Félsz az elutasítástól? Tartsd észben az örökkévalóságot!

 

"Az Úr azt mondja: Én vagyok az, aki megerősítelek téged. Miért félnél a halandóktól, akik nem élnek tovább a fűnél?" (Ézs. 51:12)


Az elutasítástól való félelem leküzdésének egyik módja, ha a megfelelő látószögből nézed a dolgokat. Figyelembe veheted mások véleményét, de soha ne becsüld túl, amit mondanak.

Mai igeversünkben Ézsaiás azt mondja, hogy az életünk itt a Földön átmeneti, miért félnénk hát más emberek véleményétől? Más emberek nem egyenlők Istennel, és az ő véleményük egyébként sem marad meg. A siker titka az, hogy éld túl a kritikusaidat.

Ézsaiás azt mondja, ha halandó emberek csalódást okoznak neked, ne aggódj emiatt. Egyedül Isten számít. Ne gondold azt, hogy ítéletük csalhatatlan vagy hogy egyenesen Istentől való. Nem kell automatikusan elfogadnod valakinek a kritikáját; meg kell ítélned, és csak azt fogadd meg, amit érdemes.

Miért mondom ezt? Mert amikor az emberek jóváhagyása a legfontosabbá válik számodra, azonnal az elutasítástól való félelem kellős közepében találod magad.

A Biblia ezt mondja: "Mindennek tudatában, mit mondhatunk? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róm. 8:31, TEV). Ha felismered, hogy Isten mennyire veled van, az képessé tesz arra, hogy ellenállj a félelmetes elutasításnak.

Néhány embernek csak a népszerűség, hírnév, taps számít. "Mit gondolnak a többiek rólam? Hogy nézek ki? Csak az imázs, az "image" számít!"

Ha így élsz, akkor ki vagy szolgáltatva mindenki más ítéletének. Ha a többiek azt mondják, hogy "lúzer" vagyok, akkor biztosan az is vagyok! Ha mások azt gondolják, hogy "hangyás" vagyok, akkor biztosan az vagyok! Én nem akarok így élni - és te?

Isten soha nem akarta, hogy így élj. Ő ezt mondja: "Minek hallgatsz rájuk? Ők csak halandó emberek. Egyedül én vagyok az, Aki számít. Ők nem élnek tovább a fűnél."

 

Pál azt mondja, az ő életének célja az, hogy Isten tetszésére éljen, ne az emberekére. "Ez úgy hangzik, mintha az emberek tetszését keresném? Egyáltalán nem! Egyedül Isten jóváhagyására figyelek! Próbálnék népszerű lenni az emberek előtt? Ha még mindig ezt tenném, nem lennék Krisztus szolgája..." (Gal. 1:10, TEV)

Isten azt mondja, hogy választanom kell. Választhatom azt, hogy Isten tetszésére élek, vagy azt, hogy az emberek tetszésére élek. Kinek akarsz inkább tetszeni? A tömegnek, vagy Istennek? Pál azt mondja, hogy nem tetszhetsz mindkettőnek egyszerre. El kell döntened, hogy kire akarsz jó benyomást tenni. Csak el ne feledd, hogy kinek az elismerése nem tart tovább a fűnél...

Beszéljünk róla:

* Mi a különbség a között, hogy hatással van valakire mások véleménye, vagy hogy irányít valakit mások véleménye?
* Milyen lenne az, ha valakinek az életét mások véleménye irányítaná? Milyen problémákat okozhatna ez például a te életedben?



Hányszor kellene megbocsátanunk?

"Péter eljött hozzá, és azt kérdezte: 'Uram, hányszor kellene megbocsátanom annak, aki újra és újra vétkezik ellenem? Hétszer?' 'Nem, nem hétszer' válaszolta Jézus, 'hanem hetvenszer hétszer!'" (Máté 18:21-22., NLT fordítás)

A megbocsátás általában egy egyszeri alkalom. Akkor hányszor is kellene elengednünk a saját igazunkat?

Amint megszűnik a sértettség érzése, tudni fogod, hogy megbocsátottál annak a személynek.

A Máté 18:21-22 azt mondja:"Péter eljött hozzá, és azt kérdezte: 'Uram, hányszor kellene megbocsátanom annak, aki újra és újra vétkezik ellenem? Hétszer?' 'Nem, nem hétszer' válaszolta Jézus, 'hanem hetvenszer hétszer!'" (NLT fordítás)

Péter azt hitte magáról, hogy igazán nagylelkű személy. A zsidó törvények szerint, meg kellett bocsátanod három alkalommal, ha ez megtörtént, akkor utána annyi volt. Többé nem kellett megbocsátanod annak az embernek. Ezért Péter úgy gondolta, "A törvény háromszori alkalmat ír. Mi lenne ha én dupláznék és a biztonság kedvéért még eggyel megtoldanám? Hétszer? (Istent ez biztosan lenyűgözi majd!)"

Jézus viszont azt mondta, "Tévedsz! Még csak meg sem közelíted! Mit szólnál inkább a hetvenszer hét alkalomhoz?" Ő azt mondja, hogy folyamatosan ezt kell tenned. Addig kell megbocsátanod, míg a fájdalom el nem múlik. Minden egyes alkalommal, amikor visszaemlékszel a sebre, lehetőséged adódik arra, hogy azt mondd: "Istenem, ez az ember komolyan megbántott engem, ami még mindig fáj. Én azonban szeretnék teljesen betöltekezni a te szereteteddel a neheztelés helyett, ezért elengedem a saját igazam és azt, hogy rosszat kívánjak annak a személynek. Azt választom inkább, hogy áldás kérek azokra, akik megsebeztek. Istenem, azért imádkozom, hogy áldd meg életüket - nem azért mert megérdemlik. Nem így van. Én sem érdemlem meg az áldást. Azért imádkozom viszont, hogy megtapasztalhassák a te kegyelmed, ahogy én is."

Ez nem könnyű. Sőt, kétségem sincs afelől, hogy néhányotoknak, akik ezt elolvassátok, a házassága önpusztító - nem azért, mert bántjátok egymást, hanem a megbocsátás hiánya miatt. Ez nem a sérülésekről szól, hanem a megbocsátás elutasításáról, ami rombolja a házasságot.

Lehet, hogy azt mondod: "Nem érzem úgy, hogy meg kellene bocsátanom." Ki érzi? Senki sem kerül megbocsátó hangulatba. Azért bocsátasz meg, mert ez a helyes és így tudod sínen tartani az életed. Ezek a lépések nem egyszerűek, viszont Isten erejével képes vagy rá.

Segítő kérdések beszélgetéshez és elmélkedéshez:

  • Van olyan tönkrement kapcsolatod, amiben a "kiengesztelhetetlen különbségeket" okoltad? Hogyan játszott szerepet a megbocsátás hiánya ennek a kapcsolatnak a darabokra hullásában?
  • A múlt mely sérelmei okoznak még mindig fájdalmat számodra? A megbocsátás miként segíthet a továbblépésben?
  • Amikor ez bekövetkezik a kapcsolataidban, mit jelent, hogy Isten ereje munkálkodik az életedben?





Hogyan erősítheted barátaid hitét?

"Kétségbe voltam esve, egészen, míg el nem hittem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földjén." (Zsoltárok 23:17, NASB)
Egy válás vagy más nagyobb krízis megrendíti a hitedet. De a hited és Krisztusban való bizalmad fog ezen átvinni. Dávid, miután hatalmas veszteség érte, többek között a gyermekét is elveszítette, így ír a Zsoltárok 23:17-ben: "Kétségbe voltam esve, egészen, míg el nem hittem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földjén". Vagyis feladta volna, ha nem bízik abban, hogy jó az Isten. 
Amikor az életed több sebből vérzik és sötéten fest a jövő, hidd el, hogy Isten jó! Még ha minden rosszra fordul is az életedben, hidd, hogy Isten ki fog ebből húzni. Hidd el, hogy Isten terve az életedre nagyobb, mint a problémák, amelyeken keresztülmégy. Azután pedig meg tudod osztani a hitedet másokkal is, akik krízishelyzetben vannak. A barátok erősítik a barátaik hitét.
Hogyan lehet ilyen hited? A Biblia azt mondja, hogy csak egy mód van erre: Isten Szavának megismerése. Ha jól ismered a Bibliát, a hited nagyra fog nőni. Ha csak kicsit ismered, akkor kicsi hited lesz. Ha pedig nem ismered, akkor semmilyen hited nem lesz. Tudtad, hogy a Bibliában több mint 7000 ígéret van a számodra? De nem kérheted el őket, ha nem ismered őket. Ha növelni szeretnéd a hitedet, hogy kezelni tudd az élet viharait, akkor meg kell ismerned a Bibliát tanulmányozás, elmélkedés és memorizálás által.
Beszéljetek róla:
- Mit tehetsz azért, hogy jobban ismerd Isten Szavát?
- Találj olyan ígéretet Istentől, amire a vihar idején hivatkozhatsz. Keress ilyet a barátaidnak is!
- Hogyan mutatta ki Isten a jóságát feléd az elmúlt évben?


 

Hol tartsuk a csendességünket?

 

„Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is." Luk 22:39

Fontos kérdés, hogy hol tartjuk meg a csendességünket. A Biblia arról ír, hogy Ábrahámnak is volt egy megszokott helye, ahol az Úrral találkozott. (1 Móz 19:27)

Jézusnak az volt a szokása, hogy a Getsemáni kertben imádkozott, az Olajfák hegyén. „Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.” (Luk 22:39)

A mi helyünk legyen valóban csendes, zárt hely. Egy olyan sarok, ahol egyedül lehetünk, ahol nyugalom van és senki nem zavar meg vagy szakít félbe. Ehhez némi leleményesség kell majd, de fontos megtalálnunk ez a helyet! Olyan hely legyen, ahol


- hangosan lehet imádkozni anélkül, hogy másokat zavarnánk

- elég fény van az olvasáshoz (esetleg íróasztal)
- kényelmesen elférünk (jó tanács: ne ágyban fekve tartsuk a csendességünk. Túl kényelmes!)

Ez a hely legyen számunkra különleges. Tegyük különlegessé az Úr és a magunk számára is azt a helyet, ahol találkozunk az élő Istennel. Ahogy telnek a napok, ez a belső szoba egyre többet jelent majd nekünk, a Jézus Krisztussal töltött csodálatos csendességek miatt.

 

Jézus eljön hozzád a viharokban

 

"Reggel három óra felé Jézus átjött hozzájuk a tengeren járva." (Márk 6:48b, NLT fordítás, második kiadás)

Márk evangéliumának 6. részében Jézus előre küldte a tanítványokat Bethsaidába, amíg Ő elvonult imádkozni. Hajóval ez nem volt egy hosszú út, viszont viharba kerültek, amely eltérítette őket és amikor Jézus meglátta, ahogy a széllel küzdenek a tó közepén, a segítségükre sietett.

Kerültél már valaha olyan viharba, ami eltérített? Nem szánt szándékkal kerültél abba a munkába, amit végzel, a házasságodba, az adott anyagi helyzetedbe. Eltérítettek különböző szituációk, amiket képtelen voltál az irányításod alatt tartani. Úgy érzed, hogy mostanra már ott kellene lenned, ahova eredetileg szerettél volna kerülni, azonban ezen a ponton feladtad a reményt, hogy visszakerülhess az eredeti célodhoz. Csak biztonságban vissza akarsz menni.

Talán nagy álmaid voltak az életedre vonatkozóan, amiket már régen feladtál. Már nem is aggódsz érte, hogy valaha eléred-e őket. Csak azon gondolkodsz: "Túl tudom élni?"

Mit tesz Jézus, amikor ilyen kétségbeejtő pillanatba kerülsz? A Márk 6:48-ban azt olvassuk, hogy "Reggel három óra felé Jézus átjött hozzájuk a tengeren járva." (NLT fordítás, második kiadás) Figyeld meg, hogy nem mondta a tanítványoknak, hogy jöjjenek hozzá. Tudta, hogy képtelenek lennének eljutni hozzá. Ő ment el hozzájuk. Amikor kétségbeesés pontjára kerülsz, Jézus eljön hozzád!

Tetszik, hogy Jézus nem a partról kiabált nekik instrukciókat. Amikor viharban vagy nem tanácsokra van szükséged. Csodára van szükséged! Szükséged van valakire, aki feltűnik a színen, és Jézus pont ezt tette. Közbelépett a tanítványok viharában.

Ez az evangélium, hogy Isten nem a partvonalon áll és mondogatja, hogy mit tegyél. Eljön hozzánk és találkozik velük, a fájdalmainkban, a félelmeinkben, a depressziónkban, a viharainkban és a bátortalanságunkban. Eljön hozzánk. Micsoda Isten!

Lehet, hogy most elhagyatottnak érzed magad, de nem vagy az. A Biblia azt mondja János 14:18-ban: "Nem hagylak cserben és nem hagylak magadra, mint egy árvát a viharban - eljövök hozzád." (TLB fordítás) Számíthatsz rá!

Beszéljetek róla:

  • Milyen álmot adtál fel, azért mert nem láttál semmi haladást? Mit gondolsz, Isten tud tenni valamit az ügy érdekében?
  • Gondolj az életed egy olyan pillanatára, amikor kétségbeesett voltál. Hogyan lépett közbe Isten?
  • Az életedben kinek van szüksége Isten közbelépésére egy kétségbeejtő helyzetben? Hogyan imádkozhatsz és támogathatod ezt a személyt?





Szerző: Andre Lowoa  2018.07.14. 10:12