Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. május 10. 05:52 - Andre Lowoa

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle: - Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak: - Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba: - Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek: - Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak: - Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.


„A tanítványok unszolták és kérték Jézust: »Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!«” (Lk 24,29a)

A tanítványok Jézus közelében megtalálták a biztonságot, a bizonyosságot. Így van ez ma is. Ha Jézussal élünk, szeretete kiűzi félelmeinket, az ő fénye elűzi a sötétséget, szemünk tisztán meglátja az eddig homályosnak gondolt dolgokat. Jézus közelsége nemcsak az emmausi tanítványokat nyugtatta meg, hanem minket is. Kérjük őt, hogy lépjen be az ajtónkon, s maradjon velünk!
(Juhászné Szabó Erzsébet)



Amikor rosszul vagy attól, hogy eleged van abból, hogy rosszul vagy, akkor meg fogsz változni. (A.M)



Az élet hegymászás, de a kilátás csodás.


Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról.

Anthony de Mello


„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Péld 16,9)

„Ember tervez, Isten végez” – közhelyszerűen és rezignáltan mondogatják ezt az emberek, amikor valaki idő előtt halt meg, vagy egy jó terv kudarcba fulladt. Mintha Isten valami kozmikus ünneprontó lenne, aki meghiúsítja mindazt a jót, amit az emberek kiterveltek. Isten igéje éppen az ellenkezőjére akar rámutatni. Az ember eredendően bűnös, és szándékai közvetlenül vagy közvetve önző és gonosz célokat szolgálnak, de az Úrnak van egy sokkal nagyobb, átfogó terve, amellyel az üdvösség irányába kormányozza a világot. Ennek a tervnek mi is a részei vagyunk – hála Istennek!
(Sághy Balázs)



Az olyan hit, mely várja a meghallgatást, nem fog meglepődni, amikor az imádságra megjön a felelet.


„Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.” (Zsolt 9,11)

Isten neve nem adat a mobiltelefonomban, nem csak egy név a sok közül. Ha igazán ismerem az ő nevét, akkor tudom, milyen erő rejlik benne, s hogy minden benne van: szeretete, jósága, szent volta és hatalma, kegyelme és irgalma. Aki tényleg megismeri ezt a mindenek felett való nevet, az bizalommal fordul hozzá. Ez a bizalom láttatja meg a nagyszerű tényt: aki őhozzá fordul, hozzá folyamodik, az mindig átélheti jelenlétét, hiszen Isten nem hagy el, velem marad.
(Hafenscher Károly [ifj.])


Egy ember keresztül-kasul utazta a világot, csakhogy személyesen meggyőződhessen a Mester hírének valódiságáról.
- Milyen csodát tett a Mestered? - kérdezte az egyik tanítványtól.
- Nos, vannak csodák és csodák. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.


Egyik évben megrendezték a hegymászó világbajnokságot. Országonként a legkiválóbbak, legtapasztaltabbak jöttek el, hogy összemérhessék tudásukat a világ legjavával. Természetesen a legprofibb felszerelésekkel érkeztek, volt aki olyan kiegészítővel jött, melyet az űrtechnológiában használatos alapanyagból gyártottak. Azonban egy kis ország versenyzője kivétel volt. Ugyanis ahonnan jött, olyan szegénységben élt, hogy mindig mezítláb mászott, és annyira megszokta, hogy a versenyen levette a cipőjét. A legtöbb versenyző sanda szemmel nézett rá, és gúnyolódtak rajta, de ő mit sem törődött vele. Egy hatalmas sziklafalat kellett megmászni, melynek rajtszóra kellett nekirugaszkodni, természetesen biztonsági köteleket használva. Ahogy nekikezdtek a mászásnak, a mezítlábas hegymászó egyre nagyobb előnyre tett szert, mígnem végül ő ért fel elsőként a csúcsra. Ahogy felért szokatlan dolgot kezdett csinálni. Fentről segíteni kezdett a többi versenyzőnek, hogy minél többen felmászhassanak, ugyanis olyan nehéz volt a falat megmászni, hogy sokan félúton inkább visszaereszkedtek.

A mezítlábas férfi így indokolta az esetet: "Mi értelme a csúcsra jutni, ha ott egyedül vagyok. Hiába kezdek el ünnepelni, mert mit ér az, ha nincs akivel megosszam. Inkább segítettem minél több embernek és bíztattam őket, hogy másszanak fel, mert fantasztikus érzés volt feljutni oda, és lenézni a mélybe, ami csodálattal tölt egy hegymászót. Inkább segítek másoknak, mintsem magányosan ücsörögjek és egyedül örömködjek."

Ránk nézve példamutató magatartás, amit ez az egyszerű mezítlábas hegymászó tett. Életünk nagy része versengés, és arra törekszünk, hogy mi egyedül kerüljünk fel a csúcsra. Sokszor annyi emberen áttaposunk, a mélybe lökjük, csak azért, hogy mi érvényesülhessünk. De az örömmámor után jön a józanodás. Rájövünk, hogy egyedül, magányosan vagyunk odafent. Csalódottak és frusztráltak leszünk, és az emberek elfordulnak tőlünk, vagy éppen irigykednek.
Kövessük a mezítlábas hegymászó példáját. Ha felértünk a csúcsra, segítsünk másoknak is feljutni oda. Ha valamiben sikert értünk el, osszuk meg másokkal azt, hogyan is érhetik el. Segítsünk embertársainknak: akkor lesz igazi gyümölcse a sikerünknek, ha mások is részesülnek belőle.


Fejedelmi leveleket kétszer, háromszor kell elolvasni az embereknek, mert megfontolva és bölcsen vannak írva. Mennyivel inkább kell az embernek a Bibliát gyakran olvasni, hiszen benne Isten a maga bölcsességét íratta le. (Luther Márton)



Gonosz ember az, aki elfogadja a jótéteményt, de viszonozni képtelen. (Plautus)


Kezdetén tartóztasd fel a bajt, különben késő az orvosság. Mert először csak egy puszta gondolat ötlik fel elménkben, aztán színes fantázia-kép, majd tetszés ébred, megmozdul az akarat, és megszületik a beleegyezés. Így lépésről lépésre egészen benyomul a gonosz ellenség, ha kezdetben ellenállásra nem talál. És minél tovább halogatja valaki az ellenállást, annál jobban elerőtlenedik, az ellenség pedig annál több erőre kap. (Kempis Tamás)



„Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is!” (Mt 6,10)

„Be van fejezve a nagy mű, igen. / A gép forog, az alkotó pihen” – írja Madách Az ember tragédiájában. Mintha Isten a teremtés után nemtörődöm módon magára hagyta volna a világot. Pedig ő nemcsak a mennyországot működteti, de figyel a földi mindennapokra is. Teremtő szándéka és akarata változatlan, függetlenül a tértől és az időtől, amelyben élünk.
(Dr. Bácskai Károly)



Minél magasabbra hágsz, annál fáradtabb vagy, nehezebben kapsz levegőt. De sokkal jobban átlátod a dolgokat.


Többet tanulhatsz egy csendességben töltött órában, mint egy év alatt a könyvekből.
komment
süti beállítások módosítása