Helyed Isten családjában
Isten családjában az élet tele van kihívásokkal. Ahhoz, hogy családtagként élvezni tudd helyzetedet, és betöltsd szerepedet, tisztában kell lenned három dologgal:
1) A jogaiddal. Ha Krisztusba, mint Megváltódba vetetted bizalmadat, akkor Isten megváltott családjának tagja lettél (ld. János 3:3–6). Ez azt jelenti, hogy jogod van arra, hogy befogadást, szeretetet, védelmet, tiszteletet, gondoskodást, tanítást, felkészítést és jutalmat kapj. Isten múltbeli hibáid ellenére is garantálja mindezekhez a jogot, tehát örülj neki, és fogadd el!
2) A család szabályaival. Törvényes rend nélkül az élet anarchiába torkollik. Ugyanez igaz egy családra is. El tudod képzelni, milyen lenne, ha a gyerekek vezetnék a háztartást? Nos, Isten családjában nincs demokrácia. Nincs szavazati jogod a törvényhozásban. Isten már lefektette változhatatlan alapelveit Igéjében, és ezek az elvek biztosítják, hogy áldásaiban részesülhessünk. „Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival” (Ézsaiás 1:19).
3) Kötelezettségeinkkel egymás felé. Isten arra hív, hogy elfogadd, szeresd és segítsd testvéreidet akkor is, ha önzők, éretlenek, ítélkezők és felelőtlenek. Ne feledd, hogy Isten családja „átalakítás alatt” van, de így is sokkal jobb, mint bármely más alternatíva! Részt kell venned a család életében és tevékenységeiben. A első gyülekezet tagjai naponta összegyűltek (ld. ApCsel 2:46), ezért élték túl a sátán támadásait, melyekkel elpusztításukra tört. Azzal támogatod gyülekezeted családjának életét és misszióját, ha beleadod a tizededet, a tehetségedet és az idődet. Ne csak fogyasztó legyél, hiszen „a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Korinthus 9:7).
„…imádkozzatok mindenkor a Lélek által…” (Efezus 6:18)
1806 augusztusában a Williams College öt diákja találkozott egy mezőn, hogy megtartsák kéthetente szokásos imaalkalmukat. Közben vihar csapott le rájuk, ami elől egy közeli szénakazalban kerestek menedéket. Ők azonban folytatták az imádságot, és egyikük, Samuel John Mills elmondta, hogy már régóta terheli a gondolat, hogy a keresztyénséget el kellene vinniük más országokba is, így a csoport azért kezdett imádkozni, hogy amerikai misszionáriusok szerte a világon hirdessék Krisztus evangéliumát. A szénakazalban tartott imaközösség a Massachusetts állambeli Williamstownban történt, és a tudósok az amerikai világmissziót elindító szikraként tartják számon. 1808-ban a szénakazlas imádkozók és a Williams College néhány más tanulója megalapították a „Testvériség” nevű társaságot annak érdekében, hogy tagjai missziót kezdjenek. Néhány éven belül megalapították az Amerikai Külmissziós Társaságot, az első misszionáriusokat 1812-ben küldték külföldre. Sok diákjuk, köztük Adoniram Judson is, Ázsiába ment. Samuel John Mills otthon maradt, hogy önkénteseket toborozzon, és segítse megszervezni az Amerikai Bibliatársulat és Egyesült Külmissziós Társulat munkáját.
A Külmissziós Társulat 50 év alatt több mint 1250 misszionáriust küldött ki. 1961-ben egyesültek az ökumenikus Világmissziós Társulattal. Működése 150 éve alatt a missziótársulat közel 5000 misszionáriust küldött ki 34 országba. Mindez 5 ázott fiatalemberrel kezdődött egy szénakazalban! Semmi sem veheti át az imádság helyét – sem pénz, sem rendezvények. Miután imádkoztunk, nagy dolgokat tudunk tenni, és ez fordítva is igaz: nem tudunk nagyszerű dolgokat tenni, amíg nem imádkoztunk! A mai ige számodra tehát ez: „Imádkozzunk!”
Jézus megért
„…hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben…” (Zsidókhoz írt levél 4:15)
A jószándékú barátok néha azt mondják: „Tudom, mit érzel.” De mélyen belül azt gondoljuk: „nem, dehogy is tudod”. De Jézus tudja! Ő „hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben”, így be tudja mutatni és meg tudja magyarázni érzéseinket Istennek. És meg is teszi. Amikor Jézus nevében imádkozva kiöntöd a szíved Istennek, Jézus a védőügyvédedként ezt mondja: „Atyám, tudom, mit érez ez az ember. Tudom, milyen a bűn nyomása alatt lenni. Kiállok e mellett a gyermeked mellett, akinek a segítségedre van szüksége.”
Azt mondod: „De Jézus bűn nélküli volt, akkor hogyan érezheti valóban úgy a bűnömet, ahogyan én érzem?” Ő mégis képes rá. Sőt, valójában épp a tisztasága az, ami segít abban, hogy még jobban érzékelje a bűnt. Talán egy példa segíteni fog. A mindennapi életünk tele van mikrobákkal, ott vannak mindenhol körülöttünk, sőt rajtunk is. Mivel nem steril környezetben élünk, észre sem vesszük ezeket a mikrobákat, és megtanulunk együtt élni velük. De egy kórház műtője egészen más dolog. Ott bármilyen bakteriális fertőzés valódi fenyegetést jelent, és a teljes személyzet figyelmét megköveteli. Ezért mindent sterilizálnak, ugyanis a baktériumok meg is ölhetik a beteget. A hely tisztasága nagy odafigyelést követel akár a legkisebb olyan szennyeződés meglétére is, amely életveszélyes fertőzéshez vezethet.
Tehát Jézus bűntelensége és a bűnnel kapcsolatos érzékenysége valójában fokozza azt a képességét, hogy együtt érezzen velünk. A lényeg: Jézus megértő az iránt, amivel küszködsz!
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)
Jon Walker lelkész írja: „Tolsztoj kisfiú korában megalapította a »Jegesmedve Klubot«. A tagság feltételeként 30 percig úgy kellett állni, hogy közben nem volt szabad jegesmedvére gondolni. Próbáltál már valaha szándékosan nem gondolni valamire? Ez csaknem lehetetlen!
Gyakran hasonló módon kezeljük a kísértést. Azt hisszük, hogy megállhatunk a közelében, és ha nem gondolunk rá, akkor miénk a győzelem. A probléma az, hogy minél inkább megpróbálunk nem összpontosítani rá, annál inkább gondolataink középpontjába kerül… minél tovább gondolunk arra, hogy nem fogunk engedni neki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy végül mégis fogunk. A Biblia azt mondja: »Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek« (Jakab 4:7). Csak az igevers második részét idézgetjük, de ha csupán annyit teszünk, hogy az ördögre koncentrálunk, akkor még mindig a kísértésre összpontosítunk. Nem azt sugalmazom… hogy nem kell azt mondanod: »Tűnj előlem, ördög!«. Csak azt mondom, hogy erre nem vagy képes a saját erődből, csak akkor tudod megtenni, ha megalázod magad Isten előtt, felismerve, hogy Ő a te erőd… Ha tekinteted Őrá szegezed, akkor a sátán elmenekül, mert ellenállsz neki azzal, hogy átöleled Istent. Legyen benned elég alázat ahhoz, hogy segítséget kérj! A bukás legbiztosabb jele az, ha azt gondolod: »Elboldogulok ezzel egyedül is«. Tekintsd ezt sürgető vészjelzésnek arra, hogy engedelmeskedj Istennek, és mondd: »Uram, szükségem van az erődre és a bölcsességedre. Ne vígy engem kísértésbe!«. Aztán pedig hagyd ott a kísértő helyzetet! Ha pedig arra van szükség, hívj egy barátot, aki imádkozik érted, és elszámoltat.”
„Ha…valaki…szenved…” (1Péter 4:16)
A Biblia azt mondja: „Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén…” (1Péter 4:15-17). Amikor a Sátán azért támad rád, mert Isten akaratát cselekszed, ez bizonyos értelemben bók és a tisztelet jele. Nyilvánvaló, hogy értékes célpont vagy, és fenyegeted hatalmát. Amikor azonban saját ostobaságod miatt szenvedsz, egyetlen dolgot tehetsz: ismerd el, és bánd meg! Ne mondd, hogy a keresztyénséged miatt bántanak, amikor valójában a kotnyeleskedésed miatt ér támadás! Figyeld meg, egy mondaton belül áll a „gyilkos” és a „más dolgába avatkozó” – lásd meg az összefüggést! Ha gonoszul beszélsz valakiről, és aztán emiatt kérdőre vonnak, nem az Úrért szenvedsz, hanem a saját viselkedésed következményeit aratod. Mit tehetsz? Menj vissza, és rendezd a dolgot! Mondd ki: „hibáztam”! Nem légy álszent, ezt mondva: „Nem is értem, miért nem kedvelnek engem.” Igenis érted! Nem teheted meg, amiről tudod, hogy rossz, aztán megpróbálod igazolni magad, és hivatkozol Isten ígéreteire! Ez nem így működik. „Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén.” (1Péter 4:17). Ez pedig veled kezdődik. Isten azt mondja: „Ha helyrehozod egyedül, nem kell, hogy én igazítsalak helyre. Én csak azokat az embereket fegyelmezem, akik nem hajlandóak fegyelmezni magukat.” Ne várj arra, míg a következmények térdre kényszerítenek!
„... biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket..." (1Thesszalonika 5:14)
Egy egérke kinézett a farmház falán lévő lyukon, és teljesen kétségbe esett, amikor meglátott egy egérfogó csapdát. Amikor elmondta ezt barátainak, a csirke ezt mondta: „Bocs, barátom, ez nem az én problémám". A disznó így szólt: „Imádkozni fogok érted". A tehén nagyon elfoglalt volt, és ezt mondta: „Gyere vissza máskor!" Az egérke elcsüggedten egyedül maradt problémájával. Aznap éjjel egy mérges kígyó esett az egércsapdába, és amikor a gazda felesége odament megnézni a csapdát, megmarta őt. Az asszony forrólázat kapott, és mindenki tudja, hogy a láz elleni legjobb orvosság a húsleves. így hát a gazda a baromfiudvarba ment a legfőbb hozzávalóért! Ahogy az asszony állapota egyre csak romlott, a szomszédok is mind összegyűltek. Az embernek le kellett vágnia a disznót, hogy etetni tudja őket. Végül az asszony meghalt. A temetésre olyan sokan jöttek el, hogy a tehenet is le kellett vágni a torhoz. Lám, végül mindenki így végezte!
A Biblia azt mondja: biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket,
legyetek türelmesek mindenkihez!" Csak egy dologra van szükség ahhoz, hogy bátorító lehess: hajlandóságra. „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk" (Róma 15:1). Mielőtt úgy döntenél, hogy semmi közöd a másik ember problémájához, olvasd el ezt: „...ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi..." (1Korinthus 12:26). Nem üldögélhetsz nyugodtan, amikor valakit bántalom ér; holnap talán téged fog baj érni! Az Ige azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok..." (Galata 6:2). Amikor egyikünket fenyegetés éri, mindannyian veszélyben vagyunk. Életünk okkal van egybeszőve másokéval; mindannyian létfontosságú szálak vagyunk egy másik ember szőnyegében.
Világosságban járni
„Ha pedig a világosságban járunk… Jézus vére megtisztít minket minden bűntől.” (1János 1:7 KJV)
A Szentírásban Isten kétszer szólt bele sötétségünkbe. Mózes első könyve első fejezetében azt mondta: „Legyen világosság!” (1Mózes 1:3). János evangéliuma harmadik fejezetében pedig Jézus kijelentette, hogy „a világosság eljött a világba” (János 3:19). Ha Istennel akarsz járni, el kell utasítanod a sötétség módszereit, és világosságban kell járnod. A gomba legjobban a sötétben nő, de ha fényt gyújtasz, elfonnyad és elpusztul. Több ez egy költői képnél – ez a lelki életünkre vonatkozó tény! Jézus azt mondta: „az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak” (János 3:19). Ahogy Ester Nicholson mondja: „A titkolózás beteggé tesz. Állandóan szégyenben és bizonytalanságban élünk.” A titkolózás ideális táptalaj a bűn növekedésére, míg végül foglyul ejtenek gondolataid, tetteid és szokásaid. A sötétségben maradás csak felerősíti a titkolózás ördögi körét és a bűn rabszolgaságát. „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot” (1János 1:6 RÚF). Ha egyszer kilépsz a fényre, minden megváltozik! Valld hát meg titkos bűneidet Istennek, és ha szükséges, egy megbízható barátnak vagy lelkigondozónak, aki együtt tud imádkozni veled. Aztán Isten erejével nyerd vissza erődet, hogy legyőzhesd a bűnt, és győzelmes életet élhess. Amint fényt gyújtasz, a gomba fonnyadni kezd, szorítása enged, a szabadság hajnala felvirrad. Minden alkalommal, amikor a bűn kopog az ajtódon, azonnal hozd a világosságra. Ha ezt teszed, megtisztulsz, és közösségben lehetsz Istennel. A Biblia azt mondja: „ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”
