Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Az ima, melyre Isten válaszol-Jézushoz vinni az embereket-Olvasd minden nap a Bibliádat! -Tanulj a tapasztalataidból!-Tanulj tapintatot!-Viharban vagy?

2019. április 27. 00:16 - Andre Lowoa

Az ima, melyre Isten válaszol

„…jajgatásuk feljutott Istenhez.” (2Mózes 2:23)

Akkor, amikor az izráeliták azt gondolták, hogy az élet ennél már nem lehet rosszabb, rosszabb lett! A fáraó megvonta tőlük a vályogkészítéshez való szalmát, de elrendelte, hogy ugyanazt a mennyiségű téglát kell előállítaniuk naponta. Ezen a ponton három dolog történt: 1) „…Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt…” (23. vers). Ezt tesszük akkor, amikor annyira rosszul érezzük magunkat, hogy azt a szavak már nem tudják kifejezni. Ilyenkor nyögdécselünk és panaszkodunk, először csak magunkban, azután bárkinek, aki meghallgat, enyhülést keresve azáltal, hogy kiadjuk magunkból frusztrációnkat. De a tartós segítséghez többre van szükség annál, hogy magunkban vagy másokhoz beszélünk. Ezért ők is megemelték a hangerőt, és: 2) „…kiáltottak…” Isten látta, ahogy nap mint nap összeszorított foggal és kifehéredett ujjpercekkel dolgoznak. De amíg mindenki máshoz beszéltek, csak Hozzá nem, semmi sem változott. Dávid kijelentette: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.” (Zsoltárok 116:1-2). Panaszkodás helyett imádkozz! Imádkozz, hogy Istennek legyen mire válaszolni, és válaszolni fog! „Miért hallgatna Isten olyasvalakire mint én?” – kérdezed. Mert: 3) „…visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek” (2Mózes 2:24-25). Isten válaszolt az imádságukra az atyáikkal kötött szövetség miatt. Figyelt rájuk, mert Ábrahám gyermekei voltak. Az „ő számlájára” kapták meg. Te is megkapod! „Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32). Isten kegyelme és jóindulata ma a tiéd, mert Krisztushoz tartozol. „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek… kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (János 16:23-24). Ugye milyen jó?




Jézushoz vinni az embereket

„Az Úr ereje gyógyításra indította őt.”Lukács 5:17

gyógyításra indította

Egy napon, amikor Jézus egy bizonyos házban prédikált, négyen egy béna barátjukat hozták el hozzá, hogy meggyógyítsa. Amikor nem tudtak bejutni a tömegtől, felmásztak a tetőre, kibontották, és a tetőn át engedték le a beteget Jézushoz, ő pedig meggyógyította őt. A Biblia azt írja: „az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson(Lukács 5:17 Károli). A farizeusok ott ültek a közelében, és Isten ereje jelen volt, hogy őket is meggyógyítsa – de ők mégsem gyógyultak meg. Döbbenetes, de igaz: megtörténhet, hogy ott vagy Jézus jelenlétében, mégsem történik benned semmi változás. Miért? Mert a te hozzáállásod határozza meg az eredményt! A büszkeség és az előítélet – ha azt gondolod, hogy már kiismerted Istent – megakadályozhat abban, hogy megkapd, amire szükséged van. A szentíró így fogalmaz: „mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsidók 4:2). Ezek a vallási vezetők nem hittek. Csak az érdekelte őket, hogy Jézussal teológiai vitákat kezdjenek, de Isten erejének megnyilvánulását és a beteg ember gyógyulását nem akarták látni. Igen, előfordulhat, hogy a fejed tele van teológiával, a szíved viszont kétséggel, és így semmit sem kapsz az Úrtól! Lukács ötödik fejezetében feljegyzi: „Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid… kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma!” (Lukács 5:20–26 RÚF).


„Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek.” Márk 2:3

Vannak emberek, akiket oda kell vinni Jézushoz, mert maguktól nem tudnak odajutni. A történetben szereplő emberhez hasonlóan ők is bénák.

Azt kérded, mi bénít?

- Béníthat valamilyen kontrollálatlan viselkedés.

- Béníthat olyan hitrendszer, ami miatt azt gondolod, túl bűnös vagy ahhoz, hogy Isten valaha is szeressen és megváltson.

- Béníthat egy emlék, valami, ami gyermekkorodban történt, és nem mersz beszélni róla.

- Béníthat valamilyen függőség, kábítószer, gyógyszer, játékszenvedély, pornográfia, alkohol, munkamánia vagy pénz. Bármi is a függőséged, az biztosan bénító.

- Béníthat félelem, szorongás, depresszió, alacsony önértékelés; elhanyagolás vagy bántalmazás miatti rémálomszerű gyermekkor.

Másrészt lehet, hogy „sokra vitted az életben”, és épp a siker, az anyagiasság, a kapzsiság, az önteltség bénít – az hogy nem ismered el, hogy szükséged lenne Istenre. Ismerősen hangzott valamelyik? Jézus ezekkel a szavakkal kezdte szolgálatát: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lukács 4:18–19). Ennek az igeszakasznak a végét egy parafrázis így adja vissza: „eljött az Úr kegyelmének ideje.” Ez ám a jó hír! Az élet talán nem mindig volt jó hozzád, de Isten kegyelme, rád mosolygó jóindulata mindent megváltoztathat – mától kezdve.



„Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre.”Lukács 5:19

Jézus elé tetőn leeresztett beteg

A másik ember súlyát magunkra venni elég nehéz teher lehet. Figyeld meg:

1) Négy ember kellett ahhoz, hogy ezt a férfit Jézushoz vigyék. Néha erősítést kell kérnünk. Ha már egy ideje imádkozol valakiért, és úgy tűnik, semmi sem történik, javaslok egy nagyszerű igét: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19–20).

2) Jézus nem a beteg ember hitére válaszolt, hanem azokéra, akik vitték. „Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” (Lukács 5:20 RÚF). Az a szegény beteg már olyan régóta volt ebben az állapotban, hogy a hite valószínűleg ugyanolyan béna volt, mint a végtagjai. Istennél azonban ez nem probléma: ő a te hitedre fog válaszolni, és megérinti szerettedet.

3) Nem mondtak le róla. Kitartó hitre van szükséged, amely nem hajlandó feladni. Az, hogy valakinek már beszéltél korábban az Úrról, de nem reagált, még nem jelenti, hogy most sem fog reagálni. Lehet, hogy akkor még nem állt készen, de most a körülményei megváltoztak. Lehet, hogy akkor rosszul fogtál hozzá, de most jobb megközelítési módot találtál. A lényeg, hogy ha te megteszed, ami rajtad áll, akkor Isten is meg fogja tenni a maga részét. „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).






Olvasd minden nap a Bibliádat!

„Az Úr beszéde megmarad örökké”(1Péter 1:25)
Olvassuk el, hogy a világtörténelem híres személyiségei mit mondtak a Bibliáról. William Gladstone, Anglia miniszterelnöke: „Igazából egyetlen lényeges kérdés van: hogyan hozzuk a Biblia igazságát élő kapcsolatba az emberek elméjével és szívével, bármely társadalmi osztályba tartozzanak is. „ Goethe: „Sosem kételkedem az evangéliumok hitelességében. Olyan fenségnek visszfénye csillog ki minden szavukból, amelynek gyökere és forrása Krisztus személye és személyisége. Márpedig ez a személy olyan isteni természetű, melyhez fogható még nem nyilatkozott meg a világon.” Ulysses S. Grant amerikai elnök: „Ragaszkodjunk erősen a Bibliához, mint szabadságunk horgonyához! Írjuk tanítását a szívünkbe, és gyakoroljuk minden nap! Mindazt a haladást, amit elértünk e könyv hatásának köszönhetjük, és ebben kell útmutatást keresnünk a jövőnkre is.” Woodrow Wilson elnök: „Az az ember fosztotta meg magát az e világon hozzáférhető legfőbb jótól, aki megfosztotta magát a Biblia ismeretétől. Ha olvastad már a Bibliát, akkor tudod, hogy Isten Szava, mert megtalálod benne a kulcsot a saját szívedhez, boldogságodhoz és kötelességedhez.” Abraham Lincoln: „Csak azt mondhatom, hogy ez a legjobb ajándék, amit Isten az emberiségnek adott.” A Biblia olyan, mint a gravitáció törvénye, soha nem válik szükségtelenné. Whittier ezt írta: „Hosszú keresésből tértünk vissza fáradtan, hogy rájöjjünk: amit a régi bölcsek mondtak, mind benne van abban a könyvben, amit anyánk olvasott.” A te Bibliád – olvasd minden nap!




„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Máté 24:35)
Nézzük tovább, mit mondtak a Bibliáról a világtörténelem jeles egyéniségei. Napóleon. „Micsoda örömet okoz a Biblia azoknak, akik hisznek benne! Milyen csodában részesíti azokat, akik megfontolják szavait!” Daniel Webster: „Az emberi civilizációnak nincs más szilárd alapja, mint Isten Igéje. Ha megmaradunk azoknál a z alapelveknél, amiket a Biblia tanít, országunk továbbra is fejlődni és virágozni fog. Én szokásommá tettem, hogy minden évben végigolvasom a Bibliát.” William Lyon Phelps (a Yale Egyetem professzora, akit úgy is emlegettek, mint „Amerika legszeretettebb tanára”): „Hiszem, hogy a felsőoktatásnak hozzáférhetőnek kell lennie mind a férfiak, mind a nők számára, de azt is hiszem, hogy a Biblia ismerete egyetemi végzettség nélkül értékesebb, mint egyetemi diploma a Biblia ismerete nélkül.” Sir William Jones: „A Biblia több tiszta érzelmet, csodálatos szépséget, tiszta erkölcsöt, fontos történelmet, kifinomult költészetet és ékesszólást tartalmaz, mint amennyit össze lehetne gyűjteni más könyvekből, bármely korban és bármely nyelven írták is őket.” Robert E. Lee: „A Biblia olyan könyv, mellyel összehasonlítva minden más könyv jelentéktelen. Ha bármikor tanácstalan voltam vagy aggódtam valamiért, a Biblia adott világosságot és erőt nekem”. Jean-Jacques Rousseau: „A Szentírás magasztossága csodálatra késztet, épp úgy, ahogy az evangélium tiszta egyszerűsége hatással van szívemre. Milyen szegényesek és megvetendőek filozófusaink minden ékesszólásukkal együtt, ha a Bibliához hasonlítjuk őket.” Olvasd hát a Bibliádat minden nap!





Tanulj a tapasztalataidból!

„…ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:9 AMP)
Előfordult már veled, hogy munkahelyet kerestél, és kiderült, hogy minden olyan állás betöltéséhez, ami érdekelt volna, korábbi szakmai tapasztalatot kérnek? Ez frusztráló lehet; honnan legyen tapasztalatod, ha nem kaphatod meg a munkát? Amikor a bank új elnöke megkérdezte az előzőtől, hogy mi volt sikerének a titka, az így felelt: „Hogy jó döntéseket hoztam.” „Mi kell ahhoz, hogy jó döntéseket tudjak hozni?” – kérdezett tovább az új elnök. „Tapasztalat.” – felelt a régi. Az új tovább faggatózott: „Hogyan szerezhetek tapasztalatot?” „Rossz döntésekből.” – válaszolt előde. A tapasztalat kemény tanítómester: először vizsgáztat, aztán tanítja meg a leckét. Isten tapasztalt munkatársakat keres! Ha neki dolgozol, ő felhasznál mindent, amin keresztülmentél, bármilyen fájdalmas is volt az. Mindezt „tanulópénznek” tekinti. Jézus „…szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:8-9 AMP).

Egy jó nézőpont mindent megváltoztat, főleg, ha megtanulod, hogy az élettapasztalatokat új szemmel nézd. Például, ha egy bizonyos területen szenvedés ér – például bűntudat, félelem, harag, függőség vagy bizonytalanságérzet –, ez képessé tesz arra, hogy megérts és segíts másokat. A tapasztalat nem annyira az, ami veled történt, hanem inkább az, hogy mihez kezdesz azzal, ami történt veled. Ezt észben tartva kérdezd meg magadtól: „Szolgálhat-e az én szenvedésem valaki más javára? Lehet, hogy ebből a zűrzavarból mások felé való szolgálat indulhat?” Ha a próbák időszakát éled át, két lehetőséged van: feladod, vagy felnősz. Péter megrémült, amikor azt kérdezték tőle: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Tagadta, és ezt mondta: „Nem vagyok” (János 18:25). De később megbánta, és újra csatlakozott Krisztushoz a feltámadás után, majd betöltötte őt Isten Lelke, és végül az egyház vezetőjévé lett. Tapasztalat – semmi sem helyettesítheti!




„Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6)
Ellentétben azzal, amit eddig hallhattál, nem a tapasztalat a legjobb tanító – hanem a kiértékelt tapasztalat! Mindenkinek vannak valamilyen tapasztalatai, de igazából az számít, hogy mihez kezdesz ezekkel a tapasztalatokkal. Az életet mindannyian egy üres jegyzetfüzettel kezdjük. Minden nap lehetőségünk van arra, hogy új tapasztalatokat jegyezzünk fel. Minden egyes oldallal növekszik a bölcsességünk. Ideális esetben, ahogy fejlődünk, úgy telik meg jegyzetfüzetünk megfigyelésekkel. De nem mind használjuk ki megfelelően a jegyzetfüzetünket. Vannak, akik ki sem nyitják, vagy csak alig néhány sort vetnek oda. Mások megtöltik a lapokat, de nem fordítanak időt arra, hogy újra elolvassák, átgondolják, és így nagyobb bölcsességet nyerjenek. De vannak néhányan, akik nem csak feljegyzik tapasztalataikat, hanem elidőznek fölöttük, és átgondolják őket. Az átgondolás helyes meglátássá lesz, így nem csupán átéljük az eseményeket, hanem tanulunk is belőlük. Mind ismerünk olyan embereket, akik nagy tudással rendelkeznek, de kevés a bölcsességük. Megvannak a megfelelő eszközeik, de nem ismerik semminek a jelentőségét. Mi itt a probléma? Mindabból, amit átéltek, hiányzik az átgondolás és a kiértékelés. Huszonöt év elteltén nem nyernek huszonöt évnyi tapasztalatot, csak egyévnyi tapasztalatot huszonötször! Ahhoz, hogy az életben győzni tudj, a tapasztalatot bölcsességgé kell formálnod. Tehát lassíts le! A bölcsesség nem jön egyik napról a másikra, idő kell az összegyűjtéséhez. Azután áss a mélyre! A kincs ott rejlik, de mélyre kell hatolni érte. Végül ess térdre, és beszélj Istennel, mert: „Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6).




„…Szerezz bölcsességet… Becsüld nagyra, és felmagasztal téged…” (Példabeszédek 4:7-8)
A tapasztalatokról szólva: mind sokkal többet élünk át, mint amennyit megértünk. Earl Wilson baseballjátékos mondta: „A tapasztalat tesz képessé arra, hogy felismerd a hibát, amikor újból elköveted”. Nézzünk szembe vele – túl sok minden történik velünk az életben ahhoz, hogy képesek lennénk mindent megérteni. Nem számít, milyen okosak vagyunk, az elménk sosem lesz képes lépést tartani a tapasztalatainkkal. Ezért abból kell kihoznunk a legtöbbet, amit megértettünk. Minden nap végén meg kell kérdeznünk: „Mit tanultam meg ma?”. A váratlan és nem kedvező eseményekhez való hozzáállásunk határozza meg növekedésünket. Az ausztrál Steve Penny, aki egy menedzsment technikákat oktató hálózat vezetője, megállapította: „Az élet tele van előre nem látható kitérőkkel. Olyan dolgok történnek, melyek teljesen keresztülhúzzák terveinket. Tanuld meg a kitérőket örömmé formálni! Fogadd őket úgy, mint különleges kirándulásokat vagy tanulmányutakat. Ne harcolj ellenük, különben sohasem fogsz rájönni, mi volt a céljuk. Örülj ezeknek a pillanatoknak, és hamarosan vissza fogsz térni az eredeti kerékvágásba, valószínűleg bölcsebben és erősebben, ennek a kis kitérőnek köszönhetően.” A tapasztalat hiánya sokba kerül. Legnagyobb tudatlanságunk nem abból ered, amit még nem tanultunk meg, hanem abból, hogy milyen keveset tudunk igazán. Harry Golden megjegyezte: „A fiatalok elbizakodottsága egyenes eredménye annak, hogy még nem szembesültek elég következménnyel. A pulyka, amely minden nap mohón közeledik gazdájához, aki a gabonát szórja elé, nem cselekszik tévesen. Csak még soha senki nem beszélt neki a Hálaadás Napjáról.”* A hibákat nem kerülheted el, de korlátozhatod a számukat, tanulhatsz belőlük, és képes lehetsz arra, hogy ne kövesd el ugyanazokat újra.

*Amerikában a pulyka a Hálaadás-napi vacsora elengedhetetlen része.




„Boldog az az ember, aki … értelmet nyer.” (Példabeszédek 3:13 NKJV)
Az igazság az, hogy a tapasztalatnak ára van. Nem nyerhetsz tapasztalatot anélkül, hogy megfizetnéd az árát. Csak remélheted, hogy az ár nem nagyobb, mint a szerzett tapasztalat értéke. Néha nem is tudod megítélni, hogy mi az ára, amíg át nem élted azt a bizonyos dolgot. Tovább megyek: még többe kerül az, ha nem tanulsz a tapasztalatból. Tragikus dolog az, ha megfizeted a tapasztalat árát, és mégsem tanulsz belőle. Mégis elég gyakran megtörténik. Ha valamilyen negatív élmény ér, el akarunk futni előle, ezt mondva: „Ilyet soha többé nem teszek”. Nem, ne fuss el a tapasztalatok elől, inkább értékeld ki őket, és tanulj belőlük! Ne feledd, a kiértékelt tapasztalat emel a tömeg fölé. Nagyon kevés olyan ember van, aki életgyakorlatává teszi azt, hogy átgondolja tapasztalatait, és tanuljon belőlük. Azonban, ha találkozol ilyennel, azt felismered. Egyszer egy róka, egy farkas és egy medve együtt ment vadászni. Miután mindegyikük elkapott egy szarvast, a medve megkérdezte a farkast, hogyan osszák el a prédát. A farkas így válaszolt: „Mindenkinek jár egy szarvas”. Erre a medve megette a farkast. Azután megkérdezte a rókát, hogy ő mit gondol. A róka felajánlotta a medvének a saját szarvasát, és javasolta, hogy a medve fogyassza el a farkas szarvasát is. „Honnan szereztél ekkora bölcsességet?” – kérdezte a medve. „A farkastól” – felelte a róka. Az élet iskolája sok nehéz kurzust kínál. Van, amelyikre önként jelentkezünk, másokban pedig váratlanul benne találjuk magunkat. Mindegyik értékes leckéket taníthat nekünk, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy tanuljunk, és hajlandóak vagyunk átgondolni ezeket a leckéket.





Tanulj tapintatot!

„…mindenkinek mindenné lettem…” (1Korinthus 9:22)
Ha tapintatos vagy, rá tudsz mutatni a dolgokra anélkül, hogy a másik felet ellenségeddé tennéd. Ahhoz, hogy valakit meg tudj nyerni, két dolog kell. Először is a) meg kell értened őt; b) hozzá kell szoknod, hogy nem vagyunk egyformák. Pál azt írta: „… hogy meg tudjam nyerni őket Krisztusnak… megpróbáltam mindenkivel megtalálni a közös nevezőt…” (1Korinthus 9:21-22 NLT). Pál egy hajszálnyit sem engedett az igazságból, de módszere mindig a szeretet volt. Akár zsidókkal beszélt, akár görögökkel, rómaiakkal vagy barbárokkal, üzenete sosem változott – a megközelítés viszont igen. Ha az emberek tudják, hogy tiszteled őket, akkor nagyobb hatásfokkal tudsz nekik segíteni a változásban. Amikor olyanokhoz beszélt, akik képesek lettek volna elidegeníteni másokat egy teológiai kérdés miatt, Pál ezt írta: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galata 3:28). Képzeld csak el, ahogy az évszázadok alatt élt szentek összegyűlnek Isten trónjánál, hogy dicsőítsék őt, ott nem csupán különböző kontinensekről és kultúrákból érkezettek lesznek, de különböző korokból is – az ősegyház idejéből éppúgy, mint az űrkorszakból! Micsoda koncert! Ám nem fogod tudni élvezni, ha annyira szűk látókörű vagy, hogy csak egyetlen éneket ismersz, mert nem biztos, hogy pont azt fogják énekelni. Isten választottai között sokan voltak olyanok, akikben különböző kultúrák keveredtek, mint például Mózesben, az izraelitában, aki egyiptomi családban nevelkedett, hogy felnőjön rendeltetéséhez. Vagy ott van Péter, akiben annyi előítélet volt, hogy azt gondolta, Isten csak a zsidókat áldja meg, amíg Isten helyre nem tette ezt mondva: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak” (ApCsel 10:15). Péter végül felfogta az üzenetet, és később ezt írta: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek” (1Péter 1:22). Tanulj meg te is tapintatosan bánni az emberekkel!




Viharban vagy?

„És íme, nagy vihar támadt…” (Máté 8:24)
 

Máté feljegyzi, hogy amikor Jézus „beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt.” (Máté 8:23–24). A görög nyelv a vihar kifejezésére egy számunkra is ismerős szót használ: szeiszmosz. A szeizmológus a földrengéseket tanulmányozza, a szeizmográf pedig a rengések erősségét méri. Az a vihar tehát, amibe a tanítványok kerültek, eléggé megrázó lehetett számukra, minden porcikájuk beleremegett. Fontos tanulság van ebben. Az, hogy egy hajóban evezel Jézussal, még nem jelenti, hogy sosem fogsz viharba keveredni. Jézus azt mondta: „A világon nyomorúságotok lesz…” (János 16:33 NKJV). Bár Isten ígéri, hogy megvéd és gondoskodik rólunk, azért még meg kell küzdenünk bizonyos dolgokkal, például betegségekkel, nélkülözéssel és félelemmel. A különbség ez: a hitetlen Jézus nélkül kénytelen szembenézni a viharokkal, míg hívőként nekünk bátorságot ad, hogy Jézus velünk van a fedélzeten. Azt jelenti ez, hogy soha semmitől nem fogsz megijedni, nem esel pánikba? Bárcsak így lenne! De nem így van.
A háborgó hullámokra és alvó Megváltójukra nézve a tanítványok azt kérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” (Márk 4:38). Ezért annyira halálos a félelem. Aláássa Isten jóságába vetett bizalmunkat. Kétségek egész raját engedi szabadjára. Tompítja emlékezőtehetségedet. Eddigre a tanítványok már tanúi voltak annak, hogy Jézus „gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében” (Máté 4:23). A félelem egyfajta lelki amnéziát teremt. Gyengíti memóriádat, így elfeledkezel a már átélt csodákról. Elfeledteti veled, hogy mi mindent tett Jézus, és hogy Isten milyen jó. Ezért éheztetned kell kétségeidet, hitedet pedig táplálnod kell Isten Igéjével, mert a hit az, ami át tud vinni a viharokon.


 

„Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Máté 8:27)
 

Máté feljegyzi: „Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: »Uram, ments meg minket, elveszünk!« De ő így szólt hozzájuk: »Mit féltek, ti kicsinyhitűek?« Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: »Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?«” (Máté 8:25–27).

Nem ismered igazán Jézust, sem azt, hogy mit tud megtenni érted, amíg nem kerülsz viharba vele. Ezért tervezi bele utadba a viharokat. Jézus azt kérdezte: „Miért féltek?” Arra tanított ezzel, hogy a félelem kiszívja belőlünk az életet, és kiapasztja örömünket.

Ha a félelem eluralkodik az életeden, a biztonságérzet válik isteneddé. Ha a biztonságot isteníted, akkor kockázatmentes életet keresel. De azok, akik tele vannak félelemmel, nem tudnak igazán mélyen szeretni, mert a szeretet kockázatos. Nem tudnak adakozni a szegényeknek, mert emberileg szólva a jóindulat nem biztos, hogy megtérül. A félelemmel teli emberek nem mernek álmodni. Mi lesz, ha álmuk összetörik, és ők lezuhannak a felhők közül? Nem csoda, hogy Jézus hadat viselt a félelem ellen. Az evangéliumok 125 krisztusi parancsot jegyeznek fel. Ezek közül huszonegy így hangzik: „Ne félj(etek)!” A második leggyakoribb isteni parancs, hogy szeresd Istent és felebarátodat, csak nyolcszor fordul elő. Ha a mennyiség bármit is jelez, akkor Jézus a félelmet az egyik legnagyobb problémának látja. Ezért hangzik el minden másnál többször ez a felszólítása, amit ma neked is mond: „Ne félj!"



komment
süti beállítások módosítása