Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Bizonyságtétel.../Érték.../Fiainkért, lányainkért.../Keresztény életünk.../Tanítás...

2019. június 08. 08:54 - Andre Lowoa


Bizonyságtétel...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne legyek akadály, hanem eszköz a Rólad való tanúskodásomban! Add, hogy tudjak hallgatni, s add, hogy csak akkor szóljak, ha Te akarsz szólni általam! Fordíts mindent jóra, amit elhibáztam, s korrigálj a mindennapokban, hogy akaratod szerint élhessek! Ámen

   

"Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt."
Lk 12,8-9

Szép dolog a vallásszabadság, hiszen minden vallás alapja az önkéntesség - legalábbis elméletileg... A gyakorlat ugyanis egészen mást mutat! Minden vallásban megtalálhatóak a szélsőséges nézeteket vallók, akik már mindent tudnak, s ebbéli felsőbbrendűségi tudatukban maguk alá is gyűrik környezetük egy jelentős részét, poklot csinálva a földi élet istenteremtette szépségeiből. Aki találkozott már ilyen önjelölt "evangélistákkal", szánalmasan emberi tanításokat ismételgető modernkori prófétákkal, az tudja kikre kell gondolni. Nem, ők még nem vallásos zavarodottak, ők normális hétköznapi emberek, akik azonban földi realitás, s álmok irrealitása között lebegnek...

A vallástétel rendkívül fontos, tulajdonképpen a hívő élet "csúcsa." Hitéletünk e rövid ideig tartó pillanata - amikor közelinek érezzük Istent, s a felebarátunk is közelinek érzi rajtunk keresztül az ÚRIstent -, szakrális pillanat. Ez azt jelenti, hogy nem a bizonyságtevő, hanem maga az Isten cselekszik! Sokan mégis így indulnak bizonyságot tenni: "Na, gyere ÚRJézus, induljunk!" Ahol az "Én" az ego, megelőzi az istenit, az szánalmasan emberi próbálkozás lesz csupán, paródia a legszentebből... Istennek nincs szüksége bizonyságtevőkre, hiszen ha akarná, akkor a kövek is bizonyságot tesznek Róla - a tanúságtétel miattunk, emberek miatt van... Azért kaptuk ezt a lehetőséget is, hogy kiderüljön az emberek tartalmas találkozásában, hogy mi az az érték, ami "felülről száll alá".

Bizonyságot tenni nem szavakkal kell, hanem élettel. Istennek országa ugyanis "nem is beszédben áll, hanem erőben" - s mi az élet, ha nem az isteni erő demonstrációja? Az egyház sajnos nemegyszer demonstrálta erejét, az Isten Ereje azonban csak a szeretetben nyilvánul meg itt a Földön, az pedig, hogy egyszer majd mi lesz odaát, hogyan ítél meg cselekedeteinkért mindannyiunkat - az nem a mi emberi képzeletünkre van bízva! Rólunk van szó, de az ítélet nem a mi dolgunk, hanem az Istené. Ezért, aki bizonyságot tesz a Teremtő Istenről, azt csak megfelelő alázattal, áhitatosan, szeretetben teheti. S milyen ez a szeretet? Saul-Pál félreérthetetlenül, kiválóan megfogalmazza az első korinthusi levél tizenharmadik fejezetében...

 



Érték...


A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem látó szemeket, hogy észrevegyem életem küzdelmes hétköznapjaiban, mi az ami értékes, s mi az , ami nem, s életemet a helyes értékrend jellemezze! Ámen

Ne készítsetek azért ezüstisteneket; aranyisteneket se készítsetek magatoknak!
2 Móz 20,23

Mi az érték? Nemde az, amiért az ember képes áldozatot hozni? Amiért képesek vagyunk (szabad)időnket is feláldozni! Sokan vannak, akik hosszú éveket, évtizedeket áldoznak fel egy terv, egy elképzelés, egy "projekt" megvalósítására - pedig az a terv "ördögi", mert nem az építést-szépítést, hanem a rombolást szolgálja... A kereskedők azt mondják, amiből kevés van, annak van mindig jó ára, tehát az az az értékes, jóllehet aan, aminek nincs ára - egyelőre -, sok is van belőle, s mégis nagyon értékes: ilyen például a levegő. Ha nincs levegőnk, életünk sincs...

Mi az értékes? "Hát az arany!" - gondolják sokan. Imbolygó gazdasági helyzetben igen sokan aranyba fektetik vagyonkájukat, merthogy az arany időtálló - s valóban, nem emészti meg még a roszda sem! Az arany azonban csak addig érték, amíg a másik ember elhiszi, hogy az aranynál nincs értékesebb dolog a világon... A történelem folyamán - sajnos nem egyszer, nem kétszer, gyaníthatóan nem is utoljára - nemzet nemzet ellen fordult, nép rontott rá másik népre, magát "civilizáltnak" titulált kultúra gyűrt maga alá másik civilizációt... csak azért, hogy megszerezze a másik nép "aranyát".

Sajnos ma sincs ez másképpen, aranylázban ég a ma embere is! Modern világunkban "aranyat ér" az információ, a nyersanyagok, a média-befolyás stb... sőt, azt is hallhatjuk, hogy a tudás aranyat ér. (Talán éppen ezért egyre drágább a tudás megszerzése... Vannak, akik komolyan úgy gondolják, hogy a tudás éppen ezért nem is mindenkié, csak a kiváltságosoké - ti. akik meg tudják fizetni.)

Márpedig a tudás, a zene - ahogyan a levegő is -, mindenkié! Ha ezt nem értik meg a hatalmasok, a vezetőink itthon, s a világban, akkor egy olyan világ-rakást "építünk", amiben lesznek tudás-arisztrokráciához tartozó kiváltságos kevesek és tudatlanságban sínylődő "proletárok" százmilliói... S ez bizony nem jó...

Mi tehát az értékes? Nem az ezüst, nem s nem az arany! Nem a "csinálmányaink"... Az az értékes, amit csak az Isten adhat: az Élet. Mindaz tehát, ami az életet szolgálja az az értékes! Így válhat értékké akár még az igehirdetés is, amely az örök életet szolgálja...

 



Fiainkért, lányainkért...

 



A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Utánad vágyakozó világodon könyörülj meg! Adj az ifjú szívekbe tiszta érzéseket, hogy ne csak egymásra, hanem Rád is találjanak, s életük másokat segítő, szolgáló életté válhasson! Ámen



Így szolgált Jákób Ráhelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.
1Móz 29,20

Az idő pénz" - mondogatjuk olykor mi is. Mivel kevés van belőle, naprabontottan, érezhetően véges, ezért mérhetetlenül drága is. Mari néniknek is, amikor a rózsáikat gondozzák, s a miniszterelnököknek is, amikor százmilliók sorsáról döntenek... Miért éppen pénzzel mérjük az időt? Mert a pénz lehetőséget, szabadságot, függetlenséget kölcsönöz. Ezért nagyon sokan képesek - akár tisztességtelen úton is - pénzhez jutni...

Életünk alapvetően fontos tényezője az idő. Ha elkésünk, mérgesek ránk, ha mások várokoztatnak meg minket, akkor pedig mi bosszankodunk. Az idő módosítja kapcsolatrendszerünket emberekkel és tárgyakkal, s mindenekelőtt Istennel. Az idő az Istené, azért is veszi tőlünk azt vissza. Játszhatunk vele szépen és nagyot, de ugyanígy el is fecsérelhetjük akár egy életen át - hiábavalóságokra. Ami különösen sok időt igényel, az nagyon fontos helyet kell(ene) hogy kapjon az életünkben. Micsoda abszurd helyzet az, amikor a másodperc törtrésze alatt fröccsentett, az elmúlhatatlanság csillogó illúzióját sugalló műanyag nagyobb értéket képvisel, mint egy gyümölcs, melynek leszakításához egy esztendőt kell várni?! Milyen világrend az, amelyik megengedi, hogy a financiális napi érdek generációs távlatokat gyűrhessen maga alá? Ahhoz, hogy egy emberpalánta emberfává nőjön, húsz-huszönöt esztendő folyamatos munkájára, törődésére, szülők, tanárok, orvosok - talán papok is - nem forintosítható önfeláldozó szeretetére van szükség...

Ahhoz, hogy a szerelem virágbaborult fája gyümölcsöt teremjen, szintén időre van szükség. Az ún. "egynapos/egyéjszakás szerelem" (oneday-love) diadalmenetben vonul... de az embernek nemcsak ösztönei vannak, hanem lelke is. Kielégülést, boldogságmámort adhatnak a futó kapcsolatok, de minél korosabb az ember, annál inkább rájön arra, hogy amire igazán vágyik, az szerelem jótékony ködébe burkolódzó elrejtettség és biztonság, társának mindennapos biztatást és nyugalmat sugárzó jelenléte. Jákób hét évet (hét a tökéletesség száma) vár szerelmére, Ráhelre. (Ráhel jelentése: anyajuh.) Az örök, az eszményi, a "mindent-jelentő nő" Jákób életében: Ráhel. Amikor rá gondol, az idő szárnyakon repül, ha vele van, megáll az idő... Van-e szebb állapot a szerelmesekénél? Nincs, hiszen a mindenség ígérete villan fel benne, az Isten teremtett rendjének szépsége és tökéletessége tükröződik általa - ha(!) -, Isten törvénye szerint élünk vele, s nem visszaélünk, e teremtettségbeli testünket-lelkünket átitató "csodával".

Jákób helyzete irígylésre méltó. Elsősorban nem a tiszta, az őszinte szerelme miatt, hanem azért mert egész életén át küzd az áldásért... Az örök evangélium része, hogy Isten az "ilyen" küzdőket ma sem hagyja cserben...

 




Keresztény életünk...


A mai nap imádsága:
Uram! Csak Benned bízom, add hogy ne szégyenüljek meg! Ámen

Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
2Kor 3,4-6

Isten nélkül kudarcraítélt emberi vállalkozás lenne a kereszténység. Nem magunkban bízunk - Krisztusban van reménységünk, Aki az út az igazság és az élet. Életünk, mely gyorsan elillan, szinte semmire sem elegendő... mire meg tudjuk fogalmazni kérdéseinket, már ki is kell költöznünk belőle. Talán egy valamire mégis elégséges véges időnk: annak eldöntésére, akarjuk-e az örök életet vagy sem?

Nagyon nem is kell elvonatkoztatnunk, s hamar kiderül, életünk választások egymásutánisága, mely döntések következményeit hordoznunk kell mindvégig. Vannak embertársaink, akiknek különösen is nehéz a döntés, mások pedig látható nehézség nélkül teszik le ide vagy oda a voksukat. Egy bizonyos: mindannyiunknak döntenünk kell, saját életünket illetően mindenféleképpen, de vannak olyan döntések is, melyek olykor milliók életét befolyásolják... Néhány gazember ezeréves országunk sorsáról döntött kilencven éve - s jól tudjuk, igazságtalanságok nemcsak a Trianoni döntésben voltak. Afrikaiak millióit hurcolták el rabszolgának Amerikába - mindezt a zsidó-keresztény szellemiség "áldásával", nemkülönben a muzulmánok tevékeny közreműködésével. (Sok afrikai törzs azért vette fel az iszlám hitet, hogy megmaradjanak!) Az eredmények (értsd: etnikai/faji feszültségek) itt vannak modern 21.századi életünkben, s átkos örökség gyanánt deformálnak minket...

A 20. század egyik legmeghatározóbb német filozófusa Martin Heidegger - húsz évvel ezelőtt, Bilefeld-i ösztöndíjam idején, két féléven át hallgathattam előadásokat róla - nyilatkozta a 80-as években, nem sokkal halála elott a Der Spiegel-nek adott interjújában: "Már csak egy Isten menthet meg bennünket" - az egyébként nem vallásos (keresztény értelemben) gondolkodó. Megjegyezhetjük: Jelen világunk gondjai mellet lassan eltörpülnek a harminc évvel ezelőttiek... Isten azonban alkalmassá tesz minket! De mire is? Elsősorban arra, hogy a Krisztusi Szeretet elkötelezett szolgái legyünk a világban. Betölteni elhivatásunkat nem a magunk erejére alapozzuk, hanem a Lélekére, mely megerősít minket nap mint nap: jó úton járunk...

 



Tanítás...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy értsünk Téged, s tudjunk változtatni látásunkon és életünkön! Ámen

    

Jézus példázatokban kezdett szólni...

Jézus képszerű történetekkel tanított, melyek vagy ellentmondások (paradoxon), hasonlatok, szóképek (metaforák) vagy példabeszédek (parabolák) útján magyarázták az Élet titkait.  Jézus kedvelt tanítási formája volt az aforizma is, ezek rövid, találó, emlékezetes mondások, amolyan "egysorosak" voltak, a parabolák pedig rövid történetek. Ezeknek a beszédes formáknak nagy hatásuk van. A legközpontibb bennük az, hogy a hallgatót mintegy "behívják" a történetbe ill. az aforizmák mélyebb belső látásra, elmélyülő gondolkozásra késztetnek. "Nem szolgálhatsz két Úrnak." "Ha vak vezet világtalant, mind a ketten verembe esnek." "Hadd temessék el a halottak a halottaikat!" - mindezek rövid provokatív mondások, amelyek arra inspirálják a hallgatóságot, hogy a dolgok mélyére nézzenek. Ezek a tanítások olyan lényeget próbálnak megláttatni, amelyeket másképpen soha nem látnának meg, illetve nem terelődne erre a figyelmünk. A parabolák/példabeszédek is hasonlóképpen működnek. A rövid példázatok, provokatív hatással próbálják az emberi képzeletet megragadni és működésbe hozni; bosszantani, heccelni, ugratni a goldolkodásban: "Isten országa olyan, mint...; Isten országa hasonlatos a..." A hosszabb parabolák is meghívást intéznek a hallhatókhoz: "Ítéld meg magad mi a helyes?" mondja Jézus és folytatja a történetet; vagy "Mit gondoltok?.." kérdezi Jézus és kezdi a történetet...
A parabolák és aforizmák a beszédnek meghívó formái. A képzelő erő felé irányulnak, oda ahol a képzelet "lakik" (saját képzeletünk a valóságról, önmagunkról, az életről), ugyanakkor felébresztik azt a képességet, hogy a dolgokat különböző képpen lássuk. Felhívásuk nem az akarathoz szól, "Ezt cselekedd", hanem ezt kéri "Ekképpen láss!" Ezek másképpen való látásra hívnak. Végül, érdemes megjegyezni, hogy Jézus bölcsesség tanítási formái nem hatalmaskodóak. Ezek nem isteni tekintélyt tulajdonítanak maguknak, mint ahogyan a törvény adók tették: "Így szólt az Úr, ..."
Eszerint a példázat dolgokat tesz egymás mellé és arra készteti a hallgatóját, hogy azokat vesse össze saját életével. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a példázatok történetei nem a nép szórakoztatását, hanem sokszor inkább a provokálást, elgondolkodtatást, mérlegelést akarták elérni. Maga Jézus is szerette ezt a műfajt és elég sokat is használta tanításai során. Nem véletlenül írja Márk: "Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent."  (Mk 4:33-34) Már ebből az idézetből is nyilvánvaló, hogy Jézus korabeli hallgatói (például saját tanítványai) előtt sem volt mindig tiszta egy-egy példázat jelentése. Több ezer év távlatából pláne nincs mit csodálkozni azon, hogy bizonyos példázatok nehezen érthetők és gyakran félre is magyarázzák őket...
komment
süti beállítások módosítása