„…hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7)
Nem arról van szó, hogy ne tudnád, csak éppen folyton elfelejted, és emlékeztetni kell rá: Isten fel tud használni! Igen, ugyanaz az Isten, aki Mózesen, Eszteren, Debórán és Pálon keresztül munkálkodott, ma is munkálkodik olyan gyarló embereken keresztül is, mint te vagy. Győzelmet tud adni a vereség helyett, és a múlt év megaláztatásait az idei évben ünneppé tudja tenni. Egyvalami közös volt mindenkiben, akik a Bibliában nagy dolgokat értek el: mind csak átlagemberek voltak, akik vállalták annak kockázatát, hogy engedelmeskednek Istennek, hittek neki, és így csodálatos dolgokat vittek véghez.
El tudod képzelni, milyen lehet Mózes cipőjében járni? Isten felhasználta őt, hogy kettéválassza a Vörös-tengert, eltörölje az egyiptomi hadsereget, átadja a Tízparancsolatot a Sínai-hegyen, és milliónyi izraelitát tápláljon minden áldott nap a pusztában. Hogy éreznéd magad, ha ilyen ember nyomdokába kellene lépned? Ez a gondolat nyilván mélyen megrendítette Józsuét. Isten azonban megnyugtatta őt: „Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam” (Józsué 1:5). Amint meghallotta ezeket a szavakat, meglett a szükséges biztonságérzete ahhoz, hogy ott tudja folytatni, ahol Mózes abbahagyta. A Biblia azt mondja: „hitben járunk, nem látásban.” Az ördögöt nem zavarja, ha a hitről beszélsz, amíg nem teszel lépéseket is a hitben. Tehát bízz Istenben! Ha mond valamit, annak mindig jó oka van. Ha azt mondja, hogy tégy meg valamit, erőt is fog adni hozzá, és biztosítja a szükséges forrásokat is. Mit parancsol ma neked? Indulj el hitben, és tedd meg!
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)
Gondolj azokra a dolgokra, amik miatt tavaly aggódtál, vagy mondjuk, amik miatt a múlt héten. Mennyi történt meg közülük? A statisztikák azt mutatják, hogy legfeljebb 10%. És segített vagy rontott valamit az aggódásod? És vajon mekkora volt a fizikai és érzelmi megterhelés, amit az aggodalom okozott? Dr. Charles Mayo, a híres Mayo Klinika alapítója mondta: „Az aggodalom károsan hat a vérkeringésre, a szívre, a mirigyekre, az egész idegrendszerre. Teljesen aláássa az egészséget. Sosem láttam olyan embert, aki a túl sok munkába halt volna bele, de sok olyat, aki az aggodalomba.” Mikor nézel szembe a ténnyel, hogy túl sokat aggódsz, és mikor teszel ellene valamit? „Mit tehetnék?” – kérdezed. A Biblia azt mondja: „Minden gondotokat őreá [Istenre] vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Ha minden napodat odaszánod Istennek, azzal rábízod magad, bízva benne, hogy előtted jár, és javadat munkálja. Csak így lehet élni!
Az aggodalom nem működik. Olyan, mint egy hintaszék: mozgásban tart ugyan, de nem jutsz vele sehová! Az élet túl nagy ahhoz, hogy egyedül tudjuk kezelni. Amikor tehát az aggodalom lecsap, hogy prédául ejtse gondolataidat, támadj rá Isten ígéreteivel! Rajta, vidd félelmeidet Isten elé, és figyeld meg, hogyan zsugorodnak össze és halnak meg! „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:7). Müller György* mondta: „Az aggodalom kezdete a hit vége, az igazi hit kezdete az aggodalom vége.” * George Fredrick Müller (1805-1898); az „árvák atyja” néven ismert prédikátor és misszionárius. Németországból származott, de fiatalon Angliába ment dolgozni, majd missziós munkát kezdett, Bristolban keresztyén árvaházakat és iskolákat alapított. 1882-ben Magyarországon is járt missziós úton, munkássága és könyvei révén hazánkban Müller Györgyként ismerik.
Keresd a megbékélést!
„Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát." Máté 18:15
Miután a vasárnapi iskolai tanító elmagyarázta a gyerekeknek a „tiszteld apádat és anyádat” (2Mózes 20:12) parancsot, megkérdezte hatévesekből álló osztályát: „Tudtok olyan parancsot mondani, ami arról szól, hogyan bánjunk a testvéreinkkel?” Egy kisfiú rögtön válaszolt: „Ne ölj!” (2Mózes 20:13). Komolyra fordítva a szót: miért volt Jézus számára ilyen nagy ügy, hogy kibéküljünk hittestvéreinkkel ahelyett, hogy hagynánk elmérgesedni a vitát? Hiszen annyira fontosnak tartotta, hogy egy háromlépcsős tervet adott a kezelésére.
Először: menj el, és négyszemközt beszélj vele.
Másodszor: vigyél magaddal két vagy három tanút.
Harmadszor: ha az előző lépések nem hoztak megbékélést, vidd az ügyet a gyülekezet vezetői elé.
Ám ha ezeket az igeverseket az utánuk következőket kihagyva olvasod, akkor pont a lényeget nem fogod érteni, amire Jézus rá akart mutatni: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19–20).
Ha a megbékélést keressük és egységre törekszünk, két csodálatos dolog történik:
a) bátran imádkozhatunk bízva abban, hogy imánk meghallgatásra talál;
b) élvezhetjük Isten békességét és érezhetjük jelenlétét, ami nem lehetséges addig, amíg el nem rendeztük a problémát.
Tehát ha ma Isten áldásaiban akarsz járni, keresd a megbékélést!
„… békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.” Máté 5:24
Haragban vagy valakivel? Ez folyamatosan ott jár a fejedben, elrabolja a békességedet, és még a munkádra, teljesítőképességedre is kihat? Jézus szerint ezt kellene tenned: „ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat” (Máté 5:23–24). Azt mondod, arra vársz, hogy ő jöjjön hozzád? Mi van, ha nem jön? Jézus ma neked mondja: „menj el, békülj ki”! Ez alázatra késztet. És kockázatos is, mert a másik talán nem úgy fog reagálni, ahogy szeretnéd. Miért nem azt mondta Jézus: „várj egy darabig, amíg a helyzet megváltozik”? Mert, ha engedjük, hogy a dolgok felgyűljenek, akkor robbanni fogunk! Előszedünk minden muníciót – mindent, ami az utóbbi évtizedben zavart ezzel az emberrel kapcsolatban! Másrészt, ha esetleg úgy döntöttél, hogy erre még alszol egyet, a Biblia azt mondja: „a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek” (Efezus 4:26–27). Az ellenség mindkettőtöknek ártani akar azzal, hogy éket ver közétek – te pedig hagyod, hogy ezt tegye? Mi van, ha megnyered ugyan a vitát, de a másik megsebzetten és zaklatottan távozik? Mi a fontosabb, hogy neked legyen igazad vagy a kettőtök közötti kapcsolat? Az Isten szerelmére és a saját jól felfogott érdekedben: bocsáss meg, nézd el a sérelmet, és lépj tovább az életben! Az oltárra szánt ajándékod múlik rajta! Ha azt akarod, hogy Isten használjon és megáldjon: ne várj, keresd a megbékélést!
„…szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)
Panaszkodsz, mert valaki csalódást okozott? Strigulázod az ajándékokat, számon tartod, hogy felhívott-e, és megjegyzed, hogy ki fizette a számlát? Feldúlt vagy, mert úgy érzed, többet adtál, mint amennyit kaptál?
Jézus mindezt átélte – sőt, még ennél többet is. Legközelebbi barátai cserbenhagyták. Akiket elhívott, és akikre számított, gyakran megbízhatatlannak és éretlennek bizonyultak. Lassan és nehezen tanultak. Egyikük kételkedett benne, egy másik megtagadta, sőt volt, aki még el is árulta. Ő azonban megbocsátott nekik, és mégis szerette őket: „…szerette övéit… szerette őket mindvégig” (János 13:1). Jézus szerette a barátait, nem azért, mert méltók voltak szeretetére, hanem azért, mert szeretete méltóvá tette őket. A szeretet így működik! J. I. Packer írja Igaz Istenismeret című könyvében: „Mérhetetlen megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem csalódhat bennem úgy, ahogy én magam oly sokszor csalódom magamban – áldani akar, s ettől semmi sem tántoríthatja el. Minden bizonnyal alázatosságra int a gondolat, hogy Isten minden görbe utamat látja, amit embertársaim – szerencsére! – nem, s több romlottságot lát bennem, mint én magam – noha az is épp elég! […] mégis azt akarja, hogy a barátja legyek, s Fiát halálra adta értem, hogy ez lehetővé váljék”*.
Tehát mielőtt haragodban kitörnél, emlékezz Isten kegyelmére! Legyen példaképed Isten Fia, és kérdezd meg magadtól: „Hogyan kezelné Jézus ezt a helyzetet?” * J. I. Packer: Igaz Istenismeret, Harmat Kiadó 1994. 39. o.
„Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet... " (Jakab 1:4)
Larry Moyer mondja el egy börtönőr történetét, aki megkérdezte a siralomházban az egyik elítélttől, hogy mit kér az utolsó étkezésére. Az elítélt így válaszolt: „egy nagy görögdinnyét". A börtönőr így szólt: „Ne vicceljen! December van, a görögdinnyét még el sem ültették, nemhogy leszüretelték volna!" A rab így válaszolt: „Nem baj, szívesen várok". Nos, íme a kérdés: te szeretsz várni? Hogy viselkedsz, amikor a dolgok nem olyan gyorsan történnek, mint ahogy te szeretnéd? Nagylelkűen vagy nem éppen nagylelkűen? Egy ismert lelkész írta: „Éppen egy boltban voltam, és egy nagyon lassan haladó sorban álltam már régóta, hogy megvegyek egy apróságot. Az előttem állók mind rengeteg mindent vásároltak. Ráadásul az eladó nem vett észre, és valaki mást szolgált ki előttem. Amikor végre rám került a sor, az eladó rám nézett, és így szólt: "Köszönöm a türelmét. Ön az, akinek gondolom... az a prédikátor a tévében? Abban a pillanatban felismertem, amikor belépett. Rögtön tudtam, hogy ön az.« Azt gondoltam magamban: »Mi lett volna, ha dühös lettem volna, vagy zúgolódtam volna azért, mert nem a megfelelő sorrendben szolgáltak ki?« A türelmetlen viselkedés károsan hat tanúságtételünkre." Ha Isten szemén keresztül nézed az élet zavaró körülményeit, ez megváltoztatja hozzáállásodat és érzéseidet olyan helyzetekben, melyek próbára teszik türelmedet. Elkezded barátoknak látni őket, és nem ellenségeknek. Felismered, hogy Isten azért engedte meg őket, hogy segítsenek neked éretté válni. Tehát: „...Engedd... hogy a türelem elvégezze benned teljes munkáját, hogy így... tökéletesen [hibátlanul] felkészült lehess, akinek nincs semmiben hiánya" (Jakab 1:4 TM).
Tedd meg most!
A Biblia azt mondja: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Példabeszédek 3:27–28). A halogatás megtévesztő. Nem tartod engedetlenségnek, mert szándékodban áll engedelmeskedni Istennek. Csak éppen majd akkor fogod megtenni, ha több pénzed lesz, ha nem leszel annyira elfoglalt, ha vége lesz a szünidőnek, és a gyerekeid visszamennek az iskolába, stb.
Mielőtt Isten többet bízna rád, megfigyeli, hogy mihez kezdesz azzal, amid már van. Például nincs értelme több pénzt kérned, hogy áldássá lehess mások számára, ha most nem vagy áldás azok számára, akik a környezetedben vannak. Azt mondod, most nincs túl sok pénzed? Ez nem csak a pénzről szól. Tudnál bátorító szavakat mondani, tudnál egy órát adni az idődből, vagy tudnál gyakorlati módon segíteni valakinek, aki rászorul? Amikor Isten szólít, hogy tegyél meg valamit, akkor azt akarja, hogy ezt az ő időzítése szerint tedd, ne a te menetrended szerint. Egyszer Jézus így szólt egy emberhez: „»Kövess engem!« De ő ezt kérte: »Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.« Jézus így válaszolt neki: »Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!« Egy másik is ezt mondta: »Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.« Jézus pedig így felelt: »Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.«” (Lukács 9:59–62).
Az engedelmesség halogatásának következménye az elvesztegetett lehetőség – úgyhogy tedd meg most!
„A szorgalmasak uralkodni fognak…” (Példabeszédek 12:24)
Ha vezető vagy, igyekezz elkerülni ezeket a kelepcéket:
1) Vezetés helyett aprólékos irányítás. Az emberek irányításához a legkisebb részletekre is odafigyelő szem kell, míg a vezetéshez a látás megosztása, célok kitűzése és a motiválás. Tisztában kell lenned a különbséggel! Amikor vezetés helyett mindent kézben akarsz tartani, a munkamorál zuhanni fog, mert az embereknek világos célok kellenek, és szabadság arra, hogy kitalálják, hogyan érhetik el azokat. Ne válaszd a mikromenedzselést; ezáltal a körülötted lévők és az alárendeltjeid nem fogják magukénak érezni a munkát, pedig arra szükség van a jó csapatdinamikához és a problémamegoldáshoz. Eisenhower elnök egyszer ezt mondta: „Húzd meg a zsinórt, és követni fog, ahová csak akarod. Nyomd, és sehová sem fog menni.”
2) A személyhez kötődő lojalitás összekeverése a csapatépítéssel. Jó, ha szoros munkakapcsolatban vagy bizonyos kulcsszemélyekkel, de az is fontos, hogy az emberek egymáshoz is kötődjenek (ld. Róma 12:5). Tégy meg mindent azért, hogy mindenki bekerüljön a csapatba, érezze, hogy értékelik, és megtanulja, hogyan tud együttműködni másokkal.
3) Félelem új dolgok kipróbálásától. Ha új területeken tesszük próbára az embereket, ez azt is jelenti, hogy hibázni fognak. Ha a megszokott dolgokhoz láncolod őket, az biztonságot nyújthat nekik (és neked), de ennek az ára az, hogy a motiváció szelét kifogod a vitorlájukból. Vezetőnek lenni azt jelenti, hogy vállalod mások tévedésének a kockázatát, és összeharapod a szád, miközben hagyod, hogy „kitotyogjanak” az ismeretlenbe. Mint az a szülő, aki intenzívebben imádkozik, amikor tinédzser gyermeke először viszi el a családi autót, hogy vezessen egyet, el kell fogadnod, hogy bizonyos kihívások, amelyek téged megrémítenek, másokat felszabadítanak. Salamon azt mondta: „Dolgozz keményen, és legyél vezetővé”. Ez felvet egy kérdést. Ha te másokat vezetsz, téged ki vezet? A vezetés legjobb módja, ha Istent követed, és engedelmeskedsz Igéjének!
