krisztus katonáinak valljuk magunkat. Szphragisznak nevezték a parancsnok nevét is, amelyet katonái bőrébe tetováltak. A keresztény ember pásztoraként követi Krisztust, ennyiben juhhoz hasonlítható – de nem birkához! Krisztus katonáivá kell lennünk. Mint Szent Pál írja: „Öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. … Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát.” (Ef 6, 13–17)

19. Elriasztja a gonoszt. A keresztvetés a sátán elleni küzdelem egyik fegyvere. Egy középkori prédikátor, Aelfric szerint „csodálatosan hadonászhat az ember a kezével, ám áldás nem származik belőle, hacsak nem vet keresztet. Ha azonban keresztet vet, a gonosz csakhamar megrémül a győzelmes jel láttán.” Egy másik, Aranyszájú Szent Jánosnak tulajdonított mondás szerint pedig a keresztvetés hatására a démonok „elrepülnek”, mert „úgy félnek tőle, mintha bottal vernék őket”.

20. Pecsétet teszünk magunkra a Lélekben. Az Újszövetségben a szphragisz szót pecsétnek is fordítják, például a második korintusi levélben, ahol Pál apostol így ír: „Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.” (2Kor 1,21–22) Valahányszor keresztet vetünk, újra megpecsételjük magunkat a Lélekben, és kérjük, hogy hatalmas működése hassa át életünket.

21. Tanúságot teszünk mások előtt. A nyilvános helyen végzett keresztvetés a hitünkről való tanúságtétel egyszerű formája. „Ne szégyelljük hát megvallani a Megfeszítettet! Legyen a kereszt a mi pecsétünk, amellyel bátran jelöljük homlokunkat és mindent: a kenyeret, amelyet elfogyasztunk, az italt, amelyet megiszunk; minden be- és kilépésünket, lefekvésünket és felkelésünket, utazásunkat és pihenésünket” – írta Jeruzsálemi Szent Cirill.

Szerző: Andre Lowoa  2018.06.19. 04:50

Életünk...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy életem háza menedék lehessen szeretteimnek, s a Veled való találkozás temploma! Ámen
    
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá,
1 Pét 2,5a
"a fundamentom Istentől való /és Istentől való az akarat, / mely újra építi a falakat. / A víz szalad, de a kő marad, / a kő marad." - Wass Albert: Üzenet haza
Igen, a kő a változatlanság, s a stabilitás, az örök mozdulatlanság, s éppen ezért az örökkévalóság szimbóluma is: Jézus attribútuma a szikla, ezért az oltár kőből épül (vagy legalábbis kőalapon (menza) kell hogy álljon); az Egyház pedig a krisztusivá vált Petroszra épül, ami ugye kősziklát jelent... Simon, Jónának fia, aki háromszor tagadja meg Mesterét mégis "Kőszikla-Péter" lesz, mert felismeri, hogy hol tart Jézus nélkül - ekkor sír -, s meglátja hová juthat Jézussal -, ekkor vállalja a mártírhalált.
Szeretett osztályfőnököm, akinek sokat köszönhetünk, s az élet felelős szeretetére nevelt minket, gyakran mondogatta - amikor a lehorgasztott fővel vettük tudomásul, hogy már megint egy múzeumba megyünk a soros osztálykiránduláson -, "Na azért egész nap nem fogunk halott köveket faggatni!"... s ilyenkor már előre tudtuk, hogy lesz valamilyen tinédzser-lelket vidámító alternatív foglalatosság is. Tanár urunknak igaza volt: igen, a kövek halottak...
Péter apostol pedig élő kövekről beszél! Micsoda abszurditás ez? Nincs ilyen, hogy élő kő? Vagy mégis? Az élet isteni nagy titka, hogy van ilyen. Az a lány/fiú, akit egykor őrülten szerettél, s társadul választottál és ő is téged, ma már egészen más ember, pedig te ugyanazt a személyt szereted... S, ha belenézel a tükörbe, látod, hogy te is más lettél: az arcodra írt ráncok mögül egy másik ember néz vissza rád, s olykor meg is rettensz ettől. Mások lettünk, s mégis ugyanazok vagyunk, hiszen érzelmek is átalakulnak: a sodró erejű szerelemből parázsló, szelíd szeretet lett, a szenvedélyes megkívánásból már-már eszelős lelki vonzalom, a hétköznapok izgalommal teli kihívásaiból mély sorsközösség - kívülről nézve megszokás... S ha ez így történik - mert élünk a természet isteni rendje szerint -, akkor nem gond a műfogak, a deresedő haj, a fonnyadó bőr, és nem zavar az sem, hogy az elmúlás a lélekben is jelentkezik: rosszkedv, elfáradás, az illúziók ideiglenes elvesztése és a kudarcok fel-feltörő fájdalma. Ha valakit nagyon szeretsz, s ő is téged, akkor az elmúláson csak nevetni fogtok.. (Azért szűnnek meg barátságok, hamvadnak el szerelmek, bomlanak szét házasságok, ezért törnek szét eszmei és érdekközösségek: nem bírják ki az idő isteni múlását!)
Sorsunk állandóan beleütközik nemcsak az elmúlás, a halál, de a megújuló élet tényébe is. Ez az élet! A természet azért tartós, mert követi az évszakok változásának törvényét: folyamatosan meghal, és újjászületik. Az emberi élet tartósságát is ez adja, a kapcsolataink tartósságát is ez adja, az Istennel való viszonyunkban is ez a döntő: vagyis a naponkénti odafordulás, az új helyzetekben is a régi igazság felismerése - ez a megtérés! Hogyan mondják ezt olyan szépen a vallásos emberek? Így vallják meg hitüket: "Belenyugszom Isten akaratába." Nem beletörődik fogcsikorgatva, hanem belenyugszik, azaz megtalálja benne békéjét és nyugalmát. Azaz megélhetővé válik a harmónia, a világ békétlensége ellenére, azaz valóság lesz az abszurditás, mert ami ember számára lehetetlen Istennek lehetséges: szeretni tudunk, gyarlóságaink ellenére is...




Hit...


A mai nap imádsága:

Uram! Köszönöm Neked a fényt az életemben, s az árnyékot, hogy pihenhetek általa. Segíts meg, hogy soha ne felejtsem gondviselő szeretetedet, s magam is gondot viseljek azokról, akiket mellém állítottál! Ámen.

   

Hiszek, segíts a hitetlenségemben!
Mk 9,24

A tények, azok az átkozott tények! Tény és való: a factumon nem, legfeljebb annak "prezentálásán" tudunk csak változtatni. A számok nem csalnak! Aztán kiderül, hogy a statisztika az eredmények és eredménytelenségek bemutatásának politikus módja... Számtalan megtapasztalás, érzés kavarog mindannyiunk lelkében, s mivel eredeti ádám-évai készségünk nem az istenigenlés természetességét, hanem a tagadást domborítja ki bennünk, ezért különösen nehéz nekünk hinni... De miben is, kiben is?

A valláspszichológusok szerint - s ők is a statisztika eszközeivel élnek vagy kénytelenek élni - az emberiség 95 %-a vallásos. Mindenki persze a maga módján vallásos, azaz kultúrája, s az őt ért környezeti hatások alakítják az elképzelését a világról, az emberről, s az egész mindenséget fenntartó Erőről. Kinek van igaza? Senkinek és mindenkinek. Nem az elképzelés számít, hanem a cselekedet! Az okos, aki nemcsak hallgatja, de meg is tartja a Mester beszédeit, hasonló ahhoz, aki sziklára építi házát, a balga, aki csak hallgatja, aztán nagyokat elmélkedik róla, de nem cselekszi, az hasonló ahhoz a bolond emberhez, aki házát homokra építi.

A hit nem cél, hanem eszköz. A hittel - bár mégis sokan ezt várják a hittől -, nem lehet jóllakni. A hit sokkal inkább étvágyat ébreszt az élethez, ezért is van az, hogy vannak hitnek emelkedett, s - valljuk be őszintén - mélypontjai. (Az éhség-érzetünk sem egyforma.) Megélégíteni a hit sosem tud, csakis az Isten. Ezért aki az Istenhez kiált - hitetlenségében is - az jól teszi, hiszen a hit adhatja a választ, de a megoldást csakis az Isten...

Ezért a tények, amiket akár Isten mellet vagy Isten ellen hozunk fel nem sokat érnek. Azok a válaszok megtalálásában segítenek csupán, de nem a megoldásban. Aki számára a hit "megfelelő" állapota a megoldás: az a fanatikus, az a szektás ember. Aki pedig az Istent igyekszik a hite által egy egész életen át "tanulni" - az a hívő ember. S aki ebben a tanulásban társakat is talál, az a boldog ember.






Kívánságok...
Imádkozzunk!
URam! Add, hogy ne a birtoklási vágyam határozza meg az életemet, hanem a Te igédből fakadó józanság, s a gondviselésed által naponta reám is áradó szereteted! Ámen
Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást! Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.
Gal 5,15-16a+b
(a 16.vers második felét is hozzávettem, hiszen így teljes a mondat!)
Lélek szerint élni... Hej, be szép is lenne! Mármint, pozitív lelkiséggel... mert negatív 'lelkiséggel' lépten-nyomon találkozhatunk! Sokan először a nemzetekre háborút parancsoló, profit-vezérelt báb-politikusokra gondolnak, jóllehet ők csak azért vannak annyira a köztudtaban, mert a media folyton velük foglalkozik. (A dolgozó "rendes emberekkel" persze soha nem foglalkozik a sajtó, legfeljebb akkor, ha egy életen át zokszó nélkül tették a dolgukat, de a nyikhaj, null-teljesítményű politikusnak elég csak elköhhentenie magát, s máris címlapra kerül...)
A nagynevű/nagyszájú politikusok általában olyan családokból származnak, ahol gyermekkoruk meghatározó élménye a középszerűség, a kicsinyesség, s az anyagiakhoz való görcsös ragszkodás volt. S itt van egy jó "kapcsolópont" mai igénkkel (Útmutatónk szerint lehagyott részével - talán nem ok nélkül szerkesztették így, kerülendő az alapkonfliktust!), hiszen mindennek kiindulópontja a "test kívánsága"... Ez pedig a birtoklás. Birtokolnunk kell sok-sok mindent, hogy életünket fenntartsuk, testileg-lelkileg megújulhassunk, hogy biztosítsuk a következő generációnak a társdalomba (kultúra, hit, erkölcs) való beilleszkedést.
A gond akkor kezdődik, ha a nem mi birtokoljuk a dolgokat, hanem a dolgok kezdenek el birtokolni minket! Amikor életünk ritmusát nem mi magunk, hanem az élettelen 'dolgok' szabják meg... melyeket "megemészt a moly, s a rozsda". Így határozzák meg létünket a "kívánságok", s szorul háttérbe a valódi érték: a gyermek, a tudás, a hit, a művészetek! Ha az egzisztencia fontosabb, mint az, hogy társam legyen egy életen át, akkor a társ is 'garantáltan' csak az anyagi egzisztencia egy tárgya lesz csupán... s, ha nem tölti be a funkcióját, nem úgy "működik", ahogyan azt ÉN akarom, akkor lecserélem!... Ezek az emberek nem tudnak távlatban/istenesen gondolkodni. Nem akarják tudomásul venni, hogy egyszer majd - s ez bármikor megtörténhet(!) - őket "cseréli le" majd az élet, s a múlandósággal való megküzdés akkor a legnyomorúságosabb, ha azt magányban kell megharcolni. (Szembenézni múlttal, önmagunkkal, ezt mindenkinek egyedül kell megtennie, de nem feltétlenül magányosan!)
"Ha pedig egymást marjátok és faljátok" azaz "ember embernek a farkasa", akkor - figyelmeztet az apostol -, ne csodálkozzatok, ha elemésztitek nem csak egymást, de a környezeteteket is! A legnagyobb árat persze soha nem az elkövetők, hanem az áldozatok fizetik, a jelen hiábavalóságairt mindig az elkövetkező generációk "fizetnek". A jó megoldás végül is nem az ő kezükben van, hiszen őket mi, akik most élünk állítjuk "pályára"... Magyarul, ha azt akarjuk, hogy ne úgy legyen, ahogyan nem szeretnénk, akkor itt és most nekünk kell tenni érte!





Minden emberért...





A mai nap imádsága:

"Hálát adok Neked, mennyei Atyám, szeretett Fiad, a Jézus Krisztus által, hogy ma éjjel minden kártól és veszedelemtől megőriztél, és kérlek, őrizz meg engem a mai napon is a bűntől és minden gonosztól, hogy minden cselekedetem és egész életem tetszésedre legyen. Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen" (Luther Márton)
   

Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.
Zsolt 33,6

Isten teremtette a világot, a láthatatlant is, benne az egész mennyei sereggel. Mi többnyire az angyalokat említjük. Titokzatos világot alkotnak, amely túlesik emberi felfogásunkon. A Biblia végig beszél az angyalokról. Mi gyakran csak az angyalok tulajdonságával vagyunk elfoglalva, pedig arról vajmi keveset tudunk, s ennél sokkal fontosabb a szerepük: küldöttek, szolgáló lelkek ők, azok szolgálatára rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget (Zsid 1,14).

E felfogásnak megfelelően, az angyalok az emberek mellett olyan feladatokat töltenek be, amely életünk tartalmasságát szolgálják. Az Isteni akarat titokzatos hírnökei ők. A természet felett álló Isten - mivel a természet (materiális világ) nem Isten folyamatos kiáradása -, ezért Ő nem ugrál ide-oda a dimenziók között, hanem küldöttei (gör. angelosz=küldött) révén "kommunikálja" önmagát. (Ennek blaszfémiás paródiája a "szóvivő"... azért paródia, mert az ember, bármilyen magas pozícióba is került - nem Isten!)

A természetfölötti közlésre az embernek szüksége van, mert ezek az apró megtapasztalás-harmatcseppek tartják életben a hit virágát. Ahogyan Krisztust segítették az angyalok, "szolgálták őt", ugyanúgy ránk is vigyáznak. Egy ősi zsidó mese szerint, az embert mindig két angyal követi: egy jó és egy rossz. Amikor belépünk otthonunk ajtaján, akkor azonban csak egy követhet minket. Rajtunk - lelkiségünkön - áll vagy bukik, hogy melyik követ minket. Amikor szeretetlenkedéseinkkel, bűneinkkel magunkra haragítjuk a jó angyalt, akkor ő nem tud mit tenni, minthogy félreáll... ilyenkor történnek a bajok, a tragédiák. Amikor a rohanás modernkori izgalmában percemberkék "esztelenül" a gázpedált nyomják a fék helyett, mert mindennél fontosabbnak tűnnek számukra a másodpercek... s aztán kiderül, hogy az emberélet nem pótolható, az elgázolt gyermek jövőjének hiánya, az ittmaradtak gyásza egy életen át kísért... S nem ízlik ezek után sem étel, sem ital, időszakos megnyugvást csak az alkohol mámorában találnak.

Talán, ha "modern szülők" mernének beszélni az angyalokról gyermekeinek, kevesebb "őrült" száguldozna útjainkon... de nemcsak autó-, hanem életvezetés közben is fontos, hogy vigyázzanak ránk az angyalok...




Nagyság...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy a szolgáló lelkületben felfedezhessem a lélek emelkedését, s add, hogy tudjak kicsivé válni, hogy bevégezhesd parányi múlandó életeben azt, amit sorsomban nekem rendeltél! Ámen



Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.
Lk 22,24

Semmi sem a miénk ebben a földi életben, hiszen mindent csak ideiglenes használatra, kölcsönbe kaptunk, mégis úgy gyűjtögetünk, s ragaszkodunk megszerzett dolgainkhoz, mintha azok örökké a mienk maradna... Úgy látszik, soha el nem múló emberi alaptulajdonság ez, hogy amit birtokol az ember, avval rendre, egész életén át hivalkodik. Piros labda, háromkerekű bicikli, nagy-autó, nagy-ház, nagy-befolyás, amit elér/megkap/megszerez az ember, arra különösen büszke. Hacsak büszke lenne, de rátarti is! Örökösen méricskél, kinek miből, mennyije van, s hogy éppen aktuálisan a jóléti szamárlétra melyik fokán áll ő maga - s miért csak ott, s nem följebb. Ebbe a versengésbe beleszédült jóléti modern ember aztán idővel azon veszi észre magát, hogy már nem is tekint hátra, csak fölfelé, s ahogyan a rákos sejt sem tudja osztódásának határát, úgy az ilyen ember is határtalanná válik bírvágyában... sőt még azt is gondolja, hogy ő a törvény fölött áll, neki lehet azt tenni, ami másnak tilos. (Nem kell világgá menni, elég körülnézni, s felismerni az ún. rendszerváltás köztünk élő szerencselovagjait!)

Egy bizonyos: A tanítványok sem szentek! (Még nem nem azok, még nem itták ki a mártíromság keserű poharát.) Olyanok, mint majd minden ember: vitatkoznak, ki tudja, talán még egy kicsit veszekedtek is, hogy ki nagyobb közöttük? Ki érdemli meg a főhelyet Jézus mellett? ...S amikor Jézus belép, gyaníthatóan nemcsak elcsendesedtek, de arcuk is elszomorodott. Mert ha a Mester ott van a közelben, akkor minden olyan egyszerűvé válik, minden olyan világos, s akkor rögtön tudják - s tudjuk mi is -, hogy mi a jó, s helyes, s mi az ami nem illik, sőt Isten országával összegyeztethetetlen. Nyilvánvalóvá lett: Mesterük háromévi tanítás után nem ezt várta tanítványaitól! Lám, az együtt átélt csodák sorozatai sem fordították át életüket úgy, hogy háttérbe tudták volna tenni "egójukat"! Hiába az Isten hatalma, az ember szabadsága itt a Földön sokkal nagyobb! Az egyéni érdekek rendre léket ütnek a közösség hajóján, s csak idő kérdése, mikor süllyed el az a hajó...

Jézus azonban cselekszik. A Mester, az ÚR, szolgál. Megdöbbent tanítványi tekintetek között siklik a csodatevő kéz a nap porát lemossa a remegő lábakról... S lám, a szolgáló, nem a kiszolgáló(!) lelkület - mint mindig, most is - tekintélyt, s értéket teremt. Mert érték a látás, a meg-, s a belátás képessége. A tanítványok nemcsak felismerik, de szívükbe vésik egyszer s mindenkorra, mit jelent "nagynak" lenni.

Kedvenc tanárom mondogatta volt, ha valaki összefirkálta az iskolapadot: "A nagynevű nemes embereknek mások állítanak emlékművet, a névtelen hitvány kicsik meg maguknak csinálnak!" Jézus közelében pedig mindig kiderül mire hivatott az ember: nem arra, hogy paródiája legyen a teremtettségnek, hanem arra, hogy a neki rendelt méltóságban naponta kiábrázolódjék az istenképűsége...

 

Szerző: Andre Lowoa  2018.06.19. 04:12

370ne_aggodj_szivedben_530.jpg

Szerző: Andre Lowoa  2018.06.19. 00:22

Izzó hit

„…Istenünk, akit szolgálunk, ki tud minket szabadítani… De ha nem tenné is…” (Dániel 3:17-18 NIV)
Bár a tüzes kemencével néztek szembe, a három héber ifjú visszautasította a hitükre és viselkedésükre vonatkozó kompromisszumot. Azt mondták a királynak: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük…” Ezek a szavak: „De ha nem tenné is” hitüket egy magasabb szintre emelték. Tudták, hogy Isten meg tudná akadályozni, de azt nem tudták, hogy mi Isten terve erre az esetre. Ám inkább meghaltak volna, mint hogy megtagadják Őt, vagy csalódást okozzanak Neki. Értsd meg ezt: Isten kivihet ebből a helyzetből, vagy átvihet rajta. Ha tovább benne hagy, mint ameddig maradni szeretnél, olyankor fejleszti ki benned – az izzó hitet.
Az izzó hit a kétségek halála, az izzó hit nem ismer lehetetlent. Áthatol a fenyegető felhőkön és megragadja Őt, akié minden hatalom mennyen és földön. Elviselhetővé teszi a körülményeket és reménytelivé a jövőt. Az izzó hit elhiszi, hogy még ha tűzön kell is átmenned, Isten is végigmegy rajta veled együtt. Hallgasd csak a pogány király szavait, aki látta, hogy ez történt: „…négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten” (Dániel 3:25). Az izzó hit által ugyanolyan szabad leszel a megpróbáltatások tüzében, mint amikor idekint vagy. Sőt, ha a barátaid látják ott veled az Urat, ez meg fogja győzni őket, úgy, mint semmi más.




Kedves édesapa, teremts hagyományt!

„Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” Efezus 6:4

Ne csak azt halld meg...

Kedves édesapa, a gyermekeid megérdemlik, hogy olyan édesapjuk legyen, aki a keresztyén élet példája számukra, Isten Igéjének igazságát tanítja nekik, és megmutatja, hogyan fogadhatják el az örök élet ajándékát. A te családodban is elkezdődhet ez a gyönyörű hagyomány, ha te elkötelezed életedet Jézus Krisztusnak.

Gordon MacDonald bibliamagyarázó írja: „A régi legendák között van egy történet egy középkori munkafelügyelőről, aki egy építkezésen dolgozó három kőfaragót megkérdezett, hogy mit csinálnak. Az első azt felelte, hogy téglát rak. A második azt mondta, falat épít. De a harmadik kőfaragó valóban nagyra becsülte a munkáját, és így válaszolt: »Egy hatalmas székesegyházat építek.«

Tedd fel ugyanezt a kérdést bármely két apának a családfőként betöltött szerepére vonatkozóan, és valószínűleg hasonló ellentétet fogsz találni. Az egyik talán ezt mondja: »Családfenntartó vagyok.« De a második esetleg másként szemléli a dolgokat, és azt feleli: »Gyermekeket nevelek.« Az első a kenyérkeresetet tartja feladatának. A második azonban Isten szemszögéből tekint szerepére: ő életek formálásában vesz részt.”

R. A. Torrey, a nagyszerű bibliamagyarázó egyszer azt mondta: „Nem lehet megmondani egy emberről, hogy sikeres keresztyén vezető volt-e, amíg nem láttuk az unokáit.”

Kedves édesapa, gondolj bele: nem csupán fiúkat és lányokat nevelsz, hanem jövendőbeli apákat és anyákat. Olyan életeket formálsz ma, melyek holnap a jövő nemzedékeit fogják formálni. Ahhoz, hogy ebben sikeres légy, egyik kezeddel Isten kezét kell fognod, a másik kezeddel gyermekedét.



Megfelelő hozzáállás

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.” (Filippi 2:5)

Hányan veszítik el naponta az állásukat a rossz hozzáállás miatt? Hányan maradnak le az előléptetésről a munkához és a munkatársaikhoz való viszonyulásuk miatt? Hány házasság megy tönkre? Lehetetlen kiszámolni. Pedig soha senkinek nem kellene elveszítenie az állását, nem kellene lemaradnia az előléptetésekről, nem kellene tönkretenni egy házasságot a rossz hozzáállás miatt. Miért? Mert az ember hozzáállása nem kőbe vésett, lehet rajta változtatni! Chuck Swindoll írja: „Számomra fontosabb a hozzáállás, mint a képzettség, fontosabb, mint a pénz, a körülmények, a kudarcok, a siker vagy mások véleménye, mások viselkedése. Fontosabb, mint a megjelenés, a tehetség vagy a szakértelem. A hozzáállás dönt egy vállalat… egy gyülekezet… egy család sorsáról. A rendkívüli ebben az, hogy minden nap magunk választhatjuk meg a hozzáállásunkat. Nem változtathatjuk meg a múltat… nem változtathatunk azon, hogy az emberek bizonyos módon viselkednek. Nem változtathatjuk meg az elkerülhetetlent. Az egyetlen dolog, ami kezünkben van, az a hozzáállásunk… Meg vagyok győződve arról, hogy az élet csak 10 százalékban szól arról, ami velünk történik, 90 százalékban arról, hogyan reagálunk ezekre a történésekre. Ez rád is igaz… Mi vagyunk a felelősek a saját hozzáállásunkért.” Pál azt írja: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!” Ő mindig szeretettel, kegyelemmel és elfogadással közeledett az emberekhez, olyan szívvel, amely inkább szolgálni akart, mint hogy őt szolgálják. Tehát ha a hozzáállásod nem olyan jó, mint lehetne, akkor kezdd azzal, hogy így imádkozol: „Atyám, adj nekem krisztusi hozzáállást mindenki felé, akivel ma találkozom!”




Mit néznek a gyermekeid?

„Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra.” (Zsoltárok 101:3)
 
Nem vetem a tekintetem haszontalan dolgokra." Zsolt 101:3,
 

Ma a 9–17 éves gyermekek több mint felének van internetkapcsolata vagy műholdas televíziója a saját szobájában. A régi kép, hogy a család összegyűlik a nappaliban az egyetlen tévé előtt, ma már szinte nem is létezik. Ehelyett a gyerekek magukra vannak hagyva, és kedvükre válogathatnak, hogy mit akarnak nézni. Sőt, ehhez már nem is kell a szobájukban lenniük, hiszen annyiféle hordozható eszköz van az okostelefontól a tabletig, amin nézhetik. Egy ismert társadalomkutató így fogalmazott: „Szinte minden, amit a gyermekek látnak, lényegében beépül elméjükbe, méghozzá cenzúrázatlanul, mindenféle szűrés nélkül.” A szólásszabadság jogára hivatkozva a kormány és a bíróság megengedi a kábeltévé- és internetszolgáltatóknak, hogy nyílt szexualitást, erőszakot, meztelenséget és trágár beszédet vigyenek gyermekeid és unokáid szobájába. Aggódsz emiatt? Nem ártana!

Miért kell a juhok mellé pásztor? Ugyanazért, amiért a gyermekeknek szükségük van szerető, figyelmes és kötelességtudó szülőkre: a farkasok miatt! Nem mentség, hogy nem értesz annyira a technológiához! Az, hogy te nem voltál kitéve ilyen szinten mindezeknek gyermekkorodban, nem garantálja, hogy gyermekeid nem fognak rászokni. Sok szülő egyáltalán nem fordít időt arra, hogy megtudja, mit néznek gyermekei! Te ne légy ilyen! Betsabéval való bűnös viszonya és az annak következtében családját érő gyász és pusztítás után Dávid ezt mondta: „Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra.” (Zsoltárok 101:2–3).

Kedves szülő, a te gyermekeid mit néznek?



Szerző: Andre Lowoa  2018.06.19. 00:03

“Drága szeretett leányom, azon Kívánságom, hogy Hadseregem magja megalakuljon a Földön, ebben az időben teljesedik be. Kicsiny makkokból fognak szétszóródni és mindenhol növekedni és terjedni fognak.

Leányom, az alapok lerakása fontos rész. Akárcsak egy csecsemő, aki az anyaméhben formálódik, időt és alapos odafigyelést igényel, hogy a gyermek jólétét biztosítsa, aki táplálékát a placentán keresztül kapja. Lassan, de tökéletesen fog növekedni, míg végül eltávolodik az anyaméhből és készen áll arra, hogy az Atyám által meghatározott életet élje.

Maradék Hadseregem születése ugyanígy lesz. Nagy felkészülést igényel, mielőtt készen állna arra, hogy átvegye helyét a világban, de ennek alapja szilárd, és a lelkek, akik az építőköveket alkotják, eggyé forrnak majd, hogy egy félelmetes Hadsereget építsenek. Aztán ez a Hadsereg mindenhol terjedni és növekedni fog, hirtelen és olyan erővel, hogy nehéz lesz azt figyelmen kívül hagyni. A Maradék Hadseregemben lévők mentesek lesznek az egójuktól, a büszkeségtől vagy annak szükségétől, hogy Szavam tudományos értékelésére támaszkodjanak, amit követelni fognak tőlük, hogy bizonyítsák be Isten Igazságát.

A tudomány Isten Ajándéka, de a tudomány nem tudja elmagyarázni Isten Misztériumát. Így azok, akiknek arra a logikus magyarázatra van szükségük, hogy hogyan kommunikálok Isten gyermekeivel a Földön ebben az időben, csalódni fognak. Nem lesz olyan válasz, ami meggyőzné majd őket.

Az embernek adott legnagyobb Ajándékok egyike a szeretet. A szeretetet nem lehet tudományosan elmagyarázni vagy bebizonyítani, mert az Isten Lelkéből jön. Mindnyájatokban jelen van. Érzitek azt. Ez az a kapocs, mely összetartja az emberiséget, ami aláássa a gonosz hatalmát.

Szeretet vagyok. Isten vagyok. A kettő egy és ugyanaz. Szeretet nélkül nem lenne életetek. A szeretet egyesít majd benneteket, erősnek fog tartani és össze fog tartani titeket. A szeretet segíteni fog nektek, hogy lelkeket hozzatok Nekem.

Jézusotok”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/szeretet-vagyok-isten-vagyok-a-ketto-egy-es-ugyanaz/

 
—–
Római katolikus:
2018-06-1911. évközi hét kedd

 

OLVASMÁNY a Királyok első könyvéből
Áchábnak bűnhődnie kell, mert vétkezett.
Nábót megkövezése után az Úr szózatot intézett a tesbi Illéshez: „Kelj fel, és menj el Áchábhoz, Izrael királyához, aki Szamariában lakik! Íme, éppen Nábót szőlőjében van. Azért ment oda, hogy birtokba vegye. Mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr: »Öltél és még birtokot is szereztél?« Azt is mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr: »Ahol felnyalták a kutyák Nábót vérét, azon a helyen fogják felnyalni a te véredet is.«”
Ácháb így válaszolt Illésnek: „Hát rám találtál, legnagyobb ellenségem?” Ő pedig így felelt: „Rád találtam, mert arra vetemedtél, hogy olyat tégy, ami gonosz az Úr színe előtt. Íme, nyomorúságot hozok rád. Megsemmisítem utódaidat, és kiirtom Izraelből Ácháb családjának férfitagjait, szolgát és szabadot egyaránt. Úgy teszek családoddal, mint Jeroboámnak, Nebát fiának családjával és Báásának, Áhiás fiának családjával, mivel bosszúságot szereztél, és bűnre vitted Izraelt.
Jezábelnek meg ezt üzeni az Úr: Kutyák eszik meg Jezábelt Jezráel kőfalánál. Aki Ácháb családjából a városban hal meg, azt kutyák falják fel; aki meg a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg.”
Valójában nem volt még egy olyan király, mint Ácháb, aki arra vetemedett, hogy oly sok rosszat cselekedjék az Úr színe előtt, mert bujtogatta őt Jezábel, a felesége. Oly szörnyű utálatosságra is vetemedett, hogy a bálványokat imádta. Egészen úgy, mint ahogy az amorreusok cselekedtek, akiket az Úr kipusztított Izrael fiai elől.
Illés szavainak hallatára Ácháb megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és böjtöt tartott. Zsákruhában is aludt, és lehorgasztott fejjel járt.
Ekkor az Úr így szólt a tesbi Illéshez: „Láttad-e, hogy Ácháb megalázta magát előttem? Mivel megalázta magát kedvemért, nem hozom rá a nyomorúságot az ő napjaiban. Majd fiának napjaiban hozom családjára a nyomorúságot.”
Ez az Isten igéje.
1Kir 21,17-29

VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Könyörülj, Urunk, Istenünk, * mert nagy a vétkünk. Vö. 3a vers. – 1 D2 tónus.
Előénekes: Könyörülj rajtam, Istenem, † mivel irgalmas és jóságos vagy, * töröld el gonoszságomat mérhetetlen irgalmaddal.
Mosd le bűnömet teljesen, * és vétkemtől tisztíts meg engem.
Hívek: Könyörülj, Urunk, Istenünk, * mert nagy a vétkünk.
E: Gonoszságomat beismerem, * szüntelenül előttem lebeg bűnöm.
Egyedül csak ellened vétettem, * ami színed előtt gonosz, olyat tettem.
H: Könyörülj, Urunk, Istenünk, * mert nagy a vétkünk.
E: Bűneimtől fordítsd el arcodat, * és töröld el minden vétkem.
Isten, szabadító Istenem, ments meg a vérontástól, * igazságosságodat ujjongva hirdeti nyelvem.
H: Könyörülj, Urunk, Istenünk, * mert nagy a vétkünk.
Zsolt 50,3-4.5-6a.11.16

ALLELUJA
Jézus mondja: † „Új parancsot adok nektek. * Szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket!” Jn 13,34 – 5. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Nemcsak barátainkat, hanem ellenségeinket is szeretnünk kell.
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
Hallottátok, hogy ezt mondták: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!” Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!
Ezek az evangélium igéi.
Mt 5,43-48″

http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2018-06-19


——
Görög katolikus:

12 Bemerítő János megjelenésétől kezdve Isten Királysága erőteljesen terjeszkedik, és sokan teljes erejükkel igyekeznek, hogy bejussanak. 13 Mert a Mózesi Törvény és a próféták is mindannyian addig prófétáltak, amíg Bemerítő János a színre lépett. 14 Ha készek vagytok elfogadni, akkor tudjátok meg, hogy ő az a bizonyos »Illés«, akinek az eljöveteléről a próféciák szóltak. 15 Akinek van füle, hallja meg!”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Matthew+11%3A2-15&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2018/06/18
1 Üdvözlet Júdástól, aki Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, azoknak, akiket az Atya-Isten elhívott, szeret és Jézus Krisztusban megőriz.

Egyre jobban és jobban töltsön be titeket Isten irgalmassága, békessége és szeretete!

Az istentelenek büntetése

Szeretett testvéreim, a közös üdvösségünkről szerettem volna írni nektek. Azonban most mégis szükséges, hogy valami másról írjak. Arra biztatlak benneteket, hogy teljes erővel harcoljatok azért, hogy amiben hiszünk, azt meg tudjátok őrizni — azokat a tanításokat, amelyeket Isten egyszer és mindenkorra az övéinek adott!

Ugyanis titokban istentelen emberek férkőztek be közétek. Ezek az istentelenek Isten kegyelmével visszaélve kicsapongó életet élnek, és megtagadják Jézus Krisztust, egyedüli Mesterünket és Urunkat. A próféták már régen megírták, hogy ezeket Isten el fogja ítélni.

Néhány dologra újból szeretnélek benneteket emlékeztetni, bár ezeket jól tudjátok. Az Úr[a] kiszabadította a népét Egyiptomból, később mégis elpusztította azokat, akik közülük nem hittek!

Emlékezzetek azokra az angyalokra is, akik nem őrizték meg a rangjukat, hanem elhagyták a saját lakóhelyüket! Az Úr ezért örökre megkötözte, és a sötétségben tartja fogva őket az Ítélet nagy Napjáig.

Gondoljatok Sodomára, Gomorára és a környező városokra is! E városok lakói természetellenes szexuális bűnöket követtek el, ezért az örök tűz büntetését viselik. Példájuk bennünket is figyelmeztet.

Ugyanez a helyzet azokkal is, akik befurakodtak közétek. Ők a saját álmaikat követik, bűnökkel szennyezik be a testüket, megvetik az isteni fennhatóságot, és a dicsőséges lényeket[b] szidalmazzák. Pedig még Mihály, az angyalok fejedelme sem mert ilyet tenni! Amikor Mózes teste miatt vitatkozott a Sátánnal, nem merte őt vádolni, vagy elítélni, hanem csak ennyit mondott: „Büntessen meg téged az Örökkévaló!” 10 Ezek az emberek viszont szidalmazzák azt, amiről fogalmuk sincsen, amit meg az oktalan állatok módjára ösztönösen tudnak, az is csak a vesztüket okozza. 11 Szerencsétlenek! Kain példáját követték, és mivel kívánták a pénzt, Bálám rossz útját választották. Lázadó természetük miatt úgy fognak elpusztulni, mint Kóré.[c] 12 Olyanok, mint a szennyfolt a tiszta ruhán, amikor veletek együtt vacsoráznak a helyi gyülekezetben. Szemtelenül együtt esznek veletek, de csak magukat hizlalják. Olyanok, mint a szél kergette felhők, amelyekből nem esik egy csöpp eső sem, vagy mint a terméketlen gyümölcsfák, amelyeket késő ősszel gyökerestül kivágnak — s amelyek így kétszeresen is elpusztulnak. 13 Mint ahogy a tenger vad hullámai tajtékot hánynak, úgy vannak ezek az emberek is a saját szégyenletes dolgaikkal. Olyanok, mint az eltévedt csillagok, akikre a legsűrűbb örök sötétség vár.

Énók próféciája

14 Róluk is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik nemzedékben élt, amikor azt mondta: „Nézzétek, eljön az Úr sok ezer szentjével együtt! 15 Eljön, hogy ítéletet tartson mindenki felett, és megbüntessen minden istentelen embert. Elítéli őket minden tettükért, amelyet Isten ellen követtek el, és minden gonosz beszédért, amelyet Isten ellen mondtak.

16 Ezek az emberek mindenben hibát keresnek, mindig panaszkodnak, a saját kívánságaikat követik, szeretnek nagyokat mondani és haszonlesésből dicsérnek másokat.

Óvakodjatok az istentelen csúfolkodóktól!

17 Szeretett testvéreim, emlékezzetek azokra, amiket Urunk, Jézus Krisztus apostolai mondtak! 18 Mert így figyelmeztettek titeket jóelőre: „Az utolsó időben majd olyanok jönnek, akik még Istent is kicsúfolják, és a saját istentelen kívánságaikat követik.” 19 Ezek azok, akik viszályt szítanak közöttetek. Saját bűnös természetük kívánságai uralkodnak rajtuk, és nem lakik bennük a Szent Szellem.

Imádkozzatok a Szent Szellem által

20 Szeretett testvéreim, ti viszont imádkozzatok a Szent Szellem által — így épüljetek fel és erősítsétek meg magatokat abban a hitben, amely a legszentebb dolog a világon! 21 Maradjatok meg Isten szeretetében! Várva várjátok Urunkat, Jézus Krisztust és a kegyelmét, mert ő hozza nektek az örök életet!

22 Bánjatok könyörületességgel azokkal, akik kételkednek, 23 másokat pedig a tűzből is ragadjatok ki, hogy megmentsétek őket! Legyetek óvatosak, amikor könyörültök rajtuk! Még a régi bűnös természet által bemocskolt ruhát is gyűlöljétek![d]

Dicsőség Istennek

24 Isten meg tud őrizni benneteket az elbukástól, és képes hibátlanul maga elé állítani a dicsőségben. Micsoda öröm lesz ez mindannyiunk számára! 25 Ő az egyetlen Isten, és egyedül ő tud megmenteni bennünket. Övé legyen minden dicsőség, nagyság, uralom és hatalom Urunk, Jézus Krisztus által a múltban is, most is, és örökké!”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jude+1&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

Szeretsz-e engem?

15 Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e, mint ők?”

Péter így felelt: „Igen, Uram, tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.”

Jézus erre azt mondta neki: „Viselj gondot a bárányaimra!”

16 Azután újra megkérdezte tőle: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?”

Péter ismét ezt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.”

Jézus azt mondta: „Viseld gondját a juhaimnak!”

17 Ezután harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, Jóna fia, a barátom vagy?”

Péter erre elszomorodott, hogy Jézus harmadszorra is megkérdezte tőle: „A barátom vagy?” Így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz. Tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.”

Jézus azt mondta neki: „Viselj gondot a juhaimra![a] 18 Igazán mondom neked, amíg fiatal voltál, felkötötted az övedet, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kinyújtod a kezed, és akkor majd más köti fel az övedet, és oda visz, ahová nem akarsz menni.” 19 Ezzel adta tudtára, hogyan fog meghalni, és a halálával hogyan szerez dicsőséget Istennek. Ezután hozzátette: „Kövess egem!”

20 Ekkor Péter hátrafordult, és látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus szeret, utánuk jön. Ő volt az, aki a vacsora közben Jézushoz közel hajolt, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az, aki elárul téged?” 21 Mikor Péter látta ezt a tanítványt, megkérdezte Jézustól: „Uram, hát vele mi lesz?”

22 Jézus ezt felelte: „Ha azt akarom, hogy életben maradjon, amíg visszajövök, mi közöd hozzá? Te csak kövess engem!”

23 Így terjedt el a testvérek között az a hír, hogy ez a tanítvány nem fog meghalni. Pedig Jézus nem ezt mondta, hanem azt: „Ha azt akarom, hogy életben maradjon, amíg visszajövök, mi közöd hozzá?” 24 Ez a tanítvány az, aki mindezekről a dolgokról tanúskodik. Ő az, aki ezeket leírta, és tudjuk, hogy amit mond és ír, az igaz.

25 Jézus még sok más dolgot is tett. Ha ezeket mind részletesen leírnák, azt hiszem, az egész világ sem lenne elég, hogy befogadja azokat a könyveket.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=John+21%3A15-25&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“… 21 Aki ismeri parancsaimat és engedelmeskedik nekem, az szeret engem igazán! Aki pedig engem szeret, azt Atyám is szereti, és én is szeretem — ezért megmutatom és kijelentem neki magamat, hogy igazán megismerjen engem.”22 Ekkor megszólalt Júdás — nem az Iskáriótes, hanem a másik Júdás nevű apostol — „De Uram, miért csak nekünk mutatod meg magadat, és miért nem az egész világnak?”

23 Jézus így válaszolt: „Aki igazán szeret engem, az megfogadja szavaimat, és engedelmeskedik nekem, ezért Atyám is szeretni fogja őt. Atyám és én eljövünk hozzá, és vele együtt fogunk lakni. 24 Aki nem szeret engem igazán, az nem engedelmeskedik a tanításaimnak. Bár ez a tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyától származik, aki elküldött engem.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=John+14%3A21-24&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

 
 
 
 
 
 

“… 11 Azt mondja ugyanis az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki benne hisz.”[a] 12 Nincs különbség tehát zsidók és nem zsidók között. Mert ugyanaz az Úr uralkodik minden ember felett, ő pedig bőkezűen osztja áldásait mindenkinek, aki hozzá fordul segítségért, 13 mert „mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét”.[b]14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek abban, akiről még csak nem is hallottak? Hogyan hallhatnának róla, ha senki nem mondja el nekik az üzenetet? 15 Viszont hogyan vihetné el valaki az üzenetet, ha nem küldik ki? Hiszen ezt mondja az Írás: „Milyen szép és jó, amikor jönnek, akik az örömhírt hozzák!”[c]

16 Mégsem engedelmeskedett mindenki az örömhírnek. Hiszen Ézsaiás próféta is ezt mondta: „Uram, ki hitte el, amit mondtunk?”[d] 17 A hit tehát abból származik, amit hallunk, és amit hallunk, az Krisztus beszéde.

18 De hadd kérdezzem meg: Vajon nem hallotta a mi üzenetünket mindenki? De bizony hallotta! Hiszen az Írás is azt mondja:

Az egész földkerekségen mindenhol hallatszott a hangjuk,
    a lakott föld széléig mindenhol hallották szavukat.
[e]

19 Újra kérdezem: talán Izráel nem értette meg? De bizony, megértette! Először is, már Mózes azt mondja, amikor Isten üzenetét adja tovább:

„Féltékennyé teszlek benneteket
    oly nép által, amely nem az én népem,
értelmetlen nemzettel bosszantalak fel titeket.”[f]

20 Majd Ézsaiás próféta nagy bátran így szól, amikor Isten szavait mondja:

Megtaláltak azok,
    akik nem is kerestek.
Megmutattam magam azoknak,
    akik sohasem kérdezősködtek utánam.
[g]

21 Isten ezt az Izráelen kívüli népekről mondta. Izráel népéről viszont így szól:

Egész nap kitárt karokkal vártam
    erre az engedetlen népre,
amely ellenkezik velem,
    és nem akar követni.
[h] …”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Romans+10%3A11-33&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

 
 

“… 16 Mihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Olyanok, mint a piactéren játszó gyerekek, akik így kiáltanak egymásnak:

17 »Táncnótát furulyáztunk nektek,
    de nem táncoltatok.
Siratót énekeltünk,
    de nem sírtatok.«

18 Mert eljött Bemerítő János, aki böjtölt, és nem ivott bort, erre azt mondták róla, hogy gonosz szellem lakik benne. 19 Azután eljött az Emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Róla meg azt mondják: »Nézzétek, milyen falánk és részeges! Vámszedőkkel és bűnösökkel barátkozik!« Ezzel maguk bizonyították a saját ostobaságukat azok, akik ilyenféle »bölcsességeket« szoktak mondani.”

Szemrehányást tesz a hitetlen városoknak

20 Ezután Jézus szemrehányást tett azoknak a városoknak, amelyekben a legtöbb csodát tette, amiért nem hittek neki, nem változtatták meg a gondolkodásukat, és nem tértek vissza Istenhez:”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Matthew+11%3A16-20&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2018/06/19

Szerző: Andre Lowoa  2018.06.18. 18:13

“Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is”

Szerző: Andre Lowoa  2018.06.18. 17:33

 

Őrizd meg az egészséged: fogadj el másokat!

 „Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott benneteket, az Isten dicsőségére.” (Róma 15:7)

Isten elfogad bennünket a zűrös életünk, a felemás indítékaink és az idegesítő hozzáállásunk ellenére. Ezért az egyik módja annak, hogy bemutassuk Isten szeretetét és dicsőséget hozzunk Neki, ha feltétel nélkül elfogadunk másokat. Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk a furcsaságaikat és nem akadunk fenn a hibáikon – így tudjuk felismerni bennük azt az embert, akit Isten a saját képmására alkotott.

Ahhoz, hogy az egészséges élethez szükséges változások megtörténjenek az életedben, a Biblia szerint mások támogatását kell keresned – ilyen lehet például egy kiscsoport. Egyedül ugyanis nagyon nehéz egészségre szert tenni és hosszú távon megtartani azt.

Emellett, ha támogatunk másokat, mi is megkapjuk a szükséges támogatást. A Biblia arra tanít bennünket, hogy feltétel nélkül fogadjuk el egymást, ugyanúgy ahogy Krisztus is feltétel nélkül elfogadott téged és engem.

„Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott benneteket, az Isten dicsőségére.” (Róma 15:7)

Ez az elfogadás biztonságos, elfogadó légkört teremt majd a kiscsoportodban, ahol senki sem fél megosztani a félelmeit vagy a kételyeit, és nem fél a harcairól beszélni. Ez fog hozzásegíteni ahhoz, hogy maradandó változást tapasztalj az életedben.

Segítő kérdések beszélgetéshez és elmélkedéshez:

  • Mi nehezíti meg, hogy elhidd, hogy Isten elfogad téged?
  • Szerinted mi az oka annak, hogy a legtöbben inkább azután képesek a változásra, hogy elfogadásra találtak, és nem előtte?
  • Kérd Istentől, hogy segítsen leengedni a falaidat, hogy sebezhető és őszinte tudj lenni a kiscsoportoddal!





Pontosan olyan, mintha sohasem vétkeztél volna

 

„Járuljunk bátran kegyelmes Istenünk trónusához. Ott majd részesülünk irgalmában, és segítő kegyelmet találunk a legnagyobb szükség idején” (Zsidók 4:16 NLT-fordítás, második kiadás).

lamb.jpg

Nem kell tétováznod vagy félénknek lenned, ha Isten bocsánatát keresed. A Biblia emlékeztet rá: „Járuljunk bátran kegyelmes Istenünk trónusához. Ott majd részesülünk irgalmában, és segítő kegyelmet találunk a legnagyobb szükség idején” (Zsidók 4:16 NLT-fordítás, második kiadás). A kegyelem trónusánál nem fognak szidalmazni, megbüntetni vagy elutasítani. Amikor bűnünket Isten elé visszük, irgalmat és kegyelmet találunk nála.

Mi a különbség az irgalom és a kegyelem közt? Az irgalom megbocsátás mindazokért a tettekért, amelyeket a múltban követtél el. A kegyelem pedig az erő, amely a változáshoz segít a jövőben. Mindkettőre szükséged van. Szükséged van irgalomra mindazért, amit elhibáztál a múltban (megbocsátás). De kegyelem is kell, erő ahhoz, hogy változni tudj a jövőben. Isten megerősít, hogy amikor nyílt szívvel és alázattal fordulsz hozzá, akkor elnyered bocsánatát.

Hadd mondjam el, hogyan nem lehet elnyerni Isten bocsánatát:

Szükségtelen esdekelned Istennek. Ő sokkal inkább meg akar neked bocsátani, mint amennyire te akarod, hogy Ő megbocsásson neked. Nem kell könyörögnöd.

Nem alkudozhatsz, és nem lehet szándékod Istent megvesztegetni, például így: „Istenem, soha többé nem teszek ilyet! …. Ilyen/Olyan… életet fogok élni... 20 százalék tizedet fogok fizetni.”

Istennel ne alkudozz, ne akard őt megvesztegetni, és ne rimánkodj neki.

Egyszerűen csak higgy.

Miben kell hinned? Istennek a Zsidók 4:16-ban tett ígéretében.

Hogyan valósítod meg? Úgy, hogy megvallod a bűneidet. Aki megvallja bűnét, az nem azt mondja, hogy „Istenem, soha többé nem teszek ilyet”, hanem azt, hogy „Igazad van, Istenem, ez hiba volt. Nem volt helyes, amit tettem.”

A Biblia a Róma 5:1-ben így fogalmaz: „Mivel megigazultunk (azaz felmentést nyertünk bűneink alól, és Isten előtt ártatlannak lettünk nyilvánítva), hit által ragadjuk meg azt a tényt, hogy békességünk van Istennel… a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (AMP-fordítás).

Mit jelent megigazultnak lenni? Azt, hogy „olyan, mintha sohasem vétkeztél volna.”

Nem szeretnél te is magadnak egy tisztára mosott szívet? Nem számít, mennyire mély a bűnöd szégyenfoltja, Isten képes azt eltávolítani.

Beszéljünk róla:

  • Hiszed, hogy Isten meg tudja bocsátani a legsúlyosabb bűnödet is? Miért igen, vagy miért nem?
  • Mi az, amin változtatnod kellene azzal kapcsolatban, ahogyan megvallod Istennek a bűneidet?
  • Ha hit által nyerjük el a megigazulást, mit gondolsz, miért kell mégis mindig megvallani a bűneinket?

 




Tanítsd meg a gyermekeidnek Isten igéjét!

 

"Én nekik adtam igédet..." Jn 17:14

"Csak egy módja van, hogy segíts a gyermekeidnek szabaddá lenni:
tanítsd meg nekik az igazságot, ami megszabadítja őket."

Lelki vezetőjévé válhatsz gyermekeidnek azáltal, hogy kifejleszted azokat a jellemvonásokat, amelyek megnyilvánultak Jézusban a három év alatt, míg tanítványaival volt.
Azt tanította nekik, hogy Isten igéje az alap.
Erre az alapra építjük az életünket, és erre kellene gyermekeinknek is
építeniük az életüket. Isten igéje az igazság, és Jézus mondta:
"...megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (Jn 8:32)
Azt akarom, hogy az én gyermekeim szabadok legyenek. Nem akarom, hogy a
bűnök megkötözzék őket. Nem akarom, hogy az aggodalom megkötözze őket.
Nem akarom, hogy a gyermekeimet tönkre tegye a neheztelés. Nem akarom,
hogy nyomás nehezedjen rájuk mások elvárásai által.
Csak egy módja van, hogy segíts a gyermekeidnek szabaddá lenni:
Tanítsd meg nekik az igazságot, ami megszabadítja őket!

Tanítsd meg nekik, hogy, ha Isten igéjére építik az életüket, akkor valóban szabadon élhetnek!
Az Isten igéjére alapozott életet boldogság, öröm, szenvedély és célok
töltik meg. Megkíméled a gyermekeidet rengeteg szörnyű fejfájástól, szívfájdalomtól és attól, hogy összetörjön a szívük, ha megtanítod nekik, hogy Isten igéjére támaszkodjanak, mint életük feletti egyedüli tekintélyre. Isten elvárja, hogy légy az elsődleges tanítója az igéjének, ami azt jelenti, hogy neked is ismerned kell az Ő igéjét! Mint sok embernek, lehet, hogy fel kell zárkóznod mondjuk egy bibliatanulmányozó csoportba való bekapcsolódással. Aztán tanítsd meg a gyermekeidnek is tanulmányozni a Bibliát.
Jézus mondta: "mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál,
átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték,
hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem." (Jn 17:8)






Tanuljuk meg szeretni a nehezen szerethető embereket

 

"Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben."

( Róma 12:18 Új fordítás)



Istennel járva az egyik legfontosabb képesség amiben fejlődhetünk az a nehéz emberek szeretete.

Íme négy módszer amit Jézus megmutatott amikor nehéz esetű emberekkel találkozott:

-Ismerd fel, hogy nem tudsz mindenkinek megfelelni: Még Isten sem tud. Ne menj bele ilyen játékba.

(Máté 22:18)


-Tanulj meg nemet mondani a túlzott elvárásoknak: Úgy szállj ezekkel szembe, hogy közben a "szeretet igazságát szólod" (Efézusi levél 4:15)

-SOSE bosszulj meg:(Máté 5:38-39): Ez lealacsonyít az ő szintjükre.

-Imádkozz értük: (Máté 5:44): Ez mindkettőtöknek segít. Hagyd, hogy Isten beszéljen velük.



Szerző: Andre Lowoa  2018.06.18. 10:43

 





Jézus, Isten Igazsága

 

"... eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet." I. János 5:20.



Amikor misszióba indulunk Isten ügyéért, nekünk is úgy kell tanítanunk, ahogy Jézus is tette: "igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját". Azt hirdetjük, hogy az Igazság egy személy, és hogy Isten maga a szeretet.

Elmondjuk, hogy láttuk és hallottuk, amit Isten tett, tesz, és tenni fog az életünkben, és azt amit mások életében cselekedett. (Máté 11:4-5)

Hirdetjük a szeretetet, amely olyan hatalmas, hogy legyőz minden félelmet, gyűlöletet, igazságtalanságot és minden bűnt. Hirdetjük a szeretetet, amely örökkön örökké tart, és soha véget nem ér.

Elmondjuk az embereknek, hogy Jézus az Igazság, az egyetlen út az élethez, az Atyával (János 14:6) Elmondjuk, hogy "... eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet." I. János 5:20.



Kérdezd a megfelelő kérdéseket

 

"Legyetek az Igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat."

(Jakab 1:22)

Ahogyan erről az elmúlt napokban is tanítottam, a keresztény elmélkedés azt jelenti, hogy az Igéről gondolkodunk. Úgy elmélkedsz egy igerészen, ahogy a tehén kérődzik a táplálékán - többször megrágod ugyanazt.

A Biblia tanulmányozásakor a "kérdezős" módszer nagyon jó módszer tud lenni. Ennek lényege az, hogy különböző kérdéseket teszel fel az igerészre. Például ilyen kérdéseket:

1. Van valamilyen BŰNöd, amire az igerész olvasásakor ébredtél rá, és ezt meg kell vallanod? Megvilágít Isten Igéje esetleg valamit számodra, amit helyre kell hoznod Istennel?
2. Van az igerészben ÍGÉRET, amit hittel elfogadhatsz magadénak? Több mint 7000 ígéret van Isten Igéjében. Kérdezd meg magadtól, hogy van-e az adott igerészben egy mindenkire vonatkozó ígéret. Kérdezd meg magadtól, hogy betöltötted-e az ígéret feltételét. Minden ígérethez általában kapcsolódik egy előzetes feltétel.
3. Változtatnod kell a HOZZÁÁLLÁSodon? Van bármi olyan dolog, amellyel kapcsolatban meg kellene változtatnod a gondolkozásodat? Esetleg tenned kellene valamit pl. a negatív hozzáállásoddal, az aggodalmaskodásoddal, a bűntudatoddal, a félelmeddel, a magányosságoddal, keserűségeddel, büszkeségeddel, közönyöddel, vagy a saját személyiségeddel kapcsolatban?
4. Tartalmaz PARANCSot, amelynek engedelmeskedned kellene? Van-e olyan parancs az igerészben, amelynek engedelmeskedned kell az érzéseid ellenére is?
5. Van benne PÉLDA, amit követned kell? Van benne pozitív és követendő példa, vagy bemutat esetleg olyan negatív példát, amit el kell kerülnöd?
6. Szükség lenne arra, hogy elmondj egy IMÁt? Pál, Dávid, Salamon, Illés, Ézsaiás, többek között, mind imádkoztak, ezt látjuk a Bibliában. Használhatod az ő imáikat, és tudd, hogy imáidat meghallgatja Isten, mert ezek az imák benne vannak a Bibliában, és Isten akaratával összhangban vannak.
7. Említ az igerész valamilyen TÉVEDÉST, amit el kell kerülnöd? Bölcs dolog a tapasztalatokból tanulni, és még bölcsebb dolog mások tapasztalatából tanulni! Nem kell minden hibát nekünk elkövetnünk. Mit tudsz azoknak a hibáiból tanulni, akikről az adott igerész szól?
8. Említ olyan IGAZSÁGot, amit el kell hinned? Sokszor olyat olvasunk az Igében, amellyel kapcsolatban nem tudunk mást tenni, csak egyszerűen el kell hinnünk. El kell hinnünk például, amit Istenről, az Atyáról, Jézusról, a Szent Lélekről, a múltról, a jövőről, a mennyről, a pokolról és más egyéb témáról mond a Biblia.
9. Említ VALAMI olyat, amiért Istent dicsérheted? Mindig találhatsz olyan dolgot egy igerészben, amiért Istennek hálás lehetsz, például azért, hogy megtett valamit, amit kértél, vagy megvédett valamitől.


A fenti kérdések mindegyike tartalmaz egy cselekvést kifejező igét. Írd bele ezeket a Bibliádba, vagy írd fel egy kis papírra, és tartsd a Bibliádban. Hozzásegítenek majd ahhoz, hogy "az Igének cselekvői" lehessünk mindig, amikor az Igén gondolkozunk.

Beszéljünk róla:

* Most, hogy olvastál a "kérdezős" bibliatanulmányozási módszerről, olvasd el újra azt az igerészt, amit tegnap olvastál, amikor az Úrral időt töltöttél, és használd ezt a módszert erre az igerészre. Milyen új igazságokat fedezhetsz fel?

* Istennek melyik ígéretéről tanulsz ma?

Szerző: Andre Lowoa  2018.06.18. 10:42

A hálaadó ima ereje

"Semmiért ne aggódjatok, inkább mindenért imádkozzatok. Mondjátok el Istennek, hogy mire van szükségetek, és adjatok Neki hálát mindenért, amit tett. Ha ezt teszitek, megtapasztaljátok Isten békéjét." Filippi 4,6-7 (NLT fordítás)
A Filippi 4,6-7-ben találhatjuk a Biblia egyik legnehezebben betartható tanácsát: "Semmiért ne aggódjatok, inkább mindenért imádkozzatok. Mondjátok el Istennek, hogy mire van szükségetek, és adjatok Neki hálát mindenért, amit tett. Ha ezt teszitek, megtapasztaljátok Isten békéjét." (NLT ford.)
Nem könnyű abbahagyni a mindennapi élet dolgaiért való aggódást, de a vers következő részében erre is találunk segítséget: "Mindenért imádkozzatok..., és adjatok Neki hálát mindenért, amit tett." A hálaadó imák békét adnak. Amikor aggódni kezdesz, imádkozz.
Azok, akik maguk is szülők, könnyen meg tudják érteni, hogy milyen ereje van a hálaadó imáknak. A legtöbb szülő nem örülne annak, ha gyermekei állandó jelleggel csak kérnének, anélkül, hogy egyszer is megköszönnék, amit kaptak. Isten is így gondolja. Azt szeretné, hogy kérjünk Tőle bármit, amire szükségünk van. Csak az Új Szövetségben 20 helyen olvashatjuk azt a felhívást, hogy kérjük Tőle. Azonban Ő azt szeretné, ha hálával kérnénk.
A Biblia arra buzdít, hogy legyünk konkrétak imáinkban és dicséreteinkben is. Isten azt szeretné, ha egy egyszerű "mindent köszönök" helyett, elmondanánk neki, miért vagyunk hálásak. Amikor azt mondom a feleségemnek, hogy "olyan hálás vagyok érted", arra kér, hogy legyek konkrétabb. Szereti hallani, hogy mi az, amit értékelek benne, és miért vagyok hálás érte. Isten is ilyen. Ezért amikor imádkozol, mondd el Neki, hogy miért vagy hálás. Az ima az egyik legfontosabb módja annak, hogy kifejezzük a köszönetünket Istennek.
Istennek előre is köszönetet mondhatunk bizonyos dolgokért - ilyenkor egy nagy hitlépést teszünk. Amikor akkora hitünk van, hogy előre megköszönünk dolgokat Istennek, igazi csodákat tapasztalhatunk meg. Minél hálásabbak vagyunk, Isten annál jobban tud munkálkodni az életünkben. A Bibliában az áll, hogy "Isten az ő népének dicséretei között lakozik" (Zsolt 22:4). A hálaadásaink az Ő erejét hozzák be az életünkbe.
Te miért vagy hálás?
 Beszéljetek róla:
  • Mit gondolsz, miért olyan fontos a hála a szellemi életünkben?
  • Tölts némi időt imában azzal, hogy megköszönsz Istennek bizonyos dolgokat. Amennyire csak tudsz, légy konkrét.
  • Szerinted milyen módon fog Isten téged megáldani a jövőben? Köszönd meg Istennek ezeket előre.


Életedet a gondolataid formálják

„Vigyázz, hogyan gondolkodsz! Az életedet a gondolataid formálják!” (Péld 4:23, TEV fordítás)

 

Istent sokkal jobban érdekli az, hogy megváltoztassa a gondolkodásmódodat, mint hogy a körülményeid.

Azt várjuk Istentől, hogy elvegye a problémáinkat, fájdalmainkat, szomorúságunkat, szenvedéseinket és betegségeinket. De Isten elsősorban rajtunk akar dolgozni, mert az átformálódás nem fog megtörténni mindaddig, amíg a gondolkodásmódunk meg nem újul, amíg a gondolataink el nem kezdenek megváltozni.

Miért ennyire fontos, hogy megtanuljuk irányítani a gondolkodásunkat? Engedd meg, hogy három okot is adjak rá.

Irányítsd a gondolataidat, mert a gondolataid irányítják az életedet. A Péld 4:23 azt írja: „Vigyázz, hogyan gondolkodsz! Az életedet a gondolataid formálják!” (TEV fordítás). Gondolataidnak hatalmas képessége van arra, hogy átformálják az életedet jó vagy rossz irányba. Például, lehet, hogy elfogadtál gyermekkorodban olyan gondolatokat, amelyeket rólad mondtak: „Semmirekellő vagy! Nem számítasz!”. Ha elfogadtad ezt a gondolatot, még ha rossz gondolat is, alakította az életedet.

Irányítsd a gondolataidat, mert az elme a bűn csatatere. Minden kísértés az elmédben történik. Pál a Római levél 7:22-23-ban ezt mondja: „Szeretem Isten akaratát követni az új természetemmel, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Az elmémben Isten engedelmes szolgája akarok lenni, mégis a bűn rabságában találom magam.” (TLB fordítás).

Az egyik ok, amiért mentálisan elfáradsz, hogy a nap 24 órájába csata van az elmédben. Ez elgyengít, mert ez egy kemény csata, és azért kemény csata, mert az elméd a legnagyobb vagyonod. A Sátán igényt tart a legnagyobb vagyonodra!

Irányítsd a gondolataidat, mert ez a kulcs a békéhez és a boldogsághoz. Az irányítatlan elme feszültséghez vezet, az irányított elme viszont nyugalomhoz vezet. Az irányítatlan elme konfliktusokhoz vezet, míg az irányított elme a magabiztossághoz. Az irányítatlan elme stresszessé tesz. Amikor nem próbálod meg irányítani és kézben tartani a gondolataidat, hatalmas mennyiségű stressz kerül az életedbe. De az irányított elme kitartáshoz, biztonsághoz és békességhez vezet.

„Ha a bűnös természet vezeti az elméteket, az halálhoz vezet, de ha a Lélek irányítja a gondolataitokat, élet és békesség lesz.” (Róma 8:6, NLT fordítás, második kiadás).

Beszéljetek róla:

  • Milyen Istennek tetsző gondolatokkal töltöd meg az elmédet? Milyen Istennek nem tetsző gondolatokkal töltöd meg az elmédet?
  • Hogyan tudod a gyakorlatban irányítani a gondolataidat?
  • Milyen szerepet játszik az Ige a gondolataid irányításában?






Szerző: Andre Lowoa  2018.06.18. 10:41