Csodálatos a nagyböjt. Ilyenkor a szenvedésben és a lángoló, forró szeretetben egy édes, semmihez nem hasonlítható lelki ölelésben egyesülök a Keresztre Feszítettel...

Ó, mily csodálatos, mély, semmihez sem fogható szeretet!!! Ő meghalt értem! Tettével, szeretetével lángra gyújtotta szívemet. A legjobban csak arra vágyom, hogy én is az életemet adjam Érte.

Életem legboldogabb pillanatai a Szentmise és a Szentáldozás. Az Isten kimondhatatlan kegyelme, hogy bele nem halok ebbe a boldogságba, amikor Ő a szívembe tér. Ez az egyesülés nem hasonlítható itt a földön semmihez. Ez maga a mennyei boldogság. És az Úr kitart bennem egyik Szentáldozástól a másikig. Vagyis mindig velem van, szeret, beszél hozzám, és megoltalmaz minden rossztól, az ördög minden cselvetésétől. Valósággal beburkol az Ő szeretetébe.

Én együtt szenvedhetek Vele. Micsoda kitüntetés! Ő menti általam a lelkeket. Sokszor úgy érzem, hogy én már itt a földön is a mennyben vagyok, mert Ő bennem él, és én Őbenne.