"Akit kevéssel meg lehet bízni, az sokkal is megbízható. (...) Ha nem lehet rátok bízni másokét, ki adja meg nektek, ami a tiétek?" (Lk. 16:10, 12)
Semmi más nem hozza ki a legjobbat az emberből, mint az, ha valaki hisz benne és felelősséggel megbízik benne. Ezt hangsúlyozta ki Jézus. Azt mondta, amennyire növekszünk, annyira nő a felelősségünk is. Lukács 16-ban ezt mondja: "Akit kevéssel meg lehet bízni, az sokkal is megbízható. (...) Ha nem lehet rátok bízni másokét, ki adja meg nektek, ami a tiétek?" (Lk. 16:10, 12)
Bölcs vezetők és szülők értik ezt az alapszabályt. Az emberek reagálnak a felelősségre. A gyermekek is reagálnak a felelősségre. Mindannyiunknak szüksége van olyan helyre, ahol megbíznak bennünk, ahol növekedhetünk, fejlődhetünk és bizonyíthatunk magunknak. Az egyetlen módja annak, hogy megtanuld a felelősség képességét az, hogy megkapod a lehetőséget, hogy megmutathasd, milyen felelősségteljesen viselkedsz.
Annak, hogy a legjobbat kihozhassuk gyermekeinkből, része az is, hogy engedjük, hogy kudarc érje őket. Általában igyekszünk megvédeni gyermekeinket a csalódástól; ez természetes. Meg akarjuk óvni őket a hibáktól. Nem akarjuk, hogy rossz érzéseik legyenek. Ha kudarcot vallottak, gyorsan ki akarjuk segíteni őket, hogy ne szenvedjenek.
Amit azonban ilyenkor csinálunk, nem más, mint az, hogy visszatartjuk őket egy értékes lecke megtanulásától. Mindenkinek van kudarca; senki sem jó mindenben. A legfontosabb, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki sikeres-e az életben; egyszerűen meg kell tanulni, hogyan kell visszapattanni a kudarcról. Amikor nem adod meg gyermekeidnek a lehetőséget a kudarcra, azt mondod nekik: "Ez nem a te dolgod, és nem bízok benned. Nem tudod ezt kezelni, úgyhogy én fogom megcsinálni helyetted." Ez a megközelítés a gyermekeidet tőled függővé teszi.
A Biblia azt mondja a Galata 6:5-ben: "Mindannyian felelősek vagyunk a saját magaviseletünkért." (NLT fordítás) Amikor gyermekeidnek nem sikerül valami, ne engedd, hogy másokat hibáztassanak. Miért? Mert meg kell tanulnunk felelősséget vállalni tetteinkért. Ez egy hihetetlenül nagy igazság ma, mert az áldozatok nemzedékében élünk. Mindenki áldozat! Minden valaki más hibája! A Biblia azonban azt mondja, hogy mindannyian felelősek vagyunk a saját tetteinkért. Jobban járunk ha túl sokat, mintsem túl keveset bízunk gyermekeinkben.
Beszéljetek róla:
*Túl sokat teszel gyermekeidért? A te felelősségvállalásod hogyan csökkenti gyermeked saját felelősségvállalását?
*Beszéljetek néhány kudarcodról, amit te tapasztaltál meg az életed során. Hogyan segítettek ezek a kudarcok neked a növekedésben és Istennel való kapcsolatodban?
*Szerinted fontos, hogy gyermekeid megtapasztalják a kudarcot, hogy ők is megtanuljanak valamit az élet ilyen típusú leckéiből? Hogyan kezeled ezt?
Életedet a gondolataid alakítják
„Engedjétek, hogy Isten új emberré formáljon benneteket a gondolkodásmódotok megváltoztatásával” (Róma 12:2b, NLT-fordítás).
Nem válhatsz mindazzá, amire Isten megteremtett, míg tisztában nem vagy azzal az öt tényezővel, amelyek befolyásolják személyiséged. Az első kettő a genetika (ahogy „össze vagy szerkesztve”) és az emberi kapcsolataid. Tehát annak a produktuma vagy, ahogy és amilyennek Isten megalkotott, valamint a kapcsolataidnak.
Azt, hogy ki is vagy valójában, két további tényező is meghatározza, amelyeket ma fogunk körbejárni: a körülményeid és a tudatod.
A körülmények azok a dolgok, amelyek veled és körülötted történnek – és ezek egyikét sem tudod az irányításod alá vonni. Az életedben téged ért traumák, bajok, szenvedések, szégyen, sokkhatások, szorongás és fájdalom mind alakítottak téged. Talán még bántalmazás is ért, ami rányomta bélyegét arra, aki ma vagy. Ha valaha is átmentél bukások, sikertelenségek vagy katasztrófák során, az mind kitörölhetetlen nyomot hagyott a személyiségeden.
A tudatod az, ahogyan önmagaddal beszélsz. Szerintem ha úgy beszélnél a barátaiddal, ahogy önmagaddal, akkor valószínűleg többé már nem lennétek barátok. A gondolataink ugyanis teli vannak más emberektől hallott hazugságokkal, amelyek ott vannak elfojtva és beépülve a tudatunkba, és csak mérgeznek minket. Amikor más emberek gondolatait ismételgetjük a fejünkben, azok egyre mélyebben beépülnek a tudatunkba, és elkezdik formálni személyiségünket.
A Példabeszédek 4:23-ban a Biblia így fogalmaz: „Vigyázz, hogyan gondolkozol; az életedet a gondolataid alakítják” (GNT-fordítás). Nem kell, hogy igazak legyenek a gondolataid ahhoz, hogy ártsanak neked – csak el kell hinned azokat. Ha azt mondogatod magadnak, hogy a házasságod nem fog sokáig tartani, akkor nem is fog. Ha attól tartasz, hogy valamit nem tudsz megcsinálni, akkor az úgy is lesz. A gondolataid irányítják az életed!
A körülményeidet talán nem vagy képes az irányításod alatt tartani, Isten azonban mindent az irányítása alatt tart. A gondolataid formálják a személyiséged, viszont változtathatsz azon, ahogy gondolkozol. A körülményeid és a tudatod formáltak azzá, aki jelenleg vagy, ám a hátralévő életedet az fogja alakítani, hogy te hogyan reagálsz majd a körülményeidre és milyen gondolatokkal kapcsolatban fogsz úgy dönteni, hogy elhiszed azokat.
Holnap a személyiségünket befolyásoló ötödik tényezőt fogjuk áttekinteni: a döntéseinket.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Hogyan reagálsz egy nehéz helyzetre vagy körülményre?
- Hogyan kellene megváltoztatnod a gondolkodásmódodat? Milyen emberek illetve élethelyzetek terelhetik a gondolataidat negatív irányba?
