Legyél nagylelkű, ahogyan Isten is nagylelkű hozzád

„Légy nagylelkű: Fektess jó cselekedetekbe, a jó cselekedetek hozama magas. Ne halmozd fel a javaidat, oszd szét magad körül. Légy áldássá mások számára!” (Prédikátor könyve 11:1-2 – MSG fordítás)

Isten azt akarja, hogy a pénzed egy részét a szükségben élők megsegítésére használd. Isten nem azért helyezett e világba, hogy csak önmagunknak éljünk. Azért áld meg, hogy áldássá lehessünk mások számára.

Mindez része annak, hogy Isten egyre inkább önmagához hasonlóvá formál minket. Isten nagylelkű. Mindenünk, amink van az életben, azért van, mert Isten nagylelkű. Semmink sem lenne – még csak nem is élnénk – Isten nagylelkűsége nélkül. És Isten azt akarja, hogy mi is legyünk olyan nagylelkűek, mint Ő.

Képzeld el, hogy édesapád egy milliárdos, és meg akarja osztani veled a vagyonát. Előbb azonban próbára akar tenni, képes vagy-e kezelni.

Ezért ad neked egy bizonyos pénzösszeget, és ezt mondja: „Azt akarom, hogy tanulj meg kevesebből megélni, hogy a maradékot mások megsegítésére használhasd. Figyelni foglak, hogy lássam, hogyan kezeled, hogyan osztod be az erőforrásaimat. Ha jól csinálod, az egészet odaadom neked.”

Hogyan használnád ezt a pénzt?

Isten azt akarja, hogy légy különösen nagylelkű a szegényekkel. Végig az egész Biblián, Isten azt mondja, hogy figyeli, hogyan segítünk a szegényeken, és rengeteg ígéretet kapcsol hozzá, ha így teszünk. Például:

"Adj a szegényeknek, és soha nem leszel szükségben. Ha becsukod a szemed a szegény előtt, sokan fognak átkozni" (Példabeszédek 28:27 – TEV fordítás).

"Amikor a szegénynek adsz, az ÚRnak adsz kölcsön, és az ÚR fogja visszafizetni." (Példabeszédek 19:17)

Minél többet segítünk másoknak, annál inkább megáld bennünket Isten. Ő ad nekünk, így tudunk mi is adni másoknak.

Miért? Mert Isten azt akarja, hogy legyél olyan, mint Ő, és Isten adakozó!

Beszéljetek róla

• Szánj rá időt, és vedd számba Isten áldásait! Hogyan áldott meg Isten a családodban, a munkádban és a szellemi életedben?
• Ha meg kell állnod Isten előtt, hogy számot adj, hogyan használtad fel az Ő áldásait, vajon szégyenkeznél vagy büszke lehetnél? Miért?
• Hogyan használhatnád a forrásaidat, hogy ezen a héten áldás legyen valakinek, aki szükségben van?

"Jól van, jó és hű szolgám. Hűségesen kezelted ezt a kis mennyiséget, szóval most sokkal több felelősséget bízom majd rád. Gyere, ünnepeljünk együtt!" (Mt 25:23, NLT fordítás)

Az igazi szolgálók hűségesen végzik a szolgálatukat. A szolgák befejezik a munkájukat, megteszik a kötelességeiket, megtartják a szavukat és ellátják a feladataikat. Nem hagyják félbe a munkájukat és nem mondanak fel csak azért mert már nincs kedvük ahhoz a munkához. Becsületesek és megbízhatóak.

A hűség mindig is ritka tulajdonság volt (Zsolt 12:1; Péld 20:6; Fil 2:19-22). A legtöbb ember nem is tudja, hogy mit jelent a kötelezettségvállalás. Fél vállról tesznek ígéreteken, aztán a legkisebb ok miatt már megszegik azokat, méghozzá szemrebbenés, lelkiismeretfurdalás és megbánás nélkül. A gyülekezeteknek és más szervezeteknek is minden héten improvizálniuk kell, mert az önkéntesek nem készültek, nem jöttek el vagy nem is szóltak, hogy nem mennek.

Számíthatnak rád az emberek? Vannak olyan ígéreteid amiket meg kell tarts, esküid, amik mellett ki kell állj vagy elkötelezettségeid, amiket tisztelned kell?

Betartod a szolgálatban a kötelezettségeidet? Engedelmeskedsz Isten hívásának, hogy az életedben mások áldására legyél a szolgálatodon keresztül? Isten egy egyedi szolgálatra alkotott meg téged.

"Isten a lelki ajándékainak a választékából mindegyikőtöknek adott egy ajándékot. Használjátok őket ügyesen egymás szolgálatára" (1Pt 4:10 NLT fordítás)

Ugye te is arra használod Isten ajádnékait, hogy az életed áldás legyen másoknak?

Ez egy teszt. Isten leteszteli a hűségedet. Ha átmész rajta akkor jó társaságban leszel: Ábrahám, Mózes, Sámuel, Dávid, Dániel, Timótheus és Pál társaságában, akiket a Biblia Isten hűséges szolgáinak hív.
Sőt, még ennél is jobb, hogy Isten ígérete az, hogy a hűségedet örök élettel jutalmazza. Képzeld el, hogy milyen érzés lesz majd amikor Isten egy nap azt mondja neked, hogy

"Jól van, jó és hű szolgám. Hűségesen kezelted ezt a kis mennyiséget, szóval most sokkal több felelősséget bízom majd rád. Gyere, ünnepeljünk együtt!" (Mt 25:23, NLT fordítás)

Ja, és egyébként a hű szolgák sosem mennek nyugdíjba. Addig szolgálnak hűségesen amíg csak élnek. A karrieredből nyugdíjba lehet vonulni, de Isten szolgálatából sosem.

Beszéljünk róla:
Vajon mások hűséges és elkötelezett emberként tekintenek rád? Ha igen, akkor milyen területeken?
Hogyan használod a lelki ajándékaidat és képességeidet, hogy mások számára áldás legyél?

„Legyetek türelmesek egymással, viseljétek el egymást szeretettel.” Efézus 4:2


(Tom Holladay, a Saddleback Church egyik pásztora és a The Relationship Principles of Jesus szerzője)

Ha van olyan magasság és mélység, amely nagyobb, mint az összes többi, akkor az nem más, mint a kapcsolatokban megjelenő magasság és mélység. Olykor, akár néhány percen belül is megtapasztalhatjuk az öröm magaslatait és a kiábrándultság mélységeit kapcsolatainkban.


Amikor azt találod magadban, hogy küszködsz mások hibái, hiányosságai miatt, vidd Isten elé a csalódottságodat!


A kiábrándultság azért van jelen kapcsolatainkban, mert egyikünk sem tökéletes. Idealizált kép él bennünk a szeretetről, a kapcsolatokról, a házasságról, és amikor a valóságot nem tudjuk összeegyeztetni ezzel a képpel, csalódunk.
Soha nem lesz tökéletes az esküvőnk, tökéletes a házasságunk, vagy tökéletes a családunk, mert mi tökéletlen, bűnös emberek vagyunk. Az az elképzelés, hogy két tökéletlen, bűnös ember találkozik és tökéletes kapcsolat lesz köztük, nem reális. Át kell értékelnünk elvárásainkat!


Az egyik ok, ami miatt gyakran érezzük magunkat csalódottnak kapcsolatainkban, az, hogy egy másik emberi lénytől várjuk el, töltse be azon szükségleteinket, amelyeket csak Isten képes betölteni. Egy ember nem tehet olyan ígéretet, hogy mindig velünk lesz, vagy hogy soha nem hagy el, soha nem hagy cserben. Ezt az ígéretet csak Isten töltheti be. Ő azt mondja az Igében:

„Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józsué 1:5).


Amikor megérkezünk a Mennybe, nem lesz részünk többé csalódásban vagy fájdalomban. Addig pedig, választhatjuk azt, hogy szeretjük egymást, ahogy az 1 Korinthus 13:7-8a is mondja: A szeretet „mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.”