A Biblia szerint a szeretet választás kérdése
„Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak” (5 Mózes 30:20 NIV-fordítás).
Manapság sokunk él abban a tévhitben, hogy a szeretet befolyásolhatatlan, és olyasvalami, ami „csak úgy” megtörténik velünk. Ráadásul még a nyelv is, amit használunk (értsd: Rick Warren anyanyelve / a ford. ), a szerelem irányíthatatlan voltát sugallja. Az angol úgy fejezi ki: „I fell in love” („szerelembe estem”), mintha a szerelem valamiféle gödör volna. Ezzel a felfogással akár úgy is mondhatnám, hogy „egy nap jártamban-keltemben egyszerre csak – hopp! – szerelmes lettem”. Nem tehettem róla.
Ám az igazat megvallva: ez nem szerelem/szeretet (az angol ugyanazt a szót használja - a szerk). A szeretet nem történik meg veled „csak úgy”. A szeretet választás, és nyílt elköteleződés.
El kell határoznod magad, hogy szeretni fogod Istent. Ő nem fogja ezt kikényszeríteni tőled (5 Mózes 30:20). Azt is megteheted, hogy fittyet hánysz Istenre, és homlokegyenest más irányba mész. Tönkre is teheted az életed, ha éppenséggel ezt választod. Isten akkor sem fog kényszeríteni, hogy szeresd, mivel ő tudja, hogy a szeretetet nem lehet kierőszakolni.
Ugyanez az elv érvényes a kapcsolataidra is: választhatsz úgy, hogy szeretsz másokat, ám Isten nem fog rákényszeríteni, hogy bárkit is szeress.
Még ha azt választod is, hogy szeretsz valakit, ez nem jelenti azt, hogy minden tökéletes lesz. Még csak annyit sem jelent, hogy az a személy el fogja fogadni a szereteted. Azonban te magad vagy az egyedüli személy, aki rábírhat arra, hogy ne szeress (tovább) egy másik embert – mert a szeretet olyan választás, amelyről te döntesz.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Van valaki, akihez fűződő szeretetkapcsolatodban nehézségeid támadtak? Ki ez a valaki: egy családtag, egy barát vagy egy szomszéd?
- Kérd Istent, hogy segítsen szeretned ezt a személyt, ha emellett döntesz.
- Mit gondolsz, Isten miért adja meg nekünk a választás lehetőségét olyan sarkalatos kérdésekben, mint szeretni vagy nem szeretni másokat?
"Szánjátok oda magatokat Istennek....hódoljatok be az egész lényetekkel neki, hogy az ő igaz céljaira tudjon használni titeket." (Róma 6,13)
A dicsőítés lényege a hódolat.
A behódolás vagy a "megadás" nem egy népszerű szavak, legalább annyira nem kedveltek, mint az "alázatosság" szó. Valaminek az elvesztését foglalja magában, és senki nem akar vesztes lenni.
A behódolás egy elveszített csata, egy elveszített játék, vagy egy erősebb ellenfélnek való megadás kedvezőtlen képét idézi fel. Ezeket a szavakat majdnem mindig negatív szövegkörnyezetben használjuk. Az elfogott bűnözők megadják magukat a hatóságoknak.
A mi versenyhajszolt világunkban azt tanultuk, hogy soha ne hagyjuk abba a próbálkozást, soha ne adjuk fel, soha ne hátráljunk meg, így nem sokat hallunk arról, hogy bármit is fel kellene adnunk vagy valaminek behódolnunk. Ha a győzelem a lényeg, akkor a behódolás, a megadás elképzelhetetlen.
A Biblia azt tanítja nekünk, hogy ahelyett, hogy megpróbálnánk nyerni, sikeresnek lenni, győzni, vagy leigázni, nekünk inkább engedni, megadni, engedelmeskedni és behódolni kell.
Azzal, hogy megadjuk magunkat Istennek, belépünk a dicsőítés központjába. Ez igazi dicsőítés: Istennek gyönyörűséget okozni azzal, hogy teljesen odaadjuk magunkat neki.
A behódolást legjobban az az engedelmesség mutatja, ahogy együttműködsz a Teremtővel. Azt mondod: "Igen, Uram." bármire, amit kér tőled.
Sőt, a "Nem, Uram" egy ellentmondás. Nem vallhatod Jézust az Uradnak, ha megtagadod a parancsának teljesítését. Péter bemutatta a behódolást amikor, egy éjszakai eredménytelen halászat után Jézus azt mondta neki, hogy próbálja újra: "Mester, egész éjjel keményen dolgozunk, és nem fogtunk semmit. De mivel te mondod, újra bedobom a hálókat." A behódoló emberek engedelmeskednek Isten Szavának, még akkor is, ha láthatólag nincs értelme.
Isten nem egy kegyetlen rabszolgahajcsár, vagy egy erőszakos személy, aki nyers erővel akar minket megadásra kényszeríteni. Nem akarja megtörni az akaratunkat, hanem igyekszik magának megnyerni minket, hogy mi önként ajánljuk azt fel neki. Isten egy Szerelmes, egy Felszabadító, és a behódolás szabadságot eredményez, nem rabszolgaságot.
Amikor mi teljesen megadjuk magunkat Jézusnak, felfedezzük, hogy ő nem egy zsarnok, hanem egy megmentő, nem egy főnök, hanem egy báty, nem egy diktátor, hanem egy barát.
Beszéljünk róla
* Miben kell ma behódolnod Istennek?
* Megadni magunkat sebezhetővé tesz. Miért olyan nehéz sebezhetőnek lenni a Teremtőnk előtt?
“Ha a tökéletes körülményekre vársz, soha nem fogsz elvégezni semmit.”
Prédikátor könyve 11:4
Amikor megtanulsz pihenni Isten felszabadító kegyelmében és kitörsz a tökéletességre törekvés csapdájából, egy magasabb szintű örömre és szabadságra lelsz az életedben. Miért van ez így? Mert a tökéletességre törekvés több módon is rombolja az életedet.
1. Legyőzi a kezdeményező készségedet.
Volt már valaha olyan feladatod, aminek egyszerűen nem tudtál nekikezdeni? Azt gondoltad: “A napokban hozzá fogok kezdeni”, de valahogy mégsem tudtad megtenni az első lépést. Az egyik lehetséges ok a tökéletességre törekvés. A legjobb körülményekre vársz, vagy időre, amíg a gyerekek haza nem jönnek az iskolából, vagy amíg egy bizonyos pénzösszeg meg nem érkezik a számládra. Ha ilyen magasra helyezed a mércédet, a tökéletességre törekvés megbénít, és semmit sem tudsz elvégezni.
A Biblia azt mondja a Prédikátor könyve 11:4-ben: “Ha a tökéletes körülményekre vársz, soha nem fogsz elvégezni semmit.”
2. Kárt okoz a kapcsolataidban.
Senki nem szereti ha folyton nyaggatják vagy kiigazítják. Frusztráló és zavaró ez! A Biblia azt mondja: “Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.” (Példabeszédek 17:9) A maximalizmus - a vágy, hogy mindent kijavíts - tönkreteszi a kapcsolatokat, mert bizonytalanság a gyökere. A maximalista emberek, akik durvák és követelőzőek másokkal, azok valójában magukkal szemben ilyenek.
3. Elpusztítja a boldogságodat.
A Prédikátor könyve 7:16 azt mondja: “Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?!” Itt nem valódi igazságosságról vagy igazi bölcsességről beszél. Maximalizmusról beszél. Bármilyen erényből bűnt kovácsolhatsz, ha túlzásba viszed azt.
A legidegesítőbb minden ember számára saját maga, hiszen mindenki önmaga legrosszabb kritikusa. Hajlamosak vagyunk megsértődni vagy ellenszenvesnek lenni azokkal az emberekkel szemben, akik folyton kijavítanak minket, ezért ha te is állandóan magadban keresed a hibát, az mit árul el rólad? Azt, hogy nem szereted magadat. Úgy gondolod, hogy nem vagy elég jó. Majd azt gondolod, hogy ha emlékezteted magadat erre, az motiválni fog arra, hogy megfelelően cselekedj. Nem fog! Ezt maximalizmusnak hívják és azt okozza benned, hogy folyamatosan alábecsülöd magadat.
Csak egy ellenszere létezik a maximalizmusnak. Ezt nem találod meg valamilyen önsegítő-könyvben vagy egy orvosi rendelőben. Csak akkor tudod megtanulni, hogy kell megpihenni ebből, ha teljesen átéled Isten felszabadító kegyelmét.
Beszéljétek át
* Milyen tökéletes körülményeket kell elengedned, ahhoz, hogy tovább tudj menni?
* Miért fontos számodra a pihenés? Mit árul el ez azoknak, akik nem Jézus Krisztus követői?
* Milyen önmagadról alkotott negatív gondolatokat kell lecserélned Isten ígéreteire és igazságára azzal kapcsolatban, hogy ki is vagy valójában?
