Az első lépés a tiszta lelkiismeret felé
"Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet; próbálj meg, és ismerd meg aggodalmas gondolataimat. Mutass rá bennem bármire, ami sért téged, és vezess engem az örök élet ösvényén." (Zsolt 139:23-24, NLT fordítás)
Az első lépés a tiszta lelkiismeret felé vezető úton az, hogy saját magunkról egy erkölcsi leltárt készítünk, vagy lelki-szellemi önvizsgálatot tartunk.
Ülj le Istennel egy csendes helyen, amikor nem sietsz, és mondd ezt: "Istenem, most szeretnék veled megbeszélni valamit. Készítek egy listát arról, ami rossz az életemben és ami elválaszt tőled. Segíts meglátnom azokat a dolgokat, amikről tudom, hogy rosszak, és azokat is, amikről nem tudom, hogy rosszak." Kérd Istent, hogy tisztítsa meg az elmédet és mutassa meg a bűneidet.
Imádkozhatsz a 139. Zsoltár 23-24. versei szerint is: "Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet; próbálj meg, és ismerd meg aggodalmas gondolataimat. Mutass rá bennem bármire, ami sért téged, és vezess engem az örök élet ösvényén."
Mondd ezt: "Istenem, lámpásoddal vizsgálj át. Találd meg bennem, ami összezavarja az életem és hátráltat engem."
Fontos, hogy elég időt szánj erre. Ne siesd el! Ne mondd azt, hogy " Istenem, van rá öt percem, hogy felfedd az összes eddigi bűnöm." Szánj rá elég időt, és írj le mindent!
Miért fontos, hogy leírd? Azért, hogy pontos és meghatározott legyen. Amikor kimondunk és leírunk valamit, rendeződnek a gondolataink is. Te is mondd ki és írd le, amit gondolsz. Ha nem írtál még le valamit, akkor nem is gondolkodtál még el igazán arról.
Engedd meg, hogy feltegyek egy lényeges kérdést: Mennyire komolyan szeretnéd, hogy Isten megáldja az életed? Annyira, hogy kíméletlenül őszinte is tudnál lenni? Hajlandó vagy őszinte lenni Istennel? Hajlandó vagy őszinte lenni önmagaddal? És hajlandó vagy őszinte lenni másokkal is? Vagy továbbra is csak tagadsz? A tagadás és Isten áldása nem férnek össze.
Ha komolyan gondolod, csak egy lépésre vagy a szabadulástól! Egy lépésre vagy attól, hogy olyan boldognak és tisztának érezd magad, mint eddig soha. Nagyon közel vagy, hogy megszabadulj azoktól a szokásoktól, fájdalmaktól és problémáktól, amik felkavarják az életed.
Ne halogasd ezt el! Semmi sem lehet fontosabb az életedben, mint az, hogy Isten megáldja azt. Szakíts rá időt még ma, hogy félrevonulj egy csendes helyre és lelki-szellemi önvizsgálatot végezz. Ez meg fogja változtatni az életed!
Beszéljetek róla:
- Mi az, amiért nem érsz rá, hogy lelki-szellemi önvizsgálatot végezz?
- Mit gondolsz, miért nem vagyunk őszinték sokszor Istennel, pedig tudjuk, hogy ő amúgy is mindent tud?
- Hogyan tart vissza a félelem attól, hogy őszinték legyünk önmagunkkal a bűnünkkel, a szokásainkkal, a fájdalmainkkal és a problémáinkkal kapcsolatban? És hogyan tart vissza a büszkeségünk ettől?
Istennek terve van az örökkévalóságra, neked pedig megvan a magad része a tervben. Az Úr azt akarja, hogy lelki érettségre juss, hogy minél több "gyümölcsöt" tudj teremni.
A legjobban talán ezzel a képpel tudom leírni: Honnan tudod, hogy paradicsompalánta már felnőtt érett korba? Onnan, hogy paradicsom terem rajta. Honnan tudod, hogy egy almafa érett? Onnan, hogy alma terem az ágain. Honnan tudod, hogy egy ember fizikailag érett? Onnan, hogy képes utódokat nemzeni. Honnan tudhatjuk tehát, ha lelkileg érettek vagyunk? Onnan, hogy lelki "utódaink születnek", vagy ahogy a mai igevers mondja, gyümölcsöt termünk.
Na de mi számít gyümölcsnek? A Biblia a "gyümölcs" szót sok különböző kontextusban használja. Jelentheti a bűnbánat gyümölcsét, a Lélek gyümölcseit (szeretet, öröm békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás), a megválaszolt ima gyümölcsét, és a gyümölcsöt, amit egy másik keresztény jelent – a lelki utódot.
Isten azt akarja, hogy sok gyümölcsöt teremj, hogy sok új keresztény szülessen (térjen meg) általad. Ezek az lehetnek emberek a családodból, a közösségedből, vagy bárhonnan a világból.
Az Apcsel. 1. része a következőt tanítja: "Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában, Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." (Apcsel 1,8) Jeruzsálem a családodat és a barátaidat jelképezi, Júdea a közösségedet, környezetedet, Samária a nemzetközi kapcsolataidat, a föld végső határa pedig a globális elhívásodat.
Ha azt szeretnéd, hogy Isten megáldja az életedet, a családodat, a pénzügyeidet, az egészségedet és a kapcsolataidat, akkor magadévá kell tenned Isten tennivalóit! Ő egy királyságot épít: egy gyülekezetet, egy lelki családot az örökkévalóságra. Azt akarja, hogy az elveszetteket megtalálják. És itt jössz be a képbe te. Minél inkább magadévá tudod tenni Isten tennivalóit, annál inkább meg fogja áldani az életed.
Ahelyett, hogy azt kérnéd: "Uram, áldd meg a terveimet.", imádkozz így: "Uram, segíts, hogy azt csináljam, amit te megáldasz." Ez az első lépés a lelki érettségben, amelynek a végén majd sok gyümölcsöt fogsz teremni.
