„A köveken Izráel fiainak a nevei voltak: tizenkét kő a neveknek megfelelően.” (2Mózes 39:14)
Ha megnézed a hósent, a főpapi öltözék e díszes darabját, akkor láthatod, hogy Isten megváltott gyermekeként milyen értékes vagy az ő szemében. A Bibliában részletes leírást olvashatunk arról, hogy milyen volt Izráel főpapjának viselete, és Isten Igéjében semmilyen részlet nem felesleges. Ha megvizsgáljuk ezt a melltáblát, akkor valami csodálatosat tudhatunk meg arról, hogyan tekint ránk az Úr. Tizenkét drágakő volt rajta, mindegyiken Izráel egy-egy törzsének neve. Mivel Jézus a mi főpapunk, nézzük meg közelebbről ezt a főpapi díszt, hogy lássuk, mit tanulhatunk belőle. Drágakövek voltak rajta. Isten nem valami átlagos kavicsokat használt, amilyet bőven találni bárhol Izráelben – ő a legdrágább, legritkább, legértékesebb drágaköveket választotta ki, hogy minket jelképezzenek: zafírt, topázt, smaragdot, ametisztet, gyémántot, ónixot és jáspist. Figyeld meg a drága szót! A Biblia azt mondja, hogy Isten drágának tart minket (ld. Ézsaiás 43:4). Azt is mondja, hogy drága véren lettünk megváltva, Krisztusnak a vérén (ld. 1Péter 1:19). Hogyan állapítjuk meg valaminek az értékét? Az dönti el, hogy valaki mennyit hajlandó fizetni érte. Tudatában kell lenned ennek, amikor elszúrsz valamit, és a Sátán kárhoztat bűneid és gyengeségeid miatt. Isten teljesen tudatában van bűneidnek – a múltban elkövetett, a jelenbeli és a jövőbeli bűneidnek – mégis annyira szeret, hogy elküldte a Fiát, hogy az ő drága vére árán megmentsen. Ha bizalmadat Krisztusba veted, akkor Isten szemében sosem csökken az értéked. Miért tart Isten annyira értékesnek? Mert ő mindig „Krisztusban” lát téged.
„Nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia.” (Zsidók 4:14)
Figyelj meg még két dolgot a főpapi melltáblával kapcsolatban:
1) Közel volt a szívéhez. Évente egyszer, az engesztelés napján Izráel főpapja bement a szentek szentjébe, ahol Isten jelenléte volt, hogy engesztelő áldozatot mutasson be a nép bűneiért. Ilyenkor teljes főpapi díszben volt, és ruházatának minden része különböző dolgokat jelképezett. De a sok főpapi ék közül a hósen volt legközelebb a szívéhez. Ez elárulja, mennyire szeret és értékel Isten, és arra vágyik, hogy közel lehessen hozzád. Ma azt mondja neked: „nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Milyen csodálatos ígéret!
2) A törzsek nevei nem csupán rá voltak írva a hósen köveire, hanem bele voltak vésve (ld. 2Mózes 39:14). Ami írva van, azt ki lehet radírozni, vagy véletlenül is kitörlődhet – de ez nem történik meg azzal, ami bele van vésve egy drágakőbe. Kétféleképpen követhetünk el bűnt: ha szándékosan vétkezünk, vagy ha gyengeségeink miatt elbotlunk. Isten megfedd és fegyelmez, hogy visszatérítsen a helyes útra, de soha nem fog hátat fordítani neked, soha nem fog eldobni. Túl értékes vagy számára ehhez. Emlékszik rá, mekkora árat fizetett érted, és azt mondja: „nevét nem törlöm ki az élet könyvéből” (Jelenések 3:5). Ha Krisztusban bízol, biztos lehetsz abban, hogy Isten szeret és elfogad.
„Nektek, a hívőknek drága kincs…” (1Péter 2:7)
Az Izráel főpapja által viselt melltábla tanításából a következőket tudtuk meg eddig: a) Isten szemében értékesek vagyunk; b) közel vagyunk a szívéhez; c) sohasem fog hátat fordítani nekünk. Azt kérded, ha Isten sohasem fordít hátat nekünk, akkor ez azt jelenti, hogy élhetünk akárhogy, ahogy nekünk tetszik? Nem, mert Isten megváltott gyermekeiként nem csak mi vagyunk értékesen az ő szemében, hanem ő is értékes a mi szemünkben. Ezért mindennél fontosabbnak tartjuk, és minden fenyegetéssel szemben megvédjük a vele való kapcsolatunkat. Kérdés: ha megértetted, milyen értékes és drága vagy Isten szemében, akkor ez arra ösztönöz, hogy további bűnöket kövess el? Persze, hogy ne! Éppen ellenkezőleg, ilyeneket fogsz gondolni: „Egy hívő, aki Isten számára olyan drága, nem viselkedhet így.” Egy értékes gyémánt nem való a sárba, a mocsárba, a bűn szennyébe. Jogos helye ott van Isten szívéhez közel, ahol szikrázóan csilloghat. Arra késztet, hogy a Király gyermekeként élj. A szent élet annak a következménye, ha olyannak látod magad, amilyennek Isten is lát: Krisztusban lévőnek. Ahelyett, hogy megadnád magad a kísértésnek, kérdezd meg magadtól: „Mit tenne Jézus ebben a helyzetben?” Aztán meríts az Ő erejéből, és tedd meg a helyes dolgot. Ha igazán megértjük Isten kegyelmét, az nem akadályozza, hanem megteremti a szentséget.
Hogyan hagyj tartós örökséget?
„Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dániel 12:3)
Egy kellemetlen alak halálakor a lelkész, aki sohasem találkozott vele, a temetésen az egekig magasztalta az elhunytat. Azt remélve, hogy ezzel vigasztalást nyújthat a családnak, a tiszteletes egészen elragadtatta magát, úgy írva le az eltávozottat, mint gondoskodó fiú, áldozatos apa és szerető férj. A szertartás után az özvegy megbökte a fiát és így szólt: „Menj oda a koporsóhoz, és nézd meg, tényleg az apád-e az, akiről beszélt!” Komolyra fordítva a szót, ha az életed értékét nem az időtartamával, hanem az adakozásod mértékével mérnék, hogyan emlékeznének rád az emberek? D. James Kennedy írta: „Gondolj csak a Gizai piramisokra, a világ egyik legmasszívabb építményei. Valaki azért építtette őket, hogy emlékezzenek rá… Hufu fáraó – nem túl ismerős név! Sahdzsahán császár a Taj Mahalt felesége tiszteletére építtette, de ő is hiába építkezett – végül is ki ismeri Mumtaz nevét? Míg ezek az emberek mind feledésbe merültek, mi maradandó nyomot hagyhatunk a világban. Isten helyezte a szívünkbe a jelentősségre és tartósságra való vágyakozást, mert az örök élet felé vagyunk útban. Nos, hogyan tehetjük nevünket örökre emlékezetessé? Azzal, ha másokat Krisztushoz vezetünk! Ismersz valakit, akinek szüksége van az üdvösségre? Örökké hálásak lesznek a rájuk fordított időért és fáradságért, amivel bemutattad nekik Jézust.” A Biblia azt mondja, hogy ha az embereket Istenhez vezeted, akkor ragyogni fogsz „mint a csillagok, mindörökké”.
„a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek…” (Róma 12:10)
A kapcsolatok gyakran nem az eltérő vélemények miatt szakadnak meg, hanem a megértés hiánya miatt. Miért nem vagyunk megértőbbek? Három ok miatt: 1) Önzés. Valaki megjegyezte: „Minden kérdésnek két oldala van – legalábbis amíg nem engem érint.” Pál azt írja: „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzőek”. 2) Félelem. Az előítélet gyakran nem más, mint félelem attól, amit meg sem próbálunk megérteni. Amikor új ötletekről van szó, két lehetőséged van: nyitottan fogadod és növekedsz, vagy elutasítod és kicsi maradsz. hajlamosak vagyunk arra, hogy amit nem ismerünk, azt ahhoz hasonlítjuk, amiről azt hisszük, ismerjük – mint azok, akik azt mondták Kolumbusznak, hogy a föld lapos Amikor kapcsolatot akarsz építeni, hajlandónak kell lenni olyasmire, amit eddig nem csináltál. 3) Különbségek. A szivárvány nem csupán egyetlen színből áll, és egyetlen muzsikus még nem zenekar. Ha hajlandó vagy rászánni az időt és értékelni az emberek különbözőségét, rájössz, hogy mindannyiunknak ugyanazok a reményei és a félelmei. Harry Truman mondta: „Ha megértjük a másik nézőpontját, és azt, hogy mit is akar tenni, tízből kilencszer kiderül, hogy jót akart.” Alapjában véve ugyanazokkal a félelmekkel küzdünk, és ugyanazokban a dolgokban reménykedünk. A két legnagyobb problémánk az ajándék miatti irigység és az ajándék másokra vetítése. Az egyik akkor történik, amikor talentumainkat másokéhoz hasonlítjuk, és kisebbrendűnek érezzük magunkat. A másik akkor történik, amikor elvárjuk másoktól, hogy ugyanaz a dolog érdekelje őket, és ugyanolyan mértékben, mint minket. A Biblia azt mondja: „Különbségek vannak a szolgálatokban… de az Úr ugyanaz” (1Korinthus 12:5)
Magasabb rendű szeretet
„A szeretet soha el nem múlik.” (1Korinthus 13:8)
A szeretet soha el nem múlik, csak mi szoktuk feladni. Hogyan tudnánk elérni, hogy a mi szeretetünk se múljon el soha? Bizonyos értelemben ez nem is bonyolult: csak meg kell próbálni. Ha gyakoroljuk a szeretetet, és nem csak beszélünk róla, új szemüvegen át kezdjük látni az életet. Meglátjuk, hogy az aggodalom és a túlelemezgetés tart vissza a szeretettől. Gondolj arra, hogyan élt az első keresztyén közösség. Igen, idejüket azzal töltötték, hogy Jézusról szóló történeteket mondtak el egymásnak – de az életük sokkal több volt pusztán prédikációknál. Tetteikben is Jézus mintáját követték, a tőle tanult szeretetet gyakorolták. Meggyógyítottak embereket, mindenüket megosztották egymással, megbocsátottak, és arra tanították az embereket, hogyan találhatnak Istenre. Szeretetük cselekvő szeretet volt.
Hol tart ebben a te gyülekezeted? Van benne valami, ami tüzet gyújt benned, és arra ösztönöz, hogy szeretettel légy mások felé? Be tudnál csatlakozni valami olyan szolgálatba, amivel gyakorlati módon megélheted a cselekvő szeretetet? Ha nehezedre esik, vagy nincs időd rá, akkor kezdheted magaddal is. Ülj le valahol kettesben Atyáddal. Tanuld meg tőle, mit jelent igazán szeretni – barátaidat, családtagjaidat vagy éppen munkatársaidat. Ez feltétel nélküli odaadást jelent, olyannyira, hogy sebezhetőek leszünk, és az elutasítást kockáztatjuk. De ne feledd: az egyetlen módja annak, hogy valóban kitartóak legyünk a szeretetben az, ha az Istennel kettesben töltött időből merítünk erőt.
és most?
Adj! Add az idődet Istennek! Kezdd azzal, hogy reggelenként csukd be a szobád ajtaját, és tölts időt vele! Ha ezen a héten túl sűrű a programod reggelente, akkor ebédidőben különíts el 10 percet imádságra.
forrás: http://tini.maiige.hu/
„Egy másik álmot is álmodott…” (1Mózes 37:9)
Az álmokkal kapcsolatban József két fontos alapelvet tanít nekünk: 1) Tartsd életben az álmod! A történet szerint volt egy házaspár, akik szerették a gombát, és vettek pár kilónyit egy út menti árustól. Készítettek maguknak gombás tojásrántottát, gombasalátát, gombalevest, sőt még valamilyen gombából készült desszertet is kitaláltak. A macskájuk pedig befalta a maradékokat. Később a hölgy kiment a konyhába, és ott találta a macskát a padlón fekve, alig szuszogva. Rögtön felhívta az állatorvost, aki azt mondta, hogy nyilván valamilyen mérges gombát ettek, és azt tanácsolta, hogy ők is menjenek gyorsan kórházba. A gyomormosás után hazatérve a pár arra számított, hogy egy elpusztult macskát fognak találni a padlón. Ehelyett a macska a sarokban kuporgott néhány aprócska kiscicával. Amit haldoklásnak hittek, azok szülési fájdalmak voltak! Ha úgy tűnik, hogy álmod már az utolsókat leheli, csak bízz tovább az Úrban, közelebb vagy világra jöttéhez, mint eddig bármikor! 2) Álmodj újra, de most valami nagyobbat! József második álmot is álmodott, és az nagyobb volt az elsőnél! „…leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag…” (1Mózes 37:9). Ha feladtad az álmodat azért, mert elcsüggedtél, kelj fel, és követeld vissza! Ha már beteljesedett, kérj Istentől egy nagyobbat! Azt mondod: „De ez a kihívás túl nagynak tűnik számomra”. Nem túl nagy Isten számára – sosem fogsz tudni nagyobbat álmodni, mint Isten. Igéjében ezt kérdezi: „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?...” (1Mózes 18:14).
Lehet, hogy úgy fogsz meghalni, hogy az álmod még a tervezőasztalon van, vagy éppen épülőben, vagy másra marad az, hogy befejezze, de Istent kell keresned, és újra álmodnod kell!
„…álmot álmodtak…az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere…” (1Mózes 40:5)
Ha van egy álmod: 1) kapcsolatot kell tartanod más álmodókkal. Mivel értelmezni tudta a pohárnok és a pék álmát, József bemutatást nyerhetett a fáraónál, aki szintén álmodott; egy olyan álmot, ami megváltoztatta József életét. Tehát építs ki kapcsolatokat olyan emberekkel, akiknek szintén van álmuk, akik erősítik hitedet, és a megfelelő személlyé formálnak téged. „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat” (Példabeszédek 27:17). 2) Felejtened kell, és gyümölcsözőnek kell lenned. Ha hajlandó vagy megbocsátani és felejteni, az szabaddá tesz a múltadtól, és ha hajlandó vagy megpróbálni valami újat, az megnyitja az ajtót a jövőbe. „…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (Filippi 3:13). A „felejtés” és a „nekifeszülés” csak ebben a sorrendben működik: először felejteni, aztán elindulni valami felé! Amin nem vagy hajlandó túltenni magad, az mindig le fog nyomni. Amit nem vagy hajlandó elfelejteni, azt egész életedben magaddal vonszolod, mint egy lábadhoz láncolt vasgolyót. „Megpróbáltam elfelejteni, de nem megy.” Isten segíteni fog! „Elsőszülöttjét Manassénak nevezte el József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát. A másodikat pedig Efraimnak nevezte el, mert ezt mondta: Megszaporított [gyümölcsözővé tett] engem Isten nyomorúságom földjén.” (1Mózes 41:51-52).
Figyeld meg, Isten a cselekvő (elfeledtette, megszaporított)! Isten segíteni tud neked is, hogy túltedd magad rajta, és továbblépj. „Ez azt jelenti, hogy többé már nem is fogok tudni visszaemlékezni rá?” Nem, azt amnéziának hívják. Ez azt jelenti, hogy nem akarsz majd visszaemlékezni rá. Isten képessé tesz arra, hogy újraértelmezd, bölcsességet szerezz belőle, és sikereket érj el miatta.
Nagylelkű válasz
„Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.” (2Péter 3:18)
Jézus azt mondta tanítványainak: „Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (János 13:14–15). Kinek a lábát mosta meg? Péterét, aki megtagadta; Tamásét, aki kételkedett benne; Júdásét, aki elárulta; és mind a többiekét, akik elhagyták. Másként fogalmazva: kegyelmet gyakorolt irántuk.
Azzal, hogy ezt teszed, nem a vétkes cselekedeteit támogatod. Jézus sem helyeselte a te bűneidet, amikor megbocsátott. A kegyelem nem mondja a lánynak, hogy kedvelje apját, aki molesztálta őt. Nem mondja az elnyomottnak, hogy tűrje el az igazságtalanságot. A kegyelem által meghatározott személy is börtönbe küldi a tolvajokat, és ő is elvárja, hogy a volt házastárs fizesse a gyermektartást. A kegyelem nem vak. Pontosan látja a fájdalmat, a sebeket. De a kegyelem azt választja, hogy jobban figyel Isten bocsánatára. Nem engedi, hogy a fájdalom megmérgezze a szívét.
A Biblia azt mondja: „ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsidók 12:15). Ahol hiányzik a kegyelem, ott megsokasodik a keserűség. Ahol bőségesen van kegyelem, ott a megbocsátás növekszik.
Péter azt írja: „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.” (2Péter 3:18). Bibliaismeretben növekedni sokkal egyszerűbb, mint növekedni a kegyelemben afelé, aki sérelmet okozott. Az egyikhez elég a jó emlékezőtehetség, a másikhoz krisztusi jellem kell.
Akkor hogyan növekedhetünk a kegyelemben? Úgy, hogy minden helyzetben gyakoroljuk mindenki felé, akivel csak találkozunk.
Szeretet – a nyerő stratégia
„A szeretet soha el nem múlik.” 1Korinthus 13:8
A Biblia azt mondja: „a szeretet soha nem hagy cserben” (1Korinthus 13:8 NIV). Gondolj csak bele: a pénz nem hoz boldogságot, a hírnév nem ad egészséges önértékelést, a bosszú nem ad elégtételt. Az egyetlen dolog, ami soha nem vall kudarcot, az a szeretet.
Amikor Teréz anya az ENSZ vezetőinek tartott beszédet, megkérdezték tőle: „Hogyan érhetjük el a világbékét?” Ő így válaszolt: „Menjenek haza, és szeressék a családjukat!” Ha mind ezt tennénk, akkor az Elveszett paradicsom „Megtalált paradicsommá” lenne!
Bonaparte Napóleon kimagasló intelligenciája és nagyfokú önimádata még szembetűnőbbé tette a különbséget a saját állítólagos dicsősége és a szeretetre épülő vezetés között. Azt mondta: „Nagy Sándor, Cézár, Nagy Károly és én magam is nagyszerű birodalmakat alapítottunk. De mi tartja fenn mindazt, amit zsenialitásunk megteremtett? Erőszak. Egyedül Jézus alapozta birodalmát a szeretetre, és a mai napig milliók készek meghalni érte.”
Néha a vezetők csupán hatalom-birtoklók. Mivel sebezhetővé tesz az, ha szeretünk másokat, ezért a szeretet kifejezését gyengeségnek tartják. De a valóságban nem lehet szeretni is, és minden más lehetőséget is nyitva hagyni. Ahhoz, hogy igazán szeressünk – akár a házastársunkat, akár a gyermekeinket, akár a ránk bízott embereket –, fenntartás nélkül oda kell adnunk magunkat, kockáztatva, hogy megbánthatnak vagy elutasíthatnak. A hatalomgyakorlók alapelve, hogy megvédjék magukat és mindent, amijük van. Ezzel szemben az igazi vezetés alapelve a fenntartás nélküli odaadás. A szeretet, mint a jó vezető lényeges jellemzője, talán idejétmúltnak tűnik, de a Szentírás szerint még mindig ez a győztes stratégia.
A Biblia azt mondja: „nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7). Ezért a szeretet a nyerő stratégia.
„Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Lukács 6:32
A szeretet, amiről a Szentírás beszél nem egy érzelmi fellángolás, amitől libabőrösek leszünk. A szeretet együttérzés, törődés, az, hogy a másik jól létét a szívünkön viseljük. Elkötelezettségen alapul, nem a kényelmen. Akaratlagos cselekedet, nem érzelmi reflex. Jézus feltett egy olyan kérdést, ami minket is meg kell, hogy állítson: „Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik.” (Lukács 6:32–33). Szeretni a legnehezebb dolog, amit valaha is próbáltál, csakis Isten kegyelméből lehetséges. Jézus így folytatja: „Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:35–38). Azt mondod, ez nagyon magas mérce? Igen, éppen ezért ez a nyerő stratégia.
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Máté 22:37
Egyszer Krisztust megkérdezték bírálói: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” (Máté 22:36). Válasza ma is időszerű emlékeztető mind a vezetőknek, mind a követőknek. Vonatkozik azokra, akik a padokban ülnek, és azokra is, akik a szószéken állnak: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.” (Máté 22:37–38). Vezetőként ügyelj arra, nehogy bárkiben is kérdés maradjon, hogy kicsoda Isten – és ki nem. Tudniillik: hogy nem te vagy! Isten azt mondta: „Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2Mózes 20:3). Ez fontos, mert sohasem vagy nagyobb veszélyben, mint akkor, ha az emberek elkezdenek dicsőíteni. Igen, meg kell tanítanunk az embereknek, hogy tiszteljék, becsüljék és jutalmazzák a jó vezetést, de a krisztusi vezető nem támogatja a tömjénezést, és kerüli a reflektorfényt. Bemerítő János azért volt olyan sikeres igehirdető, mert amikor befejezte prédikációját, hallgatósága Jézushoz sereglett. Krisztus később azt mondta róla, hogy jól végezte a munkáját. János nyilvánvalóan egyetértett, mert azt mondta: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (János 3:30). Ézsaiás azt írta: „Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve” (Ézsaiás 6:1). A királynak meg kellett halnia, mielőtt Ézsaiás meglátta volna az Urat. Csak ha egy vezetőre nem hat többé a taps és a dicséret, ha meghal az egójának, akkor dicsőíti vezetésével Istent. Az Istentől elhívott vezető annak örül, ha egyedül Krisztus magasztaltatik, és mosolyogva mondja: „Köszönöm, Uram, ezt pontosan így akartad.”
