Megoldásokért...
A mai nap imádsága:
Uram! Földi megoldások után vágyódom, s nehezen értem, hogyan oldódhatnak meg másképpen. Add szívembe mennyei bölcsességedet, hogy meglássam a "fentit", és értsem a "lentit"! Ámen
Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
Jób 42,3
"Jó tett helyébe jót várj!" Ezt a régi bölcsességet adták át szülők gyermekeiknek szellemi örökségként, amit mára a világ "átértékelt". Ha az apa jót akar gyermekének, akkor más igazságot mond: "Ne törődj más bajával, a magad szerencséjének kovácsa légy, különben is vigyázz, nehogy kihasználjanak!" Büntetési-, jutalmazási skatulyákba nem szorítható manapság az élet, az már rég szétfeszítette a maga kereteit. Gentleman a nyakkendős tolvaj, akit bársonyszékbe juttatnak sötét politikai-gazdasági erők, keleten és nyugaton, északon és délen... az igazság legfelsőbb őrei sarokbaszorított jogtudósok, akik aktuálpolitikai nyomás alatt hozzák meg "igazságos" ítéletüket, s láss csodát: megmaradt a káposzta, s a kecskének is jutott valami, bár jól nem lakott...
Isten rendje egészen más, mint a mindennapok emberi rendje e világnak. A Teremtő igazságai nem állnak meg országhatároknál, nem képezhetik semmiféle csoportosulások - mégha olyannyira világméretűek is - tárgyát, hiszen tartalmát nem az ember szabja, hanem az Isten adja. Az Isten rendje az igazság maga. Azaz nem marad semmi sötétségben, minden napvilágra kerül. Amit az emberi szem számára örökre leborít a bűn sötét leple, az Isten számára teljesen nyilvánvaló. "Ezért megbüntetem (rabbinikus fordítás szerint: meglátogatom) a fiakat az atyák bűneiért harmad és negyedíziglen azokkal, akik gyűlölnek engem, de kegyelmet gyakorlig ezerízig azokkal, akik szeretnek és megtartják az én parancsolataimat."
A homo sapiens sok mindent megértett a körülötte lévő világból, s csengőbbnél csengőbb válaszokkal vette körül magát. Ezek a válaszok azonban sokszor eltakarják az Isten igazságát, ami mozgatója, fenntartója minden élőnek és élettelennek. Csak idő kérdése, hogy mikor döbbenünk rá személyes életünk kudarcai után: nem lendületes, szenvedélyes válaszokra, hanem megoldásra van szüksége testünknek és lelkünknek, születésünk és halálunk közé beékelt létünknek. Jób találkozott az Istennel, az Ő Isteni Titokzatosságának részével a szenvedéssel. Aki találkozik Vele, az fenntartás nélkül fogadja Isten rendjét, hiszen létének további egyetlen reménysége és garanciája egyedül az Isten. Az Isten tenyerében lenni: csodálatos tudást jelent, nagyobbat,mintsem felfoghatnánk...
Örök élet reménysége...
A mai nap imádsága:
URam! Ésszel nem, csak szívvel tudom részben felfogni, mit is készítettél el mindazok számára, akik szeretnek Téged. Add, hogy kegyelmed ne vesszen kárba az életemben, s meghozza azokat a földi gyümölcsöket, melyeket Te látni kívántál már létezésem előtt is! Ámen
De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? ...Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
1 Kor 15,35; 39-43
Mennyire attraktív még az örökélet? A középkori ember számára nem volt kérdés, hogy ez a földi élet siralomvölgy, valahogyan át kell vészelni ezt a szenvedésekkel teli időszakot, s mindeközben igyekezni kell, nehogy elveszítse az ember a lehetőségét az el nem múló örök életre... Van-e kegyelmes Isten? A kérdés azidőtájt szinte mindenki lelkét égette! A modern embert nem hozza izgalomba az Isten-kérdés, az örökélet problematikáját pedig többnyire megmosolyogja, s egy letűnt kor szellemi csökevényének tekinti.
A ma átlagembere számára a halál utáni élet szinte teljességgel elveszítette vonzását, még vannak ugyan kegyesek, akik "rágódnak" az üdv-kérdésen, de a földi élet fontossága, minden "nem evilági" kérdést - ahogyan mondogatják - elrelativizál... Csak amikor csődöt mond az életvezetési stratégia, amikor nem jön be a számítás, amikor veszteség kínja gyötri az embert, amikor a körülmények Istene porba kényszeríti a gőgös lelket, akkor kezd el az ember kicsit gondolkodni, mi is az értelme az ő személyes létének?
Hiába az ember rövidtávon begyűjtött sikere, az efölötti öröme hamar szertefoszlik, lelke mélyén mégis a távlatok érdeklik, s a megújuló boldogságot keresi/kutatja. Ha nem is akarja a csőlátású hívők egysíkú meggyőződését, azért egészséges kíváncsisággal mégis szeretné jobban megismerni a teljességgel soha meg nem ismerhető világ létének értelmét és célját...
A vallásos piac számos alternatív megoldást kíván, de ezeknek egy komoly bajuk van csak: emberiek, hamar "kibújik a szög a zsákból", azaz hamar tettenérhetőek bennük a földhöz/anyaghoz-ragadt gondolatok. Pál érvelése éppen ezért elgondolkodtató, s jó irányba mutató: ami odaát van/lesz, az alapvetően más. Hasonló ugyan ehhez a mostanihoz, de lényegileg egészen más! Itt ebben a földi világban csak részleges az Isten dicsősége - csak az egyházban, a dicsőítésben lehet teljes -, az odaátban azonban nyilvánvaló mindenben, s minden által az Ő dicsősége! Szavakat keres az apostol mindezek érzékeltetésére, de jól tudja ő is, amit mi is érzünk nap mint nap: csiszolt fogalmaink, gyönyörű himnuszaink is csak szánalmas dadogások az Isten nagyságának érzékeltetésére, éppen ezért próbáljuk a jézusi utat járni: megélni mieink, s embertársaink között az isteni szeretetet...
Szavaink...
A mai nap imádsága:
Uram! Ne engedd, hogy szavaimmal bántsak és keserítsek! Istenem, formálj akaratod szerint, hogy szavaimon keresztül is adhassak! Add, hogy az ajándékozás készsége és öröme töltse be életemet, se ne engedd, hogy meggondolatlan szavaimmal elvegyek, s rövidítsek!Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet;
1 Pt 3,10-11a
A Bibliában két helyen (Jóbnál és Ézsaiásnál) egy női név bukkan fel: Lilit. Az első nő így tanultuk/tanítjuk Éva volt - mármint a bibliai tanításokon alapuló köztudat szerint. Pedig a történet - a fenti két hely is jelzi - jóval bonyolultabb ennél. Az első feleség Éva volt, ám az első nő Lilit, aki teljesen egyenrangú volt Ádámmal, mert azonos módon született, mint ő: a földből vétetett. E régi elgondolás szerint Ádám uralkodni-akarását Lilit nem fogadta el - egyenrangúnak érezte magát Ádámmal -, s ezért Isten három angyalt küldött Lilitért, hogy hozzák vissza Ádámtól... Mivel Lilit nem evett a tudás fájából, ezért halhatatlan maradt - milyen szép kép: a férfi és nő egyenrangúságának igénye örök... (A modern magyarázatok szerint Lilit azonos az ősi sumér eposzban - a Gilgamesben - szereplő női démonnal, aki a világfa odvában lakik, csábító szélleány és a férfiaknak éjjeli megkísértője. Azt pedig tudjuk, hogy a sumér elgondolásokból sokat "átvet" a Biblia is...) Egy bizonyos: a különböző kultúrkörökben másként élő, de a lényeget azért megtartó "ősmagyarázatot", gyaníthatólag az írástudó férfiak azért teremtették bele e kétféle nőalakba, mert sohasem tudták (merték?) elfogadni, hogy a különböző, egymásnak homlokegyenest ellentmondó tulajdonságok egyetlen nőben is előfordulhatnak. Vagy a csábító Lilit/Lilu vagy az anya-típus Éva... Az igazság azonban az "és-és" tájékán keresendő...
Mi azonban nem a paradicsomban, hanem a paradicsomon kívül élünk... Ennek minden átkával: hiába kapálunk, a föld csak bogáncsot terem nekünk! S ugyan Isten az Évákat az Ádámok mellé illő segítőtársnak teremtette, s nem pedig alárendelte az Ádámok akaratának, ennek ellenére férfi és nő - pedig egyenrangúak -, igen nehezen érti meg egymást. S mivel a legkisebb közösségben, a családban kezdjük el tanulni az érdékérvényestésünket, ezért annak milyensége meghatározza a későbbi társadalmunkat is.
Nincs még egy olyan teremtmény a földön, mint az ember, amely szavakért képes ölni. Ilyen óriási hatalommal bír a szó! S ha a bántó szó semmi mást nem csinál "csak" megkeseríti a másik ember életét, azzal embertársunk egyébként is nyúlfarknyi élete rövidül meg... Az ölés pedig az élet megrövidítése, nemde? Ezért szükséges odafigyelnünk nyelvünkre, hiszen ha képesek vagyunk megfékezni, akkor uraljuk egész életünket. S ha lelkileg "rendben" vagyunk, akkor a jó megcselekvése már nem kényszer, hanem hálánk békességes kifejezése Teremtőnk megtapasztalt szeretetéért.
Imádkozzunk!
URam! Köszönöm az erőt, s a lehetőséget hogy munkámmal gondoskodhatom önmagamról, s szeretteimről! Add, hogy életemmel tudjak emelni másokat is, mindenek előtt Tehozzád, hogy azután sorsukat elfogadva, istenes életükkel ők is emelhessenek másokat! Ámen
Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen.
Péld 17,5
Híres kép - 1923-ból... Vaskereszttel - egyik legmagasabb katonai elismerés volt - kitüntetett "rokkant" katona Berlin egyik utcasarkán koldul. Ma is vannak koldusok az utcán - egyik barátunk most érkezett meg a jólétéről híres Brüsszelből - ott is! Jézus URunk azt mondta, "szegények mindig lesznek veletek", s mondta ezt nyilván azért, mert tudta, hogy követői nem fogják maradéktalanul megoldani a szegénység problémáját...
Van, aki lustaságból szegény, van, aki betegségéből kifolyólag került elesett állapotba, de olyanok is szép számmal vannak, akik élhetnék még ma is normális életüket, ha nem itták volna el, nem drogozták volna szét eszüket/egészségüket! Ne tévesszen meg senkit, ha az utcán valaki lógó cigivel a szájában kéreget ennivalóra és gyógyszerre... ő nem szegény, hanem szerencsétlen. Sajnálni lehet, segíteni pedig nem úgy kellene rajta, hogy dobozkájába pénzt dobunk... mely nem kis összegek a söntések bádogoltárán landolnak, s a Nemzeti Dohányboltok kasszáiba kerülnek!
Az ókori bölcsesség másfajta szegénységről beszél, ráadásul egy olyan korszakból üzen, amikor még nem létezett társadalombiztosítás, de még döcögve, de azért működő egészségügy sem... Abban a korban a gazdagság áldást jelentett, a szegénység pedig átkot. Aki gazdag volt, az valamiért kiérdemelte, aki pedig szegény volt és nyomorult az is megérdemelte valamiért, ha másért nem, az atyák bűneiért, "harmad és negyedíziglen"...
A Mester kijelenti: ez, vagyis az élet nem így "működik". Ma is sokan azt hiszik, hogy az élet úgy működik, ahogyan az ember azt gondolja... nos, ha ez így lenne, akkor már rég kitalálták volna a mindent megoldó képletet az életre! Az élet bizony választás, küzdelem, az Élet mindenek előtt Istentől rendelt sors... Kinek miért úgy adatott, ahogyan, azt magyarázgatni balgaság - egyszerűen nem az ember hatáskörébe tartozó feladat! A sorsot nem magyarázni kell, s méricskélni, hanem elfogadni és hordozni. Aki csak magyarázgatja, az saját szerencséjét igyekszik kovácsolni, de ezzel csak itt a földi életben lehet sikeres, az odaátban nem szerezhet magának eredményt!
Aki gúnyolja a szegényt, aki "vakot gáncsol és süketet ócsárol" - az Istent gyalázza. Aki önzéséből fakadóan másokat szegényít meg - testileg vagy lelkileg - az ne reménykedjen az odaátban semmiféle felmentő ítéletben! Az ítéletet ugyanis nem mások hozzák meg az odaátban, hanem mi magunk hozzuk meg magunk felett, már itt a földi életünkben... S ez így méltányos a Lázárokkal szemben, s nem méltánytalan a gazdagokkal szemben sem.
Szegénység...
Imádkozzunk!
URam! Köszönöm az erőt, s a lehetőséget hogy munkámmal gondoskodhatom önmagamról, s szeretteimről! Add, hogy életemmel tudjak emelni másokat is, mindenek előtt Tehozzád, hogy azután sorsukat elfogadva, istenes életükkel ők is emelhessenek másokat! Ámen
Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen.
Péld 17,5
Híres kép - 1923-ból... Vaskereszttel - egyik legmagasabb katonai elismerés volt - kitüntetett "rokkant" katona Berlin egyik utcasarkán koldul. Ma is vannak koldusok az utcán - egyik barátunk most érkezett meg a jólétéről híres Brüsszelből - ott is! Jézus URunk azt mondta, "szegények mindig lesznek veletek", s mondta ezt nyilván azért, mert tudta, hogy követői nem fogják maradéktalanul megoldani a szegénység problémáját...
Van, aki lustaságból szegény, van, aki betegségéből kifolyólag került elesett állapotba, de olyanok is szép számmal vannak, akik élhetnék még ma is normális életüket, ha nem itták volna el, nem drogozták volna szét eszüket/egészségüket! Ne tévesszen meg senkit, ha az utcán valaki lógó cigivel a szájában kéreget ennivalóra és gyógyszerre... ő nem szegény, hanem szerencsétlen. Sajnálni lehet, segíteni pedig nem úgy kellene rajta, hogy dobozkájába pénzt dobunk... mely nem kis összegek a söntések bádogoltárán landolnak, s a Nemzeti Dohányboltok kasszáiba kerülnek!
Az ókori bölcsesség másfajta szegénységről beszél, ráadásul egy olyan korszakból üzen, amikor még nem létezett társadalombiztosítás, de még döcögve, de azért működő egészségügy sem... Abban a korban a gazdagság áldást jelentett, a szegénység pedig átkot. Aki gazdag volt, az valamiért kiérdemelte, aki pedig szegény volt és nyomorult az is megérdemelte valamiért, ha másért nem, az atyák bűneiért, "harmad és negyedíziglen"...
A Mester kijelenti: ez, vagyis az élet nem így "működik". Ma is sokan azt hiszik, hogy az élet úgy működik, ahogyan az ember azt gondolja... nos, ha ez így lenne, akkor már rég kitalálták volna a mindent megoldó képletet az életre! Az élet bizony választás, küzdelem, az Élet mindenek előtt Istentől rendelt sors... Kinek miért úgy adatott, ahogyan, azt magyarázgatni balgaság - egyszerűen nem az ember hatáskörébe tartozó feladat! A sorsot nem magyarázni kell, s méricskélni, hanem elfogadni és hordozni. Aki csak magyarázgatja, az saját szerencséjét igyekszik kovácsolni, de ezzel csak itt a földi életben lehet sikeres, az odaátban nem szerezhet magának eredményt!
Aki gúnyolja a szegényt, aki "vakot gáncsol és süketet ócsárol" - az Istent gyalázza. Aki önzéséből fakadóan másokat szegényít meg - testileg vagy lelkileg - az ne reménykedjen az odaátban semmiféle felmentő ítéletben! Az ítéletet ugyanis nem mások hozzák meg az odaátban, hanem mi magunk hozzuk meg magunk felett, már itt a földi életünkben... S ez így méltányos a Lázárokkal szemben, s nem méltánytalan a gazdagokkal szemben sem.
Teremtettség...
A mai nap imádsága:
URam! Kicsinységembe beleborzongok, ha teremtett világod nagyságára gondolok... Ölelj át kegyelmeddel mai is, hogy ne féljek benne, hanem felszabadultan szerethessek! Ámen
Felelt Jób, és ezt mondta az ÚRnak: Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
Jób 42,1-3
Közhelyes igazság: a huszadik és huszonegyedik század a "tudományos-technikai forrradalom" századai... Korábban elképzelhetetlen mértékben tágítottuk ki észlelésünk határait - úgy a makro-, mint a mikrokozmoszban. A különféle technológiák teljesen átalakították életünket; gondoljunk csak az elektromosságra! Mi lenne ezzel a világgal villanyáram nélkül? Túlélési esélyük többnyire azoknak lenne, akik mentesek a civilizáció "áldásaitól": azaz mobilitásuk nem autóhoz, életterük pedig nem a városhoz kötött.
Isten kozmikus valósága - a 'kozmosz' szó rendezett világot jelent -, egyszerűen lenyűgöző, az azt kutató tudósok számára is. Mindennél többet mutat az a lelkesedés, amikor egy-egy természettudós füligszáj-mosollyal magyarázza az egyre látványosabb ismeretterjesztő filmekben a természet kicsi és nagy "csodáit". S Istennek még van egy-két ámulatba ejtő trükkje az ingujjában! Bizonnyal érdekes felfedezések tarkítják még a 21. századot! S mi lesz itt a 22. vagy 23-ikban?!
Minél többet tapasztalunk meg a körülöttünk lévő világmindenségből, annál inkább lenyűgöz minket az a REND, amit találunk benne. Minden a "helyén van", mindennek feladata, s célja van, semmi sincs haszontalanul benne! Jóbnak nem volt elektronmikroszkópja, se rádióteleszkópja, melyekkel felfedezhette volna a mikro-, és makrovilágot, és mégis, amit megtapasztalhatott az őt körülvevő mindenségből, bőséggel elég volt számára, hogy bizonyságot tudjon tenni az Isten csodálatos rendjéről, az Isten erejének nagyságáról.
Jób emberi nagysága pontosan abban van, hogy beismeri megismerésének korlátait. Bizony behatárolt még a képzelőerőnk is, életünk időbeli megszorítását pedig már ne is említsük, hiszen mi az a néhány évtized a csillagok évmilliárdjaihoz képest? Jób, mint "irodalmi figura" ugyanakkor azt az embertípust mutatja be, aki feltétel nélkül hisz az Isten Istenségében, s nem teszi Isten-elképzelését attól függővé, hogy személyesen mit tapasztalt meg az ÉLET-ben... Sokan éppen azért nem tudják Istent elfogadni, mert Isten nem azt, s nem úgy teszi, amit, s ahogyan az emberek elvárnak Tőle. Jób azért bölcsebb a különféle bölcsességiskolát képviselő barátaitól - Bildád, Elifáz és Cófár -, mert nem az emberi magyarázatot teszi meg élete vezérelvnek, hanem az Isten-alkotta örök REND-et...
