1987 Szeptember 10

Szeretlek. Amíg el nem jövök, hogy megszabadítsalak, vakon higgy bennem., Vassula.

Jézus, tudom, hogy idõnként nagyon elégedetlen lehetsz velem. Olyankor, amikor kételkedni kezdek, olyan vagyok, mint egy szorzás eredménye: ha Tamást tízzel beszorzod, az eredmény én vagyok.

Virágom, törékeny vagy, és ezért éppen törékenységed vonz engem. Hiszen tudom én mindezt kedvesem! Én vagyok a te erõd.

Jézus súgott nekem valamit. Titokban tartom.

Vassula, Garabandal a csodák folytatása. E csodák közt eltelt idõben más jeleket is adtam.

Leírod, hogy melyik csodára gondolsz?

Írd le: Lourdes, aztán Fatima; Azt akarom, hogy most ezt írd: Garabandal San Sebastianban. Dicsõíts engem! Emlékezz rá, én vagyok e világ világosága

Hirtelen arra emlékeztetett Jézus, amit múlt éjjel álmodtam, és el is felejtettem. Ugyanaz a látomás volt, amelyet nemrég láttam, de álmomban rosszabbnak látszott.

Figyelj! Álmodban mutattam meg neked a látomást, hogy megéreztessem veled, nincs menekülés!

Emlékszem, ahogy közeledni láttam, mint egy óriási hullámot. Megpróbáltam elfutni és elrejtõzni, bár tudtam, hogy lehetetlen.

De miért teszed ezt, ha szeretsz bennünket? Miért?

Nemcsak a szeretet Istene vagyok, hanem az igazságosságé is.

Mit tehetünk, hogy megállítsuk ezt?

Erõteljes engesztelést kérek most mindannyiotoktól! Egyesüljetek és legyetek egyek! Szeressétek egymást! Higgyetek bennem, higgyetek mennyei mûveimben, mert mindig köztetek vagyok!