A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat.
Amikor engedelmesség helyett vitába szállsz, és józan eszedre bízod magadat, akkor káromolod Istent.
Ha az alázatost meggyalázták, lelki békéje nem vész el, mert erőssége Isten, és nem a világ. (Kempis Tamás)
Ha az Úr méltó voltunkra gondolt volna, soha nem alapította volna meg a szeretet szentségét, mivel arra senki a világon nem méltó; Ő akkor szükségleteinkre gondolt, arra, hogy mindnyájunknak szükségünk van Őrá.
Viennai Szent János
Ha életed rögös útján megbotolsz, ott vannak a jóbarátok, hogy támaszkodhass beléjük, s ha elesel, ők akkor is ott vannak, hogy karjukat nyújtsák neked, felsegítsenek.
Ne feledd, te is ilyen támasz, s segítő kéz vagy nekik!
Victoria F. O.
Istenem, ahova tettél, ott szolgállak,
Ahol megsejtelek, megcsodállak!
Amim van, azért magasztallak,
Amim nincs, azért nem zaklatlak.
Ami a munkám, azt csinálom,
A jó szót érte sose várom.
Ha nem sikerül, nem kesergek,
Jézus nevében mindjárt, mindent újra kezdek.
Csak egyet kérek Tőled mindenáron:
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Atyám, Megváltóm, Királyom.
Minden érett szeretet legyőzött közöny, legyőzött csalódás. A hit legyőzött kétely. Ha sosem kételkedtek, lehetetlen megmondani, van –e hitetek.
Ha nem kételkednél a hitben, az csupán azt jelenti, hogy te és környezted gondolatai jól egybeesnek Istenével. Így viszont képtelenség eldönteni, hogy Istenben vagy önmagadban hiszel. Ha kitűnő bizonyítékaid vannak Isten létezéséről, Istenben hiszel? Egyáltalán nem, csupán csak magadban. Abban a pillanatban, amikor különbségek vannak, amikor Isten véleménye már nem a tiéd, amikor úgy találod, hogy Istennek különös gondolatai vannak, akkor van az életben először lehetőséged hitből cselekedni, bizalommal fordulni Istenhez, hinni benne.
Természetesen elég világossággal kell rendelkezni, hogy elviseljük a sötétséget, de a sötétség pillanatától kezdve igazolod, hogy Istenben hiszel és nem magadban: „Most, hogy már ismerem, bízom benne”.
Első gyermeki állapot: „Ó, világosságban vagyok!” Második gyermeki állapot: „Jaj, sötétben vagyok”. És a felnőttség állapota: hűségesnek maradni a sötétben ahhoz, amit a világosban láttunk. Nincs jogunk a sötétségben tagadni azt, amit a világosságban láttunk, mert a világosságban látunk, a sötétben pedig tudjuk, hogy nem. Az emberi lét abból áll, hogy sötét alagutakon át egyik világosságból a másikba jutunk. Ilyen a felnőtt lét.
Guardini mondja: „A hit képessé tesz elviselni a kételyeket”. Ez kemény dolog. Én pedig azt mondom: világosságra van szükségünk, hogy el tudjuk viselni a sötétségeinket. Mindig lesz elég világosságunk, hogy elviseljük sötétségeinket, és elég sötétségünk, hogy esetleg visszautasítsuk a világosságot. A szeretet és a hit kemény dolog.
Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.
„Néped ezt mondja: Nem következetes az Úr! Pedig ők nem következetesek.” (Ez 33,17)
Következetességet várunk el egymástól. Diák a tanártól, gyermek a szülőtől. Szükség van arra a biztonságérzetre, amelyet az teremt meg, hogy kiszámíthatóak a szavak és a tettek következményei. Istentől is elvárja az ember a következetességet. A bűnt büntesse, a jót jutalmazza. Az Isten következetessége, kiszámíthatósága azonban mást takar, mint amit mi elvárunk egymástól. Istent nem lehet irányítani, lekenyerezni, nem lehet őt számon kérni, sem elvárásokat támasztani vele szemben. Ezékiel próféta Isten következetességét az irgalomban határozza meg. Isten megbocsátó szeretettel fordul mindazok felé, akik felhagynak bűnös életükkel, és hozzáfordulnak segítségért. (Baranyayné Rohn Erzsébet)
Nincs összefüggés a körülményeid és az örömöd között. Az öröm belülről fakad; azon alapul, hogy kiben bízol, és nem azon, hogy mit látsz vagy érzel.
„Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez.” (Ézs 60,3)
Hódolni Krisztus előtt – valami régimódi cselekedet? Csak a háromkirályok kiváltsága? Hódolni, leborulni, Jézust imádni minden kor keresztény emberének, minden Jézus-tanítványnak lelke mélyéből fakadó vágya és a megtérés nyomán fakadó késztetés. Imádni őt, aki által új életet kapunk. Mert ugyan nem vagyunk rá méltók, de „bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad” (Ézs 60,2). (Kőháti Dóra)
