Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Merülj bele Isten igéjébe -Mit teszel azzal az álommal, amit Isten álmodott meg számodra?-Nincs szükséged mások elismerésére, hogy boldog légy-Segíts gyermekeidnek, hogy megismerjék Istent!

2019. május 30. 10:21 - Andre Lowoa

 



Merülj bele Isten igéjébe

"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete." Jakab 1:22-25

Jakab az igét Isten tükrének nevezi. A tükör egy képet ad rólunk, ha belenézel, el tudod dönteni, hogy kell-e még változtatnod magadon, mielőtt elkezded a napod. A Biblia ugyanebben segít.

Kétféleképpen tekinthetsz a Bibliára. Rápillanthatsz a tükörre, vagy egészen beéemerülhetsz abba amit látsz. A régi TV sorozatban, a "Happy Days"-ben Fonz csak rápillantana a tükörre. Elsétálna előtte, megállna, belenézne, és csak annyit mondana "Hé!" Neki semmi mást nem kellene tennie. Ő volt maga a tökély. Csak egy pillantásra volt szüksége.

Ez nem helyes mód az ige szemlélésére. Nem csak rápillantasz Isten igéjére, miközben rohansz aztán mész is. Az életed nem fog megváltozni, egy rápillantástól.

Olyan életet akarsz, amit Isten megáld? Merülj el Isten igéjében. Jakab 1:22-25 megmondja, hogy hogyan tanulméyozd Isten igéjét, hogy abból áldás származzon.

* Olvasd a Bibliát. "...aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele..."
* Tekintsd át a Bibliát. "...és megmarad mellette..."
* Emlékezz a Bibliára. "...úgyhogy nem feledékeny hallgatója..."
* Reagálj a Bibliára. "...hanem tevékeny megvalósítója..."

Beszéljetek róla:

* Hogyan maradsz meg az ige mellett, miután belemerültél?
* Az az idő, amit jelenleg igeolvasásra fordítasz, elég ahhoz, hogy olvasd, áttekintsd, emlékezz és reagálj a Bibliára?



Mit teszel azzal az álommal, amit Isten álmodott meg számodra?

"Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, kétlelkű és minden útján állhatatlan ember." (Jak. 1: 6-8) (angolból fordítva: "...de amikor kéred Őt, fontos, hogy hited egyedül Istenben legyen. Ne inogj meg, mert azok, akiknek a lojalitása megoszlik, olyan ingatagok, mint a tenger hulláma, amit fúj és dobál a szél... lojalitásuk megoszlik Isten és a világ között, és bizonytalanok mindenben, amit tesznek.")

Amikor Isten ad neked egy álmot, mindig döntés előtt állsz: kezdesz-e valamit azzal az álommal, amit Tőle kaptál? Semmi sem fog történni azzal az álommal mindaddig, amíg te föl nem ébredsz és teszel érte, hogy az megvalósuljon.

A Jakab levél 1. része arra tanít minket, hogy a hinni szó egy ige - aktív, és nem passzív ige. Cselekvést jelent. A döntéshozás is hozzátartozik a hitben való növekedéshez. A hited "izmait" használod ilyenkor.

Isten tervét remekül szemléltetik a légtornászok: megkapaszkodnak a hintába és meglendítik magukat, majd megragadják a feléjük közeledő másik hintát, hogy azzal átlendüljenek a túloldalra. De egy adott pillanatban épp semmibe sem kapaszkodnak. A másodperc tört részéig a levegőben vannak.

Voltál már olyan helyzetben, hogy otthagytad az állásodat egy másikért, és közben semmi nem volt? Mintha 50 méter magasan lennél a föld felett, és nem lenne alattad védőháló, nincs mibe kapaszkodni.

Hogyha nem engeded el magad, és nem ragadod meg Isten elképzelését az életedre nézve, akkor vissza fogsz térni oda, ahonnan indultál, mintha hintáznál. Aztán egyre lassabban lendülsz, míg végül a hinta megáll veled együtt, és te ott lógsz a levegőben. Innen már csak egy út van: lefelé!

Isten döntés elé állít téged az álmaiddal kapcsolatban, hogy a hited növekedjen azáltal, hogy elfogadod Isten álmát az életedre nézve.

Beszéljetek róla


* Mikor állított Isten téged legutóbb döntés elé?
* Jelenleg milyen döntés előtt állsz?




Nincs szükséged mások elismerésére, hogy boldog légy

"De mit számít ez? Akár jó, akár rossz szándékkal teszik, az a fontos, hogy Krisztust hirdetik — ennek pedig szívből örülök. És ezután is örülni fogok!" (Fil 1,18, Egyszerű fordítás)
Bármi is történjék az életedben, boldog lehetsz, ha nem hagyod, hogy mások irányítsák a magatartásodat.
A Filippiekhez írt levélben (1,15-17) Pál négyféle embertípusról beszél, akik valamilyen módon hatással voltak a szolgálatára, amíg börtönben volt Rómában. Voltak, akiket bajtársainak tartott, és ők bátorították őt a szolgálatban. Mások bírálták, versenyeztek vele vagy áskálódtak ellene.
"Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust: ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban." (Fil 1,15-17)
Kevés dolog foszt meg gyorsabban a boldogságtól, mint az, ha kritizálnak, vagy úgy érzed, mások ellened dolgoznak. Miért? Mert mindannyian azt szeretnénk, hogy szeressenek minket. Mind elismerésre vágyunk. Azt akarjuk, hogy mindenki szeressen.
Mégis, Pál a Filippiekhez írt levélben azt mondja, "De mit számít ez? Akár jó, akár rossz szándékkal teszik, az a fontos, hogy Krisztust hirdetik — ennek pedig szívből örülök. És ezután is örülni fogok!"
Nincs szükséged mások elismerésére, hogy boldog légy.
Annyira vagy boldog, amennyire boldog akarsz lenni! Ha mások elégedetlenek veled, az az ő döntésük. Ha most nem kapod meg valakitől az elismerését, valószínűleg nem is fogod. És csak boldogtalan leszel, ha megpróbálsz úgy élni, hogy másoknak akarsz megfelelni.
Pál később, a 29. és 30.versekben elmagyarázza, miért lehetsz boldog, bármi történjen is: "Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok." (Fil 1,29-30)
Pál azt mondja, hogy kiváltság a szenvedés, amikor a helyes dolgot tesszük, mert akkor hasonlítunk leginkább Jézushoz, amikor valaki keresztfára szegez és bírálgat.
Történjen bármi is, boldog lehetsz, ha minden problémára Isten szemszögéből tekintesz, és soha nem hagyod, hogy az befolyásolja a boldogságodat, amit mások mondanak vagy tesznek.
Beszéljetek róla
  • Kinek az elismeréséért küzdesz? Miért gondolod, hogy szükséged van annak az embernek az elismerésére?
  • Miért ad Isten elismerése több szabadságot, mint másoké?
  • Hogyan munkálkodhat benned és rajtad keresztül Isten, amikor úgy érzed, megtámadtak és erősen bírálnak?





Segíts gyermekeidnek, hogy megismerjék Istent!

Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. (János 17:6)

A világ tele van olyan fiúkkal és lányokkal, akiknek iszonyatosan szükségük lenne olyan szülőkre, akik gyermekeik szellemi vezetői. Lehetséges, hogy a te gyermeked is közöttük van? Gyermekeid szellemi vezetőjévé válhatsz, ha kifejleszted azokat a jellemvonásokat, melyeket Jézusban láthatunk, ahogyan tanította a tanítványait három éven keresztül.

Sőt, ha nem vagy édesapa, vagy édesanya, képes leszel másokat Isten szívéhez vezetni, amint Jézus példáját követed.

Például, Jézus segített tanítványainak megismerni Istent.

"Törődnöm kell annyira a gyermekeimmel, hogy megmutassam nekik, Isten milyen, és megmutassam, hogyan válhatnak Krisztushoz hasonlóvá."

Szülőként ez az első számú felelősséged. Segítened kell gyermekeidet, hogy megismerjék Istent, mert az örök életük forog kockán: élet vagy halál, mennyország vagy pokol. A te feladatod elősegíteni, hogy gyermekeid bizonyosan Istenhez jussanak.

Figyeld, mit mond Jézus: „A tieid voltak…” Elismeri, hogy a tanítványok Istenhez tartoztak, az Övé voltak, és emlékeztet minket, hogy a gyermekeink nem a mi „saját tulajdonunk”, ők az Istenéi. Kölcsönkaptuk őket egy időre, hogy neveljük őket. Nevelni, szülőnek lenni, mint a vezetés minden formája, valójában sáfárság. Meg kell tanulnunk ezt mondani: „Istenem, én a sáfára vagyok ezeknek a gyermekeknek, akiket a gondjaimra bíztál, és megteszem, amit meg kell tennem, segítem őket, hogy elérjék a céljukat.”
komment
süti beállítások módosítása