Ha pletykálnak rólad
A pletykalapok, beszélgetős tévéműsorok és a rémhírterjesztők pletykából élnek. Valóban, mindannyian hajlamosak vagyunk terjeszteni, és az is előfordul, hogy rólunk terjesztik mások. Akár van alapja, akár puszta kitaláció, akár egy kicsit mindkettő, mindenképpen fájdalmat okoz. Bár a társadalom viszonylag ártatlan dolognak tartja, Isten szemében a pletyka épp olyan súlyos, mint a „rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás” (2Korinthus 12:20).
Nos, mit tehetsz, ha rólad pletykálnak?
1) Ha lehet, ne vegyél róla tudomást!
Akik a pletykát terjesztik, annak örülnek, ha látják, hogy felzaklatnak. Ezért minél feldúltabb vagy, annál inkább pletykálnak. Ne haraggal reagálj, az csak olaj a tűzre. „Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály” (Példabeszédek 26:20).
2) Alkalmas helyzetben igazítsd helyre!
A pletyka képes arra, hogy futótűzként terjedve összetörjön szíveket. Ezért, ha tisztázni tudod az ügyet, azzal megállíthatod a pusztítást. De ne próbálkozz azzal, hogy mindenkinek elmondod, te tudod a valóságot – ezzel csak a tüzet szítod, a terjedését segíted elő, és éppenséggel táplálod a pletykára éhesek étvágyát. Salamon azt mondta: „A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe” (Példabeszédek 26:22).
Állj meg, és kérdezd meg magadtól, kik az igazán fontosak életedben, velük próbáld tisztázni a helyzetet.
Idővel ők majd igazolnak mások előtt. Sok esetben az ő szavuk hitelesebb, mint a tiéd, mert elfogulatlanok. Ha a pletykának van alapja, vagy legalább részben igazságon alapul, ne tagadd a dolgot, és ne mentegesd
Tedd a következő három dolgot:
1) Ha szükséges, szembesítsd a pletykát terjesztőt! Ha keresztyén ember a vétkes, állj rá erre az igére: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Máté 18:15). A szembesítésnél a célod ne az legyen, hogy meggyőzd arról, nincs igaza, hanem az, hogy kibéküljetek, hogy helyreálljon az egység Isten családjában. Ügyelj a hangnemre is! „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek…” (Efezus 4:26). Ragaszkodj a tényekhez. Ne kényszerítsd a másikat védekező helyzetbe, keress olyan megoldást, ami megállítja a pletykát és helyrehozza a károkat. Ha kész beismerni, amiben hibázott, bocsáss meg! Ha nem ismeri el a maga részét, akkor is bocsáss meg – a saját érdekedben és Isten kedvéért! Ne feledd azt sem, hogy ha már nem is a legmegbízhatóbb barátod, azért akkor is a testvéred marad!
2) Ne engedd, hogy a pletyka aláássa önértékelésedet! Ha önértékelésed mások véleményétől függ, akkor mindig rosszul fogod érezni magad, ha leszólnak. Önértékelésed alapja az legyen, hogy Isten Igéje mit mond rólad! Gyarlóságaid ellenére a Biblia azt mondja, hogy az Úr megváltottja vagy (ld. Zsoltárok 107:2), akit ő szeret és elfogad (ld. Efezus 1:4–6), akit Krisztusért igaznak nyilvánít (ld. 2Korinthus 5:21). Arra összpontosíts, hogy Isten értékel, így tudsz épülni szentséges hitedben (ld. Júdás 20), bármi is a véleménye rólad másoknak.
3) Ne ítélj meg másokat pletykák alapján! Akár van valóságalapja egy pletykának, akár nincs, a célja mindig az, hogy romboljon (ld. János 10:10). Te ne dolgozz a sátánnak!
„Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot…” (1Krónika 12:39)
Dávid harcosai szilárdították meg uralmát Izráelben. Hozzájuk hasonlóan te is arra kaptál elhívást, hogy alárendeld magad Krisztus uralmának, és megmutasd a világnak, mit jelent az Ő országa törvényei – és kiváltságai – szerint élni. Jézus nem tanította volna, hogy így imádkozzunk: „Jöjjön el a te országos, legyen meg a te akaratod… a földön…” (Máté 6:10), ha Isten nem válaszolna erre az imára. Ő pedig a hozzád hasonló embereken keresztül válaszol. Szeretnél Isten harcosa lenni? Akkor nézd csak meg, milyen volt Dávid király serege! Először: kiegyensúlyozottak voltak! „Íjjal voltak fölszerelve, jobb és bal kézzel egyaránt tudtak bánni parittyakövekkel és nyilakkal” (1Krónika 12:2). Ha szélsőségekre ragadtatod magad és elveszted egyensúlyod, akkor ártasz Isten országának, nem pedig segíted. Például a Szentléleknek kilenc ajándéka van, és a Lélek gyümölcsből is kilencet sorol fel a Szentírás. Az ajándékok olyan szükséges készségek, amelyek segítenek elvégezni a feladatodat. A gyümölcsök olyan krisztus tulajdonságok, amelyek segítenek jól együtt dolgozni a többiekkel. Mindkettőre szükség van! Figyeld meg, hogyan tervezte meg Isten a főpap öltözetét: a köntöse szegélyére csengettyűk és gránátalmák voltak varrva – ajándékok és gyümölcsök. Miért? Mert a csengettyűk csúnyán szóltak volna, ha egymáshoz ütődnek. Ezért Isten közéjük tette a gránátalmákat, hogy megakadályozzák az ütközést. Érted már a lényeget? Ha örvendező vagy a gyülekezetben, de civakodó vagy otthon, akkor nem vagy egyensúlyban. Ha keresztyénekkel tudsz beszélgetni, de nincs semmi mondanivalód a nem keresztyének számára, akkor nem vagy egyensúlyban. Lelki éretelemben szólva kétkezesnek kell lenned!
A másik fontos tulajdonság, amit megtalálhatunk Dávid harcosaiban: Megértették a helyzetet, és volt bölcsességük a kezeléséhez. „Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek…” (1Krónika 12:33). nem arra kaptál elhívást, hogy kerüld vagy elítéld a világot, hanem arra, hogy kapcsolódj be az emberek életébe, és mondd ezt: „Íme Isten megoldása a problémádra.” Jézus megígérte: „…és adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfél sem” (Lukács 21:15). Ha Istennel jársz, nem csak azt fogod látni mi történik körülötted, Ő azt is meg fogja mondani neked, mihez kezdhetsz a történésekkel. Sőt, ha rossz irányba mész, vissza fog terelni a helyes útra. „…Bitíniába próbáltak jutni, de Jézus Lelke nem engedte őket” (ApCsel 16:7). Aznap éjjel Isten látomást adott Pálnak, ami Macedóniába küldte őt prédikálni. Isten arra is figyelmeztette Pált, hogy, amin utazik, viharba fog kerülni, és nagy veszteségeik lesznek. Sajnos senki sem hallgatott Pára (ApCsel 27:9-11). Isten nem csak azt mondta el Józsefnek, hogy készüljön fel a hét szűk esztendőre, de azt is elmondta, hogyan fog megerősödni általuk. Sokan fedeztük már fel, hogy ha csupán emberek tanácsát követjük, és nem kérdezzük meg Istent, az sokba kerülhet. Nem skatulyáztad be kereszténységedet, de korlátozd azt csupán a vasárnap délelőtti istentiszteletekre! A Biblia azt mondja: „…az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik” (Példabeszédek 2:6)
Íme, a következő tulajdonság, ami megkülönböztette Dávid harcosait másoktól: Megértették a kapcsolódás, az egység, az erős kapcsolatok fontosságát. „Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívveé érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot…” Tudtad, hogy a mikor a római katonák csatába mentek, pajzsaik, melyek álluktól a lábujjukig védték őket, össze voltak kapcsolva egymással, mint egy védelmi fal? Micsoda kép! A Biblia arra tanít minket, hogy imádkozzunk egymásért, védjük egymást, erősítsük egymást, tanítsuk egymást, hordozzuk egymás terhét, és igen, szeretettel szembesítsük is egymást, ha valami miatt szükséges. Ha valamilyen megrögzött szokással küzdesz, nem tudod egyedül legyőzni, szükséged van valakire, aki támogat és elszámoltat. Csak akkor válsz lelkileg éretté, ha lelkileg érett emberekkel vagy kapcsolatban. Pál így szól azokhoz, akik nem tudtak másokkal együttműködni, és mindig a saját fejük után akartak menni: „…ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (1Korinthus 12:25-27). Ha nem vagyunk kapcsolatban a többi hívővel, akkor olyanok vagyunk, mint egy test agy, vérellátás, tápanyag-feldolgozás, méreganyag-kiválasztás stb. nélkül. Szó szerint képtelenek vagyunk bárhová is eljutni, bármit is elérni. Ezért a mai ige számodra ez: állj csatasorba!
„A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott…” (Máté 14:24)
Egy korábbi viharban Jézus ott volt tanítványaival, és lecsendesítette a vihart. Most azonban fent a hegyen imádkozott, a tanítványok pedig egyedül voltak a hullámok között hánykolódva. Miért? Mert néha a tanítónak háttérbe kell húzódnia azért, hogy kiderüljön, mennyit tanultak meg a tanítványai. A te életedben is épp ez történik? A Genezáreti tó csupán 21 km hosszú és legnagyobb szélessége is csak 13 km; ám amikor a Golán-fennsík felől érkező szél végigsöpör rajta, akkor vize akár két-három napig is kavarog, és könnyen elsüllyeszthet egy olyan halászhajót, amilyenen a tanítványok is voltak. Figyeld meg a következő szavakat: „a hullámok között hányódott.” Te is így érzed most magad? Egy válás miatt a bűntudat hullámai között hányódsz? A házadat épp elárverezik a hitelezők? Vagy a fájdalom hullámai borítanak el egy betegség közepette, a kilátások pedig még ijesztőbbek? „A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!«” (Máté 14:25-27). Ezeket a szavakat érdemes leírni és gyakran elismételni: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Soha nem lehetsz olyan helyen, ahol Jézus ne tudna elérni. Ha hátranézel a vállad fölött, láthatod, hogy ott jön mögötted. Ha a viharba nézel, láthatod, hogy feléd tart. Nyisd ki a szemed, és vedd észre ma is!
„Jézus… szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek…” (Apostolok cselekedetei 10:38)
A Bibliában azt olvassuk: „Péter ekkor így szólt hozzá: »Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.« Mire ő így szólt: »Jöjj!« Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: »Uram, ments meg!« Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: »Kicsinyhitű, miért kételkedtél?« És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: »Valóban Isten Fia vagy!«” (Máté 14:28-33). Ennek a történetnek a fő üzenete az, hogy megmutatja, hová kell néznünk a viharban. Nem a mi döntésünkön múlik, hogy jönnek-e viharok vagy sem, de azt mi választhatjuk meg, hogy hová nézünk a vihar idején. Amikor szembe kell nézned rákkal, szívbetegséggel vagy más halálos betegséggel, az első kérdés, ami átfut az agyadon, ez: „Ki az orvosom? Milyen szakmai tapasztalata van? Jó orvos? Könnyen elérhető?” Igen, az! Jézus életrajzában ezt olvassuk: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (ApCsel 10:38). Figyeld meg: „mindenkit”! Ő a te szükségeidet is be tudja tölteni. Figyelj hát rá, ne fordítsd el a tekinteted, hanem meríts erőt belőle! Ő, aki „szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit” ma is melletted áll.
„…maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.” (Márk 4:34)
Egy közelmúltban készült közvélemény-kutatás megerősíti, amit mindannyian sejtettünk: a stressz növekszik, ahogy a munka egyre jobban betolakszik a magánéletünkre szánt időbe. Az elektronikus kor nem lassította le mindazon levelek, feljegyzések, könyvek és folyóiratok özönét, melyeket el kell olvasnunk, hogy képben maradjunk. Egy közönségkapcsolatokkal foglalkozó szakértő, aki naponta 400 e-mailt, 100 telefonhívást és 20 szöveges üzenetet kap, így nyilatkozott: „Régebben akkor hagytam abba a munkát, amikor már túl késő volt a telefonáláshoz. Most soha nem vagyok készen.” Jelenleg vidéken él, egy hegy árnyékában, ahol nincs térerő a telefonáláshoz, és azt mondja, ha valaha felállítanak egy mobiltelefon adótornyot, el fog költözni! Döntő fontosságú előre beterveznünk a négyszemközti időt Istennel, különben nem fog rá sor kerülni. Márk azt mondja: „Amikor egyedül voltak, [Jézus] elmagyarázott mindent tanítványainak” (NIV). Vannak dolgok, amiket Isten csak akkor fog felfedni előtted, amikor „szívetekben elcsendesedtek és elmélkedtek” (ld. Zsoltárok 4:5). Gail MacDonald azt írja a High Call, High Privilege [Nagy elhívás, nagy kiváltság] című könyvében: „Az ókorban a sivatagi atyák szigorú fegyelmet követelő hitvallásra kötelezték el magukat: némaság, magány és belső béke. Csak megfelelő mennyiségű hallgatásban eltöltött idő után tartották magukat késznek arra, hogy beszéljenek… Ma sok keresztényben az a furcsa… logikusnak tűnő ötlet fogalmazódik meg, hogy lelki erőforrás és megújulás úgy található, ha folyton új hangokat keresünk, több gyülekezeti alkalmon veszünk részt, szüntelen zenét hallgatunk, és összegyűlünk félig kigondolt vélemények kicserélésére. Milyen gyakran esünk abba a csapdába, hogy azt hisszük, Isten örül annak, ha minden lehető információt megszereztünk, teljesen betábláztuk a napirendünket és a kapcsolatainkat? Ha elszakadunk mindettől, az azt jelenti, hogy csendben vagyunk Isten előtt… a mennyei beszélgetésnek ez az ideje az, amikor többet hallgatunk, mint amennyit beszélünk. És ehhez a csendhez egyedüllétre van szükség.” A lényeg: szükséged van négyszemközti időre Istennel!
