A mai nap imádsága:

Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.

Ézsaiás 48,18

Pál írja: Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra?

Róm 6,16

1728 óta a németországi Hernhutban megszakítás nélkül állítják össze Bibliaolvasó Útmutatónkat, a Losung-ot, melynek segítségével szerte a világban mintegy 50 nyelven olvassák Isten igéjét. Ennek alapján elmélkedünk mi is, minden reggel... Jó erre a "másképpen-virtuális" közösségre gondolni ebben a széthúzó, hatalmiharcos világban... hogy Nemzeti Ünnepünkre éppen két ilyen ige került, nem a hernhutiak műve, sokkal inkább a Szentléleké. Amikor ma megdobban a szívünk, akkor annak nem aktuálpolitikai oka van - bár az is lehetne, hiszen az evangélikus Kossuth Lajos és Petőfi Sándor példát adtak az utókornak, hogy szívünk és eszünk mindig a helyén kell hogy legyen...

Az Ige mindig felülemelkedik az evilági torzsalkodásokon, más távlatokat nyitogat számunkra. Így van ez még akkor is, ha ennek érvényességét figyelmen kívül hagyja az ember. Isten azonban úgy rendezte el ezt a világot, hogy a lelki élet fontosságát mintegy hangsúlyozandó, az evilági boldogulásunkat összekötötte a lelkiekkel. Nem lehet boldog ezen a földön az, aki csak e látható világ, megfogható, ehető-iható, birtokolható javait tartja értéknek. Sőt! Pusztulásra ítélt az a kor, mely nem ismeri fel teremtettségbeli korlátait, pozitív megfogalmazásban: teremtményi lehetőségeit. Aki Istenre figyel, arra árad a jólét... itt persze sokan felszisszennek, de e kellemetlen reflekció mögött az a zsigeri tapasztalás húzódik meg: a jólét csak az anyagiakban testesülhet meg. Pedig ez nem így van! A legfontosabbakat soha nem lehet anyagiasítani: szabadság, szerelem, tisztesség, becsület, hit, békesség, megelégedettség... olyan értékek, melyek fölé rendelni ugyan lehetséges az anyagiasságot, de az sosem tud ezeken uralkodni, mert ezek Isten előtt kedves dolgok, melyeket nem lehet öntörvényűen más koordinátarendszerbe állítani... Legfeljebb "magyarázgatni" lehet, hogy az igazság az csak részben igazság... Nincs féligazság, sem olyan, mely csak "részben felfedett" igazság... csak Az Igazság létezik, mely Isten törvényétől el nem választható.

Pál a "szolgaságról" ír a római gyülekezetnek. Világossá akarja tenni, hogy amibe reménységünket, bizalmunkat vetjük, az lesz életünk ura. Ezért jól meg kellene gondolnunk, hogy szívünket mivel gyömöszöljük tele: Naív álmokkal, jól hangzó válaszokkal, melyek megoldást mégsem adnak vagy pedig Isten szeretetével, mely elűz minden félelmet, csüggedést, s erőt, józanságot teremt életünk minden területén. A választás csakis rajtunk áll! Rabok vagy szabadunk leszünk?

A mai nap imádsága:

Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut,

hanem a könyörülő Istené.

Rm 9,16

Több mint húsz éve ível a Simpson család sikere. Az eltorzított karekterek tükrözik a közösségi lét fonákságait, s ritka, de áhított szépségeit - emiatt minden korosztály és minden társadalmi réteg talál benne valami élvezhetőt elgondolkodtatót. A gyerekek jókat derülhetnek például Bart viccein, de a felnottek is könnyen azonosulhatnak egy-egy karakterrel, felfedezve bennük saját problémáikat. Akadnak, akik a felszíni humort keresik a sorozatban, mások szerint viszont Homer igen komoly filozófus. A Simpson (anti)család hatása még a vallásra is kiterjed: az anglikán egyház néhány éve "Mix It Up with The Simpsons" címmel adott ki egy könyvet, amely a rajzfilmsorozat biblikus tartalmát boncolgatja: a mozgalom keretében az ifjúsági vezetők templomokban szerveznek vetítéseket, és a Simpson családból vett példákkal magyarázzák a Bibliát a fiataloknak, remélve, hogy ezzel több tinédzsert tudnak bevonzani a templomokba.

Napokban valaki azt mondta nekem egy sóhajos mellékmondatban: "Bizony, a gyereknevelés igen nagy felelősség!" Utólag gondoltam bele: valóban az... s milyen jó, hogy előtte ezen nem "rágódtam" - talán még a családalapítástól is megrettentem volna, ahogyan manapság sok fiatal menekül is ez elől. Emlékszem, a lassan húsz éve tartó folyamatos építkezés, felújítás (kényszeres magyar valóság) kellős közepén, az évekig korlát nélküli teraszon állva feleségem beszélgetett egy kolleganőjével... Miközben három piciny gyermekünk körülzsongták édesanyjukat, a kollegina tárgyilagosan megállapította - látván azt az őrületes építkezési felfordulást, amiben éltünk: "Ti sem vagytok normálisak... Ilyen óriási meló, meg ez a sok gürizés! És mikor fogtok élni?"...Jónéhány évvel később aztán ő is feladta világjárós "happy-szingli" életét, s vállalta a gyereknevelés édes nyomorúságait... Milyen érdekes, hát mégiscsak győzött az Élet az önzés kényelme felett...

Tény, hogy még egy ilyen hosszútávú, kockázatos projekt, mint a gyereknevelés, aligha akad. Néhány tízpercben ugyanis nem lehet elmagyarázni: "Fiam/lányom, így kell embernek lenned!" - ezt csak egyféleképpen lehet megtenni, 20-25 éven keresztül gyermekeink elé élve. Amennyire emberek (istenképűek) tudtunk lenni a múló időben, annyira lesznek "jóemberek" a fiaink, lányaink. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy manapság olyan a világ, amilyen... Az okokat nyugodtan kereshetjük apáink, nagyapáink istentől elfordult életében, s akár akarjuk, akár nem, lassan számot kell vetnünk önmagunkkal is: Mennyire tudtuk megélni azt, amire rendelt minket a JóIsten? A régi megfigyelés minden generáció számára, nekünk is beigazolódik: "Megbüntetem a fiakat az atyák (no meg az anyák!) bűneiért is, harmad és negyedíziglen..."

Aki felvállalja a családalapítás-gyereknevelés évtizedes igenlését, az bizonnyal megtapasztalja, hogy nem csak az akaráson, nemcsak a futáson múlik az eredmény... Egyedül a könyörülő Isten megtartó kegyelme nyújthat biztonságot a folyamatosan változó világban! Ezért mondhatjuk el gyakorló szülőként, aggódó édesapaként és édesanyaként hitvallásosan: "Omnia est gratia!" azaz, minden kegyelem, s ezért Egyedül Istené a Dicsőség - Soli Deo Gloria!

Gazdagság...

Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.

Mk 10,21

Nem mindenki hitvány, aki gazdag... ahogyan, nem mindenki becsületes ember, aki szegény. A korunk, a nemünk, a szociális helyzetünk csupán adottságok, melyek természetesen meghatározó erővel bírnak, de végül nem ezektől függ az emberségünk! Az, hogy milyenek vagyunk valójában, mindig attól függ, mi lakozik a szívünkben? Ha valakinek a szíve szeméttel van tele, annak gondolatai is piszkosak és nagy valószínűséggel az élete sem makulátlan tisztaságú...

A Mester - akkor és ott - találkozott egy gazdag ifjúval, aki maga is kereste a "Názáretit". Ez a furcsa vándorprédikátor fiatal kora ellenére bölcs tanító hírében állt, azt híresztelték róla, hogy Ő nem úgy tanít, mint ahogyan a "többiek" szoktak, hanem erő és hatalom kíséri szavait. A gazdag ifjú szíve mélyén talán reménykedett abban, hogy végre valakitől nemcsak megnyugtató választ kap, de olyat is, ami egyben a megoldás is az ő helyzetére...

Mert ugye régen is úgy gondolták, mint manapság: "Jobb gazdagnak és egészségesnek lenni, mint szegénynek és betegnek!" -, ahogyan a szólás is tartja: "Senki sem a maga ellensége." A gazdagság, a jólét ugyanis függetlenséget, szabadságot jelent: mobilitásban, időben, sőt a régi korokban még ismeretben is, hiszen a szegénynek nem volt pénze a "házi tanítókra"... Nagyszerű dolog, hogy errefelé (Európában) általános a tankötelezettség, de hiába a lehetőség, még a majd ötszázmilliós Európa is bővelkedik az analfabétákban! (A felnőtt lakosság 4-5%-a írástudatlan, s nagyobb részük Közép-, és Kelet-Európában él...)

Jézus rátekintett erre az ifjúra, s megkedvelte. Bizonyára látta benne a "lehetőséget, a potenciált"... Ez az értelmes, s tisztaszívű ifjú lehetett volna egy a műveltségben is jártas apostol, a többi egyszerű, többnyire halász-emberből lett emberhalász között! Az Újszövetségben arról olvashatunk, hogy volt, aki nagyon szerette volna követni tanítványként ezt a Csodás Tanítót, de Jézus "hazaküldte", hogy otthon tegyen bizonyságot megváltozott életéről... Ennek a gazdag ifjúnak pedig hívása(!) volt: "Jöjj, és kövess engem!" De hiába a mennyország ígéretes összes kincse, a Gazdag ifjú azon az áron, hogy le kelljen mondania földi vagyonáról, nem tudott igent mondani a meghívásra!

Ma sincs ez másképpen! Isten számos formában érint meg itt is, most is, ma is embereket, s hívja el őket egy tiszta, tartalmas, szép "bizonyságtevő" életre. A válasz mégis többségében visszautasító... Tetszik vagy sem, Jézus követésének nincs alternatívája! Két úrnak nem lehet szolgálni, azaz egy szívet nem lehet kettévágni, hogy ide is dobogjon meg oda is! Sokan azt gondolják, hogy a kereszténység az egyet jelentene az aszkétikus élettel, a teljes lemondással, jóllehet ez nem így van. Amit "kér" az Isten - s ezt joggal el is várhatja, mint Teremtő -, hogy mindent megelőzve Ő legyen az első helyen! De sokan még erre sem képesek, hogy a sorrenden változtassanak, s mindenáron és mindig az első helyen akarnak állni... Változtatni ezen nem akarnak, de Isten sem változtatja meg törvényeit! Így aztán mindenki azt arat, amit elvetett...

A mai nap imádsága:

Ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.

Ézs 26,9b

Megrázó képsorok és hírek érnek el minket Japánból, ebből a számunkra különös világból, ahogyan kénytelenek megadni magukat tragikus sorsuknak: mega-földrengés, gigantikus cunami, s az atomkatasztrófa óráról-órára körvonalazódó réme. Isten (vagy inkább az élet?) igazsága már csak ilyen: a sors botütéseit nem mindig azok kapják, akik azt emberi szemmel nézve megérdemelnék: gazember hatalmasok, akik nemzeteket tolvajló konszernek és holdingok mögé bújva, s Földünk ökoszisztémáját rombolva most is szüntelen álmodják (extra)profitjaikat - s már most is, a hírek szerint, a tőzsdén spekulálnak e dolgos nép kárára... Milyen ember az ilyen? Az ítélkezés joga az Istené, de annyi bizonyos, az ilyen emberek lelketlenek...

Isten igazsága az, hogy Övé az első, s az utolsó szó is. A kettő között - amíg világ a világ - mi elmélkedhetünk az Ő teremtői igazságáról, de ezek a gondolatok mélységesen emberi gondolatok lesznek, melyek sosem érik el az Isten magasságát. Vannak szélsőségesen gondolkodó zsidók, akik még mindig várják a Messiást - s kikérik(!) maguknak, hogy keresztények imádkozzanak az ő megtérésükért -, Aki aztán a próféták tanításai szerint? "az idők végén egybegyűjti majd Izrael szétszórtjait a világ négy tájáról, elviszi őket az ősi földre, és újra felépül a jeruzsálemi Szentély". Jegyezzük meg gyorsan: a középkor legnagyobb zsidó tudósa, Májmúni Mózes (Maimonides) ezért a messiásvárást a zsidó vallás 13 alapelve közé sorolta! A szélsőségesen gondolkodó muzulmánok csak Allah-hitűekkel látják kereknek a világot, s a szélsőségesen gondolkodó ultrakegyes keresztények meg úgy hiszik, Istentől rendelt feladatuk a más kultúrájú népek bármi-áron-való ráidomítása a saját Krisztus-elképzelésükre. Ha a fenti vallásos meggyőződésből fakadó világmegváltási elképzeléseket egyféleképpen akarnánk minősíteni, azt mondhatnók: kulturális arrogancia!

Isten ítélete mindig az egyes ember életében történik meg, aminek aztán kihatása van a közösségre - ezért ilyen a világ, amilyen. Az, hogy Földünk folyamatosan változik/mozog, az az Isten teremtette világ alaptörvénye. A modern ember Istennel együtt kizárta a törvényszerű "véletlen"-t is. Ahhoz, hogy visszataláljunk Istenhez, meg kell értenünk a "véletleneket" is, melyek Isten kezében kormányzó erők... Jehova tanúi mindig is szívesen "fürödtek" végítéletes képekben, melyekről nem hiányoztak a pusztító angyalok sem... Istennek azonban nem kell aktívan résztvennie az apokaliptikus történésekben, elégséges csak annyi, hogy egy pillanatra óvó/védő kezét levegye az emberről...