Azért, mert Isten így mondja


„Miután [Jézus] abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." (Lk 5,4-5)

Krisztus követőiként, elvárja tőlünk az Úr, hogy engedelmeskedjünk mindenben, amit mond – még akkor is, ha butaságnak tűnik mások szemében, még akkor is, ha értelmetlen pénzügyileg, még akkor is, ha nem értjük és halálra vagyunk rémülve.

A Lukács 5,4-5-ben ezt írja: „Miután [Jézus] abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." (Lk 5,4-5).

Jézus nem csak belépett a csónakba, de elkezdett útmutatásokat adni, hogy hogyan halásszanak.

Figyeld meg Péter reakcióját. Először is, nem vitatkozott Jézussal. Nem mondta, hogy elnézést, Uram, de te egy ács vagy, én meg halász. Azok a halak pedig nem harapnak! Ki vagy te, hogy megmond nekem, hogy hogyan végezzem a munkámat?

Továbbá, Péter nem hezitált. Amikor Jézus azt mondta, hogy szálljanak a tengerre, nem válaszolta, hogy inkább gondoljuk át ezt egy percig! Formáljunk egy bizottságot, és szavazzuk meg! Vagy azt sem mondta, hogy már épp elég mocskosak és fáradtak vagyunk, Uram. Mit szólsz, ha inkább délután próbáljuk meg újra?

Mit tett tehát Péter? Engedelmeskedett Jézusnak anélkül, hogy megkérdőjelezte volna őt.

Ha egy olyan emberré válsz, aki azt mondja, hogy megteszem, mert te azt mondod, Isten meg fogja áldani az életedet. Nem szükséges, hogy lásd az értelmét az utasításainak. Amikor Isten valamit mond, akkor megteszed, és hittel bízol benne.

Nem tudom, hogy eddig mit mondott Isten, hogy megtegyél, de ezt tudom: az engedetlenség mindig megsebez, mert lemaradsz az áldásról. Bízhatsz Istenben, mert Ő mindig a számodra legjobbat akarja, még akkor is, ha egyből nem ezt látod!

Beszéljetek róla:

  • Mit mondott Isten, hogy megtegyél, és nem tetted meg? Miért késlekedsz?
  • Mi tart vissza, hogy bízz abban, hogy Isten útja jobb, mint a tiéd?
  • Hogyan tudsz példát mutatni a teljes engedelmességről a gyerekeidnek azáltal, ahogy az Isten parancsolataihoz viszonyulsz?




Félsz az elutasítástól? Emlékezz, Istennek kedves vagy!

 

„Mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl” (2Kor 10:18).


Talajt vesztünk, mert bűnösök vagyunk. Minél többet vétkezünk, annál inkább el is bizonytalanodunk. Valaki közömbösnek mutatkozik irántad egy partin, és te máris úgy érzed, hogy senki sem kedvel. Pedig talán csak annyi történt, hogy valaki éppen nem vett észre. Ha a látásodat a félelmeid befolyásolják, ilyen könnyen sebezhető vagy.

Amíg a félelmeink lencséjén át érzékeljük az életet, nem vesszük észre mások fájdalmát sem. A magunk feltételezéseivel vagyunk elfoglalva. Ilyenkor elszalasztjuk a szolgálat lehetőségeit is. A magunk körül forgásban az önsajnálatunk folyton erősödik, pedig érzékelnünk kellene mások szenvedését is. Hogyan leszünk készek az áldozatvállalásra, amit Jézustól tanultuk, ha az elutasítástól való félelmeink kelepcéjében vergődünk?

Isten kijelentett igazságát veti meg, aki a csalódástól így retteg. Ő teremtett annak, aki vagy. Jézus Krisztusban a magáévá fogadott. „Őbenne választott ki minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretet által” (Ef 4,1).

Az Isten előtti elfogadhatóságunk oka nem az tehát, amit mi tettünk (hogyan is felelhetnénk meg a tökéletes Isten elvárásainak?), hanem amit Jézus Krisztus tett velünk. Meghalt helyettünk a kereszten. Bűnünk büntetését magára vállalta, és most, a szeretetével átölel bennünket. Amikor Isten ránk tekint, ezt mondja: „Jézus munkáját látom rajtad, és rá való tekintette elfogadlak téged is.” Az én feladatom mindezért Megváltómnak tartani Őt, és alárendelni magamat az akaratának.

Isten mindent tud rólad, és mégis szeret. Nem csodálatos ez? Bármit is gondolnak rólad mások, Isten soha nem utasít el. A Biblia így mondja ezt: „Ha apám és anyám elhagynának is, az Úr magához fogad engem” (Zsolt 27,10).

Egyesek még felnőtt korukban is a szüleik jóváhagyása után epekednek. Ha annak a hiányában nőttél fel, ha elutasítást kaptál tőlük, ez már nem a te problémád. Nekik lennének tennivalóik. A szülő, aki megveti a gyermekét, Isten teremtményét utasítja el, mintha csak Isten hibázott volna.

Ez nem a te bajod - nekik kell megváltozniuk. Tanulj meg együtt élni a ténnyel, hogyha eddig nem tették meg, talán sohasem lesznek képesek rá. A boldogságodat egyébként sem befolyásolhatják már; nem másoktól függ az. Bármi történjen is, Isten állja a szavát – Ő gondot visel rólad.


Beszélgessünk ezekről!

Megfigyeltem, hogy még a csoportos beszélgetésekben is a leggyakrabban felvállalt félelem az elutasítástól való rettegetés. Vajon, miért van ez így?

Isten ránk bízta az Örömhír terjesztését, de mi gyakran elmulasztjuk attól tartva, hogy mit gondolnak rólunk mások. Beszélgessünk az ilyen félelmek mibenlétéről, és arról, hogyan szabadulhatunk meg tőlük!

 




Harcolj a gondolataidért

 

„Akik régi emberi természetük szerint élnek, azok egyre csak arra törekednek, amit ez a régi természet kíván. Akik azonban a Szent Szellem szerint élnek, azok arra törekednek, és azzal foglalkoznak, amit a Szent Szellem kíván.” Róma 8:5 (Egyszerű fordítás)



A bensődben harc folyik: a régi, bűnös természeted és a Krisztusban nyert új természeted között. Ha nyerni akarsz ebben a küzdelemben, a gondolkodásodnak meg kell változnia.

Miért? Mert az, hogy hogyan gondolkozol, meghatározza azt, hogy hogyan érzel, és az érzéseidből fakadnak a tetteid. Ha úgy érzed, magad alatt vagy, az abból következik, hogy lehúznak a gondolataid. Ha ki akarsz szabadulni ebből a depresszióból, vagy bármilyen egyéb problémából amivel küzdesz, kérned kell a Szentlelket, hogy építőbb gondolatokat adjon neked.

A Sátántól jövő gondolatok kísértések. De jönnek gondolatok Istentől is, inspirációként. Melyiket választod? A Róma 8:6-ban található: „Régi emberi természetünk igyekezete végül is a halálhoz vezet. A Szent Szellem azonban mindig az életre és a békességre törekszik.”

Senkit sem ismerek, aki az élet és a békesség helyett a halált választaná. De az az igazság, hogy állandóan önromboló gondolataid vannak. Mit kellene ez ellen tenned?

Engem a Szentlélek egy helyettesítő elv segítségével szokott megszabadítani a fékezhetetlen gondolataimtól: ha valamit meg akarsz változtatni az életedben, azt ne kerüld ki, hanem tegyél valamit a helyére.

Ha például tévézés közben egy olyan műsor következik, amiről tudod, hogy nem tesz jót neked, válts csatornát, keress valami hasznosabbat. Vagy ha le szeretnél szokni a dohányzásról, de folyton a cigarettán jár az eszed, próbálj valami másra koncentrálni. A Biblia arról beszél, hogy a régi gondolkodásmódodat az újra kell cserélned.

Kérd a Szentlelket, hogy adjon olyan új ötleteket, amelyeken a régi, rossz gondolatok helyett járathatod az agyad. Meg fogod látni, hogy válaszol a kérésedre. Amikor pozitív dolgok járnak majd a fejedben a negatív helyett, jók a gonosz helyett, a régiek el fogják veszíteni a vonzerejüket és nem tűnnek olyan ellenállhatatlannak többé.

Tehát hívd az életedbe a Szentlelket, engedd, hogy szabadon formálhassa a gondolataidat, hogy újat adhasson azok helyett a gondolatok helyett, amelyek kicsúsztak az irányításod alól. Valahogy így imádkozz: „Drága Szentlélek! Megengedem neked, hogy amikor csak akarsz, új gondolatokat adj nekem. Nyitott vagyok rájuk és elfogadom azokat. Kinyitom feléd a gondolkodásomat.”



Jóval felelj a gonoszságra

Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.” (Lk. 6:27b-28 SZIT)

A Lukács 6:27-28-ban ezt olvashatjuk a Bibliában: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.” Figyeljük meg a három igét: „tegyetek jót”, „mondjatok áldást” és „imádkozzatok”. A megbocsájtás legnagyobb részt arról szól, hogy jóval válaszoljunk a gonoszságra.

Honnan tudhatjuk, hogy őszintén megbocsátottunk valakinek? Imádkozhatsz Istenhez, és kérheted, hogy áldja meg azt a személyt. Elkezdheted látni annak az embernek a fájdalmait. Amikor valakit megbántanak, akkor azt elkezdi másokra kivetíteni. Megbántottak, hát bánts meg te is valakit. Amikor megtanulsz megbocsátani, nem csak a saját fájdalmadat látod, hanem a másik emberét is. Akkor elkezded megérteni, miért viselkedtek olyan gonoszul vagy önző módon, esetleg bántóan és zaklatóan. Imádkozhatsz értük és imádkozhatsz Istenhez is, hogy áldja meg őket.

Erre azt mondhatod: „De hát nem is tudod, hogyan bántottak meg engem.” Nem, nem tudom. És sajnálok minden bántást, amit el kellett szenvedned. De azt tudom, hogy sosem fogsz tudni túllépni ezeken és folytatni az életedet, hacsak nem megbocsátással és elengedéssel. Ez nem azt jelenti, hogy felejtened kell. Azt jelenti, hogy el kell engedned a bosszút és jóval kell felelned a gonoszságra.

Hogyan teheted ezt meg? Csak egyetlen lehetséges megoldás létezik. Fel kell töltődnöd Jézus Krisztus szeretetével.

Amikor mélyponton vagy akkor nem szeretsz eléggé. De ha elengeded és megáldod azokat, akik megbántottak, akkor engeded, hogy Isten szeretete munkálkodjon benned. Azt mondod, erre nem vagy képes? Igazad van! Éppen ezért van szükséged Jézus Krisztusra. Ezt csak az Ő segítségével tudod megtenni.

 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Milyen mintát mutat nekünk Jézus a Lukács 6:27-28-ban?
  • Meg tudsz nevezni valakit, akinek meg kell bocsátanod és Isten áldását kérned rá?
  • Hogyan segíthet mások megáldása abban, hogy tisztábban lásd a másik fájdalmát?





Szerző: Andre Lowoa  2018.07.13. 10:20