A végeredmény rajtad áll

„… ne igazodjatok e világhoz…” (Róma 12:2)
 

Életed kimenetelét te határozod meg, mert Isten senki másnak nem adott hatalmat lehetőségeid felett, csak neked. Amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, gyakran máshol keressük a hibát. Évához hasonlóan azt mondjuk: „az ördög vett rá.” Jézus viszont azt mondta: „Íme, hatalmat adtam nektek… az ellenség minden erején…” (Lukács 10:19). Vagy mint Ádám, azt mondjuk: „Éva vett rá.” Ám a zsoltáros így szól: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsoltárok 56:5).

Néha úgy gondoljuk, hogy a külső körülmények felelősek helyzetünkért, de ne feledjük: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róma 8:28). Javukra, nem pedig elbukásukra! Tévhiteid áldozattá tesznek, és hajlamossá olyan életvitelre, amely az embereket és a körülményeket akarja megváltoztatni. Olyan ez, mintha megpróbálnánk a tojásrántottából újra nyers tojást csinálni. Így azt keresed, kit hibáztathatnál, ahelyett, hogy a megoldást keresnéd.

Ismerd el az igazságot, hogy nem számít, mit tesz a sátán, mit tesznek mások, vagy milyenek a körülmények, Isten neked adta az utolsó szó jogát életedben.… nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4). A végeredmény nem attól függ, hogy mi történik körülötted, hanem hogy mi zajlik benned. „Mert olyan ő, mint amit gondol szívében…” (Példabeszédek 23:7 NKJV). Az ördög csak a te beleegyezéseddel és közreműködéseddel határozhatja meg a fejleményeket – te pedig nem vagy köteles ezt megadni neki! Higgy tehát Istenben, hogy ő képes győzelmesen átvinni ezeken a nehézségeken!



AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI?

„Jézus azt mondta neki: »Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!«” (János 5:8)
Jon Walker írja: „Sok évvel ezelőtt… klinikai depressziót diagnosztizáltak nálam, és én elkezdtem a nehéz, mélyreható és hosszantartó munkát Krisztusban a gyógyulás felé. Egy nap Jézus azt kérdezte tőlem: »Akarsz-e meggyógyulni?« … Nevetséges kérdésnek tűnt … de tudtam hogy érti. Hajlandó vagyok-e elvégezni a kemény munkát? Kész vagyok-e szembenézni fájdalmas helyzetekkel, feltáruló keserűségekkel, és beismerem-e a mély, neheztelő haragot? Hajlandó vagyok-e felhagyni a makacs mentegetőzéssel, ami csak azt éri el, hogy ugyanolyan maradok… mert betegségemet biztonságosabbnak tartom, mint az egészséget? Engedem-e, hogy Isten Isten legyen, és elismerem-e, hogy amire én nem vagyok képes, azt ő meg tudja tenni, vagy ragaszkodom ahhoz, hogy a tehetetlenség és reménytelenség körforgásában maradjak? Amikor Jézus azt kérdezte a 38 éve beteg embertől: »Akarsz-e meggyógyulni?« - a kérdés végigsöpört 2000 éven és lelkem sötét zugain… A Nagy Gyógyító felkínálta segítségét, és egyszerre tudatában voltam annak, hogy amire nem vagyunk képesek, azt Isten béghez tudja vinni, és tudtam, hogy minden igaz, mert ő végigjárta azt az utat, amely teljesen újjáteremt és meggyógyít minket… a Golgotára vezető utat. Mint a mi hitben megtett lépéseinknél is, bizonyára itt is az első lépés volt a legnehezebb… ennek az embernek 38 év tapasztalata mondta azt, hogy a lábai nem fogják megtartani – és semmilyen tapasztalata nem volt, ami miatt bízhatott volna Jézusban. Az első lépés megtétele bátorságot, energiát és fájdalmat igényelt. Jézus nem leigázta ezt a férfit, hanem felszabadította; képessé tette arra, hogy tudjon dönteni, és erőt adott ahhoz, hogy függetlenítse magát félelmeitől. Ha zavarodottság vagy félelem bénít, a kérdést ugyanaz: »Akarsz-e meggyógyulni?« Megteszed-e, amit Isten mond? Felveszed-e az ágyad, és meghozod-e az Isten szerinti döntéseket? Elhagyva a félelmet elindulsz-e a hitben?






Gyülekezetben – de egyedül

„…senki sem t. ö.rődik velem.” (Zsoltárok 142:5)
Az emberek azért jönnek a gyülekezetbe, mert fényt és meleget keresnek. Tudni akarják, hogy törődünk velük. A jó prédikáció és a zene lehet, hogy behozza őket, de a gondosan ápolt kapcsolatok miatt fognak újra meg újra visszajönni. Nagy tömegben is egyedül érezheted magad, még akkor is, ha te vagy az, aki a szeretetről prédikálsz, és ha minden istentiszteleteden elhangzik is a „köszöntsd a szomszédodat” felszólítás. Ha meg tudnánk tartani a 10%-át azoknak, akik bejönnek a gyülekezetünk ajtaján, akkor folyamatosan növekednénk. Azt mondod: „Nos, a Biblia arra tanít, hogy ha az ember barátokat szeretne, akkor barátságosnak kell mutatkoznia”. Igaz, de az emberek magukkal hozzák a múltjuk sebeit, a jelenük küzdelmeit és a jövőjük miatti kimondatlan aggodalmakat. Azt akarják tudni: „Szeretni fogsz olyannak, amilyen vagyok, akkor is, ha nem felelek meg az elvárásaidnak, és nem változom olyan gyorsan, ahogyan szeretnéd?” Gyakran a merev struktúránk az, ami visszatartja őket. Lelkipásztor, ha hétfőn az foglalkoztat leginkább, hogy „hányan voltak a gyülekezetben tegnap?” – vizsgáld meg újra a szívedet! Lehet, hogy jobban érdekel a saját imázsod, mint az, hogy betöltsd az emberek szükségeit. Jézus azt mondta tanítványainak: „…titeket barátaimnak nevezlek…” (János 15:15 NKJV). Sok ember félénk, bizalmatlan és ziláltak a kapcsolatai. Az a megbízatásunk, hogy „barátokká” formáljuk őket, nem csupán padmelegítőkké és pénzügyi támogatókká. A Szentírás azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok…” (Galata 6:2), mert a megosztott teher könnyebb teher.
Sokan azok közül, akik a gyülekezetbe jönnek, nem mély értelmű válaszokat keresnek, csak azt szeretnék érezni, hogy törődnek velük. Ha ez megtörténik, akkor megnyílnak Isten szeretetének, és csodák veszik kezdetüket.




Legyőzni a „képtelen vagyok rá” mentalitást

Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait: parányi sáskáknak éreztük magunkat, és ők úgy is tekintettek ránk.” 4Mózes 13:33 RÚF

Bármerre jársz, a gondolkodásmódodat magaddal viszed. Négyszáz évi egyiptomi rabszolgaság után Izráel fiaiban rabszolga mentalitás alakult ki. Mivel olyan sokáig uralkodtak rajtuk, sosem tanultak meg döntéseket hozni. Úgy működtek legjobban, ha mások megmondták nekik, mit csináljanak. Következésképp, amikor elértek az Ígéret földjéhez, és vezetőjük tizenkét kémet küldött, hogy kikémleljék az országot, visszaérkezve tíz ezt mondta: „Óriások laknak ott. Mi hozzájuk képest csak sáskák vagyunk.” De két kém, Józsué és Káléb, akik tudták, hogy Isten velük van, ilyen jelentést tettek: „Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert le tudjuk győzni őket” (4Mózes 13:30 RÚF). Józsué és Káléb képesek voltak Isten szemszögéből nézni a dolgokat.

Ez a különbség a siker és a kudarc között – és ez a titok megváltoztathatja világodat. Megtanulsz szárnyra kelni, mint a sasok (ld. Ézsaiás 40:31), és minden helyzetet fentről tudsz majd szemlélni, Isten szemszögéből! Nem nézed többé a vereség képét, amit az ördög vetít eléd, hanem a győzelemre összpontosítasz, amit Isten mutat. Ez a jegyed az Ígéret földjére!

Kezdj el arról beszélni, amire vágysz – nem arról, amitől rettegsz (ld. Zsoltárok 107:2). Beszélj a reményeidről, ne a félelmeidről! Ez nem agykontroll vagy népszerű pszichológia. Ez Isten Igéjének megvallása. „Az vagyok, akinek Isten mond… rendelkezem mindazzal, amiről Isten azt mondja, hogy az enyém… képes vagyok mindarra, amiről Isten azt mondja, hogy képes vagyok rá!” (ld. Filippi 4:13).







Tartós változást előidézni

„Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.” (2Péter 1:15)

Vannak, akik azt gondolják, hogy tiszteletet érdemelnek pusztán a pozíciójuk miatt. Nem, a tisztelet olyasvalami, amit ki kell érdemelni; mégpedig naponta. J. Lawton Collins tábornok megállapította: „Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás.” Végső soron a világ minden szakértelme sem fog megmenteni téged, ha a jellemed gyenge. Stephen Covey író írja: „Ha megpróbálok emberi befolyásoló stratégiákat és taktikákat alkalmazni, hogy elérjem, hogy más emberek azt tegyék, amit én akarok… és a jellemem alapjaiban torz… hosszú távon nem lehetek sikeres. Kétszínűségem bizalmatlanságot fog kelteni, és minden, amit teszek, manipulációnak fog tűnni.” Nem számít, hogy milyen jó a retorika, vagy hogy talán mennyire jó a szándék; ha kevés a bizalom, vagy nincs is, akkor nincs alapja a tartós sikernek. A jellem felépíthető, de csak lassan. Ha azt akarod tudni, hogy mennyi ideig tart, míg eljutsz a csúcsra, vegyél elő egy naptárat! Ha azt akarod tudni, menyi időbe telik, míg a földre zuhansz, próbálkozz egy stopperórával! Álmok törnek össze, lehetőségek vesznek el, szervezetek omlanak össze és emberek sérülnek meg, ha valakinek nem óvja a tehetségét a jelleme. Minden hivatást, kapcsolatot és értelmes célt a jellem tesz hosszú életűvé. J. R. Miller író és lelkész írta: „Az egyetlen, ami a gyászolókkal együtt visszasétál a sírtól, és nem hagyja, hogy eltemessék, a jellem.” Az embert túléli az, aki ő, és ennek maradandó hatása van.

Szerző: Andre Lowoa  2018.06.30. 00:43