Átélted már az imádás átformáló erejét?
"Jézus komolyan veszi a bűnt, és komolyan veszi a megbocsátást is. Nekünk is ugyanezt kell tennünk."
"Jézus így szólt az asszonyhoz: Megbocsáttattak a te bűneid.... a te hited megtartott téged, menj el békességgel!" Luk. 7:48,50
Nem számít, mennyire érzed magad bűnösnek, Jézus sosem fog neked hátat fordítani, amikor megújulásért mész Hozzá.
Ez az asszony a Lukács 7-ben az imádatban adta át életét Jézusnak. Teljesen kitárulkozott előtte. Jézus sosem fordít hátat az olyan embernek, aki így imádja Őt. Ismeri a hibáinkat, a bűneinket és minden szívfájdalmunkat, és Ő meghallja, amikor elmondjuk neki ezeket. Tudja, hogy próbáljuk keresni az Ő jelenlétét, és ezért nem fordul el tőlünk.
Imádkozom azért, hogy se te, se én ne fordítsunk hátat olyan embereknek, akik próbálják keresni az Urat, csak azért, mert esetleg nem úgy viselkednek, ahogy mi elvárjuk. Inkább legyünk olyanok, mint Jézus, és forduljunk oda, legyünk elérhetők olyan emberek számára, akik kegyelemért és megbocsátásért kiáltanak.
Megdöbbentő, hogy hány olyan emberrel találkozom, aki hasonló helyzetben van, mint az asszony a Lukács 7-ben. Nekik is mind van egy történetük, egy bizonyságuk, mint ahogy az egyik dicséretben énekeljük, hogy "elveszett voltam, de Jézus megtalált, vak voltam de most látok". És mindez az átformáló erő az Úr iránti imádatunkon keresztül áradhat ránk. Úgy gondolom, mindannyiunknak van bizonyságunk arról, hogy egyszer a mi szívünk is gonosz dolgokkal volt tele, de Isten megbocsájtott nekünk, és átformálta az egész életünket, mert őszintén és hittel fordultunk hozzá.
Jézus komolyan veszi a bűnt. Amikor beszélt az asszonnyal, ezt mondta: "Megbocsáttattak bűneid .... a te hited megtartott téged, menj el békességgel." Jézus komolyan vette a bűnt, és komolyan vette a megbocsátást is. Nekünk is ugyanezt kell tennünk.
Engedd meg, hogy megkérdezzem tőled, te vajon kihez hasonlítasz ebben a történetben?
A farizeushoz, aki érzéketlenné válik az emberi gondok hallatán, és aki folyton csak emlékeztet másokat a hibáikra ?
Esetleg az asszonyhoz, aki tudta, hogy bűnös, és szüksége van megbocsátásra és egy második esélyre?
Vagy talán Jézushoz, aki kész arra, hogy elérhető legyen a megtört emberek számára, és aki irgalmasságot, kegyelmet, megbocsátást és Isten békességét közvetíti mások felé?
Az akaraterő nem fogja megoldani a problémádat
"Teljes szívemből szeretem Isten törvényét. De van bennem egy másik erő, ami háborúban áll az elmémmel. Ez az erő a még mindig bennem lévő bűn rabszolgájává tesz." (Róma 7,22-23, NLT fordítás)
Háború dúl benned egész életeden át aközött, aki voltál és aközött, akivé Jézus Krisztusban lettél. Pál, aki a legismertebb misszionárius volt a kereszténység történetében, és aki az újszövetség legnagyobb részének szerzője, szintén küzdött ezzel.
A Biblia ezt mondja a Róma 7,22-23-ban: "Teljes szívemből szeretem Isten törvényét. De van bennem egy másik erő, ami háborúban áll az elmémmel. Ez az erő a még mindig bennem lévő bűn rabszolgájává tesz."
Sajnálom, de azt kell mondjam, hogy ebben a harcban egész életünkön át viaskodnunk kell. Ha idősebbek leszünk, akkor is folytatni kell. Nem olvashatod eleget az Igét ahhoz, hogy a kísértéseket elűzd, és elbújni sem tudsz előlük.
Amíg a mennybe nem kerülsz, mindig csatázni fog ez a két természeted. Régóta vagyok hívő, de a régi természetem még mindig létezik. A régi természetem néha azt akarja, hogy büszke, kéjvágyó, önző, álnok, egyszóval igazi bűnös legyek.
A kérdés az, mit akarsz tenni ezzel kapcsolatban?
Az akaraterő nem fogja megoldani a problémád. Csak azért, mert meg akarsz változni és mindent megteszel azért, hogy megváltozz, nem jelenti azt, hogy meg is fogsz változni. Talán működni fog egy ideig, de egy idő után kifáradsz, és abbahagyod a küzdelmet.
Ha szellemben jársz, akkor az új természeted akarod követni, ami azt jelenti, hogy úgy döntesz, nem követed a régi természeted. Például, ha bujasággal vagy valamilyen testi vággyal küzdesz, de azonnal eltávolítod magad a kísértéstől, akkor a régi természetedet halálra éhezteted. Ha büszkeséggel küzdesz, emlékezz arra, hogy Istentől függsz, és így a régi természetedet elerőtleníted.
Beszéljünk róla
* Hogyan tapasztalod meg a mindennapjaidban, ahogy a régi és az új természeted küzd egymással?
* Hogyan győzhetsz ezekben a szituációkban?
Elvégeztetett!
Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta:'Elvégeztetett!' És fejét lehajtva, kilehelte lelkét (Ján 19:30)
A kereszthalálban végezte el Jézus a megváltás munkáját. Míg Máté, Márk és Lukács beszámolóiban egy felkiáltás előzi meg a halált, János részletesebb visszaemlékezéséből e kritikus pillanatban elhangzó kiáltást meg is értjük: "Elvégeztetett."
Jézus az ács a kereskedéshez is értett; az adásvételi ügyletekben használt "kifizetve" szó jelentését jól ismerte.
Elvégeztetett. Teljesen ki van fizetve.
Jézus megtett mindent, aminek meg kellett történnie ahhoz, hogy helyreálljon a kapcsolatunk Istennel. Ezért többet tenni nem kell. Nem tehetjük Jézus munkáját hathatósabbá, és ha még képesek is lennénk ilyesmire, e tekintetben nincsen ránk szükség.
Látod? Hallod? A küldetését elvégző Jézus győzelmi kiáltása ez. Örömében teszi, de nem úgy mint aki "boldog, hogy végre túl van rajta," hanem mint az engedelmes és hű fiú, aki atyja elismerésére, a "Megtetted! Jól tetted!"-re válaszol.
Jézus dicsőséges válasza az "Elvégeztetett!" Győzelmet aratott; a rabok szabadok már, hazajöhetnek.
Ekkor - mivel az Istennel való békességre jutás egyedüli útja megnyílt - "a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt" (Márk 15:38; és Máté 27, Lukács 23).
"Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által" (Kol 1:19-20).
Beszélgessünk erről!
Mennyiben változtat a Jézus haláláról alkotott véleményeden az, ha hallod is Őt, amint örömmel kiáltja: "Elvégeztetett!"?
Áthatja az életvezetésedet az öröm, mert tudod, hogy békességre jutottál Istennel?
