"Soha ne hagyjátok abba az imádkozást." (1. Thessz. 5:17, NLT fordítás)
Soha nem leszel igazán közeli kapcsolatban Istennel, ha hetente gyülekezetbe jársz, de még akkor sem, ha naponta csendességet tartasz. Az Istennel való kapcsolat alapja, ha megosztod Vele életed összes megtapasztalását.
Természetesen nagyon fontos kiépíteni a napi csendesség szokását Istennel, de Isten nem csak egy időpontot szeretne a naptáradban. Szeretne részt venni mindegyik tevékenységedben, minden beszélgetésedben, minden problémádban, sőt, minden gondolatodban.
Folytathatsz vele folyamatos, vég nélküli beszélgetést napközben, megbeszélhetsz vele mindent, amit csinálsz, amire gondolsz abban a pillanatban. A "szüntelen imádkozás" azt jelenti, hogy beszélgetsz Istennel miközben vásárolsz, vezetsz, dolgozol, vagy bármelyik napi feladatodat végzed (1. Thessz. 5:17).
Széleskörű félreértelmezés az, hogy az Istennel töltött idő azt jelenti, hogy egyedül vagy Istennel. Természetesen, ahogy Jézus bemutatta, erre is szükséged van, hogy Istennel egyedül legyél, ez azoban csak töredéke az ébren töltött idődnek. Bármit is teszel, az lehet "Istennel töltött idő", ha meghívod, hogy vegyen részt a munkádban és tudatában vagy jelenlétének.
Van egy klasszikus könyv, amiből meg lehet tanulni, hogyan fejlessz ki folyamatos beszélgetést Istennel, ennek címe: "Isten jelenlétének megtapasztalása"*. Ezt a könyvet a 17. században írta Lőrinc testvér, egy szerény, francia szakács egy francia kolostorban. Lőrinc testvér képes volt a leghétköznapibb feladatokat - mint például az ételkészítést, mosogatást - dicsőítéssé és Istennel való közösséggé alakítani.
Szerinte az Istennel való kapcsolat kulcsa nem az, hogy mást csinálsz, hanem hogy megváltoztatod a hozzáállásodat az iránt, amit csinálsz. Amit általában magad miatt teszel, elkezded Istenért tenni, akár eszel, fürdesz, dolgozol, pihensz, vagy kidobod a szemetet.
Manapság gyakran érezzük, hogy ki kell menekülnünk a napi rutinból, hogy dicsőíteni tudjuk Istent, de ez csak azért van, mert nem tanultunk meg folyamatosan tudatában lenni jelenlétének. Lőrinc testvér úgy gondolja, hogy könnyű Isten dicsőíteni az élet hétköznapi feladatai között; nem kellett neki ezért külön vonulnia különleges szellemi kikapcsolódásra.
Ez Isten eszményképe. Az Édenkertben a dicsőítés nem egy különleges alkalom volt, amin részt kellett venni, hanem egy folyamatos hozzállás; Ádám és Éva folyamatos kapcsolatban voltak Istennel. Mivel Isten mindig veled van, nincs olyan hely, ahol közelebb lennél Istenhez, mint az, ahol éppen most vagy. A Biblia azt mondja: "ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben." (Ef. 4:6b)
Beszéljetek róla:
* Akartál már elmenekülni, és egyedül Istennel lenni? Hogyan tudnád megváltoztatni a hozzáállásodatés testtartásodat Isten irányába még ma, hogy a mai napnak ugyanolyan hatása legyen, mintha lelki kikapcsolódáson vennél részt?
* Isten jelenlétét bizonyos pillanatokban jobban érzed, mint máskor? Miért?
"Ha visszatérsz hozzám, megújítalak, így tovább szolgálhatsz engem." (Jer 15,19, NLT fordítás)
Amikor Krisztus követője lettél, beleszülettél Isten családjába, és ezt nem lehet meg nem történtté tenni. Bár az Istennel való közösségedet megrontja, ha bűnt követsz el, a Vele való kapcsolat még létezik. Csak egy lépésre vagy attól, hogy visszatérj Hozzá.
Mit tegyél tehát, ha bűnt követtél el? Térj vissza Jézushoz! Ilyen egyszerű.
Ézsaiás mondja: "Nem számít, milyen nagy bűnöd foltja, én eltörölhetem és olyan tisztává tehetlek, mint a frissen esett hó." (Ézs 1,18, LB fordítás)
Ha volt valaha olyan bűn, amiről azt gondoljuk, hogy megbocsáthatatlan, akkor az megtagadni Jézust háromszor is azon az éjszakán, amikor elárulták. De Jézus tudta, hogy Péter meg fogja tagadni őt, sőt még azt is tudta, hogy Péter vissza fog térni hozzá. Még mielőtt megtörtént, Jézus így szólt Péterhez az emeleti teremben: "De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed." (Lk 22,32, Károli fordítás)
Jézus tudta, hogy Péter szolgálata hatékonyabb lesz azután, hogy megtagadta őt, mint azelőtt. És így is lett! Péter megírta a Biblia két könyvét, Péter első és második levelét, azután megosztotta visszaemlékezéseit egy rokonával, és így született Márk evangéliuma.
Lehet, azt hiszed, Isten elfelejtett téged. Nem felejtett el. A jó pásztor hátrahagyja 99 bárányát, hogy megkeresse az egyet. Tudja, hogyan buktál el. Akár egyetlen hatalmas lépéssel, akár sok apró lépéssel távolodtál el, és már nem vagy olyan közel Krisztushoz, mint régen, imádkoznod kell, mint ahogy Dávid imádkozott, amikor visszatért Istenhez a házasságtörés után. Így szólt: "Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét." (Zsolt 51,14, Károli fordítás) Nem azt kellett imádkoznia, hogy "Istenem, add vissza nekem az én üdvösségemet", mert az üdvösségét nem veszítette el. Az örömöt veszítette el.
És ti közületek is néhányan elveszítettétek az örömöt. Térjetek haza Krisztushoz még ma!
Beszéljetek róla:
* Miután vétkeztél, mi tart vissza attól, hogy visszatérj Krisztushoz?
* Mi az, ami a bűnöd miatt elveszett vagy megromlott az életedben, és Isten helyre kell állítsa?
* Megbánással visszatérve, hogyan lehetsz hatékonyabb szolgája Krisztusnak? Mit kívánsz véghez vinni Isten Királyságáért?
Ne csak reméld, hogy a mennyországba jutsz
„Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a fiú azé, az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5:11-12)
Manapság ha megkérdezed az embereket, például egy bevásárlóközpontban, hogy szerintük a mennybe vagy a pokolba jutnak, akkor a legtöbbje valószínűleg azt válaszolja: Remélem a mennybe.
Csak remélni ugyanakkor nem elég. Bízom benne, hogy a te válaszod nem ez. Az örök életed fontosabb annál, hogy ne legyen bizonyosságod róla.
Butaság nem felkészülni arra, ami elkerülhetetlen: a halál. A legutóbbi statisztikák azt mutatják a halálozási ráta a világban továbbra is 100%.
A következő perc sem garantált, a következő óra még kevésbé. Ne halogasd életed legfontosabb döntését.
A Biblia János első levele 5. fejezete 11-12 versei szerint olvassuk: „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a fiú azé, az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.”
Ennél világosabban nem lehet fogalmazni. Ha Jézussal vagy, van életed. Ha nem vagy Jézussal, nincs életed. Van választási lehetőséged.
Nem a másik ember hite miatt jutsz a mennybe. A pokolra sem jutsz a másik ember döntése alapján.
A te választásod! Eldöntheted, hol töltöd az örökkévalóságot.
Ezért olyan fontos Karácsony és Húsvét. Ha Jézus nem született volna meg Karácsonykor, akkor nem halt volna meg és nem támadt volna fel Húsvétkor, akkor reményvesztettek lennénk. Semmit sem tudnák tenni. Nem lenne választásunk.
A kereszt a válasz a legsúlyosabb problémára: az Istentől való elszakadásra.
A Biblia azt írja:” halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte követelésével minket terhelő adósságlevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kol 2:13-14)
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez
- Mitől válik sürgőssé, hogy kövesd Jézust, vagy pedig hogy a barátaid,a családod döntsenek Jézus mellett, különösen annak a fényében, hogy a következő másodperced sem garantált?
- Az ismerettségedben kinek kellene ezt az áhítatot olvasnia? Hogyan tudod a kapcsolatot úgy alakítani, hogy az üzenetet meg tudd osztani velük?
- Amennyiben a következmények ennyire egyértelműek (ha Jézust választod, élni fogsz, ha elutasítod, elkárhozol), miért ilyen nehéz néhány embereknek mégis ez a választás?
Jézus iránti elköteleződés imája
Imádkozz így, ha elszántad magad arra, hogy életedet Jézus Krisztussal éled.
"Drága Jézusom, azt ígérted, ha hiszek benned, mindent, amit eddig rosszul tettem, megbocsátást nyer, megtalálom az életem célját, és egy napon a Te örökkévalóságodba befogadsz. Megvallom bűneim, és hiszem, hogy Te vagy az Isten, a Megváltó. Befogadlak életembe, mint az én Uramat. Mától életem minden részét a Te irányításod alá rendelem. Jézus, a te szeretetedben akarok pihenni. Köszönöm, hogy ezt nem kell kiérdemelnem, nem kell megdolgoznom érte. Jézus nevében kérem. Ámen."
Ragadd meg a pillanatot!
,,Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak." (Efézus 5:15-16, TLB fordítás)
Mindenkinek van egy álma. Talán már gyermekkorod óta dédelgeted, talán csak most lett egy álmod. Kívánságok, vágyak, álmok, ezek mind életünk részei kell, hogy legyenek. Talán mélyre ástad a bensődben, de van egy álmod.
A kérdés nem az, hogy van-e álmod, hanem az, mit kezdesz ezzel az álommal?
A legtöbb álom sosem válik valóra. Nem azért, mert nem vagyunk elég okosak, nem mozdulunk ki eleget, vagy nem vagyunk elég spirituálisak. Az álmaink általában azért nem válnak valóra, mert nem vagyunk hajlandóak vállalni a szükséges kockázatokat, hogy elérjük őket.
A Biblia megoszt velünk egy szomorú, egymondatos kommentárt egy királyról, akinek nem sikerült elérnie az álmát: ,,Jósáfát csináltatott Tarsis-hajókat, hogy aranyért menjenek Ófírba, de nem tudtak elmenni, mert a hajók összetörtek Ecjón-Geberben." (Királyok I. könyve 22:48, NIV fordítás)
Tragikus, ha a hajód nem érkezik meg az életedbe, de még nagyobb tragédia számodra, ha megépíted a hajód, és sosem bontasz vitorlát. Gondolj bele, mennyi energiát és pénzt fordított az álmára Jósáfát. Épített egy egész hajóhadat, hogy azokkal aranyra vadászhasson, és egyetlen egy sem hajózott ki. Sosem hagyták el a kikötőt. Úgy tűnik jött tehát egy vihar, ami a kikötőben horgonyzó hajókat a sziklákhoz verte és megsemmisítette.
Néhány ember egész életét azzal tölti, hogy várja, hogy megérkezzen a hajója. Isten azonban nem azt várja, hogy jöjjön a hajód, ő arra vár, hogy a saját hajódon hagyd el a kikötőt.
Ismertem egy embert, aki 30 éven keresztül arról álmodott, hogy elkezd majd egy szolgálatot. Beszélt róla, álmodott róla, tervezgetett. Sok időt fektetett bele, mégsem merte vállalni a kockázatot, hogy bármi többet tegyen az álmáért. Sosem ,,hajózott ki a kikötőből". Végül az ember meghalt - és vele együtt az álma is.
A Biblia ellenszere az effajta tragikus halasztgatásra olyan egyszerű, mint egy elcsépelt szófordulat, amit viszont időnként rettentő nehéz alkalmazni: Csak csináld!
A Biblia így szól: ,,Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak." (Efézus 5:15-16, TLB fordítás)
A Biblia sürget bennünket, hogy ragadjuk meg a pillanatot, és cselekedjünk most. Olyan életet élni, ami tele van beteljesületlen álmokkal, az tragédia. A hajókat nem azért építik, hogy a kikötőben legyenek, hanem hogy kihajózzanak!
Te készen állsz rá, hogy vitorlát bonts?
Beszéljetek róla:
- Melyik álmod az, amit elterveztél, de nem tettél érte?
- Milyen forrásokra vártál, hogy valóra válthasd az álmod? Milyen források elérhetőek számodra Isten által?
- Milyen lehetőségeid vannak, hogy a legtöbbet hozd ki a mai napból?
