Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Betegeinkért.../ Értékek.../Erő.../ Nehézségek.../Rend.../ Tisztaság../Tudásunk...

2019. június 06. 03:50 - Andre Lowoa

Betegeinkért...

 



A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Magától értődőnek veszem létezésemet, s elfelejtem, hogy megtartó kegyelmed nélkül semmi vagyok... Segíts meg kétségeim között, hogy jobban megismerjelek Téged, s közeledni tudjak embertársaim felé! Ámen
Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket,mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak... Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket.
Nemcsak az internetes világunkban, minden korban éhsége volt az embernek, az újdonságra, az információra... Vágyakozásunk a tudás után, Isten, a világ és önmagunk megismerésére, az egyik legalapvetőbb tulajdonságunk, ami kiemel minket a teremtmények sorából. Pál megállapítása, hogy ti. az athéniak nagyon vallásos emberek - jóllehet legyezhette a görögök hiúságát -, valójában minden ember "vallásos", a maga módján. Az emberek mintegy egynegyede vallásosságát tudatosan akarja megélni, míg a többség inkább csak krízishelyzetekben éli át, nemcsak teste, mindenek fölé emelkedő lelke is van. Ugyanakkor a vallásnak (ami uralja a személyiséget) nem mindig az Isten a "tárgya", nagyon sokszor a hit maga. (pl. bálványok: drogok, szenvedélyek). Még ma is itt van a köztudatban az a pozitivista örökségünk, hogy az "Istent-tanulók" a teológusok ugyan a teológián tanulnak - mintegy két évtizede még "Teológiai Akadémiának" hívtuk az "Evangélikus Hittudományi Egyetem"-ünket... A hitről ámulatbaejtő dolgokat tanulhatunk meg, de az Isten megismerséhez képest ez igen csekély tudás.
Pál tehát az athéniek korabeli legnagyobb nyilvánosságát, az agóra nyíltságát kapja meg. Elmondhatja, mit hirdet, mit gondol... Milyen érdekes! Legdrágábbjaink közé mindig a nem anyagiasítható gondolataink, érzéseink tartoznak! Ezek olyannyira fontosak nekünk, hogy olykor mi emberek a legdrágábbal, az életünkkel is képesek vagyunk fizetni érte.
Pál az "Ismeretlen Istenről" beszél, aki mindenben ott van, hiszen mindent Ő teremtett... Bizonyságot tesz arról, hogy ez az Isten megismerhető, ő maga is személyesen megtapasztalta a damaszkuszi úton. Sokak számára Isten "csak" filozófiai-esztétikai kategóriát jelent, megint mások úgy beszélnek Istenről, mintha magától értődő, látható valóság lenne. Isten Isten marad... Kinyilatkoztatása ellenére is megmarad titokzatosnak, nyilvánvaló gondviselése ellenére is kérdések fellege veszi körül. Néha-néha egy-egy fénysugár kikandikál a felhők mögül, s megvilágíthatja egy futó pillanatra a mi életünket is. Ilyenkor észrevesszük társunkban, gyermekeinkben, felebarátainkban az Ő teremtő erejének csodáját, s azt is, hogy körbeölel minket szeretetével.





Értékek...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy mindig lássam, mi az, ami a Tőled kapott Életet szolgálja! Ámen
Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér,
keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni?

Ézs 55,2
"Most fektesse pénzét aranyba - megéri!"... "Most vegyen nálunk extrákkal felszerelt autót x-milliós árelőnnyel!" Reklámszövegek, melyek nem nekünk, átlaghonpolgároknak szólnak, mégis ilyeneket hallunk naponta. Ezek a losungok persze nem értéket, hanem életérzést - ők "életstílusnak" nevezik (s tényleg, ez mennyivel hatásosabb is!) - propagálnak, s aki csak az anyagvilág dimenziójában tud létezni, az nehezen is képes kivonni magát egy-egy ravasz reklám-stratéga hatása alól...
Érték mindig az, ami az életet szolgálja, mert maga is "élet"! Érték a termőföld, az ember munkaereje; érték mindazon természetes anyag, melyek életünk regenerálódásához, rekreációjához, reprodukciójához elengedhetetlenül szükségesek. Amit megemészt a moly és a rozsda, az hogyan lehetne cél? Az élet célja, az ÉLET maga, s aki összetéveszti a célt az eszközzel, az pontosan azt a lehetőségét, tálentumát nem használja fel/ki, amit vagy amiket az Teremtő URának a megismerésére kapott!
Most egy olyan világot élünk, amikor az eszköz céllá vált, s a hangsúly nem az elmúlhatatlanra, hanem az elmúlandóra tolódott! Az emberek tömegesen(!) nem azt keresik, hogyan válhatnának az Élet szolgálójává, hanem azt kutatják, hol szolgálja ki őket leginkább az Élet... s éppen ezért válnak nagyon gyorsan kiszolgáltatottá! Pénzt (azaz soha vissza nem hozható időt!) adnak azért, ami nem kenyér, odaáldozzák keresményüket azért, amivel nem lehet jóllakni, vagyis arra pazarolják el financiális erejüket, ami nem elégít meg soha, hiszen minden, ami új, az csak néhány hónapig -, de egyre fogyatkozó intenzitással(!) - ad örömöt, egyszerűen azért, mert a tárgyak nem élnek. Van, aki mégis egy életen át a tárgyakhoz ragaszkodik...
Az Életet Isten kezéből fogadó ember tudja, hogy az igazi öröm abban rejtőzik, ami a jövőt szolgálja: így a közösségben, a családban, a jövő generációjában. Az generáció, mely csak magának él, nem csak az utánuk következő generációk minőségi életét lopja meg, de tulajdonképpen önmagát is! Aki ma nem ültet almafát, az nem fog holnap almát enni; aki nem törődik gyermekei jövőjével a mában, az saját holnaputáni sorsával sem törődik! Ezért különösen fontos az, milyen a szülők életvezetése, mert bizony "nem esik messze az alma a fájától", azaz: ha a megoldási minta az élet kis és nagy kihívásaira nincs karnyújtásnyira a gyermekektől, akkor leendő fiatal felnőttként könnyen tévútra sodródhatnak...
Ezért a legjobb "befektetés" mindig a család, a közösség! A jövő biztosítéka soha nem az arany, mert a bankban az egykiló arany örökké egykiló marad, de a gyermekek, ha felelős 'istenes' életre készítjük fel őket, akkor az aranynál sokkal, de sokkal értékesebbet adunk kezükbe, s még az örökkévalóság is távlata is megnyílhat előttük...

 


Erő...


A mai nap imádsága:

URam! Kívánom az erőt, talán mert oly sokszor erőtelennek érzem magam... Istenem, újítsd meg gyönge életemet Szentlelked által, hogy mindennapjaimat átjárja a Tőled kapott szeretet, s a megtapasztalt erődet alkotásra, s felebarátaim javára, s a Te dicséretedre fordíthassam! Ámen


Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el."
Mt 26,52

Régi igazság, hogy az erőszak erőszakot szül, mégsem tanult belőle sokat az ember... Az emlékezés fontosságát hangsúlyozza a média, hogy a történelem ne ismételhesse önmagát - jóllehet a történelem maga az emberi butaság, gonoszság és bírvágy generációról generációra átívelő reprodukciója. Jó lenne változtatni ezen az átkos helyzeten - ebben persze csak a JóIsten tudna valamit tenni -, de mivel szabad akaratunk van, ezért élünk is vele... sajnos annak lehetőségeit inkább a rosszra használva.

A kard egyértelműen az erő szimbóluma - Jézus URunk azt mondja: "Kettő elég" is belőle; mi ez ha nem a keresztbe tett szablyákkal a feltámadás isteni erejének a demonstrációja? -, de nem mindegy, hogy az a kard mit ill. kit szolgál! A Teremtő elgondolása szerint az erőnek az igazság oldalán kell(ene) állnia, ha nem így van, akkor az istenellenes állapot! Igen nagy nyomorúsága emberlétünknek, hogy míg a kardokkal (legyenek azok most a csúcstechnológia megtestesítői!) szívesen "parádézunk", a kaszákkal ill. kapákkal való foglalatosságot alacsonyabbrendűnek véli az ember... Talán azért, mert munkájának gyümölcse mellett - akarata ellenére - bogáncs is terem bőven.

Aki kardot fog, az erőszakot alkalmaz/alkalmazna, ez azonban az ultima ratio, azaz a végső érv ill. megoldás(?). Az erőszak ugyanis a lélek-gyengék végső menedéke, hiszen az erőszak nem más mint a bizalmatlanság legkézenfekvőbb megnyilvánulása. S valóban, fájhat-e jobban valami, mintha nem bízunk/bízhatunk meg egymásban? Aligha...

Most egy olyan korszakot élünk, amikor az érték (jelesül: a pénz) értéke egyre csökken. (A száz évvel ezelőtti amerikai dollár pl. harmincszor többet ért, mint a mostani!) S mivel a modern ember leginkább pénzben méri az értékeit, ezért el fogja mindenét veszíteni... Ha a nagy összeomlást vizionálóknak/prófétálóknak(?) egyszer igazuk lesz/lenne, akkor az ember eljut - igaz kényszerűségből - oda, ami minden túlélés, s minden tartalmas emberi kapcsolat alapja: a bizalom. Ennél konvertibilisebb valuta nem létezik! A krisztusi ember ezért nem emberekben reménykedik, hanem az Istenben bízik. A keresztény ember ebből az isteni bizalomból él, ebben fürdik meg újra és újra, ezáltal teljesedik ki, s ez adja léte végső értelmét is...

 


Nehézségek...


A mai nap imádsága:

Uram! Összecsaptak a hullámok a fejem felett... Segíts meg Uram, hogy Benned megtaláljam békességemet! Ámen

Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. Légy kegyelmes, URam, és ments meg, URam, siess segítségemre!
Zsolt 40,13-14

Jól mondjuk az úrvacsora előtti gyónó-imánkban, hogy bűn nemcsak a rossz elkövetése, de az is, amikor a "sok jót elmulasztottam"... Fájdalmunkat nemcsak megcselekedett rossz okozza, de a végbe nem vitt jó hiánya is komoly lelki gyötrődéseket okoz. A bűn - teológiai értelemben, hiszen a kívülállók számára teljesen "rendben van" velem minden, nem követtem el semmi jogszabályba ütközőt -, idővel maga után vonzza a büntetést is. Jól tudjuk, Isten nem ver bottal... azaz a büntetés elsősorban lelki síkon ér utól minket: elveszítjük önbizalmunkat, lelkiismeretfurdalásunk van, örömtelenné válik életünk, s ami korábban átlendített minket lelki holtpontjainkon, az egyszercsak gyötrő teherré válik. Talán még ki is mondjuk a zsoltárossal együtt: Bűneim büntetése utolért engem! Ilyen helyzetben kihez menekülhetnénk, ha nem Ahhoz, Akinek kezében van nemcsak az én parányi életem, Aki teremtette és kormányozza az elég világmindenséget? Hihetetlennek tűnik, hogy ennek az Erőnek gondja van az én "semmicske" életemre, de olyan hihetelen az Élet maga is, hogy létezünk, hogy vagyunk.

Ma - a hatályos magyar jogszabályok szerint - kampánycsend van. Nincs ez mindenütt így a világon, de itt errefelé nálunk ez lett a bevett szokás. Holnap ki-ki meggyőződése szerint szavaz, szavazatával a valamelyik pártos jobb jövő ígéretére voksol vagy egyszerűen a véleményt nyilvánít keresztjével. (Ha nem emgy el, persze az is egy vélemény - nemcsak a politikai életről, hanem magáról is...) Isten országában sosincs csend, ott mindig történik valami. Ahogyan nem szűnnek meg a fák lélegezni, ahogyan hemzsegnek/szaporodnak az élőlények ki tudja hány billiószor hány milliárdjai tengerekben és szárazföldeken - ugyanúgy Isten sem tart "szünetet" Ő életünk utolsó lélegzetvételéig - "kampányol" értünk. Próbál jobb útra téríteni, meggyőzni, hogy mindazt, amit eszelősen keresünk, azt az anyagvilágban nem, csak Őbenne lelhetjük meg.

Mi azonban nem hiszünk. Nem hiszünk Annak, Akitől az Élet származik. Azt gondoljuk, hogy csak az lehet a jó, amit mi magunk találtunk ki, s a végén kiderül, hogy mindaz, amire oly büszkék voltunk/vagyunk egész életünkben, csak gyenge részlegesen vagy egyáltalán nem működő utánzatai mindannak, amit Isten már jóelőre "elkészített az Őt szeretőknek"... A kegyelem az, hogy mindenféle elhajlásunk (bűnünk, vétkünk) ellenére Ő bölcsen visszacsalogat minket. Ez a procedúra olykor egy életen át tart, de az idő csak nekünk annyira fontos, hogy nem akarjuk azt megosztani még az Istennel sem...

 


Rend...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy mindig felismerjem mi az, ami Tőled jövő éltető, s emelő, s mi az ami teremtett rended elleni! Ámen

   

Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja.
1 Kor 14,33-34

Ejnye, ejnye Saul-Pál! Már megint embereknek akartál tetszeni, s nem az Istennek! Így elmarasztalni a nőket? Pedig ha a "gyengébbik nem" nem lett volna olyan erős - mint ahogyan azt a korai egyház történetei bizonyítják -, akkor kedves Pál, a te tanításod se terjedt volna úgy, ahogyan terjedt. Jó, hogy meghaladt téged is a történelem, s ma már nők szószéken magyarázhatják Isten igéjét!

Tény, hogy az egyházi szolgálatot vállalók közül egyre több a nő. Míg a MEE-ban az aktívan szolgáló lelkészek közel egyharmada nő, eladdig ez az arány külföldön jóval magasabb. Ez nemcsak a lelkészi munka társadalmi megbecsültségének csökkenését jelzi, s azt, hogy a lelkészi pályának nincs akkora vonzása, mint korábban, hanem azt is, hogy ugyanolyan feltételek mellett, a nők hatékonyabban tudják elvégezni az adott feladatot! Bizony a nők - persze nem mindenki -, de közösségépítőbbek, ügyesebben "menedzselik" a gyülekezetet - ha kell -, s ahogyan egy család életében is "megáll az élet", ha a derék feleség nem irányít és szervez, koordinál, ugyanúgy a gyülekezetben is akadozik a közösségi élet, ha nincs meg a női, szervezői "háttérmunka". Ezért méltánytalan Pál részéről a nők ilyetén elmarasztalása "az asszonyok hallgassanak".

Hallgattak eleget. Szülték évezredeken át csöndben a fiakat, hogy aztán az idióta férfiak csatákba, háborúkba vezessék őket, s elvérezzenek... De miért is? Hamis dicsőségért, rabolt gazdagságért. A dicső hatalmat talán megörökítette egy-egy diadalív, s a kincseket pedig megemésztette a moly. Azon kívül, hogy mint emberiség pironkodhatunk - vallásháborúk, fasizmus, diktatúrák -, milyen pozitívumot hozott nekünk az inkvizíció, a keresztes háborúk vagy éppen az élvhajhász Marx kommunizmus-eszméje, azon kívül, hogy "kitermelt" egy Lenint, Sztálint vagy Mao Ce Tungot?

Harmadik évezred elején vagyunk. S válságban. Ebbe a krízishelyzetbe a világot nem a nők, hanem a magukat okosnak tartó férfiak vezették! Épp ideje lenne annak, hogy alapjaiban változzon a világ, s azok irányítsák végre, akik az Életet a maga isteni adományaként fogadják, s nem ellene, hanem érte küzdenek! Nyilvánvalóan tudják a mindenkori Ádámok, hogy az Évák okosabbak náluk - a tudás fájáról is Éva szakította le a gyümölcsöt -, ezért akarnak uralkodni felettük, s degradálják őket élvezeti árucikké... Amin viszont a férfiak sem tudnak változtatni, hogy ti. "mindennek ára van" s, hogy egyszer mindenért meg kell fizetni - így vagy úgy -, de egyszer ez az idő elérkezik. Akkor "lészen ott sírás és fogak csikorgatása..." s az Élet megfizet magáért... s akkor majd nagy jajveszékelés hallatszik a férfiak szájából: Hogyan engedhettük meg mindezt?

Saul-Pál, te is köztük leszel? Egyáltalán, honnan vetted a bátorságot, hogy ilyen mondatokkal tanácsold Krisztus Egyházának első zsengéit? *

* Mivel az apostolnak nem áll módjában válaszolni, éppen ezért a a pro-voco-kérdések, elgondolkodásra sarkallóak, nem teológiai értékítéletet tükrözőek, csupán lélek-irodalmi jellegűek...



Tisztaság..

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy ne homályosodjék el előttem a nemes cél, amit megmutattál nekem is igéd által, s vezérelj utamon, hogy kísértéseim közepette is megmaradjak Nálad! Ámen
A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.
Gal 5,19(20-21ab)21c
Az Isten országából kizáró okok lendületes felsorolásából aligha hagyott ki valamit Saul-Pál apostol... Teljes a lista - mondhatnók -, no de akkor ki jut be az Isten országába? A jogban használatos egy olyan szakfogalom, ami azt mutatja, hogy valakinek erős reménysége lehet bizonyos dolgok jövőbeni birtoklására, azaz "várományos"... Ha valakiben harag vagy önző gondolatok támadnak, esetleg egy kis "érthető" irigység, féltékenység, akkor az Isten országa polgárait könnyen számba lehet majd venni! Tény, hogy komoly értelmezési gondok sodrásába kerülhet a hívő ember, ha Pál fenti felsorolását "szentírásnak" veszi... Nyilvánvaló, hogy Pál, ahogyan Apollós is, és a többi apostol, s apostoltanítvány "csak" Isten elhívott, elkötelezett, munkatársa, de egyik sem maga a kinyilatkoztató Isten. A felsorolás tehát nem végrehajtási utasítás a JóIsten számára, hogy ki hova kerülhet majd halála után, hanem felhívás: törekedjetek a szent életre!
A szent élet - ami azt jelenti, hogy testestül lelkestül Istenéi vagyunk -, alapja a tisztaság. (Természetesen nem fizikai értelemben, hanem lelki értelemben.) Ebbe tartozik bele az ember életét alapvetően meghatározó szexualitás, ami az emberi személyt minden szempontból érinti testének és lelkének egységében. A tiszta életet élő személy megőrzi a benne lévő élet- és szeretetenergiák épségét. Ez az épség biztosítja a személy egységét, és ellenáll minden olyan magatartásnak, amely sértené azt. Nem tűri sem a kettős életet, sem a kettős nyelvet - ezért van itt Pálnál ez a hosszú felsorolás...
A tisztaság kiemelkedően személyes feladat, de kulturális erőfeszítést is igényel, hogy a családban felnövekvő gyermek, s felnőtt ne csak megértse, de tisztelje is az emberi élet erkölcsi és spirituális dimenzióit. Ez nem kis feladat, s nem is rövidtávú befektetés, eredményei, gyümölcsei átívelnek az egész emberéleten... Mindezek mellett, a keresztény ember jól tudja, hogy perfekt, befejezett állapot nem érhető el ebben a földi világban, hogy ebben a folyamatban elengedhetetlen az önuralom, ami hosszú állhatatosság műve. (Bizonyos életszakaszokban a szükséges erőfeszítés nagyobb lehet, például amikor a személyiség alakul, a gyermek- és serdülőkorban. A tisztaság ismeri a növekedés törvényeit, melyek tökéletlenséggel és elég gyakran bűnnel megjelölt fokozatokon keresztül haladnak előre.) Minden embernek, akár férfi, akár nő, el kell ismernie és el kell fogadnia a maga szexuális identitását, hiszen párkapcsolatuk milyensége határozza meg családi életük boldogságát, sőt, a társadalom harmóniája is részben attól függ, hogyan élik meg a nemek a kölcsönös egymásrautaltságukat és egymás segítését. Mindkét nem azonos méltósággal bír, de különböző módon képmásai Isten hatalmának és gyengédségének - tegyük hozzá gyorsan: ideális esetben.
A 'szentülés' - vagyis, hogy mindinkább Istenhez tartózónak érezhessem magam - a legnagyobb lehetősége az embernek élete folyamán, de a jutalom nem itt, hanem odaát van, keresendő. Az pedig, hogy oda ki jut be, még egy Pál apostol sem tudja eldönteni, csakis egyedül a Kegyelmes Isten...


 

Tudásunk...


A mai nap imádsága:

Istenem! Oly sok mindent szeretnénk tudni, s valójában oly keveset ismerhetünk. Add, hogy az élet fontos dolgait mindig szem előtt tartsuk, s szívünkben az áldozatra kész szeretet lakozzék, s teljes életet élhessünk! Ámen.



És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.
1 Kor 13,2

Válságban van az oktatás... Tanárokat vernek "rendre" - s még az sem vigasztalhat minket, hogy tőlünk nyugatabbra le is lövik őket... Mi van ezzel a világgal? Csak nem az a helyzet állt újra elő, ami Noé idejében, az özönvíz előtt, melyről így tudósít a Bibliánk: "és látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz." Öntörvényűség, erőszak, s gátlástalanság a "varázsszavak" modern korunkban a sikeres élet felé törekvőknek, miközben trónra emelkedett a nyálacsurgó-spekuláció és elfogadott életrendező faktorrá vált a "Hadd hulljon a férgese!"-elv... A még létező közösségek majd mindenütt szétziláltan, csak úgy "vannak", de funkciójukat, hogy hordozzanak és védelmet adjanak az egyénnek mára szinte teljesen elveszítették. Mi van ezzel a világgal?

Ha csak egy ország lenne válságban, még ésszerű magyarázatokat is találhatnánk: inkompetens kormány vagy zsarnok diktátor és hatalomban nindig fürödni akaró Istent és törvényeit sárbatipró szolgalelkű bandája -, de ennél bonyolultabb a helyzet... Egyszerű lenne azt az igazságot szajkózni, hogy az ember a saját eszét helyezte az oltárra, s azt imádta Teremtője helyett, de ezzel még nem jutunk előbbre. Mondhatnánk azt is, hogy korunk szédületes információ-áradatában sodródó ember elveszítette a tájékozódó-képességét, sőt menthetnénk az embert azzal is, hogy elhagyta a természetes életet, s a természetellenes létformát tette meg (m)értékének, de ezzel még nem jutunk közelebb a megoldáshoz...

Válságunk legfőbb oka a közösség-felejtő magatartásunk. Most Nagyobb érték az egyén szabadsága (szingli-lét), mint a család közössége. A kínai kultúrában mindent a jinnel és janggal magyaráznak. (Zárójelben említsük meg: elég eredményesen.) Ennek az elgondolásnak a lényege az, amit fizikában így tanultunk: hatás-ellenhatás. Azaz, csak akkor kapunk valamit, ha adunk is, magyarul: befektetés nélkül nincs eredmény! Manapság - különösen a jóléti, európai-, amerikai- szociális államokban - az emberek többsége úgy szeretne kapni, hogy közben nem kívánnak semmit sem adni... Csoda-e hát, hogy ilyenné vált a világ? Ahogyan a testben hiánybetegség lép fel, ha nem kap meg alapvető vitaminokat, ásványi anyagokat, ugyanúgy hiánybetegségek lépnek fel a társadalomban is, ha nincsenek meg bennük az alapvető értékek: a munka becsülete, a normális kiszámítható élet biztonságos keretei, a tisztességes élet élvezhető jutalmai, s a becstelen élet közösségrombolására adott társadalmi szankciók elvárhatósága, mindösszesen:a REND.

A rend ugyan írott és íratlan szabályokban nyilvánul meg, de mindenek előtt a szívben kezd csírázni és növekedni. Ezért szükséges, hogy az tiszta legyen, s a szeretet lakozzék benne, mert amilyen a szív szándéka, olyan lesz az élet is, amit majd megvalósít.
komment
süti beállítások módosítása