"Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik." (Efézus 1:11)
A gyermekeinknek tudniuk kell, hogy sokkal fontosabb az, hogy kivé válnak, mint az, hogy mit dolgoznak. Miért? Mert a karrierüket nem viszik majd magukkal a mennybe, de a személyiségüket igen.
A szülők egyik legnagyobb felelőssége, hogy hogyan segítenek a gyermekeinek a jellemük formálódásában. Amit mondunk és teszünk, ahogy az életünket éljük, ez mind példaként szolgál a gyermekek számára. És még ennél is fontosabb, hogy leüljünk együtt, és beszélgessünk velük a jellemükről.
A gyermekeinknek tudniuk kell, hogy sokkal fontosabb az, hogy kivé válnak, mint az, hogy mit dolgoznak. Rengeteg évet töltünk azzal, hogy felkészítsük őket a jövőbeli karrierükre, pedig valójában a jellemüket kellene formálnunk. Miért? Mert a karrierüket nem viszik majd magukkal a mennybe, de a személyiségüket igen.
A filippiekhez írt levél ezt mondja nekünk: "Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt" (Filippi 2:5). Amikor így teszünk, felkészítjük a személyiségünket a mennyei örökkévalóságra.
Meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, hogy ez az élet valójában felkészülés az utána következőre. Ez a "főpróba az előadás előtt". A földön töltött időnk - minden szép és nehéz időszakkal együtt - arra szolgál, hogy megtanuljuk azokat a leckéket, amelyek által a jellemünk egyre inkább hasonlóvá válik Krisztuséhoz. A földi életünk tesz minket szellemileg éretté, hogy a mennybe érve ne legyünk lelki csecsemők.
Beszélgetnünk kell a gyermekeinkkel, hogy megértsék: az élet nem mindig könnyű, és számíthatnak a próbákra is. Meg kell felelniük majd az iskolai követelményeknek. Próbákat kell kiállniuk, amikor kilépnek az iskolapadból, a karrierjükben, a házasságukban, sőt saját gyermekeik nevelésében is. Minden jó vagy rossz helyzet, amellyel az életük során találkoznak, a jellem-fejlesztési lehetőség lesz a számukra.
"Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet." (2 Péter 1:5-7)
Ezek a tulajdonságok alkotják az Isten szerinti jellemet. Segíts a gyermekeidnek, hogy fejből megtanulják ezeket az igeverseket, és így el tudjanak kezdeni munkálkodni ezeken a területeken az egész életük során. Ha így tesznek, a Biblia szerint egyre inkább hasonlóvá válnak Jézushoz.
A szeretet kiűzi a félelmet a kapcsolataidból
„A szeretetben nincs félelem, mert a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet. Hogyha félünk, ... az azt jelenti, hogy nem tapasztaltuk még meg az Ő tökéletes szeretetét." (1 János 4:18, NLT fordítás)
„Gyűlöllek!”
Amikor ezt mondja valaki egy kapcsolatban, az általában annak a jele, hogy valaki uralkodni akar, és irányítani akarja a másikat. De mi van az uralkodás mögött? Félelem. A bizonytalanság okozza azt, hogy másokat akarunk irányítani, vagy ellenálljunk annak, hogy más irányítson minket. Amikor annyira bizonytalan vagy, hogy csak arra gondolsz, hogy mit gondolnak mások rólad, akkor tönkreteszed a kapcsolataidat és megbénítod az életedet.
Csodálatos dilemmában vagyunk, mi emberek: vágyakozunk a közelségre, de ugyanakkor rettegünk tőle. Vágyunk arra, hogy bensőséges viszonyunk legyen másokkal, de ugyanakkor halálra rémülünk tőle.
A bizonytalanság megakadályozza az intimitást és tönkreteszi a kapcsolatot. Nem kerülhetsz közel valakihez, ha félelem van a kapcsolatban. Ha a bizonytalanság tönkreteszi a kapcsolatot, akkor mi építi? A szeretet! A szeretet építi a kapcsolatokat!
A Biblia azt írja az 1 János 4:18-ban: „A szeretetben nincs félelem, mert a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet. Hogyha félünk, ... az azt jelenti, hogy nem tapasztaltuk még meg az Ő tökéletes szeretetét." (NLT fordítás).
De hogyan működik ez? Hogyan űzi ki a szeretet a félelmet?
A szeretet nem téged, hanem másokat helyez a fókuszba. Nagyon sokszor kérdezik tőlem: „Izgulsz, amikor nagyon sok ember előtt beszélsz a Saddleback-i gyülekezetben?” A válasz, hogy persze, hogy igen! De tudod, mi okozza a különbséget? Nem magamra fókuszálok, hanem az előttem levő embereket helyezem központba. Ha úgy állnék ott, hogy vajon mit gondolnak a frizurámról, akkor lenne amiért aggódjak, nemde? De amint arra gondolok, hogy mennyire szeretem a lelki családomat és hogyan szolgálunk Istennek együtt, a félelmeim nyomban megszűnnek.
Ugyanez a helyzet bármilyen kapcsolatban. Ha a másik emberre fókuszálsz, erőt kapsz majd, hogy kit tudd hajtani az életedből a félelmet.
Tehát hogyan kapod meg azt az erőt, hogy másokra fókuszálj? Úgy, hogy felismered, hogy mennyire szeret Isten. Amint el kezded megérteni, hogy mennyire szeret Isten, megszűnik benned az a kényszer, hogy bizonyíts. Nem kell azzal töltened az életed, hogy másokat lenyűgözz, mert már tudod azt, hogy Isten szeret.
Tudod mennyire szabad és élvezetes így élni az életet? Az identitásod és önértékelésed nem attól függ, hogy mit gondolnak rólad mások. Amikor bizonyos vagy a Krisztussal való kapcsolatodban, nem nyomaszt mindenki más elvárása. Isten szeretete felszabadít, hogy másokat is félelem nélkül szeress!
Beszéljetek róla:
- Milyen bizonytalanságok vagy félelmek akadályoznak meg abban, hogy megnyisd az életed és a szívedet valaki előtt, legyen az egy barát, házastárs vagy családtag?
- Hogyan tesz a kultúránk bizonytalanná a kapcsolatainkban?
- Szerinted mit gondol rólad Isten? Mit lát, amikor rád néz?
"Ne aggódjatok semmiért; ehelyett mindennel kapcsolatban imádkozzatok; mondjátok el Istennek a szükségeiteket, és ne felejtsétek el megköszönni, amikor válaszol. Ha ezt teszitek, meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, ami messze csodálatosabb annál, mint amit emberi elme képes megérteni." (Filippi 4:6-7, LB fordítás)
Nem létezik problémák nélküli élet. Ezért meg kell tanulnod békességben élni a problémák közepette is, máskülönben soha nem lesz békességed - ez biztos. Jön egy probléma, megbirkózol vele, de egyből egy másik jön a helyére.
De miért követi egyik probléma a másikat az életünkben?
Ennek három oka van:
Első, hogy Ádám is beleharapott az almába, és ezzel nagyon elrontotta a dolgokat. Ő és Éva engedtek a kísértésnek, beengedték a bűnt a világba, és mi mindannyian ennek a következményeit viseljük. Egy bukott világban élünk.
Második, hogy van egy ellenségünk, akinek a neve Sátán. Tönkre akarja tenni az elménket, a családunkat, az egészségünket, az anyagi helyzetünket - főleg, ha Krisztus követői vagyunk, és helyesen próbálunk cselekedni.
Mindezek tetejében, elkövetjük a saját hibáinkat is. A problémák és a fájdalmak többsége az életünkben a rossz döntéseinkből fakadnak. A rossz döntésekért meg kell fizetni a büntetést.
Néha viszont az életünkben lévő fájdalmakért senkit nem lehet okolni. Néha azért van egy bizonyos probléma, hogy Isten munkája láthatóvá váljon az életünkben. Tekintet nélkül arra, hogy miért vannak - akár a bukott világ, akár Sátán, akár mi magunk miatt - megoldatlan, megváltoztathatatlan, megmagyarázhatatlan és általunk nem befolyásolható problémáink, mindig ugyanaz kell, hogy legyen a válasz: bízzunk Isten szeretetteljes gondoskodásában.
A Filippi 4:6-7 ezt mondja: "Ne aggódjatok semmiért; ehelyett mindennel kapcsolatban imádkozzatok; mondjátok el Istennek a szükségeiteket, és ne felejtsétek el megköszönni, amikor válaszol. Ha ezt teszitek, meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, ami messze csodálatosabb annál, mint amit emberi elme képes megérteni." (NLT fordítás)
Ez az út vezet a békességhez. Bármilyen helyzetben is vagy, bízz Isten szeretető gondoskodásában.
Beszéljünk róla:
- Milyen példát tudnál mondani az életedből arra, hogy Isten a küzdelmeidet arra használta fel, hogy másokat saját magához vigyen közelebb?
- Hogy reagálnak mások, amikor látják, hogy nehéz körülmények között is meg tudod őrizni a békességedet?
"Csak így tudta megszabadítani mindazokat, akik a halálfélelem miatt egész életükben rabok voltak." (Zsidók 2:15, NLT)
Mindannyian tudjuk, hogy a magabiztosság az egyik legfontosabb tulajdonság, amivel rendelkezhetünk. A munkáltatók ezt keresik. Romantikus társaink odavannak érte. A munkatársak is nagyra értékelik.
Ha a magabiztosság ennyire fontos ahhoz, hogy sikeresek legyünk az életben, miért van az, hogy gyakran nem rendelkezünk vele? Az utóbbi néhány áhítatban megosztottam veletek a magabiztosság néhány úttorlaszát, amelyek úrrá lettek a tanítványokon a keresztrefeszítés után. Bajban voltak. Az első két úttorlasz, amit az életükben láttunk a fáradság és a kudarc volt. A harmadik - egyben legkritikusabb - a félelem.
A Biblia azt mondja a Jn. 20:19-ben: "Aznap este, a hét első napján, a tanítványok együtt voltak. De bezárták az ajtókat, mivel féltek a zsidó vezetőktől." Az első tanítványok látták, hogy mi történt Jézussal és attól féltek, hogy ők lesznek a következők a sorban.
Elkezdték játszani a "Mi lesz, ha" játékot. Előfordult már veled is? "Mi van, ha nem sikerül? Mi lesz, ha sosem házasodok meg? Mi lesz, ha rákos leszek?"
Mi miatt aggódunk a legjobban? A halál miatt! Az emberek nem akarnak beszélni a halálról. Ez a legnagyobb tabu. Hívj meg néhány embert az otthonodba az istentisztelet után, majd egy közös kávézás közben mondd ezt: "Most akkor beszéljünk a halálról." És figyeld, hogy mi fog történni.
Amikor néhány gyermeket megkértek arra, hogy írjanak néhány mondatot arról, hogy mit gondolnak a halálról, ők ezt mondták:
* "Amikor meghalsz, beletesznek egy dobozba és eltemetnek a föld alá, mert már nem nézel ki jól." (Gilda, 8 éves)
* "Az orvosok mindent megtesznek, hogy ne halj meg addig, amíg nem fizeted meg a számláikat." (Stephanie, 9 éves)
* "Ha meghalsz, a Mennyben már nem kell házi feladatokat írnod, hacsak nem lesz ott a tanárod is." (Marsha, 9 éves)
* "Egy jó orvos tud segíteni, úgy, hogy ne haljunk meg. A rossz orvosok a Mennybe küldenek." (Raymond, 10 éves)
A legfontosabb üzenete a Bibliának azonban az, hogy a halállal nincs véged. Nem kell félned, mert Jézus legyőzte a halált. Mivel Jézus meghalt érted a kereszten és feltámadt, hogy győzedelmeskedjen a halál fölött, te már biztosan tudhatod, hogy az örökkkévalóságot a Mennyben fogod tölteni. Zsidók 2:15-ben ezt olvassuk: "Csak így tudta megszabadítani mindazokat, akik a halálfélelem miatt egész életükben rabok voltak."
Nem félek attól, hogy meg fogok halni, mert tudom, hová megyek utána.
Beszéljetek róla
* Félsz a haláltól? Ha igen, mi az alapja ennek a félelmednek?
* Hogyan változna meg az életed, ha a halált sötét és bizonytalan valami helyett hazatérésként, ünneplésként tudnád befogadni?
