1995. március 21.

Neved legyen áldott, ki háromszorosan megáldottál engem és megengedted, hogy lássam rejtett tervét, amelyet kezdettõl fogva Szentséges Szívében õrzött, és amelyet felfedett választottja elõtt, akit Õ annyira szeretett.1 Most én is Tõle hallottam az üzenetet, a kimeríthetetlen Kincset, amelyet Szent Gertrúd láthatott egy rövid idõre. Hamarosan olyan idõ következik, amikor:

Senkinek sem kell tanítania társát,
senkinek sem testvérét:
Ismerd meg az Urat!
Hiszen mindenki ismer majd Téged,
kicsinytõl a legnagyobbig.
Irgalmas leszel bûneikkel szemben,
s vétkükre többé nem emlékezel. 2

Megpróbálok azon az ösvényen járni, amelyet Te mutattál nekem, anélkül, hogy lekanyarodnék róla, és megpróbálok vigyázni a Kincsre, amelyet Te adtál nekünk.

Nagyon elégedett vagyok munkáddal.3 Vedd Szívembõl azt a kimeríthetetlen Kincset, amelyet rejtve tartottam a ti idõtök számára, amikor az emberek szíve hideg, hálátlan, vallástalan, és tele van dicsekvéssel. Az a szándékom, hogy felélesztem ezt a pislákoló lángot, és megváltoztatom az emberek lelkét. Így az, aki egyszer meggyógyult, el fog ismerni engem mint legfõbb Papot, Krisztust, és a királyok Királyát. Jöjj hát közel hozzám, és örülj a jó dolgoknak, amelyeket látsz! Töltekezz a jólét kimeríthetetlen Forrásából! Ne kedvetlenedj el, amikor az emberek rád néznek és nem értik, hogy a kegyelem és az irgalom van közöttük! Imádkozz értük! A jég nem bírja a tüzet. Szentlelkemmel fogom elolvasztani ezt a jeget, ezért bízz bennem, és mondd:

 

“Hamarosan velünk lesz az Isten.”
a te Kedvesed.

 

 


1 Szent János evangélista elõtt.
2 vö. Zsid 8,11-12
3 Bepótoltam a lemaradást.
Szerző: Andre Lowoa  2018.07.12. 08:52