„Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt… de kivezettél, és felüdültünk.” (Zsoltárok 66:10-12)
Amikor Jézus elmagyarázta az Ő követésének árát, néhány tanítványa elhagyta őt. De a hatás, amit azokra gyakorolt, akik maradtak, a mai világban is érezhető. Mire leveleiket írták, Jézus apostolai megtanulták, hogy az élet minden próbáját lehetőségnek tekintsék hitük erősítésére és hatékonyságuk növelésére. A hit próbái mindig lehetőségek arra, hogy átadjunk Istennek valami számunkra értékeset, akkor is, ha jogunk van ahhoz is, hogy ezt ne tegyük meg. Amikor a hited próbára van téve, úgy fogod érezni, hogy a körülmények ellened támadnak, és a végsőkig próbára tesznek, de Istentől nem fogod távol érezni magad; mérlegre leszel téve, de nem ítélnek el, és nem nyilvánítanak bűnösnek. A zsoltáros ezt írja: „Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt… de kivezettél, és felüdültünk” (Zsoltárok 66:10-12). A hit próbája nem tesz próbára semmit, hacsak nem kényszerít messzebb, mint a legutóbbi próbád – amíg nem lépsz át egy következő szintre onnan, ahol már bizonyítottál! Ha minden alkalommal megpróbálsz elfutni vagy visszavonulni, amikor úgy érzed, hogy már a határaidhoz értél, sohasem fogod megtudni, hogy mennyire bízhatsz Istenben – vagy hogy Ő mennyire bízhat meg benned. A tűz, ami megtisztíthat minket, mint az ezüstöt, jöhet egy állás, egy kapcsolat, az egészség vagy a jó hírnév elvesztéseként – de Istennel a végeredmény sohasem kétséges. Ha ma azon tűnődsz: „Még mennyit tudok elviselni?”, hallgasd meg J. C. Ryle püspök szavait: „Egyedül abban lehetünk biztosak, hogyha a holnap keresztet fog hozni, Ő, aki küldi, meg tudja, és meg is fogja adni a kegyelmet az elhordozására.” Isten országában ez így működik: ha a hited próbára kerül, a jellemed nemesedik, és végül elnyered a felüdülést.
„…Téríts meg engem, hogy megtérjek…” (Jeremiás 31:18)
Ha már belefáradtál abba, hogy mindig te vagy az áldozat, olvasd el ezt: „Többé nem akarok így érezni. Azt hittem, ha fájdalmam megérinti az ő életüket, jobban fogom érezni magam. Nem így történt. Azt hittem, ha mindig a fejük fölött függ majd, jobban leszek. Nem lettem. Azt hittem, ha mindenkinek elmondom, hogy mit tettek velem, jobban érzem majd magam. Nem éreztem – csak annyit értem el, hogy elveszítettem barátokat, és a fájdalom tovább élt. Azt hittem, ha elismerik, hogy mekkorát hibáztak, attól majd jobban érzem magam. Nem ismerték el, és én csak még rosszabbul lettem. Azt hittem, ha megértem, hogy miért választok ilyen kapcsolatokat, jobban fogom érezni magam. Ezért aztán elolvastam egy csomó könyvet, és beszélgettem tanácsadókkal. De mindez nem használt, mert ekkor más problémákat is felfedtem, és nem volt hozzá elég lelki erőm, hogy feldolgozzam őket. Azt hittem, idővel jobban fogom érezni magam. Ez valamennyit segített, de igazából nem gyógyultam meg, mert még mindig sok olyan dolog volt, ami egy pillanat alatt elő tudta idézni a régi emlékeket. Azt hittem, ha új házba, másik városba költözöm, ha új állásom lesz, jobban fogom érezni magam. Nem így lett. Csak a lakcímem változott meg, nem az, ami bennem zajlott.
Végül két olyan dolgot tettem, ami működött; nem egyik napról a másikra, de ahogy lépésről lépésre, türelmesen, kitartóan tettem, működött. Először: eldöntöttem, hogy megbocsátok – és mindig újra megbocsátok, amíg a múltnak többé nem lesz hatalma felettem. Másodszor: Istenhez kiáltottam »Téríts meg engem, hogy megtérjek!« És Ő válaszolt imádságomra. A látásom kezdett kitisztulni, a szívem gyógyulni kezdett. Miért? Mert végre, az, hogy jobban vagyok, többet jelentett számomra, sokkal többet, mint az, hogy áldozat maradjak.”
„…nem személyválogató az Isten” (Apostolok cselekedetei 10:34)
Az előítélet a lusta elme terméke. Megvetés, lenézés, melyet nem előzött meg vizsgálat. A másik emberről alkotott első benyomás hézagos és gyakran téves. Ne feltételezd, hogy a megérzésed mindig helyes! Ne hozz tartós döntéseket korlátozott információkra alapozva! Az előítélet, a félelem, a diszkrimináció minden formája, aminek engedted, hogy gondolkodásodat formálja, akadályozza, hogy sikert érj el az életben. Jézus sohasem az alapján határozta meg egy ember értékét, hogy milyen fajhoz vagy nemhez tartozik, hogy milyen az anyagi helyzete vagy a megjelenése. Halászok és adószedők között egyaránt jól érezte magát. Nem volt zavarban sem a szegények, sem a gazdagok társaságában. Tudta, hogy minden emberben, akivel találkozott, rejlik valamilyen lehetőség, és sohasem nézett le senkit a múltja miatt. Édesanyja szűzen foganta őt, így tudta, mit jelent a megkérdőjelezhető háttér, és tudta, milyen érzés állandó pletyka tárgyának lenni, de felülemelkedett mindezen. Megtörte a hagyományokat. A samaritánusokat alja népségnek tartották, akikkel a zsidók még csak szóba sem álltak. Jézus azonban igen. Sőt, letért útjáról, hogy találkozzon egy ötször elvált samáriai nővel, hogy beszélgessen vele Isten imádásának titkairól, és megváltoztassa az életét. Amikor Péter, aki előítéletekkel küzdött, elhívták, hogy a pogányok első csoportjának vigye el az evangéliumot, ő kénytelen volt elismerni: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató Isten” (ApCsel 10:34). Azon a napon Isten sikeresen elbánt néhány mélyen gyökerező előítélettel Péterben. A tieiddel is meg fogja tenni. Ha Isten „úgy szerette a világot”, te pedig nem szereted, akkor hogy állíthatod magadról, hogy istenfélő vagy?
„Jöjjetek velem… egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” (Márk 6:31)
Lukács feljegyzi: „Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban ezt mondta nekik: »A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem«.” (Lukács 4:42-43) Figyeld meg Krisztus életét: milyen önuralmat gyakorolt, milyen kritikát váltott ki, és milyen egységben volt az Atyával, aztán kövesd a példáját! Jézus nemet mondott jó dolgokra, hogy így igent mondhasson a megfelelő dolgokra. Ez nem könnyű. Lehet, hogy Isten azt kéri, hogy hagyd el azt a helyet, ahol most vagy, de te maradsz; vagy azt szeretné, ha maradnál, de te elmész. Honnan tudhatod, hogy melyik a helyes? Menj el a tömegből és találkozz Jézussal egy elhagyott helyen! Az „elhagyott” szó nem azt jelenti, hogy „kihalt, sivár puszta”, egyszerűen csak csendes; egy elmélkedésre, imádkozásra, Istenre figyelésre, feltöltekezésre, útvonal újratervezésre való hely. A pokol utálja, ha megállsz! Richard Foster rámutat, hogy a mai társadalomban a gonosz három dologra specializálódott: zaj, sietség és tömeg. Ha el tudja érni, hogy a mennyiség megszállottjai legyünk, akkor elégedett lesz. Taxiórákat ültet az agyunkba. Állandóan halljuk a kérlelhetetlen tiktakolást, ami azt mondja nekünk: siess, siess, siess, az idő pénz. Ennek eredménye ez a zavaros, ziháló tömeg, amit emberiségnek hívunk. De Jézus szembe áll az árral, és ezt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11:28). Eljössz te is? Követni fogod Őt, aki gyakran „visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lukács 5:16)? Ezernyi hang mondja, hogy ne tedd. Ne vedd figyelembe őket!
Légy Isten békességének hordozója!
„Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de akik békés tanácsot adnak, azokéban öröm.” Példabeszédek 12:20
Egyszer egy tomboló vihar közepén Jézus felállt a csónakban, és parancsot adott az elemeknek: „Hallgass el, némulj meg!” (Márk 4:39). És tanítványai csodálkozására a Galileai tenger olyan nyugodt lett, mint egy kacsaúsztató. Te talán sosem fogsz ilyen látványos dolgot tenni életedben. De ha Jézus, a békesség adója benned él, ő megadja a kellő bölcsességet, hogy nyugtató hatással lehess zaklatott életekre, zavaros helyzetekre. 1420-ban egy Kempis Tamás nevű szerzetes mondta: „Előbb legyen meg benned a béke, akkor mások között is békességet szerezhetsz.”* Nem tudsz olyat adni másoknak, ami neked sincs meg. Akkor hát hol találhatsz olyan békességet, amilyenről ő beszél? A mennyben. A Biblia azt mondja: „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.” (Jakab 3:17–18, kiemelés a szerzőtől). Egy televízióinterjúban Barbara Walters feltette a nagy kérdést Richard Dreyfuss színésznek: „Ha teljesülne egy kívánsága, mit kívánna?” A híres színész habozás nélkül így felelt: „Minden születésnapomon, amikor elfújom a gyertyát, minden alkalommal, amikor hullócsillagot látok, mindig ugyanazt kívánom: belső nyugalmat.” Tudod mit? A körülötted élő emberek is mind ugyanezt szeretnék. Ma tehát légy Isten békéjének közvetítője!
Nyitottság és elfogadás
„A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Példabeszédek 12:15)
Hangold magad arra, hogy nyitott és elfogadó lelkületű legyél! Például, ha ezt az elmélkedést olvasva elfogadó lelkülettel azt mondod: „Uram, aszerint fogok cselekedni, amit megmutatsz nekem”, akkor sokkal nagyobb haszna lesz számodra, mintha csak azért olvasnád, hogy ihletet vagy motivációt adjon. Ellenállás vagy elfogadás – ezt a döntést minden nap meg kell hoznod. Semmi sem hal meg gyorsabban, mint egy új ötlet egy bezárt elme előtt. Nem lehet tanulni, ha azt hiszed, hogy már mindent tudsz. Az egyik oka annak, hogy Jézus olyan keményen beszélt a farizeusokról, az volt, hogy nem akarták meghallani a mondanivalóját. A rossz beállítottságú gondolkodásmód olyan, mint a mikroszkóp, ami felnagyítja a jelentéktelen dolgokat, de nem fogja fel a nagyszerűeket. Ha helyesen tekintünk rá, minden helyzet egy lehetőség. De a lehetőségek csak akkor „hullanak az ölünkbe”, ha nyitva tartjuk az ölünket, hogy belehullhassanak. Ha nem helyezkedsz úgy, hogy fogadóképes légy, akkor az olyan, mintha egy vödörnyi vizet kérnél egy pohárba. Túl sokszor fókuszálunk egyetlen dologra, és zárjuk be az elménket minden más előtt. Pirosat keresünk, és ne vesszük észre a kéket; a holnapra gondolunk, mikor Isten azt mondja, hogy a mával foglalkozzunk. Mindenhol keresgélünk, pedig a válasz ott van orrunk előtt. Aki nyitott, az áll készen mindarra, amit Isten készített számára. A Biblia gyakran használja az ostoba szót. Ezzel azt a típust írja le, aki érzéketlen és nem nyitott mások tanácsaira. Isten emberek által szól hozzánk, de ha nem figyelünk, nem fogjuk hallani, amit mondani akar. Ezért még ma hangold magad arra, hogy befogadó és tanítható légy!
Termékeny az életed?
Jól jönne ma egy kis biztatás? Nézd meg a pálmafát.
1) Ki lehet vágni, de attól még nem pusztul el! A túléléshez szükséges ásványok és tápanyagok a legtöbb fában földfelszín fölött, közvetlenül a kéreg alatt vannak, ezért, ha kivágják őket, elpusztulnak. Nem így van ez a pálmafával. Ő az éltet adó nedveket mélyen belül raktározza, ezért virulni tud akkor is, ha támadás éri. Hallgasd csak: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van” (2Korinthus 4:7). Milyen csodálatos, hogy bár a cserépedény lehet összekarcolt, repedt vagy sérült, a benne lévő kincs biztonságban van, az ellenség nem érheti el!
2) Meghajlik, de nem törik ki. A trópusi viharok sok fát ki tudnak dönteni, de a pálmafát nem. Ha nagy a szél, a fa törzse meghajlik – néha egészen a földig. Ám amikor a vihar alábbhagy, újra felegyenesedik, sőt erősebb lesz azon a helyen, ahol meghajlott. Micsoda kép! Úgy lettünk teremtve, hogy meg tudjunk hajolni, de ne törjünk el, mert Isten erejével meg tudunk erősödni „minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre” (Kolossé 1:11).
3) Gyökerei mélyebbre hatolnak, mint amilyen a törzse magassága! Míg egy átlagos fa gyökere nem több néhány méternél, a pálmafa gyökere akár száz méter mélységig is lenyúlik vizet keresve. A zsoltáros azt mondja: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” (Zsoltárok 42:2). Hatolj mélyre, építsd Istennel való kapcsolatodat, és soha nem leszel gyökértelen, sem terméketlen, és semmilyen vihar nem fog kidönteni!
„Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.”Zsoltárok 92,13–14
Mélyen belül bennünk harc folyik a termékeny énünk (az a személy, akinek Isten teremtett) és a sorvadó énünk között. Azt kérdezed, mi az a „sorvadó én”? Lényednek az a része, amely nyugtalan, aggódó és elégedetlen. Emiatt vonzanak a rossz szokások, mint az agymosó tévézés, a mértéktelen ivás, a szexualitás nem helyes megélése, a túlzott költekezés – olyan dolgok, melyek ideig-óráig fájdalomcsillapítóként hatnak. Gondolataid automatikusan sodródnak a félelem és a harag felé. Úgy érzed, nem érdemes tanulni. Időd nagy részében csak magaddal foglalkozol. Ezzel ellentétben lényed termékeny (gyümölcsöző, fellendülő, gyarapodó) részére rátalálhatsz:
1) A lelkedben. Érzékenyebbé válsz, és fel tudsz fogni kívülről jövő ötleteket, erőt kapsz egy külső forrásból. Isten Lelke megerősít, lelkesít, inspirál. Ez a latin eredetű szó pontosan ezt jelenti: „belé lehel”. Isten Lelkét leheli beléd, és ettől életre kelsz, és érzed, hogy van értelme és célja az életednek.
2) Az elmédben. Gondolataidat öröm és békesség jellemzi. Tele vagy szeretettel és tudásvággyal. Szó szerint átalakulsz elméd megújulásával (ld. Róma 12:2).
3) Az idődben. Minden reggel lelkesen ébredsz, rájössz, hogy a virágzást nem lehet elég korán kezdeni. Mozart már ötévesen csodálatos zenét komponált. Pál azt mondta Timóteusnak: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt…” (1Timóteus 4:12) Azt is felismered, hogy soha sincs túl késő a gyümölcsöző élethez. Anna Mary Robertson Moses festőnő, ismertebb nevén Grandma Moses [Moses nagyi] hetvenkilenc évesen kezdett festeni, Marc Chagall legjobb műveit kilencvenes éveiben alkotta. Megalázó lehet beismerni, hogy nem lehetünk bármi, ami szeretnénk lenni. De ha egyszer ezt elfogadjuk, és arra törekszünk, hogy kihozzuk a legtöbbet abból, amivé Isten teremtett, termékennyé válik az életünk.
Íme, még két olyan terület, amelyben Isten szeretne minket termékenynek látni:
1) Kapcsolatainkban. A sorvadó énünk gyakran nehezen boldogul a kapcsolatokkal. Ettől gyakran mondunk meggondolatlan dolgokat, teszünk gúnyos megjegyzéseket, pletykálunk és hízelgünk. Elszigetelődünk. Leuralunk másokat. Támadóan viselkedünk. Visszahúzódunk. Míg termékeny énünk arra törekszik, hogy áldássá legyen mások számára. Energiával tölt fel. Olyan módon tudod másokkal megosztani gondolataidat és érzéseidet, hogy az őket is nyitottabbá teszi. Kész vagy elismerni hibáidat, és meg tudsz bocsátani másoknak.
2) Tapasztalatainkban. Isten azért dolgozik a növekedéseden, mert használni szeretne terve megvalósításában a világ megváltására. Ezért kerülsz különböző élethelyzetekbe, szerzel új és új tapasztalatokat. Termékeny éned vágyakozik arra, hogy részt vállaljon az isteni munkában. Ettől érzed magadban az elhívást. A belső vágyakozás arra, hogy azzá válj, amire Isten szánt, olyan, mint Isten vágyakozásának kis visszhangja, ő el akarja kezdeni benned az új teremtést. A rabbik ezt úgy nevezik: tikkun olam – a világ megjavítása. Ha csak magadra figyelsz, az életed olyan kicsinek tűnik, mint egy búzaszem. Ám ha Istennek adod, akkor olyan, mint a jó termőföldbe vetett mag, amelyből valami sokkal nagyobb nő ki. Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.” (János 12:24–25).
