Belső békéért...
A mai nap imádsága:
Istenem! Belső békétlenségemet Te csillapítsd, szereteted balzsamával gyógyíts meg! Ámen
Megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után.
Jeremiés31,13
"Egyszer fenn, egyszer lenn!" - a régi megállapítás mégsem vigasztalja azt, akit az élet eseményei maguk alá gyűrték. Amikor hullámvölgyben vagyunk, akkor szinte reménytelenül messzinek és elérhetetlennek tűnik a hullámhegy. Sőt, vigasztalásunk lelkünk aktuális állapotának fabatkát sem ér, hogy ti.: "Lesz ez majd jobb is!". A vigasztalás lényege, hogy az nem magunkból fakad, az mindig kívülről jön. Jólesik a másik ember együttérző mellénk állása, de feloldoldódást sem barát, sem társ nem adhat, de még az idő sem, egyedül az Isten. Ennek oka a szenvedés, a "próba" jellege, azaz amikor megéljük, sosem látjuk az "összefüggéseket", csak a "miérteket?" zúdítjuk magunkra és másokra értetlenségünkben.
A hívő ember sem mentes az eleséstől. Amikor elbukik, ugyanúgy sárba esik, mint mindenki más. Koszos is lesz, sebeket is kap, s ugyanúgy fáj neki is, mint annak, aki nem számol sorsának Urával. Akkor mi teszi mégis mássá? Elsősorban a hitbeli reménysége, hogy Isten megmenti ebből a helyzetből is. Ezért - ellentétben a Teremtőtől elfordulókkal - gyorsan feláll, s hálát ad az elszenvedett nyomorúságért. Ez az a pont, amit nem ért a világ embere. Azt még csak-csak, hogy a hívő ember hálálkodik a mindennapi örömecskéiért, de hogy hogyan tudja dicsőíteni Istenét, akitől éppen a pofonokat kapta - ez örök rejtély marad számukra.
Ez a hitben járás fölülről jövő ajándéka. Próbának betudni a kellemetlenséget, kihívásnak a bajt, s emelkedésként fogadni a tragédiát. A világ embere általában dramatizálja helyzetét, tragédiának állítja be a kellemetlenséget, s az élet velejárójának tekinti a bajt, s nem, vagy alig próbál meg tenni valamit ellene. Aki dinamikusan változó életét mindig Örökkévaló Urának kezében tudja, az jutalmat kap: a békességet. A megnyugvás pedig mindig örömmel is jár. Hosszan elnyúló, megújító erővel együtt kapjuk. Ilyenkor billennek helyre dolgaink, s ebben az állapotban gyógyulnak sebeink, hiszen Isten tenyerében vagyunk.
A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy először hallgassak, s aztán szóljak. Add, hogy először lássam és értsem meg akaratodat, s csak azután cselekedjek. Növeld bennem a szeretetet, hogy hitelesen tudjak bizonyságot tenni Rólad a világban, életem minden napján! Ámen
Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem - pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek -, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.
1 Kor 9,19-23
Pál apostol igazi propagandista... Ahhoz, hogy üzenetét átadhassa, olyanná válik, mint a "célcsoportjából" egy, azaz: zsidónak zsidó, görögnek görög, az erőtleneknek pedig erőtlen. Mi ez a szellemi kaméleon-magatartás? Csak nem arról van szó, hogy Pál számára a cél szentesítené az eszközt?
Tény, hogy az evangélium hirdetése, közvetítése az egyik legbonyolultabb, s talán legnehezebb feladat. Jól talán nem is lehet azt csinálni, legfeljebb jó lelkiismerettel. Ahhoz, hogy a mindenkori "hallgatóság" számára nyilvánvalóvá váljék az Isten határtalan szeretete, a hirdetőnek ismernie kell(ene) az "embereinek" érzéseit, gondolatvilágát, amely bizony kultúrától, neveltetéstől, szociológiai háttértől, lelki habitustól függ... Ezt a komplexitást egyetlen igehirdető, még Pál sem képes átfogni. Hiába minden rabbinikus bölcselkedés, neki is szüksége van a Szentlélek munkájára.
Ha azt szeretnénk, hogy a másik ember megértsen minket, akkor igyekszünk minden elképzelhető kommuniációs technikánkat alkalmazni, próbáljuk kerülni a félreértés lehetőségét. Ennek ellenére is mégis sokszor félreértjük egymást... Az igehirdetés, a lelkünkben élő reménységről való bizonyságtétel mégsem kommunikációs technika kérdése. Sokkal inkább a készségünk, a hiteleségünk, mindenekelőtt a szeretetünk odaáldozásáról van inkább szó. Mert miközben továbbadjuk a "jó hírt" az evangéliumot, magunk is részesülünk annak isteni áldásában - s ez maga is jutalom. Pál sokszor átélte ezt, talán ez is éltette...
Tökéletes igehirdető nincs, ahogyan tökéletes keresztény sincs. Kérdéseink, egyes kétségeink életünk végéig kísérnek minket. Egy bizonyosságunk azonban lehet: Isten úgy szeretette ezt a világot, hogy isteni abszurditásként a halálig menő szeretetéről tett benne bizonyságot. Akit ez megérint, az fel- s megszabadul a bűn kötözöttségétől, s a lélek szabadságában éli földi élete minden napját.
A mai nap imádsága:
URam! Vágyakozunk naponta a jobbra, s a többre, s elfelejtjük, hogy megelégedettségünket, egyedül csak Te adhatod... Istenünk, segíts minket mennyei igazságod földi megvalósulásával, hogy békességünk legyen! Ámen
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.
Mt 5,6
Vannak mondatok, melyek évszázadokon keresztül átívelnek, kísérik a mindenkori embert, erőt, bátorítást adva nekik a történelem Istene által rájuk rótt küzdelmeikhez. Vitathatatlanul ilyenek a makarizmák, azaz a Boldogmondások Máté evangéliumának ötödik fejezetéből. Olyan víziókat képviselnek ezek a mondatok, melyek fejtetőre állítják az adott világ berendezkedését, sőt a mindenkori elnyomottaknak, a társadalom szélére szorultaknak bátorító forradalmi igazságokat lehet levezetni belőlük...
Az egykori NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) kancellárja Helmut Schmidt mondta egyszer: "A Boldogmondásokkal nem politizálhat az ember"... S valóban, a politizálás a mindenkori gazdasági/hatalmi érdekharcokat jelenti! Ugyanakkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a boldogmondások igazságosságot, Isten rendje szerinti megváltoz(tat)ható világot láttatnak meg még akkor is, ha ezeket a mondatokat rendre kinevetik, mondván, hogy ezek vallásos álmodozók, naivisztikus elképzelései a világ megjavítására. Írásmagyarázati szempontból azért érdekesek az evangéliumi boldogmondások, mert bizonyíthatóan a jézusi beszédek legősibb, legeredetibb forrásaiból "dolgozik". Jézus itt tehát egy olyan világot vázol fel, amilyennek Isten eredeti szándéka szerint megteremtette azt: "igen jónak".
Sokan éheznek és szomjaznak az igazságra... De kit érdekel a fejlett ipari országok politikacsinálói közül az éhező egymilliárd ember nyomora? Kit érdekel a meg/túlélési kényszerprostitócióban vergődők sorsa, ki hallja meg a családon belüli erőszakot folyamatosan elszenvedők kiáltását? Úgy néz ki, hogy csak egyedül az Isten, de néha mintha Ő is messze lenne... Ma egy olyan világot élünk, amikor segélyszervezeteket alakítanak, hogy az összegyűjtött pénzekből vagyont kovácsoljanak maguknak, amikor alapítványokba mentik a pénzeket, hogy szolgáltatásaikon keresztül újra csak a vezető elit részesüljön a jóban... (A világ alapítványainak mintegy 3-5%-a szolgál ténylegesen szociális célokat!)
Miért fontos nekünk Jézus Hegyi Beszédének tanítása, a boldogmondások Isten országába invitáló mondatai? Azért, hogy legyenek jobbító vízióink, hogy változzon, alakuljon a világ egyre inkább olyanná, amilyennek megálmodta a JóIsten. Ha felfedezzük magunkban az istenképűséget, s megtaláljuk életünkben azt, amire elhívattunk, akkor Teremtőnk álma, s a mi álmaink nemcsak találkoznak, de valóság lesz a boldogságunk, mert már nem mi definiáljuk boldogságunkat, hanem a lelkünkben munkálkodó isteni Erő...
A mai nap imádsága:
Uram! Koronázz meg irgalmaddal, hogy magam is tükrözhessem kegyelmedet! Ámen
Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.
Lk 6,36
Jézus nem ígér mást az irgalmat gyakorlóknak, mint azt, amit már eddig is éltek- irgalmasságot. A többi boldogság esetében az ígéret valami többletet is tartalmaz, távolabb mutat: akik sírnak, vigasztalást nyernek; a tisztaszívűek meglátják Istent. De mi többet tud adni Isten azoknak, akik irgalmasak? Az irgalom Isten teljessége és az emberek teljessége is. Az irgalmat gyakorlók már most Isten életét élik.
Az ? irgalom ? régi szó. Hosszú története során nagyon gazdag jelentésre tett szert. Az újszövetség nyelvében az ógörögben megfelelője az eleos . Ez a szó ismerősen cseng a Kyrie eleison imából, mellyel Isten irgalmasságát kérjük a magunk számára. Az Újszövetség görög változatában az eleos rendszerint a héber hesed szó megfelelője. Ez az egyik legszebb szó a bibliában - gyakran fordítják egyszerűen szeretetnek.
Hesed, irgalom vagy szeretet a szövetség szótárának szavai. Isten szemszögéből nézve a feltétel nélküli szeretet megfelelője: mikor valaki képes fenntartani egy kapcsolatot tekintet nélkül arra mi történik: ?Szeretetem soha nem hagy el téged? (Izaiás 54,10). Mivel Isten népével kötött szövetsége már a kezdetektől fogva nem más, mint megtört ígéretek és új kezdetek sorozata (Kivonulás 32-34), egyértelmű, hogy egy ilyen feltétel nélküli szeretet magában foglalja a megbocsátást, és szükségszerűen irgalmas is. A görög eleos -t gyakran használják a héber rachamim szó fordítására is. Ezt a szót gyakran használják a hesed -del együtt, de sokkal több érzelmet hordoz magában. Szó szerint a belsőségek szó fordítása, amely a rechem szó többes száma, ami az anyaméhet jelenti. Irgalom és könyörület ? az anya mélységes szeretete kisgyermeke iránt (Izaiás 49,15); az apa gyöngédsége utóda iránt (103,13 Zsolt) a fivérek és nővérek közötti átható szeretet (Teremtés 43,30).
Az irgalom bibliai értelemben sokkal több, mint Isten szeretetének egy szeletkéje. Az irgalom Isten fennköltsége, transzcendenciája, de ugyanakkor embersége is. Ha így fogalmazunk: ?Amint az apa könyörül gyermekein?? Mindez olyan emberfeletti, ugyanakkor olyan közeli, eltöröl minden gonoszságot: ?Amilyen messze van a kelet nyugattól, olyan messze veti el vétkeinket?? Az Irgalom az Úr legistenibb tulajdonsága, az emberben pedig a legmagasztosabb vonás ? Irgalommal és kegyelemmel koronáz meg? ahogy a 103. zsoltár fogalmaz. Hasonlóan fogalmaz a 8. zsoltár is, ahol az Isten az embereket ?dicsőséggel és tisztelettel" koronázza meg. A saját képére formált embert az Isten arra hívja, hogy osztozzék vele dicsőségében és szépségében. Ez az erős szeretet és irgalom tesz minket valóban Isten életének részeseivé.
Jézus szavai: ?Legyetek irgalmasok, mint ahogy Atyátok is irgalmas? az ősi parancsolatot visszhangozzák: ?Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.? (Lev 19,2) Jézus az irgalom arcát Isten szentségének arcává teszi. Az Irgalom Isten legtisztább megnyilvánulása az ember életében. ?A felebarátod iránt tanúsított irgalommal Istent tiszteled meg.? (Nagy Szent Bazil) Az irgalom Isten embersége és az emberiség isteni jövője is egyben.
Pénzszeretet...
A mai nap imádsága:
URam! Olyan világban kell élnünk, ahol sokak számára a Pénz nagyobb isten, mint Te vagy... Adj nekünk hitet, bölcsességet és türelmet, hogy úgy tudjunk élni a világban, hogy csak Neked szolgálhassunk! Ámen
mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle... Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.
1 Tim 6,7 és 9-10
Nemcsak a politikában, a szószéken sok szó esik a pénzről... Talán több is, mint kellene! S valóban igaza van az igencsak jómódba született, s abban nevelkedett Saul-Pálnak, hogy "minden rossznak a gyökere a pénz szerelme". Pál - maga is vállalkozó: sátorkészítéssel, s ezek kereskedésével foglalkozott - jól tudja, milyen hatalma van a pénznek, de mégsem a pénz, hanem Krisztus "rabja"!
Érdekes módon, a pénzügyi szakemberek (bank-katonák), mindig a pénzügyi problémákat magyarázzák, soha nem említve, hogy a pénzromlást, a gazdasági ellehetetlenedést soha nem a pénz maga generálja, hanem az azzal visszaélő ember! Ennek az oka a gazdagodni akarás, az ember természetes vágya a gyarapodásra! Ha azonban valakinek már olyan sok pénze van, hogy nem tudja mire elkölteni, s már az sem okoz neki örömöt, hogy a tavalyi összeghez idén még egy nullát tudott írni, akkor nem marad más öröme marad az ilyen embernek, csak a: HATALOM! A hatalom pedig olyan, hogy csak akkor okoz újabb és újabb élvezetet, ha egyre nagyobb! Ezért nemcsak fizikai hatalmat akarnak a "világnagyok", hanem szellemi hatalmat is, azaz uralni akarják az emberek gondolkodását is... Így mondják meg, hogy mi az érték, s mi nem az. Aki pedig "kilóg a sorból", annak jó nagyot(!) a fejére koppintanak, rontják a jóhírét/hitelét, ha kell rágalmazzák az egész világon, s természetesen kulturálisan, politikailag, gazdaságilag és nem utolsó sorban katonailag is szorongatják - eszköz van bőven a kezükben! Róluk, ezekről a mindenáron gazdagodni vágyókról írja Pál ebben a levélben is: "kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik."
A pénz hatalma azért borzasztó, mert eltakarja annak az arcát, akinek a birtokában van! Míg néhány évtizeddel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ki áll a hatalmi piramis élén, manapság névtelenségbe, kinyomozhatatlan identitásba, mindenféle Holdingok és Részvénytársaságok mögé bújva irányítják hatalmi játszmáikat... Emberek életével, egzisztenciájával évtizedeken keresztül lehet sakkozni/packázni, de Istennel nem lehet sem "szórakozni", sem "alkudozni". Isten nem kupec, sem nem kalmár, Isten az Isten! Sorsunkat mindannyian Tőle kapjuk, s Ő az, aki egyszer annak a végére pontot tesz... Isten előtt nincs "magasabb tudás", ezotériás huncutkodás, ő nem számító, hanem a számok URa - is! Természetbe kódolt jó törvényein nem változtat, mert javítgatni csak azt kell, ami tökéletlen, márpedig Isten világa, az uni-/vagy multi-verzum, egyszóval az egész Teremtettség TÖKÉLETES! Kerek világ - mondjuk szép, ősi magyar nyelvünkben -, mert minden Istenből indul ki, s Hozzá tér vissza, mindennek rendelt helye, ideje, s feladata van.
Az ÚRIsten nem teremtett a Paradicsomba "pénz-fát" -, mert Bölcs Tervében ennek semmi értelmét nem látta... Akkor mi miért rendeljük mégis életünket a Mammon uralma alá? Miért tesszük szolgává magunkat annak a "valaminek", aminek semmi hatalma az ÉLET-ben? Miért csinál az ember istent abból, ami nem az?...
Szeretet...
Imádkozzunk!
URam! Szereteted tüzét gyújstd meg bennem! Ámen
Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. ...Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.
1 Jn 4,7-8; 12
A "béke napja" van ma... május kilencedike... "győzelem napjaként" is emlegetik, hiszen 1945-ben ekkor találkoztak az amerikai és az orosz csapatok az Elbánál. Vannak, akik ezt a napot inkább "Európa-nap"-ként ünneplik, mert ezt a napot tették meg (1950. óta) az EU születésnapjának.
Háború utáni béke, ami nagyszerű dolog... de, azért nagy ára volt ennek: legkevesebb 64 millió(!!!) emberélet veszett oda, egyes történészek szerint azonban az áldozatok száma akár 75-80 millió is lehetett. Áldozat volt ugyanis az a jogász-, mérnök-, tanár-, vagy mesterember, akit akarata ellenére besoroztak egyik vagy másik hadseregbe, hogy katonaként az "ellenség élőerejét megsemmisítse"... csak hát őt nem ölésre, katonának nevelték szülei, hanem arra, hogy családot alapítson, gyerekeket neveljen, építsen-szépítsen, s örüljön az életnek! S, ha belegondolunk abba, hogy gazdasági érdekből (profit!) civil emberekkel gyilkoltattak le civileket, akkor kiderül, hogy a mögöttünk álló huszadik századot csak egyetlen szóval tudjuk hitelesen jellemezni: ördögi...
Az Isten szeretet. Ezt tanította Krisztus URunk, ezért vállalták az apostolok és az első keresztények közül sokan a mártír-halált is: de ez a csodálatos gondolat az elmúlt kétezer esztendőben többnyire elmélet maradt. Átütő erejűvé azonban sosem vált, hiszen, ha úgy lett volna, akkor nem lettek volna háborúk, kolonizáció, rabszolgakereskedelem, s persze kizsákmányolás sem. Akik valóban a szeretet parancsának engedelmeskedtek, azokból szenteket csináltak vagy üldözték őket... Ennyire nem vagyunk képesek tanulni a saját hibánkból? Ennyire oktalanok vagyunk? A 'lelkes' állatok olykor jobban szeretik egymást, mint az ember... Tanulhatnánk tőlük! Isten körbevesz minket szeretetével, de a mi karunk csak nem akar ölelésre lendülni...
Miért is? Mert nem jutottunk el a arra a felismerésre, hogy az Isten szeretete az maga a REND. Ez tartja össze a világmindenséget, de ez tartja egyben az emberszíveket is. Aki vét a REND ellen, azt nem 'bünteti' az Isten, hanem vétkes magát helyezi a védelmi rendszeren kívülre! A büntetés tehát nem Isten csapása, hanem igazsága, törvénye annak, hogy mindennek ára van... Isten azonban Szeretet, s ami a legfontosabb, ami jó az életben az "ingyen van", s onnan felülről jön, a Világosság Atyjától száll alá... S mindezek nem azért vannak ingyen, mert nincs értékük, hanem azért mert megfizethetetlenek!
